Első Fejezet

𑆃𑆡 𑆥𑇀𑆫𑆡𑆩𑆾𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆂

अथ प्रथमोल्लासः

Atha prathamollāsaḥ

Az Első Kiáradás (prathama-ullāsaḥ) elkezdődik (atha)

𑆥𑇀𑆫𑆡𑆩𑆾𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆼 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆨𑆳𑆮𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆴𑆠𑆂 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆳𑆮𑆼𑆯𑆪𑆾𑆓𑆠𑆂𑇆

प्रथमोल्लासे निर्विकल्पभावः प्रकाशितः शाम्भवावेशयोगतः॥

Prathamollāse nirvikalpabhāvaḥ prakāśitaḥ śāmbhavāveśayogataḥ ||

A (Śivasūtra-k) első Kiáradásában (prathama-ullāse) kifejtésre kerül (prakāśitaḥ) a ‘Śāmbhavāveśa’ vagy ‘Śāmbhava Behatolása’ által (bekövetkező) (śāmbhava-āveśa-yogataḥ) ‘Gondolatmentes állapot’ (nirvikalpa-bhāvaḥ). ||

 

𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑇆𑇑/𑇑𑇆

चैतन्यमात्मा ॥१/१॥

Caitanyamātmā || 1/1 ||

A Tudatosság (caitanyam) az (egyén saját) Énje (ātmā) || 1/1 ||

𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆩𑆴𑆲 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑆾𑆩𑆶𑆒𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆴𑆑𑆳 𑆠𑆶 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆾𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆳 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆠𑇀𑆫
𑆥𑆫𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳 𑆖𑆳𑆥𑆫𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆼𑆠𑆴 𑆑𑆬𑇀𑆥𑆤𑆳 𑆤𑆽𑆮𑆳𑆱𑇀𑆠𑆴 𑇅 𑆍𑆠𑆖𑇀𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆁 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆁
𑆠𑆳𑆫𑆠𑆩𑇀𑆪𑆮𑆴𑆮𑆫𑇀𑆘𑆴𑆠𑆩𑆥𑆴 𑆠𑆳𑆫𑆠𑆩𑇀𑆪𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆠𑆢𑇀𑆓𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆢𑆼𑆲𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳𑆮𑆥𑆴 𑆢𑆼𑆲𑆳𑆠𑆵𑆠𑆁
𑆠𑆠𑇀𑆫𑆽𑆮 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆢𑇀𑆮𑆴𑆨𑆳𑆠𑆴 𑇅 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆁 𑆠𑆶 𑆖𑆴𑆤𑇀𑆠𑆳𑆫𑆷𑆥𑆴
𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆠𑆳𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆠𑆖𑇀𑆖𑆴𑆢𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆱𑆳𑆓𑆫 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆪𑆯𑇀𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆇𑆖𑇀𑆪𑆠 𑆅𑆲
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆖𑇀𑆗𑆴𑆮𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆼𑆰𑆶 𑇅 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳𑆤𑆶𑆨𑆷𑆪𑆠𑆼 𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆳 𑆪𑆱𑇀𑆩𑆽 𑆨𑆶𑆮 𑆇𑆢𑆪𑆯𑇀𑆖 𑆨𑆷𑆥𑆳𑆠𑆂 𑆱𑆩𑆳
𑆪𑆠 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆤 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆾 𑆤 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆴𑆑𑆶𑆬𑆩𑆴𑆖𑇀𑆗𑆳𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁
𑆠𑆖𑇀𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆫𑆷𑆥𑆳𑆤𑇀𑆤 𑆖𑇀𑆪𑆶𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆩𑆢𑇀𑆫𑇀𑆰𑇀𑆪𑆩𑆥𑆴 𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆖𑆑𑇀𑆰𑆟𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑇀𑆫
𑆱𑆫𑇀𑆮𑆱𑇀𑆥𑆫𑇀𑆯𑆤𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁 𑆱𑆳𑆩𑆫𑆱𑇀𑆪𑆲𑆱𑇀𑆠𑆼𑆤 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆢𑇀𑆮𑆼𑆓𑆳𑆨𑇀𑆪𑆳𑆱𑆁 𑆮𑆴𑆤𑆽𑆮𑆁
𑆑𑆿𑆬𑆴𑆑𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆴𑆫𑆷𑆥𑆑𑆁 𑆱𑆴𑆠𑆠𑆫𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆩𑇀𑇅 𑆩𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆖 𑆩𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁
𑆖𑆳𑆤𑇀𑆠𑆂𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆾 𑆩𑆣𑇀𑆪𑆤𑆳𑆝𑇀𑆪𑆳𑆩𑆶𑆠𑇀𑆡𑆳𑆤𑆁 𑆖 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆨𑆳𑆮𑆳𑆖𑇀𑆪𑆶𑆠𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆠𑆶 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆤𑆼
𑆥𑆳𑆠𑆤𑆁 𑆖𑆼𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆱𑆁𑆯𑆪𑆳 𑆤 𑆱𑆤𑇀𑆠𑆴 𑇅 𑆠𑆳𑆤𑆴 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆓𑆠𑆳𑆤𑆴 𑆠𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆳𑆤𑆴
𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆠𑆂 𑇅 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴𑆑𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳𑆲𑆁𑆨𑆳𑆮𑆫𑆷𑆥𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆴𑆲
𑆠𑆢𑆼𑆑𑆖𑆼𑆠𑆤𑆳𑆯𑆳𑆤𑇀𑆠𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆩𑆼𑆮  𑇆𑇑𑇆

चैतन्यमिह पूर्णत्वात्मकं सर्वतोमुखं विश्वात्मिका तु विश्वोत्तीर्णा संविद्यत्र
परावस्था चापरावस्थेति कल्पना नैवास्ति । एतच्चैतन्यं व्यापकं
तारतम्यविवर्जितमपि तारतम्यत्वं तद्गतम् । देहस्थितावपि देहातीतं
तत्रैव ग्राह्यं स्वदेहप्रपञ्चवद्विभाति । निर्विकल्पं तु चिन्तारूपि
स्वतन्त्रतारूपं तच्चिदपरिमितसागर इत्यात्मा यश्चैतन्यमिति उच्यत इह
श्रीमच्छिवसूत्रेषु । आत्मानुभूयते योगिना यस्मै भुव उदयश्च भूपातः समा
यत आत्मा न ग्राह्यो न ग्राहकस्तु सर्ववृत्तिकुलमिच्छाज्ञानक्रियात्मकं
तच्चैतन्यरूपान्न च्युतम् । चैतन्यमद्र्ष्यमपि तद्विचक्षणं सर्वत्र
सर्वस्पर्शनात्मकं सामरस्यहस्तेन कश्चिद्वेगाभ्यासं विनैवं
कौलिकसिद्धिरूपकं सिततरसंवित्स्वरूपम्। मदात्मा च मत्स्वरूपं
चान्तःप्रवेशो मध्यनाड्यामुत्थानं च निर्विकल्पभावाच्युतरूपं तु विकल्पने
पातनं चेत्यादिसंशया न सन्ति । तानि चैतन्यस्वरूपगतानि तदात्मकानि
तत्त्वतः । व्यापिकपूर्णाहंभावरूपचैतन्यमिति परमेश्वरतत्त्वमिह
तदेकचेतनाशान्तस्वरूपमेव  ॥१॥

Caitanyamiha pūrṇatvātmakaṃ sarvatomukhaṃ viśvātmikā tu viśvottīrṇā saṃvidyatra parāvasthā cāparāvastheti kalpanā naivāsti | Etaccaitanyaṃ vyāpakaṃ tāratamyavivarjitamapi tāratamyatvaṃ tadgatam | Dehasthitāvapi dehātītaṃ tatraiva grāhyaṃ svadehaprapañcavadvibhāti | Nirvikalpaṃ tu cintārūpi svatantratārūpaṃ taccidaparimitasāgara ityātmā yaścaitanyamiti ucyata iha śrīmacchivasūtreṣu | Ātmānubhūyate yoginā yasmai bhuva udayaśca bhūpātaḥ samā yata ātmā na grāhyo na grāhakastu sarvavṛttikulamicchājñānakriyātmakaṃ taccaitanyarūpānna cyutam | Caitanyamadrṣyamapi tadvicakṣaṇaṃ sarvatra sarvasparśanātmakaṃ sāmarasyahastena kaścidvegābhyāsaṃ vinaivaṃ kaulikasiddhirūpakaṃ sitatarasaṃvitsvarūpam | Madātmā ca matsvarūpaṃ cāntaḥpraveśo madhyanāḍyāmutthānaṃ ca nirvikalpabhāvācyutarūpaṃ tu vikalpane pātanaṃ cetyādisaṃśayā na santi | Tāni caitanyasvarūpagatāni tadātmakāni tattvataḥ | Vyāpikapūrṇāhaṃbhāvarūpacaitanyamiti parameśvaratattvamiha tadekacetanāśāntasvarūpameva  || 1 ||

Itt (iha) a Caitanyam-ot (caitanyam) a ‘Pūrṇatva’ vagy ‘Teljesség’ jellemzi (pūrṇatva-ātmakam). Minden irányba néző (sarvatomukham), Tudatosság (saṃvit), (Ami) immanens az univerzumban (viśva-ātmikā), de egyúttal transzcendálja is azt (viśva-uttīrṇā), ahol (yatra) nem léteznek (na…eva…asti) a képzetek (kalpanā…iti) (, mint) ‘legfőbb állapot’ (parā-avasthā) és (ca) ‘alacsony állapot’ (aparāvasthā). Ez (etat) a Caitanyam (caitanyam) Mindent-átható (vyāpakam), (és) bár (api) mentes a ‘több vagy kevesebb’ koncepciójától (tāratamya-vivarjitam), (még) a ‘több vagy kevesebb’ (koncepciója) (tāratamyatvam) is Ebben nyilvánul meg (tat-gatam). Túl van a testen (deha-atītam), még (api) a test jelenléte közben is (deha-sthitau), és ott (tatra…eva), az objektumok (grāhyam) az egyén saját Testének Kiterjedéseként (sva-deha-prapañca-vat) nyilvánulnak meg (vibhāti). Gondolatmentes (tat… nirvikalpam), de (mégis) (tu) a gondolatok formáját ölti (cintā-rūpi), (mivel Ez) a Szabadság Maga (svatantra-tā-rūpam). Az Ātmā (ātmā) a (iti) Tudatosság Korlátlan Óceánja (cit-aparimita-sāgaraḥ), Amit (yaḥ) Caitanyam-nak (caitanyam) nevezünk (iti…ucyate) itt (iha), a Legtiszteletreméltóbb Śivasūtra-kban (śrīmat-śiva-sūtreṣu). (Ezt) az Ātmā-t vagy Valóságot (ātmā) azok a yogin-ok (yoginā) tapasztalják meg (anubhūyate), akik számára (yasmai) a ‘felemelkedés (udayaḥ) a világból (bhuvaḥ)’ és (ca) a ‘világba zuhanás’ (bhū-pātaḥ) egy és ugyanaz (samāḥ), hiszen (yataḥ) az Ātmā (ātmā) nem (na) valami megragadható (grāhyaḥ), de nem (na) is az, aki megragad (grāhakaḥ), hiszen (tu) Ez (tat) az Összessége vagy Teljessége minden aktivitásnak (sarva-vṛtti-kulam), melyet az Akarat, Tudás és Cselekvés jellemez (icchā-jñāna-kriyā-ātmakam), (ami) soha nem zuhan ki (na cyutam) a Caitanyam (vagy Univerzális Tudatosság) Természetéből (caitanya-rūpāt). (Egy ilyen) Caitanyam (caitanyam) bár (api) nem tapasztalható (adrṣyam), mégis (tat) mindenhol (sarvatra) látható (vicakṣaṇam), mivel ‘mindennel kapcsolatban van’ --vagyis mindent megérint-- (sarva-sparśana-ātmakam) az ‘Egység Kezeivel’ (sāmarasya-hastena) anélkül, hogy bármilyen tett véghezvitelére szüksége lenne (kaścit-vega-abhyāsam…vinā). Ily módon (evam), (a Caitanyam Maga) a Totalitás Elérésének Formát Öltése (kaulika-siddhi-rūpakam), a (tat) Makulátlan Tudatosság Esszenciális Természete (sitatara-saṃvit-svarūpam). Oly kétségek, mint (ca…iti-ādi-saṃśayāḥ…ca…ca…ca): “Saját Énem” (mad-ātmā), “Saját Esszenciális Természetem” (mat-svarūpam), “Bepillantás” (antaḥ-praveśaḥ), “Felemelkedés a suṣumṇā-n keresztül” (madhya-nāḍyām…utthānam), “Kiesés a gondolatmentes állapotból” (nirvikalpa-bhāva-acyuta-rūpam) vagy (tu) “Elmerülés a gondolatokban”, stb. (vikalpane…pātanam) nem léteznek (na…santi) (a Caitanyam-ban, mivel) mindezek (tāni) az egyén saját Esszenciális Természetében öltenek formát (caitanya-svarūpa-gatāni), (tehát) valójában (tattvataḥ) Abból állnak --vagyis Caitanyam-ból, mivel az előbbiek az Úr Játéka, és nem a Vele kapcsolatos kétségek-- (tat-ātmakāni). Itt (iha), a Legfőbb Úr Valósága (parama-īśvara-tattvam) a (iti) Caitanyam (, Ami) a Mindent-átható Tökéletes Én-ség Természete (vyāpika-pūrṇa-ahaṃbhāva-rūpa-caitanyam), (mivel) Ez (tat) csupán (eva) az Egyedüli Tudatos Létező Békés Eredendő Valósága (eka-cetanā-śānta-svarūpam).   || 1/1 ||

Here (iha), Caitanyam (caitanyam) is characterized by ‘Pūrṇatva’ or ‘Fullness’ (pūrṇatva-ātmakam). Facing into every direction (sarvatomukham) (, It) is Consciousness (saṃvit) (That is) immanent in the universe (viśva-ātmikā), but also transcends it (viśva-uttīrṇā), where (yatra) the ideas (kalpanā…iti) of ‘supreme state’ (parā-avasthā) and (ca) ‘inferior state’ (aparāvasthā) are not existing (na…eva…asti). This (etat) Caitanyam (caitanyam) is All-pervading (vyāpakam), (and) though (api) devoid of the (concept) of ‘more or less’ (tāratamya-vivarjitam), (even) the (concept) of ‘more or less’ (tāratamyatvam) rises in That (tat-gatam). (It is) beyond the body (deha-atītam) even (api) in the appearance of the body (deha-sthitau), and there (tatra…eva), objects (grāhyam) shine (vibhāti) like the Expansion of one’s own Body (sva-deha-prapañca-vat). It is (tat) thoughtless (nirvikalpam) but (tu) assumes the form of thoughts (cintā-rūpi), (as It is) the Nature of Freedom (svatantra-tā-rūpam). Ātmā (ātmā) is (iti) the Unlimited Ocean of Consciousness (cit-aparimita-sāgaraḥ), Which (yaḥ) is said to be (iti…ucyate) Caitanyam (caitanyam) here (iha) in the Most Venerable Śivasūtra-s (śrīmat-śiva-sūtreṣu). (This) Ātmā or Reality (ātmā) is experienced (anubhūyate) by yogin-s (yoginā) for whom (yasmai) ‘rising (udayaḥ) from the world (bhuvaḥ)’ and (ca) ‘falling into the world’ (bhū-pātaḥ) are the same (samāḥ) because (yataḥ) Ātmā (ātmā) is not (na) something to be grabbed (grāhyaḥ), but not (na) even the one who grabs (grāhakaḥ), as (tu) It is (tat) the Assembly or Totality of all activities (sarva-vṛtti-kulam) characterized by Will, Knowledge and Action (icchā-jñāna-kriyā-ātmakam), (which is) never falling out (na cyutam) from the Nature of Caitanyam (or Universal Consciousness) (caitanya-rūpāt). (Such) Caitanyam (caitanyam) is, though (api) imperceptible (adrṣyam), is (tat) visible (vicakṣaṇam) everywhere (sarvatra), as (It is) characterized by ‘being in contact with everything’ --i.e. It touches everything-- (sarva-sparśana-ātmakam) with the ‘hands of Oneness’ (sāmarasya-hastena) without resorting to any exercise of impulse (kaścit-vega-abhyāsam…vinā). This way (evam), (Caitanyam) is the Formation of the Attainment of Totality (kaulika-siddhi-rūpakam), the (tat) Essential Nature of Pristine Consciousness (sitatara-saṃvit-svarūpam). Doubts like (ca…iti-ādi-saṃśayāḥ…ca…ca…ca): “My Self” (mad-ātmā), “My Essential Nature” (mat-svarūpam), “Insight” (antaḥ-praveśaḥ), “Rising through (utthānam) suṣumṇā (madhya-nāḍyām)”, “Falling from thoughtless condition” (nirvikalpa-bhāva-acyuta-rūpam), or (tu) “Sinking into thinking” etc. (vikalpane…pātanam) are not existing (na…santi) (in Caitanyam, because) all these (tāni) take place in one’s own Essential Nature (called) Caitanyam (caitanya-svarūpa-gatāni), (so) they are composed of It --i.e. of Caitanyam, hence they are the Play of the Lord and not doubts about Him-- (tat-ātmakāni), indeed (tattvataḥ). Here (iha), the Nature or Reality of the Supreme Lord (parama-īśvara-tattvam) is (iti) Caitanyam (That is) the Nature of All-pervading Perfect I-ness (vyāpika-pūrṇa-ahaṃbhāva-rūpa-caitanyam), (as) It is (tat) merely (eva) the Peaceful Innate Reality of the Solitary Conscious Being (eka-cetanā-śānta-svarūpam).  || 1/1 ||

𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆧𑆤𑇀𑆣𑆂 𑇆𑇑/𑇒𑇆

ज्ञानं बन्धः ॥१/२॥

Jñānaṃ bandhaḥ || 1/2 ||

A  (dualitás) tudása (jñānam) kötöttség (bandhaḥ) || 1/2 ||

𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑆴𑆲 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆓𑆠𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮 𑆍𑆮 𑆢𑇀𑆮𑆽𑆠𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑆁 𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆬𑆵𑆬𑆪𑆾𑆢𑆴𑆠𑆁
𑆩𑆳𑆠𑆸𑆩𑆼𑆪𑆨𑆳𑆮𑆼𑆤 𑇅 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆠𑆴 𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆫𑆷𑆥𑆠𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆥𑆫𑆨𑆳𑆮𑆤𑆁
𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆩𑆴𑆠𑇀𑆪𑆶𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼  𑇆𑇑/𑇒𑇆

ज्ञानमिह चैतन्यगतपरिमितानुभव एव द्वैतलक्षणं परमेश्वरलीलयोदितं
मातृमेयभावेन । तत्र विश्वं प्रसरति बाह्यरूपता स्वपरभावनं
क्षोभात्मकमित्युच्यते  ॥१/२॥

Jñānamiha caitanyagataparimitānubhava eva dvaitalakṣaṇaṃ parameśvaralīlayoditaṃ mātṛmeyabhāvena | Tatra viśvaṃ prasarati bāhyarūpatā svaparabhāvanaṃ kṣobhātmakamityucyate  || 1/2 ||

A Jñāna-t vagy Tudást itt a dualitás jellemzi, (és) kizárólag (azt) a korlátolt tapasztalást (jelenti, ami) a Caitanyam-ban nyilvánul meg (és) a Legfőbb úr Játéka által tárul fel a szubjektum és objektum (dualitásának) formájában. Ott, az univerzum a ‘külsőség’ formájában nyilvánul meg. (Ez egy) képzelgés az ‘énről’ és ‘másokról’, (és ezt) úgy nevezik, mint a zavarodottság természete.   || 1/2 ||

Jñāna or Knowledge (jñānam) here (iha) is characterized by duality (dvaita-lakṣaṇam) (, and it means) only (eva) (that) limited perception (which) takes place in Caitanyam (caitanya-gata-parimita-anubhavaḥ) (, and it) rises (uditam) by means of the Play of the Supreme Lord (parama-īśvara-līlayā) in the form of the (duality) of subject and object (mātṛ-meya-bhāvena). There (tatra), the universe (viśvam) appears (prasarati) in the form of ‘externality’ (bāhya-rūpatā). (It is) an imagination about ‘one’ and ‘others’ (sva-para-bhāvanam), (and it is) said to be (iti…ucyate) the nature of confusion (kṣobha-ātmakam).  || 1/2 ||

𑆪𑆾𑆤𑆴𑆮𑆫𑇀𑆓𑆂 𑆑𑆬𑆳𑆯𑆫𑆵𑆫𑆩𑇀 𑇆𑇑/𑇓𑇆

योनिवर्गः कलाशरीरम् ॥१/३॥

Yonivargaḥ kalāśarīram || 1/3 ||

A Forrásban megnyilvánuló ‘dolgok’ sokasága (yoni-vargaḥ)
 (alkotja) a részekre osztottság testét (kalā-śarīram) || 1/3 ||

𑆄𑆨𑆳𑆱𑆲𑆼𑆠𑆶𑆫𑆴𑆠𑆴 𑆪𑆾𑆤𑆴𑆯𑇀𑆖 𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳 𑆮𑆫𑇀𑆓𑆾 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆾𑆢𑆴𑆠𑆂 𑆑𑆬𑆳𑆫𑆷𑆥𑆴 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆩𑇀 𑇅
𑆃𑆠𑆱𑇀𑆠𑆠𑇀𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑆮𑆴𑆑𑆳𑆫𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆠𑆡𑆽𑆮 𑆠𑆫𑆁𑆓𑆳𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆥𑆸𑆰𑇀𑆜𑆓𑆠𑆳𑆓𑆠𑆳𑆂 𑇅
𑆥𑆿𑆫𑇀𑆮𑆳𑆥𑆫𑇀𑆪𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆑𑆳𑆬𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁 𑇅 𑆍𑆠𑆢𑇀𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆠𑆳𑆮𑆯𑆳𑆘𑇀𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁
𑆩𑆳𑆠𑆸𑆩𑆳𑆤𑆩𑆼𑆪𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟𑆳𑆤𑆶𑆨𑆷𑆪𑆠𑆼  𑇆𑇑/𑇓𑇆

आभासहेतुरिति योनिश्च तस्या वर्गो ज्ञानोदितः कलारूपि शरीरम् ।
अतस्तत्परमेशविकाररूपं तथैव तरंगाश्चित्समुद्रपृष्ठगतागताः ।
पौर्वापर्यरूपं कालात्मकं । एतद्भिन्नतावशाज्ज्ञानं
मातृमानमेयरूपेणानुभूयते  ॥१/३॥

Ābhāsaheturiti yoniśca tasyā vargo jñānoditaḥ kalārūpi śarīram | Atastatparameśavikārarūpaṃ tathaiva taraṃgāścitsamudrapṛṣṭhagatāgatāḥ | Paurvāparyarūpaṃ kālātmakaṃ | Etadbhinnatāvaśājjñānaṃ mātṛmānameyarūpeṇānubhūyate  || 1/3 ||

The Source of manifestation or appearance (of the universe) (ābhāsa-hetuḥ) is (iti) Yoni, the Womb (of Consciousness) (yoniḥ), and (ca) Her (tasyāḥ) varga or multitude of groups (vargaḥ) rises as jñāna or limited perception (jñāna-uditaḥ). (It is) the body (śarīram) (which) assumes the form of ‘parts’ (kalā-rūpi). Therefore (ataḥ), It is the (tat) nature of (an apparent) modification of the Supreme Lord (parama-īśa-vikāra-rūpam), like (tatha…eva) waves (taraṃgāḥ) coming and going on the surface of the ocean (cit-samudra-pṛṣṭha-gata-agatāḥ). It is the appearance of ‘prior’ and ‘posterior’ (paurvāparya-rūpam) characterized by Time (kālā-ātmakam). Under the influence of this differentiation (etat-bhinnatā-vaśāt) limited perception (jñānam) is experienced (anubhūyate) in the form of the triad of subject, cognition and object (mātṛ-māna-meya-rūpeṇa).  || 1/3 ||

 

 

 

Az (univerzum) megnyilvánulásának vagy megjelenésének a Forrása a Yoni, a (Tudatosság) Méhe, és az Ő varga-ja vagy csoporjai sokasága jelennek meg úgy, mint jñāna vagy korlátolt tapasztalás. (Ez) a test (, ami) a ‘részek’ formáját ölti. Következésképpen, Ez a Legfőbb Úr (látszólagos) módosulásának természete, hasonlatosan a hullámokhoz, melyek jönnek és mennek az óceán felszínén. Ez a megnyilvánulása a ‘korrábbi’ és ‘ezután következő’ (koncepcióknak), melyet az Idő jellemez. Ezen megkülönböztés hatása alatt a korlátolt érzékelés a szubjektum, kogníció és objektum formájában kerül megtapasztalásra. || 1/3 ||

𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆳𑆤𑆁 𑆩𑆳𑆠𑆸𑆑𑆳 𑇆𑇑/𑇔𑇆

ज्ञानाधिष्ठानं मातृका ॥१/४॥

Jñānādhiṣṭhānaṃ mātṛkā || 1/4 ||

Mātṛkā vagy a betűk ereje (mātṛkā)
a (dualitás) tudásának alapja (jñānā-adhiṣṭhānam) || 1/4 ||

𑆩𑆳𑆠𑆸𑆑𑆳 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀𑆪𑆳 𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆩𑆳𑆠𑆸𑆮𑆫𑇀𑆓𑆨𑆳𑆮𑆂 𑇅 𑆠𑆢𑇀𑆮𑆯𑆳𑆘𑇀𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆱𑆁𑆱𑇀𑆡𑆳𑆥𑆴𑆠𑆁
𑆱𑆁𑆑𑆬𑇀𑆥𑆩𑆳𑆥𑆤𑆪𑆾𑆓𑆠𑆾’ 𑆤𑆶𑆨𑆳𑆮𑆼 𑇅 𑆪𑆢𑆳 𑆪𑆾𑆤𑆿 𑆑𑆬𑆳 𑆮𑆴𑆱𑆫𑇀𑆓𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆥𑆫𑇀𑆱𑆷𑆪𑆤𑇀𑆠𑆼
𑆑𑆮𑆫𑇀𑆓𑆳𑆢𑆴𑆮𑇀𑆪𑆚𑇀𑆘𑆤𑆳𑆤𑇀𑆩𑆼𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆳𑆤𑆤𑆶𑆱𑆼𑆮𑆪𑆠𑆴 𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆱𑇀𑆮𑆫𑆼𑆟 𑆩𑆳𑆠𑆸𑆑𑆳 𑇅 𑆍𑆮𑆁 𑆱𑆳
𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆼𑆤𑇀𑆣𑆤𑆫𑆷𑆥𑆯𑆧𑇀𑆢𑆳𑆫𑇀𑆡𑆑𑆳𑆫𑆴𑆑𑆳 𑆖 𑆮𑆳𑆖𑆑𑆮𑆳𑆖𑇀𑆪𑆿 𑆨𑆮𑆠𑆱𑇀𑆠𑆪𑆳 𑇅
𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑆼𑆮𑆁 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆤𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆁 𑆠𑆢𑆼𑆮 𑆨𑆼𑆢𑆠𑆳 𑆠𑆡𑆽𑆮𑆾𑆫𑇀𑆩𑆵𑆟𑆳𑆁 𑆨𑆼𑆢𑆳 𑆪
𑆇𑆥𑆩𑆼𑆪𑆳𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆼𑆑𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳 𑇅 𑆍𑆠𑆤𑇀𑆩𑆳𑆥𑆤𑆼 𑆩𑆳𑆠𑆳 𑆱𑆁𑆓𑆶𑆥𑇀𑆠𑆾’ 𑆮𑆴𑆑𑆳𑆫𑆾 𑆩𑆳𑆠𑆸𑆑𑆳𑆮𑆯𑆳𑆢𑇀𑆪𑆽𑆮𑆁
𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆳𑆤𑆁 𑆱𑆁𑆯𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁 𑆠𑆢𑆳 𑇅 𑆍𑆠𑆱𑇀𑆩𑆳𑆠𑇀𑆯𑆴𑆮𑆤𑆳𑆡𑆾’ 𑆟𑆶𑆫𑇀𑆮𑆴𑆨𑆳𑆠𑆴 𑆪𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆤𑇀𑆮𑆴𑆰𑇀𑆛𑆂 𑇅 𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳 𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆱𑆁𑆘𑇀𑆚𑆳 𑆪𑆠𑆂 𑆱𑆾’ 𑆤𑇀𑆮𑆼𑆖𑇀𑆗𑆠𑆴 𑆠𑆁 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆁
𑆪𑆩𑆯𑆑𑇀𑆪𑆁 𑆱𑆩𑇀𑆪𑆓𑇀𑆓𑆾𑆞𑆶𑆁 𑆥𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆠𑆂 𑇅 𑆃𑆠𑆂 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆶𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆤𑆳𑆡𑆳𑆱𑇀𑆪
𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆼𑆠𑇀𑆪𑆶𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆮𑆑𑇀𑆯𑇀𑆪𑆩𑆳𑆟𑆳 𑇆𑇑/𑇔𑇆

मातृका विकल्पशक्तिर्या परिमितमातृवर्गभावः । तद्वशाज्ज्ञानं संस्थापितं
संकल्पमापनयोगतो’ नुभावे । यदा योनौ कला विसर्गशक्त्या पर्सूयन्ते
कवर्गादिव्यञ्जनान्मेयात्मकाननुसेवयति मात्रात्मकस्वरेण मातृका । एवं सा
विकल्पेन्धनरूपशब्दार्थकारिका च वाचकवाच्यौ भवतस्तया ।
परिमितज्ञानमेवं विकल्पनस्थितं तदेव भेदता तथैवोर्मीणां भेदा य
उपमेयाः प्रत्येकं प्रमात्रा । एतन्मापने माता संगुप्तो’ विकारो मातृकावशाद्यैवं
परिमितज्ञानाधिष्ठानं संशयात्मकं तदा । एतस्मात्शिवनाथो’ णुर्विभाति यः
स्वान्विष्टः । तस्यावस्था क्षोभसंज्ञा यतः सो’ न्वेच्छति तं शुद्धप्रमात्रां
यमशक्यं सम्यग्गोढुं परमार्थतः । अतः शुद्धप्रमातुः शिवनाथास्य
प्रत्यभिज्ञा स्वतः शिवावस्थेत्युच्यते वक्श्यमाणा ॥१/४॥

Mātṛkā vikalpaśaktiryā parimitamātṛvargabhāvaḥ | Tadvaśājjñānaṃ saṃsthāpitaṃ saṃkalpamāpanayogato’ nubhāve | Yadā yonau kalā visargaśaktyā parsūyante kavargādivyañjanānmeyātmakānanusevayati mātrātmakasvareṇa mātṛkā | Evaṃ sā vikalpendhanarūpaśabdārthakārikā ca vācakavācyau bhavatastayā | Parimitajñānamevaṃ vikalpanasthitaṃ tadeva bhedatā tathaivormīṇāṃ bhedā ya upameyāḥ pratyekaṃ pramātrā | Etanmāpane mātā saṃgupto’ vikāro mātṛkāvaśādyaivaṃ parimitajñānādhiṣṭhānaṃ saṃśayātmakaṃ tadā | Etasmātśivanātho’ ṇurvibhāti yaḥ svānviṣṭaḥ | Tasyāvasthā kṣobhasaṃjñā yataḥ so’ nvecchati taṃ śuddhapramātrāṃ yamaśakyaṃ samyaggoḍhuṃ paramārthataḥ | Ataḥ śuddhapramātuḥ śivanāthāsya pratyabhijñā svataḥ śivāvasthetyucyate vakśyamāṇā || 1/4 ||

Mātṛkā, a vikalpaśakti vagy a gondolkodás ereje, aki a korlátolt tapasztaló és az ő csoportjának --vagyis tapasztalásnak és a tapasztalás tárgyának-- létezése. Az ő hatása alatt, a korlátolt tudás a tapasztalás közben a gondolatok megfogalmazása által kerül fenntartásra. Amikor a kalā-k vagy részek létrejönnek a Yoni-ban vagy a Tudatosság Méhében a Visargaśakti vagy a Teremtés Ereje által, (akkor) mātṛkā összefűzi a ‘ka’ csoporttal kezdődő mássalhangzókat - (melyeket) az objektivitás jellemez - magánhangzókkal, melyeket a szubjektivitás jellemez. Ily módon létrehozza a ‘szavak jelentését’, (melyek) a gondolkodás hajtóanyaga, és (így) megnyilvánítja a ‘szavakat és azok jelölt objektumait’ --vagyis a szubjektumot és az objektumot--. Következésképpen a korlátolt tapasztalást a gondolkodás tartja fenn (, és) ez csupán a dualitás  állapota, csakúgy (mint a) különböző hullámok, melyek összehasonlíthatóak (egymással) egytől egyig a tapasztaló által. A (szubjektum és objektum) ezen mérése során, a változatlan szubjektum elfedésre kerül mātṛkā ereje által, aki így a korlátolt tudás alapjává válik, melyet a zavarodottság jellemez. Ezen okból, az Úr Śiva a korlátolt létező vagy aṇu formájában jelenik meg, aki a saját Énjét keresi. Az Ő állapotát ‘kṣobha’-nak vagy ‘zavarodottságnak’ nevezzük, mivel keresi azt a Tiszta Tapasztalót --vagyis az Úr Śiva-t--, Aki valójában soha nem lehet teljesen elrejtett. Következésképpen, az Úr Śiva spontán ‘Felismerése’, mint a Tiszta Tapasztaló, úgy nevezett, mint ‘Śivāvasthā’ vagy ‘Śiva Állapota’, de (ez később) kerül kifejtésre.  || 1/4 ||

