Pratyabhijñāhṛdayam

Kṣemarāja kommentárjával

𑆏𑆀 𑆤𑆩𑆾 𑆩𑆕𑇀𑆓𑆬𑆩𑆷𑆫𑇀𑆠𑆪𑆼 𑇅

𑆃𑆡 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆲𑆸𑆢𑆪𑆩𑇀𑇆

𑆤𑆩𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆪 𑆱𑆠𑆠𑆁 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆮𑆴𑆣𑆳𑆪𑆴𑆤𑆼  𑇅
𑆖𑆴𑆢𑇀 𑆄𑆤𑆤𑇀𑆢𑆔𑆤𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆥𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆳𑆮𑆨𑆳𑆱𑆴𑆤𑆼𑇆

𑆯𑆳𑆕𑇀𑆑𑆫𑆾𑆥𑆤𑆴𑆰𑆠𑇀𑆱𑆳𑆫𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆩𑆲𑆾𑆢𑆣𑆼𑆂  𑇅
𑆑𑇀𑆰𑆼𑆩𑆼𑆟𑆾𑆢𑇀𑆣𑆸𑆪𑆠𑆼 𑆱𑆳𑆫𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆮𑆴𑆰𑆯𑆳𑆤𑇀𑆠𑆪𑆼𑇆

𑆅𑆲 𑆪𑆼 𑆱𑆶𑆑𑆶𑆩𑆳𑆫𑆩𑆠𑆪𑆾 𑇁𑆑𑆸𑆠𑆠𑆵𑆑𑇀𑆰𑇀𑆟𑆠𑆫𑇀𑆑𑆯𑆳𑆱𑇀𑆠𑇀𑆫𑆥𑆫𑆴𑆯𑇀𑆫𑆩𑆳𑆂
𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑆳𑆠𑆾𑆤𑇀𑆩𑆴𑆰𑆴𑆠𑆥𑆳𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆳𑆨𑆴𑆬𑆳𑆰𑆴𑆟𑆂 𑆑𑆠𑆴𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆨𑆑𑇀𑆠𑆴𑆨𑆳𑆘𑆂
𑆠𑆼𑆰𑆳𑆩𑇀 𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆾𑆥𑆢𑆼𑆯𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆩𑆤𑆳𑆑𑇀 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆠𑆠𑇀𑆫
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆢𑆼𑆮𑆠𑆳𑆪𑆳 𑆍𑆮 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑇀𑆫 𑆑𑆳𑆫𑆟𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆱𑆶𑆒𑆾𑆥𑆳𑆪𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆪𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆩𑆲𑆳𑆦𑆬𑆠𑇀𑆮𑆁
𑆖 𑆃𑆨𑆴𑆮𑇀𑆪𑆕𑇀𑆑𑇀𑆠𑆶𑆩𑆳𑆲

***

ॐ नमो मङ्गलमूर्तये ।

अथ प्रत्यभिज्ञाहृदयम्॥

नमः शिवाय सततं पञ्चकृत्यविधायिने  ।
चिद् आनन्दघनस्वात्मपरमार्थावभासिने॥

शाङ्करोपनिषत्सारप्रत्यभिज्ञामहोदधेः  ।
क्षेमेणोद्धृयते सारः संसारविषशान्तये॥

इह ये सुकुमारमतयो ऽकृततीक्ष्णतर्कशास्त्रपरिश्रमाः
शक्तिपातोन्मिषितपारमेश्वरसमावेशाभिलाषिणः कतिचित् भक्तिभाजः
तेषाम् ईश्वरप्रत्यभिज्ञोपदेशतत्त्वं मनाक् उन्मील्यते । तत्र
स्वात्मदेवताया एव सर्वत्र कारणत्वं सुखोपायप्राप्यत्वं महाफलत्वं
च अभिव्यङ्क्तुमाह

***

Oṃ namo maṅgalamūrtaye |

Atha pratyabhijñāhṛdayam ||

Namaḥ śivāya satataṃ pañcakṛtyavidhāyine  |
Cid ānandaghanasvātmaparamārthāvabhāsine ||

Śāṅkaropaniṣatsārapratyabhijñāmahodadheḥ  |
Kṣemeṇoddhṛyate sāraḥ saṃsāraviṣaśāntaye ||

Iha ye sukumāramatayo 'kṛtatīkṣṇatarkaśāstrapariśramāḥ
Śaktipātonmiṣitapārameśvarasamāveśābhilāṣiṇaḥ katicit bhaktibhājaḥ
Teṣām īśvarapratyabhijñopadeśatattvaṃ manāk unmīlyate | Tatra
Svātmadevatāyā eva sarvatra kāraṇatvaṃ sukhopāyaprāpyatvaṃ mahāphalatvaṃ
Ca abhivyaṅktumāha

***

Oṃ (om) Hódolat (namaḥ) a Boldogság Megtestesülésének (, Gaṇeśa-nak) (maṅgala-mūrtaye) |

A Pratyabhijñāhṛdayam (pratyabhijñāhṛdayam) elkezdődik (atha) ||

Hódolat (namaḥ) Śiva-nak (śivāya) (Ki) mindig (satatam) az Öt Cselekvés Végrehajtója (pañca-kṛtya-vidhāyine), (mivel Ő) teszi nyilvánvalóvá az egyén saját Énjének Legfőbb Valóságát, mely a ’Tudatosságból’ avagy ’Cit-ből’ és ’Gyönyörből’ avagy ’ Ānanda-ból’ áll. (cit-ānanda-ghana-sva-ātmā-parama-artha-avabhāsine). ||

Hogy semlegesítsem a saṃsāra mérgét (saṃsāra-viṣa-śāntaye), én, Kṣema (kṣemeṇa), átadom (uddhṛyate) a Pratyabhijñā Hatalmas Óceánjának Esszenciáját, (ami) Śaṅkara Tanításainak Esszenciája(sāraḥ...śāṅkara-upaniṣat-sāra-pratyabhijñā-maha-udadheḥ). ||

Van néhány (katicit) törekvő (bhakti-bhājaḥ) ebben a világban (iha), akik (ye) gyenge megértéssel bírnak (sukumāra-matayaḥ) (így) képtelenek megbírkózni a érvelés szövegei tanulmányozásának nehézségével (akṛta-tīkṣṇa-tarka-śāstra-pariśramāḥ), (de) a Hatalmas Úrban való Feloldódás (Tapasztalatának) ajándékával bírnak, melybe az Erő Alászállása vagyis a Kegyelem avatta be őket (śaktipāta-unmiṣita-pārameśvara-samāveśa-abhilāṣiṇaḥ). Számukra (teṣām) kerül rövid kifejtésre (manāk...unmīlyate) az Īśvarapratyabhijñākārikā Tanítása (īśvara-pratyabhijña-upadeśa-tattvam).

Hogy rávilágítsunk (abhivyaṅktum) itt (tatra) a Mindenütt-jelenlévő (sarvatra) Okozatiságára (kāraṇatvam) az Istenségnek (, Kit úgy neveznek) Svātmā avagy az egyén saját Énje (svātmā-devatāyāḥ...eva), (egyúttal az Ő) egyszerű módszerekkel való megismerhetőségére (sukha-upāya-prāpyatvam) valamint (ca) (a Felismerés) Hatalmas Gyümölcsére (mahā-phalatvam), az alábbit állítjuk (āha):

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆴𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑇆𑇑𑇆

चितिः स्वतन्त्रा विश्वसिद्धिहेतुः ॥१॥

Citiḥ svatantrā viśvasiddhihetuḥ || 1 ||

A Tudatosság Független Ereje, (Aki a Megjelenése vagy Természete a Legfőbb Śakti-nak, Aki Abszolút vagy Kimondhatatlan Éberségből áll) (svatantrā...citiḥ), a Forrása az univerzum Siddhi-jének --avagy megnyilvánulásának, fenntartásának és visszavonásának-- (viśva-siddhi-hetuḥ). || 1 ||

𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆳𑆢𑆼𑆂 𑆨𑆷𑆩𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆿 𑆤𑆴𑆰𑇀𑆥𑆠𑇀𑆠𑆿 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆤𑆼
𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆴 𑆥𑆫𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆴 𑆖 𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆼 𑆥𑆫𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮
𑆨𑆓𑆮𑆠𑆵 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳 𑆃𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆩𑆪𑆵 𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆳𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂
𑆑𑆳𑆫𑆟𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆱𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆲𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆘𑆓𑆢𑆶𑆤𑇀𑆩𑆴𑆰𑆠𑆴 𑆮𑇀𑆪𑆮𑆠𑆴𑆰𑇀𑆜𑆠𑆼 𑆖
𑆤𑆴𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆖 𑆤𑆴𑆩𑆴𑆰𑆠𑆵𑆠𑆴 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮 𑆍𑆮 𑆃𑆠𑇀𑆫 𑆱𑆳𑆑𑇀𑆰𑆵  𑇅
𑆃𑆤𑇀𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆠𑆶 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆼𑆂 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆱𑇀𑆪 𑆃𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆩𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤
𑆃𑆱𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳𑆤𑇀𑆤 𑆑𑇀𑆮𑆖𑆴𑆢𑆥𑆴 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆠𑇀𑆮𑆩𑇀 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆩𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆠𑆶 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆫𑆷𑆥𑆳
𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑆤 𑆠𑇀𑆮𑆱𑆿 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀  𑇅
𑆃𑆠 𑆍𑆮 𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆑𑆳𑆫𑆳 𑆍𑆠𑆠𑇀𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆳 𑆍𑆠𑆢𑆤𑆶𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆴𑆠𑆳𑆯𑇀𑆖 𑆤𑆽𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁
𑆨𑆼𑆠𑇀𑆠𑆶𑆩𑆬𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆾𑆢𑆴𑆠𑆥𑆫𑆴𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆅𑆪𑆩𑆴𑆠𑇀𑆪𑆫𑇀𑆡𑆬𑆨𑇀𑆪𑆩𑆼𑆮
𑆍𑆠𑆠𑇀 𑇅 𑆤𑆤𑆶 𑆘𑆓𑆢𑆥𑆴 𑆖𑆴𑆠𑆾 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆁 𑆤𑆽𑆮 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆢𑆨𑆼𑆢𑆼 𑆖 𑆑𑆡𑆁
𑆲𑆼𑆠𑆶𑆲𑆼𑆠𑆶𑆩𑆢𑇀𑆨𑆳𑆮𑆂 𑆇𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆖𑆴𑆢𑆼𑆮 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆵 𑆱𑇀𑆮𑆖𑇀𑆗𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆫𑆷𑆥𑆳
𑆠𑆠𑇀𑆠𑆢𑆤𑆤𑇀𑆠𑆘𑆓𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆳 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆼𑆠𑆳𑆮𑆠𑇀𑆥𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆾 𑇁𑆪𑆁
𑆑𑆳𑆫𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆟𑆨𑆳𑆮𑆂 𑇅 𑆪𑆠𑆯𑇀𑆖 𑆅𑆪𑆩𑆼𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆟𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆩𑆪𑆱𑇀𑆪
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆿 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆤𑆼 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑆠𑆠𑆾 𑇁𑆱𑇀𑆪𑆳𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳𑆥𑆫𑆴𑆖𑇀𑆗𑆴𑆤𑇀𑆤𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆫𑆷𑆥𑆳𑆪𑆳𑆂 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆿 𑆃𑆨𑆴𑆤𑆮𑆳𑆫𑇀𑆡𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆤𑆫𑆷𑆥𑆁
𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆟𑆮𑆫𑆳𑆑𑆩𑆶𑆥𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑆶𑆥𑆥𑆤𑇀𑆤𑆁 𑆮𑆳  𑇅
𑆠𑆢𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀 𑆠𑇀𑆫𑆴𑆑𑆱𑆳𑆫𑆼

𑆱𑇀𑆮𑆥𑆢𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆯𑆴𑆫𑆯𑇀𑆗𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆪𑆢𑇀𑆮𑆬𑇀𑆬𑆕𑇀𑆔𑆴𑆠𑆶𑆩𑆵𑆲𑆠𑆼  𑇅
𑆥𑆳𑆢𑆾𑆢𑇀𑆢𑆼𑆯𑆼 𑆯𑆴𑆫𑆾 𑆤 𑆱𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆠𑆡𑆼𑆪𑆁 𑆧𑆽𑆤𑇀𑆢𑆮𑆵 𑆑𑆬𑆳 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆪𑆠𑆯𑇀𑆖 𑆅𑆪𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆿 𑆥𑆫𑆳𑆢𑇀𑆮𑆪𑆱𑆩𑆳𑆫𑆱𑇀𑆪𑆳𑆥𑆳𑆢𑆤𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆴 𑆖 𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆼
𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑆠𑆠 𑆍𑆮 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳 𑆱𑆠𑆵
𑆨𑆾𑆓𑆩𑆾𑆑𑇀𑆰𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆟𑆳𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆵𑆤𑆳𑆁 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂  𑇅
𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆼𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆥𑆴 𑆖 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆤𑆵𑆬𑆱𑆶𑆒𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆢𑆴 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆪𑆳
𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆴𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆤𑆾𑆥𑆳𑆫𑆾𑆲𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆩𑆪𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆮𑆼𑆯𑆂 𑆱𑆽𑆮 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂
𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆼 𑆇𑆥𑆳𑆪𑆾 𑆪𑆱𑇀𑆪𑆳𑆂 𑇅 𑆃𑆤𑆼𑆤 𑆖 𑆱𑆶𑆒𑆾𑆥𑆳𑆪𑆠𑇀𑆮𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆢𑆶𑆑𑇀𑆠𑆁
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆼

𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆱𑆳𑆩𑆳𑆤𑇀𑆪𑆳 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆢𑆼𑆲𑆴𑆤𑆳𑆩𑇀  𑇅
𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆳𑆁 𑆠𑆶 𑆮𑆴𑆯𑆼𑆰𑆾 𑇁𑆪𑆁 𑆱𑆁𑆧𑆤𑇀𑆣𑆼 𑆱𑆳𑆮𑆣𑆳𑆤𑆠𑆳 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆂 𑆅𑆠𑆴 𑆍𑆑𑆮𑆖𑆤𑆁 𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆤𑆮𑆖𑇀𑆗𑆴𑆤𑇀𑆤𑆠𑆳𑆩𑆨𑆴𑆢𑆣𑆠𑇀
𑆱𑆩𑆱𑇀𑆠𑆨𑆼𑆢𑆮𑆳𑆢𑆳𑆤𑆳𑆩𑆮𑆳𑆱𑇀𑆠𑆮𑆠𑆳𑆁 𑆮𑇀𑆪𑆤𑆑𑇀𑆠𑆴 𑇅 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆯𑆧𑇀𑆢𑆾
𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆮𑆳𑆢𑆮𑆽𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑇀𑆪𑆩𑆳𑆖𑆑𑇀𑆰𑆳𑆟𑆂 𑆖𑆴𑆠𑆾 𑆩𑆳𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑇀𑆪𑆱𑆳𑆫𑆠𑆳𑆁 𑆧𑇀𑆫𑆷𑆠𑆼  𑇅
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆥𑆢𑆩𑆯𑆼𑆰𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆑𑆳𑆫𑆟𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆱𑆶𑆒𑆾𑆥𑆳𑆪𑆠𑇀𑆮𑆁
𑆩𑆲𑆳𑆦𑆬𑆁 𑆖 𑆄𑆲𑇆

𑆤𑆤𑆶 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆪𑆢𑆴 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆂 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑆠𑆢𑆱𑇀𑆪𑆳 𑆇𑆥𑆳𑆢𑆳𑆤𑆳𑆢𑇀𑆪𑆥𑆼𑆑𑇀𑆰𑆳𑆪𑆳𑆁
𑆨𑆼𑆢𑆮𑆳𑆢𑆳𑆥𑆫𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆓𑆂 𑆱𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆯𑆕𑇀𑆑𑇀𑆪 𑆄𑆲𑇆

विश्वस्य सदाशिवादेः भूम्यन्तस्य सिद्धौ निष्पत्तौ प्रकाशने
स्थित्यात्मनि परप्रमातृविश्रान्त्यात्मनि च संहारे पराशक्तिरूपा चितिरेव
भगवती स्वतन्त्रा अनुत्तरविमर्शमयी शिवभट्टारकाभिन्ना हेतुः
कारणम् । अस्यां हि प्रसरन्त्यां जगदुन्मिषति व्यवतिष्ठते च
निवृत्तप्रसरायां च निमिषतीति स्वानुभव एव अत्र साक्षी  ।
अन्यस्य तु मायाप्रकृत्यादेः चित्प्रकाशभिन्नस्य अप्रकाशमानत्वेन
असत्त्वान्न क्वचिदपि हेतुत्वम् प्रकाशमानत्वे तु प्रकाशैकात्म्यात्प्रकाशरूपा
चितिरेव हेतुः न त्वसौ कश्चित्  ।
अत एव देशकालाकारा एतत्सृष्टा एतदनुप्राणिताश्च नैतत्स्वरूपं
भेत्तुमलमिति व्यापकनित्योदितपरिपूर्णरूपा इयमित्यर्थलभ्यमेव
एतत् । ननु जगदपि चितो भिन्नं नैव किंचिदभेदे च कथं
हेतुहेतुमद्भावः उच्यते । चिदेव भगवती स्वच्छस्वतन्त्ररूपा
तत्तदनन्तजगदात्मना स्फुरति इत्येतावत्परमार्थो ऽयं
कार्यकारणभावः । यतश्च इयमेव प्रमातृप्रमाणप्रमेयमयस्य
विश्वस्य सिद्धौ प्रकाशने हेतुः ततो ऽस्याः
स्वतन्त्रापरिच्छिन्नस्वप्रकाशरूपायाः सिद्धौ अभिनवार्थप्रकाशनरूपं
न प्रमाणवराकमुपयुक्तमुपपन्नं वा  ।
तदुक्तम् त्रिकसारे

स्वपदा स्वशिरश्छायां यद्वल्लङ्घितुमीहते  ।
पादोद्देशे शिरो न स्यात्तथेयं बैन्दवी कला ॥इति ।

यतश्च इयं विश्वस्य सिद्धौ पराद्वयसमारस्यापादनात्मनि च संहारे
हेतुः तत एव स्वतन्त्रा । प्रत्यभिज्ञातस्वातन्त्र्या सती
भोगमोक्षस्वरूपाणां विश्वसिद्धीनां हेतुः  ।
इत्यावृत्त्या व्याख्येयम् । अपि च विश्वं नीलसुखदेहप्राणादि तस्य या
सिद्धिः प्रमानोपारोहक्रमेण विमर्शमयप्रमात्रावेशः सैव हेतुः
परिज्ञाने उपायो यस्याः । अनेन च सुखोपायत्वमुक्तम् । यदुक्तं
श्रीविज्ञानभट्टारके

ग्राह्यग्राहकसंवित्तिः सामान्या सर्वदेहिनाम्  ।
योगिनां तु विशेषो ऽयं संबन्धे सावधानता ॥इति ।

चितिः इति एकवचनं देशकालाद्यनवच्छिन्नतामभिदधत्
समस्तभेदवादानामवास्तवतां व्यनक्ति । स्वतन्त्रशब्दो
ब्रह्मवादवैलक्षण्यमाचक्षाणः चितो माहेश्वर्यसारतां ब्रूते  ।
विश्व इत्यादिपदमशेषशक्तित्वं सर्वकारणत्वं सुखोपायत्वं
महाफलं च आह॥

ननु विश्वस्य यदि चितिः हेतुः तदस्या उपादानाद्यपेक्षायां
भेदवादापरित्यागः स्यादित्याशङ्क्य आह॥

Viśvasya sadāśivādeḥ bhūmyantasya siddhau niṣpattau prakāśane
Sthityātmani parapramātṛviśrāntyātmani ca saṃhāre parāśaktirūpā citireva bhagavatī svatantrā anuttaravimarśamayī śivabhaṭṭārakābhinnā hetuḥ
Kāraṇam | Asyāṃ hi prasarantyāṃ jagadunmiṣati vyavatiṣṭhate ca
Nivṛttaprasarāyāṃ ca nimiṣatīti svānubhava eva atra sākṣī  |
Anyasya tu māyāprakṛtyādeḥ citprakāśabhinnasya aprakāśamānatvena
Asattvānna kvacidapi hetutvam prakāśamānatve tu prakāśaikātmyātprakāśarūpā citireva hetuḥ na tvasau kaścit  |
Ata eva deśakālākārā etatsṛṣṭā etadanuprāṇitāśca naitatsvarūpaṃ
Bhettumalamiti vyāpakanityoditaparipūrṇarūpā iyamityarthalabhyameva
Etat | Nanu jagadapi cito bhinnaṃ naiva kiṃcidabhede ca kathaṃ
Hetuhetumadbhāvaḥ ucyate | Cideva bhagavatī svacchasvatantrarūpā
Tattadanantajagadātmanā sphurati ityetāvatparamārtho 'yaṃ
Kāryakāraṇabhāvaḥ | Yataśca iyameva pramātṛpramāṇaprameyamayasya
Viśvasya siddhau prakāśane hetuḥ tato 'syāḥ svatantrāparicchinnasvaprakāśarūpāyāḥ siddhau abhinavārthaprakāśanarūpaṃ
Na pramāṇavarākamupayuktamupapannaṃ vā  |
Taduktam trikasāre

Svapadā svaśiraśchāyāṃ yadvallaṅghitumīhate  |
Pādoddeśe śiro na syāttatheyaṃ baindavī kalā || iti |

Yataśca iyaṃ viśvasya siddhau parādvayasamārasyāpādanātmani ca saṃhāre
Hetuḥ tata eva svatantrā | Pratyabhijñātasvātantryā satī
Bhogamokṣasvarūpāṇāṃ viśvasiddhīnāṃ hetuḥ  |
Ityāvṛttyā vyākhyeyam | Api ca viśvaṃ nīlasukhadehaprāṇādi tasya yā
Siddhiḥ pramānopārohakrameṇa vimarśamayapramātrāveśaḥ saiva hetuḥ
Parijñāne upāyo yasyāḥ | Anena ca sukhopāyatvamuktam | Yaduktaṃ
Śrīvijñānabhaṭṭārake

Grāhyagrāhakasaṃvittiḥ sāmānyā sarvadehinām  |
Yogināṃ tu viśeṣo 'yaṃ saṃbandhe sāvadhānatā || iti |

Citiḥ iti ekavacanaṃ deśakālādyanavacchinnatāmabhidadhat
Samastabhedavādānāmavāstavatāṃ vyanakti | Svatantraśabdo
Brahmavādavailakṣaṇyamācakṣāṇaḥ cito māheśvaryasāratāṃ brūte  |
Viśva ityādipadamaśeṣaśaktitvaṃ sarvakāraṇatvaṃ sukhopāyatvaṃ
Mahāphalaṃ ca āha ||

Nanu viśvasya yadi citiḥ hetuḥ tadasyā upādānādyapekṣāyāṃ
Bhedavādāparityāgaḥ syādityāśaṅkya āha ||

A ’viśvasya’ avagy ’az univerzumból’ (viśvasya) (kifejezés azt jelenti, hogy) Sadāśiva-tól (sadā-śivādeḥ) a föld elemig (bhūmi-antasya).

