Sattārdhaśatikā
Ötven versszak a Létezésről
कः समर्थस्तु नाथस्य सदसती विचिन्तनैः ।
आलोकितुं यथा नाथः स्वास्तिताया मनाक्शिखा ॥१॥
Kaḥ samarthastu nāthasya sadasatī vicintanaiḥ |
Ālokituṃ yathā nāthaḥ svāstitāyā manākśikhā || 1 ||
Ki (kaḥ) volna (tu) képes (samarthaḥ) bizonyítani (ālokitum) az Úr (nāthasya) Létét vagy nem-létét (sat-asatī) gondolatok útján (vicintanaiḥ), ha (yathā) az Úr (nāthaḥ) “csupán” (manāk) az egyén saját Létének (sva-astitāyāḥ)̄ Lángja (śikhā)? || 1 ||
Megjegyzés:
E versszak szándéka, hogy feltárja azt a tényt, miszerint ez a szöveg a nagy Utpaladeva mester ‘tanítási módszerén’ alapszik, mivel ugyanezzel a gondolattal kezdte a Īśvarapratyabhijñākārikā című szöveget. A nem-duális Śaivizmusban lehetetlen bebizonyítani vagy cáfolni az Úr létezését, mivel az Úr Maga az egyén saját Létezésének Ténye. Ennélfogva, míg valaki létezik, az Úr is létezik. Isten ‘bizonyításának’ vagy ‘cáfolatának’ kérdése kizárólag duális filozófiai iskolákban jelenik meg, melyek az Urat egy másik létezőnek tekintik.
यदर्थं कस्यचिन्नैव प्रामाण्यं स्वजनेरिह ।
आयुषो न प्रयाणं यत्स्मृतिजातप्रतिष्ठितम् ॥२॥
Yadarthaṃ kasyacinnaiva prāmāṇyaṃ svajaneriha |
Āyuṣo na prayāṇaṃ yatsmṛtijātapratiṣṭhitam || 2 ||
Hiszen (yat-artham) ezen a világon (iha) senkinek (kasyacid-na-eva) sincs bizonyítéka (prāmāṇyam) saját születéséről (sva-janeḥ), mivel bizonyosan (tu) nincs (olyan) kezdőpontja (prayāṇam) az életnek (āyuṣaḥ), mely (yat) emlékezetből tárul fel (smṛti-jāta-pratiṣṭhitam). || 2 ||
Megjegyzés:
Senki sem rendelkezik bizonyítékkal a saját születéséről, mivel senki sem ismeri vagy emlékszik arra a pillanatra, amikor elkezdett létezni. Az egyedüli tény, mely bárki számára adatott, hogy létezik, és ez a tény nem olyasmi, amit valaki azért ismer, mert van egy elképzelése róla, hanem egyszerűen érzi a saját létezését. Amikor valaki az “én nem létezem” szavak jelentésén gondolkozik, még akkor is folyamatosan létezik ezen mentális tevékenység közben. Pontosan ez az Úr Létezése, Kit a Létezés Legfőbb Állapotának neveznek, azért a Legfőbb, mert az Ő Létezésének Ténye szakadatlan. Az, ami nem a Legfőbb nem más, mint egy elképzelés a létezésről. Mindenki rendelkezik eme Létezés Legfőbb Állapotával, különben a létezésről való gondolkodás is lehetetlen lenne. Így, a születéssel és halállal kapcsolatos elképzelések azon állapotot tükrözik, mely állapot a nem-legfőbbnek nevezett. Más szóval, a nem-legfőbb létező pusztán kitaláció.
आत्मैवैकोऽजडत्वे वर्तमानः सम्प्रतिष्ठितः ।
यो विमर्शसुसम्पन्नः प्रोक्ताशिखासमाप्लुतः ॥३॥
Ātmaivaiko'jaḍatve vartamānaḥ sampratiṣṭhitaḥ |
Yo vimarśasusampannaḥ proktāśikhāsamāplutaḥ || 3 ||
Az Egyetlen (eva-ekaḥ) létező entitás (vartamānaḥ) az Én (ātmā), (Aki) az ‘élettel teli’ Állapotban (a-jaḍa-tve) nyugszik (sam-pratiṣṭhitaḥ), felvértezve az Ön-éberség teljességével (yaḥ…vimarśa-su-sam-pannaḥ), (és Kit) csordultig kitöltölt az említett (Létezés) Lángja (proktā-śikhā-sam-āplutaḥ). || 3 ||
Megjegyzés:
A korábban említett létezés tényének érzését úgy nevezzük virmaśa vagy éberség, ami soha nem tűnik el, még akkor sem, ha – úgy mondván – valaki nem éber erről a létezésről. Az egyén saját létezésével kapcsolatos éberség hiánya csupán egy szó jelentése az egyén elméjében; következésképpen, mindenki éber az Úrról, amíg az “Én élek” érzése aktív. Ez a ‘mindig élő’ létező az egyén saját Énje vagy Esszenciális Természete.
अहं तत्त्वेन पञ्चत्वात्प्रसूत इति वासना ।
दुःसाध्या कस्यचिद्यावद्देहस्य समता हि शाः ॥४॥
Ahaṃ tattvena pañcatvātprasūta iti vāsanā |
Duḥsādhyā kasyacidyāvaddehasya samatā hi śāḥ || 4 ||
Rendkívül nehéz meghaladni (duḥsādhyā) az ideát (vāsanā), (miszerint) “én (aham) bizonyosan (tattvena) az elemekből (pañca-tvāt) születtem (prasūtaḥ…iti)”, amíg (yāvat) valakinek (kasyacid) a (finom és durva) testekkel (dehasya) való önazonosítása (samatā...hi) uralkodik (śāḥ). || 4 ||
Megjegyzés:
Az “én az elemekből születtem” vagy “én az elemekből állok” ideája testesíti meg az egyén önazonosítását az ő saját finom avagy mentális és durva avagy fizikai testeivel. Más szóval, nagyon nehéz meghaladni ezt az elképzelést, mivel ez csupán az egyén saját korlátolt önazonosítását tükrözi, következésképpen meg kell értenie, hogy a probléma az egyén saját önazonosítása az ő finom és durva elemekből álló testeivel. De ezen testeknek semmi köze az egyén saját ön-éberségéhez, mivel a létezés ténye soha nem változik meg senkiben sem, még az egyén testeinek változása során sem. Az a forma, amit ‘gyermeknek’ nevezünk, és az a forma, amit ‘öregembernek’ nevezünk teljesen különbözőek. Ha látunk egy festményt --vagyis egy képet-- egy gyerekről és egy festményt egy öregemberről, akkor azt gondoljuk, hogy két külön létező. De ha valaki azt mondja, ez a két létező egy és ugyanaz, csak az egyik gyerekkorában készült, a másik pedig már felnőttként, akkor nekünk nincs semmilyen érzékszervi bizonyítékunk ezen állítás igazolására, mivel a szemeink számára a két test nagyon különböző. Mindazonáltal, hihetünk abban, hogy valóban ugyanazt a létezőt látjuk különböző testekkel, mivel tudjuk, hogy mi is ugyanazok vagyunk az egész életünk során a testi változásainktől függetlenül. “Én ugyanaz a létező voltam amikor gyerek voltam, mint most, egy idősebb személyként, kinek más a teste.” Ezt az Ön-éberségünk miatt tujduk. Ha valaki azt gondolja: “Ez én voltam, amikor gyerek voltam, de ezután sokat változtam és most más vagyok”, akkor ő a testéről beszél. Bárki sokat változhat a személyiségében, mely olyan mentális tartalmakból áll, mint az elképzelései, hogy miket kedvel, stb. Ugyanígy sokat változhat a fizikai teste is, de egyetlen pillanatnyi törés sincs a tényben, hogy létezik. Ha nincs szakadatlan kapcsolat a fiatal és az idős ‘én’ között, nem vagyunk képesek megérteni, hogyan lehetséges lefesteni ugyanazt a létezőt két különböző formában. A különbséget ezen két érvelés között ‘nézőpontnak’ nevezzük a Yoga-ban.
विकल्पगोचरे मग्न एतादृग्वृजिनो यतः ।
प्रतिपक्षः सदं यस्मिन्यस्मात्प्रश्नसमुच्छ्रयः ॥५॥
Vikalpagocare magna etādṛgvṛjino yataḥ |
Pratipakṣaḥ sadaṃ yasminyasmātpraśnasamucchrayaḥ || 5 ||
Lévén (yataḥ) egy ilyen korlátolt létező (etādṛś-vṛjinaḥ) elmerül (magnaḥ) a gondolatok világában (vikalpa-gocare), amiben (yasmin) szüntelen (sadam) egy ellentét (tárul fel) (pratipakṣaḥ), mely (yasmāt) (újabb és újabb válaszra váró) kérdések megszületését (ösztökéli) (praśna-samucchrayaḥ). || 5 ||
Megjegyzés:
Aki a saját testeivel azonosítja önmagát, az egy korlátolt létező, ki kizárólag a gondolkodásban merült el. A gondolkodás folyama nélkül képtelen lenne azonosítania a saját Énjét mással, mint egy mindig létező entitás, melynek nincs születési dátuma, súlya, hangulata, élettörténete, emlékei, stb. Mindezekhez szükségesek a gondolatok, míg az egyén gondolatmentes létezésének tényéhez nem szükséges semmilyen gondolat. Miért nem lehet a gondolkodás folyamata soha a megoldás ezen ‘létkérdés problémájára’? Mert a gondolkodás alapja az összes lehetőség elutasítása azon kívül, amit az ember a saját elméjében felvet. Például: valaki nem képes egy almára gondolni a nélkül, hogy elvetne minden más gyümölcsöt, mivel az “ez egy alma” címke hamis lenne számára. Ennélfogva egy gondolatnak mindig megszámlálhatatlan ellentétpárja van, ami a ‘kérdések és válaszok’ végtelen vihara, ami mindenki életét elárasztja. Ez a gondolkodásban való folyamatos elmerülés az alapja az egyén létezésével kapcsolatos korlátolt megértésének.
