Pratyabhijñāhṛdayam

Kṣemarāja kommentárjával

𑆏𑆀 𑆤𑆩𑆾 𑆩𑆕𑇀𑆓𑆬𑆩𑆷𑆫𑇀𑆠𑆪𑆼 𑇅

𑆃𑆡 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆲𑆸𑆢𑆪𑆩𑇀𑇆

𑆤𑆩𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆪 𑆱𑆠𑆠𑆁 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆮𑆴𑆣𑆳𑆪𑆴𑆤𑆼  𑇅
𑆖𑆴𑆢𑇀 𑆄𑆤𑆤𑇀𑆢𑆔𑆤𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆥𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆳𑆮𑆨𑆳𑆱𑆴𑆤𑆼𑇆

𑆯𑆳𑆕𑇀𑆑𑆫𑆾𑆥𑆤𑆴𑆰𑆠𑇀𑆱𑆳𑆫𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆩𑆲𑆾𑆢𑆣𑆼𑆂  𑇅
𑆑𑇀𑆰𑆼𑆩𑆼𑆟𑆾𑆢𑇀𑆣𑆸𑆪𑆠𑆼 𑆱𑆳𑆫𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆮𑆴𑆰𑆯𑆳𑆤𑇀𑆠𑆪𑆼𑇆

𑆅𑆲 𑆪𑆼 𑆱𑆶𑆑𑆶𑆩𑆳𑆫𑆩𑆠𑆪𑆾 𑇁𑆑𑆸𑆠𑆠𑆵𑆑𑇀𑆰𑇀𑆟𑆠𑆫𑇀𑆑𑆯𑆳𑆱𑇀𑆠𑇀𑆫𑆥𑆫𑆴𑆯𑇀𑆫𑆩𑆳𑆂
𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑆳𑆠𑆾𑆤𑇀𑆩𑆴𑆰𑆴𑆠𑆥𑆳𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆳𑆨𑆴𑆬𑆳𑆰𑆴𑆟𑆂 𑆑𑆠𑆴𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆨𑆑𑇀𑆠𑆴𑆨𑆳𑆘𑆂
𑆠𑆼𑆰𑆳𑆩𑇀 𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆾𑆥𑆢𑆼𑆯𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆩𑆤𑆳𑆑𑇀 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆠𑆠𑇀𑆫
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆢𑆼𑆮𑆠𑆳𑆪𑆳 𑆍𑆮 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑇀𑆫 𑆑𑆳𑆫𑆟𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆱𑆶𑆒𑆾𑆥𑆳𑆪𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆪𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆩𑆲𑆳𑆦𑆬𑆠𑇀𑆮𑆁
𑆖 𑆃𑆨𑆴𑆮𑇀𑆪𑆕𑇀𑆑𑇀𑆠𑆶𑆩𑆳𑆲

***

ॐ नमो मङ्गलमूर्तये ।

अथ प्रत्यभिज्ञाहृदयम्॥

नमः शिवाय सततं पञ्चकृत्यविधायिने  ।
चिद् आनन्दघनस्वात्मपरमार्थावभासिने॥

शाङ्करोपनिषत्सारप्रत्यभिज्ञामहोदधेः  ।
क्षेमेणोद्धृयते सारः संसारविषशान्तये॥

इह ये सुकुमारमतयो ऽकृततीक्ष्णतर्कशास्त्रपरिश्रमाः
शक्तिपातोन्मिषितपारमेश्वरसमावेशाभिलाषिणः कतिचित् भक्तिभाजः
तेषाम् ईश्वरप्रत्यभिज्ञोपदेशतत्त्वं मनाक् उन्मील्यते । तत्र
स्वात्मदेवताया एव सर्वत्र कारणत्वं सुखोपायप्राप्यत्वं महाफलत्वं
च अभिव्यङ्क्तुमाह

***

Oṃ namo maṅgalamūrtaye |

Atha pratyabhijñāhṛdayam ||

Namaḥ śivāya satataṃ pañcakṛtyavidhāyine  |
Cid ānandaghanasvātmaparamārthāvabhāsine ||