A ’siddhi’ (itt azt jelenti:) (siddhau) ’felragyog’ (niṣpattau). (Ez az) ’Illumináció vagy Megnyilvánulás’ (prakāśane), ’Fenntartás’ (sthiti-ātmani), és (ca) ’Visszavonás’, melyet a ’Legfőbb Tapasztalón való Nyugvás’ jellemez (para-pramātṛ-viśrānti-ātmani...saṃhāre). Az Ok (hetuḥ) (vagy) Forrás (kāraṇam) egyedül (eva) a Citi (citiḥ), a Tudatosság Ereje, a Legfőbb Śakti Természete (parā-śakti-rūpā), az Önmagától-függő (svatantrā) vagy Szabad (svatantrā) Úrnő (bhagavatī), (Ki) az ’Abszolút Éberségből’ áll (anuttara-vimarśa-mayī), (Ki) nem különbözik a Legtiszteletreméltóbb Úrtól, Śiva-tól (śiva-bhaṭṭāraka-abhinnā).

Következésképpen (hi), a világ (jagat) megjelenik (unmiṣati) és (ca) fennmarad (vyavatiṣṭhate) amikor Ő (asyām) kiárad (prasarantyāṃ), és amikor (ca) (ezt) a megjelenést feladja (nivṛtta-prasarāyāṃ), (a világ) eltűnik (nimiṣati). Ez (iti)... (atra) a személyes (sākṣī) tapasztalata (mindenkinek) (svānubhavaḥ).

De (tu) mások (anyasya), mint Māyā, Prakṛti, stb. (māyā-prakṛti-ādeḥ), melyek (látszólag) különböznek a Tudatosság Féyéntől (cit-prakāśa-bhinnasya), soha nem lehetnek (na...kvacid...api) az oka (hetutvam), (mivel) nem nyilvánulnak meg (a Tudatosság Fénye nélkül) (aprakāśamānatvena) azok nem valódi, azaz kreált természete miatt (asattvāt). De (tu) amikor megnyilvánulnak (prakāśamānatve), akkor egyek a Fénnyel (prakāśa-aikātmyāt). (Ennéfogva) az Ok (hetuḥ) egyedül (eva) Citi avagy a Tudatosság Ereje (citiḥ) és semmi más (na)... (tu)... (asau) (kaścit), lévén (Ő) a Fény Természete (prakāśa-rūpā).

Következésképpen (ataḥ...eva), a tér, az idő és a forma (deśa-kāla-ākārāḥ) megnyilvánult (etat-sṛṣṭāḥ) és (ca) a Citi tölti meg élettel (etat-anuprāṇitāḥ), és nem (na) képes részekre osztani a Citi Esszenciális Természetét (bhettum...alam...iti...etat-svarūpam) mivel e (iyam) (Citi) Teljes (avagy) Tökéletes, Szüntelen Létező (és) Mindent-átható Valóság (vyāpaka-nitya-udita-paripūrṇa-rūpā). Egyedül ezt (etat...eva...iti) kell (itt) megérteni (artha-labhyam).

Egy felvetés:

De ha a világ nem különbözik a Tudatosságtól (mivel) egyek, hogyan lehetséges ‘okról és okozatról’ beszélni?

Egyedül a Cit avagy a Tudatosság az Isteni Úrnő. Áttetsző Akara révén (Ő) úgy ragyog mint számtalan világ. Esszenciálisan ez az ‘ok és okozat’ valódi természete.

Továbbá mivel a világ megnyilvánulásakor egyedül ez a (Citi) a ‘szubjektumból, kognícióból és a kogníció tárgyából’ álló világ Oka, (így) egy semmirevaló ‘pramāna’ avagy ‘megismerés módja’ haszontalan, vagyis nem képes felfedni az egyén saját Fényének Természetét (, Ami) osztatlan és Szabad.

(Ez azért van így, mert) a ‘pramāna’ avagy a ‘megismerés módja’ (egyedül csak) az újabb és újabb formákra vagy megnyilvánulásokra képes fényt vetni (, de a saját Forrására nem). Ez kifejtésre került a Trikasāstra-ban:

“Ahogy senki lába sem képes rálépni saját fejének árnyékára, ugyanez vonatkozik Baindavī Kalā-ra avagy a szubjektum természetére.”

Tehát Eme (Citi) az Ok akkor is amikor a világ megjelenik és (akkor is amikor) eltűnik (mialatt) a Legfőbb Nem-dualitással való Egységét mutatja meg.

Következésképpen (a Citi-t) ‘Szabadnak’ (nevezzük). Amikor (e) Szabadság úgy kerül felismerésre, mint az univerzum Siddhi-jének az Oka, akkor a Siddhi (egyszerre ragyog, mint) ‘bogha’ avagy ‘világi élvezet’, és mint ‘mokṣa’ avagy ‘Felszabadulás’.

(Az első sūtra-t) ilyen nézőpontból is meg kell érteni. Továbbá, az univerzum a következőkből áll: prāṇa-ból, testből, finom és durva objektumokból, mint ’élvezet’ és ’kék’. Az (univerzum) ’siddhi’-je az az egyedüli Ok, ami a Beolvadás az Éberségből álló Szubjektumba a fokozatos felemkedés által a pramāṇa-n avagy a tapasztaláson keresztüli (egészen a Tapasztalóhoz).

A tökéletes megértésben (Ez) az út is (egyben). Mások --vagyis Utpaladeva-- azt mondja, (hogy ez az upāya avagy út) a ’sukhopāya’ avagy a ’könnyű út’. Ahogy a mélyen tisztelt Vijñānabhairava is kifejtette:

„A grāhya avagy objektum és a grāhaka avagy a szubjektum tapasztalása ugyanaz vagyis közös minden testet öltött létező számára. De a yogin-ok (számára) van egy különbség, (mivel ők) éberek ezek kapcsolatára --vagyis a yogin-ok tudják, hogy egy objektum mindig a szubjektumtól függ, de ez az igazság rejtett a világi emberek számára--. ||”

(Az első sūtra-ban) a Citi egyes számú. Ez alátámasztja azt a tényt, miszerint a (Citi) nem elkülönült, vagyis nem köti a tér és az idő. (Ily módon) bemutatásra került az összes duális doktrína hibás természete.

A ’Svatantra’ avagy ’Szabad’ kifejezés (a Non-duális Doktrína tanítása szerint) kihangsúlyozza a Hatalmas Úr Tudatosságának Esszenciáját..., (és) rávilágít a az (Úr Śiva Doktrínája) és Brahman doktrínája --vagyis az advaita vedānta-- közti különbségre.

A ’viśva’ avagy ’univerzum’ --szó szerint az összes vagy minden-- és más fogalmak megerősítik, hogy (Citi) korlátlan erővel bír, minden okozatisággal és a (Realizáció) könnyű módszerével, (és még) a Nagy Gyümölcs (adományozója is)...

Egy felvetés:

Ha a Citi avagy a Tudatosság Ereje a világ Oka, akkor Annak materiális októl való függésében (, hogy a világot megteremtse)..., a dualizmus doktrínájának elutasítása valójában megkérdőjelezhető. Ennélfogva (a következőt állítjuk):

𑆱𑇀𑆮𑆼𑆖𑇀𑆗𑆪𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆨𑆴𑆠𑇀𑆠𑆿 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆶𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆪𑆠𑆴 𑇆𑇒𑇆

स्वेच्छया स्वभित्तौ विश्वमुन्मीलयति ॥२॥

Svecchayā svabhittau viśvamunmīlayati || 2 ||

Saját Akaratán keresztül (sva-icchayā), az univerzum (viśvam) megjelenik (unmīlayati) az Ő saját vásznán (sva-bhittau). || 2 ||

𑆱𑇀𑆮𑆼𑆖𑇀𑆗𑆪𑆳 𑆤 𑆠𑆶 𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆳𑆢𑆴𑆮𑆢𑆤𑇀𑆪𑆼𑆖𑇀𑆗𑆪𑆳 𑇅 𑆠𑆪𑆽𑆮 𑆖 𑆤 𑆠𑆶 𑆇𑆥𑆳𑆢𑆳𑆤𑆳𑆢𑇀𑆪𑆥𑆼𑆑𑇀𑆰𑆪𑆳
𑇅 𑆍𑆮𑆁 𑆲𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆓𑆶𑆑𑇀𑆠𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆲𑆳𑆤𑇀𑆪𑆳 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆼𑆮 𑆤 𑆔𑆛𑆼𑆠 𑇅 𑆱𑇀𑆮𑆨𑆴𑆠𑇀𑆠𑆿 𑆤
𑆠𑆶 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆫 𑆑𑇀𑆮𑆳𑆥𑆴 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆑𑇀 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆟𑆵𑆠𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆢𑆫𑇀𑆥𑆟𑆼 𑆤𑆓𑆫𑆮𑆠𑇀 𑆃𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆩𑆥𑆴
𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆩𑆴𑆮 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆪𑆠𑆴 𑇅 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆤𑆁 𑆖 𑆃𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆱𑇀𑆪𑆽𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆛𑆵𑆑𑆫𑆟𑆁 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆤𑆼𑆤
𑆘𑆓𑆠𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆼𑆤𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆤𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀𑇆

स्वेच्छया न तु ब्रह्मादिवदन्येच्छया । तयैव च न तु उपादानाद्यपेक्षया
। एवं हि प्रागुक्तस्वातन्त्र्यहान्या चित्त्वमेव न घटेत । स्वभित्तौ न
तु अन्यत्र क्वापि । प्राक् निर्णीतं विश्वं दर्पणे नगरवत् अभिन्नमपि
भिन्नमिव उन्मीलयति । उन्मीलनं च अवस्थितस्यैव प्रकटीकरणं इत्यनेन
जगतः प्रकाशैकात्म्येनावस्थानमुक्तम्॥

Svecchayā na tu brahmādivadanyecchayā | Tayaiva ca na tu upādānādyapekṣayā
 | Evaṃ hi prāguktasvātantryahānyā cittvameva na ghaṭeta | Svabhittau na
Tu anyatra kvāpi | Prāk nirṇītaṃ viśvaṃ darpaṇe nagaravat abhinnamapi
Bhinnamiva unmīlayati | Unmīlanaṃ ca avasthitasyaiva prakaṭīkaraṇaṃ ityanena jagataḥ prakāśaikātmyenāvasthānamuktam ||

(Kizárólag) a Saját Akarata által (sva-icchayā), és nem (na...tu) valami más akarat által (anyā-icchayā), ahogy azt Brahman követői és más rendszerek (állítják) (brahmā-ādi-vat). Valamint (ca) (Ő nyilvánítja meg a világot) egyedül az Ő (Akarata révén, így Ő) (tayā...eva) nem (na...tu) függ a materiális okoktól (upādānādi-apekṣayā).

Ily módon (evam...hi) a Cittva avagy a Tudatosság Valósága (cittvam...eva) nem létezik (na...ghaṭeta) a már korábban említett Svātantrya avagy Szabadság nélkül (prāk-ukta-svātantrya-hānyā). (A megnyilvánulás) kizárólag az (Ő Szabadságból álló) Vásznán (játszódik) (svabhittau), és sehol máshol (tu...anyatra...kvāpi...na).

A korábban bemutatott (prāk-nirṇītam) univerzum (viśvam) úgy jelenik meg (unmīlayati), mint egy város (nagara-vat) egy tükörben (darpaṇe) ami (iva) (látszólag) különbözik (Tőle,) (bhinnam) de (api) (valójában) mégsem különböznek (abhinnam). Továbbá (ca) az ’Unmīlana’ avagy ’Megnyilvánítás’ (unmīlanam) csupán (eva) annak a feltárulását (reprezentálja) (prakaṭīkaraṇam) ami a Tudatosságban már eleve létezik (avasthitasya). Ez azt jelenti (iti), hogy az univerzum (jagataḥ)  létezése (avasthānam) egy a Prakāśa-val avagy a Fénnyel  (prakāśaikātmyena), ahogy ez már kifejtésre került (anena...uktam).

Most (atha), hogy mélyebben (vibhāgena) tisztázzuk (pratipādayitum) az univerzum (viśvasya) valódi természetét (sva-rūpam), a következőt állítjuk (āha):

𑆠𑆤𑇀𑆤𑆳𑆤𑆳𑆤𑆶𑆫𑆷𑆥𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆨𑆼𑆢𑆳𑆠𑇀 𑇆𑇓𑇆

तन्नानानुरूपग्राह्यग्राहकभेदात् ॥३॥

Tannānānurūpagrāhyagrāhakabhedāt || 3 ||

Ez --vagyis a világ-- (tat) különböző módokon jelenik meg --vagyis sokrétű-- (nānā), az objektum és szubjektum kölcsönös megfelelőségének különbségei szerint (anurūpa-grāhya-grāhaka-bhedāt). || 3 ||

𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆤𑆳𑆤𑆳 𑆃𑆤𑆼𑆑𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆫𑆩𑇀 𑇅 𑆑𑆡𑆩𑆤𑆶𑆫𑆷𑆥𑆳𑆟𑆳𑆁
𑆥𑆫𑆱𑇀𑆥𑆫𑆿𑆖𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆵𑆤𑆳𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆳𑆟𑆳𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆳𑆟𑆳𑆁 𑆖 𑆨𑆼𑆢𑆳𑆢𑇀𑆮𑆽𑆖𑆴𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀  𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆖 𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆼 𑇁𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆴𑆠𑆳𑆱𑇀𑆦𑆶𑆛𑆼𑆢𑆤𑇀𑆠𑆳𑆩𑆪𑆁 𑆪𑆳𑆢𑆸𑆯𑆁
𑆥𑆫𑆳𑆥𑆫𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆁 𑆠𑆳𑆢𑆸𑆓𑆼𑆮
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆴𑆠𑆾 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆩𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆳𑆒𑇀𑆪𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆮𑆫𑇀𑆓𑆂
𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆮𑆑𑆬𑇀𑆥𑆴𑆠𑆠𑆡𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆤𑆂  𑇅
𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆛𑆼𑆢𑆤𑇀𑆠𑆳𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳𑆱𑆳𑆩𑆳𑆤𑆳𑆣𑆴𑆑𑆫𑆟𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩 𑆪𑆳𑆢𑆸𑆓𑇀𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆁
𑆠𑆡𑆳𑆮𑆴𑆣 𑆍𑆮 𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆴𑆠𑆾 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆮𑆫𑇀𑆓𑆂  𑇅
𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆥𑆢𑆼 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆢𑆤𑆤𑇀𑆠𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆴𑆠𑆳 𑆧𑆲𑆶𑆯𑆳𑆒𑆳𑆮𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆨𑆼𑆢𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳
𑆪𑆡𑆳𑆨𑆷𑆠𑆳 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳𑆫𑆂 𑆠𑆡𑆳𑆨𑆷𑆠𑆩𑆼𑆮 𑆨𑆼𑆢𑆽𑆑𑆱𑆳𑆫𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆥𑆴
𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆩𑆳𑆪𑆾𑆫𑇀𑆣𑇀𑆮𑆼 𑆪𑆳𑆢𑆸𑆯𑆳 𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆑𑆬𑆳𑆂
𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑆳𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆧𑆾𑆣𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳𑆤𑆂 𑆠𑆳𑆢𑆸𑆓𑆼𑆮 𑆠𑆢𑆨𑆼𑆢𑆱𑆳𑆫𑆁
𑆱𑆑𑆬𑆥𑇀𑆫𑆬𑆪𑆳𑆑𑆬𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆥𑆫𑆴𑆖𑆴𑆠𑆩𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆪𑆳𑆁
𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆹𑆟𑆳𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆬𑆪𑆑𑆼𑆮𑆬𑆴𑆤𑆳𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆾𑆖𑆴𑆠𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆬𑆵𑆤𑆑𑆬𑇀𑆥𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆩𑇀  𑇅
𑆑𑇀𑆰𑆴𑆠𑆴𑆥𑆫𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳𑆤𑆳𑆁𑆠𑆶 𑆱𑆑𑆬𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑆾 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆳𑆤𑆳𑆁
𑆠𑆡𑆳𑆨𑆷𑆠𑆩𑆼𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆢𑆶𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆱𑇀𑆪
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆮𑆥𑆶𑆰𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆍𑆮 𑆨𑆳𑆮𑆳𑆂 𑇅 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆠𑇀𑆥𑆫𑆩𑆯𑆴𑆮𑆱𑇀𑆪
𑆥𑆶𑆤𑆂 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆾𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆥𑆫𑆩𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆩𑆪𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆔𑆤𑆱𑇀𑆪
𑆍𑆮𑆁𑆮𑆴𑆣𑆩𑆼𑆮 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆢𑆴𑆣𑆫𑆟𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆩𑆒𑆴𑆬𑆩𑆨𑆼𑆢𑆼𑆤𑆽𑆮 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑇅 𑆤 𑆠𑆶
𑆮𑆱𑇀𑆠𑆶𑆠𑆂 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆁 𑆮𑆳 𑇅 𑆃𑆥𑆴 𑆠𑆶
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆥𑆫𑆩𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑 𑆍𑆮 𑆅𑆠𑇀𑆡𑆁 𑆤𑆳𑆤𑆳𑆮𑆽𑆖𑆴𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆱𑆲𑆱𑇀𑆫𑆽𑆂
𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆵𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆲𑆴𑆠𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆩𑇀𑇆

𑆪𑆡𑆳 𑆖 𑆨𑆓𑆮𑆳𑆤𑇀 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆯𑆫𑆵𑆫𑆂 𑆠𑆡𑆳

तद्विश्वं नाना अनेकप्रकारम् । कथमनुरूपाणां
परस्परौचित्यावस्थीनां ग्राह्याणां ग्राहकाणां च भेदाद्वैचित्र्यात्  ।
तथा च सदाशिवतत्त्वे ऽहन्ताच्छादितास्फुटेदन्तामयं यादृशं
परापररूपं विश्वं ग्राह्यं तादृगेव
श्रीसदाशिवभट्टारकाधिष्ठितो मन्त्रमहेश्वराख्यः प्रमातृवर्गः
परमेश्वरेच्छावकल्पिततथावस्थानः  ।
ईश्वरतत्त्वे स्फुटेदन्ताहन्तासामानाधिकरण्यात्म यादृग्विश्वं ग्राह्यं
तथाविध एव ईश्वरभट्टारकाधिष्ठितो मन्त्रेश्वरवर्गः  ।
विद्यापदे श्रीमदनन्तभट्टारकाधिष्ठिता बहुशाखावान्तरभेदभिन्ना
यथाभूता मन्त्राः प्रमातारः तथाभूतमेव भेदैकसारं विश्वमपि
प्रमेयम् । मायोर्ध्वे यादृशा विज्ञानाकलाः
कर्तृताशून्यशुद्धबोधात्मानः तादृगेव तदभेदसारं
सकलप्रलयाकलात्मकपूर्वावस्थापरिचितमेषां प्रमेयम् । मायायां
शून्यप्रमातॄणां प्रलयकेवलिनां स्वोचितं प्रलीनकल्पं प्रमेयम्  ।
क्षितिपर्यन्तावस्थितानांतु सकलानां सर्वतो भिन्नानां परिमितानां
तथाभूतमेव प्रमेयम् । तदुत्तीर्णशिवभट्टारकस्य
प्रकाशैकवपुषः प्रकाशैकरूपा एव भावाः । श्रीमत्परमशिवस्य
पुनः विश्वोत्तीर्णविश्वात्मकपरमानन्दमयप्रकाशैकघनस्य
एवंविधमेव शिवादिधरण्यन्तमखिलमभेदेनैव स्फुरति । न तु
वस्तुतः अन्यत्किंचित् ग्राह्यं ग्राहकं वा । अपि तु
श्रीपरमशिवभट्टारक एव इत्थं नानावैचित्र्यसहस्रैः
स्फुरतीत्यभिहितप्रायम्॥

यथा च भगवान् विश्वशरीरः तथा

Tadviśvaṃ nānā anekaprakāram | Kathamanurūpāṇāṃ
Parasparaucityāvasthīnāṃ grāhyāṇāṃ grāhakāṇāṃ ca bhedādvaicitryāt  |
Tathā ca sadāśivatattve 'hantācchāditāsphuṭedantāmayaṃ yādṛśaṃ
Parāpararūpaṃ viśvaṃ grāhyaṃ tādṛgeva
Śrīsadāśivabhaṭṭārakādhiṣṭhito mantramaheśvarākhyaḥ pramātṛvargaḥ
Parameśvarecchāvakalpitatathāvasthānaḥ  |
Īśvaratattve sphuṭedantāhantāsāmānādhikaraṇyātma yādṛgviśvaṃ grāhyaṃ
Tathāvidha eva īśvarabhaṭṭārakādhiṣṭhito mantreśvaravargaḥ  |
Vidyāpade śrīmadanantabhaṭṭārakādhiṣṭhitā bahuśākhāvāntarabhedabhinnā
Yathābhūtā mantrāḥ pramātāraḥ tathābhūtameva bhedaikasāraṃ viśvamapi
Prameyam | Māyordhve yādṛśā vijñānākalāḥ
Kartṛtāśūnyaśuddhabodhātmānaḥ tādṛgeva tadabhedasāraṃ
Sakalapralayākalātmakapūrvāvasthāparicitameṣāṃ prameyam | Māyāyāṃ
Śūnyapramātṝṇāṃ pralayakevalināṃ svocitaṃ pralīnakalpaṃ prameyam  |
Kṣitiparyantāvasthitānāṃtu sakalānāṃ sarvato bhinnānāṃ parimitānāṃ
Tathābhūtameva prameyam | Taduttīrṇaśivabhaṭṭārakasya
Prakāśaikavapuṣaḥ prakāśaikarūpā eva bhāvāḥ | Śrīmatparamaśivasya
Punaḥ viśvottīrṇaviśvātmakaparamānandamayaprakāśaikaghanasya
Evaṃvidhameva śivādidharaṇyantamakhilamabhedenaiva sphurati | Na tu
Vastutaḥ anyatkiṃcit grāhyaṃ grāhakaṃ vā | Api tu
Śrīparamaśivabhaṭṭāraka eva itthaṃ nānāvaicitryasahasraiḥ sphuratītyabhihitaprāyam ||

Yathā ca bhagavān viśvaśarīraḥ tathā

Az ’az’ kifejezés (tat) az univerzumra utal (viśvam). A ’sokrétű’ (nānā) azt jelenti, hogy ’az univerzum nem egyetlen forma’ (aneka-prakāram). Hogyan lehetséges ez (katham)? A dualitás (bhedāt...vaicitryāt) avagy az objektumok (grāhyāṇām) és (ca) szubjektumok (grāhakāṇām) közti kölcsönös különbség miatt (sokrétű) (anurūpāṇām...paraspara-aucitya-avasthīnām).