प्रतिपक्षस्य मूर्तिस्तु विवक्षाया मनोगता ।
अहं प्रसूत आत्मा न वेति हि द्वन्द्वकल्पना ॥६॥
एषा सत्यानृतोऽभ्यूहो यथात्मा न विपर्ययः ।
अथाप्यात्मा यथातथ्यं भोक्तैवैकस्तु वाञ्छयोः ॥७॥
Pratipakṣasya mūrtistu vivakṣāyā manogatā |
Ahaṃ prasūta ātmā na veti hi dvandvakalpanā || 6 ||
Eṣā satyānṛto'bhyūho yathātmā na viparyayaḥ |
Athāpyātmā yathātathyaṃ bhoktaivaikastu vāñchayoḥ || 7 ||
Az ellentétes ‘oldalnak’ van egy aspektusa, (, és) a kifejezésvágyból tárul fel
Az ellentétes ‘oldalnak’ (prati-pakṣasya) van egy aspektusa (mūrtiḥ…tu) (mely) az egyén elméjében létezik (manas-gatā) (és) éa kifejezésvágyból tárul fel (vivakṣāyā), mint (iti) egy ellentétes gondolat (például) (dvandva-kalpanā): ‘én (aham) magam megszülettem (prasūtaḥ), de (vā) az Én (ātmā) születetlen (na)’. || 6 ||
Ez (eṣā) egy érvényes következtetésnek tűnhet, azonban téves (sati-ānṛtaḥ…abhyūhaḥ), mivel (yathā) az Én (ātmā) nem (na) lehet ellentéte (valaminek) (viparyayaḥ), továbbá (atha-api) az Én valóban (yathā-tathyam) az egyetlen (eva) Tapasztalója (bhoktā…tu) e két kijelentésnek (vāñchayoḥ). || 7 ||
Megjegyzés:
‘A létezés valódi tényével’ kapcsolatos állítások egy bizonyos szintű megértése után valaki így kezdhet érvelni: “Megszülettem, de az Én vagy az Úr nem”. Ez logikus következtetés, de csak annak, aki a változó testeivel azonosítja magát. Ez a gondolkodás következménye, miszerint valaki csak ‘ellentétek’ mentén tud gondolkodni. Ez a következtetés az egyén korlátolt logikájából származik és nem a Yoga szövegekből. A Szövegek azt mondják, hogy az egyén az Úr Maga és nem az Ő korlátolt verziója, következésképpen ez az érvelés egy félreértés eredménye. A Yogaban egy ilyen félreértést ‘hibás érvelésnek’ neveznek. Hibás, mivel az egyén testtel való azonosítását tükrözi.
Továbbá, az Én nem lehet semmi ellentéte, mivel ‘egy ellentét’ kizárólag gondolatok útján hozható létre, és gondolatok által az egyén csak valamilyen kreálttal azonosíthatja magát. Ennélfogva az egyetlen megoldás, hogy az Ön-éberség által az Úrral azonosítsa magát, és ez a Śaivizmus célja. Minden más gyakorlat, folyamat, realizáció, stabilizáció, stb. - ha van egyáltalán - ezen megértésen alapszik azoknak, akik komoly spirituális törekvők.
तथापि देहचिन्ते ये उत्पाद्ये परिकल्पनात् ।
विषयीयेण भावेनात्मा न भोज्यो न भोजनम् ॥८॥
Tathāpi dehacinte ye utpādye parikalpanāt |
Viṣayīyeṇa bhāvenātmā na bhojyo na bhojanam || 8 ||
Bár (tathā-api) a test és a gondolat --vagyis az elme-- (deha-cinte) született vagy kreált (ye- utpādye) a megragadás által (parivedanāt), mint (bhāvena) (a tapasztalás) tárgya (viṣayīyeṇa), az Én (ātmā) nem (kerül tapasztalásra) sem úgy (na), mint élvezett --vagyis objektum-- (bhojyaḥ), sem (na) mint az élvezet aktusa (bhojanam). || 8 ||
Megjegyzés:
Az Én a Tapasztaló; ennélfogva az egyén nem képes élvezni vagy tapasztalni a saját Énjét, csak kizárólag azt, amit az ő saját Énje hozott létre, legyen az tárgya a belső érzékszerveknek, melyeket egyén elméjének nevezünk, vagy tárgya az egyén külső érzékszerveinek.
विषयीयविपक्षस्य संस्कारस्तु निसर्गजः ।
अन्यथा वेदनं नालं विकल्पस्तु भविष्यति ॥९॥
यो निरासप्रसूतः सा निरासपरिजा खलु ।
सर्वगात्मनिरासस्तु याज्ञानमिति कथ्यते ॥१०॥
यावत्तु कस्यचिन्नाम्लफलोऽयमिति निश्चयः ।
मधूलीयमिति प्राप्तिः सत्यं तावद्यथास्थिता ॥११॥
पदार्थस्तु यतः खण्डो विना ग्राह्यविनिग्रहम् ।
षण्ढा अर्था न शक्ताश्चिन्तामूलं भावितुं ततः ॥१२॥
Viṣayīyavipakṣasya saṃskārastu nisargajaḥ |
Anyathā vedanaṃ nālaṃ vikalpastu bhaviṣyati || 9 ||
Yo nirāsaprasūtaḥ sā nirāsaparijā khalu |
Sarvagātmanirāsastu yājñānamiti kathyate || 10 ||
Yāvattu kasyacinnāmlaphalo'yamiti niścayaḥ |
Madhūlīyamiti prāptiḥ satyaṃ tāvadyathāsthitā || 11 ||
Padārthastu yataḥ khaṇḍo vinā grāhyavinigraham |
Ṣaṇḍhā arthā na śaktāścintāmūlaṃ bhāvituṃ tataḥ || 12 ||
Egy (tapasztalt) objektum ellentétének (viṣayīya-vipakṣasya) benyomása (saṃskāraḥ…tu) veleszületett (vagyis ott rejlik magában a tapasztalásban) (ni-sargajah), különben (anyathā) egy tapasztalás (vedanam) sosem (na…alam) válhat (bhaviṣyati) gondolattá (annak eredményeként) (vikalpah…tu), ami (yah) elutasításból születik (nirāsa-prasūtaḥ). A (sā) forrása ennek (a veleszületett) elutasításnak (nirāsa-parijā) az (iti) úgynevezett (kathyate) spirituális tudatlanság (maga) (ājñānam), amely (yā) a mindent átható Én elutasítása (sarva-ga-ātmā-nirāsaḥ). || 9-10 ||
(Más szóval), valaki (meghatározásának) érvényessége (kasyacid-prāptiḥ), mint (iti) (például): “ez (iyam) egy mangó fa (madhūlī)” valójában (satyam) csak akkor érvényes (tāvat...tu-yathāsthitā), ha (yāvat) fennáll a bizonyossága (niścayaḥ) (az ideának, miszerint): “ (ayam) ez nem (na) egy tamarind fa (amla-phalaḥ…iti)”. || 11 ||
Mivel (yataḥ...tataḥ) az objektumok kölcsönös különbözőségének fennállása (grāhya-vi-nigraham) nélkül (vinā), egy szó (aktuális) jelentése (pada-arthaḥ...tu) sérül (khaṇḍaḥ), (és egy szó) eunuk vagy terméketlen (ṣaṇḍhāḥ) jelentéssel (arthāḥ) nem (na…śaktāḥ) lehet (bhāvitum) egy gondolat alapja (cintā-mūlam). || 12 ||
Megjegyzés:
Egy gondolat mindig az ellentéte mindannak, ami nem a gondolatról szól, különben az nem lehet egy gondolat, mivel egy gondolat a gondolkodás tárgya, (és a gondolkodás nem más,) mint egy opció kiválasztása a számos lehetőség közül. Továbbá az által, hogy kiválasztásra kerül a számos lehetőségből egy, a ‘sokaság’ koncepciója úgyszint megszületik az adott pillanatban, mivel azok kölcsönösen kapcsolatban állnak.
Egy gondolat egy objektumról különböző kell legyen minden mástól, máskülönben sérült lenne a szó jelentése, amivel valaki a gondolkodás egy objektumát azonosítja. A ‘minden más’ vagy ‘bármely más jelentés’, ami különbözik a ‘kiválasztott ideától’ nem megnyilvánult, hanem egy potenciális formában nyugszik a Gondolkodó Kreatív Erejében. Ennélfogva, az egyén azt tapasztalja, hogy jelentés jelentés után tárul fel az elméjében egyik pillanatról a másikra az élete során, de minden jelentés elutasításon alapszik.