Mātṛkā (mātṛkā) is vikalpaśakti or the power of thinking (vikalpa-śaktiḥ), who (yā) is the existence of the limited perceiver and his group --i.e. cognition and its object-- (parimita-mātṛ-varga-bhāvaḥ). Under her influence (tat-vaśāt), limited knowledge (jñānam) is maintained (saṃsthāpitam) by means of the act of forming ideas (saṃkalpa-māpana-yogataḥ) during perception (anubhāve). When (yadā) kalā-s or parts (kalāḥ) are created (parsūyante) in Yoni or the Womb of Consciousness (yonau) by Visargaśakti or the Power of Creation (visarga-śaktyā), (then) mātṛkā (mātṛkā) strungs together (anusevayati) the consonants beginning with the group of ‘ka’ (ka-varga-ādi-vyañjanān) (which) are characterized by objectivity (meya-ātmakān) with vowels characterized by subjectivity (mātṛ-ātmaka-svareṇa). This way (evam), she (sā) creates the ‘meaning of words’ (that are) the fuel of thinking (vikalpa-indhana-rūpa-śabda-artha-kārikā), and (ca) (thus) she (tayā) manifests (bhavataḥ) ‘words and their denoted objects’ --i.e. subject and object-- (vācaka-vācyau). Hence (evam), limited perception (parimita-jñānam) is maintained by thinking (vikalpana-sthitam) (, and) it (tat) is only (eva) the condition of duality (bhedatā) like (that of) (tathā…eva) the differences (bhedāḥ) of waves (urmīṇām) which (ye) are comparable (upameyāḥ) (with each other) one by one (pratyekam) by their perceiver (pramātrā). In this act of measuring (of subject and object) (etat-māpane), the unchanging (avikāraḥ) subject (mātā) becomes concealed (saṃguptaḥ) by the power of mātṛkā (mātṛkā-vaśāt), who (yā) becomes thus (evam…tadā) the basis of limited knowledge (parimita-jñāna-adhiṣṭhānam) characterized by confusion (saṃśaya-ātmakam). For that reason, (etasmāt), Lord Śiva (śiva-nāthaḥ) appears (vibhāti) as a limited being or aṇu (aṇuḥ), who (yaḥ) is searching for his own Self (sva-anviṣṭaḥ). His (tasya) condition (avasthā) is called ‘kṣobha’ or ‘confusion’ (kṣobha-saṃjñā) because (yataḥ) he (saḥ) is searching (anvecchati) for that (tam) Pure Perceiver --i.e. Lord Śiva-- (śuddha-pramātrām), Who (yam), in real sense (paramārthataḥ), can never be (aśakyam) completely hidden (samyak-goḍhum). Therefore (ataḥ), the spontaneous (svataḥ) ‘Recognition’ (pratyabhijñā) of Lord Śiva (śiva-nāthāsya) as the Pure Perceiver (śuddha-pramātuḥ) is called (iti…ucyate) ‘Śivāvasthā’ or the ‘Condition of Śiva’ (śiva-avasthā), but (tu) (it will be) explained later (vakśyamāṇā).  || 1/4 ||

𑆇𑆢𑇀𑆪𑆩𑆾 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆂 𑇆𑇑/𑇕𑇆

उद्यमो भैरवः ॥१/५॥

Udyamo bhairavaḥ || 1/5 ||

Bhairava (bhairavaḥ) a (Legfőbb Tudatosság) spontán feltárulása (udyamaḥ) || 1/5 ||

𑆨𑆽𑆫𑆮𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆮𑇀𑆪𑆚𑇀𑆘𑆤𑆩𑆣𑇀𑆪𑆓𑆾‘ 𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆧𑆲𑆵𑆫𑆷𑆥𑆩𑆳𑆠𑆸𑆩𑆼𑆪𑆢𑇀𑆮𑆪𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆪𑆩𑇀
𑆠𑆪𑆾𑆫𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆬𑆵𑆤𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆼𑆮𑇅 𑆠𑆱𑇀𑆪𑆾𑆢𑇀𑆪𑆩𑆾’ 𑆲𑆁𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆓𑆾𑆖𑆫𑆼
𑆠𑆢𑆶𑆢𑆪𑆂 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆳𑆲𑆁𑆨𑆳𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆮𑆼𑆯𑆨𑆳𑆮𑆼𑆤 𑆱𑆲𑆱𑆳 𑆱𑆂 𑆱𑆢𑆱𑆢𑇀𑆮𑆫𑇀𑆘𑆴𑆠𑆾’ 𑆥𑆴 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆣𑆳𑆫𑆵
𑆱𑆢𑆳 𑇅 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆵 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴𑆑𑆳 𑆪𑆳𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆠𑇀𑆮𑆫𑆶𑆥𑆴𑆟𑇀𑆪𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳 𑇅 𑆠𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆱𑆳𑆢𑆳𑆠𑇀𑆱
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳𑆤𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆠𑆴 𑆠𑆖𑇀𑆖𑆾𑆢𑆤𑆳𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆳𑆤𑆤𑇀𑆠𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆫𑇀𑆖𑆑𑆼
𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑇀𑆪𑆑𑇀𑆫𑆩𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆵 𑇅 𑆍𑆰𑆳 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆤𑇀𑆤 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟𑆳𑆤𑆶𑆨𑆷𑆪𑆠𑆼 𑆣𑇀𑆪𑆳𑆤𑆳𑆢𑆴𑆤𑆳
𑆠𑆢𑇀𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆠𑆠𑆾 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆂 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆪𑆾𑆓𑆠 𑆍𑆮𑆳𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑆾 𑆨𑆼𑆢𑆤𑆳𑆯𑆳𑆪
𑆪𑆡𑆳𑆮𑆴𑆣𑆴 𑇅 𑆱𑆲𑆱𑆼𑆠𑆵𑆲 𑆠𑆢𑆑𑇀𑆫𑆩𑆠𑆳𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳 𑆤𑆳𑆩 𑆪𑆠𑆾 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆾 𑆤 𑆮𑇀𑆫𑆘𑆼𑆤𑇀𑆤
𑆬𑆪𑆼𑆠 𑆱 𑆱𑆢𑆾𑆢𑆴𑆠𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆨𑆳𑆮𑆼𑆤 𑆑𑆼𑆮𑆬𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳 𑆠𑆠𑆂 𑆱𑆲𑆱𑆽𑆮
𑆤 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆠𑆶 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆑𑆸𑆠𑇀𑆫𑆴𑆩𑆩𑇀 𑇅 𑆑𑆴𑆩𑆫𑇀𑆡𑆁 𑆠𑆱𑇀𑆩𑆽 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆯𑆧𑇀𑆢𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠
𑆅𑆠𑆴𑆖𑆼𑆢𑇀𑆨𑆓𑆮𑆳𑆤𑇀𑆨𑆵𑆩𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆴𑆟𑆼 𑆪𑆠𑆂 𑆱 𑆱𑆁𑆯𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆫𑆷𑆥𑆬𑆾𑆑𑆪𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆁
𑆥𑆶𑆫𑇀𑆪𑆰𑇀𑆛𑆑𑆱𑆁𑆫𑆶𑆢𑇀𑆣𑆨𑆳𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳𑆤𑆁 𑆥𑆯𑆶𑆨𑆳𑆮𑆁 𑆤𑆳𑆯𑆪𑆠𑆴 𑇅 𑆃𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆳𑆩𑆥𑆴
𑆨𑆽𑆫𑆮𑆯𑆧𑇀𑆢𑆂 𑆨𑆫𑆟𑆫𑆮𑆟𑆮𑆩𑆤𑆯𑆧𑇀𑆢𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆲𑇀𑆫𑆳𑆱𑆂 𑇅 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆼 𑆨𑆑𑆳𑆫𑆾
𑆨𑆫𑆟𑆁 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆯𑇀𑆖 𑆫𑆑𑆳𑆫𑆾 𑆫𑆮𑆟𑆁 𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆯𑇀𑆖 𑆮𑆑𑆳𑆫𑆾 𑆮𑆩𑆤𑆁 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆂 𑇅 𑆨𑆽𑆫𑆮
𑆍𑆮 𑆪𑆾 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆣𑆳𑆫𑆪𑆠𑆴 𑆥𑆯𑆶𑆨𑆳𑆮𑆼’ 𑆥𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆱 𑆠𑆢𑇀𑆣𑆳𑆫𑆪𑆠𑆴 𑆮𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆬𑆳𑆥𑆪𑆠𑆴
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆴 𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆳𑆁 𑆠𑆢𑆽𑆮 𑆱 𑆠𑆠𑇀𑆱𑆳𑆫𑆪𑆠𑆴 𑆥𑆶𑆤𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆱𑆩𑆠𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆴𑆤𑆳𑆁
𑆠𑆢𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳𑆤𑆳𑆩𑇀 𑇅𑆱𑆾’ 𑆠𑆂 𑆱𑆳 𑆥𑆫𑆳𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆱𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆳𑆂
𑆱𑆁𑆱𑇀𑆡𑆳𑆥𑆴𑆠𑆳𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑆴𑆟𑇀𑆝𑆮𑆠𑇀𑆱 𑆍𑆮𑆁 𑆖 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆾 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆾𑆠𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀𑆟𑆾’ 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆠𑇀𑆮𑆤𑆳𑆯𑆑𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆠𑆳𑆥𑆫𑆩𑆳𑆩𑆸𑆠𑆥𑇀𑆫𑆢𑆳𑆠𑆳  𑇆𑇑/𑇕𑇆

भैरवः स्वरव्यञ्जनमध्यगो‘ न्तर्बहीरूपमातृमेयद्वयं स्वयम्
तयोरन्तर्लीनरूपं स्वात्मसंविदेव। तस्योद्यमो’ हंविमर्शसंविद्गोचरे
तदुदयः शुद्धाहंभावरूपावेशभावेन सहसा सः सदसद्वर्जितो’ पि विश्वधारी
सदा । तस्य शक्तिः भैरवी व्यापिका याभिन्नत्वरुपिण्यक्रमा । तत्प्रसादात्स
स्वात्मनः स्वात्मानं प्रसरति तच्चोदनात्स्वानन्तसंविदर्चके
योगिन्यक्रमसंवित्स्वरूपी । एषा संविन्न क्रमेणानुभूयते ध्यानादिना
तद्व्यापकत्वात्ततो भैरवः संविद उन्मज्जनयोगत एवाभिज्ञातो भेदनाशाय
यथाविधि । सहसेतीह तदक्रमताप्रत्यभिज्ञा नाम यतो भैरवो न व्रजेन्न
लयेत स सदोदितः स्वात्मभावेन केवलम् । तस्य प्रत्यभिज्ञा ततः सहसैव
न क्रमात्तु क्रमत्वं कृत्रिमम् । किमर्थं तस्मै भैरवशब्दः प्रयुक्त
इतिचेद्भगवान्भीमः संसारिणे यतः स संशयात्मसंसाररूपलोकयात्रां
पुर्यष्टकसंरुद्धभावात्मानं पशुभावं नाशयति । अपरिमितयोगिनामपि
भैरवशब्दः भरणरवणवमनशब्दानां प्रतिह्रासः । भैरवे भकारो
भरणं स्थितिश्च रकारो रवणं संहारश्च वकारो वमनं सृष्टिः । भैरव
एव यो विश्वं धारयति पशुभावे’ पि तदा स तद्धारयति वा प्रलापयति
स्वात्मनि योगिनां तदैव स तत्सारयति पुनः स्वेन समतायां ज्ञानिनां
तदभिन्नानाम् ।सो’ तः सा परासंविद्यस्यां विश्वसृष्टिस्थितिसंहाराः
संस्थापिताश्चित्पिण्डवत्स एवं च विश्वात्मको विश्वोत्तिर्णो’ व्यापकत्वनाशकः
स्वतन्त्रतापरमामृतप्रदाता  ॥१/५॥

Bhairavaḥ svaravyañjanamadhyago‘ ntarbahīrūpamātṛmeyadvayaṃ svayam tayorantarlīnarūpaṃ svātmasaṃvideva | Tasyodyamo’ haṃvimarśasaṃvidgocare tadudayaḥ śuddhāhaṃbhāvarūpāveśabhāvena sahasā saḥ sadasadvarjito’ pi viśvadhārī sadā | Tasya śaktiḥ bhairavī vyāpikā yābhinnatvarupiṇyakramā | Tatprasādātsa svātmanaḥ svātmānaṃ prasarati taccodanātsvānantasaṃvidarcake yoginyakramasaṃvitsvarūpī | Eṣā saṃvinna krameṇānubhūyate dhyānādinā tadvyāpakatvāttato bhairavaḥ saṃvida unmajjanayogata evābhijñāto bhedanāśāya yathāvidhi | Sahasetīha tadakramatāpratyabhijñā nāma yato bhairavo na vrajenna layeta sa sadoditaḥ svātmabhāvena kevalam | Tasya pratyabhijñā tataḥ sahasaiva na kramāttu kramatvaṃ kṛtrimam | Kimarthaṃ tasmai bhairavaśabdaḥ prayukta iticedbhagavānbhīmaḥ saṃsāriṇe yataḥ sa saṃśayātmasaṃsārarūpalokayātrāṃ puryaṣṭakasaṃruddhabhāvātmānaṃ paśubhāvaṃ nāśayati | Aparimitayogināmapi bhairavaśabdaḥ bharaṇaravaṇavamanaśabdānāṃ pratihrāsaḥ | Bhairave bhakāro bharaṇaṃ sthitiśca rakāro ravaṇaṃ saṃhāraśca vakāro vamanaṃ sṛṣṭiḥ | Bhairava eva yo viśvaṃ dhārayati paśubhāve’ pi tadā sa taddhārayati vā pralāpayati svātmani yogināṃ tadaiva sa tatsārayati punaḥ svena samatāyāṃ jñānināṃ tadabhinnānām |So’ taḥ sā parāsaṃvidyasyāṃ viśvasṛṣṭisthitisaṃhārāḥ saṃsthāpitāścitpiṇḍavatsa evaṃ ca viśvātmako viśvottirṇo’ vyāpakatvanāśakaḥ svatantratāparamāmṛtapradātā  || 1/5 ||

Bhairava áthatja vagy mozog a sarva és vyañjana vagy magánhangzók --vagyis szubjektum-- és mássalhangzók --vagyis objektum—között, (mivel Ő) Maga a nem-különbözősége a mātṛ-nak és meya-nak vagy a szubjektumnak és az objektumnak (, melyek) rendre a belső és külső (kondíciók). (Mivel Ő) ezeknek --vagyis a belső és külső koncepcióknak-- az eredendő természete, (Ő) kizárólag az egyén saját Énjének Tudatossága. Az Ő ‘Udyama’ vagy ‘Feltárulása’ a Tudatosság vagy Ön-éberség körében történő felemelkedés formájában (következik be), mint egy hirtelen Behatolás a Tiszta Én-ség Természetébe. Habár Ő mentes a ‘létezéstől’ és ‘nem-létezéstől’, (Ő) szüntelen fenntartja az univerzumot. Az Ő Ereje Bhairavī, Aki Mindent-átható (miközben) megtartja a ‘nem-különbözőség’ formáját fokozatosság nélkül. Ő az egyén saját Énjéből az egyén saját Énjébe áramlik az Ő Kegyelme által (azon) yogin-okban, (akik) az ő saját Végtelen Tudatosságukat imádják az Ő --vagyis Bhairava-- Inspirációja következtében, mivel (Ő) a fokozatmentes Éberség Esszenciális Természete. Az Ő Mindent-átható Természete miatt ez a Tudatosság nem a meditáció, stb. formáját öltő fokozatásság által tapasztalható meg, következésképpen Bhairava kizárólag a Saṃvid vagy Ön-Éberség külömbözőséget elpusztító Unmajjana-ja vagy Feltárulása következtében ismerhető fel, az Ő parancsa szerint. A ‘sahasā’ vagy ‘hirtelen’ (szó) csupán az ‘Ő nem-egymásutáni és nem fokozatos Természetének Felismerése’ miatt áll itt, mivel Bhairava nem tart (semmi felé, és) nem is olvad (be sehova). Ő pusztán az egyén saját Énje (formájában) létezik szüntelen. Az Ő Felismerése következésképpen kizárólag ‘hirtelen’ tud lenni, (és) nem fokozatos, mivel a ‘fokozatosság’ kreált. Ha kétség merülne fel a Bhairava szóval illetjük Őt, (a válasz a következő:) A saṃsārin vagy újjászülető létező retteg az Úrtól, mivel Ő elpusztítja a ‘paśubhāva-t’ vagy ‘korlátolt tapasztalást’ (, amit) az az állapot határoz meg, melyben az egyént leigázza a saját finom teste vagy puryaṣṭaka, (ami) a saṃsāra formáját öltő világi létezésből áll, melynek természete a ‘kétség’. Habár a korlátlan yogin-ok számára a ‘Bhairava’ a ‘bharaṇa, ravaṇa and vamana’ rövidítése. (Ily módon) a ‘Bhairava’ szóban, a ‘bha’ szótag a ‘bharaṇa-t’ vagy ‘fenntartást’, a ‘ra’ szótag a‘ravaṇa-t’ --szó szerint üvöltést-- vagy ‘visszavonást’, és a ‘va’ szótag a ‘vamana’ vagy ‘megnyilvánítást’ (jelöli). Következésképpen (Ő) Bhairava, Aki fenntartja az univerzumot a korlátolt létezők (esetében is), majd Ő (az, Aki) visszavonja vagy feloldja azt a a yogin-ok számára a saját Énjébe, és végül Ő hozza mozgásba újra az Önmagával való Egységben a Jñānī-k esetében (Aki) nem különbözik Tőle. Következésképpen Ő Az a Legfőbb Tudatosság, Kiben az univerzum Megnyilvánítása, Fenntartása és Visszavonása egységben áll a Tudatosság Egyetlen Tömegeként. Ilyen módon, Ő immanens az univerzumban, (de) transzcendálja (is) a univerzumot az által, hogy ‘Elpusztítja azt az állapotot, mely nem mindent-átható’ --vagyis a korlátolt állapotot--, (és következésképpen Ő válik) a Szabadság Legfőbb Nektárjának Adományozójává.  || 1/5 ||

Bhairava (bhairavaḥ) pervades or moves in between svara and vyañjana or vowels --i.e. subject-- and consonants --i.e. object-- (svara-vyañjana-madhya-gaḥ), (as He) Himself (svayam) is the non-difference of mātṛ and meya or subject and object (that are) internal and external (conditions) respectively (antar-bahir-rūpa-mātṛ-meya-dvayam). Being their --i.e. of the concepts of internal and external-- (tayoḥ) inherent nature (antar-līna-rūpam), (He is) merely (eva) the Consciousness of one’s own Self (svātmā-saṃvid). His (tasya) ‘Udyama’ or ‘Elevation’ (udyamaḥ) (takes place) as His ‘rising’ (tad-udayaḥ) on the sphere of Consciousness or Self-awareness (aham-vimarśa-saṃvid-gocare) as a sudden Penetration into the Nature of the Pure I-ness (śuddha-ahaṃ-bhāva-rūpa-āveśa-bhāven…sahasā). He (sahasā) is though (api) devoid of ‘being’ and ‘non-being’ (sad-asad-varjitaḥ), (He) always (sadā) holds the universe (viśva-dhārī). His (tasya) Power (śaktiḥ) is Bhairavī (bhairavī), Who (yā) is All-pervading (vyāpikā) (while) taking the form of ‘non-difference’ (abhinnatva-rupiṇī) without succession (akramā). Due to His Grace (tat-prasādāt), He (saḥ) flows (prasarati) from one’s own Self (svātmanaḥ) to one’s own Self (svātmānam) in (those) yogin-s (yogini) (who) worship their own Infinite Consciousness (sva-ananta-saṃvid-arcake) due to His --i.e. Bhairava’s-- Inspiration (tat-codanāt), as (He) is the Essential Nature of non-sequential Awareness (akrama-saṃvit-svarūpī). Because of Her All-pervading Nature (tat-vyāpakatvāt), this (eṣā) Consciousness (saṃvid) is not (na) experienced (anubhūyate) by means of succession (krameṇa) in the form of mediation, etc. (dhyāna-ādinā); therefore (tataḥ), Bhairava (bhairavaḥ) is known (abhijñātaḥ) only (eva) in conscequence of Unmajjana or Emergence (unmajjana-yogataḥ) of Saṃvid or Self-Awareness (saṃvidaḥ) for the destruction of differences (bheda-nāśāya), according to (His) precepts (yathāvidhi). The (word) ‘sahasā’ or ‘suddenly’ (sahasā…iti) here (iha) stands merely (nāma) for the ‘Recognition of His non-sequential or non-successive Nature’ (tat-akrama-tā-pratyabhijñā), because (yataḥ) Bhairava (bhairavaḥ) does not (na) advance (to anywhere, and He) (vrajet) does not (na) dissolve (into anywhere) (layeta). He (saḥ) simply (kevalam) exists perpetually (sadā-uditaḥ) as one’s own Self (svātmā-bhāvena). His (tasya) Recognition (pratyabhijñā) is therefore (tataḥ) can only (eva) be ‘sudden’ (sahasā) (and) not (na) successive (kramāt), because (tu) ‘succession’ (kramatvam) is created (kṛtrimam). If there is a doubt (iti…cet) (regarding) why (kimartham) the word ‘Bhairava’ (bhairava-śabdaḥ) is used (prayuktaḥ) for Him (tasmai), (the answer is the following:) The saṃsārin or transmigratory being (saṃsāriṇe) is afraid (bhīmaḥ) of the Lord (bhagavān) because (yataḥ) He (saḥ) destroys (nāśayati) ‘paśubhāva’ or ‘limited existence’ (paśu-bhāvam) (that is) characterized by that condition in which one is ruined by one’s own subtle body or puryaṣṭaka (puryaṣṭaka-saṃruddha-bhāva-ātmānam), (which) constitutes worldly existence that forms saṃsāra, of which nature is ‘doubt’ (saṃśaya-ātmā-saṃsāra-rūpa-lokayātrām). Though (api) for unlimited yogin-s (aparimita-yoginām) the word ‘Bhairava’ (bhairava-śabdaḥ) is the abbreviation (pratihrāsaḥ) for ‘bharaṇa, ravaṇa and vamana’ (bharaṇa-ravaṇa-vamana-śabdānām). (This way,) in the word ‘Bhairava’ (bhairave), the syllable ‘bha’ (bha-kāraḥ) (stands for) ‘bharaṇa’ (bharaṇam) or ‘maintenance’ (sthitiḥ), the syllable ‘ra’ (rakāraḥ) (stands) for ‘ravaṇa’ --lit. roaring-- (ravaṇam) or ‘withdrawal’ (saṃhāraḥ), and (ca…ca) the syllable ‘va’ (vakāraḥ) (stands) for ‘vamana’ (vamanam) or ‘manifestation’ (sṛṣṭiḥ). Therefore (tathā), (He is) Bhairava (bhairavaḥ…eva) Who (yaḥ) maintains (dhārayati) the universe (viśvam) even (api) (in the case of) limited beings (paśu-bhāve), then (tadā) He (saḥ) withdraws (hārayati) or (vā) dissolves (pralāpayati) it (tat) for yogin-s (yoginām) to their own Self (svātmani), and finally (tadā…eva) He (saḥ) sets it in motion (tat…sārayati) again (punaḥ) in Oneness (samatāyām) with Himself (svena) in the case of Jñānī-s (jñāninām) (Who) are not different from Him (tat-abhinnānām). Hence (ataḥ), He (saḥ) is That (sā) Supreme Consciousness (parā-saṃvid), in Whom (yasyām) the Manifestation, Maintenance and Dissolution of the universe (viśva-sṛṣṭi-sthiti-saṃhārāḥ) are standing together (saṃsthāpitāḥ) as One Mass of Consciousness (cit-piṇḍa-vat). This way (evam…ca), He (saḥ) is immanent in the universe (viśva-ātmakaḥ), (but He also) transcends the universe (viśva-uttirṇaḥ) by being the ‘Destroyer of that condition which is not all-pervading’ --i.e. limited condition-- (avyāpakatva-nāśakaḥ), (and thus He becomes) the Bestower of the Supreme Nectar of Freedom (svatantratā-parama-amṛta-pradātā).  || 1/5 ||

𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆖𑆑𑇀𑆫𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆼 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆂 𑇆𑇑/𑇖𑇆

शक्तिचक्रसन्धाने विश्वसंहारः ॥१/६॥

Śakticakrasandhāne viśvasaṃhāraḥ || 1/6 ||

Az univerzum feloldódása (annak Forrásával való egységébe) (viśva-saṃhāraḥ)
Śakti (minden) Kerekének egyesülésén keresztül megy végbe (śakti-cakra-sandhāne) | | 1/6 ||

𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆾 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮𑆾 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆠𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆡𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆯𑇀𑆖 𑆠𑆤𑇀𑆤𑆽𑆮 𑆑𑆴𑆚𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆑𑆸𑆠𑆁
𑆨𑆽𑆫𑆮𑆧𑆲𑆴𑆂𑆱𑇀𑆡𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆢𑇀𑆪𑆠𑇀𑆥𑆶𑆩𑆳𑆁𑆱𑆾 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆧𑆾𑆣𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆱𑇀𑆮𑆥𑆫𑆨𑆳𑆮𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆫𑆷𑆥𑆩𑇀𑇅
𑆍𑆠𑆠𑇀𑆱𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆥𑆶𑆁𑆱𑆳𑆁 𑆱𑇀𑆡𑆷𑆬𑆱𑆷𑆑𑇀𑆰𑇀𑆩𑆢𑆼𑆲𑆱𑆩𑆠𑆳 𑆠𑆡𑆳 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆩𑆪𑆁
𑆠𑆠𑇀𑆥𑆫𑆩𑆑𑆶𑆬𑆁 𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆠𑇀𑆮𑆼’ 𑆥𑆴 𑆱𑆢𑆳 𑇅 𑆪𑆢𑆽𑆰𑆳 𑆱𑆠𑇀𑆪𑆠𑆳 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆶𑆤𑇀𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆠𑆂
𑆱𑇀𑆥𑆰𑇀𑆛𑆵𑆑𑆸𑆠𑆳 𑆠𑆢𑆳 𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆂 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆖𑆑𑇀𑆫𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆼 𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆨𑆽𑆫𑆮𑆱𑆩𑆠𑆪𑆳
𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆾 𑆨𑆮𑆼𑆠𑇀 𑇅 𑆥𑆫𑆠𑆾 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆖𑆑𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆁 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆠𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆩𑆼𑆮 𑇅
𑆠𑆳𑆱𑆳𑆁 𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆼 𑆤 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆨𑆮𑆠𑇀𑆪𑆠𑆱𑇀𑆠𑆠𑇀𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆨𑆽𑆫𑆮𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆢𑆴𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆂
𑆥𑇀𑆫𑆥𑆚𑇀𑆖𑆩𑆨𑆼𑆢𑆩𑇀 𑇅𑆅𑆢𑆳𑆤𑆵𑆁 𑆖𑆑𑇀𑆫𑆳𑆟𑆴 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆼𑆂 𑆒𑆼𑆖𑆫𑆵 𑆧𑆾𑆣𑆫𑆷𑆥𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆓𑆳
𑆢𑆴𑆑𑇀𑆖𑆫𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆂𑆑𑆫𑆟𑆓𑆳 𑆓𑆾𑆖𑆫𑆵 𑆖 𑆧𑆲𑆴𑆰𑇀𑆑𑆫𑆟𑆓𑆳 𑆨𑆷𑆖𑆫𑆵 𑆠𑆶 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆓𑆾𑆖𑆫𑆼 𑆖𑆫𑆠𑆵𑆲 𑇅
𑆠𑆳𑆱𑆳𑆁 𑆖𑆫𑆟𑆁 𑆠𑆶 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆟𑆩𑇀 𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆮𑆫𑇀𑆓𑆱𑆫𑇀𑆘𑆤𑆼𑆤
𑆩𑆟𑇀𑆝𑆬𑆮𑆢𑇀𑆨𑆽𑆫𑆮𑆩𑆪𑆳𑆖𑆬𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆥𑆫𑆴𑆮𑆼𑆰𑇀𑆛𑆤𑆩𑇀 𑇅 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆖𑆑𑇀𑆫𑆳𑆟𑆴 𑆠𑆡𑆳 𑆥𑆫𑆴𑆠𑆾
𑆨𑇀𑆫𑆩𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆮𑆳 𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆪𑆢𑆽𑆮 𑆠𑆳𑆱𑆳𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆫𑆷𑆥𑆑𑆼𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆁 𑆓𑆷𑆞𑆁 𑆬𑆵𑆬𑆪𑆳 𑆠𑆢𑆳 𑆠𑆳
𑆃𑆲𑆁𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆫𑆷𑆥𑆥𑆵𑆜𑆁 𑆮𑆴𑆤𑆳 𑆨𑇀𑆫𑆩𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑇅 𑆃𑆠𑆂
𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆯𑇀𑆖𑆑𑇀𑆫𑆑𑆼𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆮𑆼𑆰𑆟𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆾𑆤𑇀𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆳𑆠𑇀𑆠𑆢𑆼𑆑𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆪𑆳𑆂 𑆑𑆼𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆁 𑆪𑆾𑆓𑆵
𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆾 𑆨𑆮𑆼𑆠𑇀 𑇅 𑆪𑆡𑆳 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆠𑆶 𑆠𑆤𑇀𑆩𑆪𑆁 𑆠𑆡𑆳 𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆾𑆤𑇀𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆠𑆂
𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆖𑆑𑇀𑆫𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆁 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆛𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆠 𑆍𑆠𑆖𑇀𑆖 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆾 𑆪𑆂 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆱𑆲𑆘𑆨𑆳𑆮
𑆍𑆮 𑆤𑆽𑆮 𑆖 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆤𑇀𑆤𑆮𑆂 𑆑𑆸𑆠𑇀𑆫𑆴𑆩𑆂 𑇅 𑆍𑆮𑆁 𑆖
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆥𑆠𑆼𑆫𑇀𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴𑆑𑆳𑆱𑆁𑆮𑆴𑆘𑇀𑆘𑆪𑆼𑆢𑆵𑆠𑇀𑆪𑆫𑇀𑆡𑆂  𑇆𑇑/𑇖𑇆

यथोक्तो विश्वानुभवो भिन्नत्वप्रथात्मकश्च तन्नैव किञ्चित्कृतं
भैरवबहिःस्थम् । तद्यत्पुमांसो विश्वं बोधन्ति स्वपरभावक्षोभरूपम्।
एतत्सत्यं पुंसां स्थूलसूक्ष्मदेहसमता तथा विश्वं भैरवमयं
तत्परमकुलं क्षोभत्वे’ पि सदा । यदैषा सत्यता भैरवसंविदुन्मज्जनतः
स्पष्टीकृता तदा योगिनः शक्तिचक्रसन्धाने चक्रेश्वरभैरवसमतया
क्षोभात्मकविश्वसंहारो भवेत् । परतो विश्वं शक्तिचक्राणां भिन्नत्वरूपमेव ।
तासां सन्धाने न विश्वं भवत्यतस्तत्सर्वात्मभैरवमात्रादिसंविदः
प्रपञ्चमभेदम् ।इदानीं चक्राणि शक्तेः खेचरी बोधरूपप्रमातृगा
दिक्चर्यन्तःकरणगा गोचरी च बहिष्करणगा भूचरी तु प्रमेयगोचरे चरतीह ।
तासां चरणं तु प्रसरणम् तत्त्ववर्गसर्जनेन
मण्डलवद्भैरवमयाचलतत्त्वपरिवेष्टनम् । शक्तिचक्राणि तथा परितो
भ्रमन्ति वा स्पन्दन्ति यदैव तासां स्वात्मरूपकेन्द्रं गूढं लीलया तदा ता
अहंविमर्शरूपपीठं विना भ्रमन्ति क्षोभात्मसंसाररूपेण । अतः
क्षोभश्चक्रकेन्द्रान्वेषणात्मकस्तु भैरवोन्मज्जनात्तदेकेच्छायाः केन्द्रं योगी
चक्रेश्वरो भवेत् । यथा विश्वं तु तन्मयं तथा चक्रेश्वरोन्मज्जनतः
शक्तिचक्रसन्धानं स्फुटं स्वभावत एतच्च विश्वसंहारो यः सर्वसहजभाव
एव नैव च कश्चिन्नवः कृत्रिमः । एवं च
विश्वपतेर्व्यापिकासंविज्जयेदीत्यर्थः  ॥१/६॥

Yathokto viśvānubhavo bhinnatvaprathātmakaśca tannaiva kiñcitkṛtaṃ bhairavabahiḥstham | Tadyatpumāṃso viśvaṃ bodhanti svaparabhāvakṣobharūpam | Etatsatyaṃ puṃsāṃ sthūlasūkṣmadehasamatā tathā viśvaṃ bhairavamayaṃ tatparamakulaṃ kṣobhatve’ pi sadā | Yadaiṣā satyatā bhairavasaṃvidunmajjanataḥ spaṣṭīkṛtā tadā yoginaḥ śakticakrasandhāne cakreśvarabhairavasamatayā kṣobhātmakaviśvasaṃhāro bhavet | Parato viśvaṃ śakticakrāṇāṃ bhinnatvarūpameva | Tāsāṃ sandhāne na viśvaṃ bhavatyatastatsarvātmabhairavamātrādisaṃvidaḥ prapañcamabhedam |Idānīṃ cakrāṇi śakteḥ khecarī bodharūpapramātṛgā dikcaryantaḥkaraṇagā gocarī ca bahiṣkaraṇagā bhūcarī tu prameyagocare caratīha | Tāsāṃ caraṇaṃ tu prasaraṇam tattvavargasarjanena maṇḍalavadbhairavamayācalatattvapariveṣṭanam | Śakticakrāṇi tathā parito bhramanti vā spandanti yadaiva tāsāṃ svātmarūpakendraṃ gūḍhaṃ līlayā tadā tā ahaṃvimarśarūpapīṭhaṃ vinā bhramanti kṣobhātmasaṃsārarūpeṇa | Ataḥ kṣobhaścakrakendrānveṣaṇātmakastu bhairavonmajjanāttadekecchāyāḥ kendraṃ yogī cakreśvaro bhavet | Yathā viśvaṃ tu tanmayaṃ tathā cakreśvaronmajjanataḥ śakticakrasandhānaṃ sphuṭaṃ svabhāvata etacca viśvasaṃhāro yaḥ sarvasahajabhāva eva naiva ca kaścinnavaḥ kṛtrimaḥ | Evaṃ ca viśvapatervyāpikāsaṃvijjayedītyarthaḥ  || 1/6 ||

Just as it has been said (yathā-uktaḥ), the experience of the universe (viśva-anubhavaḥ) is characterized by the perception of difference (bhinnatva-prathā-ātmakaḥ), and (ca) it is (tat) not at all (na…eva) something (kiñcit) (that is) created (kṛtam) outside Bhairava (bhairava-bahiḥ-stham). That (tat) which (yat) the limited beings (pumāṃsaḥ) consider (bodhanti) as the universe (viśvam) is the appearance of confusion in the form of the existence of ‘oneself’ and ‘another’ (sva-para-bhāva-kṣobha-rūpam). This (etat) is nothing but (satyam) the limited beings’ (puṃsām) identity with subtle and gross bodies (puṃsām…sthūla-sūkṣma-deha-samatā); thus (tathā), the universe (viśvam) is always (sadā) made of Bhairava (bhairava-mayam) as (it is) His Supreme Body (tat-parama-kulam) even (api) when there is confusion (because of His own Play) (kṣobhatve).