Továbbá (tathā...ca), Sadāśivatattva-ban (sadāśiva-tattve), a (yādṛśam) tapasztalat síkja (grāhyam) (avagy) az univerzum (viśvam) a’parāpara’ avagy ’legfőbb és nem-legfőbb’ természetével bír (parāpara-rūpam), mivel (tādṛg...eva) az ’idantā’ avagy ’objectivitás’ nem kerül tisztán kifejezésre, mivel azt elfedi a (domináns) ’ahantā’ avagy ’szubjektivitás’ (ahantā-ācchādita-asphuṭa-idantā-mayam). A tapasztalók csoportját (pramātṛ-vargaḥ) ’Mantramaheśvara-knak’ nevezzük (mantra-maheśvara-ākhyaḥ), melyek az Áldott Sadāśiva-ban nyugszanak (śrī-sadā-śiva-bhaṭṭāraka-adhiṣṭhitaḥ). Az ő állapotukat a Legfőbb Úr Akarata táplálja vagy tartja fenn (parama-īśvara-icchā-avakalpita-tathā-avasthānaḥ).

Az Īśvaratattva-ban (īśvara-tattve), a tapasztalat síkja (grāhyam) (vagyis) az univerzum (yādṛg-viśvam) egy azonos mértékben különböző ’szubjektumból’ és ’objektumból’ áll (sphuṭa-idantā-ahantā-sāmāna-ādhi-karaṇya-ātmā). Ennélfogva (tathāvidha...eva), ebben az állapotban (tathāvidha) (létezik) a ’Mantreśvara-knak’ (nevezett tapasztalók) csoportja (mantra-īśvara-vargaḥ), melyet a Legtiszteletreméltóbb Īśvara tart fenn (īśvara-bhaṭṭāraka-adhiṣṭhitaḥ).

A Sadvidyātattva-ban (vidyā-pade), az Áldott Anantabhaṭṭāraka tartja fenn (śrīmad-ananta-bhaṭṭāraka-adhiṣṭhitāḥ) ’Mantra-knak’ (nevezett) (mantrāḥ) a tapasztalókat (pramātāraḥ) (és) a különbséges számos más átmeneti alcsoportjait (bahu-śākha-avāntara-bheda-bhinnāḥ). Ennélfogva (yathā-bhūtāḥ...tathā-bhūtam...eva), a tapasztalat síkja (grāhyam) (avagy) az univerzum (viśvam...api) voltaképp megkülönböztetett (bheda-eka-sāram).

Māyā felsőbb részeiben (vagy Māyā felett) (māyā-ūrdhve),  (honolnak) a (yādṛśāḥ...tādṛg...eva) Vijñānākala-k  (vijñāna-akalāḥ). (Ők) tiszta Éberséggel bírnak Cselekvőképesség nélkül (kartṛtā-śūnya-śuddha-bodha-ātmānaḥ). Az ő (eṣām) tapasztalati síkjuk (tat...prameyam) lényegében nem különbözik (tőlük) (abheda-sāram), (és ez) az előző tapasztalói állapotból áll (, melyet úgy neveznek) ’sakala-k’ (és) ’pralayākala’-k (eṣām...sakala-pralayākala-ātmaka-pūrvā-avasthā-paricitam).

Māyā-ban (māyāyām) (léteznek) az ’üresség’ tapasztalói (śūnya-pramātṝṇām). (Ők) a Pralayakevalin-ok –vagyis a Pralayākala-k-- (pralaya-kevalinām). (Az ő) tapasztalati síkjuk (prameyam) megfelelő számukra (sva-ucitam), (hiszen ez) az éberség puszta hiánya (pralīna-kalpam).

De (tu) a ’sakala-knak’ (sakalānām), akik (Māyā-tól) lefelé a föld elemig helyezkednek el (kṣiti-paryanta-avasthitānām), a tapasztalat síkja (prameyam) mindig (és mindenhol) (sarvataḥ) korlátolt (parimitānām) és megkülönböztetett (bhinnānām) csakúgy mint ők maguk (tathā-bhūtam...eva).

Mindezen (felsorolt tapaszalók) mögött (nyugszik) a Legtiszteletreméltóbb Úr, Śiva (tat-uttīrṇa-śiva-bhaṭṭārakasya), Kinek Egyedüli Természete a Fény (prakāśa-eka-vapuṣaḥ), (és Aki számára) minden (bhāvāḥ) kizárólag Fényből (áll) (prakāśa-eka-rūpāḥ...eva).

Ismét (punaḥ):

Ily módon (evaṃ-vidham...eva), a Legtiszteletreméltóbb Paramaśiva számára (śrīmat-parama-śivasya), Aki nem más, mint Prakāśa avagy a Legfőbb Gyönyörből álló Isteni Fény, (Ami egyszerre) alkotja a világot, (de) meg is haladja azt (viśva-uttīrṇa-viśva-ātmaka-parama-ananda-maya-prakāśa-eka-ghanasya), minde (akhilam) (számára) minden, kezdve Śiva-tól egészen a föld elemig (śiva-ādi-dharaṇi-antam) úgy lüktet (sphurati) (, mint) dualitás nélküli (Isteni Éberség) (abhedena...eva).

Valójában (vastutaḥ), nincs (na...tu) más (anyat-kiṃcit) szubjektum (grāhakam) vagy (vā) objektum (Benne) (grāhyam). Így (api...tu...ittham), egyedül (eva) a Legtiszteletreméltóbb Paramaśiva (śrī-parama-śiva-bhaṭṭārakaḥ) lüktet (sphurati) mint az objektumok számtalan sokfélesége (nānā-vaicitrya-sahasraiḥ). Ez a (iti) gyakorlati jelentése mindannak, ami (itt) kifejtésre került (abhihita-prāyam).

És (ca) mivel (yathā) az Úr (bhagavān) megtestesíti az univerzumot, (viśva-śarīraḥ), így a következőt állítjuk (tathā):

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆱𑆕𑇀𑆑𑆾𑆖𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆖𑆼𑆠𑆤𑆾𑇁𑆥𑆴 𑆱𑆕𑇀𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆪𑆂 𑇆𑇔𑇆

चितिसङ्कोचात्मा चेतनोऽपि सङ्कुचितविश्वमयः ॥४॥

Citisaṅkocātmā cetano'pi saṅkucitaviśvamayaḥ || 4 ||

Még (api) az a tapasztaló is (cetanaḥ), (akit) a Tudatosság limitációja jellemez (citi-saṅkoca-ātmā), egy limitált univerzumból áll (mint egy fa magja, ami potencialitásként létezik anélkül, hogy kiterjedne egy teljes fa formájában) (saṅkucita-viśva-mayaḥ). || 4 ||

𑆯𑇀𑆫𑆵𑆥𑆫𑆩𑆯𑆴𑆮𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆽𑆑𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆳𑆢𑇀𑆪𑆶𑆖𑆴𑆠𑆼𑆤 𑆫𑆷𑆥𑆼𑆤
𑆃𑆮𑆧𑆴𑆨𑆳𑆱𑆪𑆴𑆰𑆶𑆂 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆁
𑆖𑆴𑆢𑆽𑆑𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆩𑆪𑆳𑆤𑆳𑆯𑇀𑆫𑆴𑆠𑆯𑆴𑆮𑆥𑆫𑇀𑆪𑆳𑆪𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆪𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆳𑆨𑆼𑆢𑆼𑆤
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆩𑆳𑆤𑆠𑆪𑆳 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑇅 𑆠𑆠𑆂
𑆖𑆴𑆢𑇀𑆫𑆱𑆳𑆯𑇀𑆪𑆳𑆤𑆠𑆳𑆫𑆷𑆥𑆳𑆯𑆼𑆰𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆨𑆶𑆮𑆤𑆨𑆳𑆮𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆪𑆳𑆥𑆴
𑆥𑇀𑆫𑆡𑆠𑆼 𑇅 𑆪𑆡𑆳 𑆖 𑆍𑆮𑆁 𑆨𑆓𑆮𑆳𑆤𑇀𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆯𑆫𑆵𑆫𑆂 𑆠𑆡𑆳 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳
𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆖𑆴𑆢𑇀𑆫𑆷𑆥𑆂 𑆖𑆼𑆠𑆤𑆾 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆮𑆛𑆣𑆳𑆤𑆴𑆑𑆳𑆮𑆠𑇀𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆳𑆯𑆼𑆰𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆂 𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆖 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆳𑆤𑇀𑆠𑆮𑆖𑆤𑆩𑇀

𑆮𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆾 𑆮𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆵 𑆖𑆽𑆮 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆮𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆮𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆵 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆠𑇀𑆫𑆴𑆯𑆴𑆫𑆾𑆩𑆠𑆼 𑇁𑆥𑆴

𑆱𑆫𑇀𑆮𑆢𑆼𑆮𑆩𑆪𑆂 𑆑𑆳𑆪𑆱𑇀𑆠𑆁 𑆖𑆼𑆢𑆳𑆤𑆵𑆁 𑆯𑆸𑆟𑆶 𑆥𑇀𑆫𑆴𑆪𑆼  𑇅
𑆥𑆸𑆡𑆴𑆮𑆵 𑆑𑆜𑆴𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆢𑇀𑆫𑆮𑆠𑇀𑆮𑆼 𑇁𑆩𑇀𑆨𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆵𑆫𑇀𑆠𑆴𑆠𑆩𑇀𑇆

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆶𑆥𑆑𑇀𑆫𑆩𑇀𑆪

𑆠𑇀𑆫𑆴𑆯𑆴𑆫𑆾𑆨𑆽𑆫𑆮𑆂 𑆱𑆳𑆑𑇀𑆰𑆳𑆢𑇀 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆪 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆮𑇀𑆪𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆂 𑇅

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆼𑆤 𑆓𑇀𑆫𑆤𑇀𑆡𑆼𑆤 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆪𑆠𑇀𑆮𑆩𑆼𑆮 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆲𑆫𑆠𑆴  𑇅
𑆃𑆪𑆁 𑆖𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆯𑆪𑆂 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆃𑆪𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆳𑆓𑆩𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆖
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆯𑆫𑆵𑆫𑆯𑆴𑆮𑆽𑆑𑆫𑆷𑆥 𑆍𑆮 𑆑𑆼𑆮𑆬𑆁 𑆠𑆤𑇀𑆩𑆳𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳
𑆃𑆤𑆨𑆴𑆮𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠 𑆅𑆮 𑆄𑆨𑆳𑆠𑆴 𑇅 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆮𑆴𑆖𑆳𑆫𑇀𑆪𑆩𑆳𑆟𑆂
𑆖𑆴𑆢𑆽𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆡𑆩𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆖𑆴𑆤𑇀𑆩𑆪 𑆍𑆮 𑇅 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆡𑆳 𑆠𑆶 𑆤 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆅𑆠𑆴 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆾
𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆾 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆯𑆫𑆵𑆫𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑 𑆍𑆮 𑇅 𑆠𑆢𑆶𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆩𑆪𑆽𑆮

𑆃𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆫𑇀𑆪𑆢𑆴 𑆤 𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆂 𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮𑆳𑆮𑆯𑆴𑆰𑇀𑆪𑆠𑆼  𑇅
𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆯𑇀𑆖𑆼𑆠𑇀𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮𑆳𑆮𑆯𑆴𑆰𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆃𑆤𑆼𑆤𑆽𑆮𑆳𑆯𑆪𑆼𑆤 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆯𑆳𑆱𑇀𑆠𑇀𑆫𑆼𑆰𑆶

𑆪𑆱𑇀𑆩𑆳𑆠𑇀 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆩𑆪𑆾 𑆘𑆵𑆮𑆂 ............................ 𑇅

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆶𑆥𑆑𑇀𑆫𑆩𑇀𑆪

𑆠𑆼𑆤 𑆯𑆧𑇀𑆢𑆳𑆫𑇀𑆡𑆖𑆴𑆤𑇀𑆠𑆳𑆱𑆶 𑆤 𑆱𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳 𑆤 𑆪𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆂 𑇅

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆤𑆳 𑆯𑆴𑆮𑆘𑆵𑆮𑆪𑆾𑆫𑆨𑆼𑆢 𑆍𑆮𑆾𑆑𑇀𑆠𑆂 𑇅 𑆍𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑆼𑆮 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂  𑇅
𑆍𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑆼𑆮 𑆖 𑆧𑆤𑇀𑆣 𑆅𑆠𑆴 𑆨𑆮𑆴𑆰𑇀𑆪𑆠𑆴 𑆍𑆮 𑆍𑆠𑆠𑇀𑇆

𑆤𑆤𑆶 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆾 𑇁𑆪𑆁 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆩𑆪𑆂 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆤𑆁 𑆖 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆲𑆼𑆠𑆶𑆑𑆁 𑆱𑆠𑆴 𑆖 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆼
𑆑𑆡𑆩𑇀 𑆃𑆱𑇀𑆪 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆅𑆠𑆴

श्रीपरमशिवः स्वात्मैक्येन स्थितं विश्वं सदाशिवाद्युचितेन रूपेन
अवबिभासयिषुः पूर्वं
चिदैक्याख्यातिमयानाश्रितशिवपर्यायशून्यातिशून्यात्मतया प्रकाशाभेदेन
प्रकाशमानतया स्फुरति । ततः
चिद्रसाश्यानतारूपाशेषतत्त्वभुवनभावतत्तत्प्रमात्राद्यात्मतयापि
प्रथते । यथा च एवं भगवान्विश्वशरीरः तथा चितिसंकोचात्मा
संकुचितचिद्रूपः चेतनो ग्राहको ऽपि वटधानिकावत्संकुचिताशेषविश्वरूपः ।
तथा च सिद्धान्तवचनम्

विग्रहो विग्रही चैव सर्वविग्रहविग्रही । इति ।

त्रिशिरोमते ऽपि

सर्वदेवमयः कायस्तं चेदानीं शृणु प्रिये  ।
पृथिवी कठिनत्वेन द्रवत्वे ऽम्भः प्रकीर्तितम्॥

इत्युपक्रम्य

त्रिशिरोभैरवः साक्षाद् व्याप्य विश्वं व्यवस्थितः ।

इत्यन्तेन ग्रन्थेन ग्राहकस्य संकुचितविश्वमयत्वमेव व्याहरति  ।
अयं चात्राशयः ग्राहको ऽपि अयं प्रकाशैकात्म्येन उक्तागमयुक्त्या च
विश्वशरीरशिवैकरूप एव केवलं तन्मायाशक्त्या
अनभिव्यक्तस्वरूपत्वात्संकुचित इव आभाति । संकोचो ऽपि विचार्यमाणः
चिदैकात्म्येन प्रथमानत्वात्चिन्मय एव । अन्यथा तु न किंचित् इति सर्वो
ग्राहको विश्वशरीरः शिवभट्टारक एव । तदुक्तं मयैव

अख्यातिर्यदि न ख्यातिः ख्यातिरेवावशिष्यते  ।
ख्यातिश्चेत्ख्यातिरूपत्वात्ख्यातिरेवावशिष्यते ॥इति ।

अनेनैवाशयेन श्रीस्पन्दशास्त्रेषु

यस्मात् सर्वमयो जीवः ............................ ।

इत्युपक्रम्य

तेन शब्दार्थचिन्तासु न सावस्था न यः शिवः ।

इत्यादिना शिवजीवयोरभेद एवोक्तः । एतत्तत्त्वपरिज्ञानमेव मुक्तिः  ।
एतत्तत्त्वापरिज्ञानमेव च बन्ध इति भविष्यति एव एतत्॥

ननु ग्राहको ऽयं विकल्पमयः विकल्पनं च चित्तहेतुकं सति च चित्ते
कथम् अस्य शिवात्मकत्वं इति

Śrīparamaśivaḥ svātmaikyena sthitaṃ viśvaṃ sadāśivādyucitena rūpena avabibhāsayiṣuḥ pūrvaṃ
Cidaikyākhyātimayānāśritaśivaparyāyaśūnyātiśūnyātmatayā prakāśābhedena prakāśamānatayā sphurati | Tataḥ
Cidrasāśyānatārūpāśeṣatattvabhuvanabhāvatattatpramātrādyātmatayāpi
Prathate | Yathā ca evaṃ bhagavānviśvaśarīraḥ tathā citisaṃkocātmā
Saṃkucitacidrūpaḥ cetano grāhako 'pi vaṭadhānikāvatsaṃkucitāśeṣaviśvarūpaḥ | Tathā ca siddhāntavacanam

Vigraho vigrahī caiva sarvavigrahavigrahī | Iti |

Triśiromate 'pi

Sarvadevamayaḥ kāyastaṃ cedānīṃ śṛṇu priye  |
Pṛthivī kaṭhinatvena dravatve 'mbhaḥ prakīrtitam ||

Ityupakramya

Triśirobhairavaḥ sākṣād vyāpya viśvaṃ vyavasthitaḥ |

Ityantena granthena grāhakasya saṃkucitaviśvamayatvameva vyāharati  |
Ayaṃ cātrāśayaḥ grāhako 'pi ayaṃ prakāśaikātmyena uktāgamayuktyā ca
Viśvaśarīraśivaikarūpa eva kevalaṃ tanmāyāśaktyā
Anabhivyaktasvarūpatvātsaṃkucita iva ābhāti | Saṃkoco 'pi vicāryamāṇaḥ
Cidaikātmyena prathamānatvātcinmaya eva | Anyathā tu na kiṃcit iti sarvo
Grāhako viśvaśarīraḥ śivabhaṭṭāraka eva | Taduktaṃ mayaiva

Akhyātiryadi na khyātiḥ khyātirevāvaśiṣyate  |
Khyātiścetkhyātirūpatvātkhyātirevāvaśiṣyate || iti |

Anenaivāśayena śrīspandaśāstreṣu

Yasmāt sarvamayo jīvaḥ ............................ |

Ityupakramya

Tena śabdārthacintāsu na sāvasthā na yaḥ śivaḥ |

Ityādinā śivajīvayorabheda evoktaḥ | Etattattvaparijñānameva muktiḥ  |
Etattattvāparijñānameva ca bandha iti bhaviṣyati eva etat ||

Nanu grāhako 'yaṃ vikalpamayaḥ vikalpanaṃ ca cittahetukaṃ sati ca citte
Katham asya śivātmakatvaṃ iti

A Tiszteletreméltó Paramaśiva (śrī-parama-śivaḥ) vágya, hogy megnyilvánítsa (avabibhāsayiṣuḥ) az univerzumot (viśvam) Sadāśiva és az azt követő csoportok (sadā-śiva-ādi-ucitena) formájában (rūpena) (mialatt) megmarad (sthitam) az Önmagával való Egységben (svātmā-aikyena). (De) először (pūrvam) (ez) úgy vibrál, vagyis úgy jelenik meg (prakāśamānatayā...sphurati), mint ’śūnyātiśūnya’ avagy az ’ürességen túli üresség’, más néven ’Anāśritaśiva’ (Ki) nem éber az (Univerzális) Tudatosság Egységéről (cit-aikya-akhyāti-maya-anāśrita-śiva-paryāya-śūnya-atiśūnya-ātmatayā), de egyúttal nem is különbözik a Fénytől (prakāśa-abhedena).

Ennélfogva (tataḥ), (Ő) úgy terjed ki (prathate), mint az összes ’tattva’, ’bhuvana’ avagy világ’ és ’bhāva’ avagy ’létező’, csakúgy mint rendre azok tapasztalója. (Továbbá) (ezen megnyilvánulások) természete a Tudatosság Esszenciájának megalvadása (cit-rasa-āśyānatā-rūpa-aśeṣa-tattva-bhuvana-bhāva-tat-tat-pramātṛ-ādi-ātmatayā...api).