Például: valaki kizárólag akkor mondhatja, hogy “ez egy mangó fa”, ha bizonyos arról, hogy az nem egy tamarind fa. Amikor az “ez egy mangó fa” állítást elfogadjuk, a ‘mangó fa’ szó aktiválódik, vagyis jelentést kap, és ez a jelentés minden más jelentés ellentétévé válik. Így különböztetjük meg a dolgokat a szavak jelentése által.
Természetsen lehetetlen egyesével elutasítani minden más jelentést a ‘mangó fán’ kívül; ezért egy ilyen mértékű elutasítás azonnal megtörténik minden pillanatban, kiváltképp amikor valaki valami olyanról gondolkozik, amit jól ismer.
De ha egy szó jelentése sérült a bizonytalanság miatt, akkor az egyén nem képes azt semmihez se kapcsolni. Például: ha valaki nem bizonyos a felől, hogy mangó fát lát-e, a ‘mangó fa’ szó jelentésnek nincs ereje, és ebben az esetben nem fog feltárulni semmilyen gondolat a fa mibenlétével kapcsolatban, amíg el nem jön a bizonyosság, például az “á, ez egy fügefa” formájában.
Így, az ‘ellentét’ lehetőségét magában hordozza a gondolkodás folyamata, csakúgy, amint a fa lehetőségét magában hordozza annak magja. Más szóval, a gondolkodásból kizárólag ‘ellentét’ fakad.
Tehát, mint egy mag eredendően magában hozza egy fa lehetőségét, és egy mag létezésének kizárólagos célja, hogy fát hozzon létre a ‘teremtés’ által, ugyanilyen módon, egy gondolat egyedüli célja, hogy egy ellentétet hozzon létre az ‘elutasítás’ által. Ennélfogva, amit teremtésnek, vagy ‘egy jelentés megragadásának’ nevezünk, pusztán elutasítása minden másnak. Következésképpen a teremtés nem más, mint elutasítás.
Továbbá, ahogy egy fa egyetlen célja, hogy magot teremjen, amiből egy újabb fa nőhet ki, egy ellentét egyetlen célja, hogy egy újabb gondolatot szüljön, amiből egy újabb ellentét fog feltárulni. A gondolkodás eme körforgását nevezzük újjászülető létezésnek vagy saṃsāra-nak.
Valaki érvelhet azzal, hogy ahhoz, hogy egy fának nem kizárólagos célja, hogy magot teremjen, mivel minden fa különböző, és mindamellett, hogy magot terem, úgyszint lehetőséget ad számunkra, hogy élvezzük a változatosságát annak szépsége, mérete, stb. más fákkal történő összehasonítás formájában. Mindemellett a fák életet is adnak nekünk. Valóban, ez mind igaz. Akiknek ugyanezt a nézőpontot alkalmazzák a gondolatokra, a Śaivizmusban úgy nevezettek, mint saṃsārin-ok. A saṃsārin-ok elutasítják a saját Énjük Éberségét azért, hogy élvezhessék a gondolkodást. De miért rossz ez? Mert elutasítják az Örökkévalót a pillanatnyiért, és ez az elutasítás úgy nevezett, mint spirituális tudatlanság, ráadásul ennek a ténynek az intuitív benyomását úgy nevezzük, mint ‘Isteni Kegyelem’. Kizárólag azok keresik az Örökkévalót, kiket az ‘Isteni Kegyelem’ hajt, ami nem más, mint Magának az Örökkévalónak az Ereje.
निर्विकल्परसज्ञत्वमेतादृशं तु योगिनाम् ।
वाच्यवाचकयोरैक्ये गुरुणा प्रतिबोधतः ॥१३॥
Nirvikalparasajñatvametādṛśaṃ tu yoginām |
Vācyavācakayoraikye guruṇā pratibodhataḥ || 13 ||
A Guru (Kegyelme által) (guruṇā) az (intellektusuk) felébredésén keresztül (prati-bodha-tas) (feltárul) a yogin-ok számára (yoginām) egy olyan (etādṛśam...tu) tapasztalás, ami hasonlatos a gondolatmentességhez vagy a gondolatmentesség megízleléséhez (nirvikalpa-rasa-jñatvam), amikor nincs különbség (aikye) a szavak és általuk jelölt objektumok között (vācya-vācakayoḥ). || 13 ||
Megjegyzés:
A szavak különböző jelentését az egyén saját Önéberségének Ereje tartja fent, amikor ezt az Erőt a korlátolt létező félreérti. Az egyén saját Önéberségének Erejének félreértése már itt kifejtésre került, ami nem más, mint az egyén önazonossága a saját testeivel. Amikor egy ilyen félreértés működik, akkor Önéberség ezen Ereje összeragasztja a betük sorát szavakká és Ő jelentést ad eme újdonsült szónak. Ez a folyamat került kifejtésre az előző versszakokban. A Śivasūtra-k ezt a félreértett Erőt Mātṛkā-nak nevezi, Aki következésképpen a korlátolt tudás alapja, mely a gondolkodás folyamatát tüzeli.
Tehát amiatt, hogy ezen illuzórikus folyamatot - ami fenntartja a saṃsāra viharát - az egyén saját Önéberségének Ereje irányítja amikor Ő nem megfelelően értelmezett --vagyis amikor a testi önazonosítás jelen van--, a megoldás is az egyén saját Önéberségével kapcsolatos. Ennélfogva, a Guru Kegyelme az az Erő, ami helyreállítja az az Önéberséget az által, hogy felfedi Annak valódi természetét a spirituális törekvő számára.
A Śivasūtra-kban ez a ‘Mātṛkā kereke --vagyis a trükk-- Megvilágításának’ nevezett. Ez a tapasztalás nem más, mint a ‘gondolatmentesség megízlelése’. Ez nem tökéletes gondolatmentesség, hanem annak megízlelése. Vagyis ‘éberré válás a gondolkodás folyatának gyökeréről’, mely gyökér az egyén saját Énje. A jelenség a következő: a yogin azt érzi, hogy minden szónak ugyanaz a jelentése, és ez a jelentés úgy ragyog, hogy nem fogalmazódik meg az egyén elméjében. Miért? Mivel a Valódi Jelentése vagy Valódi Esszenciája minden szónak nem kimondható, mivel az kizárólag a valódi vagy ‘visszaállított’ állapota az Önéberségnek, amit Śaivizmusban ‘Mantra’-nak nevezünk. Ez ilyen Kegyelmi tapasztalást úgy nevezünk, hogy ‘Śāktasamāveśa’ avagy az ‘Elnyelődés mely Śakti-hoz, azaz Önéberséghez tartozik’. Habár egy ilyen Elnyelődés elutasítja a szavak létrejöttét amíg azt a Guru Kegyelme fenntartja ezt az állapotot, ez egy szükséges lépés a spirituális folyamatban, mely által egy szerencsés yogin-nak először nyílik lehetősége az Örökkévaló megértésére a pillanatnyival szemben. Senki sem válik érdekeltté ezen Örök Állapotban a Kegyelem nélkül, mivel saṃsārin-ok kifelé fordulása túl erős. Természetesen azért túl erős, mivel ezt a kifelé fordulást ugyanez a Legfőbb Erő tartja fent.
Tehát a Śāktasamāveśa spirituális transz állapota, ami akkor nyilvánul meg, amikor a Guru - vagyis a Legfőbb Úr Kegyelem Adományozo Ereje - felemeli a törekvő Tudatosságát a gondolkodási folyamat gyökerének szintjére, és ott tartja egy Gyönyörteli Elnyelődés formájában, miközben elutasítja a gondolkodás folyamatát.
Amint kifejlődik a törekvő saját kapacitása arra, hogy megmaradjon ezen gyökér szinten az által, hogy megfelelő megértéssel rendelkezik az Önéberséget illetően amit a Śākta Állapot tár fel, egy még magasabb szintű Elnyelődés következik be. Ezen magasabb Elnyelődésben, az egyén saját Énjének ugyanez a realizációja tárul fel, még a gondolkodás folyamata közben is, vagyis a szavak megformálása közben, ami most nem lesz különböző az Önéberségtől. Ezt jelenti itt a tökéletes ‘gondolatmentesség’.
Ez az Elnyelődés a ‘Śāmbhavasamāveśa’, ami Spirituális Boldogságot adományoz. A Boldogság itt az elutasítás elutasításában nyugszik, ami által ez az Elnyelődés nem-duálissá válik, ellentétben a Śāktasamāveśa-val, ami nem tökéletesen ‘non-duális’ természetű, mivel elutasítás van jelen a folyamat során. Nagyon röviden: a Guru Kegyelme megérteti az egyénnel, hogy a fák kizárólag azért léteznek, hogy magokat teremjenek, és a magok egyedül arra vannak, hogy fákat hozzanak létre, és eme megértés által ennek a játéknak a Teremtője is felismerésre kerül úgy, mint az egyén saját Valódi Énje. Fontos megjegyezni, hogy ezen kifejtés a ‘Śāktasamāveśa-t és Śāmbhavasamāveśa-t’ illetően nem a ‘Śāktopāya-ról és Śāmbhavopāya-ról’ szólnak. A Samāveśa-k ebben a kontextusban az egymást követő upāya-k tetőpontjai.