When (yadā) this (eṣā) Truth (satyatā) is clearly revealed (spaṣṭī-kṛtā) due to the Emergence of the (Consciousness) of Bhairava (bhairava-saṃvid-unmajjanataḥ), then (tadā), by means of Identification with Bhairava (Who is) the Lord of all the Wheels (cakreśvara-bhairava-samatayā), the Dissolution of the universe which is characterized by confusion (kṣobha-ātmaka-viśva-saṃhāraḥ) takes place (bhavet) for yogī-s (yoginaḥ) in the Union of all the Wheels (śakti-cakra-sandhāne). In other words (parataḥ), the universe (viśvam) is merely (eva) the appearance of the difference (bhinnatva-rūpam) of the Wheels of Śakti (śakti-cakrāṇām). In their (tāsām) Union (sandhāne), no (na) universe (viśvam) exists (bhavati), as (ataḥ) it is (tat) the non-dualistic (abhedam) Expansion (prapañcam) of the Self-awareness of Bhairava Who is everyone’s Self, (and Whose Self-awareness expands) in the form of subject, etc. --i.e. subject, cognition and object-- (sarva-ātmā-bhairava-mātṛ-ādi-saṃvidaḥ).

Now (idānīm), the Wheels (cakrāṇi) of Śakti (śakteḥ) here are (iha): Khecarī (that) (khecarī) pervades the awakened condition of the subject or perceiver (bodha-rūpa-pramātṛ-gā); Dikcarī (dikcarī) (that) pervades the (three) internal senses (antaḥkaraṇa-gā), Gocarī (gocarī) (that) pervades the external senses (and these two constitute perception) (bahiṣkaraṇa-gā), and (ca) Bhūcarī (bhūcarī…tu) moves (carati) on the sphere of objects or the perceived (prameya-gocare). Their (tāsām) ‘caraṇam’ or ‘moving’ (caraṇam…tu) (in these phases) is expansion (prasaraṇam) by creating the groups of tattva-s or principles (tattva-varga-sarjanena) like a surrounding around the Immovable Reality (That is) Bhairava Himself (bhairava-maya-acala-tattva-pariveṣṭanam…maṇḍala-vat). Therefore (tathā), the Wheels of Śakti (śakti-cakrāṇi) rotate or vibrate (this way) (paritaḥ…bhramanti…vā…spandanti); though when (yadā…eva) their (tāsām) Center or Axis -that is one’s own Self- (svātmā-rūpa-kendram) is concealed (gūḍham) playfully (līlayā), then (tadā) without (vinā) a place to settle in the form of Self-awareness --i.e. without Bhairava-- (aham-vimarśa-rūpa-pīṭham), they (tāḥ) wander --i.e. move around-- (bhramanti) in the form of saṃsāra or transmigratory existence characterized by confusion (kṣobha-ātmā-saṃsāra-rūpeṇa). So (ataḥ), confusion (kṣobhaḥ) is merely the ‘activity of searcing for the Center of all the Wheels’ (cakra-kendra-anveṣaṇa-ātmakaḥ), and (tu) due to the Emergence of Bhairava (bhairava-unmajjanāt) out of His mere Will (tat-eka-icchāyāḥ), the yogin (yogī) becomes (bhavet) the Center (kendram) as Cakreśvara, the Lord of the Wheels (cakreśvaraḥ). Just as (yathā…tathā) the universe (viśvam…tu) is made of Him (tat-mayam), in the Emergence of Bhairava (cakreśvara-unmajjanataḥ), Union of all the Wheels (śakti-cakra-sandhānam) is shining clearly (sphuṭam) (and) naturally (svabhāvataḥ), and (ca) this (etat) is the ‘Dissolution of the universe’ (viśva-saṃhāraḥ), which is (yaḥ) merely (eva) the Innate Condition of everyone (sarva-sahaja-bhāvaḥ) and (ca) not at all (na…eva) something (kaścid) (that is) newly (navaḥ) created (kṛtrimaḥ). This way (evam…ca), the All-pervading Consciousness (vyāpikā-saṃvid) of the Lord of the universe (viśva-pateḥ) prevails (jayet). This is the meaning (of this sūtra) (iti…arthaḥ).  || 1/6 ||

Ahogy elhangzott, az univerzum tapasztalását a különbözőség érzékelése határozza meg, és ez egyáltalán nem olyasmi, (ami) Bhairava-n kívül lett teremtve.Amit a korlátolt létezők az univerzumnak tartanak, az (valójában) a zavarodottság, ami ‘én’ és ‘más’ létezésének formáját ölti. Ez nem más, mint a korlátolt létezők önazonosítása a finom és durva testtel; továbbá, az univerzumot mindig Bhairava alkotja, mivel (ez) az Ő Legfőbb Teste, még az (Ő saját Játékából fakadó) zavarodottság jelenléte során is.

Amikor ez az Igazság világossá válik Bhairava (Tudatosságának) Feltárulása miatt, akkor Bhairava-val, minden Kerék Urával való Önazonosítás által a yogī-k számára az összes Kerék Egyesülésében Feloldódik az unverzum, melyet a zavarodottság jellemez. Más szóval, az univerzum csupán Śakti Kerekei különbözőségének látszata. Az ő Egyesülésükben nem létezik univerzum, mivel ez Bhairava, (vagyis) a mindenki Saját Énje Ön-éberségének nem-duális Kiterjedése, (és Kinek Ön-ébersége kiterjed) a szubjektum, stb. --vagyis szubjektum, kogníció, objektum-- formájában.

Śakti Kerekei itt most a (következők): Khecarī (ami) áthatja a szubjektum vagy tapasztaló felébredett állapotát; Dikcarī (ami) áthatja a (három) belső érzékszervet, (és) Gocarī (ami) áthatja a külső érzékszerveket (és e kettő alkotja a tapasztalást), és Bhūcarī (ami) az objektumok vagy a tapasztalt síkján mozog. Ezek ‘caraṇam’-ja vagy mozgása (ezen fázisokban) a tattva-k vagy princípiumok csoportjának létrehozása általi kiterjedés, mint egy burok a Mozdíthatatlan Valóság körül (Ami) Bhairava Maga. Következésképpen, Śakti Kerekei (ily módon) forognak vagy vibrálnak; habár amikor ezek Középpontja vagy Tengelye -ami az egyén saját Énje- játékosan elfedődik, akkor nincs hely, ahol az Önéberségben --vagyis Bhairava-ban-- megállapodhatnának, (így) vándorolnak --vagyis forognak-- a saṃsāra-ban vagy újjászülető létezéslétezésben, melyet zavarodottság jellemez. Tehát a zavarodottság nem más, mint a ‘minden Kerék Középpontjának keresése’, és Bhairava Saját puszta Akaratából történő Feltárulása következtében, a yogin válik a Középponttá, mint Cakreśvara, avagy a Kerekek Ura. Csakúgy, mint ahogy az univerzum Belőle áll, Bhairava Feltárulásában minden Kerék Egyesülése tisztán (és) természetesen ragyog , és ez a ‘univerzum Feloldódása’, ami mindenki egyedüli Eredendő Állapota és egyáltalán nem valami újonnan létrehozott. Ily módon, az univerzum Urának Mindent-átható Tudatossága győzedelmeskedik. Ez (ennek a sūtra-nak) a jelentése.   || 1/6 ||

𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆨𑆼𑆢𑆼 𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆳𑆨𑆾𑆓𑆱𑆩𑇀𑆨𑆮𑆂 𑇆𑇑/𑇗𑇆

जाग्रत्स्वप्नसुषुप्तभेदे तुर्याभोगसम्भवः ॥१/७॥

Jāgratsvapnasuṣuptabhede turyābhogasambhavaḥ || 1/7 ||

(Majd,) a Turya élvezete (ragyog) (turya-ābhoga-saṃvit) az ébrenlét, álom és mélyalvás különböző állapotaiban (jāgrat-svapna-suṣupta-bhede) || 1/7 ||

𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆼𑆮 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆴𑆨𑆼𑆢𑆩𑆪𑆁 𑆖 𑆠𑆠𑇀𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆳𑆠𑇀𑆠𑆳𑆱𑇀𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆼 𑆱𑆁𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆳𑆂 𑇅
𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆩𑆴𑆲 𑆖𑆠𑆶𑆫𑇀𑆡𑆩𑆶𑆥𑆖𑆳𑆫𑆠𑆾 𑆪𑆠𑆱𑇀𑆠𑆢𑇀𑆨𑆽𑆫𑆮𑆤𑆳𑆡𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆩𑆶𑆠𑇀𑆡𑆴𑆠𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆼𑆮 𑆪𑆱𑇀𑆪𑆳𑆁
𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆢𑆳𑆢𑆴𑆠𑇀𑆫𑆪𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆷𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆠𑆢𑆳𑆨𑆾𑆓𑆾 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆢𑆳𑆢𑆴𑆨𑆼𑆢𑆼 𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆂 𑆱𑆢𑆾𑆢𑆴𑆠𑆳𑆪𑆳𑆂 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆾
𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆧𑆾𑆣𑆾 𑆮𑆴𑆨𑆳𑆠𑆴 𑇅

𑆱𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆁 𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆫𑆷𑆥𑆩𑆣𑇀𑆪𑆣𑆳𑆩𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆵 𑆨𑆘𑆠𑆼 𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆼 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆠𑆴 𑆖
𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆳𑆮𑆥𑆴 𑇅 𑆍𑆮𑆁 𑆱𑆶𑆥𑇀𑆫𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆨𑆳𑆮𑆾 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑇅 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆱𑇀𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁
𑆨𑆑𑇀𑆠𑆶𑆁 𑆪𑆠𑆂 𑆱 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆑𑆂 𑇅 𑆱 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆁
𑆣𑆳𑆫𑆟𑆳𑆣𑇀𑆪𑆳𑆤𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆯𑇀𑆫𑆴𑆠𑆾𑇁 𑆨𑆮𑆖𑇀𑆖 𑆥𑇀𑆫𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆨𑆳𑆮𑆓𑆂 𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆩𑆼𑆮
𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆨𑆘𑆑𑆂 𑇅  𑇆𑇑/𑇗𑇆

विश्वमेव जाग्रत्स्वप्नसुषुप्तिभेदमयं च तत्संहारात्तास्तुर्ये संयुक्ताः ।
तुर्यमिह चतुर्थमुपचारतो यतस्तद्भैरवनाथस्य समुत्थितसंविदेव यस्यां
जाग्रदादित्रयं प्रसूयते । तदाभोगो जाग्रदादिभेदे योगिनः सदोदितायाः संविदो
नित्यबोधो विभाति ।

सानन्दं तुर्यरूपं योगी संविद्रूपमध्यधामविकासी भजते स्वप्ने जाग्रति च
सुषुप्तावपि । एवं सुप्रबुद्धभावो भवति । योगी शक्तस्तुर्यं विश्वात्मकं
भक्तुं यतः स भैरवशुद्धसंविदभिज्ञातपूर्वकः । स पूर्वं
धारणाध्यानाद्याश्रितोऽ भवच्च प्रबुद्धभावगः सुषुप्त्यामेव
समाधिभजकः ।  ॥१/७॥

Viśvameva jāgratsvapnasuṣuptibhedamayaṃ ca tatsaṃhārāttāsturye saṃyuktāḥ | Turyamiha caturthamupacārato yatastadbhairavanāthasya samutthitasaṃvideva yasyāṃ jāgradāditrayaṃ prasūyate | Tadābhogo jāgradādibhede yoginaḥ sadoditāyāḥ saṃvido nityabodho vibhāti |

Sānandaṃ turyarūpaṃ yogī saṃvidrūpamadhyadhāmavikāsī bhajate svapne jāgrati ca suṣuptāvapi | Evaṃ suprabuddhabhāvo bhavati | Yogī śaktasturyaṃ viśvātmakaṃ bhaktuṃ yataḥ sa bhairavaśuddhasaṃvidabhijñātapūrvakaḥ | Sa pūrvaṃ dhāraṇādhyānādyāśrito' bhavacca prabuddhabhāvagaḥ suṣuptyāmeva samādhibhajakaḥ |  || 1/7 ||

Only (eva) (that which) consists of wakefulness, dreaming and deep-sleep (jāgrat-svapna-suṣupti-bheda-mayam) is the universe (viśvam), and (ca) due to its dissolution --i.e. like it has been explained under the 6^th sūtra-- (tat-saṃhārāt), those --i.e. wakefulness, dreaming and deep-sleep-- (tāḥ) are united (saṃyuktāḥ) in Turya, the Fourth (turye). Here (iha), Turya (turyam) is figuratively called (upacārataḥ) the ‘fourth’ (caturtham), because (yataḥ) It (tat) is merely (eva) the Arisen --i.e. as Udyama-- Consciousness (samutthita-saṃvid) of Lord Bhairava (bhairava-nāthasya), in which (yasyām) the triad of (states like) jāgrat or wakefulness, etc. (jāgrat-ādi-trayam) rises (prasūyate). Its Enjoyment --i.e. the Enjoyment of Turya-- (tat-ābhogaḥ) shines (vibhāti) for yogī-s (yoginaḥ) during the dualistic (appearance) of jāgrat, etc. (jāgrat-ādi-bhede) as Continuous Awareness (nitya-bodhaḥ) of Perpetual (sadā-uditāyāḥ) Consciousness (saṃvidaḥ). Yogī-s (yogī), (who) are Full of the Blooming or Expansion of the Middle State of the Nature of Consciousness --i.e. as the Pure and Constant Perceiver of everything that is one’s own Essential Nature-- (saṃvid-rūpa-madhya-dhāma-vikāsī) enjoy (bhajate) the Blissful (sānandam) Nature of Turya (turya-rūpam) in dreaming (svapne), wakefulness (jāgrati…ca), but even (api) in suṣupti (suṣuptau). This way (evam), the Suprabuddhabhāvaḥ or the Perfectly Awakened State (supra-buddha-bhāvaḥ) takes place (bhavati). Yogī-s (yogī) are capable of (śaktaḥ) enjoying (bhaktum) Turya (turyam) in its universal form (viśva-ātmakam) because (yataḥ) they (saḥ) previously experienced the Pure Consciousness of Bhairava (bhairava-śuddha-saṃvit-abhijñāta-pūrvakaḥ). (Such yogī-s) previously (pūrvam) were (saḥ…abhavat) dependent on concentration, meditation, etc. (dhāraṇā-dhyāna-ādi-āśritaḥ), and (ca), as (they) pervaded the state of ‘prabuddhabhāvaḥ’ or ‘the partially awakened state’ (prabuddha-bhāva-gaḥ), (they) enjoyed samādhi (samādhi-bhajakaḥ) only (eva) in deep-sleep --i.e. as Pure Consciousness of Subjectivity-- (suṣuptyām).  || 1/7 ||

Az univerzum kizárólag ébrenlétből, álomból és mélyalvásból áll,és ezen (univerzum) feloldódása következtében --ahogy a 6. sūtra-ban kifejtésre került-- az (ébrenlét, álom és mélyalvás) egyesül a Turya vagy Negyedik (állapotban). Itt a Turya-t képletesen nevezzük ‘negyediknek’, mivel Ez kizárólag az Úr Bhairava (Udyama formájában) Feltárult Tudatossága, miben a jāgrat vagy ébrenlét, stb. (állapotok) hármasa megnyilvánul. Ennek (a Turyanak) Élvezete úgy ragyog a yogī-k számára a jāgrat, stb. duális (megnyilvánulása) közben (is), mint az Örök Tudatosság Szakadatlan Ébersége. (Azon) yogī-k élvezik a Turya Gyönyörét az álom, ébrenlét, de még a mélyalvás során is, akik Telve vannak a Tudatosság Középső Állapotának Kivirágzásával vagy Kiterjedésével --vagyis a Tiszta és Állandó Tapasztalói mindennek, ami az egyén saját Esszenciális Természete--. Ily módon nyilvánul meg a Suprabuddhabhāvaḥ vagy Tökéletesen Felébredett Állapot. A yogī-k azért képesek élvezni a Turya-t annak univerzális formájában, mert korábban megtapasztalták  Bhairava Tiszta Tudatosságát. Korábban (ezen yogī-k) függtek a koncentrációtól, meditációtól, stb.-től és ahogy elérték a ‘prabuddhabhāvaḥ’-t vagy ‘részlegesen felébredett állapotot’, akkor a samādhi-t kizárólag mélyalvásban élvezték --vagyis a Szubjektivitás Tiszta Tudatosságaként--.  || 1/7 ||

𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆠𑇀 𑇆𑇑/𑇘𑇆

ज्ञानं जाग्रत् ॥१/८॥

Jñānaṃ jāgrat || 1/8 ||

Az érzékszervi tapasztalás (jñānaṃ) az ébrenlét (tudatállapota) (jāgrat) || 1/8 ||

𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑆴𑆲 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆢𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆡𑆤𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆧𑆲𑆴𑆰𑇀𑆑𑆫𑆟𑆳𑆨𑇀𑆪𑆳𑆱 𑆍𑆮 𑇅 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆖𑆫𑆳𑆖𑆫𑆁
𑆱𑇀𑆮𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆁 𑆨𑆳𑆠𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑆁 𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆠𑆳 𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆴𑆑𑆳  𑇆𑇑/𑇘𑇆

ज्ञानमिह जाग्रदवस्था प्रथनात्मकबहिष्करणाभ्यास एव । तत्र चराचरं
स्वभिन्नं भाति प्रमेयलक्षणं बाह्यता क्रियाशक्त्यात्मिका  ॥१/८॥

Jñānamiha jāgradavasthā prathanātmakabahiṣkaraṇābhyāsa eva | Tatra carācaraṃ svabhinnaṃ bhāti prameyalakṣaṇaṃ bāhyatā kriyāśaktyātmikā  || 1/8 ||

Here (iha), ‘jñāna’ (jñānam) is ‘the waking condition’ (jāgrat-avasthā), merely (eva) consisting of the repeated activity of the external senses which have the nature of perception (prathana-ātmaka-bahiḥ-karaṇa-abhyāsaḥ). There (tatra), the world --i.e. all the moving and non-moving entities-- (carā-acaram), characterized by Kriyāśakti or the Power of Action (kriyā-śakti-ātmikā), appears (bhāti) as different from oneself (sva-bhinnam), (as it) indicates prameya or objectivity (prameya-lakṣaṇam) (in the form of) externality (that is nothing but difference) (bāhyatā).  || 1/8 ||

Itt a ‘jñāna’ (az) az ‘ébrenléti állapot’, mely kizárólag a külső érzékszervek ismétlődő aktivitásából áll, mely (érzékszerveknek) az érzékelés a természete. Itt (az ébrenléti állapotban) a világot --vagyis minden mozgó és modulatlan entitást-- Kriyāśakti vagy a Cselekvés Ereje jellemzi, az egyéntől különbözőként megnyilvánulva, (mivel ez) eredményezi a prameya-t vagy objektivitást a külsőség (formájában, ami nem más, mint különbözőség). || 1/8 ||

𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆾 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆂 𑇆𑇑/𑇙𑇆

स्वप्नो विकल्पः ॥१/९॥

Svapno vikalpaḥ || 1/9 ||

A gondolat (vikalpaḥ) álom (svapnaḥ) || 1/9 ||

𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆥𑆴 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑆳 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆴𑆑𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆁 𑆱𑆳𑆤𑇀𑆠𑆂𑆑𑆫𑆟𑆳𑆨𑇀𑆪𑆳𑆱 𑆍𑆮 𑇅
𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤 𑆍𑆮𑆁 𑆖 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆢𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆳𑆤𑆁 𑆪𑆠𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆁 𑆮𑆴𑆤𑆳 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆢𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳 𑆤𑆽𑆮
𑆥𑇀𑆫𑆮𑆫𑇀𑆠𑆠𑆼 𑆮𑆳 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆲𑆵𑆤𑆼 𑆤 𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆠𑆳𑇅 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆾𑇁 𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆾’ 𑆠𑆾 𑆪𑆂
𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆟𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑆂  𑇆𑇑/𑇙𑇆

स्वप्नावस्थापि विकल्पलक्षणा ज्ञानशक्त्यात्मिकान्तरं सान्तःकरणाभ्यास एव ।
स्वप्न एवं च जाग्रदधिष्ठानं यतः स्वप्नं विना जाग्रदवस्था नैव
प्रवर्तते वा विकल्पहीने न बाह्यता। विकल्पात्मकोऽ न्तर्मुखस्वप्नो’ तो यः
प्रमाणलक्षणः  ॥१/९॥

Svapnāvasthāpi vikalpalakṣaṇā jñānaśaktyātmikāntaraṃ sāntaḥkaraṇābhyāsa eva | Svapna evaṃ ca jāgradadhiṣṭhānaṃ yataḥ svapnaṃ vinā jāgradavasthā naiva pravartate vā vikalpahīne na bāhyatā | Vikalpātmako' ntarmukhasvapno’ to yaḥ pramāṇalakṣaṇaḥ  || 1/9 ||

Though (api) ‘svapna’ or ‘the dreaming condition’ (svapna-avasthā) indicates ‘thoughts --i.e. thinking--’ (vikalpa-lakṣaṇā), (and it is) characterized by Jñānaśakti or the Power of Knowledge (jñāna-śakti-ātmikā), it is (sā) internal (antaram) (, since) it is merely (eva) the repeated activity of the antaḥkaraṇa or internal senses (antaḥ-karaṇa-abhyāsaḥ). This way (evam…ca), svapna or dreaming condition (svapnaḥ) is the basis of jāgrat or wakefulness (jāgrat-adhiṣṭhānam), since (yataḥ) without (vinā) svapna or thinking (svapnam), the condition of jāgrat (jāgrat-avasthā) does not (na…eva) take place (pravartate) or in other words (vā), in the absence of thinking (vikalpahīne), there is no (na) externality (bāhyatā). Thus (ataḥ), svapna -which is consisting of vikalpa-s- has internal nature (antar-mukha-svapnaḥ…yaḥ…vikalpa-ātmakaḥ) characterized by pramāṇa or cognition (pramāṇa-lakṣaṇaḥ).  || 1/9 ||

Bár a ‘svapna’ vagy ‘álom tudatállapot’ ‘gondolatokat --vagyis gondolkodást--’ eredményez, (és) a Jñānaśakti vagy Tudás Ereje jellemzi, ez belső, (hiszen) ez csupán az antaḥkaraṇa vagy belső érzékszervek ismétlődő aktivitása. Ily módon, a svapna vagy álom állapota a jāgrat vagy ébrenlét alapja, mivel svapna vagy gondolkodás nélkül a jāgrat állapota nem nyilvánul meg, más szóval a gondolkodás  hiányában nincs külsőség (sem). Következésképpen, a svapna-nak -melyet a vikalpa-k alkotnak- olyan belső természete van, melyet a pramāṇa vagy tapasztalás jellemez. || 1/9 ||

𑆃𑆮𑆴𑆮𑆼𑆑𑆾 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆱𑆿𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇆𑇑/𑇑𑇐𑇆

अविवेको मायासौषुप्तम् ॥१/१०॥

Aviveko māyāsauṣuptam || 1/10 ||

A tudatlanság vagy (a dualitással kapcsolatos) helyes megítélés hiánya (avivekaḥ)
Māyā vagy a spirituális illúzió mélyalvása, ami az éberség hiánya (māyā-sauṣuptam) || 1/10 ||

𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀𑆩𑆳𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆴𑆑𑆳 𑆪𑆠𑆂 𑆱𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑆳𑆥𑇀𑆪𑆮𑆴𑆮𑆼𑆑𑆱𑆩𑇀𑆨𑆸𑆠𑆳 𑆩𑆳𑆠𑆸𑆑𑆪𑆳 𑇅 𑆃𑆮𑆴𑆮𑆼𑆑
𑆅𑆲 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆤𑆶𑆱𑆁𑆣𑆳𑆤𑆳𑆨𑆳𑆮𑆾 𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆠𑇀𑆮𑆮𑆯𑆠𑆱𑇀𑆠𑆠𑆂 𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑇀𑆪𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳
𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆖𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑆳 𑆱𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆳𑆤𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾𑇁 𑆧𑆾𑆣 𑆍𑆮 𑇅
𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆴𑆓𑆶𑆥𑇀𑆠𑆳𑆩𑆳𑆪𑆳𑆮𑆯𑆳𑆠𑇀𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆵𑆠𑇀𑆪𑆶𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆠𑆴𑆱𑇀𑆫𑆾𑇁 𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆂
𑆱𑆁𑆪𑆾𑆘𑆴𑆠𑆳𑆱𑇀𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆤𑆳𑆩𑆖𑆠𑆶𑆫𑇀𑆡𑆑𑆳𑆪𑆳𑆩𑆳𑆓𑆳𑆩𑆴𑆤𑆴 𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆼  𑇆𑇑/𑇑𑇐𑇆

सुषुप्तिर्मायात्मिका यतः सा प्रमातृलक्षणाप्यविवेकसम्भृता मातृकया । अविवेक
इह तत्र मात्रनुसंधानाभावो बाह्यात्मग्राह्यत्ववशतस्ततः सुषुप्त्यवस्था
क्षोभात्मा चेच्छाशक्तिलक्षणा सा स्वप्नावस्थाधिष्ठानं स्वात्मनोऽ बोध एव ।
सुषुप्तिगुप्तामायावशात्कश्चित्संसारीत्युच्यते । तिस्रोऽ वस्थाः
संयोजितास्तुर्यनामचतुर्थकायामागामिनि सूत्रे  ॥१/१०॥

Suṣuptirmāyātmikā yataḥ sā pramātṛlakṣaṇāpyavivekasambhṛtā mātṛkayā | Aviveka iha tatra mātranusaṃdhānābhāvo bāhyātmagrāhyatvavaśatastataḥ suṣuptyavasthā kṣobhātmā cecchāśaktilakṣaṇā sā svapnāvasthādhiṣṭhānaṃ svātmano' bodha eva | Suṣuptiguptāmāyāvaśātkaścitsaṃsārītyucyate | Tisro' vasthāḥ saṃyojitāsturyanāmacaturthakāyāmāgāmini sūtre  || 1/10 ||

‘Suṣupti’ or ‘deep-sleep’ (suṣuptiḥ) is characterized by māyā or illusion (of duality) (māyā-ātmikā), since (yataḥ), though (api) it (sā) indicates pramātṛ or the subject (pramātṛ-lakṣaṇā), (it) is furnished with aviveka or the lack of awareness (of subjectivity) (aviveka-sambhṛtā) because of mātṛkā (mātṛkayā). Here (iha), ‘aviveka’ or the ‘lack of awareness’ (avivekaḥ) (means) that there --i.e. in suṣupti or deep-sleep-- (tatra) investigation of the (reality of) the perceiver or the subject is absent (mātṛ-anusaṃdhāna-abhāvaḥ) due to the influence of ‘objectivity’ or ‘extroversion’ (bāhyatā-ātmā-grāhyatva-vaśataḥ). Therefore (tataḥ), the condition of deep-sleep (suṣupti-avasthā) is consisting of confusion (kṣobha-ātmā) and (ca) it is (sā) characterized by Icchāśakti or the Power of Will (icchā-śakti-lakṣaṇā); (hence,) (being) merely (eva) the ‘non-awareness’ (abodhaḥ) about one’s own Self (svātmanaḥ), (it is) the basis of svapna or dreaming state (that is thinking) (svapna-avasthā-adhiṣṭhānam). Inebriated by the power of māyā (which) is lurking in deep-sleep (suṣupti-guptā-māyā-vaśāt), one (kaścit) is called (iti…ucyate) a saṃsārin or a transmigratory being (saṃsārī). The three (tisraḥ) states --i.e. jāgrat, svapna and suṣupti-- (avasthāḥ) are united (saṃyojitāḥ) in the fourth state called Turya (turya-nāma-caturthakāyām) in the next (āgāmini) sūtra (sūtre).  || 1/10 ||

A ‘suṣupti’-t vagy ‘mélyalvást’ a māyā vagy illúzió (dualitása) jellemzi, (ami) bár pramātṛ-t vagy szubjektumot feltételez, (mégis) mātṛkā miatt az aviveka vagy a (szubjektummal kapcsolatos) éberség hiánya jellemzi. Itt az ‘aviveka’ vagy az ‘éberség hiánya’ (azt jelenti, hogy) ebben (a mélyalvás állapotában) atapasztaló szubjektum (valóságának) keresése nincs jelen az ‘objektivitás’ vagy ‘kifelé fordultság’ következtében. Ebből kifolyólag, a  suṣupti vagy mélyalvás állapotát a zavarodottság alkotja, és az Icchāśakti vagy Akarat Ereje jellemezi; (tehát) mivel (ezen állapot, nem más, mint) csupán az egyén saját Énjével kapcsoltos ‘éberség hiánya’, ez az alapja a svapna vagy álom állapotának (ami a gondolkodás maga).

𑆠𑇀𑆫𑆴𑆠𑆪𑆨𑆾𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆮𑆵𑆫𑆼𑆯𑆂 𑇆𑇑/𑇑𑇑𑇆

त्रितयभोक्ता वीरेशः ॥१/११॥

Tritayabhoktā vīreśaḥ || 1/11 ||

E három állapot Élvezője vagy Tapasztalója (tritaya-bhoktā) az érzékek Ura (vīra-īśaḥ) || 1/11 ||

𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆓𑆾 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆢𑆳𑆢𑆴𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆫𑆴𑆠𑆪𑆨𑆾𑆑𑇀𑆠𑆳 𑇅 𑆮𑆵𑆫𑆼𑆯𑆂 𑆥𑆠𑆴𑆫𑇀𑆪𑆠𑆾 𑆱 𑆪𑆾 𑆤 𑆨𑆶𑆑𑇀𑆠𑆾𑇁
𑆥𑆯𑆶𑆂 𑇅 𑆮𑆵𑆫𑆼𑆯𑆱𑇀𑆪 𑆧𑆬𑆁 𑆤𑆳𑆤𑇀𑆪𑆁 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆳𑆲𑆁𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆠𑆾𑇁 𑆠𑆂 𑆱 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆫𑆷𑆥𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆼𑆫𑆥𑆴
𑆨𑆾𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆪𑆠𑆾 𑆮𑆵𑆫𑆼𑆯𑆱𑇀𑆪 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆱𑇀𑆮𑆳𑆩𑆴𑆤𑆾 𑆤 𑆮𑆳𑆱𑆤𑆳𑆫𑆷𑆥𑆩𑆴𑆠𑆩𑆳𑆠𑆸𑆱𑆩𑆠𑆳 𑇅
𑆥𑆫𑆠𑆾 𑆮𑆵𑆫𑆼𑆯𑆱𑇀𑆪 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳𑆥𑆴 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆾 𑆤 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆾 𑆪𑆠𑆂 𑆱
𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆱𑇀𑆠𑇀𑆫𑆪𑆑𑆳𑆫𑆑𑆂  𑇆𑇑/𑇑𑇑𑇆

तुर्यगो योगी जाग्रदादिरूपत्रितयभोक्ता । वीरेशः पतिर्यतो स यो न भुक्तोऽ
पशुः । वीरेशस्य बलं नान्यं शुद्धाहंविमर्शतोऽ तः स प्रमातृरूपसुषुप्तेरपि
भोक्ता यतो वीरेशस्य चिदानन्दात्मनो चित्तस्वामिनो न वासनारूपमितमातृसमता ।
परतो वीरेशस्य प्रमातापि ग्राह्यो न ग्राहको यतः स
शुद्धग्राहकस्त्रयकारकः  ॥१/११॥

Turyago yogī jāgradādirūpatritayabhoktā | Vīreśaḥ patiryato sa yo na bhukto' paśuḥ | Vīreśasya balaṃ nānyaṃ śuddhāhaṃvimarśato' taḥ sa pramātṛrūpasuṣupterapi bhoktā yato vīreśasya cidānandātmano cittasvāmino na vāsanārūpamitamātṛsamatā | Parato vīreśasya pramātāpi grāhyo na grāhako yataḥ sa śuddhagrāhakastrayakārakaḥ  || 1/11 ||

The yogī (yogī) (who is) pervading Turya (turya-gaḥ) is the experiencer of the triad of jāgrat, etc. --i.e. jāgrat, svapna and suṣupti-- (jāgrat-ādi-rūpa-tritaya-bhoktā). Vīreśa or the Lord (of one’s) senses --lit. the Lord of the vīra-s or heroes that are enlightened senses-- (vīreśaḥ), Who (yaḥ) is Pati --i.e. the Lord of the paśu-s or limited beings-- (patiḥ) because (yataḥ) He (saḥ) is ‘not enjoyed’ or ‘cannot be experienced’ --i.e. He is not an object-- (saḥ…bhuktaḥ), is (then) not a paśu (who is enjoyed by the senses) (apaśuḥ). The Power (balam) of Vīreśa (vīreśasya) is nothing but (na…anyam) Pure Self-awareness (śuddha-ahaṃ-vimarśataḥ); thus (ataḥ), He is the Experiencer even (api) of suṣupti (that is) the nature of the (limited) subject (pramātṛ-rūpa-suṣupteḥ), since (yataḥ) the Vīreśa --i.e. the realized yogin-- (vīreśasya) (, Who) is characterized by Cit and Ānanda or Consciousness and Bliss (cit-ānanda-ātmanaḥ), is the Owner of his mind (citta-svāminaḥ), (and consequently He) does not (na) identify (Himself) with the limited subject made of vāsanā-s or residual impressions (which form one’s limited identity) (vāsanā-rūpa-mita-mātṛ-samatā). In other words (parataḥ), for the Vīreśa (vīreśasya), even (api) the pramātā or the (limited) subject (pramātā) is an object (grāhyaḥ) (and) not (na) a subject (grāhakaḥ), because (yataḥ) He --i.e. Vīreśa-- (saḥ) is the Supreme Subject (śuddha-grāhakaḥ), the Creator (and the Experiencer or Enjoyer) of (such) triad (of limited subject, cognition and object) (traya-kārakaḥ).  || 1/11 ||

A yogī, (aki) áthatja a Turya-t a jāgrat, stb. hármasának --vagyis jāgrat, svapna és suṣupti-- tapasztalója. Vīreśa vagy az Ura (az egyén) érzékszerveinek --szó szerint az Ura a vīra-knak vagy hősöknek, amik a megvilágosodott érzékszervek--, Aki maga Pati --vagyis Ura a paśu-knak vagy korlátolt létezőknek--, mivel Ő ‘nem élvezet (tárgya)’ vagyis ‘nem tapasztalható’ --mivel nem egy objektum--, (következésképpen Ő) nem egy paśu (, aki az érzékszervekkel élvezhető). Vīreśa Ereje nem más, mint Tiszta Ön-ébrerség; ebből kifolyólag Ő a Tapasztalója a suṣupti-nak is (, ami a korlátolt) szubjektum maga, mivel a Vīreśa --vagyis a realizált yogin-- (, Akit) a ‘Cit és Ānanda’ vagy ‘Tudatosság és Gyönyör’ jellemez, Ura saját elméjének, (és következésképpen) nem azonosítja (Magát) vāsanā-kból vagy visszamaradt benyomásokból álló korlátolt szubjektummal (melyekből az egyén korlátolt identitása áll). Más szóval, a Vīreśa számára még a pramātā vagy (korlátolt) szubjektum is (csupán) objektum (és) nem egy szubjektum, hiszen Ő (, avagy Vīreśa) a Legfőbb Szubjektum, a Teremtője (és Tapasztalója vagy Élvezője) e (korlátolt szubjektumból,kognícióból és objektumból álló) hármasnak.   || 1/11 ||