Tehát (evam) mivel (yathā...ca...tathā) az Úr (bhagavān) testesíti meg az univerzumot (viśva-śarīraḥ) (, melynek) természete a Citi korlátozódása (citi-saṃkoca-ātmā), (így) egy cetana (cetanaḥ) (avagy) egy limitált tapasztaló (grāhakaḥ) a Tudatosság korlátolt formája (saṃkucita-cit-rūpaḥ), de (api) (ő önmagában) tartalmazza a teljes univerzumot (saṃkucita-aśeṣa-viśva-rūpaḥ) egy (olyan) korlátolt formában, mint egy mag (mely önmagában hordozza az egyész fát) (vaṭadhānikā-vat).

Ahogy (tathā...ca) ez a Siddhānta-ban is kifejtésre került (siddhānta-vacanam):

„Egy test (vigrahaḥ), és (ca...eva) egy testet öltött (vigrahī) (magában hordoz) minden testet és minden testet öltöttet (sarva-vigraha-vigrahī...iti).”

Valamint (api) a Triśiromata (triśiromate) elején (upakramya):

„Ó Kedves (priye)! A test (kāyaḥ) tartalmazza az összes istenséget (sarva-deva-mayaḥ). Figyelj (śṛṇu) most (idānīm) (, kifejtem) ezt (tam...ca),: A föld elemet (pṛthivī) azért nevezzük (prakīrtitam) (földnek), mert a szilárdságot (reprezentálja) (kaṭhinatvena), (és) a víz (ambhaḥ) (azért víz), mert a folyékolyságot (testesíti meg) (dravatve...iti)...”

(Ezután:)

„Áthatván (vyāpya) az univerzumot (viśvam), Triśirobhairava –vagyis a Három-fejű Bhairava-- (triśiro-bhairavaḥ) megmarad (vyavasthitaḥ) közvetlenül az egyén saját szemei előtt (sākṣāt...iti).”

A szöveg (antena...granthena) egyedüli (eva) tanítása (vyāharati) (az, hogy) a limitált észlelőnek (grāhakasya) a korlátolt univerzum a természete (saṃkucita-viśva-maya-tvam).

Valamint itt (ca...atra), lévén ő Egy a Fénnyel (prakāśa-aikātmyena) és (ca) Āgama-kban korábban említett érvelés miatt (ukta-āgama-yuktyā), ez (ayam) a korlátolt létező (grāhakaḥ) a nyugvóhelye (āśayaḥ) ezen (univerzumnak, így ő) (ayam) maga (eva) Śiva (Kinek) a teste az univerzum (viśva-śarīra-śiva-eka-rūpaḥ). Csupán (kevalam) Śiva Māyāśakti-ja (tat-māyā-śaktyā)  miatt jelenik meg (ābhāti) korlátolt (formában) (saṃkucitaḥ...iva), (aki) elfedi az egyén Valódi Természetét (an-abhi-vyakta-svarūpa-tvāt).

Valamint (api) egy alapos elemzésben (vicārya-māṇaḥ) a korlátozódás (saṃkocaḥ) (valójában) maga (eva) a Tudatosság (cit-maya), mivel akkor nyilvánul meg (prathamānatvāt), ha Egy a Tudatossággal (cit-aikātmyena). Máskülönben (anyathā...tu) nem létezik (na...kiṃcit).

Ennélfogva (iti), minden (grāhakaḥ) tapasztaló vagy szubjektum (grāhakaḥ) (grāhakaḥ) egyedül a Legtiszteletreméltóbb Śiva (śiva-bhaṭṭārakaḥ...eva) (, Kinek) teste az univerzum (viśva-śarīraḥ). Ahogy magam is kifejtettem már (tat...uktam...mayā...eva):

„Ha (yadi) a tudatlanság (akhyātiḥ) nem ismert (na...khyātiḥ), akkor egyedül (eva) a tudás --vagyis Éberség-- (khyātiḥ) marad (avaśiṣyate). Ha (cet) a tudás (ismert) (khyātiḥ), (akkor) egyedül (eva) a tudás (khyātiḥ) marad (avaśiṣyate), mivel az maga a tudás (khyāti-rūpatvāt).”

Ahhoz, hogy ugyanezt állítsuk (anena...eva...āśayena), a Szent Spandakārikā-k kifejti (śrī-spanda-śāstreṣu), a következőképp kezdve (iti...upakramya):

„Ennélfogva (yasmāt), a jīva avagy korlátolt létező (jīvaḥ) nem különbözik semmitől --vagyis egy a világgal-- (sarva-mayaḥ)...

(...majd a következő śloka-ban:)

„Azon (állapot) révén (tena), (miszerint) nincs (na) állapot (avasthā) mely (yā) ne lenne (na) Śiva (śivaḥ) a szavakban, objektumokban (de még) a gondolatokban sem... (śabda-ārtha-cintāsu...iti).”

Ily módon (iti...ādinā), egyedül (eva) Śiva és a jīva (śiva-jīvayoḥ) nem-különbözősége (abhedaḥ) megalapozott (uktaḥ). Puszta (eva) megértése eme ténynek (etat-tattva-parijñānam) (nem más, mint) a Mukti avagy a Felszabadulás (muktiḥ), és (ca) ezen tényről való tudatlanság (etat-tattva-aparijñānam) a kötelék (bandhaḥ). Ez (iti...etat) később kerül kifejtésre (bhaviṣyati...eva).

Egy felvetés (nanu):

Ez (ayam) a korlátolt tapasztaló (grāhakaḥ) gondolatokból áll (vikalpa-mayaḥ), és (ca) a gondolkodás (vikalpanam) az elme miatt jön létre (citta-hetukam). Hogyan lehetéges (katham) ezen korlátolt létező (asya) Śiva-léte (śiva-ātmakatvam), amikor az (ő) elmjéje aktív (sati...citte)? Tudatában (az olvasó ezen kételyének) (iti...cittam...śaṅktvā) (, további) tisztázás végett (nirnetum) a következőt állítjuk (āha):

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆖𑆼𑆠𑆤𑆥𑆢𑆳𑆢𑆮𑆫𑆷𑆞𑆳 𑆖𑆼𑆠𑇀𑆪𑆱𑆕𑇀𑆑𑆾𑆖𑆴𑆤𑆵 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇆𑇕𑇆

चितिरेव चेतनपदादवरूढा चेत्यसङ्कोचिनी चित्तम् ॥५॥

Citireva cetanapadādavarūḍhā cetyasaṅkocinī cittam || 5 ||

Kizárólag (eva) Citi vagy a Tudatosság Ereje (citiḥ) (válik) Citta-vá vagy individuális tudattá (cittam) (mint) korlátozódás az objektivitás (formájában) (cetya-saṅkocinī), (miután) alászállt (avarūḍhā) a Cetana vagy Tudatos Létező állapotából (cetana-padāt). || 5 ||

𑆤 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆁 𑆤𑆳𑆩 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆠𑆶 𑆱𑆽𑆮 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆵 𑆠𑆠𑇀 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆲𑆴 𑆱𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆁
𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆓𑆾𑆥𑆪𑆴𑆠𑇀𑆮𑆳 𑆪𑆢𑆳 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆁 𑆓𑆸𑆲𑇀𑆟𑆳𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆢𑇀𑆮𑆪𑆵 𑆓𑆠𑆴𑆂 𑇅 𑆑𑆢𑆳𑆖𑆴𑆢𑆶𑆬𑇀𑆬𑆱𑆴𑆠𑆩𑆥𑆴
𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆁 𑆓𑆶𑆟𑆵𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆳𑆣𑆳𑆤𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑇅 𑆑𑆢𑆳𑆖𑆴𑆠𑇀𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆠𑆪𑆳 𑇅
𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆳𑆣𑆳𑆤𑇀𑆪𑆥𑆑𑇀𑆰𑆼 𑆱𑆲𑆘𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼
𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆑𑆬𑆠𑆳 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆥𑆫𑆳𑆩𑆫𑇀𑆯𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆠𑆶 𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆠𑆳 𑇅 𑆠𑆠𑇀𑆫𑆳𑆥𑆴
𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆱𑇀𑆪 𑆠𑆤𑆶𑆠𑆳𑆪𑆳𑆩𑆵𑆯𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆳𑆤𑆳𑆯𑇀𑆫𑆴𑆠𑆫𑆷𑆥𑆠𑆳  𑇅
𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆥𑇀𑆫𑆪𑆠𑇀𑆤𑆾𑆥𑆳𑆫𑇀𑆘𑆴𑆠𑆼 𑆠𑆶 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆳𑆣𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆠𑆳 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆑𑇀𑆫𑆩𑆁
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆫𑇀𑆰𑆮𑆠𑆵 𑇅 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆥𑇀𑆫𑆳𑆣𑆳𑆤𑇀𑆪𑆼 𑆠𑆶 𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆠𑆳 𑇅 𑆍𑆮𑆩𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆼 𑆱𑆠𑆴
𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆖𑆼𑆠𑆤𑆥𑆢𑆳𑆠𑆮𑆫𑆷𑆞𑆳
𑆃𑆫𑇀𑆡𑆓𑇀𑆫𑆲𑆟𑆾𑆤𑇀𑆩𑆶𑆒𑆵 𑆱𑆠𑆵 𑆖𑆼𑆠𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆤𑆵𑆬𑆱𑆶𑆒𑆳𑆢𑆴𑆤𑆳 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆴𑆤𑆵
𑆇𑆨𑆪𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆽𑆮
𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆖

𑆱𑇀𑆮𑆳𑆕𑇀𑆓𑆫𑆷𑆥𑆼𑆰𑆶 𑆨𑆳𑆮𑆼𑆰𑆶 𑆥𑆠𑇀𑆪𑆶𑆫𑇀𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳 𑆖 𑆪𑆳  𑇅
𑆩𑆳𑆪𑆳 𑆠𑆸𑆠𑆵𑆪𑆼 𑆠𑆼 𑆍𑆮 𑆥𑆯𑆾𑆂 𑆱𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆫𑆘𑆱𑇀𑆠𑆩𑆂𑇆

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆤𑆳

𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆩𑆳𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆥𑆯𑆶𑆢𑆯𑆳𑆪𑆳𑆁
𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆥𑇀𑆫𑆑𑆫𑇀𑆰𑆳𑆠𑇀𑆱𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆫𑆘𑆱𑇀𑆠𑆩𑆂𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆪𑆳 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆵𑆠𑆴
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆪𑆳𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆠 𑆍𑆮 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆓𑆫𑇀𑆨𑆱𑇀𑆠𑆾𑆠𑇀𑆫𑆼 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆢𑆯𑆳𑆪𑆳𑆩𑆥𑆴
𑆠𑆳𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆴𑆑𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆱𑆢𑇀𑆨𑆳𑆮𑆳𑆠𑇀𑆠𑆢𑆤𑆶𑆱𑆫𑆟𑆳𑆨𑆴𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆼𑆟𑆾𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀

𑆃𑆠 𑆍𑆮 𑆠𑆶 𑆪𑆼 𑆑𑆼𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆳𑆤𑆶𑆱𑆳𑆫𑆴𑆟𑆂  𑇅
𑆠𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆱𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆮𑆘𑇀𑆪𑆾𑆠𑆴𑆰𑇀𑆛𑇀𑆮𑆁 𑆤 𑆬𑆶𑆥𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇆𑆅𑆠𑆴𑇆

𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑆼𑆮 𑆠𑆶 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆶𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆩𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲

न चित्तं नाम अन्यत्किंचित् अपि तु सैव भगवती तत् । तथा हि सा स्वं
स्वरूपं गोपयित्वा यदा संकोचं गृह्णाति तदा द्वयी गतिः । कदाचिदुल्लसितमपि
संकोचं गुणीकृत्य चित्प्राधान्येन स्फुरति । कदाचित्संकोचप्रधानतया ।
चित्प्राधान्यपक्षे सहजं प्रकाशमात्रप्रधानत्वे
विज्ञानाकलता । प्रकाशपरामर्शप्रधानत्वे तु विद्याप्रमातृता । तत्रापि
क्रमेण संकोचस्य तनुतायामीशसदाशिवानाश्रितरूपता  ।
समाधिप्रयत्नोपार्जिते तु चित्प्रधानत्वे शुद्धाध्वप्रमातृता क्रमात्क्रमं
प्रकर्षवती । संकोचप्राधान्ये तु शून्यादिप्रमातृता । एवमवस्थिते सति
चितिरेव संकुचितग्राहकरूपा चेतनपदातवरूढा
अर्थग्रहणोन्मुखी सती चेत्येन नीलसुखादिना संकोचिनी
उभयसंकोचसंकुचितैव
चित्तम् । तथा च

स्वाङ्गरूपेषु भावेषु पत्युर्ज्ञानं क्रिया च या  ।
माया तृतीये ते एव पशोः सत्त्वं रजस्तमः॥

इत्यादिना

स्वातन्त्र्यात्मा चितिशक्तिरेव ज्ञानक्रियामायाशक्तिरूपा पशुदशायां
संकोचप्रकर्षात्सत्त्वरजस्तमःस्वभावचित्तात्मतया स्फुरतीति
श्रीप्रत्यभिज्ञायामुक्तम् । अत एव श्रीतत्त्वगर्भस्तोत्रे विकल्पदशायामपि
तात्त्विकस्वरूपसद्भावात्तदनुसरणाभिप्रायेणोक्तम्

अत एव तु ये केचित्परमार्थानुसारिणः  ।
तेषां तत्र स्वरूपस्य स्वज्योतिष्ट्वं न लुप्यते ॥इति॥

चित्तमेव तु मायाप्रमातुः स्वरूपमित्याह

Na cittaṃ nāma anyatkiṃcit api tu saiva bhagavatī tat | Tathā hi sā svaṃ
Svarūpaṃ gopayitvā yadā saṃkocaṃ gṛhṇāti tadā dvayī gatiḥ | Kadācidullasitamapi saṃkocaṃ guṇīkṛtya citprādhānyena sphurati | Kadācitsaṃkocapradhānatayā | Citprādhānyapakṣe sahajaṃ prakāśamātrapradhānatve
Vijñānākalatā | Prakāśaparāmarśapradhānatve tu vidyāpramātṛtā | Tatrāpi
Krameṇa saṃkocasya tanutāyāmīśasadāśivānāśritarūpatā  |
Samādhiprayatnopārjite tu citpradhānatve śuddhādhvapramātṛtā kramātkramaṃ prakarṣavatī | Saṃkocaprādhānye tu śūnyādipramātṛtā | Evamavasthite sati citireva saṃkucitagrāhakarūpā cetanapadātavarūḍhā
Arthagrahaṇonmukhī satī cetyena nīlasukhādinā saṃkocinī
Ubhayasaṃkocasaṃkucitaiva
Cittam | Tathā ca

Svāṅgarūpeṣu bhāveṣu patyurjñānaṃ kriyā ca yā  |
Māyā tṛtīye te eva paśoḥ sattvaṃ rajastamaḥ ||

Ityādinā

Svātantryātmā citiśaktireva jñānakriyāmāyāśaktirūpā paśudaśāyāṃ
Saṃkocaprakarṣātsattvarajastamaḥsvabhāvacittātmatayā sphuratīti
Śrīpratyabhijñāyāmuktam | Ata eva śrītattvagarbhastotre vikalpadaśāyāmapi tāttvikasvarūpasadbhāvāttadanusaraṇābhiprāyeṇoktam

Ata eva tu ye kecitparamārthānusāriṇaḥ  |
Teṣāṃ tatra svarūpasya svajyotiṣṭvaṃ na lupyate || iti ||

Cittameva tu māyāpramātuḥ svarūpamityāha

Az (tat) elme (cittam...nāma) nem (na) más (anya...kiṃcit), mint (api...tu) pusztán (eva) Bhagavatī (bhagavatī), Maga a Legfőbb Úrnő (sā). Következésképpen (tathā...hi), elfedve (gopayitvā...yadā...tadā) az egyén Valódi (svam) Természetét (svarūpam), Ő (sā) elfogadja (gṛhṇāti) a korlátozódást (saṃkocam) (melyből) két aspektus (dvayī) sarjad (gatiḥ).

Olykor (kadācid), bár (api) a korlátozódás (saṃkocam) megnyilvánul (ullasitam), de miután másodlagos lesz (guṇī-kṛtya), (Ő) a Tudatosság dominanciájával (cit-prādhānyena) vibrál (sphurati). Máskor (kadācit) a korlátozódás dominál (saṃkoca-pradhānatayā).

Mikor a Tudatosság a dominál (citprādhānya-pakṣe), (akkor) Prakāśa egyedüli dominanciája (prakāśa-mātra-pradhānatve) természetesen (ragyog) (sahajam), (és ez) Vijñānākala-k állapota (vijñānākalatā). De (tu) amikor Prakāśa és Vimarśa avagy a Fény és az Éberség (egyaránt) domináns (prakāśa-parāmarśa-pradhānatve), (az a) Sadvidyātattva tapatasztalója (vidyā-pramātṛtā).

Mindazonáltal (tatra...api) mikor a korlátozódás (saṃkocasya) fokozatosan (krameṇa) csökken (tanutāyām), (feltárulnak) Īśvara, Sadāśiva és Anāśritaśiva állapotai (īśa-sadā-śiva-anāśrita-rūpatā). Mikor a Tudatosság dominál (cit-pradhānatve), mely a meditáció erőfeszítése révén jött létre (samādhi-prayatna-upārjite...tu), a tiszta út tapasztalójának állapota (śuddha-adhva-pramātṛtā) ragyog fel (prakarṣavatī) fokozatosan (kramāt...kramam). Amikor a korlátozódás a domináns (saṃkoca-prādhānye...tu), a nem-létezés ürességének tapasztalója (tárul fel) (śūnya-ādi-pramātṛtā).

Ily módon (evam...avasthite...sati), egyedül (eva) Citi avagy a Tudatosság (citiḥ) ölti a korlátolt tapasztaló formáját (saṃkucita-grāhaka-rūpā) az által, hogy alászáll (avarūḍhā) a Korlátlan Tapasztaló állapotából (melyet Tudatosságnak nevezünk) (cetana-padāt). Ő Maga (satī) vágyik arra, hogy megtapasztalja az objektív valóságot (artha-grahaṇa-unmukhī), (így Ő) korlátozza le (saṃkocinī) (Saját Magát az által, hogy megnyilvánítja) a megismerhetőt (cetyena) a finom és durva elemek formájában (nīla-sukha-ādinā). Egyedül (eva) a Tudatosság, (Ki) egyaránt (maga) a korlátozás és a korlátolt (ubhaya-saṃkoca-saṃkucitā),.(Ő) válik a citta-vá avagy az elmévé (cittam).

Valamint (ahogy ez említve lett) az alábbi és hasonló śloka-kban (tathā...ca...adinā),

„Minden dolog körében (bhāveṣu), melyet az Úr (patyuḥ) a Saját Testének (svāṅga-rūpeṣu), ‘Tudásának’ (jñānam), ‘Aktivitásának’ (kriyā) és (ca) harmadrészt ‘Māyā’-nak tekint (māyā-tṛtīye), ‘Sattva’-vá (sattvam), ‘Rajas’-szá (rajaḥ) és ‘Tamas’-szá (tamaḥ) válik (te…eva) a paśu-ban avagy a korlátolt létezőben (paśoḥ...iti) ||”

A Tiszteletreméltó Īśvarapratyabhijñākārikā (śrī-pratyabhijñāyām) a következőt tanítja (uktam):

Kizárólag (eva) Citiśakti, a Tudatosság Ereje (citi-śaktiḥ) - (Ki) Esszenciálisan Szabadság (svātantrya-ātmā) - ölti Māyā, Kriyā és Jñāna avagy a ’dualitás’, ’cselekvés’ és ’tudás’ formáját (jñāna-kriyā-māyā-śakti-rūpā) a paśu-ban avagy a korlátolt létezőben (paśu-daśāyām).

Amikor a korlátozódás domináns (saṃkoca-prakarṣāt), A Tudatosság úgy lüktet (sphuratī), mint a citta avagy az elme (, mely) rendre a sattva, rajas és tamas természettel bír (sattva-rajas-tamaḥ-svabhāva-citta-ātmatayā...iti).

Továbbá (ataḥ...eva), ahogy ez kifejtésre került (uktam) a Tiszteletreméltó Tattvagarbhastotram (śrī-tattva-garbha-stotre) (miszerint) az egyén Valódi Esszenciájának természete révén (tāttvika-svarūpa-sadbhāvāt) követvén --vagyis fürkészvén-- Azt (tat-anusaraṇa-abhiprāyeṇa) még a vikalpa-k avagy gondolatok aktivitása közben is (vikalpa-daśāyām...api)...