समादेयं विना तथ्यं प्रतिवस्तु निरूहगम् ।
ग्राह्यस्य न विकल्पात्तु निवेदितप्रकाशनम् ॥१४॥
Samādeyaṃ vinā tathyaṃ prativastu nirūhagam |
Grāhyasya na vikalpāttu niveditaprakāśanam || 14 ||
Valójában (tathyam), egy érvényes (samādeyam) ellentétpár (prati-vastu) nélkül (vinā), ami áthatja a logikai meggyőződés (körét) (nirūha-gam), nem (na) tárul fel egy bejelentett/kimondott objektum (nivedita-prakāśana…grāhyasya), mely gondolatból (tör elő) (vikalpāt…tu). || 14 ||
Megjegyzés:
Hogy ismét megerősítsük, egy gondolat előfeltétele egy hiteles ellentétpár, ami nélkül nem létezhet gondolat, kizárólag az egyén saját gondolatmentes Énje ragyog.
स्वात्मनोऽ खण्डितस्यैव सत्यमेतत्तिरोहितम् ।
सत्यतो नित्यकालं स मनःशङ्काप्रतिष्ठितः ॥१५॥
स्वचित्ते नित्यशोऽ त्रैव स्वात्मसत्यमनिश्चितम् ।
निश्चयोऽ पि विकल्पेन व्यपोहनात्प्रभद्यते ॥१६॥
Svātmano' khaṇḍitasyaiva satyametattirohitam |
Satyato nityakālaṃ sa manaḥśaṅkāpratiṣṭhitaḥ || 15 ||
Svacitte nityaśo' traiva svātmasatyamaniścitam |
Niścayo' pi vikalpena vyapohanātprabhadyate || 16 ||
Ez (etat) az a rejtett (tirohitam) Valóság (satyam) (ami) kizárólag az egyén Saját szüntelen létező Énjéhez tartozik (sva-ātmanaḥ…akhaṇḍitasya…eva). Kétségtelen (satyataḥ), hogy Ő (saḥ) mindig (nityakālam) az elme bizonytalanságban nyugszik (manaḥ-śaṅkā-pratiṣṭhitaḥ). || 15 ||
Ezért (atra…eva), az egyén Saját Énjének Valósága (sva-ātmā-satyam) mindig (nityaśaḥ) bizonytalan (aniścitam) az elme számára (sva-citte), (mert) az elutasítás miatt (vyapohanāt), (bármiféle) bizonyosság (niścayaḥ…api) gondolathoz van kötve (prabhadyate…vikalpena). || 16 ||
Megjegyzés:
Amit az emberi logika bizonyosságnak tekint, nem más, mint a gondolkodási folyamat eredménye. Ezen nézőpont szerint, az egyén nem lehet bizonyos a saját Énjét illetően, mivel ‘bizonyosnak lenni’ annyi, mint ‘választani’. A Śaivia Szövegekben azon kifejezések, mint: ‘az Én Ismerete’, ‘az Ének való Nyugvás’, stb. azon Önéberségen való nyilvásra vonatkozik, ami minden mentális folyamat frása, és ez a Forrás mindig létezik, még a gondolkodás közben is. Tovább, a ‘Nyugvás’ ‘azonosítást’ jelent. Egy spirituális törekvőnek meg kell ezt értenie, különben csak a saját elméjében fog vándorolni valami olyat keresve, amiről azt képzeli, hogy az az ő saját Énje. Még ha talál is valamit az elméjében, amit különlegesnek is tűnik az Ő saját Énjének Játékos Ereje miatt, ez a különleges dolog csupán egy gondolat, és végül kétségek közt hagyja, amikor egy újabb gondolat lecseréli azt.
अथापि तस्य तन्त्रेषु तत्पदं निर्विकल्पकम् ।
अकथ्यमेव तत्त्वेन सदसद्भ्रमवर्जितम् ॥१७॥
भ्रमस्तयोर्द्वकाभासः शिवसद्भावफुल्लितः ।
चित्तादर्शस्य धर्म्यो य आत्मविच्छेदकारकः ॥१८॥
Athāpi tasya tantreṣu tatpadaṃ nirvikalpakam |
Akathyameva tattvena sadasadbhramavarjitam || 17 ||
Bhramastayordvakābhāsaḥ śivasadbhāvaphullitaḥ |
Cittādarśasya dharmyo ya ātmavicchedakārakaḥ || 18 ||
Ezért (athā-api), az Ő Tantra-iban (tasya...tantreṣu), az Ő Állapota (tasya-padam) (úgy nevezett, mint) a kimondhatatlan (akathyam-eva) ‘gondolatmentesség’ (nirvikalpakam), (ami) kétségkívül meghaladja (tattvena) a ‘létezés’ és ‘nem-létezés’ (ellentétjének) illúzióját (sat-asat-bhrama-varjitam). || 17 ||
E kettő --vagyis a létezés és nem-létezés-- (tayoḥ) illúziója (bhramaḥ) egy kétrétű tükröződés (dvaka-ābhāsaḥ), ami (yaḥ) Śiva Valódi Természetéből tárul fel (śiva-sat-bhāva-phullitaḥ), (és ez) az Éntől való elkülönülés létrehozója (ātmā-viccheda-kārakaḥ) (, ami) megfelel (dharmyaḥ) az elme tükör természetének (citta-ādarśasya). || 18 ||
Megjegyzés:
Ennélfogva, az egyén saját Énjének Valüódása úgy nevezik, hogy Gondolatmentesség, ami egy technikai kifejezés azon tudás leírására, ami nem függ a mentális aktivitástól vagy gondolkodástól. Így a Legfőbb Urat e miatt tartják kimondhatatlannak vagy elképzelhetetlennek, és nem azért, mert túl nagy, túl finom, stb. Ő egyszerűen a Forrása, a Fenntartója és a Pusztítója bármilyen mentális koncepciónak. Az egyénnek fel kell ismernie ezt bármilyen módon, mivel semmi más nem képes elhozni a ‘kételyek nélküli létezés’ békéjét. A gondolatok csak kétségeket szülnek a Legfőbb Úr Létezésével kapcsolatban, Aki az Úr Śiva Maga, az egyén saját Énje, és a legmagasabb értelemben, a korlátolt létező kizárólag a ‘létezés és nem-létezés’ ellentétpárjának zavarodottsága által kötött. Ahogy azt a tiszteletreméltó Chummāsaṃketaprakāśa is kifejti:
Idameva tu sarvasya bandhamokṣobhayātmanaḥ
Śivāśivasya saṃhatṛ nistaraṅgaṃ nirāntaram ||
“Kizárólag (eva…tu) Ez (idam) a Zavartalan (nirāntaram) (és) Mozdulatlan (nistaraṅgam) Pusztítója (saṃhatṛ) a Śiva létezésével és nem-létezésével (kapcsolatos zavarodottságnak) (śiva-aśivasya) (, ami) a kötösség és Felszabadulás (dualitásának) jellegzetessége (bandha-mokṣa-ubhaya-ātmanaḥ) mindenkiben (sarvasya). || 186 || ”
अपरं केनचिद्देहं वा जगद्वा विमृश्यते ।
आयुःसंभवभावेन यदि पुनो विसूत्रता ॥१९॥
यदायुःसंभवो यस्माद्यः स्वात्मा देहिनामपि ।
ज्ञेयमित्युच्यते किंचित्शरीरमिव नैधनम् ॥२०॥
विकल्पनानुबद्धास्तत्स्पर्शने योगिनस्तदा ।
स्पर्शनं च विमर्दं स्यान्नयति शान्तिवर्जितम् ॥२१॥
Aparaṃ kenaciddehaṃ vā jagadvā vimṛśyate |
Āyuḥsaṃbhavabhāvena yadi puno visūtratā || 19 ||
Yadāyuḥsaṃbhavo yasmādyaḥ svātmā dehināmapi |
Jñeyamityucyate kiṃcitśarīramiva naidhanam || 20 ||
Vikalpanānubaddhāstatsparśane yoginastadā |
Sparśanaṃ ca vimardaṃ syānnayati śāntivarjitam || 21 ||
Ha (yadi) valaki (kenacid) egy másik (aparam) testet (deham) vagy (vā…vā) az univerzumot (jagat) tekinti (vimṛśyate) az élet Forrásának (āyuḥ-saṃbhava-bhāvena), elméjében egy zavar (keletkezik) (vi-sūtra-tā) újra és újra (punar). || 19 ||
Mert (yasmāt) ha (yadā) az élet Forrása (āyus-saṃbhavaḥ), ami (yaḥ) még (api) a testet öltött létezőknek (dehinām) is a Valódi Énje (svātmā), valami olyan (kiṃcid) amit a (tapasztalás) tárgyának (jñeyam) nevezünk (iti…ucyate) mint pl.: (iva) egy halandó (naidhanam) test (śarīram), akkor (tadā) (még) a yogī-k (yoginaḥ) is gondolkodáshoz vagy imaginációhoz kötöttek (vikalpa-anu-baddhāḥ) amikor kapcsolatot kívánnak létesíteni (saját Énjükkel) (tat-sparśane). És (ca) egy ilyen kapcsolat benyomása (a saját Énjükkel) (sparśanam) bizonyosan (syāt) elutasításhoz (vimardam) vezet (nayati), amiben béke nincsen (śānti-varjitam) || 20-21 ||
Megjegyzés:
Még a yogī-k is gondolathoz kötöttek, ha nem képesek megérteni, hogy az Énjük a Gondolkodó, és nem egy gondolat. Képzettebb yogī-k -úgy szólnán- az Önéberség által lépnek kapcsolatba a saját Énjükkel, és nem bárminek a megragadása vagy elutasítása által. Ez spirituális megértés kérdése, amit mindig elrejt Mātṛkā, ha a Guru Kegyelme nem fedi fel.