𑆮𑆴𑆱𑇀𑆩𑆪𑆾 𑆪𑆾𑆓𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆂 𑇆𑇑/𑇑𑇒𑇆

विस्मयो योगभूमिकाः ॥१/१२॥

Vismayo yogabhūmikāḥ || 1/12 ||

Az egyesülés állapotai (yoga-bhūmikāḥ) ámulattal teltek (vismayaḥ) | | 1/12 ||

𑆪𑆾𑆘𑆤𑆱𑇀𑆪 𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳 𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆥𑆢𑆳𑆤𑆴 𑆪𑆳𑆤𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑆾 𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆂 𑇅
𑆥𑇀𑆫𑆨𑆶𑆥𑇀𑆫𑆱𑆳𑆢𑆠𑆱𑇀𑆠𑆱𑇀𑆩𑆽 𑆥𑆫𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆖𑆩𑆠𑇀𑆑𑆳𑆫𑆾 𑆨𑆮𑆼𑆢𑇀𑆪𑆼𑆤
𑆩𑆤𑆾𑆤𑇀𑆩𑆤𑆵𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆥𑆫𑆳𑆩𑆫𑇀𑆯𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆱𑆠𑆠𑆁 𑆮𑇀𑆪𑆶𑆠𑇀𑆡𑆳𑆤𑆼𑇁 𑆥𑆴 𑆓𑆬𑆠𑆴 𑇅 𑆮𑆴𑆱𑇀𑆩𑆪𑆾
𑆮𑆽𑆲𑆳𑆨𑆴𑆤𑆮𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆱𑆾𑇁 𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑆯𑇀𑆖𑆳𑆤𑆤𑇀𑆠𑆫𑆷𑆥𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆂  𑇆𑇑/𑇑𑇒𑇆

योजनस्य भूमिका विमर्शपदानि यानि प्रत्यभिज्ञातो योगिनः ।
प्रभुप्रसादतस्तस्मै परानन्दचमत्कारो भवेद्येन
मनोन्मनीस्वात्मपरामर्शरूपं सततं व्युत्थानेऽ पि गलति । विस्मयो
वैहाभिनवविमर्शात्मा सोऽ भिज्ञातश्चानन्तरूपात्मकः  ॥१/१२॥

Yojanasya bhūmikā vimarśapadāni yāni pratyabhijñāto yoginaḥ | Prabhuprasādatastasmai parānandacamatkāro bhavedyena manonmanīsvātmaparāmarśarūpaṃ satataṃ vyutthāne' pi galati | Vismayo vaihābhinavavimarśātmā so' bhijñātaścānantarūpātmakaḥ  || 1/12 ||

The stages (bhūmikāḥ) of Yoga or Union (yojanasya) are the Stages of Awareness (vimarśa-padāni), which (yāni) (arise) for the yogin (yoginaḥ) by means of Self-recognition (pratyabhijñātaḥ). For him (tasmai), Camatkāra or Amazement (made of) Supreme Bliss (para-ānanda-camat-kāraḥ) takes place (bhavet) due to the Favor of the Lord (prabhu-prasādataḥ), by means of which (yena) the Appearance of the Understanding of one’s own Self beyond mental activity (manonmanī-svātma-parāmarśa-rūpam) is oozing or spreading (galati) perpetually (satatam) even (api) in vyutthāna (vyutthāne). Or to put differently (vā), ‘Vismaya’ or ‘Amazement’ (vismayaḥ) here (iha) is known (abhijñātaḥ) as the (saḥ) Essence of Ever-new Awareness (abhinava-vimarśa-ātmā) and (ca) (It is) characterized by ‘being Endless’ as ‘It is Always there’ (ananta-rūpa-ātmakaḥ).  || 1/12 ||

A Yoga vagy Egyesülés állapotai a Felbéredés Fázisai, melyek az Ön-felismerés által (tárulnak fel) a yogin számára. Számára a Camatkāra vagy Ámulat -(ami maga a) Legfőbb Gyönyör- az Úr Kegyelméből tárul fel, amely  (Kegyelem által) Feltárul az egyén saját, mentális aktivitáson túl (nyugvó) Énjének Megértése, (Ami) állandóan szivárog vagy kiterjed még a vyutthāna-ban is. Másképp fogalmazva, ‘Vismaya’ vagy ‘Ámulat’ úgy ismert itt, mint az Örökké-új Éberség Esszenciája, és (Amit) a ‘Végtelenség’ jellemez, mivel ‘Mindig jelenlévő’.  || 1/12 ||

𑆅𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆶𑆩𑆳 𑆑𑆶𑆩𑆳𑆫𑆵 𑇆𑇑/𑇑𑇓𑇆

इच्छाशक्तिरुमा कुमारी ॥१/१३॥

Icchāśaktirumā kumārī || 1/13 ||

Umā, (Śiva) Ragyogása (umā), a Szűz (kumārī),
a Legfőbb Akarat Erő (icchā-śaktiḥ (tamā) || 1/13 ||

𑆅𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆤𑆳𑆡𑆠𑇀𑆫𑆴𑆯𑆷𑆬𑆩𑆶𑆒𑇀𑆪𑆯𑆷𑆬𑆾 𑆪𑆱𑇀𑆪𑆳 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆩𑆳𑆤𑆩𑆼𑆪𑆫𑆷𑆥𑆼 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆷𑆪𑆼𑆠𑆼 𑇅
𑆱𑆳 𑆑𑆶𑆩𑆳𑆫𑆵 𑆠𑆫𑆶𑆟𑆵 𑆤 𑆨𑆾𑆓𑇀𑆪𑆳 𑆠𑆶 𑆨𑆾𑆑𑇀𑆠𑆽𑆮 𑆖 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆠𑆪𑆳 𑆱𑆁𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆾 𑆢𑆩𑇀𑆥𑆠𑆵𑆮𑆠𑇀𑆱𑆠𑆠𑆁
𑆱𑆫𑇀𑆓𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑆱𑆫𑇀𑆓𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆿 𑇅 𑆇𑆩𑆳𑆱𑆁𑆘𑇀𑆚𑆳 𑆪𑆠𑆂 𑆱𑆳 𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳 𑆤𑆳𑆡𑆱𑇀𑆪 𑆯𑆴𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆯𑆳𑆤𑇀𑆠𑆠𑆼𑆘
𑆍𑆮 𑇅 𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆯𑆴𑆮𑆤𑆳𑆡𑆱𑆩𑆠𑆳𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆮𑆴𑆨𑆳𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆠𑇀𑆮𑆪𑆾𑆓𑆠𑆂 𑇅 𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯 𑆍𑆮𑆁 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴𑆑𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑆳𑆬𑆴𑆠𑆂 𑆱𑆢𑆳  𑇆𑇑/𑇑𑇓𑇆

इच्छाशक्तिः शिवनाथत्रिशूलमुख्यशूलो यस्या विश्वस्य मानमेयरूपे प्रसूयेते ।
सा कुमारी तरुणी न भोग्या तु भोक्तैव च योगी तया संयुक्तो दम्पतीवत्सततं
सर्गहेतुः सर्गस्थितौ । उमासंज्ञा यतः सा तस्या नाथस्य शिवस्य शान्ततेज
एव । तस्यां विश्वं शिवनाथसमतारूपेण विभाति तदभिन्नत्वयोगतः । योगिनः
स्वस्वात्मविमर्श एवं व्यापिकेच्छाशक्तिपालितः सदा  ॥१/१३॥

Icchāśaktiḥ śivanāthatriśūlamukhyaśūlo yasyā viśvasya mānameyarūpe prasūyete | Sā kumārī taruṇī na bhogyā tu bhoktaiva ca yogī tayā saṃyukto dampatīvatsatataṃ sargahetuḥ sargasthitau | Umāsaṃjñā yataḥ sā tasyā nāthasya śivasya śāntateja eva | Tasyāṃ viśvaṃ śivanāthasamatārūpeṇa vibhāti tadabhinnatvayogataḥ | Yoginaḥ svasvātmavimarśa evaṃ vyāpikecchāśaktipālitaḥ sadā  || 1/13 ||

Icchāśakti or the Power of Will (icchā-śaktiḥ) is the main spike of the Triśūla or Trident of the Lord (śiva-nātha-triśūla-mukhya-śūlaḥ), from Whom --i.e. by Icchāśakti-- (yasyāḥ) the aspects of the universe (called) ‘māna’ or ‘cognition’ and ‘meya’ or ‘object’ (māna-meya-rūpe…viśvasya) rise (prasūyete). She (sā) is Kumārī or the Virgin (kumārī) Power (taruṇī), (Who is Virgin because She is) not enjoyed (na…bhogyā), but (tu) merely (eva) the Enjoyer (bhoktā), and (ca) being united (saṃyuktaḥ) with Her (tayā), a Yogī (yogī) becomes like (the union) of Husband and Wife (as one Being; and this way, He) (dampatīvat) (remains as) the Source of manifestation (sarga-hetuḥ) constantly (satatam) during the appearance of the universe (sarga-sthitau). She (sā) is technically called ‘Umā’ (umā-saṃjñā) because (yataḥ) by Her (tasyāḥ), only (eva) the Peaceful (and Universal) Splendour (śānta-tejaḥ) of Lord (nāthasya) Śiva (vibrates) (śivasya). (Therefore,) in Her (tasyām), the universe (viśvam) shines (vibhāti) in the form of ‘Identification with Lord Śiva’ (śiva-nātha-samatā-rūpeṇa) in consequence of ‘the fact that it is not different from Him’ (tat-abhinnatva-yogataḥ). This way (evam), Awareness of one’s own True Nature (sva-sva-ātmā-vimarśaḥ) is nourished by the All-pervading Power of Will (vyāpikā-icchā-śakti-pālitaḥ) for (such) a Yogī (yoginaḥ) without any break (sadā).  || 1/13 ||

Icchāśakti vagy az Akarat Ereje a Triśūla vagy az Úr Szigonyának fő ága, Kiből --vagyis Icchāśakti-ból-- feltárulnak az univerzum aspektusai (melyek) ‘māna’ vagy ‘kogníció’ és ‘meya’ vagy ‘objektum’. Ő Kumārī a Szűz Erő. (Szűz, mivel Ő) nem élvezet tárgya, hanem maga az Élvező, és a Vele való egyesülés következtében, a Yogī hasonlatossá válik a Férj és Feleség (egyesüléséhez, mint egyetlen Létező; és ilyen módon, Ő) (marad) mindvégig a megnyilvánulás Forrása (még) az univerzum jelenléte során (is). Technikailag Őt ‘Umā’-nak nevezzük, mivel Általa (lüktet) az Úr Śiva egyedüli Békés (és Univerzális) Tündöklése. (Következésképpen) Benne, az univerzum ragyog az ‘Úr Śiva-val való Azonososság’ formájában, a ‘tény következtében, miszerint az nem különbözik Tőle’. Ilyen módon, egy ilyen Yogī számára az Akarat Mindent-átható Ereje táplálja szakadatlan az egyén saját Valódi Természetének Éberségét.   || 1/13 ||

𑆢𑆸𑆯𑇀𑆪𑆁 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆩𑇀 𑇆𑇑/𑇑𑇔𑇆

दृश्यं शरीरम् ॥१/१४॥

Dṛśyaṃ śarīram || 1/14 ||

A tapasztalható (megnyilvánulás) (dṛśyam) (az Ő) teste (śarīram) || 1/14 ||

𑆠𑆢𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑆁𑆪𑆾𑆓𑆳𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆠𑆼𑆘𑆱𑆴 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆫𑆳𑆘𑆠𑆼 𑆖 𑆢𑆸𑆯𑇀𑆪𑆁 𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤
𑆇𑆢𑇀𑆢𑇀𑆪𑆾𑆠𑆴𑆠𑆑𑆫𑆟𑆽𑆂 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆁 𑆨𑆮𑆼𑆠𑇀 𑇅 𑆍𑆠𑆢𑇀𑆪𑆠𑆱𑇀𑆠𑆱𑇀𑆩𑆴𑆤𑇀𑆖𑆴𑆢𑇀𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆤𑆁
𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆫𑆷𑆥𑆥𑇀𑆫𑆡𑆤𑆁 𑆘𑆳𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆁 𑆤 𑆑𑆼𑆮𑆬𑆁 𑆱𑇀𑆡𑆷𑆬𑆱𑆷𑆑𑇀𑆰𑇀𑆩𑆯𑆫𑆵𑆫𑆼 𑆠𑆶
𑆧𑆲𑆴𑆂𑆱𑇀𑆡𑆢𑆸𑆯𑇀𑆪𑆩𑆥𑆴 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆾𑇁 𑆬𑆁𑆓𑇀𑆫𑆳𑆱𑆪𑆾𑆓𑆠𑆂  𑇆𑇑/𑇑𑇔𑇆

तदा स्वेच्छाशक्तिसंयोगात्स्वतेजसि विश्वं राजते च दृश्यं योगिन
उद्द्योतितकरणैः शरीरं भवेत् । एतद्यतस्तस्मिन्चिद्विकासनं
विमर्शरूपप्रथनं जायते । इति तस्य शरीरं न केवलं स्थूलसूक्ष्मशरीरे तु
बहिःस्थदृश्यमपि । तथा परिमितयोगी व्यापकोऽ लंग्रासयोगतः  ॥१/१४॥

Tadā svecchāśaktisaṃyogātsvatejasi viśvaṃ rājate ca dṛśyaṃ yogina uddyotitakaraṇaiḥ śarīraṃ bhavet | Etadyatastasmincidvikāsanaṃ vimarśarūpaprathanaṃ jāyate | Iti tasya śarīraṃ na kevalaṃ sthūlasūkṣmaśarīre tu bahiḥsthadṛśyamapi | Tathā parimitayogī vyāpako' laṃgrāsayogataḥ  || 1/14 ||

Then (tadā), the universe (viśvam) ‘that is all the perceptibles’ (dṛśyam) shines (rājate) in one’s own Light (sva-tejasi), and (it) becomes (bhavet) the body (śarīram) of the Yogī (yoginaḥ) (when it is experienced) through (his) enlightened senses (uddyotita-karaṇaiḥ) due to the union with his own Icchāśakti (sva-icchā-śakti-saṃyogāt). This is (etat) because (yataḥ) in him (tasmin), the Perception of the Nature of Awareness (vimarśa-rūpa-prathanam) prevails (jāyate) (, and It is merely) the Expansion of (his own) Consciousness (cit-vikāsanam). This means (iti) that his (tasya) body (śarīram) is not (na) only (kevalam) the gross and subtle bodies (sthūla-sūkṣma-śarīre), but (tu) also (api) the external objects of (his senses) (bahiḥ-stha-dṛśyam). Therefore (tathā), (such) unlimited Yogī (parimita-yogī) is All-pervading (vyāpakaḥ) due to Alaṃgrāsa or Complete Devouring of differences (alaṃgrāsa-yogataḥ).  || 1/14 ||

Ezután az univerzum, ‘ami minden, mi érzékelhető’ az egyén saját Fényében ragyog, és (ez az univerzum) a Yogī testévé válik (amikor) a megvilágosodott érzékszervein keresztül (tapasztalja) a saját Icchāśakti-jával való egyesülés folytán. Ez azért van, mert az Éberség Tapasztalása megmarad benne (és ezen Éberség csupán a saját) Tudatosságának Kiterjedése. Ez azt jelenti, hogy az ő teste nem csupán adurva és finom testekből (áll), de  az (érzékszervei által tapasztalt) külső objektumokból is. Következésképpen, (egy ilyen) korlátlan Yogī Mindent-átható az Alaṃgrāsa vagy a különbségek Teljes Visszavonása miatt.   || 1/14 ||

𑆲𑆸𑆢𑆪𑆼 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆱𑆕𑇀𑆔𑆛𑇀𑆛𑆳𑆢𑇀𑆢𑆸𑆯𑇀𑆪𑆱𑇀𑆮𑆳𑆥𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇑/𑇑𑇕𑇆

हृदये चित्तसङ्घट्टाद्दृश्यस्वापदर्शनम् ॥१/१५॥

Hṛdaye cittasaṅghaṭṭāddṛśyasvāpadarśanam || 1/15 ||

(Az Univerzális Tudatosság) Szívében (hṛdaye), az individualis elmével való egyesülésen át (citta-saṅghaṭṭāt), (minden külső és belső) objektum, (valamint) a tudatlanság (valósága is) felismerésre kerül (, mint ami az egyén saját testét alkotja) (dṛśya-svāpa-darśanam) | | 1/15 ||

𑆲𑆸𑆢𑆪𑆼’ 𑆥𑆴 𑆪𑆖𑇀𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑇀𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴𑆤𑆵 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆁 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑇅 𑆠𑆼𑆤 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤
𑆱𑆁𑆔𑆛𑇀𑆛𑆳𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆫𑆷𑆥𑆢𑆸𑆱𑇀𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆥𑇀𑆫𑆾𑆑𑇀𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆠𑆶 𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆱𑇀𑆮𑆳𑆥𑆱𑇀𑆪
𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆁 𑆲𑆸𑆢𑆪𑆳𑆖𑇀𑆪𑆶𑆠𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆨𑆮𑆼𑆠𑇀 𑇅 𑆤 𑆑𑆴𑆚𑇀𑆖𑆴𑆖𑇀𑆖𑇀𑆪𑆶𑆠𑆁 𑆲𑆸𑆢𑆪𑆳𑆢𑇀𑆪𑆠𑆾 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆴𑆲 𑆤
𑆢𑇀𑆫𑇀𑆰𑇀𑆪𑆱𑇀𑆮𑆳𑆥𑆤𑆳𑆯𑆤𑆁 𑆠𑆶 𑆱𑆩𑇀𑆪𑆓𑆢𑇀𑆮𑆪𑆥𑆫𑆳𑆩𑆫𑇀𑆯 𑆍𑆮 𑆪𑆠𑇀𑆫 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆁
𑆱𑆢𑆳 𑇅 𑆃𑆠 𑆍𑆠𑆢𑇀𑆣𑆸𑆢𑆪𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆁 𑆪𑆢𑇀𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁 𑆖𑆳𑆥𑆴 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆾𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆩𑇀
𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆱𑇀𑆪 𑆠𑆡𑆳 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆮𑆩𑆥𑆴 𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆁 𑆥𑆫𑆩𑆳𑆢𑇀𑆮𑆪𑆯𑆽𑆮𑆼 𑆅𑆲𑇅
𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆩𑆼𑆠𑆤𑇀𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆫𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆾 𑆤𑆴𑆫𑆳𑆮𑆼𑆯𑆾 𑆪𑆂 𑆥𑆷𑆉𑆤𑆳𑆲𑆁𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆪𑆾𑆓𑆠𑆂 𑇅

हृदये’ पि यच्चितिर्व्यापिनी चित्तं चितिसंकोचरूपं भवति । तेन संकोचत्वेन
संघट्टात्तत्र जाग्रत्स्वप्नरूपदृस्यस्य प्रोक्तस्य तु सुषुप्तिरूपस्वापस्य
दर्शनं हृदयाच्युतत्वं भवेत् । न किञ्चिच्च्युतं हृदयाद्यतो मुक्तिरिह न
द्र्ष्यस्वापनाशनं तु सम्यगद्वयपरामर्श एव यत्र सर्वं चित्प्रकाशस्थितं
सदा । अत एतद्धृदयं स्वातन्त्र्यं यद्व्यापकं विश्वात्मकं चापि विश्वोत्तीर्णम्
परमेश्वरस्य तथा सर्वं शून्यत्वमपि तत्स्थितं परमाद्वयशैवे इह।
यथोक्तमेतन्नित्यसमाधिरपरिमितयोगिनो निरावेशो यः पूऋनाहंविमर्शयोगतः ।

Hṛdaye’ pi yaccitirvyāpinī cittaṃ citisaṃkocarūpaṃ bhavati | Tena saṃkocatvena saṃghaṭṭāttatra jāgratsvapnarūpadṛsyasya proktasya tu suṣuptirūpasvāpasya darśanaṃ hṛdayācyutatvaṃ bhavet | Na kiñciccyutaṃ hṛdayādyato muktiriha na drṣyasvāpanāśanaṃ tu samyagadvayaparāmarśa eva yatra sarvaṃ citprakāśasthitaṃ sadā | Ata etaddhṛdayaṃ svātantryaṃ yadvyāpakaṃ viśvātmakaṃ cāpi viśvottīrṇam parameśvarasya tathā sarvaṃ śūnyatvamapi tatsthitaṃ paramādvayaśaive iha | Yathoktametannityasamādhiraparimitayogino nirāveśo yaḥ pūṛnāhaṃvimarśayogataḥ |

Though (api) in the Heart of Consciousness (hṛdaye), Which (yat) is Citi or the Power of Consciousness (citiḥ) in (Her) All-pervasive Form (vyāpinī), citta or individual mind (cittam) takes place (bhavati) as the appearance of the contraction of Citi (citi-saṃkoca-rūpam). Due to the union (saṃghaṭṭāt) with the (tena) condition of contraction --i.e. with citta-- (saṃkocatvena), there (tatra), the aforementioned (proktasya) nature of svapna and jāgrat (jāgrat-svapna-rūpa-dṛsyasya), but also (tu) of svāpa (that is) the nature of suṣupti or deep-sleep (suṣupti-rūpa-svāpasya) appear (darśanam) to exist (bhavet) as being One with the Heart of Consciousness (hṛdaya-acyutatvam). Since (yataḥ) nothing (na…kiñcid) exists outside (cyutam) the Heart of Consciousness (hṛdayāt), ‘Mukti’ or ‘Liberation’ (muktiḥ) here (iha) is not (na) the destruction of dṛśya and svāpa --i.e. objects and their absence-- (dṛṣya-svāpa-nāśanam), but (tu) only (eva) the Perfect Understanding of Non-duality (samyak-advaya-parāmarśaḥ), in Which (yatra) everything (sarvam) rests in the Light of Consciousness (cit-prakāśa-sthitam) without any break (sadā). Thus (ataḥ), this (etat) Heart of Consciousness (hṛdayam) is the Freedom (svātantryam) of the Supreme Lord (parameśvarasya), Which (yat) is All-pervading (vyāpakam), (and It) composes the universe (viśva-ātmakam), but (It is) also (ca…api) beyond the universe (viśva-uttīrṇam); hence (tathā) here (iha), in the Supreme Non-dualism of Śaivism (parama-advaya-śaive), everything (sarvam), even (api) the void (of deep-sleep) (śūnyatvam) is resting in That (tat-sthitam). As it has been said (yathā-uktam), this (etat) is the Absorptionless (nirāveśaḥ) Eternal Samādhi (nitya-samādhiḥ) of unlimited yogin-s (aparimita-yoginaḥ), Which (yaḥ) takes place by means of Perfect or Expanded Self-awareness (pūṛna-ahaṃ-vimarśa-yogataḥ).  || 1/15 ||

Habár a Tudatosáság Szívében -Ami maga Citi vagy a Tudatosság Ereje az (Ő) Mindent-átható Formájában- nyugszik a citta vagy individuális elme, (ami) a Citi összezsugorodott formája. Az összezsugorodott állapottal --vagyis a citta-val-- való egyesülés miatt, a korábban említett svapna és jāgrat természete, de még a svāpa is úgy jelenik meg, (mint) ami a suṣupti vagy mélyalvás természete a Tudatosság Szívével Egyként létezik. Mivel semmi sem létezik a Tudatosság Szívén kívül, (így) a ‘Mukti’ vagy ‘Felszabadulás’ nem a drśya és svāpa --vagyis az objektumok és azok hiányának-- elpusztítása, hanem csupán a Nem-dualitás Tökéletes Megértése, Miben minden a Tudatosság Fényében nyugszik szüntelen. Ennélfogv a Tudatosság e Szíve (nem más, mint) a Legfőbb Úr Szabadsága, Mely Mindent-átható és (Ami) az univerzumot alkotja, de egyúttal túl (is) van az univerzumon; hiszen itt, a Śaivism Legfőbb Nem-dualitásában minden, még a (mélyalvás) üressége is Benne nyugszik. Ahogy korábban ki lett fejtve, ez a korlátlan yogin-ok Elnyelődés Nélküli Örök Samādhi-ja, Ami a Tökéletes vagy Kiterjedt Ön-éberség által nyilvánul meg.   || 1/15 ||

𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆳𑆢𑇀𑆮𑆳𑆥𑆯𑆶𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑇆𑇑/𑇑𑇖𑇆

शुद्धतत्त्वसन्धानाद्वापशुशक्तिः ॥१/१६॥

Śuddhatattvasandhānādvāpaśuśaktiḥ || 1/16 ||

Vagy (másképp) (vā), (az Univerzális Tudatosság) Tiszta Princípiumával való egyesülés során (śuddha-tattva-sandhānāt), (az individualitás) megkötő ereje eltűnik (apaśu-śaktiḥ) || 1/16 ||

𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆮𑆳 𑆲𑆸𑆢𑆪𑆁 𑆪𑆠𑇀𑆱𑆫𑇀𑆮𑆾𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆁 𑆖
𑆠𑆠𑇀𑆱𑆩𑇀𑆪𑆑𑇀𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆳𑆠𑇀𑆥𑆯𑆶𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀𑆪𑆳 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳𑆥𑆴 𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆳 𑆤𑆳𑆡𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆑𑇀𑆫𑆵𑆝𑆪𑆳
𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆳𑆲𑆁𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆑𑆬𑆳𑆫𑆷𑆥𑆰𑆛𑇀𑆠𑇀𑆫𑆴𑆁𑆰𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆥𑆚𑇀𑆖𑆨𑆳𑆮𑆼𑆤𑆳𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑆳
𑆨𑆮𑆠𑆵𑆠𑇀𑆪𑆥𑆯𑆶𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆴𑆠𑇀𑆪𑆶𑆪𑇀𑆖𑆠 𑆅𑆲 𑇅 𑆃𑆥𑆯𑆶𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆱𑆳𑆑𑆬𑆳𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆁 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴𑆑𑆳
𑆥𑇀𑆫𑆨𑆶𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆴𑆠𑇀𑆪𑆫𑇀𑆡𑆂 𑇆𑇑/𑇑𑇖𑇆

शुद्धतत्त्वं वा हृदयं यत्सर्वोत्तीर्णं सर्वात्मकं चैतन्यं च
तत्सम्यक्सन्धानात्पशुशक्तिर्या चैतन्यस्थितापि कुचिता नाथस्वातन्त्र्यक्रीडया
कुचिताहंविमर्शरूपेण कलारूपषट्त्रिंषत्तत्त्वप्रपञ्चभावेनादृष्टा
भवतीत्यपशुशक्तिरित्युय्चत इह । अपशुशक्तिः साकलास्वरूपं चैतन्यं व्यापिका
प्रभुशक्तिरित्यर्थः ॥१/१६॥

Śuddhatattvaṃ vā hṛdayaṃ yatsarvottīrṇaṃ sarvātmakaṃ caitanyaṃ ca tatsamyaksandhānātpaśuśaktiryā caitanyasthitāpi kucitā nāthasvātantryakrīḍayā kucitāhaṃvimarśarūpeṇa kalārūpaṣaṭtriṃṣattattvaprapañcabhāvenādṛṣṭā bhavatītyapaśuśaktirityuycata iha | Apaśuśaktiḥ sākalāsvarūpaṃ caitanyaṃ vyāpikā prabhuśaktirityarthaḥ || 1/16 ||

Or (vā), the Heart of Consciousness (hṛdayam) is the Pure Principle (śuddha-tattvam), Which (yat) is immanent in everything (sarva-ātmakam), (but is also) beyond everything (sarva-uttīrṇam), (as It is) Caitanyam or Universal Consciousness (caitanyam), and (ca) by means of Perfect Union with It (tat-samyak-sandhānāt), the ‘paśuśakti’ or the ‘power of limitation’ (paśu-śaktiḥ), which (yā) though rests in Universal Consciousness (caitanya-sthitā…api), (is also) contracted (kucitā) by the Play of the Lord’s Freedom (nātha-svātantrya-krīḍayā) in the form of contracted or limited Self-awareness (kucita-ahaṃ-vimarśa-rūpeṇa) as the expansion of the thirty-six principles forming the nature of ‘parts’ (kalā-rūpa-ṣaṭtriṃṣat-tattva-prapañca-bhāvena), is not seen --i.e. disappears-- (adṛṣṭā…bhavati). This is (iti…iti) called (ucyate) here (iha) the ‘apaśuśakti’ or the ‘absence of the power of limitation’ (apaśu-śaktiḥ). ‘Apaśuśaktiḥ’ (a-paśu-śaktiḥ) is (sā) one’s own Partless Essential Nature (akalā-svarūpam) (That is) Caitanyam (caitanyam), (also called) ‘Prabhuśakti’ (prabhu-śaktiḥ) or the ‘All-pervading Power of the Lord’ (vyāpikā). This is the meaning of this sūtra (iti…arthaḥ).  || 1/16 ||

Vagy (másképp fogalmazva), a Tudatosság Szíve (az) a Tiszta Princípium, Ami mindenben immanens, (de mégis) túl van mindenen, (hiszen Ez Maga) Caitanyam vagy Univerzális Tudatosság; és az Azzal való Tökéletes Egyesülés által, a ‘paśuśakti’vagy ‘korlátoltság ereje’ eltűnik. Habár (a korlátoltság ezen ereje) az Univerzális Tudatosságban nyugszik, (azt mégis) az Úr Szabaságának Játéka korlátozza limitált Ön-éberség formájában, ami (azon) harmichat princípium kiterjedése, (melyből) a ‘részekre osztottság’ (benyomása) áll. Ezt itt ‘apaśuśakti’-nak vagy a ‘korlátozó erő hiányának’ nevezzük. Az ‘apaśuśakti’ az egyén saját Részek Nélküli Esszenciális Természete, (Ami Maga) Caitanyam, (azaz) ‘Prabhuśakti’ vagy az ‘Úr Mindent-átható Ereje’. Ez a sūtra jelentése.   || 1/16 ||

𑆮𑆴𑆠𑆫𑇀𑆑 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇑/𑇑𑇗𑇆

वितर्क आत्मज्ञानम् ॥१/१७॥

Vitarka ātmajñānam || 1/17 ||

A Helyes érvelés (vitarka) az Én ismerete (ātmā-jñānam) || 1/17 ||

𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆾𑇁𑆥𑇀𑆪𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤 𑆍𑆮𑆳𑆱𑇀𑆩𑆴 𑆯𑆴𑆮 𑆅𑆠𑇀𑆡𑆁 𑆮𑆴𑆖𑆼𑆰𑇀𑆛𑆤𑆩𑇀  𑇅
𑆯𑆴𑆮𑆾 𑆨𑆾𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆯𑆴𑆮𑆾 𑆨𑆾𑆘𑇀𑆪𑆁 𑆯𑆴𑆮𑆼𑆰𑆶 𑆯𑆴𑆮𑆱𑆳𑆣𑆤𑆂𑇆

𑆨𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆮𑆾𑆢𑆼𑆠𑆴 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆼𑆠𑇀𑆡𑆁 𑆨𑆾𑆑𑇀𑆠𑆸𑆫𑆷𑆥𑆠𑆳  𑇅
𑆯𑆴𑆮𑆂 𑆑𑆫𑇀𑆠𑆳 𑆯𑆴𑆮𑆂 𑆑𑆫𑇀𑆩 𑆯𑆴𑆮𑆾𑇁𑆱𑇀𑆩𑆴 𑆑𑆫𑆟𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆂𑇆

𑆯𑆴𑆮 𑆍𑆮 𑆦𑆬𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆳𑆫 𑆅𑆠𑆴 𑆱𑆳𑆣𑆶𑆰𑆶  𑇅
𑆨𑆳𑆮𑆤𑆳𑆑𑆫𑆟𑆳𑆨𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆑𑆴𑆁 𑆯𑆴𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆠𑆠𑆾𑆢𑆴𑆠𑆼𑆂𑇆

𑆱𑆶𑆒𑆼 𑆢𑆶𑆂𑆒𑆼 𑆮𑆴𑆩𑆾𑆲𑆼 𑆖 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆾𑇁𑆲𑆁 𑆥𑆫𑆩𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆂  𑇅
𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆥𑆳𑆢𑆴𑆠𑆩𑆼𑆠𑆳𑆮𑆠𑇀 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆩𑆼𑆮 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆩𑆴𑆠𑆴 𑇆 𑇆𑇑/𑇑𑇗𑇆

भिन्नोऽप्यभिन्न एवास्मि शिव इत्थं विचेष्टनम्  ।
शिवो भोक्ता शिवो भोज्यं शिवेषु शिवसाधनः॥

भुक्त्वोदेति शिवावस्था स्थितेत्थं भोक्तृरूपता  ।
शिवः कर्ता शिवः कर्म शिवोऽस्मि करणात्मकः॥

शिव एव फलावस्था व्यापार इति साधुषु  ।
भावनाकरणाभ्यां किं शिवस्य सततोदितेः॥

सुखे दुःखे विमोहे च स्थितोऽहं परमः शिवः  ।
प्रतिपादितमेतावत् सर्वमेव शिवात्मकमिति ॥ ॥१/१७॥

Bhinno'pyabhinna evāsmi śiva itthaṃ viceṣṭanam  |
Śivo bhoktā śivo bhojyaṃ śiveṣu śivasādhanaḥ ||

Bhuktvodeti śivāvasthā sthitetthaṃ bhoktṛrūpatā  |
Śivaḥ kartā śivaḥ karma śivo'smi karaṇātmakaḥ ||

Śiva eva phalāvasthā vyāpāra iti sādhuṣu  |
Bhāvanākaraṇābhyāṃ kiṃ śivasya satatoditeḥ ||

Sukhe duḥkhe vimohe ca sthito'haṃ paramaḥ śivaḥ  |
Pratipāditametāvat sarvameva śivātmakamiti ||  || 1/17 ||

“Én vagyok Śiva (Aki nem más, mint) az univerzum”. Ezt (nevezzük) ‘Śivadṛṣṭi’-nek, vagy ‘Śiva nézőpontjának’. Kizárólag ez a vitarka vagy érvelés az ‘Én Ismerete’. Az ‘Én ezen Ismerete’ az a ‘Nézőpont’, melyet az Éberség jellemez, és mindig természetes módon ragyog a korlátlan yogin minden tapasztalásában (bárminemű) koncentráció, meditáció, stb. nélkül. Ahogy ezt kifejti a Legtiszteletreméltóbb Somānanda a Tiszteletreméltó Śivadṛṣṭi-ben:

“… így Én vagyok Śiva, (Ki) bár részekből álló, de valójában részek nélküli. Śiva az Tapasztaló, élénkség, és Śiva a tapasztalat tárgya.  (Śiva) a módszer Śiva eléréséhez az összes Śiva-ban.