„Ennélfogva (ataḥ...eva...tu), azok számára (kecit...teṣām) kik (ye) a Legfőbb Valóságot keresik (paramārtha-anusāriṇaḥ) a vikalpa-k aktivitása közben (tatra), az egyén Valódi Természetének (svarūpasya) Fénye (sva-jyotiṣṭvam) nem tűnik el (na...lupyate...iti)”

Māyā avagy a dualitás erejének (māyā-pramātuḥ) egyedül a citta avagy az elme (cittam...eva...tu) a természete (svarūpam), így a következőt állítjuk (iti...āha):

𑆠𑆤𑇀𑆩𑆪𑆾 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳 𑇆𑇖𑇆

तन्मयो मायाप्रमाता ॥६॥

Tanmayo māyāpramātā || 6 ||

Māyā vagy a dualitás spirituális illúziójának tapasztalója (māyā-pramātā) abból --azaz citta-ból vagy individuális tudatból-- áll (tat-mayaḥ). || 6 ||

𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆥𑆢𑆁 𑆠𑆳𑆮𑆖𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆩𑆼𑆮 𑇅 𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆨𑆷𑆩𑆴𑆫𑆥𑆴
𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆱𑆁𑆱𑇀𑆑𑆳𑆫𑆮𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮 𑇅 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆡𑆳 𑆠𑆠𑆾 𑆮𑇀𑆪𑆶𑆠𑇀𑆡𑆴𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆮𑆑𑆫𑇀𑆠𑆮𑇀𑆪𑆳𑆤𑆶𑆣𑆳𑆮𑆤𑆳𑆨𑆳𑆮𑆂
𑆱𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆠𑆴 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑆪 𑆍𑆮 𑆩𑆳𑆪𑆵𑆪𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳 𑇅 𑆃𑆩𑆶𑆤𑆽𑆮 𑆄𑆯𑆪𑆼𑆤 𑆯𑆴𑆮𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆼𑆰𑆶
𑆮𑆱𑇀𑆠𑆶𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆳𑆤𑆶𑆱𑆳𑆫𑆼𑆟 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆩𑇀 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆣𑆳𑆪 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑆳𑆮𑆱𑆫𑆼 𑆥𑆶𑆤𑆂
𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀𑇆

𑆃𑆱𑇀𑆪𑆽𑆮 𑆱𑆩𑇀𑆪𑆑𑇀𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆢𑇀𑆪𑆠𑆾 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆃𑆱𑆩𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠𑆶 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆂 𑆠𑆠𑆂 𑆠𑆴𑆬𑆯
𑆍𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆨𑆕𑇀𑆑𑇀𑆠𑆶𑆩𑇀 𑆄𑆲

देहप्राणपदं तावच्चित्तप्रधानमेव । शून्यभूमिरपि
चित्तसंस्कारवत्येव । अन्यथा ततो व्युत्थितस्य स्वकर्तव्यानुधावनाभावः
स्यादिति चित्तमय एव मायीयः प्रमाता । अमुनैव आशयेन शिवसूत्रेषु
वस्तुवृत्तानुसारेण चैतन्यम् आत्मा इत्यभिधाय मायाप्रमातृलक्षणावसरे पुनः
चित्तमात्मा इत्युक्तम्॥

अस्यैव सम्यक्स्वरूपज्ञानाद्यतो मुक्तिः असम्यक्तु संसारः ततः तिलश
एतत्स्वरूपं निर्भङ्क्तुम् आह

Dehaprāṇapadaṃ tāvaccittapradhānameva | Śūnyabhūmirapi
Cittasaṃskāravatyeva | Anyathā tato vyutthitasya svakartavyānudhāvanābhāvaḥ syāditi cittamaya eva māyīyaḥ pramātā | Amunaiva āśayena śivasūtreṣu vastuvṛttānusāreṇa caitanyam ātmā ityabhidhāya māyāpramātṛlakṣaṇāvasare punaḥ cittamātmā ityuktam ||

Asyaiva samyaksvarūpajñānādyato muktiḥ asamyaktu saṃsāraḥ tataḥ tilaśa etatsvarūpaṃ nirbhaṅktum āha

Míg (tāvat) a citta dominanciája (citta-pradhānam...eva) (nem más, mint) a test és az életerő állapota (deha-prāṇa-padam), (addig) az ’üresség’ állapota (śūnya-bhūmiḥ...api) a citta benyomásaiból áll (citta-saṃskāravati...eva). Ellenkező esetben (anyathā...tataḥ) valaki, aki felébredett (az üresség tapasztalásából) (vyutthitasya) nem tudja valójában elvégezni a teendőit (svakartavya-anudhāvana-abhāvaḥ...syāt); mivel (iti) Māyā avagy a dualitás (māyīyaḥ) tapasztalója (pramātā) egyszerűen (eva) a citta (citta-mayaḥ).

Ugyanezzel a szándékkal (amunā...eva...āśayena) a Śivasūtra-kban (śiva-sūtreṣu) a Legfőbb Valóság tanulmányozását megcélozván (vastu-vṛtta-anusāreṇa) (az első fejezet első sūtra-jában ez áll:) ’Caitanyamātmā’ (caitanyam...ātmā). De (punaḥ) amikor (a Śivasūtra-k) Māyāpramātā avagy a dualitás tapasztalójának természetét (vizsgálja) (māyā-pramātṛ-lakṣaṇa-avasare) (a következő sūtra) kerül kinyilvánításra (iti...uktam) ’Ātmā cittam’ (cittam...ātmā).

Míg (asya...eva...yataḥ...tu) a Mukti avagy Felszabadulás (muktiḥ) by az egyén saját Valódi Természetének megértése révén (ragyog) (samyak-svarūpa-jñānāt), addig (Annak) tökéletlen (asamyak) (megértése) a saṃsāra avagy az újjászülető létezés (saṃsāraḥ). Tehát (tataḥ) ahhoz, hogy ezen Valódi Természetet lépésről lépésre megvizsgáljuk (nirbhaṅktum...etat-svarūpam...tilaśaḥ), a következőt állítjuk (āha):

𑆱 𑆖𑆽𑆑𑆾 𑆢𑇀𑆮𑆴𑆫𑆷𑆥𑆱𑇀𑆠𑇀𑆫𑆴𑆩𑆪𑆯𑇀𑆖𑆠𑆶𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆱𑆥𑇀𑆠𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆂 𑇆𑇗𑇆

स चैको द्विरूपस्त्रिमयश्चतुरात्मा सप्तपञ्चकस्वभावः ॥७॥

Sa caiko dvirūpastrimayaścaturātmā saptapañcakasvabhāvaḥ || 7 ||

És (ca) Ő --vagyis a Cetana, a Tudatos Létező-- (saḥ) csupán Egy (ekaḥ), (ám úgy jelenik meg, mint Aki) kétrétű (dvi-rūpaḥ), háromrétű (tri-mayaḥ), négyrétű (catur-ātmā) (és) a harmincöt (állapot) Esszenciális Természete (sapta-pañcaka-svabhāvaḥ). || 7 ||

Kétrétű azt jelenti szubjektum és objektum.

Háromrétű a három mala-t jelenti, mint āṇava, māyīya és kārma.

Négyrétű a négy testet jelenti.

Harmincöt a hét tapasztalói állapotot jelenti sakala-tól Śiva-ig, szorozva öttel, ami a tudatállapotok száma: ébrenlét, álom, mély-alvás, Turya és Turyātīta.

𑆤𑆴𑆫𑇀𑆟𑆵𑆠𑆢𑆸𑆯𑆳 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑 𑆍𑆮 𑆍𑆑 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆤 𑆠𑆶 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆂 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆱𑇀𑆪
𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆢𑆴𑆨𑆴𑆂 𑆨𑆼𑆢𑆳𑆪𑆾𑆓𑆳𑆠𑇀 𑇅 𑆘𑆝𑆱𑇀𑆪 𑆠𑆶 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆠𑇀𑆮𑆳𑆤𑆶𑆥𑆥𑆠𑇀𑆠𑆼𑆂 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯 𑆍𑆮 𑆪𑆠𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆓𑆸𑆲𑆵𑆠𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆢𑆴𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆂
𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆳𑆫𑇀𑆡𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆠𑆳𑆩𑆯𑇀𑆤𑆶𑆠𑆼 𑆠𑆠𑆾 𑇁𑆱𑆿
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆳𑆮𑆨𑆳𑆱𑆮𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳𑆨𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆢𑇀𑆮𑆴𑆫𑆷𑆥𑆂  𑇅
𑆄𑆟𑆮𑆩𑆳𑆪𑆵𑆪𑆑𑆳𑆫𑇀𑆩𑆩𑆬𑆳𑆮𑆸𑆠𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆠𑇀𑆫𑆴𑆩𑆪𑆂  𑇅
𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆥𑆶𑆫𑇀𑆪𑆰𑇀𑆛𑆑𑆯𑆫𑆵𑆫𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆠𑇀𑆮𑆳𑆖𑇀𑆖𑆠𑆶𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑇅 𑆱𑆥𑇀𑆠𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆳𑆤𑆴
𑆯𑆴𑆮𑆳𑆢𑆴𑆥𑆸𑆡𑆴𑆮𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆳𑆤𑆴 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆠𑇀𑆫𑆴𑆁𑆯𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳𑆤𑆴 𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆂  𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆢𑆴𑆱𑆑𑆬𑆳𑆤𑇀𑆠𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆱𑆥𑇀𑆠𑆑𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆂  𑇅
𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆼 𑇁𑆥𑆴
𑆃𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆮𑆯𑆳𑆠𑇀𑆑𑆬𑆳𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆫𑆳𑆓𑆑𑆳𑆬𑆤𑆴𑆪𑆠𑆴𑆑𑆚𑇀𑆖𑆶𑆑𑆮𑆬𑆴𑆠𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆂 𑇅 𑆍𑆮𑆁 𑆖
𑆯𑆴𑆮𑆽𑆑𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆠𑇀𑆫𑆴𑆁𑆯𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆪𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆱𑆥𑇀𑆠𑆑𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤
𑆖𑆴𑆢𑆳𑆢𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆖 𑆃𑆪𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆪𑆩𑆳𑆤𑆾 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑇅 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆡𑆳
𑆠𑆶 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂𑇆

निर्णीतदृशा चिदात्मा शिवभट्टारक एव एक आत्मा न तु अन्यः कश्चित्प्रकाशस्य
देशकालादिभिः भेदायोगात् । जडस्य तु ग्राहकत्वानुपपत्तेः । प्रकाश एव यतः
स्वातन्त्र्यात्गृहीतप्राणादिसंकोचः
संकुचितार्थग्राहकतामश्नुते ततो ऽसौ
प्रकाशरूपत्वसंकोचावभासवत्त्वाभ्यां द्विरूपः  ।
आणवमायीयकार्ममलावृतत्वात्त्रिमयः  ।
शून्यप्राणपुर्यष्टकशरीरस्वभावत्वाच्चतुरात्मा । सप्तपञ्चकानि
शिवादिपृथिव्यन्तानि पञ्चत्रिंशत्तत्त्वानि तत्स्वभावः  ।
तथा शिवादिसकलान्तप्रमातृसप्तकस्वरूपः  ।
चिदानन्देच्छाज्ञानक्रियाशक्तिरूपत्वे ऽपि
अख्यातिवशात्कलाविद्यारागकालनियतिकञ्चुकवलितत्वात्पञ्चकस्वरूपः । एवं च
शिवैकरूपत्वेन पञ्चत्रिंशत्तत्त्वमयत्वेन प्रमातृसप्तकस्वभावत्वेन
चिदादिशक्तिपञ्चकात्मकत्वेन च अयं प्रत्यभिज्ञायमानो मुक्तिः । अन्यथा
तु संसारहेतुः॥

Nirṇītadṛśā cidātmā śivabhaṭṭāraka eva eka ātmā na tu anyaḥ kaścitprakāśasya deśakālādibhiḥ bhedāyogāt | Jaḍasya tu grāhakatvānupapatteḥ | Prakāśa eva yataḥ svātantryātgṛhītaprāṇādisaṃkocaḥ
Saṃkucitārthagrāhakatāmaśnute tato 'sau
Prakāśarūpatvasaṃkocāvabhāsavattvābhyāṃ dvirūpaḥ  |
Āṇavamāyīyakārmamalāvṛtatvāttrimayaḥ  |
Śūnyaprāṇapuryaṣṭakaśarīrasvabhāvatvāccaturātmā | Saptapañcakāni
Śivādipṛthivyantāni pañcatriṃśattattvāni tatsvabhāvaḥ  |
Tathā śivādisakalāntapramātṛsaptakasvarūpaḥ  |
Cidānandecchājñānakriyāśaktirūpatve 'pi akhyātivaśātkalāvidyārāgakālaniyatikañcukavalitatvātpañcakasvarūpaḥ | Evaṃ ca
Śivaikarūpatvena pañcatriṃśattattvamayatvena pramātṛsaptakasvabhāvatvena
Cidādiśaktipañcakātmakatvena ca ayaṃ pratyabhijñāyamāno muktiḥ | Anyathā
Tu saṃsārahetuḥ ||

Az alapján, ami már korábban kifejtésre került (nirṇīta-dṛśā), egyedül (eva) a Legtiszteletreméltóbb Śiva (śiva-bhaṭṭārakaḥ) a Tudatosság (cit-ātmā). Ő az Egyedüli (ekaḥ) Én (ātmā) és senki más (na...tu...anyaḥ...kaścit), (hiszen) Prakāśa avagy a Fény (prakāśasya) nem felosztott (bheda-ayogāt) a tér, idő, és a többi által (deśa-kāla-ādibhiḥ), és (tu) mivel az alvadt (objektum) (jaḍasya) nem a szubjektum (grāhakatva-anupapatteḥ).

Mivel (yataḥ) egyedül (eva) Prakāśa (prakāśaḥ) avagy a Fény a korlátozódás a prāṇa avagy életerő és a többi formájában (gṛhīta-prāṇa-ādi-saṃkocaḥ) az (Ő) Szabadsága révén (svātantryāt), Ő (asau) a korlátolt objektumok tapasztalójává (saṃkucita-artha-grāhakatām) válik (aśnute); következésképpen (tataḥ), lévén Prakāśa Természete korlátolt (prakāśa-rūpatva-saṃkoca-avabhāsavat...tu) e kettő által, Ő (asau) így kétrétű (dvi-rūpaḥ).

Az ’āṇava-nak, māyīya-nak és kārma-nak’ (nevezett) mala-k avagy burkok miatt (āṇava-māyīya-kārma-mala-avṛtatvāt), (Ő) háromrétű (tri-mayaḥ).

(Négyrétű) (catur-ātmā) (a következő felosztások miatt:) ’śūnya’ avagy ’üresség’, ’prāṇa’ avagy ’életerő’, ’puryaṣṭaka’ avagy ’finom test’ és ’śarīra’ avagy ’durva test’ (śūnya-prāṇa-puryaṣṭaka-śarīra-svabhāvatvāt).

Lévén (Ő) a Śiva-tól Pṛthivī-ig terjedő (śiva-ādi-pṛthivi-antāni) harmicöt tattva Esszenciája (tat-svabhāvaḥ...pañca-triṃśat-tattvāni), (Ő így) hétrétű és ötrétű (sapta-pañcakāni).

(Hétrétű) (mivel Ő) a Śiva-tól sakala-ig terjedő hét Tapasztaló Természete (śiva-ādi-sakala-anta-pramātṛ-saptaka-svarūpaḥ...tathā).

(Ötrétű) (pañcaka-svarūpaḥ) hiszen ’Cit-nek, Ānanda-nak, Icchā-nak, Jñāna-nak és Kriyā-nak’ avagy  a ’Tudatosságnak, Gyönyörnek, Akaratnak, Tudásnak és Cselekvésnek’ (nevezett) erők formáját ölti (cit-ānanda-icchā-jñāna-kriyā-śakti-rūpatve). Habár (api) (még ebben az ötrétű aspektusban is, a tudatlanság miatt (akhyāti-vaśāt) öt burka van, nevezetesen: ’Kalā, Vidyā, Rāga, Kāla és Niyati’ avagy ’Korlátolt Cselekvés, Korlátolt Tudás, Vágy, Idő és Tér’ (kalā-vidyā-rāga-kāla-niyati-kañcuka-valitatvāt).

Valamint (ca) a Felszabadulást (muktiḥ) a következők révén (ayam) kell felismerni (pratyabhijñāya-mānaḥ): (Śiva) Egy az pusztán amiatt,hogy az (Ő) Állapota Śiva (śiva-eka-rūpatvena), (mindemellett) a harmincöt tattva-ból is áll (pañca-triṃśat-tattva-mayatvena), (Ő) az öt Erő (cit-ādi-śakti-pañcā-ātmakatvena) és a hét tapasztaló Esszenciája (pramātṛ-saptaka-svabhāva-tvena). De ha (ezen tény nem kerül felismerésre) (anyathā...tu) , akkor egyedül a saṃsāra (működik) (saṃsāra-hetuḥ).

Tadbhūmikāḥ sarvadarśanasthitayaḥ || 8 ||

Minden nézőpont vagy filozófiai rendszer helye (sarva-darśana-sthitayaḥ) Annak --vagyis a Tudatos Létezőnek-- színpada (a szeparáció drámájának játékához) (tat-bhūmikāḥ). || 8 ||

𑆱𑆫𑇀𑆮𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆖𑆳𑆫𑇀𑆮𑆳𑆑𑆳𑆢𑆴𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆪𑆂 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆳𑆤𑇀𑆠𑆳𑆂 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆍𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾
𑆤𑆛𑆱𑇀𑆪𑆼𑆮 𑆱𑇀𑆮𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆮𑆓𑆸𑆲𑆵𑆠𑆳𑆂 𑆑𑆸𑆠𑇀𑆫𑆴𑆩𑆳 𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆂 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆖
𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆮𑆴𑆯𑆴𑆰𑇀𑆛𑆁 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆅𑆠𑆴 𑆖𑆳𑆫𑇀𑆮𑆳𑆑𑆳𑆂 𑇅 𑆤𑆽𑆪𑆳𑆪𑆴𑆑𑆳𑆢𑆪𑆾
𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆢𑆴𑆓𑆶𑆟𑆓𑆟𑆳𑆯𑇀𑆫𑆪𑆁 𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆴𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆩𑆼𑆮 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳𑆤𑆁 𑆱𑆁𑆱𑆸𑆠𑆿
𑆩𑆤𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆼 𑇅 𑆃𑆥𑆮𑆫𑇀𑆓𑆼 𑆠𑆶 𑆠𑆢𑆶𑆖𑇀𑆗𑆼𑆢𑆼 𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆩𑇀  𑇅
𑆃𑆲𑆁𑆥𑇀𑆫𑆠𑆵𑆠𑆴𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆼𑆪𑆂 𑆱𑆶𑆒𑆢𑆶𑆂𑆒𑆳𑆢𑇀𑆪𑆶𑆥𑆳𑆣𑆴𑆨𑆴𑆂 𑆠𑆴𑆫𑆱𑇀𑆑𑆸𑆠𑆂 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆅𑆠𑆴 𑆩𑆤𑇀𑆮𑆳𑆤𑆳
𑆩𑆵𑆩𑆳𑆁𑆱𑆑𑆳 𑆃𑆥𑆴 𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆳𑆮𑆼𑆮 𑆤𑆴𑆮𑆴𑆰𑇀𑆛𑆳𑆂 𑇅 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆱𑆤𑇀𑆠𑆳𑆤𑆩𑆼𑆮 𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆱𑆿𑆓𑆠𑆳
𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆴𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆴𑆰𑇀𑆮𑆼𑆮 𑆥𑆫𑇀𑆪𑆮𑆱𑆴𑆠𑆳𑆂 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟 𑆍𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆼𑆠𑆴 𑆑𑆼𑆖𑆴𑆠𑇀𑆯𑇀𑆫𑆶𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆮𑆴𑆢𑆂
 𑇅
𑆃𑆱𑆢𑆼𑆮 𑆅𑆢𑆩𑆳𑆱𑆵𑆢𑆴𑆠𑇀𑆪𑆨𑆳𑆮𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆮𑆳𑆢𑆴𑆤𑆂 𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆨𑆶𑆮𑆩𑆮𑆓𑆳𑆲𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳𑆂  𑇅
𑆩𑆳𑆣𑇀𑆪𑆩𑆴𑆑𑆳𑆥𑆴 𑆍𑆮𑆩𑆼𑆮  𑇅
𑆥𑆫𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆸𑆠𑆴𑆫𑇀𑆨𑆓𑆮𑆳𑆤𑇀𑆮𑆳𑆱𑆶𑆢𑆼𑆮𑆂 𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆱𑇀𑆦𑆶𑆬𑆴𑆕𑇀𑆓𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆳 𑆍𑆮 𑆘𑆵𑆮𑆳 𑆅𑆠𑆴
𑆥𑆳𑆚𑇀𑆖𑆫𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆂 𑆥𑆫𑆱𑇀𑆪𑆳𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆸𑆠𑆼𑆂 𑆥𑆫𑆴𑆟𑆳𑆩𑆳𑆨𑇀𑆪𑆶𑆥𑆓𑆩𑆳𑆢𑆮𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠
𑆍𑆮𑆳𑆨𑆴𑆤𑆴𑆮𑆴𑆰𑇀𑆛𑆳𑆂 𑇅 𑆱𑆳𑆁𑆒𑇀𑆪𑆳𑆢𑆪𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆑𑆬𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆨𑆷𑆩𑆴𑆩𑆮𑆬𑆩𑇀𑆧𑆤𑇀𑆠𑆼
 𑇅
𑆱𑆢𑆼𑆮 𑆅𑆢𑆩𑆓𑇀𑆫 𑆄𑆱𑆵𑆢𑆴𑆠𑆴 𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆥𑆢𑆩𑆳𑆯𑇀𑆫𑆴𑆠𑆳 𑆃𑆥𑆫𑆼 𑆯𑇀𑆫𑆶𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆮𑆴𑆢𑆂
𑇅 𑆯𑆧𑇀𑆢𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆩𑆪𑆁 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆵𑆫𑆷𑆥𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆮𑆽𑆪𑆳𑆑𑆫𑆟𑆳𑆂
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆥𑆢𑆩𑆣𑇀𑆪𑆳𑆱𑆴𑆠𑆳𑆂  𑇅
𑆍𑆮𑆩𑆤𑇀𑆪𑆢𑆥𑆴 𑆃𑆤𑆶𑆩𑆤𑇀𑆠𑆮𑇀𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆍𑆠𑆖𑇀𑆖 𑆄𑆓𑆩𑆼𑆰𑆶

𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆴𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳 𑆧𑆿𑆢𑇀𑆣𑆳 𑆓𑆶𑆟𑆼𑆰𑇀𑆮𑆼𑆮𑆳𑆫𑇀𑆲𑆠𑆳𑆂 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳𑆂  𑇅
𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳 𑆮𑆼𑆢𑆮𑆴𑆢𑆂 𑆥𑆶𑆁𑆱𑆴 𑆃𑆮𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠𑆼 𑆥𑆳𑆚𑇀𑆖𑆫𑆳𑆠𑇀𑆫𑆴𑆑𑆳𑆂𑇆

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆤𑆳 𑆤𑆴𑆫𑆷𑆥𑆴𑆠𑆩𑇀  𑇅
 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆾𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆠𑆳𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆴𑆑𑆳𑆂 𑇅 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆪𑆩𑆴𑆠𑆴
𑆑𑆶𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆩𑇀𑆤𑆳𑆪𑆤𑆴𑆮𑆴𑆰𑇀𑆛𑆳𑆂 𑇅 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆾𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆪𑆁 𑆖 𑆅𑆠𑆴
𑆠𑇀𑆫𑆴𑆑𑆳𑆢𑆴𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆮𑆴𑆢𑆂 𑇅 𑆍𑆮𑆁 𑆍𑆑𑆱𑇀𑆪𑆽𑆮 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆮𑆨𑆳𑆱𑆴𑆠𑆳𑆂 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳 𑆅𑆩𑆳 𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆤𑆾𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆤𑆠𑆳𑆫𑆠𑆩𑇀𑆪𑆨𑆼𑆢𑆴𑆠𑆳𑆂 𑇅 𑆃𑆠 𑆍𑆑 𑆍𑆮
𑆍𑆠𑆳𑆮𑆢𑇀𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑇅 𑆩𑆴𑆠𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑆪𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆃𑆁𑆯𑆳𑆁𑆯𑆴𑆑𑆳𑆱𑆶 𑆠𑆢𑆴𑆖𑇀𑆗𑆪𑆽𑆮
𑆃𑆨𑆴𑆩𑆳𑆤𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆴𑆠𑆳𑆂 𑆪𑆼𑆤 𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑆴𑆰𑆶 𑆨𑆷𑆩𑆴𑆰𑆶
𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆱𑆳𑆫𑆠𑆳𑆥𑇀𑆫𑆡𑆳𑆪𑆳𑆩𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆫𑆷𑆥𑆳𑆁
𑆩𑆲𑆳𑆮𑇀𑆪𑆥𑇀𑆠𑆴𑆁 𑆥𑆫𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑆳𑆠𑆁 𑆮𑆴𑆤𑆳 𑆤 𑆬𑆨𑆤𑇀𑆠𑆼  𑇅
𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁

𑆮𑆽𑆰𑇀𑆟𑆮𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆪𑆼 𑆑𑆼𑆖𑆴𑆢𑇀𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆫𑆳𑆓𑆼𑆟 𑆫𑆚𑇀𑆘𑆴𑆠𑆳𑆂  𑇅
𑆤 𑆮𑆴𑆢𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆥𑆫𑆁 𑆢𑆼𑆮𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆘𑇀𑆚𑆁 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆯𑆳𑆬𑆴𑆤𑆩𑇀 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆠𑆡𑆳𑆂

𑆨𑇀𑆫𑆩𑆪𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮 𑆠𑆳𑆤𑇀𑆩𑆳𑆪𑆳 𑆲𑇀𑆪𑆩𑆾𑆑𑇀𑆰𑆼 𑆩𑆾𑆑𑇀𑆰𑆬𑆴𑆥𑇀𑆱𑆪𑆳 [𑇘] 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆠 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆾𑆥𑆳𑆱𑆑𑆳𑆂 𑆯𑆽𑆮𑆁 𑆤 𑆓𑆖𑇀𑆗𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆥𑆫𑆁 𑆥𑆢𑆩𑇀 [𑇙] 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑆖  𑇅
 𑆃𑆥𑆴 𑆖 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆱𑆩𑆱𑇀𑆠𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆤𑆵𑆬𑆱𑆶𑆒𑆳𑆢𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆪𑆳𑆂
𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆪𑆂 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆪𑆂 𑆠𑆳𑆂 𑆠𑆢𑇀𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆂
𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆔𑆤𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆨𑆴𑆮𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆶𑆥𑆳𑆪𑆳𑆂  𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆲𑆴 𑆪𑆢𑆳 𑆪𑆢𑆳 𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆁 𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆼 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆩𑇀𑆪𑆠𑆴
𑆠𑆢𑆳 𑆠𑆢𑆳 𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆮𑆱𑇀𑆠𑆷𑆥𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆂 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆂𑆥𑇀𑆫𑆯𑆳𑆤𑇀𑆠𑆥𑆢𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆂
𑆠𑆠𑇀𑆠𑆢𑆶𑆢𑆼𑆰𑇀𑆪𑆠𑇀𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀𑆱𑆤𑇀𑆠𑆠𑇀𑆪𑆳𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆟𑆁 𑆅𑆠𑆴 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆩𑆼𑆬𑆤𑆫𑆷𑆥𑆳
𑆅𑆪𑆁 𑆠𑆶𑆫𑆵𑆪𑆳 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆴𑆑𑆳 𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆨𑆼𑆢𑆳𑆤𑇀 𑆇𑆢𑇀𑆮𑆩𑆤𑇀𑆠𑆵
𑆱𑆁𑆲𑆫𑆤𑇀𑆠𑆵 𑆖 𑆱𑆢𑆳 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳 𑆖 𑆑𑆸𑆯𑆳 𑆖 𑆇𑆨𑆪𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆖 𑆃𑆤𑆶𑆨𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆖 𑆃𑆑𑇀𑆫𑆩𑆩𑆼𑆮
𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆤𑇀𑆠𑆵 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳 𑇅 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆖 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆛𑆵𑆑𑆳𑆪𑆳𑆁

𑆠𑆳𑆮𑆢𑆫𑇀𑆡𑆳𑆮𑆬𑆼𑆲𑆼𑆤 𑆇𑆠𑇀𑆠𑆴𑆰𑇀𑆜𑆠𑆴 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳 𑆖 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆍𑆰𑆳 𑆖 𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆴𑆑𑆳 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆑𑇀𑆫𑆩𑆩𑆣𑆴𑆑𑆩𑆤𑆶𑆯𑆵𑆬𑇀𑆪𑆩𑆳𑆤𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑆳𑆠𑇀𑆑𑆫𑆾𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮
𑆨𑆑𑇀𑆠𑆘𑆤𑆩𑇀𑇆

𑆪𑆢𑆴 𑆍𑆮𑆁𑆨𑆷𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾 𑆮𑆴𑆨𑆷𑆠𑆴𑆂 𑆠𑆠𑇀 𑆑𑆡𑆁 𑆃𑆪𑆁 𑆩𑆬𑆳𑆮𑆸𑆠𑆾 𑇁𑆟𑆶𑆂
𑆑𑆬𑆳𑆢𑆴𑆮𑆬𑆴𑆠𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆵 𑆃𑆨𑆴𑆣𑆵𑆪𑆠𑆼 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲

सर्वेषां चार्वाकादिदर्शनानां स्थितयः सिद्धान्ताः तस्य एतस्य आत्मनो
नटस्येव स्वेच्छावगृहीताः कृत्रिमा भूमिकाः । तथा च
चैतन्यविशिष्टं शरीरमात्मा इति चार्वाकाः । नैयायिकादयो
ज्ञानादिगुणगणाश्रयं बुद्धितत्त्वप्रायमेव आत्मानं संसृतौ
मन्यन्ते । अपवर्गे तु तदुच्छेदे शून्यप्रायम्  ।
अहंप्रतीतिप्रत्येयः सुखदुःखाद्युपाधिभिः तिरस्कृतः आत्मा इति मन्वाना
मीमांसका अपि बुद्धावेव निविष्टाः । ज्ञानसन्तानमेव तत्त्वमिति सौगता
बुद्धिवृत्तिष्वेव पर्यवसिताः । प्राण एवात्मेति केचित्श्रुत्यन्तविदः
 ।
असदेव इदमासीदित्यभावब्रह्मवादिनः शून्यभुवमवगाह्य स्थिताः  ।
माध्यमिकापि एवमेव  ।
परा प्रकृतिर्भगवान्वासुदेवः तद्विस्फुलिङ्गप्राया एव जीवा इति
पाञ्चरात्राः परस्याः प्रकृतेः परिणामाभ्युपगमादव्यक्त
एवाभिनिविष्टाः । सांख्यादयस्तु विज्ञानकलप्रायां भूमिमवलम्बन्ते
 ।
सदेव इदमग्र आसीदिति ईश्वरतत्त्वपदमाश्रिता अपरे श्रुत्यन्तविदः
। शब्दब्रह्ममयं पश्यन्तीरूपमात्मतत्त्वमिति वैयाकरणाः
श्रीसदाशिवपदमध्यासिताः  ।
एवमन्यदपि अनुमन्तव्यम् । एतच्च आगमेषु

बुद्धितत्त्वे स्थिता बौद्धा गुणेष्वेवार्हताः स्थिताः  ।
स्थिता वेदविदः पुंसि अव्यक्ते पाञ्चरात्रिकाः॥

इत्यादिना निरूपितम्  ।
 विश्वोत्तीर्णमात्मतत्त्वमिति तान्त्रिकाः । विश्वमयमिति
कुलाद्याम्नायनिविष्टाः । विश्वोत्तीर्णं विश्वमयं च इति
त्रिकादिदर्शनविदः । एवं एकस्यैव चिदात्मनो भगवतः
स्वातन्त्र्यावभासिताः सर्वा इमा भूमिकाः
स्वातन्त्र्यप्रच्छादनोन्मीलनतारतम्यभेदिताः । अत एक एव
एतावद्व्याप्तिकात्मा । मितदृष्टयस्तु अंशांशिकासु तदिच्छयैव
अभिमानं ग्राहिताः येन देहादिषु भूमिषु
पूर्वपूर्वप्रमातृव्याप्तिसारताप्रथायाम् अपि उक्तरूपां
महाव्यप्तिं परशक्तिपातं विना न लभन्ते  ।
यथोक्तं

वैष्णवाद्यास्तु ये केचिद्विद्यारागेण रञ्जिताः  ।
न विदन्ति परं देवं सर्वज्ञं ज्ञानशालिनम् ॥इति ।

तथाः

भ्रमयत्येव तान्माया ह्यमोक्षे मोक्षलिप्सया [८] । इति ।

त आत्मोपासकाः शैवं न गच्छन्ति परं पदम् [९] । इति च  ।
 अपि च सर्वेषां दर्शनानां समस्तानां नीलसुखादिज्ञानानां याः
स्थितयः अन्तर्मुखरूपा विश्रान्तयः ताः तद्भूमिकाः
चिदानन्दघनस्वात्मस्वरूपाभिव्यक्त्युपायाः  ।
तथा हि यदा यदा बहिर्मुखं रूपं स्वरूपे विश्राम्यति
तदा तदा बाह्यवस्तूपसंहारः अन्तःप्रशान्तपदावस्थितिः
तत्तदुदेष्यत्संवित्सन्तत्यासूत्रणं इति सृष्टिस्थितिसंहारमेलनरूपा
इयं तुरीया संविद्भट्टारिका तत्तत्सृष्ट्यादिभेदान् उद्वमन्ती
संहरन्ती च सदा पूर्णा च कृशा च उभयरूपा च अनुभयात्मा च अक्रममेव
स्फुरन्ती स्थिता । उक्तं च श्रीप्रत्यभिज्ञाटीकायां

तावदर्थावलेहेन उत्तिष्ठति पूर्णा च भवति । इति ।

एषा च भट्टारिका क्रमात्क्रममधिकमनुशील्यमाना स्वात्मसात्करोत्येव
भक्तजनम्॥

यदि एवंभूतस्य आत्मनो विभूतिः तत् कथं अयं मलावृतो ऽणुः
कलादिवलितः संसारी अभिधीयते इत्याह

Sarveṣāṃ cārvākādidarśanānāṃ sthitayaḥ siddhāntāḥ tasya etasya ātmano
Naṭasyeva svecchāvagṛhītāḥ kṛtrimā bhūmikāḥ | Tathā ca
Caitanyaviśiṣṭaṃ śarīramātmā iti cārvākāḥ | Naiyāyikādayo
Jñānādiguṇagaṇāśrayaṃ buddhitattvaprāyameva ātmānaṃ saṃsṛtau
Manyante | Apavarge tu taducchede śūnyaprāyam  |
Ahaṃpratītipratyeyaḥ sukhaduḥkhādyupādhibhiḥ tiraskṛtaḥ ātmā iti manvānā
Mīmāṃsakā api buddhāveva niviṣṭāḥ | Jñānasantānameva tattvamiti saugatā
Buddhivṛttiṣveva paryavasitāḥ | Prāṇa evātmeti kecitśrutyantavidaḥ
 |
Asadeva idamāsīdityabhāvabrahmavādinaḥ śūnyabhuvamavagāhya sthitāḥ  |
Mādhyamikāpi evameva  |
Parā prakṛtirbhagavānvāsudevaḥ tadvisphuliṅgaprāyā eva jīvā iti
Pāñcarātrāḥ parasyāḥ prakṛteḥ pariṇāmābhyupagamādavyakta
Evābhiniviṣṭāḥ | Sāṃkhyādayastu vijñānakalaprāyāṃ bhūmimavalambante
 |
Sadeva idamagra āsīditi īśvaratattvapadamāśritā apare śrutyantavidaḥ
 | Śabdabrahmamayaṃ paśyantīrūpamātmatattvamiti vaiyākaraṇāḥ
Śrīsadāśivapadamadhyāsitāḥ  |
Evamanyadapi anumantavyam | Etacca āgameṣu

Buddhitattve sthitā bauddhā guṇeṣvevārhatāḥ sthitāḥ  |
Sthitā vedavidaḥ puṃsi avyakte pāñcarātrikāḥ ||

Ityādinā nirūpitam  |
 Viśvottīrṇamātmatattvamiti tāntrikāḥ | Viśvamayamiti
Kulādyāmnāyaniviṣṭāḥ | Viśvottīrṇaṃ viśvamayaṃ ca iti
Trikādidarśanavidaḥ | Evaṃ ekasyaiva cidātmano bhagavataḥ
Svātantryāvabhāsitāḥ sarvā imā bhūmikāḥ
Svātantryapracchādanonmīlanatāratamyabheditāḥ | Ata eka eva
Etāvadvyāptikātmā | Mitadṛṣṭayastu aṃśāṃśikāsu tadicchayaiva
Abhimānaṃ grāhitāḥ yena dehādiṣu bhūmiṣu
Pūrvapūrvapramātṛvyāptisāratāprathāyām api uktarūpāṃ
Mahāvyaptiṃ paraśaktipātaṃ vinā na labhante  |
Yathoktaṃ

Vaiṣṇavādyāstu ye kecidvidyārāgeṇa rañjitāḥ  |
Na vidanti paraṃ devaṃ sarvajñaṃ jñānaśālinam || iti |

Tathāḥ

Bhramayatyeva tānmāyā hyamokṣe mokṣalipsayā [8] | Iti |

Ta ātmopāsakāḥ śaivaṃ na gacchanti paraṃ padam [9] | Iti ca  |
 Api ca sarveṣāṃ darśanānāṃ samastānāṃ nīlasukhādijñānānāṃ yāḥ
Sthitayaḥ antarmukharūpā viśrāntayaḥ tāḥ tadbhūmikāḥ
Cidānandaghanasvātmasvarūpābhivyaktyupāyāḥ  |
Tathā hi yadā yadā bahirmukhaṃ rūpaṃ svarūpe viśrāmyati
Tadā tadā bāhyavastūpasaṃhāraḥ antaḥpraśāntapadāvasthitiḥ
Tattadudeṣyatsaṃvitsantatyāsūtraṇaṃ iti sṛṣṭisthitisaṃhāramelanarūpā
Iyaṃ turīyā saṃvidbhaṭṭārikā tattatsṛṣṭyādibhedān udvamantī
Saṃharantī ca sadā pūrṇā ca kṛśā ca ubhayarūpā ca anubhayātmā ca akramameva sphurantī sthitā | Uktaṃ ca śrīpratyabhijñāṭīkāyāṃ

Tāvadarthāvalehena uttiṣṭhati pūrṇā ca bhavati | Iti |

Eṣā ca bhaṭṭārikā kramātkramamadhikamanuśīlyamānā svātmasātkarotyeva bhaktajanam ||

Yadi evaṃbhūtasya ātmano vibhūtiḥ tat kathaṃ ayaṃ malāvṛto 'ṇuḥ
Kalādivalitaḥ saṃsārī abhidhīyate ityāha

Minden (sarveṣām) Darśana avagy filozófiai rendszer, mint (iva) a cārvāka-k avagy materialisták, és a többi (cārvāka-ādi-darśanānām) megalapozódnak egy álláspotban (sthitayaḥ) avagy végső konklúzióban (siddhāntāḥ). Ezen álláspontok (tasya...etasya) (a spiritualitás világában) az Én szerepei (ātmanaḥ) hasonlatosan egy színész (naṭasya) szerepeihez (bhūmikāḥ) (melyeket) az ő saját akaratából (sva-icchā-avagṛhītāḥ) hoz létre (kṛtrimāḥ).

Következésképpen (tathā...ca), a cārvāka-k avagy materialisták szerint (cārvākāḥ...iti): az Én (ātmā) a test (śarīram), melyet a Tudatosság jellemez (caitanya-viśiṣṭam).

A Nyāya avagy logika (és) hasonló rendszerek követői (naiyāyika-ādayaḥ) szerint (manyante): az Én (ātmānam) többnyire a Buddhi avagy az intellektus (buddhi-tattva-prāyam...eva), a tudás és más attribútumok székhelye (jñāna-ādi-guṇa-gaṇa-āśrayam) amikor (a buddhi) megnyilvánult –vagyis amíg a test életben van-- (saṃsṛtau). Mikor (a spirituális út) célba ér (apavarge...tu) a (buddhi, avagy az Én) eltűnése révén (tat-ucchede) az gyakorlatilag az üresség (śūnya-prāyam).

A Mimāṃsā rendszer követői (mīmāṃsakāḥ) úgy vélik (manvānā), hogy az Én (ātmā) az (iti) (ami) úgy ismert, mint az ’én’ tapasztalása (ahaṃ-pratīti-pratyeyaḥ), melyet elfednek (tiraḥ-kṛtaḥ) további attribútumok, mint öröm, fájdalom és a többi. (sukha-duḥkha-ādi-upādhibhiḥ) (Következésképpen ők) is (api) a Buddhi-ban (buddhau) alapozódnak meg (niviṣṭāḥ).

A tapasztalás folytonossága (jñāna-santānam) az egyetlen (eva) valóság (tattvam) a Buddhizmus követői (saugatāḥ) szerint (iti), kik kizárólag az intellektus aktivitásán nyugszanak (paryavasitāḥ...eva...buddhi-vṛttiṣu).

A Vedānta rendszer néhány követője (kecit-śruti-anta-vidaḥ) szerint (iti), az Én (ātmā) csupán (eva) Prāṇa avagy életerő (prāṇaḥ).

Az állítás szerint(iti): „ez (idam) csupán (eva) semmi (asat) volt (āsīd)”, a Brahmavādin-ok, kik (azt) gondolják, hogy a valóság  nem-létező (abhāva-brahma-vādinaḥ), az ürességben fürdenek (śūnya-bhuvam...avagāhya...sthitāḥ).

A Mādhyamikā rendszer követői ugyanezt gondolják (mādhyamikā...api...evam...eva).

A Pāñcarātra rendszer követői –avagy a Vaiṣṇava-k-- (pāñca-rātrāḥ) úgy vélik (iti): „az Úr (bhagavān) Vasudevaḥ (vāsudevaḥ) maga Parāprakṛtiḥ, a Legfőbb Ok (parā...prakṛtiḥ). Az Ő szikrái (tat-visphuliṅga-prāyāḥ)... (eva) a jīva-k avagy individuális létezők (jīvāḥ)”. (az ő) konklúziójuk az, hogy ők a Legőbb Ok módosulatai (parasyā...prakṛteḥ...pariṇāma-abhyupagamāt). (Következésképpen), (azt) állítják (abhiniviṣṭāḥ), hogy egyedül (eva) avyakta avagy a meg-nem-nyilvánulás (a Legfőbb Ok avagy az Én) (avyaktaḥ).

A Sāṃkhya és (hasonló) rendszerek (sāṃkhyā-ādayaḥ...tu) gyakorlatlag ’Vijñānākala’-nak nevezett állapoton nyugszanak (avalambante...vijñāna-akala-prāyām...bhūmim).

A Vedānta néhány egyéb követője (apare...āśritāḥ) az Īśvaratattva-n nyugszik (īśvara-tattva-padam), mivel abban hisznek (iti), hogy „Kezdetben ez kizárólag Létezés volt (sat...eva...idam...agra...āsīd)”.

A Nyelvtan követői szerint (vaiyākaraṇāḥ), az Én Valósága (ātmā-tattvam) a (iti) Paśyantī formát öltése (paśyantī-rūpam), avagy Śabdabrahman (śabda-brahma-mayam), (következésképpen,) ők a Tiszteletreméltó Śadāśiva Princípiumon nyugszanak (adhyāsitāḥ...śrī-sadā-śiva-padam).

Hasonlóképpen (evam), más (rendszereket) is ugyanazon a szinten kell látnunk (anyat...api...anumantavyam).