स्थूलसूक्ष्मशरीरस्य ग्राह्यस्य स्वीकृतिश्चितः ।
सत्यापनाय जीवानां गहनमूढता धियः ॥२२॥
Sthūlasūkṣmaśarīrasya grāhyasya
svīkṛtiścitaḥ |
Satyāpanāya jīvānāṃ gahanamūḍhatā dhiyaḥ || 22 ||
(Ezért,) a tapasztalható durva (és) finom testek (sthūla-sūkṣma-śarīrasya…grāhyasya) megragadása (svī-kṛtiḥ) az Én-tudatosság igazolása végett --vagyis az “Én létezek” tényének igazolása végett-- (citaḥ…satya-apanāya), a limitált létezők (jīvānām) intellektusának (dhiyaḥ) súlyos zavara (gahana-mūḍhatā). || 22 ||
Megjegyzés:
Az egyén individuális elméjének működése nem más, mint a tapasztalható objektumok birtokba vétele, mint pélául az egyén fizikai teste vagy az emlékei, ideái, stb. Mindez a játék kedvéért történik, amikor a Citi vagy a Tudatosság Ereje meggyőzi Önmagát, hogy újra és újra meg kell ragadnia és el kell utasítania dolgokat ahhoz, hogy érezze, hogy létezik. Ez a Játék tükörződik a korlátolt létező intellektusában a világi létezés vagy saṃsāra formájában. Az egyénnek be kell bizonyítania, hogy Neki nem szükséges ezt tennie. Úgy tudja bebizonyítani, hogy megérti Őt, az által, hogy az egyén felismeri, hogy nincs különbség önmaga és a Tudatosság Ereje között. Ily módon a Tudatosság Játéka megmarad, és az egyén a Játszóvá válik. Jól ismert tény, hogy a Yoga Tudománya, Szent Iratok, Titkos Tanítások és a spirituális Tradíciók a megnyilvánulásai Istennek vagy a Tudatosság Erejének, Aki Śiva Śakti-ja, és mindezek azért léteznek, hogy segítség a korlátolt létezőt a saját Énje felismerésében. Mi mást lehetne még elmondani?
भ्रान्तिर्योगिभिरेषा व्यभिचारैति कथ्यते ।
यतः स्वस्वास्तितावास्तु न जातु चिन्तनाद्गतः ॥२३॥
स्वसत्तावास्तु तत्साक्षात्क्रियते तु स्वयुक्तितः ।
जीवेनैषस्तु सारोऽपि शिवनाथः स्वयं विभूः ॥२४॥
Bhrāntiryogibhireṣā vyabhicāraiti kathyate |
Yataḥ svasvāstitāvāstu na jātu cintanādgataḥ || 23 ||
Svasattāvāstu tatsākṣātkriyate tu svayuktitaḥ |
Jīvenaiṣastu sāro'pi śivanāthaḥ svayaṃ vibhūḥ || 24 ||
Ez (eṣā) a tévképzet (bhrāntiḥ) a Yoga követői (körében) (yogibhiḥ) úgy ismert, mint “hibás érvelés” --szó szerint ‘eltéved’ vagy ‘nem érti a lényeget’-- (vyabhicāraḥ-iti-kathyate), lévén (yataḥ) valaki Létének Ténye (sva-sva-astitā-vastu) sohasem (na…jātu) származhat (gataḥ) gondolatból (cintanāt). || 23 ||
A létező saját Létének Ténye (sva-sattā-vastu…tat) kétségtelenül (tu) természetes módon (sva-yuktitaḥ) tapasztalt (sākṣāt-kriyate) egy létező által (jīvena), és (api) eme (eṣaḥ) Örök (vibhūḥ) Forrása (a Létezésnek) (sāraḥ) az Úr Śiva (śiva-nāthaḥ) Maga (svayam). || 24 ||
Megjegyzés:
Ez a jelentése annak ami korábban kifejtésre került. A ‘Yoga követői’ kifejezés jelentése a ‘Yoga ismerői’, mivel ahhoz, hogy itt valaki ‘yogin legyen’, ahhoz a ‘Yogaśāstra-k tanításának Igazságában kell megalapozódnia’. Következésképpen a tanításokat az érveken túli spirituális tapasztalások által kell megérteni. Különben a kétségek nem oszlanak el, amíg a tanítások esszenciája nem ragyog a tanítások szavain túl. Ez tisztán kifejtette Arṇasiṃha a Mahānayaprakāśa-ban:
Itthaṃ vyāvartitāpyeyaṃ nānārthaikatvakalpanā |
Nirniketasvarūpatvānnayottīrṇaṃ vibhāvyate || 247 ||
“A sokaság Egységének ezen elmélete (ayam…nānā-artha-eka-tva-kalpanā) kifejtésre került (vyāvartitā) itt (ittham), de (api) az egyén (valóban) Helyhez Nem Kötöt Esszenciális Természete folytán (nirniketa-svarūpatvāt), (ezt az Egységet) a tanításokon túli (Valóságként) (naya-uttīrṇam) kell felismerni (vibhāvyate). || ”
अनन्तरूपकार्याणां प्रभासो देशकालयोः ।
विश्वेऽपि नैव भोक्तारं विनैकतरसंस्थितिः ॥२५॥
कार्यतो यदि वा स्थूला वा सूक्ष्मा कार्यसंस्थितिः ।
सम्प्रतिष्ठितमत्यन्तं कर्तारमुपजीविनी ॥२६॥
तदर्थं कार्यधर्मः केवली स्फुटो न कल्पितः ।
चिन्तनेनादिसिद्धोऽपि यो निरूप्यस्तु सद्घनः ॥२७॥
Anantarūpakāryāṇāṃ prabhāso deśakālayoḥ |
Viśve'pi naiva bhoktāraṃ vinaikatarasaṃsthitiḥ || 25 ||
Kāryato yadi vā sthūlā vā sūkṣmā kāryasaṃsthitiḥ |
Sampratiṣṭhitamatyantaṃ kartāramupajīvinī || 26 ||
Tadarthaṃ kāryadharmaḥ kevalī sphuṭo na kalpitaḥ |
Cintanenādisiddho'pi yo nirūpyastu sadghanaḥ || 27 ||
A tér és idő (deśa-kālayoḥ) univerzumában (viśve) megannyi formában objektumok tárulnak fel (ananta-rūpa-kāryāṇām…prabhāsaḥ), de egyetlen egynek sem létezik (api…na…eva…ekatara-saṃsthitiḥ) (annak) tapasztalója (bhoktāram) nélkül (vinā). || 25 ||
Következésképpen (kāryataḥ), legyen az (yadi…vā) fizikai (sthūlā) vagy (vā) mentális (sūkṣmā), egy objektum léte (kārya-saṃsthitiḥ) a tapasztaló Szubjektumtól (kartāram) függ (upajīvinī), (mely) szüntelen Létezik (sam-pratiṣṭhitam-atyantam). || 26 ||
Ennélfogva (tadartham), egy objektum egyetlen valódi jellegzetessége (kevalī…sphuṭaḥ…kārya-dharmaḥ), (mit) nem gondolat szült (na-kalpitaḥ-cintanena), nem más, mint a már eleve bizonyított (ādi-siddhaḥ…api) Létezés --vagyis, hogy azok ténylegesen léteznek (sat-ghanaḥ)-- ami (yaḥ) bizonyosan (eva) (mindeki által) kutatandó (nirūpyaḥ…tu). || 27 ||
Megjegyzés:
Habár valaki számtalan objektumot láthat az elméjében gondolatok, képek, hangok, ízek, stb. formájában, vagy külső valóságokat az érzékszervek által, de az egy tény, hogy egyetlen objektum sem létezik valaki nélkül, aki tapasztalja azt. Következésképpen, egy objektum mindig a tapasztalón függ, és ez az objektum a tapasztaló aktivitásának kiterjedéseként ragyog, mely aktivitást kogníciónak nevezünk. Az objektumok ilyen függősége a szubjektumon megmutatja a tényt, hogy egy objektum minden tulajdonsága kizárólag kogníció által érzékelhető. Ennélfogva, minden, amit egy tapasztaló mondhat egy objektumról szükségszerűen a tapasztaló gondolkodási folyamata által kreált. Az objektum egyetlen tulajdonsága, ami nem kreált, az a természetes érzete a Szubjektum Létezésének, ami már korábban kifejtésre került. Más szóval, gondolkodás nélkül egy objektum tulajdonsága ugyanaz mint a szubjektum tulajdonsága, ami a Létezés puszta ténye; ezért, a szubjektum és objektum különbözősége egyszerűen mentálisan kreált, de ez a különbség esszenciálisan nem létezik. A Śaivizmusban az objektumokat mentális tukröződésnek nevezzük. Ez az az ‘Igazság’, amit a yogin-oknak kitalnia kell, mivel semmi mást nem kell megérteni a Yoga Folyamata során, amely megértés által a Szubjektum és Objektum tökéletes egysége alapozódik meg az egyén saját tapasztalatában.