A (korlátolt létezőként való) tapasztalás után, Śiva Állapota feltárul, (és) így megmarad (annak), ami Bhoktṛ-ból vagy Szubjektumból áll. (Mivel) én vagyok (Śiva), (Aki) a Cselekvő, (így én vagyok) Śiva aki a tett, mivel Śiva Maga az érzékszervek.

Kizárólag Śiva a Gyümölcs, az Aktivitás, (ami minden) igaz létezőben --vagyis valódi yogin-ban-- (tevékenykedik). Mi tárulna (hát) fel a bhāvanā vagy kontemplációból, vagy a karaṇa vagy koncentrációból, ha Śiva szüntelen létezik --vagyis már eleve feltárult--?

Én maradok a Legfőbb Śiva az élvezetben, a szenvedésben és még az illúzióban (is). (Ez a tény) oly sokszor be lett bizonyítva… minden (, beleértve a teljes univerzumot,) Śiva természetével bír.”

 

“I am (aham) Śiva (śivaḥ) (Who is) the universe (viśvam)”. This is (iti) (called) ‘Śivadṛṣṭi’ or the ‘Viewpoint of Śiva’ (śiva-dṛṣṭiḥ). Only (eva) this (iti) vitarka or reasoning (vitarkaḥ) is the ‘Knowledge of the Self’ (ātmā-jñānam). This (etat) ‘Knowledge (jñānam) of the Self’ (ātmanaḥ) is that (sā) ‘Viewpoint’ (dṛṣṭiḥ) which is (yā) characterized by Awareness (vimarśa-ātmikā), and always (satatam) shining (bhāti) naturally (svabhāvataḥ) in all the perceptions (sarva-saṃvidi) of an unlimited yogin (aparimita-yoginaḥ) without concentration, meditation, etc. (dhāraṇā-dhyāna-ādi-varjitā). As it has been said (yathā-uktam) by Most Venerable Somānanda (śrīmat-somānandena) in Venerable Śivadṛṣṭi (śṛī-śiva-dṛṣtau):

“…this way (ittham), I am (asmi) Śiva (śivaḥ), though (api) divided (bhinnaḥ), but truly (eva) undivided (abhinnaḥ). Śiva (śivaḥ) is the Enjoyer (bhoktā), agility (viceṣṭanam), and Śiva (śivaḥ) is (that which) is to be enjoyed (bhojyam). (Śiva is) the means to attain Śiva (śiva-sādhanaḥ) in all the Śiva-s (śiveṣu).

After enjoying (as a limited being) (bhuktvā), the State of Śiva (śiva-avasthā) arises (udeti), (and) thus (ittham) remains (sthite) as (that which) is composed of Bhoktṛ or the Subject (bhoktṛ-rūpatā). (Because I) am (asmi) Śiva (śivaḥ) (Who) is the Doer (kartā), (I am) Śiva (śivaḥ) (Who) is the deed (karma), as Śiva (śivaḥ) is the Nature of the senses (karaṇa-ātmakaḥ).

Only (eva) Śiva (śivaḥ) is the State of the Fruit (phala-avasthā), the Function (which is operating) in (all) (vyāpāraḥ…iti) the righteous ones --i.e. in real yogins-- (sādhuṣu). What would rise (kim) from bhāvanā or contemplation or from karaṇa or concentration (bhāvanā-karaṇābhyām) if Śiva always exists --lit. already always risen-- (śivasya…satatā…uditeḥ)?

I (aham) remain (sthitaḥ) the Supreme (paramaḥ) Śiva (śivaḥ) in pleasure (sukhe), in pain (duḥkhe) and (ca) in illusion (also) (vimohe). (This fact) has been proved so many times… (pratipāditam…etāvat) everything (including the whole universe) (sarvam…eva) has Śiva-nature (śiva-ātmakam…iti).”  || 1/17 ||

𑆬𑆾𑆑𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆂 𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆱𑆶𑆒𑆩𑇀 𑇆𑇑/𑇑𑇘𑇆

लोकानन्दः समाधिसुखम् ॥१/१८॥

Lokānandaḥ samādhisukham || 1/18 ||

A világtól (való nem-különbözőség) Öröme (loka-ānandaḥ) a Samādhi vagy az azonosság befogadásának Gyönyöre (samādhi-sukham) || 1/18 ||

A ’loka’ vagy világ (nem más, mint) a belső és külső érzékszervek objektumainak összessége, beleértve a (korlátolt) tapasztalót. Az ’elutasítás’ és ’elfogadás’ (dualitásától) mentes nagy yogī (aki) a saját Énjében nyugszik, az Énje megértéséből fakadóan, miután elérte a Legfőbb Állapotot, végül megmarad a világban az ő saját Tudatossága Kiterjedésének következtében.

Számára Ott --vagyis ebben a Kiterjedt Tudatosságban, az objektumok és korlátolt szubjektum alkotta csoport nem különbözik tőle, hiszen a Legfőbb Állapot a világot Magáévá teszi --vagy átöleli azt--.

A Tökéletes vagy Teljes Tudatosság Gyönyöre (nem más, mint maga) ‘Lokānandaḥ’ vagy a ‘világ Gyönyöre’, (ami) annak (tárul fel), aki az Egységet (formáló) Önéberségből fakadóan az ő saját Mindent-átható Énjében nyugszik. Számára --vagyis e nagy yogī számára, aki megtapasztalja a lokānanda-t--, a ‘samādhi élvezete’ nem az érzékszervek nélküli ‘Énbe való behatolás’, és még csak nem is az a ‘samādhi’, amit fokozatosan (elért) a koncentráció és meditáció legmagasabb pontjaként. Továbbá, itt a ’sukha’ vagy az ’élvezet’ --szó szerint könnyedség-- valójában ‘Parāśānti’ vagy a ‘Legfőbb Béke’, (ami nem más, mint) Éberség, melyet az Örökké Feltáruló --vagyis örökké létező-- Én Tapasztalása jellemez mindenhol. Vagy (másképp), a Legfőbb Béke az, (amikor) a korlátlan yogī-nak nincs már mit tennie, hogy elérje az ő saját Énjének Tökéletes Megértését, mivel az ő Énje mindig és mindenhol az ő Tudatosságában ragyog az ő Gondolatmentes Állapotának Ereje miatt.

Ott természetes módon fennmarad (az Állapot, melyben) az egyén saját Énjében Nyugszik. És a ‘samādhi’ (szó) az aforizmában ‘Śiva és Śakti Örök Egységének Megértését’ (jelenti); és ilyen módon válik Śiva az egyén saját Énjévé, és Śakti (pedig) az egyén saját Erejévé (ami) úgy nyilvánul meg, mint az egyén saját Énjéről való Éberség. Következésképpen, ‘Samādhisukham’ kizárólag a Teljesség Ébersége, Ami paśyantī, madhyamā és vaikharī egyésge vagy ‘Parā’-ja, (illetve) az Időtlen és Tér Nélküli Tudatosság Tapasztalása. || 1/18 ||

‘Loka’ or the ‘world’ (lokaḥ) is all the objects (sarva-grāhyaḥ) of the internal and the external senses (bahir-antaḥ-karaṇaiḥ) together with the (limited) knower (grāhakena), and (ca) the (saḥ) great (mahān) yogī (yogī), (who) is devoid of ‘rejection’ and ‘acceptance’ (hāna-ādāna-varjitaḥ) (and) resting in his own Self (sva-svātmā-viśrāntaḥ) due to the Understanding of his own Self (svātmā-parāmarśataḥ) after attaining (yātvā) the Supreme (paramam) Condition (padam), finally (tadā) remains (tiṣṭhati) in the world (loke) in consequence of the Expansion of his own Consciousness (cit-vikāsana-yogataḥ).

There --i.e. in such an Expansion of Consciousness-- (tatra), for him (tasmai), the group composed of objects and the limited subject (grāhya-grāhaka-vargaḥ) is not (na) different (bhinnaḥ) from him (tasmāt), since (yataḥ) the Supreme Condition (parama-padena) makes the world Its own --i.e. It also embraces the world-- (lokam…svīkriyate).

The Bliss (ānandaḥ) of the Perfection or Fullness of Consciousness (cit-pūrṇatvasya) (, which takes place) for the one who is resting in his own All-pervading Self (vyāpaka-svātmā-saṃsthitasya) because of Self-awareness (that forms) Oneness (sāmarasya-ahaṃ-vimarśataḥ), is (iti) ‘Lokānandaḥ’ or the ‘Bliss of the world’ (lokānandaḥ). For him --i.e. for such a great yogī who experiences lokānanda-- (tasya), ‘enjoyment of samādhi’ (samādhi-sukham) here (iha) is not (na) ‘penetration into the Self’ (ātmā-āveśaḥ) without (vinā) the senses (karaṇāni), and (ca) not (na) even (api) that (saḥ) ‘samādhi’ (samādhiḥ) which (yaḥ) is successively (kramāt) (attained) as the highest point of concentration and meditation (dhāraṇā-dhyāna-parā-koṭiḥ). Moreover (atha), here (iha), ‘sukha’ or ‘enjoyment’ --lit. ease-- (sukham) is ‘Parāśānti’ or ‘Supreme Peace’ (parā-śāntiḥ) (that is) Awareness characterized by the Perception of the Eternally Risen --i.e. always existing-- Self (nitya-uditā-svātmā-saṃvid-ātmā-vimarśaḥ) everywhere (sarvatra). Or (vā), Supreme Peace (parāśāntiḥ) is (iti) (when) the unlimited yogī (aparimita-yoginaḥ) has nothing to be done (na…kāryaḥ) to attain the Perfect Understanding of his own Self (svātmā-parijñāna-lābhāya) because (yataḥ) his own Self (svātmā) shines (rājate) always (sarvadā) and everywhere (sarvatra) in his (tasya) Consciousness (saṃvidi) due to the Power of his (tasya) Thoughtless Condition (nirvikalpatva-vaśataḥ).

There (yatra), ‘(the Condition of) Being Reposed on the one’s own Self’ (svātmā-viśrāntiḥ) prevails (jayati) naturally (svabhāvataḥ). And (ca) (the word) ‘samādhi’ (samādhiḥ) in the aphorism (sūtre) is ‘Understanding of the Eternal Oneness of Śiva and Śakti’ (śiva-śakti-nitya-sāmarasyatva-parāmarśaḥ); and (ca) in this way (evam), Śiva (śivaḥ) becomes (bhavet) one’s own Self (svātmā), and (ca) Śakti (śaktiḥ) is one’s own Power (which) appears as the Awareness of one’s own Self (sva-aham-vimarśa-rūpa-balam). Hence (tathā), ‘Samādhisukham’ (samādhi-sukham) is merely (eva) Awareness of Fullness (pūrṇatva-vimarśaḥ), Which (yaḥ) is the Condition of ‘Parā’ or the Oneness of paśyantī, madhyamā and vaikharī, (and also) the Perception of Timeless and Spaceless Consciousness (niravakāśa-samvitti-rūpa-vaikharī-ādi-sāmarasya-parā-padam).  || 1/18 ||

𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆼 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆾𑆠𑇀𑆥𑆠𑇀𑆠𑆴𑆂 𑇆𑇑/𑇑𑇙𑇆

शक्तिसन्धाने शरीरोत्पत्तिः ॥१/१९॥

Śaktisandhāne śarīrotpattiḥ || 1/19 ||

A (Tudatosság) Erejével való egyesülés során (śakti-sandhāne),
a testek megnyilvánulása  (történik) (śarīra-utpattiḥ) || 1/19 ||

𑆨𑆷𑆠𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆨𑆷𑆠𑆥𑆸𑆡𑆑𑇀𑆠𑇀𑆮𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑆕𑇀𑆔𑆛𑇀𑆛𑆳𑆂 𑇆𑇑/𑇒𑇐𑇆

भूतसन्धानभूतपृथक्त्वविश्वसङ्घट्टाः ॥१/२०॥

Bhūtasandhānabhūtapṛthaktvaviśvasaṅghaṭṭāḥ || 1/20 ||

Egyesülés az elemekkel, az elemektől való elkülönülés (és) a világgal való egyesülés (szintén feltárul) (bhūta-sandhāna-bhūta-pṛthak-tva-viśva-saṅghaṭṭāḥ) || 1/20 ||

𑆍𑆠𑆪𑆾𑆂 𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆪𑆾𑆂 𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆪𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆴𑆠𑆳𑆂 𑇅 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆩𑆴𑆲
𑆥𑆫𑆳𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴𑆫𑆴𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆖 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆾𑆠𑇀𑆥𑆠𑇀𑆠𑆴𑆫𑆴𑆲
𑆪𑆠𑇀𑆠𑆢𑇀𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆼𑆰𑇀𑆛𑆁 𑆑𑆸𑆠𑆁 𑆠𑆱𑇀𑆪𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆮𑆯𑆠𑆂 𑇅 𑆍𑆠𑆢𑇀𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆂
𑆱𑆳𑆩𑆫𑆱𑇀𑆪𑆱𑆁𑆱𑇀𑆡𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆱𑆩𑇀𑆨𑆮𑆁 𑆠𑇀𑆮𑆤𑆶𑆨𑆮𑆫𑆷𑆥𑆴 𑆤 𑆑𑆬𑇀𑆥𑆤𑆳𑆤𑆴𑆫𑆷𑆥𑆴𑆠𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆠𑆾
𑆪𑆠 𑆍𑆠𑆢𑆨𑇀𑆪𑆱𑆤𑆁 𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆳𑆁 𑆠𑇀𑆮𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆪𑆾𑆓𑆴𑆨𑆴𑆫𑆤𑆶𑆨𑆷𑆪𑆤𑇀𑆠𑆼
𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆠𑆱𑇀𑆠𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆤𑆴𑆫𑆵𑆲𑆠𑇀𑆮𑆠𑆱𑇀𑆠𑇀𑆮𑆼𑆠𑆢𑇀𑆮𑆑𑇀𑆰𑇀𑆪𑆩𑆳𑆟𑆩𑇀 𑇅 𑆅𑆢𑆳𑆤𑆵𑆁
𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀𑆨𑆷𑆠𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆱𑆁𑆘𑇀𑆚𑆳 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆾 𑆨𑆷𑆠𑆱𑆁𑆪𑆾𑆘𑆤𑆁 𑆑𑆫𑇀𑆠𑆶𑆁 𑆪𑆡𑆳 𑆯𑆴𑆰𑇀𑆪𑆁 𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑇀𑆪𑆳
𑆱𑆩𑆳𑆪𑆾𑆘𑆪𑆠𑆴 𑆮𑆳 𑆱 𑆱𑇀𑆮𑆁 𑆩𑆼𑆣𑆼𑆤 𑆥𑆾𑆱𑇀𑆑𑆪𑆠𑆴 𑇅 𑆨𑆷𑆠𑆥𑆸𑆡𑆑𑇀𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆖 𑆪𑆢𑆳 𑆱
𑆯𑆴𑆰𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆑𑆶𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆩𑆥𑆤𑆪𑆠𑆴 𑆮𑆳 𑆱 𑆩𑆼𑆣𑆁 𑆯𑇀𑆬𑆼𑆰𑆪𑆠𑆴 𑆮𑆳𑆩𑆪𑆁 𑆱 𑆒𑆟𑇀𑆝𑆪𑆠𑇀𑆪𑆖𑆴𑆫𑆼𑆟
𑆤𑆳𑆡𑆱𑆼𑆮𑆤𑆳𑆫𑇀𑆡𑆳𑆪 𑇅 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑆁𑆔𑆛𑇀𑆛𑆯𑇀𑆖 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆨𑆷𑆠𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆱𑆁𑆔𑆛𑇀𑆛𑆾 𑆪𑆼𑆤 𑆪𑆾𑆓𑆵
𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆠𑆵𑆠𑆾 𑆓𑆶𑆲𑇀𑆪𑆳𑆤𑆴 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆠𑆴 𑆱 𑆨𑆷𑆠𑆳𑆤𑆴 𑆱𑆁𑆔𑆳𑆛𑆪𑆠𑆴 𑆮𑆴𑆯𑆼𑆰𑆠𑆂  𑇆𑇑/𑇑𑇙-𑇒𑇐𑇆

एतयोः सूत्रयोः परिमितसिद्धयः प्रकाशिताः । शक्तिसन्धानमिह
पराहन्ताविश्रान्तिरिच्छाशक्तिसन्धानं प्रोक्तं च शरीरोत्पत्तिरिह
यत्तद्योगिनेष्टं कृतं तस्येच्छाशक्तिवशतः । एतद्योगिनः
सामरस्यसंस्थानत्वात्सम्भवं त्वनुभवरूपि न कल्पनानिरूपितं प्रधानतो
यत एतदभ्यसनं परिमितयोगिनां त्वपरिमितयोगिभिरनुभूयन्ते
तत्स्वभावतस्तेषां निरीहत्वतस्त्वेतद्वक्ष्यमाणम् । इदानीं
शक्तिर्भूतसन्धानसंज्ञा योगी शक्तो भूतसंयोजनं कर्तुं यथा शिष्यं दृष्ट्या
समायोजयति वा स स्वं मेधेन पोस्कयति । भूतपृथक्त्वं च यदा स
शिष्यात्कुदृष्टिमपनयति वा स मेधं श्लेषयति वामयं स खण्डयत्यचिरेण
नाथसेवनार्थाय । विश्वसंघट्टश्च विश्वभूतानां संघट्टो येन योगी
देशकालातीतो गुह्यानि पश्यति स भूतानि संघाटयति विशेषतः  ॥१/१९-२०॥

Etayoḥ sūtrayoḥ parimitasiddhayaḥ prakāśitāḥ | Śaktisandhānamiha parāhantāviśrāntiricchāśaktisandhānaṃ proktaṃ ca śarīrotpattiriha yattadyogineṣṭaṃ kṛtaṃ tasyecchāśaktivaśataḥ | Etadyoginaḥ sāmarasyasaṃsthānatvātsambhavaṃ tvanubhavarūpi na kalpanānirūpitaṃ pradhānato yata etadabhyasanaṃ parimitayogināṃ tvaparimitayogibhiranubhūyante tatsvabhāvatasteṣāṃ nirīhatvatastvetadvakṣyamāṇam | Idānīṃ śaktirbhūtasandhānasaṃjñā yogī śakto bhūtasaṃyojanaṃ kartuṃ yathā śiṣyaṃ dṛṣṭyā samāyojayati vā sa svaṃ medhena poskayati | Bhūtapṛthaktvaṃ ca yadā sa śiṣyātkudṛṣṭimapanayati vā sa medhaṃ śleṣayati vāmayaṃ sa khaṇḍayatyacireṇa nāthasevanārthāya | Viśvasaṃghaṭṭaśca viśvabhūtānāṃ saṃghaṭṭo yena yogī deśakālātīto guhyāni paśyati sa bhūtāni saṃghāṭayati viśeṣataḥ  || 1/19-20 ||

E két aforizmában, a korlátolt siddhi-k avagy képességek kerülnek kifejtésre. Itt, a ‘śaktisandhāna’ avagy a ‘Śakti-val való egység’ (az) az ‘Én-ségben való Nyugvás’, (ami) a korábban említett Icchāśakti-val való egység. A ‘śarīrotpattiḥ’ avagy a ‘testek létrehozása’ itt (azt jelenti, hogy) az, amire egy yogin vágyik, létrejön az Ő Icchāśakti-ja Erejéből fakadóan. Ez az ‘egységben való szilárd megalapozódás’ miatt lehetséges a yogin részéről, de (ez) a ‘tapasztalás’ formáját ölti, (tehát) nem fantáziálás által megfejtendő --vagyis ezen képességek kizárólag valódi yogin-ok számára elérhetőek, és felesleges róluk gondolkodni anélkül, hogy valaki rendelkezne ilyen képességekkel--, elsősorban azért, mert ezek a korlátolt yogī-k gyakorlatai --vagyis ők gyakorolják--, de a korlátlan yogī-k természetes módon tapasztalják meg (ezen képességek) valóságát (a nélkül, hogy gyakorolnák azokat), mivel ők közönbösek (a külsőségek iránt, így nem érdekeltek bárminek is a manipulálásában), de ez később kifejtésre kerül. A képesség pedig, (melyet) ‘bhūtasandhāna’-nak avagy az ‘elemekkel való egységnek’ neveznek, (nem más, mint amikor) a yogī képes létrehozni az elemek egységét, mint például felruházni az ő tanítványát a (helyes) nézőponttal --vagyis a tanítvány elméjébe plántálni a helyes nézőpontot, hogy megértse a tanításokat--, vagy (képes) súlyát gyarapítani (ha szükséges valamilyen okból). A ‘bhūtapṛthaktva’ avagy az ‘elemek szétválasztása’ (például) az,  amikor eltávolítja a hibás nézőpontot a tanítványa elméjéből, vagy amikor le tudja fogyasztani (a testét, ha szükséges), vagy (amikor) ideiglenesen elvágja --vagyis megszüntet-- (a testében) egy betegséget az Úr szolgálata érdekében. A ‘viśvasaṃghaṭṭa’ avagy a ‘világ létrehozása’ (az, amikor) a világ elemeit összerakja, mely által a yogin meghaladja az időt és teret, és titkokat pillant meg, az elemek egy speciális módon való összerakásával --vagyis képes látni, hogy mi történik egy konkrét helyen vagy időben egy konkrét személlyel, stb.--.   || 1/19-20 ||

In these two (etayoḥ) aphorisms (sūtrayoḥ), limited siddhi-s or abilities (parimita-siddhayaḥ) are explained (prakāśitāḥ). Here (iha), ‘śaktisandhāna’ or ‘union with Śakti’ (śakti-sandhānam) is ‘Resting in Supreme I-ness’ (parāhantā-viśrāntiḥ) (that is) the aforesaid (proktam) union with Icchāśakti (icchā-śakti-sandhānam), and (ca) ‘śarīrotpattiḥ’ or ‘production of bodies’ (śarīra-utpattiḥ) here (means:) (iha) that (tat) which (yat) is desired (iṣṭam) by the yogin (yoginā) is created (kṛtam) due to the Power of his Icchāśakti (tasya…icchā-śakti-vaśataḥ). This (etat) is possible (sambhavam) because of the ‘firm resting on oneness’ (sāmarasya-saṃsthānatvāt) on the part of the yogin (yoginaḥ), but (tu) (it) assumes the form of ‘experience’ (anubhava-rūpi) (so it is) not (na) to be investigated by imagination --i.e. these abilities are possible only for real yogin-s, and it is useless to think about them without having such abilities at one’s hand-- (kalpanā-nirūpitam), mainly (pradhānataḥ) because (yataḥ) these (etat) are the practices --i.e. these are practised-- (abhyasanam) of limited yogī-s (parimita-yoginām), but (tu) unlimited yogī-s (aparimita-yogibhiḥ) experience (anubhūyante) the realities (of such abilities) (tat) naturally (without practising them) (svabhāvataḥ), because they (teṣām) are indifferent (to externality, so they are not interested in manipulating anything) (nirīhatvataḥ), but (tu) this (etat) will be explained later (vakṣyamāṇam). Now (idānīm), the ability (śaktiḥ) called ‘bhūtasandhāna’ or ‘union with the elements’ (bhūta-sandhāna-saṃjñā), (is when) the yogī (yogī) is capable (śaktaḥ) of creating (kartum) the union of elements (bhūta-saṃyojanam) like (yathā) furnishing (samāyojayati) his disciple (śiṣyam) with (right) viewpoint --i.e. he puts the right viewpoint into the mind of his disciple to understand the teachings-- (dṛṣṭyā), or (vā) he (can) (saḥ) gain weight (if necessary for some reason) (svam…medhena…poskayati). And (ca) ‘bhūtapṛthaktva’ or ‘separating elements’ (bhūta-pṛthaktvam) is (for example:) when (yadā) he (saḥ) removes (apanayati) the wrong viewpoint (kudṛṣṭim) from (the mind) of (his) disciple (śiṣyāt), or (vā) he (saḥ) loses (śleṣayati) fat (from his body if needed) (medham), or (vā) he (saḥ) temporarily (acireṇa) cuts --i.e. removes-- (khaṇḍayati) sickness (from his body) (āmayam) for the sake of serving the Lord (nātha-sevana-arthāya). And (ca) ‘viśvasaṃghaṭṭa’ or ‘putting together the world’ (viśva-saṃghaṭṭaḥ) is putting together (saṃghaṭṭaḥ) the elements of the world (viśva-bhūtānām), by means of which (yena) the (saḥ) yogin (goes) (yogī) beyond space and time (deśa-kāla-atītaḥ) and sees (paśyati) secrets (guhyāni) by putting together (saṃghāṭayati) the elements (bhūtāni) in a specific way --i.e. he realizes what is happening in a particular place or time with some particular person, etc.-- (viśeṣataḥ).  || 1/19-20 ||

𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆾𑆢𑆪𑆳𑆖𑇀𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑆠𑇀𑆮𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆴𑆂 𑇆𑇑/𑇒𑇑𑇆

शुद्धविद्योदयाच्चक्रेशत्वसिद्धिः ॥१/२१॥

Śuddhavidyodayāccakreśatvasiddhiḥ || 1/21 ||

A Tiszta Tudás feltárulása révén (śuddha-vidya-udayāt)
 (eléretik) a Kerék Urának --vagyis Śiva-nak-- állapota (cakra-īśa-tva-siddhiḥ) || 1/21 ||

𑆃𑆤𑇀𑆪𑆠𑆾’ 𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆾 𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆠𑆳𑆤𑆴𑆫𑆵𑆲𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆤𑇀𑆢𑆴𑆠𑆱𑇀𑆪𑆽𑆮𑆽𑆠𑆳𑆂 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆪𑆂
𑆑𑇀𑆫𑆵𑆝𑆽𑆮 𑆠𑆡𑆳 𑆱 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆤𑆶𑆫𑆑𑇀𑆠𑆂 𑇅 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆼𑆲 𑆱𑆲𑆘𑆳𑆲𑆁𑆨𑆳𑆮𑆂 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆵 𑆪𑆳
𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆧𑆾𑆣𑇀𑆪𑆂 𑆥𑆶𑆰𑇀𑆥𑆤𑆴𑆘𑆥𑆫𑆴𑆩𑆬 𑆅𑆮 𑆪𑆂 𑆥𑆶𑆰𑇀𑆥𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆿 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆂
𑆥𑇀𑆫𑆡𑆠𑆼 𑇅 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆼𑆠𑆴 𑆱𑇀𑆮𑆱𑆲𑆘𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳 𑆱𑆳 𑆥𑆶𑆫𑇀𑆮𑆾𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆪𑆪𑆳 𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆠𑆠𑇀𑆠𑆱𑇀𑆪
𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆯𑇀𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆵 𑆱𑇀𑆮𑆪𑆁 𑆪𑆳 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆖𑆑𑇀𑆫𑆥𑇀𑆫𑆮𑆴𑆠𑆠𑆳 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴𑆑𑆳 𑇅
𑆪𑆾𑆓𑇀𑆪𑆮𑆖𑇀𑆗𑆼𑆢𑆠𑇀𑆮𑆱𑆩𑇀𑆪𑆓𑆶𑆬𑇀𑆬𑆕𑇀𑆔𑆤𑆫𑆑𑇀𑆠𑆯𑇀𑆖 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆾𑆢𑇀𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆾
𑆥𑇀𑆫𑆾𑆑𑇀𑆠𑆤𑆴𑆫𑆵𑆲𑆠𑇀𑆮𑆠𑆯𑇀𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆵𑆁 𑆩𑆴𑆬𑆼𑆠𑇀𑆠𑆢𑆳 𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑆱𑆩𑆠𑆳𑆁 𑆮𑇀𑆫𑆘𑆼𑆠𑇀 𑇅 𑆃𑆠 𑆆𑆢𑆸𑆰𑆳 𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳
𑆤𑆳𑆤𑇀𑆪𑆳 𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆱𑆩𑆠𑆳𑆪𑆳 𑆪𑆠𑆯𑇀𑆖 𑆠𑆱𑇀𑆪
𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆨𑆼𑆢𑆫𑆷𑆥𑆱𑆁𑆯𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆴𑆑𑆳𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆠𑆳𑆮𑆫𑇀𑆘𑆴𑆠𑆳 𑆠𑆠𑆂 𑆱𑆳
𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴𑆑𑆳𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆱𑆁𑆘𑇀𑆚𑆳  𑇆𑇑/𑇒𑇑𑇆

अन्यतो’ परिमितयोगिनो बाह्यतानिरीहात्मनः स्वात्मनन्दितस्यैवैताः शक्तयः
क्रीडैव तथा स मुक्त्यनुरक्तः । शुद्धविद्येह सहजाहंभावः सर्वव्यापी या
न प्राप्तस्तु प्रतिबोध्यः पुष्पनिजपरिमल इव यः पुष्पस्थितौ स्वतः
प्रथते । शुद्धविद्येति स्वसहजविद्या सा पुर्वोक्ता यया चक्रेश्वरत्वं तत्तस्य
स्वभावश्चक्रेश्वरी स्वयं या शक्तिचक्रप्रवितता व्यापिका ।
योग्यवच्छेदत्वसम्यगुल्लङ्घनरक्तश्च चैतन्योद्युक्तो
प्रोक्तनिरीहत्वतश्चक्रेश्वरीं मिलेत्तदा चक्रेशसमतां व्रजेत् । अत ईदृषा विद्या
नान्या चक्रेश्वरसमताया यतश्च तस्य
विद्यान्तर्बहिर्भेदरूपसंशयात्मिकाशुद्धतावर्जिता ततः सा
व्यापिकाशुद्धविद्यासंज्ञा  ॥१/२१॥

Anyato’ parimitayogino bāhyatānirīhātmanaḥ svātmananditasyaivaitāḥ śaktayaḥ krīḍaiva tathā sa muktyanuraktaḥ | Śuddhavidyeha sahajāhaṃbhāvaḥ sarvavyāpī yā na prāptastu pratibodhyaḥ puṣpanijaparimala iva yaḥ puṣpasthitau svataḥ prathate | Śuddhavidyeti svasahajavidyā sā purvoktā yayā cakreśvaratvaṃ tattasya svabhāvaścakreśvarī svayaṃ yā śakticakrapravitatā vyāpikā | Yogyavacchedatvasamyagullaṅghanaraktaśca caitanyodyukto proktanirīhatvataścakreśvarīṃ milettadā cakreśasamatāṃ vrajet | Ata īdṛṣā vidyā nānyā cakreśvarasamatāyā yataśca tasya vidyāntarbahirbhedarūpasaṃśayātmikāśuddhatāvarjitā tataḥ sā vyāpikāśuddhavidyāsaṃjñā  || 1/21 ||

Ellentétben a korlátlan yogī-k esetében, kik közönbösek a külsőségekkel szemben (és) valóban élvezik a saját Énjüket, (számukra) ezen képességek csupán játékok; következésképpen (kizárólag) a Felszabadulásra törekednek. A ‘Śuddhavidyā’ vagy ‘Tiszta Tudás’ itt a ‘Sahajāhaṃbhāva’ vagy ‘Természetes Én-ség’, amely Mindent-átható (és ez) nem elérendő, hanem megértendő --vagyis fel kell ismerni-- csak úgy, mint a virágban lakozó illatot, ami természetes módon árad ki a virág létezése során. A Śuddhavidyā (így) az egyén korábban említett Természetes Tudása, ami által realizálható Cakreśvara avagy (minden) Kerék Ura. Ez (az Állapot) az Ő ‘Svabhāva’-ja vagy ‘Esszenciális Természete’, (Ami) Maga Cakreśvarī, A Kerekek Úrnője --vagyis Cakreśvara Ön-Tudatossága--, Aki --vagyis Cakreśvarī-- a Mindent-átható ‘Śakticakra’-nak avagy a ‘Śakti Kerekeinek’ (formájában) terjed ki.

(Azon) yogī-k találkoznak Cakreśvarī-val, (akik) eltökéltek, hogy maradéktalanul meghaladják az elkülönülség állapotát, és elkötelezettek ‘Caitanya’ avagy az ‘Univerzális Tudatosság’ iránt az korábban említett ‘közönbös állapotuk’ miatt, majd  (e találkozás után) eljutnak a Cakreśvarī-val való Önazonosításhoz. Következésképpen ez a Vidyā avagy Tudás nem különbözik a ‘Cakreśvara-val való Önazonosítástól’, és a Vele --vagyis Cakreśvara-val­-- (kapcsolatos) Vidyā avagy Tudás mentes attól a tisztátalanságtól, ami a ‘belső’ és ‘külső’ dualitásának formáját öltő zavarodottság; így Ez technikailag ez úgy nevezett, mint a Mindent-átható Śuddhavidyā vagy Tiszta Tudás.   || 1/21 ||

On the contrary (anyataḥ), for unlimited yogī-s (aparimita-yoginaḥ) who are characterized by indifference towards externality (bāhyatā-nirīha-ātmanaḥ) (and) truly (eva) rejoicing in their own Self (svātmā-nanditasya), these (etāḥ) abilities (śaktayaḥ) are mere (eva) play (krīḍā); therefore (tathā), they are (saḥ) devoted to Liberation (mukti-anuraktaḥ). ‘Śuddhavidyā’ or ‘Pure Knowledge’ (śuddha-vidyā) here (iha) (is) ‘Sahajāhaṃbhāva’ or ‘Natural I-ness’ (sahaja-ahaṃ-bhāvaḥ) which (yā) is All-pervading (sarva-vyāpī), (and It is) not (na) to be attained (prāptaḥ), but (tu) to be understood --i.e. recognized-- (prati-bodhyaḥ) just (iva) like the innate fragrance of a flower (puṣpa-nija-parimalaḥ), which (yaḥ) is naturally (svataḥ) spreading (prathate) when the flower is existing (puṣpa-sthitau). Śuddhavidyā (śuddha-vidyā) is (iti…sā) (then) one’s already mentioned (purva-uktā) Natural Knowledge (sva-sahaja-vidyā), by means of which (yayā) the State of Cakreśvara or the Lord of (all the) Wheels (is realized) (cakreśvara-tvam). That --i.e. His State-- (tat) is His (tasya) ‘Svabhāva’ or ‘Essential Nature’ (svabhāvaḥ) (That is) Cakreśvarī Herself, the Mistress of the Wheels --i.e. the Self-Consciousness of Cakreśvara-- (cakreśvarī…svayam), Who --i.e. Cakreśvarī-- (yā) expands as the All-pervading ‘Śakticakra’ or the ‘Wheels of Śakti’ (śakti-cakra-pravitatā…vyāpikā).