Ahogy ezt az Āgama-k kifejtették (etat...ca...āgameṣu):

„A Buddhisták (bauddhāḥ) az intellektuson (buddhi-tattve) nyguszanak (sthitāḥ), az Ārhata-k avagy Jaina-k (arhatāḥ) kizárólag (eva) a guṇa-kon (guṇeṣu) nyugszanak (sthitāḥ). A Vedāntin-ok a Puruṣa-n (veda-vidaḥ) nyugszanak (sthitāḥ), (míg) Pāñcarātra követői (pāñca-rātrikāḥ) a nem-megnyilvánuláson (nyugszanak, lévén ezek a spirituális céljaik) (avyakte)... (iti).”

...valamint (ugyanez kifejtésre került) számos hasonló módon (ādinā...nirūpitam).

Tantra követői szerint (tāntrikāḥ), az Én Valósága (ātmā-tattvam) Transcendálja (az univerzumot) (iti...viśva-uttīrṇam).

A Kula és más írásos hagyományok (kula-ādi-āmnāya-niviṣṭāḥ) azt állítják (iti) (, hogy az Én) az univerzum (viśva-mayam).

A Trika (, Krama és más nem-duális Śaiva iskolák) követői szerint (trika-ādi-darśana-vidaḥ), (az Én) Transcendálja (az univerzumot) (iti...viśva-uttīrṇam), de egyúttal (ca) maga az univerzum is (viśva-mayam).

Ily módon (evam), ezen Egyedülálló (ekasya...eva) Úrnak (bhagavataḥ) (, Ki) Tudatosságból áll (cit-ātmanaḥ), mindezen (sarvāḥ...imāḥ) szerepét (bhūmikāḥ) a (Saját) Szabadsága tárja fel (svātantrya-avabhāsitāḥ), és egyedül annak fényében különböznek, hogy feltárják vagy elfedik a Szabadságot (svātantrya-pracchādana-unmīlana-tāratamya-bheditāḥ).

Következésképpen (ataḥ), kizárólag (eva...etāvat) egyetlen (ekaḥ) Mindent-átható Én létezik (vyāptika-ātmā).

Ámbár (tu) azok, kiknek nézőpontja korlátolt (mita-dṛṣṭayaḥ) kizárólag (eva) az Ő Akarata által (tat-icchayā) azonosítják magukat tévesen részleges valóságokkal (abhimānam...grāhitāḥ...aṃśa-aṃśikāsu...bhūmiṣu) , mint a test, és a többi (deha-ādiṣu). Még (api) ha (yena) az Esszencia felfedésre is kerül, mi áthatja mindezen korábbi tapasztalót (pūrva-pūrva-pramātṛ-vyāpti-sāratā-prathāyām), (azok) képtelenek (na) elérni (labhante) ezt a korábban kifejtett (ukta-rūpām) Hatalmas Áthatását (a Trika, Krama, és a többi rendszernek) (mahā-vyaptim) az Erő avagy Kegyelem Legfőbb Alászállása (para-śakti-pātam) nélkül (vinā).

Ahogy ezt kifejtésre került (yathā...uktam) :

„Néhány (kecid) Vaiṣṇava, és a többi (vaiṣṇavādyāḥ...tu), kit (ye) megfestett (rañjitāḥ) a tudásszomj (vidyā-rāgeṇa), nem (na) érti (vidanti) a Legfőbb (param) Istent (devam) (Aki Maga) felruházott a Tudással (jñāna-śālinam) (, és) következésképpen Mindent-tudó (sarva-jñam...iti)„

Továbbá (tathā),

„Egyedül (hi) Māyā avagy a tudatlanság ereje (māyā) készteti őket (tān), hogy a ’Felszabadulás hiányában’ --vagyis a duális rendszerekben-- (amokṣe) vándoroljanak (bhramayati...eva) miközben arra vágynak, hogy elérjék a Felszabadulást (mokṣa-lipsayā...iti).”

/Svacchandatantra 10.1141/

Valamint (ca),

„Azok (akik) (taḥ) az Én-t (ilyen alacsonyrendű módokon) imádják (ātmā-upāsakāḥ), soha nem (na) érik el (gacchanti) Śiva (śaivam...iti) Legfőbb (param) Állapotát (padam).”

/Netratantra 8.30/

Mindazonáltal (api...ca), általánosságban ezen filozófiai rendszerek állapotai (tāḥ...sarveṣām...darśanānām), melyek (yāḥ) a finom és durva elemek ismeretéről szólnak --vagyis melyek a tapasztalás tudományával foglalkoznak-- (nīla-sukha-ādi-jñānānām) a befelé forduláson (antaḥ-mukha-rūpāḥ) nyugszanak (viśrāntayaḥ). Ezek szerepei (tat-bhūmikāḥ) arra hivatottak, hogy megnyilvánítsák az egyén Esszenciális Természetét, mint a Tudatosságból és Gyönyörből álló Ént (cit-ānanda-ghana-svātmā-svarūpa-abhivyakti-upāyāḥ).

Ily módon (tathā...hi), bármikor (yadā...yadā...tadā...tadā) egy külső dolog (bahiḥ-mukham...rūpam) az egyén Esszenciális Természetén (sva-rūpe) alapozódik meg (viśrāmyati), az kihangsúlyozza a külső objektum visszavonását (bāhya-vastu-upasaṃhāraḥ), lehetővé téve a (Tapasztaló eredendő) Belső Békéjén való megnyugvást (antaḥ-praśānta-pada-avasthitiḥ). (Majd,) az újonnan feltáruló tapasztalások sora ily módon kapcsolódnak össze (tat-tat-udeṣyat-saṃvit-santati-āsūtraṇam).

Más szóval (iti):

Ez (iyam) az Áldott Tudatosság (mi úgy nevezett, mint) (saṃvit-bhaṭṭārikā) Turīya (turīyā) , egyesíti a megnyilvánulást, fenntartást és visszavonást (sṛṣṭi-sthiti-saṃhāra-melana-rūpā), (míg) megnyilvánítja (udvamantī) és (ca) visszavonja (saṃharantī) a megnyilvánulás és a többi közti különbséget (tat-tat-sṛṣṭi-ādi-bhedān) (és) szüntelen (sadā) teljes (pūrṇā) és (ca) lesoványodott (kṛśā) marad (ubhaya-rūpā). Ámbár (ca) (a Turīya, míg) meghaladja (sthitā) mindkettőt (anubhaya-ātmā), fokozatosság nélkül (akramam...eva) lüktet (sphurantī).

Valamint (ca) ez kifejtésre került (uktam) a Tiszteletreméltó Pratyabhijñāṭīkā-ban (śrī-pratyabhijñā-ṭīkāyām):

„Amikor (tāvat) elnyeli az objektumokat (artha-avalehena),
 (Ő) felébred (uttiṣṭhati) és (ca) Teljessé (pūrṇā) válik (bhavati).”

Mindemellett (ca) intenzív kontempláció közben (adhikam...anuśīlyamānā), ez (eṣā) az Áldott (Tudatosság) (bhaṭṭārikā) fokozatosan (kramāt...kramam) beolvasztja a követőit az Ő Esszenciájába (bhakta-janam...svātmāsāt-karoti...eva).

Ha (yadi) ez igaz (evam), hogyan (katham) képes az Egyedüli Létező (bhūtasya), (avagy) az Én (ātmanaḥ) Dicsősége (vibhūtiḥ) ezen 'aṇu'-nak nevezett (parányi létezővé) válni (ayam...aṇuḥ), melyre úgy hivatkozunk (abhidhīyate) mint ’saṃsārin’ (saṃsārī), kit olyan korlátozások fednek (mala-āvṛtaḥ) mint kalā és a többi (kalā-ādi-valitaḥ)?

(Hogy e felvetést megválaszoljuk), a következőt állítjuk (iti...āha):

Cidvattacchaktisaṅkocānmalāvṛtaḥ saṃsārī || 9 ||

A (Cetana) (tat), telve Tudatossággal (cit-vat), saṃsārī-vá (saṃsārī) (vagyis) a (három) mala által befedett újjászülető létezővé (mala-āvṛtaḥ) (válik) (saját) Śakti-jának korlátozódása miatt (śakti-saṅkocāt). || 9 ||

𑆪𑆢𑆳 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆢𑆨𑆼𑆢𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆁 𑆤𑆴𑆩𑆘𑇀𑆘𑇀𑆪
𑆨𑆼𑆢𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆩𑆮𑆬𑆩𑇀𑆧𑆠𑆼 𑆠𑆢𑆳 𑆠𑆢𑆵𑆪𑆳 𑆅𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆪𑆂 𑆃𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆳 𑆃𑆥𑆴 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆮𑆠𑇀𑆪𑆾
𑆨𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴 𑇅 𑆠𑆢𑆳𑆤𑆵𑆩𑆼𑆮 𑆃𑆪𑆁 𑆩𑆬𑆳𑆮𑆸𑆠𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆵 𑆨𑆮𑆠𑆴  𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆖 𑆃𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆲𑆠𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆅𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆳 𑆱𑆠𑆵
𑆃𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆩𑆤𑇀𑆪𑆠𑆳𑆫𑆷𑆥𑆩𑆳𑆟𑆮𑆁 𑆩𑆬𑆩𑇀 𑇅 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆳𑆢𑇀𑆨𑆼𑆢𑆼
𑆱𑆫𑇀𑆮𑆘𑇀𑆚𑆠𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆘𑇀𑆘𑇀𑆚𑆠𑇀𑆮𑆳𑆥𑇀𑆠𑆼𑆂
𑆃𑆤𑇀𑆠𑆂𑆑𑆫𑆟𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆵𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆴𑆪𑆠𑆳𑆥𑆠𑇀𑆠𑆴𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆃𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆓𑇀𑆫𑆲𑆟𑆼𑆤
𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆮𑆼𑆢𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆡𑆳𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆩𑆳𑆪𑆵𑆪𑆁 𑆩𑆬𑆩𑇀  𑇅
𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆨𑆼𑆢𑆼 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑇀𑆮𑆳𑆥𑇀𑆠𑆼𑆂
𑆑𑆫𑇀𑆩𑆼𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆴𑆪𑆫𑆷𑆥𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆓𑇀𑆫𑆲𑆟𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆃𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆠𑆳𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆳
𑆯𑆶𑆨𑆳𑆯𑆶𑆨𑆳𑆤𑆶𑆰𑇀𑆛𑆳𑆤𑆩𑆪𑆁 𑆑𑆳𑆫𑇀𑆩𑆁 𑆩𑆬𑆩𑇀  𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑇀𑆮𑆱𑆫𑇀𑆮𑆘𑇀𑆚𑆠𑇀𑆮𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆠𑇀𑆮𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆠𑇀𑆮𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆠𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆪𑆂
𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆁 𑆓𑆸𑆲𑇀𑆟𑆳𑆤𑆳 𑆪𑆡𑆳𑆑𑇀𑆫𑆩𑆁 𑆑𑆬𑆳𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆫𑆳𑆓𑆑𑆳𑆬𑆤𑆴𑆪𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆠𑆪𑆳 𑆨𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴  𑇅
𑆠𑆡𑆳𑆮𑆴𑆣𑆯𑇀𑆖 𑆃𑆪𑆁 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆢𑆫𑆴𑆢𑇀𑆫𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆵 𑆇𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆱𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆼 𑆠𑆶
𑆯𑆴𑆮 𑆍𑆮𑇆

𑆤𑆤𑆶 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑇀𑆪𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆪𑆳𑆩𑇀 𑆃𑆱𑇀𑆪 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆯𑆴𑆮𑆠𑆾𑆖𑆴𑆠𑆁 𑆃𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑇀 𑆃𑆱𑇀𑆠𑆴 𑆪𑆼𑆤
𑆯𑆴𑆮 𑆍𑆮 𑆠𑆡𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠 𑆅𑆠𑇀𑆪𑇀 𑆇𑆢𑇀𑆔𑆾𑆰𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆃𑆱𑇀𑆠𑆵𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲

यदा चिदात्मा परमेश्वरः स्वस्वातन्त्र्यादभेदव्याप्तिं निमज्ज्य
भेदव्याप्तिमवलम्बते तदा तदीया इच्छादिशक्तयः असंकुचिता अपि संकोचवत्यो
भान्ति । तदानीमेव अयं मलावृतः संसारी भवति  ।
तथा च अप्रतिहतस्वातन्त्र्यरूपा इच्छाशक्तिः संकुचिता सती
अपूर्णमन्यतारूपमाणवं मलम् । ज्ञानशक्तिः क्रमेण संकोचाद्भेदे
सर्वज्ञत्वस्य किंचिज्ज्ञत्वाप्तेः
अन्तःकरणबुद्धीन्द्रियतापत्तिपूर्वं अत्यन्तसंकोचग्रहणेन
भिन्नवेद्यप्रथारूपं मायीयं मलम्  ।
क्रियाशक्तिः क्रमेण भेदे सर्वकर्तृत्वस्य किंचित्कर्तृत्वाप्तेः
कर्मेन्द्रियरूपसंकोचग्रहणपूर्वं अत्यन्तपरिमिततां प्राप्ता
शुभाशुभानुष्टानमयं कार्मं मलम्  ।
तथा सर्वकर्तृत्वसर्वज्ञत्वपूर्णत्वनित्यत्वव्यापकत्वशक्तयः
संकोचं गृह्णाना यथाक्रमं कलाविद्यारागकालनियतिरूपतया भान्ति  ।
तथाविधश्च अयं शक्तिदरिद्रः संसारी उच्यते । स्वशक्तिविकासे तु
शिव एव॥

ननु संसार्यवस्थायाम् अस्य किंचित् शिवतोचितं अभिज्ञानम् अस्ति येन
शिव एव तथावस्थित इत्य् उद्घोष्यते अस्तीत्याह

Yadā cidātmā parameśvaraḥ svasvātantryādabhedavyāptiṃ nimajjya
Bhedavyāptimavalambate tadā tadīyā icchādiśaktayaḥ asaṃkucitā api saṃkocavatyo bhānti | Tadānīmeva ayaṃ malāvṛtaḥ saṃsārī bhavati  |
Tathā ca apratihatasvātantryarūpā icchāśaktiḥ saṃkucitā satī
Apūrṇamanyatārūpamāṇavaṃ malam | Jñānaśaktiḥ krameṇa saṃkocādbhede sarvajñatvasya kiṃcijjñatvāpteḥ
Antaḥkaraṇabuddhīndriyatāpattipūrvaṃ atyantasaṃkocagrahaṇena bhinnavedyaprathārūpaṃ māyīyaṃ malam  |
Kriyāśaktiḥ krameṇa bhede sarvakartṛtvasya kiṃcitkartṛtvāpteḥ
Karmendriyarūpasaṃkocagrahaṇapūrvaṃ atyantaparimitatāṃ prāptā
Śubhāśubhānuṣṭānamayaṃ kārmaṃ malam  |
Tathā sarvakartṛtvasarvajñatvapūrṇatvanityatvavyāpakatvaśaktayaḥ
Saṃkocaṃ gṛhṇānā yathākramaṃ kalāvidyārāgakālaniyatirūpatayā bhānti  |
Tathāvidhaśca ayaṃ śaktidaridraḥ saṃsārī ucyate | Svaśaktivikāse tu
Śiva eva ||

Nanu saṃsāryavasthāyām asya kiṃcit śivatocitaṃ abhijñānam asti yena
Śiva eva tathāvasthita ity udghoṣyate astītyāha

Mikor (yadā...tadā) a Tudatosságból álló (cit-ātmā) Legfőbb Úr (parama-īśvaraḥ) korlátozza (nimajjya) (Saját) Mindent-átható nem-dualitását (abheda-vyāptim) Saját Szabad Akaratából vagy Szabadságából (sva-svātantryāt), hogy felfedezhesse a dualitás (birodalmát) (bheda-vyāptim...avalambate), ekkor az Ő (tadīyāḥ) Śakti-jai, (Kiket úgy neveznek) Icchā (Jñāna és Kriyā) (icchā-ādi-śaktayaḥ), úgy nyilvánulnak meg (bhānti), mint (akik) korlátozottak (saṃkocavataḥ), az (eredendően) korlátlan természetük (asaṃkucitāḥ) ellenére (api).

Egyedül (eva) akkor kezd el létezni (bhavati) ez (ayam) a saṃsārin (saṃsārī) avagy újjászülető létező, kit a mala-k elfedtek (malā-āvṛtaḥ), amikor Ő ily módon cselekszik (tadānīm).

Következésképpen (tathā...ca), (mikor) Icchāśakti avagy az Akarat Ereje (icchā-śaktiḥ), (Akit) a zavartalan Szabadság jellemez (apratihata-svātantrya-rūpā), korlátozott (satī...saṃkucitā), akkor (feltárul) a tisztátalan (malam) ’āṇava’ --vagyis az individualitás tisztátalansága -- (āṇavam). (Ez) a ’másik (létező) benyomása’ (anyatā-rūpam) (mi úgy is ismert, mint) ’a Teljesség vagy Tökéletesség hiánya’ (apūrṇam).

A dualitásban (bhede), Jñānaśakti avagy a Tudás Ereje (jñāna-śaktiḥ) (Ki) a mindenttudóhoz tartozik (sarva-jñatvasya), fokozatosan (krameṇa) lekorlátozódik (saṃkocāt), a 'valami tudása' felé (a 'mindent tudás' helyett) (kiṃcid-jñatva-āpteḥ). Kezdvén a belső mentális érzékszervekhez – mint az intellektus – hasonló karakterisztikák megszerzésével (antaḥ-karaṇa-buddhi-indriyatā-patti-pūrvam), az extrém korlátozódás folyamatán keresztül (atyanta-saṃkoca-grahaṇena), (úgy nyilvánul meg), mint tisztátalanság (malam) (mi úgy nevezett, mint) ’Māyīya’ avagy ’az ami a dualitáshoz tartozik’ (māyīyam), (miben) a különböző megismerhetők tapasztalata (következik be) (bhinna-vedya-prathā-rūpam).

A dualitásban (bhede), Kriyāśakti avagy a Cselekvés Ereje (kriyā-śaktiḥ), mely a mindenhatóhoz tartozik, (sarva-kartṛtvasya) fokozatosan (krameṇa) a 'valamit tevés' állapota felé alakul át (a 'mindent tevés' helyett) (kiṃcit-kartṛtva-āpteḥ). Kezdvén a korlátozódás elfogadását a cselekvő érzékszervek (aktivitásával) (karma-indriya-rūpa-saṃkoca-grahaṇa-pūrvam), (majd) elérvén (prāptā) egy intenzív átalakulást (atyanta-parimitatām), (úgy nyilvánul meg) mint a tisztátalanság (malam) (melyet úgy neveznek, mint) Kārma avagy ’az ami tettekhez kapcsolódik’ (kārmam) a ’jó’ és ’rossz’ (szüntelen megkülönböztetése) által megfestve (śubha-aśubha-anuṣṭāna-mayam).

Következésképpen (tathā), a Mindenhatóság, Mindentudóság, Teljesség, Örökkévalóság (és) Mindenütt jelenlévőség Ereje (sarva-kartṛtva-sarvajñatva-pūrṇatva-nityatva-vyāpakatva-śaktayaḥ) korlátozáson (saṃkocam) megy keresztül (gṛhṇānā), (és) (olyan limitációk) formájában ragyog, mint ’Kalā, Vidyā, Rāga, Kāla és Niyati (bhānti...kalā-vidyā-rāga-kāla-niyati-rūpatayā) rendre (yathākramam). Valamint ilyen állapotot öltvén (tathā-vidhaḥ...ca), ezt (ayam) a saṃsārin-t avagy újjászülető létezőt (saṃsārī) az Erejétől megfosztottnak (śakti-daridraḥ) nevezzük (ucyate). Ámbátor (tu) mikor a saját Śakti-ja kiterjed vagy felragyog (sva-śakti-vikāse), akkor (saṃsārin) nem más, mint (eva) (Maga) Śiva (śivaḥ). ||

Egy felvetés (nanu):

„Ha (yena) a ’Śiva-lét’ (śivatā-ucitam) valamilyen fokú (kiṃcit) éberségével (abhi-jñānam) bír (asya...asti) (még) saṃsārin-ként is (saṃsāri-avasthāyām), akkor (tathā) (ő) kizárólag (eva) Śiva (śivaḥ) marad (avasthitaḥ)”.