Ez a Legőbb Tudás, amit mindenki Termsézetes Kincsének neveznek, ahogy azt a Tiszteletreméló Spanda is említi:
Yasmātsarvamayo jīvaḥ sarvabhāvasamudbhavāt |
Tatsaṃvedanarūpeṇa tādātmyapratipattitaḥ ||
Tena śabdārthacintāsu na sāvasthā na yā śivaḥ |
Bhoktaiva bhogyabhāvena sadā sarvatra saṃsthitaḥ ||
“Következésképpen (yasmāt), a jīva vagy individuális létező (jīvaḥ) nem különbözik semmitől --vagyis ő egy a világgal-- (sarva-mayaḥ), mivel (ő válik) minden forrásává (sarva-bhāva-samudbhavāt) annak ismerőjének formájaként (tat-saṃvedana-rūpeṇa) a (mindennel való) azonosság elérése miatt (tādātmya-pratipattitaḥ). || ”
“Ezen (kondíció) által (tena), nincs (na) állapot (avasthā) mely (yā) ne lenne (na) Śiva (śivaḥ) (, akár) szavakban, objektumokban (vagy) gondolatokban (śabda-ārtha-cintāsu), (és) egyedül (eva) a Tapasztaló (bhoktā) (aki) megmarad (saṃsthitaḥ) a tapasztalt (objektum megnyilvánulásaként) (bhogya-bhāvena) mindig (sadā) (és) mindenütt (sarvatra). || ”
|| 25-27 ||
यदीयं केवला सत्ता सर्वगेह प्रकाशते ।
या विकल्पैर्न खण्ड्या कुत्रचित्किं तर्हि तां तिरः ॥२८॥
सत्ता यदि स्वरूपः सतः स्वभावो न संशयः ।
को विश्वार्थघनो चित्रो विश्वतस्तर्हि तं तिरः ॥२९॥
Yadīyaṃ kevalā sattā sarvageha prakāśate |
Yā vikalpairna khaṇḍyā kutracitkiṃ tarhi tāṃ tiraḥ || 28 ||
Sattā yadi svarūpaḥ sataḥ svabhāvo na saṃśayaḥ |
Ko viśvārthaghano citro viśvatastarhi taṃ tiraḥ || 29 ||
Ha (yadi) ez (iyam) a mindent átható (sarva-gā) Létezés (sattā) -mit (yā) gondolatok (vikalpaiḥ) nem (na) cáfolhatnak (khaṇḍyā)- ragyog kizárólag (kevalā-prakāśate-iha), akkor (tarhi) mi (más létezhetne) (kim) bárhol (kutracit) Tőle (tām) elkülönülten (tiraḥ)? || 28 ||
Ha (yadi) a Létezés (sattā) -megcáfolhatatlanul (na-saṃśayaḥ)- az Esszenciális Természete (sva-rūpaḥ) vagy Állapota (sva-bhāvaḥ) annak, aki Létezik (sataḥ), akkor (tarhi) mi (kaḥ) a világ objektumainak sokasága körös-körül (viśva-artha-ghanaḥ-citraḥ-viśvataḥ), ha nem (tiraḥ) Maga (az Úr) (tam)? || 29 ||
Megjegyzés:
Ezek költői kérdések, melyek választ nem igényelnek, csak kontemplálnia kell rajtuk a spirituális törekvőknek. Másképp fogalmazva, ezek olyan kérdések, melyekre a válasz nem más, mint maguknak a kérdéseknek a feleslegessé válása, mivel a valóság amire rá akarnak mutatni nyilvánvalóvá válik.
अतस्तु ग्राहकग्राह्या ग्रथिता विश्वकेतिताः ।
लघुखण्डा इवास्मिन्सत्तानन्तजलदे प्लवाः ॥३०॥
यथा प्रकाशमापोघनः शीनं शीनरूपधृक् ।
ज्योक्तथा मातृमेयाः समानाः सत्यतया सदा ॥३१॥
शीतशीनविधित्सानुसारेण शीतधर्मतः ।
यथा तथा विपर्यासविधित्सा चिन्तनस्य तु ॥३२॥
यथैव शीतधर्मस्फुरणं मात्रोष्मविप्लुतिः ।
द्वन्द्वं तु भेदरूपं यत्तन्मोहस्फुरणं तथा ॥३३॥
शीनं विद्रावयत्यूष्मो यथोदर्के स्वरूपतः ।
प्रबोधाग्निस्तथैव स्यान्मोक्षयति प्रसादतः ॥३४॥
Atastu grāhakagrāhyā grathitā viśvaketitāḥ |
Laghukhaṇḍā ivāsminsattānantajalade plavāḥ || 30 ||
Yathā prakāśamāpoghanaḥ śīnaṃ śīnarūpadhṛk |
Jyoktathā mātṛmeyāḥ samānāḥ satyatayā sadā || 31 ||
Śītaśīnavidhitsānusāreṇa śītadharmataḥ |
Yathā tathā viparyāsavidhitsā cintanasya tu || 32 ||
Yathaiva śītadharmasphuraṇaṃ mātroṣmaviplutiḥ |
Dvandvaṃ tu bhedarūpaṃ yattanmohasphuraṇaṃ tathā || 33 ||
Śīnaṃ vidrāvayatyūṣmo yathodarke svarūpataḥ |
Prabodhāgnistathaiva syānmokṣayati prasādataḥ || 34 ||
Ezért (ataḥ…tu), a szubjektumok és objektumok (grāhaka-grāhyāḥ) (amiket) összességében (grathitāḥ) univerzumnak nevezünk (viśva-ketitāḥ), olyanok mint (iva) apró sodródó (jég) darabkák (laghu-khaṇḍāḥ-plavāḥ) a Létezés eme Végtelen Óceánjában (asmin-sattā-ananta-jalade). || 30 ||
Mivel (yathā) nyilvánvaló (prakāśam), hogy a jég (nem más), mint víz (āpaḥ-ghanaḥ-śīnam), (ami) felölti a ‘jég’ formáját (śīna-rūpa-dhṛk) egy időre (jyok); így (tathā) az (összes) szubjektum és objektum (mātṛ-meyāḥ) mindig (sadā) egy (samānāḥ) a Létezés Állapotával (satyatayā). || 31 ||
Ahogy (yathā) a hidegnek szándékában áll jéggé válnia (śīta-śīna-vidhitsā), a hidegség természetének (śīta-dharmataḥ) megfelelően (anusāreṇa), ugyanígy (tathā) a gondolkodásnak szintén (cintanasya…tu) szándékában áll ellentétté válnia (viparyāsa-vidhitsā). || 32 ||
Miként (yathā…eva) a hidegség természetének megnyilvánulása --ami maga a jég-- (śīta-dharma-sphuraṇam) csupán hiánya a hőnek (mātra-uṣma-viplutiḥ), ehhez hasonlóan (tathā) az ellentétpárok (maguk) (dvandvam) bizonyosan (tu) azon (tat) illúzió megnyilvánulása (moha-sphuraṇam), amely (yat) a dualitás megjelenése vagy természete --vagyis az egység hiánya-- (bheda-rūpam) || 33 ||
(Továbbá), ahogy (yathā) a hő (ūṣmaḥ) végül (udarke) a jég olvadását eredményezi (śīnam-vidrāvayati) Természetes (módon) (sva-rūpataḥ), eképpen (tathā-eva) Szabadítson hát fel (syāt-mokṣayati) a Tudatosság Tüze az (pra-bodha-agniḥ) Isteni Kegyelmen keresztül (prasādataḥ). || 34 ||
Megjegyzés:
Ezen öt verszak kifejti a világ és a Legfőbb Úr kapcsolatát, melyben az Ő és világ közötti különbség olyan, mint az óceán és jég közti különbség. A jég egy átmeneti formációja az óceán vizének, és ez az forma kizárólag akkor létezik, amikor egy meghatározott állapotban --vagyis a hideg-- megnyilvánul. De az intellektusunk tükrözi az igazságot a jég és víz egységéről, még akkor is, amikor két különböző forma van jelen az érzékszervek és az elme számára. Ez a megértés változatlan marad a jég jelenléte és annak hiánya során is.