Yogī-s (yogī) (who are) eager to thoroughly transcend the state of separation (avacchedatva-samyak-ullaṅghana-raktaḥ), and (ca) devoted to ‘Caitanya’ or ‘Universal Consciousness’ (caitanya-udyuktaḥ) due to their aforementioned ‘indifferent condition’ (prokta-nirīhatvataḥ), encounter (milet) Cakreśvarī (cakreśvarīm), then (tadā) proceed (vrajet) to their Identification with Cakreśvara (cakreśa-samatām). Thus (ataḥ), such (īdṛṣā) Vidyā (vidyā) is not (na) different (anyā) from ‘Identification with Cakreśvara’ (cakreśvara-samatāyāḥ), and (ca) because (yataḥ) His --i.e. Cakreśvara’s-- (tasya) Vidyā or Knowledge (vidyā) is devoid of impurity (that is) characterized by confusion in the form of the duality of ‘internal’ and ‘external’ (antar-bahir-bheda-rūpa-saṃśaya-ātmikā-aśuddhatā-varjitā); so (tataḥ), It (sā) is technically called the All-pervading Śuddhavidyā or Pure Knowledge (vyāpikā-śuddha-vidyā-saṃjñā).  || 1/21 ||

𑆩𑆲𑆳𑆲𑇀𑆫𑆢𑆳𑆤𑆶𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆳𑆤𑇀𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆮𑆵𑆫𑇀𑆪𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮𑆂 𑇆𑇑/𑇒𑇒𑇆

महाह्रदानुसन्धानान्मन्त्रवीर्यानुभवः ॥१/२२॥

Mahāhradānusandhānānmantravīryānubhavaḥ || 1/22 ||

A Nagy Tó (alapos) vizsgálata során (mahā-hrada-anusandhānāt)
 (eléretik) a Mantra Potenciáljának tapasztalta (mantra-vīrya-anubhavaḥ) || 1/22 ||

𑆠𑆡𑆳 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆾𑆢𑆪𑆠𑆾 𑆩𑆲𑆳𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆩𑆲𑆳𑆲𑇀𑆫𑆢𑆩𑆤𑆶𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆪
𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆮𑆵𑆫𑇀𑆪𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮𑆬𑆧𑇀𑆣𑆂 𑇅 𑆩𑆲𑆳𑆲𑇀𑆫𑆢𑆾 𑆤𑆴𑆫𑆮𑆑𑆳𑆯𑆫𑆷𑆥𑆵 𑆥𑆫𑆳𑆢𑆴𑆪𑆾𑆘𑆤𑆼 𑆱 𑆪𑆂
𑆱𑆳𑆑𑇀𑆰𑆳𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆡𑆠𑆼 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑇀𑆫𑆳𑆑𑇀𑆫𑆩𑆠𑆂 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆢𑆾𑆠𑇀𑆡𑆴𑆠𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆪𑆳𑆂 𑇅 𑆱 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆑𑆳𑆯 𑆍𑆮
𑆱𑇀𑆮𑆖𑇀𑆗𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆩𑆳𑆤𑆩𑆼𑆪𑆽𑆑𑆫𑆷𑆥𑆠𑆳 𑆪𑆱𑇀𑆪𑆳𑆩𑆲𑆁𑆫𑆷𑆥𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆂 𑆒𑆼𑆖𑆫𑆵
𑆱𑇀𑆮𑆖𑇀𑆗𑆤𑇀𑆢𑆠𑆾 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑇅 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆮𑆵𑆫𑇀𑆪𑆁 𑆱𑆳 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀𑆪𑆾𑆖𑇀𑆖𑆳𑆫𑆳
𑆪𑆾𑆓𑇀𑆪𑆲𑆁𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆮𑆯𑆳𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆼𑆮 𑆱𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆾𑆫𑇀𑆩𑆴𑆫𑆷𑆥𑆳 𑇅 𑆃𑆠𑆾 𑆩𑆲𑆳𑆮𑇀𑆪𑆾𑆩𑇀𑆤𑆾’ 𑆤𑆶𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆁
𑆠𑆡𑆳𑆲𑆁𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁 𑆤𑆳𑆤𑇀𑆪𑆁 𑆑𑆴𑆬 𑆖 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆠𑆠𑇀𑆫𑆽𑆮
𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆮𑆵𑆫𑇀𑆪𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮𑆧𑆸𑆁𑆲𑆴𑆠𑆂  𑇆𑇑/𑇒𑇒𑇆

तथा शुद्धविद्योदयतो महायोगी महाह्रदमनुसन्धाय
मन्त्रवीर्यानुभवलब्धः । महाह्रदो निरवकाशरूपी परादियोजने स यः
साक्षात्प्रथते सर्वत्राक्रमतः सर्वदोत्थितशुद्धविद्यायाः । स चिदाकाश एव
स्वच्छस्वरूपं प्रमातृमानमेयैकरूपता यस्यामहंरूपमन्त्रः खेचरी
स्वच्छन्दतो भवति । तस्य वीर्यं सा शक्तिर्योच्चारा
योग्यहंविमर्शवशात्तत्संविद्येव सानन्दोर्मिरूपा । अतो महाव्योम्नो’ नुसन्धानं
तथाहंविमर्शात्मकं नान्यं किल च योगी तत्रैव
मन्त्रवीर्यानुभवबृंहितः  ॥१/२२॥

Tathā śuddhavidyodayato mahāyogī mahāhradamanusandhāya mantravīryānubhavalabdhaḥ | Mahāhrado niravakāśarūpī parādiyojane sa yaḥ sākṣātprathate sarvatrākramataḥ sarvadotthitaśuddhavidyāyāḥ | Sa cidākāśa eva svacchasvarūpaṃ pramātṛmānameyaikarūpatā yasyāmahaṃrūpamantraḥ khecarī svacchandato bhavati | Tasya vīryaṃ sā śaktiryoccārā yogyahaṃvimarśavaśāttatsaṃvidyeva sānandormirūpā | Ato mahāvyomno’ nusandhānaṃ tathāhaṃvimarśātmakaṃ nānyaṃ kila ca yogī tatraiva mantravīryānubhavabṛṃhitaḥ  || 1/22 ||

Következésképpen, a Śuddhavidyā Felrátulása következtében a nagy yogī miután (alaposan) megvizsgálta a Nagy Tavat, eléri a Mantravīrya avagy a Mantra Potenciáljának Megtapasztalását, (ami nem más, mint) az ‘Én Vagyok’ (állapota). Az Időtlen és Tér Nélküli Tudatosság formáját öltő ‘Mahāhrada’ avagy ‘Nagy Tó’,  Egyesülvén Parā-val, stb. --vagyis minden Beszéddel--, (az nem más, mint) Az, Ami mindig (és) mindenhol fokozatosság nélkül kiterjed az egyén saját szemei előtt, a Tiszta Tudás feltárulása miatt. Kizárólag Ez a Tudatosság Ege, az egyén Átlátszó avagy Szabad Esszenciális Természete, (Ami) a ‘szubjektum, tapasztalás és objektum’ Egységessége, melyben az ‘Aham’, azaz ‘Én’ Formájával (bíró) Mantra spontánt Khecarī-vá avagy ‘Az Égben Lakozó Létezővé’ válik. Ennek (a Mantra-nak) a ‘Vīrya’-ja vagy ‘Potenciálja’ az a Śakti, Aki kizárólag az ő Tudatosságában tárul fel a Yogī Ön-ébersége következtében, (és) úgy jelenik meg, mint a (Tudatosság) Gyönyörének Hullámai. Következésképpen, (ezen) Hatalmas Égbolt Vizsgálatát így valójában kizárólag az Éberség jellemzi, ebből kifolyólag a Yogī a Mantra Potenciáljának Tapasztalatával bír egy (ilyen) Éberségben vagy Vizsgálatban.   || 1/22 ||

Therefore (tathā), the great yogī (mahā-yogī), due to the Rising of Śuddhavidyā (śuddha-vidyā-udayataḥ), after investigating (anusandhāya) the Great Lake (mahā-hradam), attains the Experience of Mantravīrya or the Potency of Mantra or ‘I Am’ (mantra-vīrya-anubhava-labdhaḥ). ‘Mahāhrada’ or the ‘Great Lake’ (mahā-hradaḥ), assuming the form of Timeless and Spaceless Consciousness (niravakāśa-rūpī) in the Union of Parā, etc. --i.e. of all the Speeches-- (parā-ādi-yojane) is That (saḥ) Which (yaḥ) expands (prathate) in front of one’s eyes (sākṣāt) always (sarvadā) (and) everywhere (sarvatra) without succession (akramataḥ) because of the arisen Pure Knowledge (utthita-śuddha-vidyāyāḥ). It is (saḥ) merely (eva) the Sky of Consciousness (cit-ākāśaḥ), one’s Transparent or Free Essential Nature (svaccha-svarūpam) (That is) the Uniformity of ‘subject, cognition and object’ (pramātṛ-māna-meya-eka-rūpatā), in which (yasyām) Mantra (, having) the Form of ‘Aham’ or ‘I’ (ahaṃrūpa-mantraḥ), spontaneously (svacchandataḥ) becomes (bhavati) Khecarī or ‘the Being Who is Existing in the Sky.’ (khecarī). Its --i.e. Mantra’s-- (tasya) ‘Vīrya’ or ‘Potency’ (vīryam) is That (sā) Śakti (śaktiḥ), Who (yā) arises (uccārā) only (eva) in his Consciousness (tat-saṃvidi) in consequence of the Yogī’s Self-awareness (yogi-aham-vimarśa-vaśāt), (and) appears as the Waves of the Bliss (of Consciousness) (sānanda-ūrmi-rūpā). Hence (ataḥ), the Investigation (anusandhānam) of (this) Great Sky (mahā-vyomnaḥ) is therefore (tathā) truly (kila) characterized only by Awareness (aham-vimarśa-ātmakam…na…anyam), consequently (tathā) the Yogī (yogī) is furnished with the Experience of the Potency of Mantra (mantra-vīrya-anubhava-bṛṃhitaḥ) in (such) Awareness or Investigation (vimarśane).  || 1/22 ||

𑆱𑆁𑆓𑇀𑆫𑆲 𑆅𑆢𑆳𑆤𑆵𑆩𑇀

𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤 𑆅𑆲𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆮𑆴𑆨𑆳𑆠𑆴
𑆠𑆢𑇀𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆫𑆷𑆥𑆱𑆩𑇀𑆪𑆑𑇀𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑆱𑇀𑆠𑆢𑆳 𑆱 𑆧𑆾𑆣𑆠𑆴 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆧𑆤𑇀𑆣𑆁 𑆪𑆾’ 𑆁𑆯𑆠𑇀𑆮𑆩𑆼𑆮
𑆨𑆼𑆢𑆂 𑇅 𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆫𑇀𑆩𑆳𑆠𑆸𑆑𑆪𑆳 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑆠𑆶 𑆨𑆽𑆫𑆮𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆶𑆢𑆪𑆳𑆠𑇀𑆱 𑆥𑆫𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳 𑆖
𑆤𑆴𑆫𑇀𑆩𑆳𑆠𑆳 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆨𑆮𑆼𑆠𑇀 𑇅 𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆤𑆁 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆖𑆑𑇀𑆫𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆖 𑆠𑆠𑇀𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆼𑆤
𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆢𑆴𑆫𑆷𑆥𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆾’ 𑆠𑆂 𑆱 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆾 𑆮𑆴𑆨𑆳𑆠𑆴 𑇅 𑆪𑆢𑆳 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆢𑆳𑆢𑇀𑆪𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆂 𑆱 𑆧𑆾𑆣𑆠𑆴
𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆱𑆁𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳 𑆍𑆠𑆠𑇀𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆳𑆨𑆾𑆓𑆂 𑇅 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆢𑆴𑆲 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆯𑇀𑆖 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆯𑇀𑆖
𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆴𑆫𑆮𑆴𑆮𑆼𑆑𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆩𑆳𑆪𑆳 𑇅 𑆆𑆢𑆸𑆯𑆾 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆮𑆵𑆫𑆼𑆯𑆂 𑆥𑆫𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳 𑆠𑇀𑆫𑆪𑆱𑇀𑆪 𑇅 𑆪𑆾𑆓𑆱𑇀𑆠𑆱𑇀𑆪
𑆮𑆴𑆱𑇀𑆩𑆪𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆱 𑆱𑇀𑆮𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆪𑆾𑆘𑆴𑆠𑆾’ 𑆠𑆱𑇀𑆠𑆱𑇀𑆩𑆽 𑆢𑆸𑆯𑇀𑆪𑆁 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆩𑇀 𑇅
𑆠𑆢𑆳 𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆴𑆫𑆥𑆴 𑆠𑆠𑇀𑆱𑆁𑆮𑆴𑆖𑇀𑆗𑆫𑆵𑆫𑆩𑆼𑆠𑆖𑇀𑆖 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆁 𑆪𑆼𑆤
𑆥𑆯𑆶𑆠𑇀𑆮𑆤𑆳𑆯𑆤𑆩𑆥𑆯𑆶𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆨𑆳𑆮𑆼𑆤 𑇅 𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳𑆮𑆴𑆖𑇀𑆗𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳 𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆫𑆼𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑆴𑆠𑇀𑆪𑆶𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅
𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳𑆬𑆿𑆑𑆴𑆑𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆂 𑆥𑆫𑆾 𑆬𑆾𑆑𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆨𑆮𑆼𑆠𑇀 𑇅 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆪𑆳𑆱𑇀𑆠𑆢𑆽𑆮𑆁 𑆱
𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆪𑆁 𑆱𑆠𑆠𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆮𑆯𑆠𑆯𑇀𑆖 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆮𑆵𑆫𑇀𑆪𑆁 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆩𑆲𑆳𑆲𑇀𑆫𑆢𑆨𑆳𑆮𑆼𑆤
𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆼𑆢𑇀𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆠𑇀𑆮𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆠𑆂𑇆

é𑆱𑇀 𑆩𑆾𑆱𑇀𑆠𑇀, 𑆍𑆓𑇀𑆪𑇀 ö𑆱𑇀𑆱𑇀z𑆍f𑆏𑆓𑇀𑆬𑆬𑇀á𑆱𑇀:

𑆅𑆠𑇀𑆠𑇀 --𑆮𑆓𑇀𑆪𑆴𑆱𑇀 𑆃 𑆯𑆴𑆮𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫-𑆑𑇀 𑆍𑆬𑇀𑆱𑇀ő f𑆍𑆘𑆼z𑆍𑆠𑇀é𑆧𑆼𑆤𑇀-- 𑆍𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆱𑇀zá𑆩𑇀á𑆫 𑆃z é𑆤𑇀
𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆃 𑆮𑆬𑇀ó𑆱𑇀á𑆓𑇀 ú𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆫𑆓𑇀𑆪𑆾𑆓𑇀, 𑆩𑆴𑆤𑇀𑆠𑇀 𑆃z 𑆍𑆓𑇀𑆪𑇀é𑆤𑇀 𑆍𑆱𑇀𑆱𑇀z𑆍𑆤𑇀𑆖𑆴á𑆬𑆴𑆱𑇀 𑆠𑆼𑆫𑇀𑆩𑇀é𑆱𑇀z𑆍𑆠𑆼 𑆃 ‘𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆩𑇀’
𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 ‘𑆇𑆤𑆴𑆮𑆼𑆫𑇀zá𑆬𑆴𑆱𑇀 𑆠𑆶𑆢𑆠𑆾𑆱𑇀𑆱𑇀á𑆓𑇀’ (f𑆏𑆫𑇀𑆩𑇀á𑆘𑇀á𑆧𑆤𑇀), 𑆍𑆤𑇀𑆤𑆼𑆑𑇀 (𑆃z é𑆤𑇀𑆤𑆼𑆑𑇀) 𑆃 𑆩𑆴𑆤𑇀𑆢𑆼𑆤𑇀𑆠𑇀-á𑆡𑆠𑇀ó
f𑆏𑆫𑇀𑆩𑇀á𑆘𑇀á𑆧𑆤𑇀 𑆠𑇀ö𑆫𑇀𑆠𑇀é𑆤𑇀ő 𑆠𑇀ö𑆑𑇀é𑆬𑆼𑆠𑆼𑆱𑇀 f𑆍𑆬𑆴𑆱𑇀𑆩𑆼𑆫𑇀é𑆱𑆼 𑆩𑆴𑆃𑆠𑇀𑆠𑇀.

𑆍z𑆇𑆠𑇀á𑆤𑇀, 𑆩𑆼𑆓𑇀é𑆫𑇀𑆠𑆴, 𑆲𑆾𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆃 ‘𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤’ 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 ‘𑆑𑆾𑆫𑇀𑆬𑇀á𑆠𑆾𑆬𑇀𑆠𑇀 𑆠𑆶𑆢𑇀á𑆱𑇀’ (𑆮𑆬𑇀ó𑆘𑇀á𑆧𑆤𑇀) ‘𑆑𑇀ö𑆠𑆼𑆬𑇀é𑆑𑇀’,
𑆩𑆼𑆬𑇀𑆪𑇀 𑆖𑇀𑆱𑆶𑆥𑇀á𑆤𑇀 ‘𑆃𑆩𑇀𑆯𑆠𑇀𑆮’ 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 ‘𑆃 𑆫𑇀é𑆱𑇀z𑆍𑆑𑇀 á𑆬𑇀𑆬𑆥𑆾𑆠’ --𑆮𑆓𑇀𑆪𑆴𑆱𑇀 𑆃z 𑆍𑆬𑇀𑆑𑇀ü𑆬𑇀ö𑆤𑇀ü𑆬𑇀𑆠𑇀𑆱𑇀é𑆓𑇀𑆓𑆼𑆬𑇀
𑆑𑆥𑇀𑆖𑇀𑆱𑆾𑆬𑆠𑆾𑆱𑇀 𑆠𑆶𑆢𑇀á𑆱𑇀--, (𑆃𑆩𑆴 𑆩𑆓) 𑆃 𑆢𑆶𑆃𑆬𑆴𑆠𑇀á𑆱𑇀. 𑆍𑆤𑇀𑆤𑆼𑆑𑇀 (𑆃 𑆢𑆶𑆃𑆬𑆴𑆠𑇀á𑆱𑇀𑆤𑆑𑇀) 𑆃z á𑆬𑇀𑆬𑆤𑇀𑆢𑇀ó
𑆩𑆼𑆓𑇀𑆘𑆼𑆬𑆼𑆤𑇀é𑆱𑇀é𑆠𑇀 𑆩𑆳𑆠𑆸𑆑𑆳 𑆲𑆾zz𑆃 𑆬𑇀é𑆠𑇀𑆫𑆼, 𑆢𑆼 𑆨𑆽𑆫𑆮 𑆠𑆶𑆢𑆠𑆾𑆱𑇀𑆱𑇀á𑆓𑇀á𑆤𑆑𑇀 f𑆍𑆬𑇀𑆠𑇀á𑆫𑆶𑆬𑇀á𑆱𑇀á𑆧𑇀ó𑆬𑇀
f𑆃𑆑𑆢𑇀ó𑆃𑆤𑇀, ő 𑆮𑇀á𑆬𑆴𑆑𑇀 𑆃 𑆮𑆴𑆬𑆓𑇀 𑆬𑆼𑆓𑇀fő𑆧𑇀𑆧𑇀 𑆠𑆥𑆱𑇀z𑆠𑆬𑇀ó𑆘𑇀á𑆮𑇀á é𑆱𑇀 𑆠𑆼𑆫𑆼𑆩𑇀𑆠𑇀ő𑆘𑇀é𑆮𑇀é.

(𑆍𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆅𑆬𑇀𑆪𑆼𑆤𑇀 𑆪𑆾𑆓𑆵) 𑆱𑇀zá𑆩𑇀á𑆫, 𑆍𑆤𑇀𑆤𑆼𑆑𑇀 (𑆃 𑆮𑆴𑆬𑇀á𑆓𑇀𑆤𑆑𑇀) 𑆃 𑆑𑆴𑆠𑆼𑆫𑇀𑆘𑆼𑆢𑇀é𑆱𑆼 ú𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆤𑇀𑆪𑆴𑆬𑇀𑆮𑇀á𑆤𑆶𑆬𑇀 𑆩𑆼𑆓𑇀,
𑆩𑆴𑆤𑇀𑆠𑇀 ‘𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆖𑆑𑇀𑆫’ 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 ‘𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴 𑆑𑆼𑆫𑆼𑆑𑆼𑆅’, é𑆱𑇀 𑆃 𑆮𑆼𑆬𑇀ü𑆑𑇀 𑆮𑆬𑇀ó 𑆍𑆓𑇀𑆪𑆼𑆱𑇀ü𑆬𑇀é𑆱𑇀
𑆑𑇀ö𑆮𑆼𑆠𑇀𑆑𑆼z𑆠𑇀é𑆧𑆼𑆤𑇀, 𑆍𑆬𑇀𑆠𑇀ű𑆤𑆴𑆑𑇀 𑆃 𑆱𑇀z𑆇𑆧𑇀𑆘𑆼𑆑𑇀𑆠𑆶𑆩𑇀𑆧𑇀ó𑆬𑇀, 𑆱𑇀𑆠𑇀𑆧𑇀.-𑆧𑇀ő𑆬𑇀 --𑆮𑆓𑇀𑆪𑆴𑆱𑇀 𑆱𑇀z𑆇𑆧𑇀𑆘𑇀𑆑𑆼𑆠𑆶𑆩𑇀𑆧𑇀ó𑆬𑇀,
𑆑𑆾𑆓𑇀𑆤𑇀í𑆖𑆴ó𑆧𑇀ó𑆬𑇀 é𑆱𑇀 𑆏𑆧𑇀𑆘𑆼𑆑𑇀𑆠𑆶𑆩𑇀𑆧𑇀ó𑆬𑇀-- (á𑆬𑇀𑆬𑇀ó 𑆑𑆾𑆫𑇀𑆬𑇀á𑆠𑆾𑆬𑇀𑆠𑇀) 𑆃𑆱𑇀𑆥𑆼𑆑𑇀𑆠𑆶𑆱𑇀, (é𑆱𑇀) 𑆍z𑆇𑆠𑇀á𑆤𑇀 ő
𑆩𑆴𑆤𑇀𑆢𑆼𑆤𑇀𑆠𑇀-á𑆡𑆠𑇀ó (f𑆏𑆫𑇀𑆩𑇀á𑆧𑆤𑇀) 𑆫𑆓𑇀𑆪𑆾𑆓𑇀.

𑆃𑆩𑆴𑆑𑆾𑆫𑇀 ú𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆅𑆱𑇀𑆩𑆼𑆫𑆴 f𑆍𑆬𑇀 𑆃 (𑆠𑆶𑆢𑆠𑆾𑆱𑇀𑆱𑇀á𑆓𑇀) 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆠𑇀-𑆠𑆬𑇀 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 é𑆧𑇀𑆫𑆼𑆤𑇀𑆬𑇀é𑆠𑇀𑆠𑆼𑆬𑇀 𑆑𑆼z𑆢𑇀ő𑆢𑇀ő
á𑆬𑇀𑆬𑆥𑆾𑆠𑆽𑆠𑇀, 𑆩𑆴𑆤𑇀𑆠𑇀 𑆃𑆩𑆼𑆬𑇀𑆪𑆼𑆑𑇀 𑆃 𑆤𑆼𑆓𑇀𑆪𑆼𑆢𑆴𑆑𑇀𑆧𑆼𑆤𑇀 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆃 𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪-𑆧𑆤𑇀 𑆤𑇀𑆪𑆶𑆓𑇀𑆱𑇀z𑆃𑆤𑆑𑇀, 𑆃z𑆠𑇀 𑆃
‘𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪 é𑆬𑇀𑆮𑆼z𑆍𑆠𑇀é𑆤𑆼𑆑𑇀’ (𑆤𑆼𑆮𑆼z𑆅𑆑𑇀).

𑆅𑆠𑇀𑆠𑇀 𑆃 ‘𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆠𑇀’ 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 ‘é𑆧𑇀𑆫𑆼𑆤𑇀𑆬𑇀é𑆠𑇀’ (𑆤𑆼𑆩𑇀 𑆩𑇀á𑆱𑇀, 𑆩𑆴𑆤𑇀𑆠𑇀) 𑆃 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 é𑆫𑇀zé𑆑𑇀𑆱𑇀z𑆍𑆫𑇀𑆮𑆴
𑆠𑆥𑆱𑇀z𑆠𑆬𑇀á𑆱𑇀, 𑆃 ‘𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤’ 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 ‘á𑆬𑆾𑆩𑇀’ 𑆃 𑆓𑆾𑆤𑇀𑆢𑆾𑆬𑆠𑇀, é𑆱𑇀 𑆃 ‘𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆴’ 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆩𑇀é𑆬𑇀𑆪𑆬𑇀𑆮𑇀á𑆱𑇀
(𑆥𑆼𑆢𑆴𑆓𑇀) 𑆩𑆳𑆪𑆳, (𑆃𑆩𑆴) ú𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆘𑆼𑆬𑆼𑆤𑆴𑆑𑇀 𑆩𑆼𑆓𑇀 𑆩𑆴𑆤𑇀𑆠𑇀 ‘𑆃𑆮𑆴𑆮𑆼𑆑’ 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 ‘𑆃z ö𑆤𑇀-é𑆧𑆼𑆫𑇀𑆱𑇀é𑆓𑇀 𑆲𑆴á𑆤𑇀𑆪’.

𑆍𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆅𑆬𑇀𑆪𑆼𑆤𑇀 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆃z (ú𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆤𑆼𑆮𑆼z𑆍𑆠𑇀𑆠𑇀) ‘𑆮𑆵𑆫𑆼𑆯’ 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆃 ‘𑆮𑆵𑆫-𑆑𑇀, 𑆃z𑆃z 𑆃 𑆱𑆘𑇀á𑆠𑇀
é𑆫𑇀zé𑆑𑇀𑆱𑇀z𑆍𑆫𑇀𑆮𑆼𑆅𑆤𑆼𑆑𑇀 𑆇𑆫’, 𑆃 𑆬𑆼𑆓𑇀fő𑆧𑇀𑆧𑇀 𑆠𑆥𑆱𑇀z𑆠𑆬𑇀ó𑆘 𑆃 (𑆠𑆶𑆢𑆠𑆾𑆱𑇀𑆱𑇀á𑆓𑇀) 𑆲𑇀á𑆫𑆾𑆩𑇀𑆫𑇀é𑆠𑇀ű
á𑆬𑇀𑆬𑆥𑆾𑆠𑇀á𑆤𑆑𑇀. 𑆱𑇀zá𑆩𑇀á𑆫 𑆃 ‘𑆪𑆾𑆓’ 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 ‘𑆍𑆓𑇀𑆪𑆼𑆱𑇀ü𑆬𑇀é𑆱𑇀’ 𑆃 ‘𑆮𑆴𑆱𑇀𑆩𑆪’-𑆤𑆑𑇀 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 𑆃
‘𑆠𑆶𑆢𑆠𑆾𑆱𑇀𑆱𑇀á𑆓𑇀 á𑆩𑆶𑆬𑆠𑇀á𑆤𑆑𑇀’ f𑆏𑆫𑇀𑆩𑇀á𑆘𑇀á𑆧𑆤𑇀 𑆤𑇀𑆪𑆴𑆬𑇀𑆮𑇀á𑆤𑆶𑆬𑇀 𑆩𑆼𑆓𑇀, 𑆩𑆘𑇀𑆢𑇀 (𑆍z𑆇𑆠𑇀á𑆤𑇀) ő 𑆍𑆓𑇀𑆓𑇀𑆪𑇀é 𑆮𑇀á𑆬𑆴𑆑𑇀 𑆃
𑆱𑆘𑇀á𑆠𑇀 ‘𑆅𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴’-𑆘𑇀á𑆮𑆬𑇀 𑆃𑆮𑆓𑇀𑆪𑇀 ‘𑆃𑆑𑆫𑆠𑇀 𑆍𑆫𑆼𑆘𑇀é𑆮𑆼𑆬𑇀’, é𑆱𑇀 𑆮𑇀é𑆓𑇀ü𑆬𑇀 (𑆩𑆴𑆤𑇀𑆢𑆼𑆤𑇀𑆤𑆼𑆩𑇀ű)
𑆠𑆥𑆱𑇀z𑆠𑆬𑇀𑆲𑆠𑇀ó 𑆏𑆧𑇀𑆘𑆼𑆑𑇀𑆠𑆶𑆩𑇀 𑆱𑇀zá𑆩𑇀á𑆫 𑆃 𑆱𑆘𑇀á𑆠𑇀 𑆠𑆼𑆱𑇀𑆠𑇀é𑆮𑇀é 𑆮𑇀á𑆬𑆴𑆑𑇀.

संग्रह इदानीम्

शाम्भवयोगिन इहात्मा चैतन्यस्वरूपं विभाति
तद्व्यापकरूपसम्यक्प्रत्यभिज्ञातस्तदा स बोधति ज्ञानं बन्धं यो’ ंशत्वमेव
भेदः । तत्स्थितिर्मातृकया भवति तु भैरवसंविदुदयात्स परप्रमाता च
निर्माता विश्वस्य भवेत् । तद्विकासनं तस्य शक्तिचक्ररूपं च तत्सन्धानेन
मात्रादिरूपसंहारो’ तः स व्यापको विभाति । यदा जाग्रदाद्यवस्थाः स बोधति
तुर्यसंस्थिता एतत्तुर्याभोगः । जाग्रदिह ज्ञानं स्वप्नश्च विकल्पश्च
सुषुप्तिरविवेकरूपा माया । ईदृशो योगी वीरेशः परप्रमाता त्रयस्य । योगस्तस्य
विस्मयरूपेण भवति तदा स स्वेच्छाशक्तियोजितो’ तस्तस्मै दृश्यं शरीरम् ।
तदा सुषुप्तिरपि तत्संविच्छरीरमेतच्च शुद्धतत्त्वसन्धानं येन
पशुत्वनाशनमपशुशक्तिभावेन । तस्याविच्छिन्ना दृष्टिरेवात्मज्ञानमित्युच्यते ।
तस्यालौकिकस्य समाधिः परो लोकानन्दरूपेण भवेत् । शुद्धविद्यायास्तदैवं स
चक्रेश्वरः स्वयं सततविमर्शवशतश्च मन्त्रवीर्यं तस्य महाह्रदभावेन
स्फुरेद्व्यापकत्वस्वरूपतः॥

éस् मोस्त्, एग्य् öस्स्zएfओग्लल्áस्:

इत्त् --वग्यिस् अ शिवसूत्र-क् एल्स्ő fएजेzएत्éबेन्-- एग्य् शाम्भवयोगी स्záम्áर अz éन्
अवग्य् अ वल्óस्áग् úग्य् रग्योग्, मिन्त् अz एग्य्éन् एस्स्zएन्चिáलिस् तेर्म्éस्zएते अ ‘चैतन्यम्’
अवग्य् ‘उनिवेर्záलिस् तुदतोस्स्áग्’ (fओर्म्áज्áबन्), एन्नेक् (अz éन्नेक्) अ मिन्देन्त्-áथत्ó
fओर्म्áज्áबन् त्öर्त्éन्ő त्öक्éलेतेस् fएलिस्मेर्éसे मिअत्त्.

एzउत्áन्, मेग्éर्ति, होग्य् अ ‘ज्ञान’ अवग्य् ‘कोर्ल्áतोल्त् तुद्áस्’ (वल्óज्áबन्) ‘क्öतेल्éक्’,
मेल्य् च्सुप्áन् ‘अम्शत्व’ अवग्य् ‘अ र्éस्zएक् áल्लपोत’ --वग्यिस् अz एल्क्üल्öन्üल्त्स्éग्गेल्
कप्च्सोलतोस् तुद्áस्--, (अमि मग) अ दुअलित्áस्. एन्नेक् (अ दुअलित्áस्नक्) अz áल्लन्द्ó
मेग्जेलेन्éस्éत् मातृका होzzअ ल्éत्रे, दे भैरव तुदतोस्स्áग्áनक् fएल्त्áरुल्áस्áब्óल्
fअकद्óअन्, ő व्áलिक् अ विलग् लेग्főब्ब् तपस्zतल्óज्áव्á éस् तेरेम्त्őज्éव्é.

(एग्य् इल्येन् योगी) स्záम्áर, एन्नेक् (अ विल्áग्नक्) अ कितेर्जेद्éसे úग्य् न्यिल्व्áनुल् मेग्,
मिन्त् ‘शक्तिचक्र’ अवग्य् ‘शक्ति केरेकेइ’, éस् अ वेल्üक् वल्ó एग्येस्üल्éस्
क्öवेत्केzत्éबेन्, एल्त्űनिक् अ स्zउब्जेक्तुम्ब्óल्, स्त्ब्.-ब्őल् --वग्यिस् स्zउब्ज्केतुम्ब्óल्,
कोग्न्íचिóब्óल् éस् ओब्जेक्तुम्ब्óल्-- (áल्ल्ó कोर्ल्áतोल्त्) अस्पेक्तुस्, (éस्) एzउत्áन् ő
मिन्देन्त्-áथत्ó (fओर्म्áबन्) रग्योग्.

अमिकोर् úग्य् इस्मेरि fएल् अ (तुदतोस्स्áग्) जाग्रत्-तल् अवग्य् éब्रेन्ल्éत्तेल् केzद्őद्ő
áल्लपोतैत्, मिन्त् अमेल्येक् अ नेग्येदिक्बेन् अवग्य् अ तुर्य-बन् न्युग्स्zअनक्, अzत् अ
‘तुर्य éल्वेzएत्éनेक्’ (नेवेzइक्).

इत्त् अ ‘जाग्रत्’ अवग्य् ‘éब्रेन्ल्éत्’ (नेम् म्áस्, मिन्त्) अ ज्ञान अवग्य् éर्zéक्स्zएर्वि
तपस्zतल्áस्, अ ‘स्वप्न’ अवग्य् ‘áलोम्’ अ गोन्दोलत्, éस् अ ‘सुषुप्ति’ अवग्य् म्éल्यल्व्áस्
(पेदिग्) माया, (अमि) úग्य् जेलेनिक् मेग् मिन्त् ‘अविवेक’ अवग्य् ‘अz öन्-éबेर्स्éग् हिáन्य’.

एग्य् इल्येन् योगी अz (úग्य् नेवेzएत्त्) ‘वीरेश’ अवग्य् अ ‘वीर-क्, अzअz अ सज्áत्
éर्zéक्स्zएर्वेइनेक् उर’, अ लेग्főब्ब् तपस्zतल्óज अ (तुदतोस्स्áग्) ह्áरोम्र्éत्ű
áल्लपोत्áनक्. स्záम्áर अ ‘योग’ अवग्य् ‘एग्येस्üल्éस्’ अ ‘विस्मय’-नक् अवग्य् अ
‘तुदतोस्स्áग् áमुलत्áनक्’ fओर्म्áज्áबन् न्यिल्व्áनुल् मेग्, मज्द् (एzउत्áन्) ő एग्ग्य्é व्áलिक् अ
सज्áत् ‘इच्छाशक्ति’-ज्áवल् अवग्य् ‘अकरत् एरेज्éवेल्’, éस् व्éग्üल् (मिन्देन्नेम्ű)
तपस्zतल्हत्ó ओब्जेक्तुम् स्záम्áर अ सज्áत् तेस्त्éव्é व्áलिक्.