Mivel ez (a felvetés feltehetően felmerül az olvasó elméjében,) (iti...udghoṣyate...asti...iti) így a következőt állítjuk (āha):

Tathāpi tadvatpañcakṛtyāni karoti || 10 ||

Még ebben a helyzetben is (tathā-api), Ő szintén (tadvat) végrehajtja (karoti) öt aktusát (pañca-kṛtyāni). || 10 ||

𑆅𑆲 𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆳𑆢𑇀𑆮𑆪𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆱𑇀𑆪 𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆮𑆳𑆢𑆴𑆨𑇀𑆪𑆂 𑆃𑆪𑆩𑆼𑆮 𑆮𑆴𑆯𑆼𑆰𑆂  𑇅
𑆪𑆡𑆳
 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆑𑆫𑇀𑆠𑆳𑆫𑆁 𑆮𑆴𑆬𑆪𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆑𑆳𑆫𑆑𑆩𑇀  𑇅
𑆃𑆤𑆶𑆓𑇀𑆫𑆲𑆑𑆫𑆁 𑆢𑆼𑆮𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆟𑆠𑆳𑆫𑇀𑆠𑆴𑆮𑆴𑆤𑆳𑆯𑆤𑆩𑇀 𑇆𑆅𑆠𑆴
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆖𑇀𑆗𑆤𑇀𑆢𑆳𑆢𑆴𑆯𑆳𑆱𑆤𑆾𑆑𑇀𑆠𑆤𑆵𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆱𑆢𑆳 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾
𑆨𑆓𑆮𑆠𑆂 𑇅 𑆪𑆡𑆳 𑆖 𑆨𑆓𑆮𑆳𑆤𑇀𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆼𑆠𑆫𑆳𑆣𑇀𑆮𑆱𑇀𑆦𑆳𑆫𑆟𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟
𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆫𑆷𑆥𑆳𑆟𑆴 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑇀𑆪𑆳𑆢𑆵𑆤𑆴 𑆑𑆫𑆾𑆠𑆴 𑆠𑆡𑆳 𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆖𑆴𑆖𑇀𑆗𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳
𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆪𑆳𑆩𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆳𑆤𑆴
𑆮𑆴𑆣𑆠𑇀𑆠𑆼 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆲𑆴

𑆠𑆢𑆼𑆮𑆁 𑆮𑇀𑆪𑆮𑆲𑆳𑆫𑆼 𑇁𑆥𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆨𑆶𑆫𑇀𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑆴𑆩𑇀 𑆄𑆮𑆴𑆯𑆤𑇀  𑇅
𑆨𑆳𑆤𑇀𑆠𑆩𑇀 𑆮𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆫𑇀𑆡𑆿𑆔𑆩𑆴𑆖𑇀𑆗𑆪𑆳 𑆨𑆳𑆱𑆪𑆼𑆢𑇀𑆧𑆲𑆴𑆂𑇆

𑆅𑆠𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆑𑆳𑆫𑆴𑆑𑆾𑆑𑇀𑆠𑆳𑆫𑇀𑆡𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑇀𑆪𑆳 𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆢𑆴𑆥𑆢𑆩𑆳𑆮𑆴𑆯𑆤𑇀 𑆖𑆴𑆢𑇀𑆫𑆷𑆥𑆾
𑆩𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆾 𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆵𑆨𑆳𑆮𑆳𑆮𑆱𑆫𑆼 𑆤𑆵𑆬𑆳𑆢𑆴𑆑𑆩𑆫𑇀𑆡𑆁 𑆤𑆴𑆪𑆠𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆢𑆴𑆠𑆪𑆳 𑆪𑆢𑆳
𑆄𑆨𑆳𑆱𑆪𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆤𑆴𑆪𑆠𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆨𑆳𑆱𑆳𑆁𑆯𑆼 𑆃𑆱𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆫𑆰𑇀𑆛𑆸𑆠𑆳  𑇅
𑆃𑆤𑇀𑆪𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆨𑆳𑆱𑆳𑆁𑆯𑆼 𑆃𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆁𑆲𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑆳  𑇅
𑆤𑆵𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆨𑆳𑆱𑆳𑆁𑆯𑆼 𑆱𑇀𑆡𑆳𑆥𑆑𑆠𑆳 𑇅 𑆨𑆼𑆢𑆼𑆤 𑆄𑆨𑆳𑆱𑆳𑆁𑆯𑆼 𑆮𑆴𑆬𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑆳  𑇅
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆤𑆼 𑆃𑆤𑆶𑆓𑇀𑆫𑆲𑆵𑆠𑆸𑆠𑆳 𑇅 𑆪𑆡𑆳 𑆖 𑆱𑆢𑆳
𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆂 𑆠𑆡𑆳 𑆩𑆪𑆳 𑆮𑆴𑆠𑆠𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆱𑆤𑇀𑆢𑆾𑆲𑆼
𑆤𑆴𑆫𑇀𑆤𑆵𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆍𑆮𑆩𑆴𑆢𑆁 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆵𑆪𑆁 𑆱𑆢𑆳
𑆢𑆸𑆞𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆥𑆠𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆥𑆫𑆴𑆯𑆵𑆬𑇀𑆪𑆩𑆳𑆤𑆁 𑆩𑆳𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑇀𑆪𑆁 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆪𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮
𑆨𑆑𑇀𑆠𑆴𑆨𑆳𑆘𑆳𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆠 𑆍𑆮 𑆪𑆼 𑆱𑆢𑆳 𑆍𑆠𑆠𑇀𑆥𑆫𑆴𑆯𑆵𑆬𑆪𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆠𑆼 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆩𑆪𑆁
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆘𑆳𑆤𑆳𑆤𑆳 𑆘𑆵𑆮𑆤𑇀𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆩𑇀𑆤𑆳𑆠𑆳𑆂 𑇅 𑆪𑆼 𑆠𑆶 𑆤 𑆠𑆡𑆳 𑆠𑆼 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑆾
𑆮𑆴𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆁 𑆩𑆼𑆪𑆘𑆳𑆠𑆁 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆾 𑆧𑆢𑇀𑆣𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆂𑇆

𑆤 𑆖 𑆃𑆪𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆫𑆂 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆪𑆳𑆮𑆢𑇀 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀
𑆫𑆲𑆱𑇀𑆪𑆫𑆷𑆥𑆾 𑇁𑆱𑇀𑆠𑆵𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲

इह ईश्वराद्वयदर्शनस्य ब्रह्मवादिभ्यः अयमेव विशेषः  ।
यथा
 सृष्टिसंहारकर्तारं विलयस्थितिकारकम्  ।
अनुग्रहकरं देवं प्रणतार्तिविनाशनम् ॥इति
श्रीमत्स्वच्छन्दादिशासनोक्तनीत्या सदा पञ्चविधकृत्यकारित्वं चिदात्मनो
भगवतः । यथा च भगवान्शुद्धेतराध्वस्फारणक्रमेण
स्वरूपविकासरूपाणि सृष्ट्यादीनि करोति तथा संकुचितचिच्छक्त्या
संसारभूमिकायाम् अपि पञ्चकृत्यानि
विधत्ते । तथा हि

तदेवं व्यवहारे ऽपि प्रभुर्देहादिम् आविशन्  ।
भान्तम् वान्तरर्थौघमिच्छया भासयेद्बहिः॥

इति प्रत्यभिज्ञाकारिकोक्तार्थदृष्ट्या देहप्राणादिपदमाविशन् चिद्रूपो
महेश्वरो बहिर्मुखीभावावसरे नीलादिकमर्थं नियतदेशकालादितया यदा
आभासयति तदा नियतदेशकालाद्याभासांशे अस्य स्रष्टृता  ।
अन्यदेशकालाद्याभासांशे अस्य संहर्तृता  ।
नीलाद्याभासांशे स्थापकता । भेदेन आभासांशे विलयकारिता  ।
प्रकाशैक्येन प्रकाशने अनुग्रहीतृता । यथा च सदा
पञ्चविधकृत्यकारित्वं भगवतः तथा मया वितत्य स्पन्दसन्दोहे
निर्नीतम् । एवमिदं पञ्चविधकृत्यकारित्वमात्मीयं सदा
दृढप्रतिपत्त्या परिशील्यमानं माहेश्वर्यं उन्मीलयत्येव
भक्तिभाजाम् । अत एव ये सदा एतत्परिशीलयन्ति ते स्वरूपविकासमयं
विश्वं जानाना जीवन्मुक्ता इत्याम्नाताः । ये तु न तथा ते सर्वतो
विभिन्नं मेयजातं पश्यन्तो बद्धात्मनः॥

न च अयम् एव प्रकारः पञ्चविधकृत्यकारित्वे यावद् अन्यो ऽपि कश्चित्
रहस्यरूपो ऽस्तीत्याह

Iha īśvarādvayadarśanasya brahmavādibhyaḥ ayameva viśeṣaḥ  |
Yathā
 Sṛṣṭisaṃhārakartāraṃ vilayasthitikārakam  |
Anugrahakaraṃ devaṃ praṇatārtivināśanam || iti
Śrīmatsvacchandādiśāsanoktanītyā sadā pañcavidhakṛtyakāritvaṃ cidātmano
Bhagavataḥ | Yathā ca bhagavānśuddhetarādhvasphāraṇakrameṇa
Svarūpavikāsarūpāṇi sṛṣṭyādīni karoti tathā saṃkucitacicchaktyā
Saṃsārabhūmikāyām api pañcakṛtyāni
Vidhatte | Tathā hi

Tadevaṃ vyavahāre 'pi prabhurdehādim āviśan  |
Bhāntam vāntararthaughamicchayā bhāsayedbahiḥ ||

Iti pratyabhijñākārikoktārthadṛṣṭyā dehaprāṇādipadamāviśan cidrūpo
Maheśvaro bahirmukhībhāvāvasare nīlādikamarthaṃ niyatadeśakālāditayā yadā ābhāsayati tadā niyatadeśakālādyābhāsāṃśe asya sraṣṭṛtā  |
Anyadeśakālādyābhāsāṃśe asya saṃhartṛtā  |
Nīlādyābhāsāṃśe sthāpakatā | Bhedena ābhāsāṃśe vilayakāritā  |
Prakāśaikyena prakāśane anugrahītṛtā | Yathā ca sadā
Pañcavidhakṛtyakāritvaṃ bhagavataḥ tathā mayā vitatya spandasandohe
Nirnītam | Evamidaṃ pañcavidhakṛtyakāritvamātmīyaṃ sadā
Dṛḍhapratipattyā pariśīlyamānaṃ māheśvaryaṃ unmīlayatyeva
Bhaktibhājām | Ata eva ye sadā etatpariśīlayanti te svarūpavikāsamayaṃ
Viśvaṃ jānānā jīvanmuktā ityāmnātāḥ | Ye tu na tathā te sarvato
Vibhinnaṃ meyajātaṃ paśyanto baddhātmanaḥ ||

Na ca ayam eva prakāraḥ pañcavidhakṛtyakāritve yāvad anyo 'pi kaścit
Rahasyarūpo 'stītyāha

Ez (ayam) itt (iha) az egyetlen (eva) különbség (viśeṣaḥ) az Úr nem-duális Doktrínája (īśvara-advaya-darśanasya) és Brahman követőinek (a doktrínája) között --vagyis a Śaivizmus és a Vedānta között-- (brahma-vādibhyaḥ). Ahogy ez korábban kifejtésre került (yathā):

„Az Úr (devam) a ’megnyilvánulás, fenntartás, visszavonás, elfedés (és) Kegyelem végrehajtója’ (sṛṣṭi-saṃhāra-kartāram...vilaya-sthiti-kārakam...anugraha-karam). (Ő) szünteti meg az (Őt) imádók szenvedését (praṇata-ārti-vināśanam...iti).”

A már korábban említett Dicsőséges Svacchandatantra, és más szövegek Tanításai szerint (śrimat-svacchanda-ādi-śāsana-ukta-nītyā), az ’Öt Aktus véghezvitelének Képessége’ (pañca-vidha-kṛtya-kāritvam) mindig (sadā) az Úrhoz tartozik (bhagavataḥ) (Ki) Maga a Tudatosság (cit-ātmanaḥ).

Továbbá (ca) mivel (yathā...tathā) az Úr (bhagavān) hajtja végre (karoti) a megnyilvánítást, és a többit (sṛṣṭi-ādīni) (, ami) felfedi a saját Esszenciális Természetét (svarūpa-vikāsa-rūpāṇi) az által, hogy fokozatosan láthatóvá teszi a tiszta és tisztátalan utakat (śuddha-itara-adhva-sphāraṇa-krameṇa), (így Ő) hajtja végre (vidhatte) az Öt Aktust (pañca-kṛtyāni) még (api) a saṃsāra szintjén is (saṃsāra-bhūmikāyām) az (Ő) korlátozott Tudatosságának Ereje által (saṃkucita-cit-śaktyā).

Valamint (tathā):

„Következésképpen (tat…evam) az Úr (prabhuḥ), (az által, hogy) belép (āviśan) a testbe (deha-ādim) még (api) a világi aktivitás során is (vyavahāre), csupán (eva) (azon) belső objektumok áradatának sokaságát (bhāntam…antar-artha-ogham) nyilvánítja meg (bhāsayet) külsőként (bahiḥ) a Teremtő Akarateje révén (melyek Rajta nyugszanak) (icchayā...iti).”

/Īśvarapratyabhijñākāikā 1.6.7/

A Pratyabhijñākārikā-ban említett nézőpont szerint (pratyabhijñākārikā-ukta-artha-dṛṣṭyā), a Hatalmas Úr (maha-īśvaraḥ) (-Ki Maga) a Tudatosság (cit-rūpaḥ)- belép (āviśan) a test, életerő, és a többi körébe (deha-prāṇa-ādi-padam) a kifelé fordulása közben (bahiḥ-mukhī-bhāva-avasare) (és) causes (ābhāsayati) olyan objektumokat (artham) mint, kék, és a többi (nīla-ādikam) nyilvánít meg meghatározott helyen és időben (ābhāsayati...niyata-deśa-kāla-āditayā).

Mikor (yadā) (egy objektum megnyilvánul) egy meghatározott helyen és időben (niyata-deśa-kāla-ādya-ābhāsa-aṃśe), az (tadā) az Ő (asya) ’kreativitása’ avagy ’a megnyilvánító/kiterjesztő Aktusa’ (sraṣṭṛtā).

(Míg egy objektum megnyilvánítása) egy másik helyen és időben (anya-deśa-kāla-ādya-ābhāsa-āṃśe) az Ő (asya) ’pusztító Aktusa’ (saṃhartṛtā).

Mikor a kék és más (objectumok) megnyilvánultak, vagyis láthatóak (nīla-ādi-ābhāsa-āṃśe), (az az Ő) ’fenntartó Aktusa’ (sthāpakatā).

Mikor a megnyilvánulás (ābhāsa-āṃśe) különbségeket (láttat) (bhedena), (az az Ő) ’elfedő Aktusa’ (vilaya-kāritā).

(Ám) amikor minden egy Prakāśa-val avagy a Fénnyel (prakāśa-aikyena), (az az Ő) ’Kegyelem Adományozó Aktusa’ (anugrahītṛtā).

Továbbá (ca) mivel (yathā...tathā) az Úr (bhagavataḥ) mindig (sadā) az Öt Aktus végrehajtója (pañca-vidha-kṛtya-kāritvam), én magam (mayā) kifejtettem (vitatya) (és) összefoglaltam (nirnītam) (ugyanezt) a Spandasaṃdoha-ban (spanda-sandohe).

Következésképp (evam), az Öt Aktus végrehajtásának ezen képessége (idam...pañca-vidha-kṛtya-kāritvam) mindig (sadā) az egyén sajátja (ātmīyam). Meg kell érteni (, hogy ez) (pariśīlyamānam) a Nagy Úrhoz tartozik (māhā-īśvaryam). (Ezen tény) szilárd megértésén keresztül (az) (dṛḍha-pratipattyā) felfedi (ezen Titkot) (unmīlayati...eva) a törekvő számára (bhakti-bhājām).

Ennélfogva (ataḥ...eva), azok (te) akik (ye) szüntelen próbálják megérteni (pariśīlayanti), hogy a világ (viśvam) az egyén Esszenciális Természetének Kiterjedéséből áll (svarūpa-vikāsa-mayam) (és) sikerrel járnak (jānānāḥ), úgy nevezettek, mint az ’életükben Felszabadultak’ ebben a Hagyományban (jīvan-muktāḥ...iti...āmnātāḥ).

Ámbár azok, akik nem (ye...tu...na...tathā...te), mindig és mindenfelé (sarvataḥ) különbséget (vibhinnam) látnak (paśyantaḥ) lévén (a tudásuk) objektumokból származik (meya-jātam). A kötöttségben (lévő) lelkeknek (ez a jellemzője) (baddha-ātmanaḥ). ||

Továbbá (ca) ez (ayam) nem az egyetlen (eva) módja, hogy kifejtsük (prakāraḥ) az Öt Aktus Végrehajtását (pañca-vidha-kṛtya-kāritve). Létezik (yāvat...asti) egy másik (anyaḥ...api), egy titkos mód (kaścit...rahasya-rūpaḥ). Így a következőt állítjuk (iti...āha):

Ābhāsanaraktivimarśanabījāvasthāpanavilāpanatastāni || 11 ||

Azok (ugyanzok) (tāni) az, ābhāsana, rakti, vimarśana, bījāvasthāpana (és) vilāpana miatt amik: (az objektumok) megvilágítása, (azok) élvezete, (azok) tapasztalása, mint camatkāra avagy az Éberség csodája, a (saṃsāra) magjának elvetése és (annak spontán) feloldása (a Tudatosság Tüzének Esszenciális Természetén keresztül, rendre, ahogy azt a Nagy Tiszteletreméltó Mahārtha nézőpont fejti ki az öt Úrnő kiterjedéseként) (ābhāsana-rakti-vimarśana-bīja-avasthāpana-vilāpanataḥ). || 11 ||

Ez az öt nem más, mint: sṛṣṭi vagy megnyilvánítás, sthiti vagy fenntartás, saṃhāra vagy visszavonás, vilaya vagy elfedés és anugraha vagy Kegyelem.

Tadaparijñāne svaśaktibhirvyāmohitatā saṃsāritvam || 12 ||

Saṃsārin-nak vagy újjászülető létezőnek (saṃsāritvam) lenni (nem más, mint) megzavarodottnak lenni (vyāmohitatā) az egyén saját Śakti-jai által (sva-śaktibhiḥ), amikor ez a (tény) nem ismert (tat-aparijñāne). || 12 ||

Tatparijñāne cittamevāntarmukhībhāvena cetanāpadādhyārohāccitiḥ || 13 ||

Amikor ez a (tény) ismert (tat-parijñāne), kizárólag (eva) a citta vagy individuális tudat (cittam) (az, ami) a Belső Princípium felé való fordulás miatt (antar-mukhī-bhāvena) (válik újra) Citi-vé vagy a Tudatosság Erejévé (citiḥ), a Cetana vagy Tudatos Létező Állapotába való felemelkedés miatt (cetanā-pada-adhyārohāt). || 13 ||

Citivahniravarohapade channo'pi mātrayā meyendhanaṃ pluṣyati || 14 ||

Bár api a Tudatosság Tüze (citi-vahniḥ) (az individualitás ilyen) alászállt állapotában (avaroha-pade) (Māyā által) fedett (, Az) (channaḥ) részlegesen (mātrayā) elégeti --vagyis saját Énjével eggyé teszi-- (pluṣyati) az objektumok üzemanyagát (meya-indhanam). || 14 ||

Balalābhe viśvamātmasātkaroti || 15 ||

Bala vagy Śakti, azaz a Tudatosság Erejének elérésekor (bala-lābhe), az univerzum (viśvam) az egyén sajátjaként kerül realizálásra --szó szerint az eggyé válik az egyén saját Énjével-- (ātmasāt...karoti). || 15 ||

Cidānandalābhe dehādiṣu cetyamāneṣvapi
cidaikātmyapratipattidārḍhyaṃ jīvanmuktiḥ || 16 ||

A Tudatosság Gyönyörének elérésekor (cit-ānanda-lābhe), (amikor jelen van) a Stabil Éberség a Tudatossággal való Önazonosítással (kapcsolatosan) (cit-aikātmya-prati-patti-dārḍhyam) még az objektumok, mint test, stb. (deha-ādiṣu) (jelenléte) közben is (cetyamāneṣu), az életben való Felszabadulás (szintén eléretett) (jīvat-muktiḥ). || 16 ||

Madhyavikāsāccidānandalābhaḥ || 17 ||

A Tudatosság Gyönyöre (cit-ānanda-lābhaḥ) a Középpont --avagy az egyén saját Énje, mint mindennek forrása-- Feltárulása újtán (jön létre) (madhya-vikāsāt). || 17 ||

Vikalpakṣayaśaktisaṅkocavikāsavāhacchedādyantakoṭinibhālanādaya ihopāyāḥ || 18 ||

Itt (iha), a módszerek a következők (upāyāḥ): A gondolatok feloldása, Śakti visszahúzódása és kitárulása --vagyis visszahúzódás a Forráshoz és a Tudatosság Sugarainak kiterjedése, mint a Bhairavīmudrā--, a vāha --vagyis a prāṇa vagy kilégzés és apāna vagy belégzés-- feloldódása (az anackam vagy kiejthetetlen Éberség recitálásával--, stb. (vikalpa-kṣaya-śakti-saṅkoca-vikāsa-vāha-cheda-ādi), (valamint) a legfőbb pont vagy antakoṭi (ami dvādaśānta) tapasztalata, stb. (antakoṭi-nibhālana-ādayaḥ). || 18 ||

Samādhisaṃskāravati vyutthāne bhūyo bhūyaścidaikyāmarśānnityoditasamādhilābhaḥ || 19 ||

A (Samādhi után) feltáruló állapotban (vyutthāne), (mely) telve van a Samādhi benyomásaival (samādhi-saṃskāra-vati), (eléretik) az állandóan ragyogó Samādhi (nitya-udita-samādhi-lābhaḥ) a Tudatossággval való önazonosítás (cit-aikya-āmarśāt) ismételt megragadása miatt (bhūyaḥ...bhūyaḥ). || 19 ||

Tadā prakāśānandasāramahāmantravīryātmakapūrṇāhantāveśātsadā
sarvasargasaṃhārakārinijasaṃviddevatācakreśvaratāprāptirbhavatīti śivam || 20 ||

Ezt követően (tadā), a Tiszta-Énbe vagy Én-tudatosságba való Belépés miatt, (ami) Prakāśa vagy Fény és Ānanda vagy Gyönyör Esszenciája Nagy Mantra-jának Erejéből áll (prakāśa-ānanda-sāra-mahā-mantra-vīrya-ātmaka-pūrṇāhanta-āveśāt), az egyén saját Tudatosságában (nyugvó) Istenségek Kereke feletti Uralom Szüntelen sadā Realizációja prāptiḥ Létezik (bhavati) (, ami az univerzum) minden megnyilvánulásának és feloldódásának végrehajtója (sarva-sarga-saṃhāra-kāri-nija-saṃvit-devatā-cakra-īśvaratā). (És mindez) Śiva (iti...śivam). || 20 ||

𑆯𑆶𑆨𑆩𑆱𑇀𑆠𑆶

शुभमस्तु

Śubhamastu

Legyen (astu) Boldogság (śubham)