किमर्थं समुपोढानि सर्वशास्त्रेषु योगिनाम् ।
प्रतीकदर्शनान्येतादृशानि जन्तवो यथा ॥३५॥
अपर्याप्ताः प्रसादो यदर्थं कर्तेह केवलः ।
य आध्यात्मिकं कृत्यं तु सम्प्रकरोति सत्यताम् ॥३६॥
अर्थं कश्चित्सदा जन्तुर्यः स्वयं परमेश्वरः ।
मोहक्रीडानुकर्त्री यस्य पट्याः प्रतिहीयते ॥३७॥
Kimarthaṃ samupoḍhāni sarvaśāstreṣu yoginām |
Pratīkadarśanānyetādṛśāni jantavo yathā || 35 ||
Aparyāptāḥ prasādo yadarthaṃ karteha kevalaḥ |
Ya ādhyātmikaṃ kṛtyaṃ tu samprakaroti satyatām || 36 ||
Arthaṃ kaścitsadā janturyaḥ svayaṃ parameśvaraḥ |
Mohakrīḍānukartrī yasya paṭyāḥ pratihīyate || 37 ||
Miért (kimartham) vannak prezentálva (samupoḍhāni) a yogii-k számára (yoginām) ilyen (etādṛśāni) szimbolikus koncepciók (pratīka-darśanāni) minden Szövegben (sarva-śāstreṣu), ha (yathā) a korlátolt indiviidum-ok (jantavaḥ) nem képesek (arra, hogy bármit végrehajtsanak a példák lényegéből) (aparyāptāḥ), és (tudvalévő, hogy) (yat-artham) ezen a világon (iha) az egyedüli (kevalaḥ) Cselekvő (kartā) az Isteni Kegyelem (prasādaḥ), mely (yaḥ) a spirituális (ādhyātmikam) cselekedeteket (kṛtyam…tu) végrehajtja (samprakaroti-satyatām)? || 35-36 ||
Azért, mert (artham) egy korlátolt individuum (kaścid-jantuḥ-yaḥ) mindig (sadā) a Legfőbb Úr (parama-īśvaraḥ) Maga (svayam), Kinek (yasya) Ereje, -imitálván az Illúzió Játékát (moha-krīḍā-anu-kartrī)- a színfalak mögött marad (paṭyāḥ-pratihīyate). || 37 ||
Megjegyzés:
Miért hasznosak ilyen koncepciók a megértés folyamata során? Mivel a Legfőbb Úr Erejének játékos folyamata az, ami megnyilvánul a világi aktivitásban, mivel a világ nem más, mint az Ő tükröződése. Számos analógia található a Szövegekben, melyeket ugyanazon kapcsolat vezérel. Mélyen kontemplálni kell ilyen analógiákon, hogy felismerésre kerüljön a rejtett tényező.
Habár, a kontempláció kizárólag akkor hoz gyümölcsöt, ha azt az Isteni Kegyelem vezérli, ami felfedi az igazságot a valódi kontemplálóról, aki nem más, mint a Legfőbb Úr, mivel az individuális létező csupán egy dráma. Más szóval, a Spirituális Illúzió az Úr Önébersége (vagy Én-tudatossága) Erejének Játéka, amit Ő --vagyis Śakti-- úgy játszik, hogy elrejti Önmagát az Úr elől, ami nem más, mint maga az individualitás.
ततः स आत्मशक्त्या प्रचारो यश्चित्तकेतितः ।
भानुरश्मिरिवाथापि महेशराज्यकुञ्चिका ॥३८॥
Tataḥ sa ātmaśaktyā pracāro yaścittaketitaḥ |
Bhānuraśmirivāthāpi maheśarājyakuñcikā || 38 ||
Így (tatah)̣, az Én Erejének Játszótere (saḥ-ātmā-śaktyā-pra-cāraḥ), melynek neve individuális elme (yaḥ-citta-ketitaḥ), olyan (iva), mint a Napnak Sugarai --vagyis egy az Énnel, mint ahogy a sugarak nem különböznek a Naptól (bhānu-raśmiḥ)--, mindemellett (athā-api) (ez) a Kulcs a Hatalmas Úr Birodalmába (mahā-īśa-rājya-kuñcikā). || 38 ||
Megjegyzés:
Az Ő Színjátékának Játszóterét nevezzük individuális elmének, ami egyáltal nem más valóság, mint Śakti Maga. Az elme olyan, mint a Nap Sugarai. Habár azok úgy értelmezettek, mint az Ő kiterjedése a tér és Idő mezejében, valójában egyetlen elme sem különbözik az egyén saját Én-tudatosságától. Ahogy Kṣemarāja kifejtette:
Citireva cetanapadādavarūḍhā cetyasaṅkocinī cittam ||
“Kizárólag (eva) a Citi vagy a Tudatosság Ereje (citiḥ) (válik) Citta-vá vagy individuális elmévé (cittam) (mint) korlátozás (ami az) objektivitás (formáját ölti) (cetya-saṅkocinī) a Cetana vagy Tudatos Létező állapotából (cetana-padāt) (történő) alászállás (után) (avarūḍhā). || ”
Tatparijñāne cittamevāntarmukhībhāvena cetanāpadādhyārohāccitiḥ ||
“Amikor ez (a tény) ismert (tat-parijñāne), (ez) csupán (eva) a citta vagy individuális elme (cittam) Belső Princípiumhoz való visszatérése (antar-mukhī-bhāvena) (mely által) Citi-vé vagy a Tudatosság Erejévé (válik ismét) (citiḥ) az Ő újra felemelkedése miatt a Cetana vagy Tudatos Létező Állapotába (cetanā-pada-adhyārohāt). || ”
Továbbá, az individuális elme ilyen Játszótere a Kulcs a Hatalmas Úr Birodalmába. Miért? Mivel mindenki rendelkezik az Úr Śiva Hatalmas Birodalmának kulcsával, pont ahogy mindenki rendelkezik individuális elmével is. De az Ajtó rejtekhelye nélkül, a kulcs pont annyit ér mint egy darab agyag. Az egyén elméje bármilyen formát képes ölteni, de azon ‘rejtekhely’ megtalálása nélkül, ahol békére lel, az elme csupán a kérdések és válaszok Játszótere marad, a ‘béke keresésének’ formájában. Mivel az elmét el kell meríteni ebben a titkos realitásban, mint ahogy azt a tiszteletreméltó Śivasūtra-k is kifejti:
Magnaḥ svacittena praviśet || 22 ||
“ (A Yogi, aki) elmerül (a tudatosság három állapotában, miközben azok Szemlélője) (magnaḥ) be kell lépjen (az Univerzális Tudatosságba) (praviśet) az ő (gondolatmentes) elméje (által) (sva-cittena). || ”
महामात्ररहस्यं कुञ्चिकाछिद्रं तु कार्यतः ।
श्रुतं प्रसादनिर्देशान्नितरां तत्प्रयोजनम् ॥३९॥
Mahāmātrarahasyaṃ kuñcikāchidraṃ tu kāryataḥ |
Śrutaṃ prasādanirdeśānnitarāṃ tatprayojanam || 39 ||
Következésképpen (kāryataḥ), a Legnagyobb Titok (mahā-mātra-rahasyam) (, így) valójában (tu) a Kulcslyuk, (kuñcikā-chidram) (mely nem más, mint) a Szóbeli Kinyilatkoztatás (śrutam), ami az Isteni Kegyelemből (feltáruló) Tanításból hallott (prasāda-nirdeśāt), (mely) az Ő állandó Szándéka (nitarām…tat-prayojanam). || 39 ||
Megjegyzés:
Következésképpen, a Legnagyobb Titok nem a kulcs, hanem a kulcslyuk. Ez a titok a Szóbeli Kinyilatkozatás által átadható, mely mindig az Isteni Kegyelem által tárul fel, mivel senki sem találja meg az Úr ‘rejtekhelyét’ az Úr Szándéka nélkül, aki az egyén saját Énje. A ‘Szóbeli’ ebben az értelemben azt jelenti, hogy közvetlen vagy személyes kinyilatkoztatás, melyet az egyén saját Énjének Ereje hajt végre, öltsön bármilyen formát, míg az ‘írott’ ennek ellenkezőjét jelenti. Ennek eléréséhez, az egyénnek kizárólag a saját Énjét kell kutatnia; különben csak ‘valami mást’ fog találni, még akkor is, ha a Kinyilatkoztatás az orra előtt van. Ahogy a Chummāsaṃketaprakāśaḥ kifejti:
Vaktrādvaktreṇa vaktavyaṃ nedaṃ lekhyam…
“…ez (az Állapot) (idam) nem (na) leírandó (lekhyam). (Ezt) a Szájból (származó) (vaktrāt) Szájon vagy Beszéd útján (vaktreṇa) kell elmondani --vagyis a Szóbeli Tanításon keresztül, ami a Szájból származik-- (vaktavyam). || ”
प्रसादः कुञ्चिकां छिद्रे प्रक्षेपयति योगिना
प्रातिभं यच्चिवस्यात्र दूतीरूपं प्रभाति च ॥४०॥
Prasādaḥ kuñcikāṃ chidre prakṣepayati yoginā
Prātibhaṃ yaccivasyātra dūtīrūpaṃ prabhāti ca || 40 ||
Az Isteni Kegyelem (prasādaḥ) (által) a yogī (yoginā) behelyezi (prakṣepayati) a Kulcsot (kuñcikām) a Kulcslyukba (chidre), és (ca) ott (atra), az Isteni Intuíció (prātibham) ragyog (prabhāti), ami (yat) Śiva (śivasya) Hírnökének Megjelenése (dūtī-rūpam) || 40 ||
Megjegyzés:
Amikor a kulcs a Kulcslyukba kerül, más szóval amikor a yogin felismeri a Legfőbb Úr titkának ‘rejtekhelyét’, ott csak az Isteni Intuíció van jelen Śiva Hírnökeként, Aki az isteni kapcsolatot testesíti meg az egyén saját Énjével.