Saṃgraha idānīm

Śāmbhavayogina ihātmā caitanyasvarūpaṃ vibhāti tadvyāpakarūpasamyakpratyabhijñātastadā sa bodhati jñānaṃ bandhaṃ yo’ ṃśatvameva bhedaḥ | Tatsthitirmātṛkayā bhavati tu bhairavasaṃvidudayātsa parapramātā ca nirmātā viśvasya bhavet | Tadvikāsanaṃ tasya śakticakrarūpaṃ ca tatsandhānena mātrādirūpasaṃhāro’ taḥ sa vyāpako vibhāti | Yadā jāgradādyavasthāḥ sa bodhati turyasaṃsthitā etatturyābhogaḥ | Jāgradiha jñānaṃ svapnaśca vikalpaśca suṣuptiravivekarūpā māyā | Īdṛśo yogī vīreśaḥ parapramātā trayasya | Yogastasya vismayarūpeṇa bhavati tadā sa svecchāśaktiyojito’ tastasmai dṛśyaṃ śarīram | Tadā suṣuptirapi tatsaṃviccharīrametacca śuddhatattvasandhānaṃ yena paśutvanāśanamapaśuśaktibhāvena | Tasyāvicchinnā dṛṣṭirevātmajñānamityucyate | Tasyālaukikasya samādhiḥ paro lokānandarūpeṇa bhavet | Śuddhavidyāyāstadaivaṃ sa cakreśvaraḥ svayaṃ satatavimarśavaśataśca mantravīryaṃ tasya mahāhradabhāvena sphuredvyāpakatvasvarūpataḥ ||

És most, egy összefoglalás:

Itt --vagyis a Śivasūtra-k Első Fejezetében-- egy Śāmbhavayogī számára az Én avagy a Valóság úgy ragyog, mint az egyén Esszenciális Természete a ‘Caitanyam’ avagy ‘Univerzális Tudatosság’ (formájában), Ennek (az Énnek) a Mindent-átható Formájában történő Tökéletes Felismerése miatt.

Ezután, megérti, hogy a ‘jñāna’ avagy ‘korlátolt tudás’ (valójában) ‘kötelék’, mely csupán ‘amśatva’ avagy ‘a részek állapota’ --vagyis az elkülönültséggel kapcsolatos tudás--, (ami maga) a dualitás. Ennek (a dualitásnak) az állandó megjelenését mātṛkā hozza létre, de Bhairava Tudatosságának Feltárulásából fakadóan, ő válik a vilag Legfőbb Tapasztalójává és Teremtőjévé.

(Egy ilyen yogī) számára, Ennek (a világnak) a kiterjedése úgy nyilvánul meg, mint ‘Śakticakra’ avagy ‘Śakti Kerekei’, és a velük való egyesülés következtében, eltűnik a szubjektumból, stb.-ből --vagyis szubjketumból, kognícióból és objektumból-- (álló korlátolt) aspektus, (és) ezután ő Mindent-átható (formában) ragyog.

Amikor úgy ismeri fel a (Tudatosság) Jāgrat-tal avagy ébrenléttel kezdődő állapotait, mint amelyek a Negyedikben avagy a Turya-ban nyugszanak, azt a ‘Turya Élvezetének’ (nevezik).

Itt a ‘Jāgrat’ avagy ‘ébrenlét’ (nem más, mint) a jñāna avagy érzékszervi tapasztalás, a ‘Svapna’ avagy ‘álom’ a gondolat, és a ‘Suṣupti’ avagy mélyalvás (pedig) māyā, (ami) úgy jelenik meg mint ‘aviveka’ avagy ‘az ön-éberség hiánya’.

Egy ilyen yogī az (úgy nevezett) ‘Vīreśa’ avagy a ‘vīra-k, azaz a saját érzékszerveinek Ura’, a Legfőbb Tapasztalója a (Tudatosság) háromrétű állapotának. Számára a ‘Yoga’ avagy ‘Egyesülés’ a ‘Vismaya’-nak avagy a ‘Tudatosság Ámulatának’ formájában nyilvánul meg, majd (ezután) ő eggyé válik a saját ‘Icchāśakti’-jával avagy ‘Akarat Erejével’, és végül (mindennemű) tapasztalható objektum számára a saját testévé válik.

Ezután --vagyis a következő aforizmában-- még a ‘Suṣupti’ avagy ‘mélyalvás’ is az ő Tudatosságának Testévé (válik), és ez (úgy nevezett, mint) a ‘Śuddhatattvasandhānam’ avagy a ‘Tiszta Elemekkel való Egyesülés’, mely elpusztítja a Paśu természetet az ‘Apaśuśakti’ avagy a ‘nem-korlátolt létezés Erejének’ (Megnyilvánítása által).

Egyedül ennek (a yogī-nak) a Zavartalan Nézőpontját avagy (a Valósággal kapcsolatos) ‘Látásmódját’ nevezik ‘Ātmajñānam’-nak avagy az ‘Én Ismeretének’. Egy (ilyen) ‘Alaukika’ avagy ‘Spirituális Létező’ számára úgy tárul fel a Legfőbb Samādhi, mint ‘Lokānanda’ avagy a ‘világ Gyönyöre’. Ezt követően az ily módon (feltáruló) ‘Śuddhavidyā’ avagy ‘Tiszta Tudás’ következtében ő Maga válik ‘Cakreśvara’-vá avagy ‘(Śakti Minden) Kerekének az Urává’ az Állandó Éberség hatása alatt; és számára a ‘Mantravīrya’ avagy a ‘Mantra Potenciálja’ úgy sugárzik, mint ‘Mahāhrada’ avagy a (mindenütt jelenlévő Korlátlan Tudatosság ‘Nagy Tava’, a ‘Mindent-áthatóság Valódi Természete’ miatt.   || 1 |||

Now (idānīm), a summary (saṃgrahaḥ):

Here --i.e. in the First Chapter of the Śivasūtra-s-- (iha), for the Śāmbhavayogī (śāmbhava-yogine), the Self or Reality (ātmā) shines (vibhāti) as one’s Essential Nature (in the form of) ‘Caitanyam’ or ‘Universal Consciousness’ (caitanya-svarūpam) due to Its --i.e. of the Self’s-- Perfect Recognition in Its All-pervading Form (tat-vyāpaka-rūpa-samyak-pratyabhijñātaḥ).

Then (tadā), he (saḥ) understands (bodhati) that ‘jñāna’ or ‘limited knowledge’ (jñānam) is ‘bondage’ (bandham), which is (yaḥ) merely (eva) ‘amśatva’ or the ‘condition of parts’ --i.e. knowledge of separation-- (aṃśatvam) (that is) duality (bhedaḥ). Its --i.e. duality’s-- continuous appearance (tat-sthitiḥ) exists (bhavati) by means of mātṛkā (mātṛkayā), but (tu) due to the Rising of Bhairava’s Consciousness (bhairava-saṃvid-udayāt), he (saḥ) becomes (bhavet) the Supreme Perceiver (para-pramātā) and the Creator (nirmātā) of the world (viśvasya).

For him --i.e. for such a yogī-- (tasya), Its --i.e. the world’s-- expansion (tat-vikāsanam) appears as the Śakticakra or the ‘Wheels of Śakti’ (śakti-cakra-rūpam), and (ca) by means of the union with them (tat-sandhānena), the dissolution of the (limited) aspects (called) subject, etc. --i.e. subject, cognition and object-- (takes place) (mātṛ-ādi-rūpa-saṃhāraḥ), then (ataḥ) he (saḥ) shines (vibhāti) All-pervading (vyāpakaḥ).

When (yadā) he (saḥ) recognizes (bodhati) the states (of Consciousness) beginning with Jāgrat or wakefulness (jāgrad-ādi-avasthāḥ) as (those which) rest in the Fourth or Turya (turya-saṃsthitāḥ), that (etat) (is called) the ‘Enjoyment of Turya’ (turya-ābhogaḥ).

Here (iha), ‘Jāgrat’ or ‘wakefulness’ (jāgrat) is jñāna or sensory perception (jñānam), ‘Svapna’ or ‘dreaming’ (svapnaḥ) is thought (vikalpaḥ), and (ca…ca) ‘Suṣupti’ or ‘deep-sleep’ (suṣuptiḥ) is māyā (māyā) (which) appears as ‘aviveka’ or the ‘lack of self-awareness’ (aviveka-rūpā).

Such (īdṛśaḥ) a yogī (yogī) is ‘Vīreśa’ or the ‘Lord of vīra-s or his own senses’ (vīreśaḥ), the Supreme Perceiver (para-pramātā) of the triad of the states (of Consciousness) (trayasya). For him (tasya), ‘Yoga’ or ‘Union’ (yogaḥ) takes place (bhavati) in the form of ‘Vismaya’ or ‘Amazement (of Consciousness)’ (vismaya-rūpeṇa), then (tadā) he (saḥ) becomes united with his own ‘Icchāśakti’ or ‘Will Power’ (sva-icchā-śakti-yojitaḥ), and then (ataḥ) (any) perceivable object (dṛśyam) becomes his body (śarīram) for him (tasmai).

Then --i.e. in the next aphorism-- (tadā), even (api) ‘Suṣupti’ or ‘deep-sleep’ (suṣuptiḥ) (becomes) the Body of his Consciousness (tat-saṃvit-śarīram), and (ca) this (etat) (is called) ‘Śuddhatattvasandhānam’ or ‘Union with the Pure Principle’ (śuddha-tattva-sandhānam), by means of which (yena) the Paśu-nature is destroyed (paśutva-nāśanam) as the (Appearance) of ‘Apaśuśakti’ or the ‘Power of being not-limited’ (apaśu-śakti-bhāvena).

Only (eva) his --i.e. of such yogī’s-- (tasya) Uninterrupted (avicchinnā) Viewpoint or ‘Vision’ (dṛṣṭiḥ) (of Reality) is said to be (iti…ucyate) ‘Ātmajñānam’ or ‘the Knowledge of the Self’ (ātmā-jñānam). For (tasya) (such) ‘Alaukika’ or ‘Spiritual Being’ (alaukikasya), Supreme (paraḥ) Samādhi (samādhiḥ) takes place (bhavet) in the form of ‘Lokānanda’ or the ‘Bliss of the world’ (loka-ānanda-rūpeṇa). Then (tadā), due to (this) ‘Śuddhavidyā’ or ‘Pure Knowledge’ (śuddha-vidyāyāḥ) (which arises) this way (evam), he (saḥ) (becomes) ‘Cakreśvara’ or ‘The Lord of (All) the Wheels (of Śakti)’ (cakreśvaraḥ) Himself (svayam) under the influence of Perpetual Awareness (satata-vimarśa-vaśataḥ); and (ca) for him (tasya), ‘Mantravīrya’ or the ‘Potency of Mantra’ (mantra-vīryam) radiates (sphuret) as ‘Mahāhrada’ or the ‘Great Lake’ of (Unlimited Consciousness everywhere) (mahā-hrada-bhāvena) because of the Real Nature of ‘All-pervadingness’ (vyāpakatva-sva-rūpataḥ).  || 1 ||

𑇆𑆅𑆠𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆡𑆩𑆾𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆂 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆖𑇀𑆗𑆴𑆮𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆬𑆔𑆶𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆩𑇀  𑇆𑇑𑇆

॥इति प्रथमोल्लासः श्रीमच्छिवसूत्रलघुवृत्त्याम्  ॥१॥

 || Iti prathamollāsaḥ śrīmacchivasūtralaghuvṛttyām  || 1 ||

 || Itt ér véget (iti) az ‘Első Kiáradás’ (prathama-ullāsaḥ) a tiszteletreméltó Śivasūtralaghuvṛttiḥ-ben (śrīmat-śiva-sūtra-laghu-vṛttyām)  || 1 ||

 || Here ends (iti) the ‘First Outpouring’ (prathama-ullāsaḥ) in venerable Śivasūtralaghuvṛttiḥ (śrīmat-śiva-sūtra-laghu-vṛttyām)  || 1 ||

 

Második Fejezet

𑆢𑇀𑆮𑆴𑆠𑆵𑆪𑆾𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆼 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆨𑆳𑆮 𑆄𑆫𑆩𑇀𑆨𑆑𑆑𑇀𑆫𑆩𑆂
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆴𑆠𑆂 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆳𑆮𑆼𑆯𑆪𑆾𑆓𑆠𑆂𑇆

द्वितीयोल्लासे शुद्धविकल्पभाव आरम्भकक्रमः
प्रकाशितः शाक्तावेशयोगतः॥

Dvitīyollāse śuddhavikalpabhāva ārambhakakramaḥ
Prakāśitaḥ śāktāveśayogataḥ ||

In the Second Outpouring (of the Śivasūtra-s) (dvitīya-ullāse), ‘the condition of Pure Thought’ (śuddha-vikalpa-bhāvaḥ) (, which takes place) by means of ‘Śāktāveśa’ or ‘Śākta Penetration’ (śākta-āveśa-yogataḥ) as a preliminary process (to the Śāmbhava State) (ārambhaka-kramaḥ) is explained (prakāśitaḥ). ||

A (Śivasūtra-k) Második Kiáradásában a ‘Tiszta Gondolat állapota’ kerül kifejtésre, (mely) a ‘Śāktāveśa’ avagy a ‘Śākta Behatolás’ által (nyilvánul meg) a (Śāmbhava Állapot) megelőző folyamataként.  ||

𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆼 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆁 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆱𑆩𑇀𑆮𑆴𑆢𑇀𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆠𑇀𑆪𑆷𑆫𑇀𑆩𑆴𑆫𑆷𑆥𑆮𑆫𑇀𑆘𑆤 𑆍𑆮 𑆪𑆠𑆾 𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟
𑆱𑆲 𑆱 𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆾𑆫𑇀𑆩𑆴𑆨𑆼𑆢𑆱𑆁𑆯𑆪𑆴𑆠𑆂 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆪𑆾𑆓𑇀𑆪𑆫𑆷𑆥𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆳𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆼 𑆫𑆷𑆥𑆮𑆫𑇀𑆘𑆵
𑆠𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆩𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆪 𑆠𑆱𑇀𑆩𑆽 𑆫𑆷𑆥𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑆾𑆫𑇀𑆩𑆪𑆾 𑆤 𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆳𑆢𑇀𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳𑆂 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆼 𑇅
𑆠𑆠𑇀𑆫𑆾𑆫𑇀𑆩𑆪𑆾 𑆤𑆳𑆩𑆽𑆮 𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆠𑆡𑆳 𑆱 𑆈𑆫𑇀𑆩𑆵𑆤𑇀𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆧𑆴𑆩𑇀𑆧𑆳𑆤𑆴 𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆼 𑆧𑆾𑆣𑆠𑆴 𑇅
𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆼 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆧𑆴𑆩𑇀𑆧𑆳𑆤𑆴 𑆤 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆾 𑆧𑆾𑆢𑇀𑆣𑆶𑆁 𑆠𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆮𑆴𑆯𑆼𑆰𑆠𑇀𑆮𑆠𑆂 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆱
𑆖𑆴𑆢𑇀𑆢𑆫𑇀𑆥𑆟𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆁 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆼’ 𑆠𑆱𑇀𑆠𑆱𑇀𑆩𑆽 𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆯𑇀𑆖𑆾𑆫𑇀𑆩𑆪 𑆍𑆑𑆵𑆑𑆸𑆠𑆳𑆂 𑇅
𑆍𑆠𑆠𑇀𑆥𑆫𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆶𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆳𑆮𑆼𑆯𑆾 𑆫𑆷𑆥𑆮𑆫𑇀𑆘𑆑𑆂 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆨𑆘𑆑𑆂
𑆥𑆫𑆳𑆥𑆫𑆂 𑇅 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆳𑆮𑆼𑆯𑆾’ 𑆥𑆴
𑆠𑇀𑆪𑆳𑆓𑆥𑆫𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆮𑆫𑇀𑆘𑆴𑆠𑆯𑇀𑆖𑆳𑆫𑆷𑆥𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆧𑆾𑆣𑆑𑆱𑇀𑆠𑆠𑇀𑆫𑆖𑆳𑆫𑆷𑆥𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆢𑇀𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆖𑆽𑆮
𑆱𑇀𑆮𑆵𑆑𑆸𑆠𑆩𑆼𑆠𑆖𑇀𑆖 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆩𑆴𑆠𑇀𑆪𑆶𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆪𑆡𑆳 𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆯𑆧𑇀𑆢𑆾 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆳𑆫𑇀𑆡𑆯𑇀𑆖𑆾𑆫𑇀𑆩𑆴𑆯𑆧𑇀𑆢𑆾
𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆳𑆫𑇀𑆡𑆱𑇀𑆠𑆡𑆳 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆳𑆮𑆼𑆯𑆾 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆠𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆳𑆮𑆼𑆯𑆼 𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆁
𑆧𑆬𑆳𑆠𑇀𑆠𑇀𑆪𑆘𑆼𑆠𑇀𑆠𑆡𑆳𑆥𑆴 𑆧𑆬𑆩𑆴𑆲 𑆱𑆩𑇀𑆧𑆾𑆣𑆯𑇀𑆖𑆼𑆠𑆤𑆳 𑇅 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆼 𑆮𑆳
𑆪𑆾𑆓𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑆁𑆨𑆸𑆠𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆼 𑆱 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆾 𑆨𑆼𑆢𑆁
𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆵𑆨𑆴𑆫𑇀𑆮𑆴𑆱𑇀𑆩𑆫𑇀𑆠𑆶𑆩𑆤𑆳𑆮𑆼𑆯𑆠𑆾 𑆪𑆠𑆂 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮 𑆄𑆮𑆼𑆱𑆳𑆠𑆵𑆠𑆂 𑆥𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆠𑆂 𑇅𑆅𑆠𑆴
𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆼 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆼 𑆖 𑆮𑆴𑆯𑆼𑆰𑆂𑇆

शाक्ते योगी चित्समुद्रं शुद्धसम्विद्रूपेण पश्यत्यूर्मिरूपवर्जन एव यतो रूपेण
सह स समुद्रोर्मिभेदसंशयितः । तथा शाक्तयोग्यरूपसमुद्राभिज्ञे रूपवर्जी
त्वरूपसमुद्रमभिज्ञाय तस्मै रूपलक्षणोर्मयो न समुद्राद्भिन्नाः शाम्भवे ।
तत्रोर्मयो नामैव समुद्रतत्त्वस्य तथा स ऊर्मीन्प्रतिबिम्बानि समुद्रे बोधति ।
शाक्ते योगी प्रतिबिम्बानि न शक्तो बोद्धुं तेषां विशेषत्वतः । तथा स
चिद्दर्पणं स्वातन्त्र्यं पश्येच्छाम्भवे’ तस्तस्मै समुद्रश्चोर्मय एकीकृताः ।
एतत्परसमुद्र इत्युच्यते । तथा शाक्तावेशो रूपवर्जकः शुद्धसंविद्भजकः
परापरः । शाम्भवावेशो’ पि
त्यागपरिग्रहवर्जितश्चारूपतत्त्वबोधकस्तत्रचारूपतत्त्वपरिज्ञानाद्रूपं चैव
स्वीकृतमेतच्च चैतन्यमित्युच्यते । यथा समुद्रशब्दो निर्विकल्पार्थश्चोर्मिशब्दो
विकल्पार्थस्तथा शाम्भवावेशो निर्विकल्पः स्वभावतस्तु शाक्तावेशे योगी विकल्पं
बलात्त्यजेत्तथापि बलमिह सम्बोधश्चेतना । शाक्ते वा
योग्यात्मसमावेशशक्तिसंभृतस्तु शाम्भवे स शक्तो भेदं
शाम्भवीभिर्विस्मर्तुमनावेशतो यतः शाम्भव आवेसातीतः परमार्थतः ।इति
शाम्भवे शाक्ते च विशेषः॥

Śākte yogī citsamudraṃ śuddhasamvidrūpeṇa paśyatyūrmirūpavarjana eva yato rūpeṇa saha sa samudrormibhedasaṃśayitaḥ | Tathā śāktayogyarūpasamudrābhijñe rūpavarjī tvarūpasamudramabhijñāya tasmai rūpalakṣaṇormayo na samudrādbhinnāḥ śāmbhave | Tatrormayo nāmaiva samudratattvasya tathā sa ūrmīnpratibimbāni samudre bodhati | Śākte yogī pratibimbāni na śakto boddhuṃ teṣāṃ viśeṣatvataḥ | Tathā sa ciddarpaṇaṃ svātantryaṃ paśyecchāmbhave’ tastasmai samudraścormaya ekīkṛtāḥ | Etatparasamudra ityucyate | Tathā śāktāveśo rūpavarjakaḥ śuddhasaṃvidbhajakaḥ parāparaḥ | Śāmbhavāveśo’ pi tyāgaparigrahavarjitaścārūpatattvabodhakastatracārūpatattvaparijñānādrūpaṃ caiva svīkṛtametacca caitanyamityucyate | Yathā samudraśabdo nirvikalpārthaścormiśabdo vikalpārthastathā śāmbhavāveśo nirvikalpaḥ svabhāvatastu śāktāveśe yogī vikalpaṃ balāttyajettathāpi balamiha sambodhaścetanā | Śākte vā yogyātmasamāveśaśaktisaṃbhṛtastu śāmbhave sa śakto bhedaṃ śāmbhavībhirvismartumanāveśato yataḥ śāmbhava āvesātītaḥ paramārthataḥ |Iti śāmbhave śākte ca viśeṣaḥ ||

A Śākta (Behatolás során) a yogī a Tudatosság Óceánját egyedül akkor látja a Tiszta Tudatosság formájában, amikor elutasítja Annak hullámait, mivel a formákkal együtt összezavarodik az ‘óceán’ és a ‘hullámok’ dualitását illetően. Következésképpen a Śāktayogī elutasítja a formákat --vagyis jelen szimbolikában a hullámokat--, hogy felsimerje a Formátlan Óceánt, de felismervén a Formátlan Óceánt a Śāmbhava (Behatolásban), a (forma jellemezte) hullámok nem különböznek az Óceántól a (Śāmbhavayogī) esetében. Ott a ‘hullámok’ csupán (egy másik) neve az ‘Óceán Valóságának’; ennek következtében a hullámokra úgy tekint, mint tükröződések az Óceánban. A Śākta (folyamat során) a Śāktayogī képtelen megérteni a tükröződések (valóságát), azok különbözősége, vagyis eltérő természete miatt.

Ennélfogva, látnia kell a Tudatosság Tükrét, (Ami a) Śāmbhava (Állapotban nyugvó) Szabadság, majd a ‘Óceán’ és ‘Annak Hullámai’ azonossá válnak számára. Ez úgy nevezhető, mint a (Tudatosság) Legfőbb Óceánja. Tehát a Śākta Behatolás elutasítja a ‘formát’, (és csak) a Tiszta Tudatosságot imádja, (így ez) ‘parāpara’, vagyis (egyszerre) ‘duális és nem-duális’. Ezzel szemben Śāmbhava Behatolás mentes (bárminemű) ‘elutasítástól’ és ‘megragadásától’, és Felfedi a ‘Formátlanság Valóságát’. De ott, a ‘Formátlanság Valóságának’ teljes megértéséből fakadóan, még a ‘formát’ is magába foglalja, és ez úgy nevezett, mint ‘Caitanyam’ avagy ‘Univerzális Tudatosság’ (, Ami) ‘Para’ avagy ‘nem-duális’. Hasonlóképp, ahogy a ‘samudra’ avagy ‘óceán’ szó jelentése ‘nirvikalpa’ avagy ‘gondolatmentesség’, és az ‘ūrmi’ avagy ‘hullám’ szó jelentése ‘gondolat’, a Śāmbhava Behatolás természetes módon Gondolatmentes, míg a Śākta Behatolás során a yogī-nak Erővel el kell utasítania a gondolatokat, habár az Erő itt ‘Megértést’ azaz ‘Éberséget’ jelent.

Vagy (másképp), a Śākta (fázisban) a yogī-t az Ātman-ba --vagyis az ő Énjébe-- való behatolás képessége jellemzi, de a Śāmbhava-ban képes elfelejteni a dualitást a Śāmbhavīśakti-k által, a ‘nem-behatolás’ miatt, hiszen a Śāmbhava (Állapot) valójában túl van (bárminemű) ‘behatoláson’.

Ez a különbség a Śākta és a Śāmbha (Behatolás) között.  ||

In the Śākta (Penetration) (śākte), the yogī (yogī) sees (paśyati) the Ocean of Consciousness (cit-samudram) in the form of Pure Consciousness (śuddha-samvid-rūpeṇa) only (eva) when (he) rejects Its waves (ūrmi-rūpa-varjane), because (yataḥ) together (saha) with forms (rūpeṇa), he (saḥ) is confused about the duality of ‘ocean’ and ‘waves’ (samudra-ūrmi-bheda-saṃśayitaḥ). Therefore (tathā), the Śāktayogī (śākta-yogī) rejects forms --i.e. waves in this symbolism-- (rūpa-varjī) to recognize the Formeless Ocean (arūpa-samudra-abhijñe), but (tu) having recognized (abhijñāya) the Formless Ocean (arūpa-samudram) in the Śāmbhava (Penetration) (śāmbhave), the waves -characterized by forms- (rūpa-lakṣaṇa-ūrmayaḥ) are not (na) different (bhinnāḥ) from the Ocean (samudrāt) in his case --i.e. in the case of the Śāmbhavayogī-- (tasmai). There (tatra), ‘waves’ (ūrmayaḥ) are merely (another) name (nāma…eva) for the ‘Reality of the Ocean’ (samudra-tattvasya); therefore (tathā), he (saḥ) considers (bodhati) the waves (ūrmīn) as reflections (pratibimbāni) in the Ocean (samudre). In the Śākta (process) (śākte), the Śāktayogī (yogī) is unable (na…śaktaḥ) to understand (boddhum) (the reality) of reflections (pratibimbāni) because of their differentiation or distinct nature (teṣām…viśeṣatvataḥ).

Thus (tathā), he (saḥ) must see (paśyet) the Mirror of Consciousness (cit-darpaṇam) (That is) Freedom (svātantryam) in the Śāmbhava (State) (śāmbhave), then (ataḥ) the ‘Ocean’ (samudraḥ) and (ca) ‘Its Waves’ (ūrmayaḥ) become the same (ekīkṛtāḥ) for him (tasmai). This (etat) (can be) called (iti…ucyate) the Supreme Ocean (of Consciousness) (para-samudraḥ). So (tathā), the Śākta Penetration (śākta-āveśaḥ) rejects ‘form’ (rūpa-varjakaḥ) (and) worships Pure Consciousness (śuddha-saṃvid-bhajakaḥ), (and it is) ‘parāpara’ or ‘dualistic and non-dualistic’ (at the same time) (para-aparaḥ). Though (api) the Śāmbhava Penetration (śāmbhava-āveśaḥ) is devoid of ‘rejection’ and ‘grabbing’ (of anything) (tyāga-parigraha-varjitaḥ), and (ca) (It) Reveals the ‘Reality of Formlessness’ (arūpa-tattva-bodhakaḥ). But (ca) there (tatra), due to the complete understanding of ‘the Reality of Formelessness’ (arūpa-tattva-parijñānāt), even (ca…eva) ‘form’ (rūpam) is embraced (svīkṛtam), and (ca) this (etat) is called (iti…ucyate) ‘Caitanyam’ or ‘Universal Consciousness’ (caitanyam) (Which) is ‘Para’ or ‘non-dualistic’ (param). Just as (yathā) the word ‘samudra’ or ‘ocean’ (samudra-śabdaḥ) means ‘nirvikalpa’ or ‘thoughtlessness’ (nirvikalpa-arthaḥ), and (ca) the word ‘ūrmi’ or ‘wave’ (ūrmi-śabdaḥ) means ‘thought’ (vikalpa-arthaḥ…tathā), the Śāmbhava Penetration (śāmbhava-āveśaḥ) is naturally (svabhāvataḥ) Thoughtless (nirvikalpaḥ), while (tu) in the Śākta Penetration (śākta-āveśe), the yogī (yogī) should reject (tyajet) thoughts (vikalpam) by Force (balāt), though (tathā…api) ‘Force’ (balam) here (iha) means ‘Understanding’ (sambodhaḥ) or ‘Awareness’ (cetanā).

Or (vā), in the Śākta (phase) (śākte), the yogī (yogī) is furnished with the ability to penetrate into the Ātman --i.e. his Self-- (ātmā-samāveśa-śakti-saṃbhṛtaḥ), but (tu) in Śāmbhava (śāmbhave), he (saḥ) is able (śaktaḥ) to forget (vismartum) duality (bhedam) by means of the Śāmbhavīśakti-s (śāmbhavībhiḥ) due to ‘non-penetration’ (anāveśataḥ), since (yataḥ) the Śāmbhava (State) (śāmbhavaḥ) -in real sense (paramārthataḥ)-, is beyond (any) ‘penetration’ (āvesa-atītaḥ).

This is (iti) the difference between (viśeṣaḥ) the Śākta (śākte) and (ca) Śāmbhava (Penetrations) (śāmbhave). ||

𑆃𑆡 𑆥𑇀𑆫𑆡𑆩𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆁 𑆢𑇀𑆮𑆴𑆠𑆵𑆪𑆾𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆼 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆮𑆴𑆮𑆫𑆟𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆼 𑇅

अथ प्रथमसूत्रं द्वितीयोल्लासे शाक्तविवरणात्मके ।

Atha prathamasūtraṃ dvitīyollāse śāktavivaraṇātmake |

Now (atha), the first aphorism (prathama-sūtram) of the Second Outpouring (in the Śivasūtra-s begins) (dvitīya-ullāse). (It is) characterized by the explanation of the Śākta process (śākta-vivaraṇa-ātmake). |

Most, a (Śivasūtra-k) Második Kiáradásának első aforizmája (elkezdődik). (Ez) kifejti a Śākta folyamatot.  |

𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆁 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆂 𑇆𑇒/𑇑𑇆

चित्तं मन्त्रः ॥२/१॥

Cittaṃ mantraḥ || 2/1 ||

Az elme (cittam) a Mantra (mantra) | | 2/1 ||

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑆂 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆴𑆲 𑆖 𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳𑆂 𑆑𑆶𑆚𑇀𑆖𑆴𑆠𑆨𑆳𑆮𑆼 𑆱𑆳 𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆮𑆫𑇀𑆓𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆨𑆳𑆠𑆴 𑇅
𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆁 𑆖 𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆢𑆴𑆨𑆼𑆢𑆫𑆷𑆥𑆥𑆯𑆶𑆠𑇀𑆮𑆣𑆫𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆱𑆁𑆪𑆾𑆓𑆠𑆱𑇀𑆠𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆫𑆴𑆠𑆴
𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆾 𑆨𑆮𑆠𑇀𑆪𑆠𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆁 𑆍𑆮𑆁 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆂 𑇅 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆯𑆧𑇀𑆢 𑆅𑆲 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆲𑆼𑆠𑆾𑆂 𑆱𑆩𑇀𑆧𑆾𑆣𑆳𑆫𑇀𑆡𑆾’
𑆲𑆁𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆂 𑇅 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆨𑆼𑆢𑆱𑆩𑇀𑆪𑆑𑇀𑆥𑇀𑆫𑆬𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆱𑇀𑆠𑆡𑆳
𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆯𑆧𑇀𑆣𑆱𑇀𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆖𑆴𑆠𑆼𑆫𑇀𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆤𑆳𑆫𑇀𑆡𑆂 𑇅 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆼 𑆠𑆶 𑆠𑆱𑇀𑆪
𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆮𑆴𑆬𑆵𑆪𑆤𑆩𑆼𑆑𑆳𑆓𑇀𑆫𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆨𑆮𑆼𑆠𑇀 𑇅 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆱𑆩𑇀𑆧𑆾𑆣𑆱𑇀𑆠𑆡𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆳𑆨𑆾𑆓𑆂
𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆠𑆾’ 𑆮𑆣𑆳𑆤𑆠𑆂 𑇅 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫 𑆅𑆲 𑆤𑆽𑆮 𑆮𑆫𑇀𑆟𑆳𑆮𑆬𑆴𑆫𑆶𑆖𑇀𑆖𑆳𑆫𑆟𑆵𑆪𑆳 𑆠𑆶
𑆠𑆢𑆶𑆖𑇀𑆖𑆳𑆫𑆑𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆩𑇀 𑇅 𑆱 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆳𑆬𑆴𑆤𑇀𑆪𑆳𑆩𑆶𑆖𑇀𑆖𑆳𑆫𑆫𑆲𑆴𑆠𑆁 𑆮𑆱𑇀𑆠𑆶
𑆖𑆼𑆠𑆱𑆽𑆮 𑆮𑆴𑆖𑆴𑆤𑇀𑆠𑆪𑆤𑆴𑆠𑆴 𑇅 𑆪𑆾 𑆩𑆤𑆤𑆳𑆠𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳𑆪𑆠 𑆅𑆠𑆴 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆶𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆖𑆽𑆮 𑆯𑆽𑆮𑆼

चितिश्चितः शक्तिरिह च तस्याः कुञ्चितभावे सा बुद्ध्यादिवर्गचित्तरूपं भाति ।
चित्तं च मात्रादिभेदरूपपशुत्वधरम् । तेषां शाक्तसंयोगतस्तेषां हेतुरिति
मन्त्रो भवत्यतश्चित्तं एवं मन्त्रः । शाक्तशब्द इह चित्तहेतोः सम्बोधार्थो’
हंविमर्शात्मकः । शाम्भवस्तु भेदसम्यक्प्रलयात्मकस्तथा
शाम्भवशब्धस्तत्र चितेर्विकासनार्थः । शाक्तयोगिने तु तस्य
चित्तविलीयनमेकाग्रमन्त्ररूपेण भवेत् । चित्तसम्बोधस्तथान्तरसंविदाभोगः
शक्तिस्वरूपतो’ वधानतः । मन्त्र इह नैव वर्णावलिरुच्चारणीया तु
तदुच्चारकविमर्शात्मस्वरूपम् । स यथोक्तं श्रीमालिन्यामुच्चाररहितं वस्तु
चेतसैव विचिन्तयनिति । यो मननात्त्रायत इति मन्त्र इत्युच्यते चैव शैवे

Citiścitaḥ śaktiriha ca tasyāḥ kuñcitabhāve sā buddhyādivargacittarūpaṃ bhāti | Cittaṃ ca mātrādibhedarūpapaśutvadharam | Teṣāṃ śāktasaṃyogatasteṣāṃ heturiti mantro bhavatyataścittaṃ evaṃ mantraḥ | Śāktaśabda iha cittahetoḥ sambodhārtho’ haṃvimarśātmakaḥ | Śāmbhavastu bhedasamyakpralayātmakastathā śāmbhavaśabdhastatra citervikāsanārthaḥ | Śāktayogine tu tasya cittavilīyanamekāgramantrarūpeṇa bhavet | Cittasambodhastathāntarasaṃvidābhogaḥ śaktisvarūpato’ vadhānataḥ | Mantra iha naiva varṇāvaliruccāraṇīyā tu taduccārakavimarśātmasvarūpam | Sa yathoktaṃ śrīmālinyāmuccārarahitaṃ vastu cetasaiva vicintayaniti | Yo mananāttrāyata iti mantra ityucyate caiva śaive