शिवदूत्यं किलास्मीति सङ्क्रामितं महाचरुः
स्वस्वभावेन भक्ष्यो यः स्वभावेन फलार्थिना ॥४१॥
Śivadūtyaṃ kilāsmīti saṅkrāmitaṃ mahācaruḥ
Svasvabhāvena bhakṣyo yaḥ svabhāvena phalārthinā || 41 ||
Śiva Üzenete (śiva-dūtyam) bizonyosan (nem más, mint) (kila) a Nagy Áldozati Nektár (mahā-caruḥ), mely az ‘Én Vagyok’ (Titkának) formájában kerül átadásra (asmi…iti-saṅkrāmitam), amit (yaḥ) az egyén Valódi Esszenciális Természete által (sva-bhāvena) az egyén saját Valódi Esszenciális Természeteként (sva-sva-bhāvena) kell megemésztenie (bhakṣyaḥ) azoknak, akik a (Spirituális Út) Gyümölcsére vágynak (phala-arthinā). || 41 ||
Megjegyzés:
Az Üzenet, amit Ő átad, a Titok az ‘Én vagyok’ szavak mögött. Habár ez a Valóság érinthetetlen az egyén saját elméje által, mivel az kimondhatatlan; ennélfogva Azt az egyén saját Énjének kell felfalnia Annak valódi jelentésébe történő Elnyelődések által. Ezen Elnyelődések az egyén Saját Énjével történő mámoros egyesülések folytonos sorát alkotják, ami az Imádat Folyamatának betetőzése.
वाक्यान्येतानि तस्मात्स्वप्रातिभचोदितार्थतः
यद्दीप्यते प्रसादेन पठके पूर्वकारिणा ॥४२॥
Vākyānyetāni tasmātsvaprātibhacoditārthataḥ
Yaddīpyate prasādena paṭhake pūrvakāriṇā || 42 ||
Így (tasmāt), e (etāni) szavak (vākyāni) azért vannak itt, hogy az egyén saját Isteni Intuíciója által inspirálttá váljon (sva-prātibha-codita-arthataḥ), mely --vagyis az Isteni Intuíció-- (azon) Isteni Kegyelem által (prasādena) ragyog (yat…dīpyate), (ami) már (most is) működik (pūrva-kāriṇā) az olvasóban (paṭhake). || 42 ||
Megjegyzés:
Eme kis erőfeszítésem had legyen nekik --vagyis az olvasóknak-- tulajdonítva, mely által ők élvezhetik a saját Tudatosságuk Gyönyörét, mivel köztünk bármely különbség csupán az elméjükben van jelen, nempediglen az Úr Szívében.
स्वचित्तं तु निमज्ज्येत योगिना शङ्कया सह
निश्चयेनापि योनौ छिद्रं प्रति भक्तियुक्तितः ॥४३॥
यत्कारणं तु सद्भक्तिः सत्यं शाखितुमिच्छति ॥४४॥
Svacittaṃ tu nimajjyeta yoginā śaṅkayā saha
Niścayenāpi yonau chidraṃ prati bhaktiyuktitaḥ || 43 ||
Yatkāraṇaṃ tu sadbhaktiḥ satyaṃ śākhitumicchati || 44 ||
A yogii-nak (yoginā) el kell merítenie (nimajjyeta) elméjét (sva-cittam…tu) (saját) kétségeivel (śaṅkayā-saha), sőt (api) (minden) meggyőződésével együtt (niścayena) (annak) Forrásába (yonau) a Kulcslyukon át (chidram…prati), a Devóció Eszközén keresztül (bhakti-yuktitaḥ). || 43 ||
Mivel (yatkāraṇaṃ…tu) az Igazi Devóció (sat-bhaktiḥ) át kívánja (icchati) ölelni (śākhitum) az Igazságot (satyam). || 44 ||
Megjegyzés:
Ismételt megerősítésképp: nincs semmi más teendő.
प्रतीकदर्शनं भाष्यं यद्यपि शब्दभेदगम्
नैवोद्देशनयोऽन्यस्त्वात्मविभूतिनिरीक्षणः ॥४५॥
अन्वेष्टृभ्योऽञ्जसा तेभ्यो येऽनिरुक्तसदर्थिनः
सामृद्ध्यं चरमं भूयाच्छिवनाथचिकीर्षितम् ॥४६॥
Pratīkadarśanaṃ bhāṣyaṃ yadyapi śabdabhedagam
Naivoddeśanayo'nyastvātmavibhūtinirīkṣaṇaḥ || 45 ||
Anveṣṭṛbhyo'ñjasā tebhyo ye'niruktasadarthinaḥ
Sāmṛddhyaṃ caramaṃ bhūyācchivanāthacikīrṣitam || 46 ||
Habár (yadi-api) a magyarázó (bhāṣyam) szimbolizmus (pratī-kadarśanam) áthatja a szavak dualitását (śabda-bheda-gam), nincs más módja az Én Dicsősége kifejtésének (na-eva-ut-deśa-nayaḥ-anyaḥ…tu-ātmā-vibhūti-nirīkṣaṇaḥ) azon keresők számára (anveṣṭṛbhyaḥ-tebhyaḥ), akik őszintén (añjasāḥ…ye) vágyják a kimondhatatlan Igazságot (anirukta-sat-arthinaḥ). Jöjjön el hát Végső Sikerük (sām-ṛddhyam-caramam-bhūyāt) (, ami mindig) az Úr Śiva Szándéka (śiva-nātha-cikīrṣitam). || 45-46 ||
Megjegyzés:
Semmilyen szó sem érheti el a Legfőbb Śiva kimondhatatlan Valóságát, de amíg a megértés vágya jelen van, a szavak dualitását meg kell nyilvánítani pusztán saját dualitásuk felfalása végett. Járjanak Sikerrel az Úr valódi törekvői ezen a nehéz úton.
Ahogy azt a legtiszteletreméltóbb Kramasadbhāvaḥ kifejti:
Kālāntare tu saṃprāpte vakṣyāmi tu yathātathyam ||
“De (tu) amíg (kāla-antare) az Ő ideje eljön (saṃprāpte), addig az Igazságról beszélek (vakṣyāmi...tu…yathātathyam). || ”
एतन्मुनिगुरूणां मुखं सर्वदं ध्रुवात्मनः ॥४७॥
Etanmunigurūṇāṃ mukhaṃ sarvadaṃ dhruvātmanaḥ || 47 ||
Ez (etat) a Bölcsek (muni) és Guru-k (gurūṇām) Mindent-adományozó (sarvadam) Magyarázata (mukham), (mely) az Örökkévaló Én (kapuja) (dhruva-ātmanaḥ). || 47 ||
कुहचित्तु मनोदेहौ गच्छावो देशकालयोः
समासत्ताक्रियानिर्देशो नितरां भविष्यति ॥४८॥
Kuhacittu manodehau gacchāvo deśakālayoḥ
Samāsattākriyānirdeśo nitarāṃ bhaviṣyati || 48 ||
Akárhová (kuhacid…tu) is menjen (gacchāvaḥ) az elme vagy a test (manas-dehau) térben is időben (deśa-kālayoḥ), a Létezés ugyanazon Nyilvánvalósága (samā-sattā-kriyā-nirdeśaḥ) lesz jelen (bhaviṣyati). || 48 ||
Megjegyzés:
Emlékezz rá, hogy bármilyen alakot is öltsön az elme, bármire is vágyjon, ott a Valóság, melyet a yogin-oknak meg kell érteniük, ugyanaz lesz az egyén saját Létezése Tényének formájában. Keresd Azt ‘itt és most’.
नमोऽस्तु सर्वगायानन्तकाय परमेशिने
परमायात्मने नाथः शिवो यो न प्रवासिनः ॥४९॥
Namo'stu sarvagāyānantakāya parameśine
Paramāyātmane nāthaḥ śivo yo na pravāsinaḥ || 49 ||
Dicsőség (namaḥ…astu) a Mindent-átható (sarvagāya) (és) Örökkévaló (anantakāya) Legfőbb Úrnak (parama-īśine), Aki (yaḥ) az Úr Śiva (nāthaḥ…śivaḥ), a Legfőbb (paramāya) Én (ātmane), (Aki) sohasem (na) hagyja el Saját (Önmagától létező) Állapotát (pravāsinaḥ). || 49 ||
नमोऽस्तु परमादेव्यै यया भूतिं स बोधति
विमर्स्हो यस्य सर्वत्र विश्वरूपे प्रकाशते ॥५०॥
Namo'stu paramādevyai yayā bhūtiṃ sa bodhati
Vimarsho yasya sarvatra viśvarūpe prakāśate || 50 ||
Hódolat (namaḥ-astu) a Legfőbb Úrnőnek (paramā-devyai), Aki (yayā) éberré (bodhati) teszi (saḥ) Őt --az Urat--, (yasya) a Létezésről (bhūtim) (, Kinek) Én-tudatossága (vimarshaḥ) szüntelen (sarvatra) Ragyog (prakāśate) a világ jelenlétében (viśva-rūpe)-. || 50 ||
॥इति दविद्दुर्वाससा विरलानां महेशभक्तानां प्रश्नेषितेन विरचिता
सत्तार्धशतिका समाप्ता॥
|| Iti daviddurvāsasā viralānāṃ maheśabhaktānāṃ praśneṣitena viracitā sattārdhaśatikā samāptā ||
Itt ér véget (iti…samāptā) a Sattārdhaśatikā --‘Ötven versszak a Létezésről’-- (sattā-ardha-śatikā), melyet David Durvāsas írt (david-durvāsasā-viracitā) a Legfőbb Úr egy maroknyi követőjének kérésére (viralānām-mahā-īśa-bhaktānām-praśna-iṣitena).
॥पूजनं स्वीकुर्यात्॥
|| Pūjanaṃ svīkuryāt ||
Teljesedjen ki (svī-kuryāt) az Imádat (mindenkiben) (pūjanaṃ)