A Citi itt a Tudatosság Ereje, és az Ő korlátolt aspektusában úgy jelenik, mint Citta avagy individuális elme, (ami) a buddhi avagy intellektus, stb. csoportjából (áll). Továbbá, a citta a paśubhāva avagy korlátolt létezés alapja (, mely) létrehozza a (korlátolt) szubjektum, stb. --vagyis a korlátolt szubjektum, kogníció és objektum-- különbségét. A Śākta (folyamatban) ezek egyesülése által megnyilvánul a Forrásuk, (mi) úgy nevezett, mint a ‘Mantra’; ezután ily módon, a citta avagy individuális elme (Magává) a Mantra-vá válik. A ‘śākta’ szó itt az individuális elme Forrásával kapcsolatos ‘Megvilágosodásra’, azaz (Annak) ‘Megértésére’ utal, (mely ‘Megvilágásodást’) az Ön-éberség jellemez. Mivel a Śāmbhava (Állapotot) a dualitás tökéletes feloldódása jellemzi, (így) a śāmbhava’ szó a ‘Tudatosság Kiterjedésére’ utal. A śāktayogī számára az ő citt-jának feloldódása az Egy-hegyű ‘Mantra’ formájában nyilvánul meg. A ‘Cittasambodha’ avagy ‘az elme Megvilágosodása’ következésképpen a ‘belső Éberség Élvezete’ Śakti Esszenciális jellegzetessége szerint, (ami) a ‘Figyelem’. A Mantra itt egyáltalán nem valami kiejtendő betűsor (mint ahogy azt általában érteni szokás), hanem annak Kimondójának Éberség formáját öltő Esszenciális Természete az. Ahogy Ez (a Mantra) kifejtésre került a Tiszteletreméltó Mālinīvijayottara-ban (is): (Ez Az) a Valóság (, amely) kiejtéstől mentes, (és amin) kizárólag Éberséggel kell meditálni. De a Śaivizmusban ez úgy is nevezett, mint a ‘Mantra’ az (, ami) megvéd a gondolkodástól’.  || 2/1 ||

Citi (citiḥ) here (iha) is the Power (śaktiḥ) of Consciousness (citaḥ), and (ca) in Her (tasyāḥ) contracted aspect (kuñcita-bhāve), She (sā) appears (bhāti) as Citta or individual mind (that is) the group of buddhi or intellect, etc. (buddhi-ādi-varga-citta-rūpam). Moreover (ca), citta (cittam) is the holder of paśubhāva or limited existence (, which) forms separation of (limited) subject, etc. --i.e. limited subject, cognition and object-- (mātṛ-ādi-bheda-rūpa-paśutva-dharam). By means of their (teṣām) union in the Śākta (process) (śākta-saṃyogataḥ), their (teṣām) Source (hetuḥ) called (iti) ‘Mantra’ (mantraḥ) takes place (bhavati), then (ataḥ) this way (evam), citta or individual mind (cittam) (becomes) Mantra (Itself) (mantraḥ). The word ‘śākta’ (śākta-śabdaḥ) here (iha) refers to ‘Enlightenment’ or ‘Understanding’ (sambodha-arthaḥ) of the Source of individual mind (citta-hetoḥ), (which ‘Enlightenment’) is characterized by Self-awareness (ahaṃ-vimarśa-ātmakaḥ). Though (tu) (since) the Śāmbhava (State) (śāmbhavaḥ) is characterized by the perfect dissolution of duality (bheda-samyak-pralaya-ātmakaḥ…tathā); the word ‘śāmbhava’ (śāmbhava-śabdhaḥ…tatra) refers to the ‘Expansion (vikāsana-arthaḥ) of Consciousness (citeḥ)’. For the śāktayogī (śākta-yogine…tu), the dissolution of his citta (tasya…citta-vilīyanam) takes place (bhavet) in the form of One-pointed ‘Mantra’ (ekāgra-mantra-rūpeṇa). ‘Cittasambodha’ or ‘Enlightenment of the mind’ (citta-sambodhaḥ) is thus (tathā) the ‘Enjoyment of internal Awareness’ (antara-saṃvid-ābhogaḥ) according to the Essential characteristic of Śakti (śakti-svarūpataḥ) (that is) ‘Attention’ (avadhānataḥ). Mantra (mantraḥ) here (iha) is not at all (na…eva) pronouncable (uccāraṇīyā) series of letters (like usually understood) (varṇa-āvaliḥ), but (tu) the Essential Nature of its Pronouncer in the form of Awareness (tat-uccāraka-vimarśa-ātmā-svarūpam). As It --i.e. Mantra-- has been described (yathā-uktam…saḥ) in Venerable Mālinīvijayottara (śrī-mālinyām): (It is That) Reality (vastu) (which) is devoid of utterance (uccāra-rahitam), (and which) is to be meditated upon (vicintayan) only (eva) by means of Awareness (cetasā…iti). But in Śaivism, it is also said (iti…ucyate ca…eva…śaive) that ‘Mantra’ (mantraḥ) is (that) which (yaḥ) protects (trāyate…iti) from mentation (mananāt)’.  || 2/1 ||

𑆥𑇀𑆫𑆪𑆠𑇀𑆤𑆂 𑆱𑆳𑆣𑆑𑆂 𑇆𑇒/𑇒𑇆

प्रयत्नः साधकः ॥२/२॥

Prayatnaḥ sādhakaḥ || 2/2 ||

A szüntelen erőfeszítés (prayatnaḥ) hatékony (sādhakaḥ) || 2/2 ||

𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆯𑆫𑆵𑆫𑆱𑆠𑇀𑆠𑆳 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆫𑆲𑆱𑇀𑆪𑆩𑇀 𑇆𑇒/𑇓𑇆

विद्याशरीरसत्ता मन्त्ररहस्यम् ॥२/३॥

Vidyāśarīrasattā mantrarahasyam || 2/3 ||

A Létezés Ereje, (Ami) megtestesíti a Bölcsességet (vidyā-śarīra-sattā),
a Mantra --azaz ‘Aham’ vagy ‘Én’-- titka (mantra-rahasyam) || 2/3 ||

𑆓𑆫𑇀𑆨𑆼 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆾𑇁𑆮𑆴𑆯𑆴𑆰𑇀𑆛𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆂 𑇆𑇒/𑇔𑇆

गर्भे चित्तविकासोऽविशिष्टविद्या स्वप्नः ॥२/४॥

Garbhe cittavikāso'viśiṣṭavidyā svapnaḥ || 2/4 ||

Az elme kiterjedése (citta-vikāsaḥ) a (Tudatosság) Méhében (garbhe) különböző (dolgok) ismerete (viśiṣṭa-vidyā) (, ami csupán) álom (svapnaḥ) || 2/4 ||

𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆱𑆩𑆶𑆠𑇀𑆡𑆳𑆤𑆼 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆨𑆳𑆮𑆴𑆑𑆼 𑆒𑆼𑆖𑆫𑆵 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳 𑇆𑇒/𑇕𑇆

विद्यासमुत्थाने स्वाभाविके खेचरी शिवावस्था ॥२/५॥

Vidyāsamutthāne svābhāvike khecarī śivāvasthā || 2/5 ||

A Bölcsesség spontán feltárulásakor (vidyā-samutthāne…svābhāvike), a Tudatosság Végtelen Terében való létezés (khecarī) (tárul fel, mely) Śiva állapota (śiva-avasthā) || 2/5 ||

𑆓𑆶𑆫𑆶𑆫𑆶𑆥𑆳𑆪𑆂 𑇆𑇒/𑇖𑇆

गुरुरुपायः ॥२/६॥

Gururupāyaḥ || 2/6 ||

(Ennek eléréséhez,) a Guru (guruḥ) a módszer (upāyaḥ) || 2/6 ||

𑆩𑆳𑆠𑆸𑆑𑆳𑆖𑆑𑇀𑆫𑆱𑆩𑇀𑆧𑆾𑆣𑆂 𑇆𑇒/𑇗𑇆

मातृकाचक्रसम्बोधः ॥२/७॥

Mātṛkācakrasambodhaḥ || 2/7 ||

(A Guru által,) Mātṛkā Kerekének tökéletes megértése (következik be) (mātṛkā-cakra-sambodhaḥ) || 2/7 ||

𑆯𑆫𑆵𑆫𑆁 𑆲𑆮𑆴𑆂 𑇆𑇒/𑇘𑇆

शरीरं हविः ॥२/८॥

Śarīraṃ haviḥ || 2/8 ||

(Majd,) a test --durva és finom-- (śarīram) áldozattá
 (válik a felébredett Tudatosság Tüzében) (haviḥ) || 2/8 ||

𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑆤𑇀𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇒/𑇙𑇆

ज्ञानमन्नम् ॥२/९॥

Jñānamannam || 2/9 ||

(Majd, a yogin számára) saját Énjének ismerete (jñānam)
 (válik) étellé (annam) || 2/9 ||

𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆼 𑆠𑆢𑆶𑆠𑇀𑆡𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇒/𑇑𑇐𑇆

विद्यासंहारे तदुत्थस्वप्नदर्शनम् ॥२/१०॥

Vidyāsaṃhāre tadutthasvapnadarśanam || 2/10 ||

Amikor (egy ilyen) Bölcsesség eltűnik (vidyā-saṃhāre) (a yogin -annak fenntartásra irányuló- képességének hiánya miatt, újra) megjelenik az álom (ideák és gondolatok formájában, amik) Annak --vagyis a Bölcsességnek-- eltűnése miatt tárulnak fel (tat-uttha-svapna-darśanam). || 2/10 ||

Harmadik Fejezet

𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇑𑇆

आत्मा चित्तम् ॥३/१॥

Ātmā cittam || 3/1 ||

Az Én (ātmā) az elme (cittam) || 3/1 ||

𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆧𑆤𑇀𑆣𑆂 𑇆𑇓/𑇒𑇆

ज्ञानं बन्धः ॥३/२॥

Jñānaṃ bandhaḥ || 3/2 ||

Az érzékszervi tudás (jñānam) kötöttség (bandhaḥ) || 3/2 ||

𑆑𑆬𑆳𑆢𑆵𑆤𑆳𑆁 𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳𑆤𑆳𑆩𑆮𑆴𑆮𑆼𑆑𑆾 𑆩𑆳𑆪𑆳 𑇆𑇓/𑇓𑇆

कलादीनां तत्त्वानामविवेको माया ॥३/३॥

Kalādīnāṃ tattvānāmaviveko māyā | | 3/3 ||

A Kalā-val vagyis a limitált cselekvés erejével (kalā-dīnām) kezdődő tattva-kkal (tattvānām) kapcsolatos helyes megítélés hiánya (avivekaḥ) Māyā avagy a (dualitás) spirituális illúziója (māyā) | | 3/3 ||

𑆯𑆫𑆵𑆫𑆼 𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆂 𑆑𑆬𑆳𑆤𑆳𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇔𑇆

शरीरे संहारः कलानाम् ॥३/४॥

Śarīre saṃhāraḥ kalānām || 3/4 ||

A részek (kalānām) eltűnése (saṃhāraḥ) a testben (történik) (śarīre) | | 3/4 ||

𑆤𑆳𑆝𑆵𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆨𑆷𑆠𑆘𑆪𑆨𑆷𑆠𑆑𑆽𑆮𑆬𑇀𑆪𑆨𑆷𑆠𑆥𑆸𑆡𑆑𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳𑆤𑆴 𑇆𑇓/𑇕𑇆

नाडीसंहारभूतजयभूतकैवल्यभूतपृथक्त्वानि ॥३/५॥

Nāḍīsaṃhārabhūtajayabhūtakaivalyabhūtapṛthaktvāni || 3/5 ||

(Ez) a prāṇikus csatornák feloldódásából (nāḍī-saṃhāra), az elemek feletti győzelemből (bhūta-jaya), az elemektől való elszigetelődésből (bhūta-kaivalya), (majd) az elemktől való elszakadásból áll (a yogin meditatív folyamatának fejlődése közben) (bhūta-pṛthaktvāni) || 3/5 ||

𑆩𑆾𑆲𑆳𑆮𑆫𑆟𑆳𑆠𑇀𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆴𑆂 𑇆𑇓/𑇖𑇆

मोहावरणात्सिद्धिः ॥३/६॥

Mohāvaraṇātsiddhiḥ || 3/6 ||

A siddhi-k vagy limitált yogikus erők (siddhiḥ) az illúzió (igazságot) elfedő aktivitása miatt (tárulnak fel) (moha-āvaraṇāt) | | 3/6 ||

𑆩𑆾𑆲𑆘𑆪𑆳𑆢𑆤𑆤𑇀𑆠𑆳𑆨𑆾𑆓𑆳𑆠𑇀𑆱𑆲𑆘𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆘𑆪𑆂 𑇆𑇓/𑇗𑇆

मोहजयादनन्ताभोगात्सहजविद्याजयः ॥३/७॥

Mohajayādanantābhogātsahajavidyājayaḥ || 3/7 ||

(Ezért,) legyőzvén (ezt az) illúziót (moha-jayāt) a végtelen (Tudatosság) beteljesedése vagy élvezete által (elvetvén a limitált erők élvezetét) (ananta-ābhogāt), a Természetes Bölcsesség Győzelme (tárul fel) (sahaja-vidyā-jayaḥ) || 3/7 ||

𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆢𑇀𑆢𑇀𑆮𑆴𑆠𑆵𑆪𑆑𑆫𑆂 𑇆𑇓/𑇘𑇆

जाग्रद्द्वितीयकरः ॥३/८॥

Jāgraddvitīyakaraḥ || 3/8 ||

(A Tudatosság) második Sugara (dvitīya-karaḥ)
az ébrenléti állapot (jāgrat) | | 3/8 ||

𑆤𑆫𑇀𑆠𑆑 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳 𑇆𑇓/𑇙𑇆

नर्तक आत्मा ॥३/९॥

Nartaka ātmā || 3/9 ||

Az Én (ātmā) a színész (nartakaḥ) || 3/9 ||

𑆫𑆕𑇀𑆓𑆾𑇁𑆤𑇀𑆠𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑇆𑇓/𑇑𑇐𑇆

रङ्गोऽन्तरात्मा ॥३/१०॥

Raṅgo'ntarātmā || 3/10 ||

A belső én avagy a finom test (antar-ātmā)
 (az Én játékának) színpada (raṅgaḥ) || 3/10 ||

𑆥𑇀𑆫𑆼𑆑𑇀𑆰𑆑𑆳𑆟𑆵𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆟𑆴 𑇆𑇓/𑇑𑇑𑇆

प्रेक्षकाणीन्द्रियाणि ॥३/११॥

Prekṣakāṇīndriyāṇi || 3/11 ||

Az érzékek (indriyāṇi) a nézők (prekṣakāṇi) | | 3/11 ||

𑆣𑆵𑆮𑆯𑆳𑆠𑇀𑆱𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆴𑆂 𑇆𑇓/𑇑𑇒𑇆

धीवशात्सत्त्वसिद्धिः ॥३/१२॥

Dhīvaśātsattvasiddhiḥ || 3/12 ||

A Létezés Valódi Esszenciájának Realizációja (sattva-siddhiḥ)
a (felébredett) intellektus erején keresztül (tárul fel) (dhī-vaśāt) | | 3/12 ||

𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆨𑆳𑆮𑆂 𑇆𑇓/𑇑𑇓𑇆

सिद्धः स्वतन्त्रभावः ॥३/१३॥

Siddhaḥ svatantrabhāvaḥ || 3/13 ||

(Így,) a Szabadság Állapota (svatantra-bhāvaḥ) eléretett (siddhaḥ) || 3/13 ||

𑆪𑆡𑆳 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆠𑆡𑆳𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆫 𑇆𑇓/𑇑𑇔𑇆

यथा तत्र तथान्यत्र ॥३/१४॥

Yathā tatra tathānyatra || 3/14 ||

Ahogy (yathā) ott --vagyis egy ilyen Nagy Yogin esetén-- (tatra),
úgy (tathā) máshol is (anyatra) || 3/14 ||

𑆮𑆴𑆱𑆫𑇀𑆓𑆱𑇀𑆮𑆳𑆨𑆳𑆮𑇀𑆪𑆳𑆢𑆧𑆲𑆴𑆂 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆼𑆱𑇀𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆂 𑇆𑇓/𑇑𑇕𑇆

विसर्गस्वाभाव्यादबहिः स्थितेस्तत्स्थितिः ॥३/१५॥

Visargasvābhāvyādabahiḥ sthitestatsthitiḥ || 3/15 ||

(Ez azt jelenti:) lévén a (világ) megnyilvánulása természetes (visarga-svābhāvyāt), annak megjelenése (tat-sthitiḥ) nem lép ki (a Tudatosságból) (abahiḥ…sthiteḥ) || 3/15 ||

𑆧𑆵𑆘𑆳𑆮𑆣𑆳𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇑𑇖𑇆

बीजावधानम् ॥३/१६॥

Bījāvadhānam || 3/16 ||

(Fent kell tartani a) Figyelmet (avadhānam)
a Magra (ami nem más, mint az Éberség) (bījā) || 3/16 ||

𑆄𑆱𑆤𑆱𑇀𑆡𑆂 𑆱𑆶𑆒𑆁 𑆲𑇀𑆫𑆢𑆼 𑆤𑆴𑆩𑆘𑇀𑆘𑆠𑆴 𑇆𑇓/𑇑𑇗𑇆

आसनस्थः सुखं ह्रदे निमज्जति ॥३/१७॥

Āsanasthaḥ sukhaṃ hrade nimajjati || 3/17 ||

(Az, aki az Éberség) āsana-ján nyugszik (āsana-sthaḥ), könnyedén (sukham) elmerül (nimajjati) a (Tudatosság Nagy) Tavában (hrade) | | 3/17 ||

𑆱𑇀𑆮𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆤𑆴𑆫𑇀𑆩𑆳𑆟𑆩𑆳𑆥𑆳𑆢𑆪𑆠𑆴 𑇆𑇓/𑇑𑇘𑇆

स्वमात्रानिर्माणमापादयति ॥३/१८॥

Svamātrānirmāṇamāpādayati || 3/18 ||

Ő a (diverzitás) mértékét --vagyis a teremtést-- saját mértéke fényében
--vagyis önmagából-- (sva-mātrā-nirmāṇam) hozza létre (āpādayati) || 3/18 ||

𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆮𑆴𑆤𑆳𑆯𑆼 𑆘𑆤𑇀𑆩𑆮𑆴𑆤𑆳𑆯𑆂 𑇆𑇓/𑇑𑇙𑇆

विद्याविनाशे जन्मविनाशः ॥३/१९॥

Vidyāvināśe janmavināśaḥ || 3/19 ||

Egy (másik) születés (lehetősége) szertefoszlik (janma-vināśaḥ) a Bölcsesség nem-megszűnésének --vagyis fenntartásának-- esetén (vidyā-avināśe) | | 3/19 ||

𑆑𑆮𑆫𑇀𑆓𑆳𑆢𑆴𑆰𑆶 𑆩𑆳𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑇀𑆪𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆂 𑆥𑆯𑆶𑆩𑆳𑆠𑆫𑆂 𑇆𑇓/𑇒𑇐𑇆

कवर्गादिषु माहेश्वर्याद्याः पशुमातरः ॥३/२०॥

Kavargādiṣu māheśvaryādyāḥ paśumātaraḥ || 3/20 ||

Māheśvarī és más (úrnők) (māhā-īśvarī-ādyāḥ) a limitált létező anyái (paśu-mātaraḥ), (mert ők) a ‘ka’-val kezdődő betűk csoportjában laknak, (amelyek iránt a limitált létező elkötelezett) (ka-varga-ādiṣu) | | 3/20 ||

𑆠𑇀𑆫𑆴𑆰𑆶 𑆖𑆠𑆶𑆫𑇀𑆡𑆁 𑆠𑆽𑆬𑆮𑆢𑆳𑆱𑆼𑆖𑇀𑆪𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇒𑇑𑇆

त्रिषु चतुर्थं तैलवदासेच्यम् ॥३/२१॥

Triṣu caturthaṃ tailavadāsecyam || 3/21 ||

A (Tudatosság) Negyedik (Állapotát, ami ‘azok Szemlélője’) (caturtham) bele kell önteni (āsecyam) a másik háromba --vagyis az érzékszervi tapasztalásba, mentális tevékenységbe és e kettő hiányába is-- (triṣu) | | 3/21 ||

𑆩𑆓𑇀𑆤𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆼𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆮𑆴𑆯𑆼𑆠𑇀 𑇆𑇓/𑇒𑇒𑇆

मग्नः स्वचित्तेन प्रविशेत् ॥३/२२॥

Magnaḥ svacittena praviśet || 3/22 ||

(A Yogin, aki) elmerült (a háromban, azok Szemlélőjeként) (magnaḥ), be kell, hogy lépjen (praviśet) (az Univerzális Tudatosságba gondolatmentes) elméjével (sva-cittena) || 3/22 ||

𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆱𑆩𑆳𑆖𑆳𑆫𑆼 𑆱𑆩𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇒𑇓𑇆

प्राणसमाचारे समदर्शनम् ॥३/२३॥

Prāṇasamācāre samadarśanam || 3/23 ||

(A megfelelő módon végzett) kilégzés közben --vagyis a világ megnyilvánulása közben, annak Forrására irányuló Éberség fenntartása mellett-- (prāṇa-samācāre) a (belső és külső) Azonosságának tapasztalata (következik be) (sama-darśanam) || 3/23 ||

𑆩𑆣𑇀𑆪𑆼𑇁𑆮𑆫𑆥𑇀𑆫𑆱𑆮𑆂 𑇆𑇓/𑇒𑇔𑇆

मध्येऽवरप्रसवः ॥३/२४॥

Madhye'varaprasavaḥ || 3/24 ||

(Ám) a közbenső állapotban --i.e. amikor a tudatállapot maga jelen van--, alantas állapotok jönnek létre (amikor az Éberség nincs megtartva) (avara-prasavaḥ) || 3/24 ||

𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆪𑆱𑆤𑇀𑆣𑆳𑆤𑆼 𑆤𑆰𑇀𑆛𑆱𑇀𑆪 𑆥𑆶𑆤𑆫𑆶𑆠𑇀𑆡𑆳𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇒𑇕𑇆

मात्रास्वप्रत्ययसन्धाने नष्टस्य पुनरुत्थानम् ॥३/२५॥

Mātrāsvapratyayasandhāne naṣṭasya punarutthānam || 3/25 ||

(Ezért,) amikor (a Yogin) kizárólag saját meggyőződését tartja fent (a belső és külső azonosságaként) (mātrā-sva-pratyaya-sandhāne), akkor újra feltárul (punaḥ…utthānam) az, ami korábban eltűnt --vagyis a Szemlélő Ébersége-- (naṣṭasya) | | 3/25 ||

𑆯𑆴𑆮𑆠𑆶𑆬𑇀𑆪𑆾 𑆘𑆳𑆪𑆠𑆼 𑇆𑇓/𑇒𑇖𑇆

शिवतुल्यो जायते ॥३/२६॥

Śivatulyo jāyate || 3/26 ||

(Így,) olyanná válik (jāyate), mint Śiva (śiva-tulyaḥ) || 3/26 ||

𑆯𑆫𑆵𑆫𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀𑆮𑇀𑆫𑆠𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇒𑇗𑇆

शरीरवृत्तिर्व्रतम् ॥३/२७॥

Śarīravṛttirvratam || 3/27 ||

Testének fenntartása (śarīra-vṛttiḥ) szolgálat (vratam) || 3/27 ||

𑆑𑆡𑆳 𑆘𑆥𑆂 𑇆𑇓/𑇒𑇘𑇆

कथा जपः ॥३/२८॥

Kathā japaḥ || 3/28 ||

Szavai (kathā) imák mormolása (japaḥ) || 3/28 ||

𑆢𑆳𑆤𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇒𑇙𑇆

दानमात्मज्ञानम् ॥३/२९॥

Dānamātmajñānam || 3/29 ||

Az Énről való Tudása  (ātmā-jñānam) (az Ő) Ajándéka  (dānam) || 3/29 ||

𑆪𑆾𑇁𑆮𑆴𑆥𑆱𑇀𑆡𑆾 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆲𑆼𑆠𑆶𑆯𑇀𑆖 𑇆𑇓/𑇓𑇐𑇆

योऽविपस्थो ज्ञाहेतुश्च ॥३/३०॥

Yo'vipastho jñāhetuśca || 3/30 ||

Aki (yaḥ) megszilárdult a gyámoltalanok Urának vagy Védelmezőjének (szerepében) (avi-pa-sthaḥ), az emellett (ca) (azok számára) a Tudás Forrásává (válik) (jñā-hetuḥ) | | 3/30 ||

𑆱𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑇀𑆫𑆖𑆪𑆾𑇁𑆱𑇀𑆪 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇓𑇑𑇆

स्वशक्तिप्रचयोऽस्य विश्वम् ॥३/३१॥

Svaśaktipracayo'sya viśvam || 3/31 ||

Számára (asya), saját Erőinek összessége vagy kiterjedése (sva-śakti-pracayaḥ) (alkotja) az univerzumot (viśvam) || 3/31 ||

𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆬𑆪𑆿 𑇆𑇓/𑇓𑇒𑇆

स्थितिलयौ ॥३/३२॥

Sthitilayau || 3/32 ||

(Annak) fenntartása és feloldódása (szintén) (sthiti-layau) || 3/32 ||

𑆠𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆳𑆮𑆥𑇀𑆪𑆤𑆴𑆫𑆳𑆱𑆂 𑆱𑆁𑆮𑆼𑆠𑇀𑆠𑆸𑆨𑆳𑆮𑆳𑆠𑇀 𑇆𑇓/𑇓𑇓𑇆

तत्प्रवृत्तावप्यनिरासः संवेत्तृभावात् ॥३/३३॥

Tatpravṛttāvapyanirāsaḥ saṃvettṛbhāvāt || 3/33 ||

Még (api) annak --vagyis az univerzumnak-- jelenlétekor (tat-pravṛttau) sem tűnik el (Ébersége) (anirāsaḥ), mert a Szubjektum, (mint saját Énje) szüntelen jelen van (saṃvettṛ-bhāvāt) || 3/33 ||

𑆱𑆶𑆒𑆢𑆶𑆂𑆒𑆪𑆾𑆫𑇀𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆩𑆤𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇓𑇔𑇆

सुखदुःखयोर्बहिर्मननम् ॥३/३४॥

Sukhaduḥkhayorbahirmananam || 3/34 ||

(Számára) öröm és bánat (sukha-duḥkhayoḥ) úgy ismert (mananam)
 (, mint valami) külső (realitás) (bahis) || 3/34 ||

𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆑𑆼𑆮𑆬𑆵 𑇆𑇓/𑇓𑇕𑇆

तद्विमुक्तस्तु केवली ॥३/३५॥

Tadvimuktastu kevalī || 3/35 ||

Ő valóban (tu) szabad azoktól --vagyis örömtől és bánattól-- (tat-vimuktaḥ),
 (így, Ő) egy ‘Kevalin’ vagy ‘Egyedül létező’ (kevalī) || 3/35 ||

𑆩𑆾𑆲𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆱𑆁𑆲𑆠𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆑𑆫𑇀𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑇆𑇓/𑇓𑇖𑇆

मोहप्रतिसंहतस्तु कर्मात्मा ॥३/३६॥

Mohapratisaṃhatastu karmātmā || 3/36 ||

De (tu) (az, akinek) jellemzője a ‘tevékenykedés’ (karma-ātmā),
az az illúzió megtestesülése (moha-prati-saṃhataḥ) || 3/36 ||

𑆨𑆼𑆢𑆠𑆴𑆫𑆱𑇀𑆑𑆳𑆫𑆼 𑆱𑆫𑇀𑆓𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆑𑆫𑇀𑆩𑆠𑇀𑆮𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇓𑇗𑇆

भेदतिरस्कारे सर्गान्तरकर्मत्वम् ॥३/३७॥

Bhedatiraskāre sargāntarakarmatvam || 3/37 ||

Amikor a dualitás feloldódott (bheda-tiras-kāre),
 (A Yogin) egy új (nem-duális) teremtés forrása (sarga-antara-karma-tvam) | | 3/37 ||

𑆑𑆫𑆟𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆾𑇁𑆤𑆶𑆨𑆮𑆳𑆠𑇀 𑇆𑇓/𑇓𑇘𑇆

करणशक्तिः स्वतोऽनुभवात् ॥३/३८॥

Karaṇaśaktiḥ svato'nubhavāt || 3/38 ||

Az érzékszervek Ereje (karaṇa-śaktiḥ) Magától bizonyításra kerül
 (svataḥ) (a yogin) saját tapasztalata által (anubhavāt) || 3/38 ||

𑆠𑇀𑆫𑆴𑆥𑆢𑆳𑆢𑇀𑆪𑆤𑆶𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇓/𑇓𑇙𑇆

त्रिपदाद्यनुप्राणनम् ॥३/३९॥

Tripadādyanuprāṇanam || 3/39 ||

(Majd, minden kogníció) három fázisának, a fő --vagyis az Én Éberségének, ami a Negyedik vagy Turya-- állapotával való életre keltése (történik meg) (tri-pada-ādi-anu-prāṇanam) || 3/39 ||

𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆮𑆖𑇀𑆗𑆫𑆵𑆫𑆑𑆫𑆟𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆼𑆰𑆶 𑇆𑇓/𑇔𑇐𑇆

चित्तस्थितिवच्छरीरकरणबाह्येषु ॥३/४०॥

Cittasthitivaccharīrakaraṇabāhyeṣu || 3/40 ||

Az elme ugyanezen mozdulatlansága (citta-sthiti-vat) (jelenik meg) a testben, az érzékekben (és még) a (Valóság) külső terepén (is) (śarīra-karaṇa-bāhyeṣu) || 3/40 ||

𑆃𑆨𑆴𑆬𑆳𑆰𑆳𑆢𑇀𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆓𑆠𑆴𑆂 𑆱𑆁𑆮𑆳𑆲𑇀𑆪𑆱𑇀𑆪 𑇆𑇓/𑇔𑇑𑇆

अभिलाषाद्बहिर्गतिः संवाह्यस्य ॥३/४१॥

Abhilāṣādbahirgatiḥ saṃvāhyasya || 3/41 ||

A (valami külsőre irányuló) vágy miatt (abhilāṣāt), kifelé fordulása (következik be) (bahiḥ-gatiḥ) annak, kinek figyelmét elterelik (az objektumok) --vagyis a limitált létezőnek-- (saṃvāhyasya) || 3/41 ||

𑆠𑆢𑆳𑆫𑆷𑆞𑆥𑇀𑆫𑆩𑆴𑆠𑆼𑆱𑇀𑆠𑆠𑇀𑆑𑇀𑆰𑆪𑆳𑆘𑇀𑆘𑆵𑆮𑆱𑆕𑇀𑆑𑇀𑆰𑆪𑆂 𑇆𑇓/𑇔𑇒𑇆

तदारूढप्रमितेस्तत्क्षयाज्जीवसङ्क्षयः ॥३/४२॥

Tadārūḍhapramitestatkṣayājjīvasaṅkṣayaḥ || 3/42 ||

Megalapozódván eme (vágy) meghaladásában (tat-ārūḍha-pramiteḥ), (majd) annak feloldódásán keresztül (tat-kṣayāt) az individualitás teljes megszűnése (következik be) (jīva-saṅkṣayaḥ) || 3/42 ||

𑆨𑆷𑆠𑆑𑆚𑇀𑆖𑆶𑆑𑆵 𑆠𑆢𑆳 𑆮𑆴𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆾 𑆨𑆷𑆪𑆂 𑆥𑆠𑆴𑆱𑆩𑆂 𑆥𑆫𑆂 𑇆𑇓/𑇔𑇓𑇆

भूतकञ्चुकी तदा विमुक्तो भूयः पतिसमः परः ॥३/४३॥

Bhūtakañcukī tadā vimukto bhūyaḥ patisamaḥ paraḥ || 3/43 ||

Majd (tadā) (eme vágy feloldódása miatt, annak ellenére, hogy) az elemek burkaként megmaradnak --vagyis testét nem hagyja el-- (bhūta-kañcukī), Ő Felszabadult (vimuktaḥ) (és) méginkább (bhūyas) azonos az Úrral (patisamaḥ), (lévén Ő) is Szabad és Teljes (paraḥ). || 3/43 ||

𑆤𑆽𑆱𑆫𑇀𑆓𑆴𑆑𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆱𑆩𑇀𑆧𑆤𑇀𑆣𑆂 𑇆𑇓/𑇔𑇔𑇆

नैसर्गिकः प्राणसम्बन्धः ॥३/४४॥

Naisargikaḥ prāṇasambandhaḥ || 3/44 ||

Az individuális életerővel való kapcsolat (prāṇa-sambandhaḥ) természetes (naisargikaḥ) | | 3/44 ||

𑆤𑆳𑆱𑆴𑆑𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆩𑆣𑇀𑆪𑆱𑆁𑆪𑆩𑆳𑆠𑇀𑆑𑆴𑆩𑆠𑇀𑆫 𑆱𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆱𑆮𑇀𑆪𑆱𑆿𑆰𑆶𑆩𑇀𑆤𑆼𑆰𑆶 𑇆𑇓/𑇔𑇕𑇆

नासिकान्तर्मध्यसंयमात्किमत्र सव्यापसव्यसौषुम्नेषु ॥३/४५॥

Nāsikāntarmadhyasaṃyamātkimatra savyāpasavyasauṣumneṣu || 3/45 ||

Amikor szüntelen éberség van jelen a prāṇa vagy élet-erő Középpontjában (nāsika-antar-madhya-saṃyamāt) a bal, jobb és a középső csatornában, (savya-apasavya-sauṣumneṣu), mi egyebet mondhatna bárki (minderről) (kim…atra)? || 3/45 ||

𑆨𑆷𑆪𑆂 𑆱𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆩𑆵𑆬𑆤𑆩𑇀 𑇆𑇔𑇖𑇆

भूयः स्यात्प्रतिमीलनम् ॥४६॥

Bhūyaḥ syātpratimīlanam || 46 ||

(Egy ilyen Yogin számára Saját Esszenciális Természetének Ébersége) van jelen (syāt) újra és újra (bhūyaḥ) kívül (és) belül egyaránt (prati-mīlanam) || 46 ||

Első Fejezet

Második Fejezet

Harmadik Fejezet

Iti śivam