Śāṅkaropaniṣatsārapratyabhijñāmahodadheḥ  |
Kṣemeṇoddhṛyate sāraḥ saṃsāraviṣaśāntaye ||

Iha ye sukumāramatayo 'kṛtatīkṣṇatarkaśāstrapariśramāḥ
Śaktipātonmiṣitapārameśvarasamāveśābhilāṣiṇaḥ katicit bhaktibhājaḥ
Teṣām īśvarapratyabhijñopadeśatattvaṃ manāk unmīlyate | Tatra
Svātmadevatāyā eva sarvatra kāraṇatvaṃ sukhopāyaprāpyatvaṃ mahāphalatvaṃ
Ca abhivyaṅktumāha

***

Oṃ (om) Hódolat (namaḥ) a Boldogság Megtestesülésének (, Gaṇeśa-nak) (maṅgala-mūrtaye) |

A Pratyabhijñāhṛdayam (pratyabhijñāhṛdayam) elkezdődik (atha) ||

Hódolat (namaḥ) Śiva-nak (śivāya) (Ki) mindig (satatam) az Öt Cselekvés Végrehajtója (pañca-kṛtya-vidhāyine), (mivel Ő) teszi nyilvánvalóvá az egyén saját Énjének Legfőbb Valóságát, mely a ’Tudatosságból’ avagy ’Cit-ből’ és ’Gyönyörből’ avagy ’ Ānanda-ból’ áll. (cit-ānanda-ghana-sva-ātmā-parama-artha-avabhāsine). ||

Hogy semlegesítsem a saṃsāra mérgét (saṃsāra-viṣa-śāntaye), én, Kṣema (kṣemeṇa), átadom (uddhṛyate) a Pratyabhijñā Hatalmas Óceánjának Esszenciáját, (ami) Śaṅkara Tanításainak Esszenciája(sāraḥ...śāṅkara-upaniṣat-sāra-pratyabhijñā-maha-udadheḥ). ||

Van néhány (katicit) törekvő (bhakti-bhājaḥ) ebben a világban (iha), akik (ye) gyenge megértéssel bírnak (sukumāra-matayaḥ) (így) képtelenek megbírkózni a érvelés szövegei tanulmányozásának nehézségével (akṛta-tīkṣṇa-tarka-śāstra-pariśramāḥ), (de) a Hatalmas Úrban való Feloldódás (Tapasztalatának) ajándékával bírnak, melybe az Erő Alászállása vagyis a Kegyelem avatta be őket (śaktipāta-unmiṣita-pārameśvara-samāveśa-abhilāṣiṇaḥ). Számukra (teṣām) kerül rövid kifejtésre (manāk...unmīlyate) az Īśvarapratyabhijñākārikā Tanítása (īśvara-pratyabhijña-upadeśa-tattvam).

Hogy rávilágítsunk (abhivyaṅktum) itt (tatra) a Mindenütt-jelenlévő (sarvatra) Okozatiságára (kāraṇatvam) az Istenségnek (, Kit úgy neveznek) Svātmā avagy az egyén saját Énje (svātmā-devatāyāḥ...eva), (egyúttal az Ő) egyszerű módszerekkel való megismerhetőségére (sukha-upāya-prāpyatvam) valamint (ca) (a Felismerés) Hatalmas Gyümölcsére (mahā-phalatvam), az alábbit állítjuk (āha):

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆴𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑇆𑇑𑇆

चितिः स्वतन्त्रा विश्वसिद्धिहेतुः ॥१॥

Citiḥ svatantrā viśvasiddhihetuḥ || 1 ||

A Tudatosság Független Ereje, (Aki a Megjelenése vagy Természete a Legfőbb Śakti-nak, Aki Abszolút vagy Kimondhatatlan Éberségből áll) (svatantrā...citiḥ), a Forrása az univerzum Siddhi-jének --avagy megnyilvánulásának, fenntartásának és visszavonásának-- (viśva-siddhi-hetuḥ). || 1 ||

𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆳𑆢𑆼𑆂 𑆨𑆷𑆩𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆿 𑆤𑆴𑆰𑇀𑆥𑆠𑇀𑆠𑆿 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆤𑆼
𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆴 𑆥𑆫𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆴 𑆖 𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆼 𑆥𑆫𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮
𑆨𑆓𑆮𑆠𑆵 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳 𑆃𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆩𑆪𑆵 𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆳𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂
𑆑𑆳𑆫𑆟𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆱𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆲𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆘𑆓𑆢𑆶𑆤𑇀𑆩𑆴𑆰𑆠𑆴 𑆮𑇀𑆪𑆮𑆠𑆴𑆰𑇀𑆜𑆠𑆼 𑆖
𑆤𑆴𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆖 𑆤𑆴𑆩𑆴𑆰𑆠𑆵𑆠𑆴 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮 𑆍𑆮 𑆃𑆠𑇀𑆫 𑆱𑆳𑆑𑇀𑆰𑆵  𑇅
𑆃𑆤𑇀𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆠𑆶 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆼𑆂 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆱𑇀𑆪 𑆃𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆩𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤
𑆃𑆱𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳𑆤𑇀𑆤 𑆑𑇀𑆮𑆖𑆴𑆢𑆥𑆴 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆠𑇀𑆮𑆩𑇀 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆩𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆠𑆶 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆫𑆷𑆥𑆳
𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑆤 𑆠𑇀𑆮𑆱𑆿 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀  𑇅
𑆃𑆠 𑆍𑆮 𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆑𑆳𑆫𑆳 𑆍𑆠𑆠𑇀𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆳 𑆍𑆠𑆢𑆤𑆶𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆴𑆠𑆳𑆯𑇀𑆖 𑆤𑆽𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁
𑆨𑆼𑆠𑇀𑆠𑆶𑆩𑆬𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆾𑆢𑆴𑆠𑆥𑆫𑆴𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆅𑆪𑆩𑆴𑆠𑇀𑆪𑆫𑇀𑆡𑆬𑆨𑇀𑆪𑆩𑆼𑆮
𑆍𑆠𑆠𑇀 𑇅 𑆤𑆤𑆶 𑆘𑆓𑆢𑆥𑆴 𑆖𑆴𑆠𑆾 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆁 𑆤𑆽𑆮 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆢𑆨𑆼𑆢𑆼 𑆖 𑆑𑆡𑆁
𑆲𑆼𑆠𑆶𑆲𑆼𑆠𑆶𑆩𑆢𑇀𑆨𑆳𑆮𑆂 𑆇𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆖𑆴𑆢𑆼𑆮 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆵 𑆱𑇀𑆮𑆖𑇀𑆗𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆫𑆷𑆥𑆳
𑆠𑆠𑇀𑆠𑆢𑆤𑆤𑇀𑆠𑆘𑆓𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆳 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆼𑆠𑆳𑆮𑆠𑇀𑆥𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆾 𑇁𑆪𑆁
𑆑𑆳𑆫𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆟𑆨𑆳𑆮𑆂 𑇅 𑆪𑆠𑆯𑇀𑆖 𑆅𑆪𑆩𑆼𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆟𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆩𑆪𑆱𑇀𑆪
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆿 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆤𑆼 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑆠𑆠𑆾 𑇁𑆱𑇀𑆪𑆳𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳𑆥𑆫𑆴𑆖𑇀𑆗𑆴𑆤𑇀𑆤𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆫𑆷𑆥𑆳𑆪𑆳𑆂 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆿 𑆃𑆨𑆴𑆤𑆮𑆳𑆫𑇀𑆡𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆤𑆫𑆷𑆥𑆁
𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆟𑆮𑆫𑆳𑆑𑆩𑆶𑆥𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑆶𑆥𑆥𑆤𑇀𑆤𑆁 𑆮𑆳  𑇅
𑆠𑆢𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀 𑆠𑇀𑆫𑆴𑆑𑆱𑆳𑆫𑆼

𑆱𑇀𑆮𑆥𑆢𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆯𑆴𑆫𑆯𑇀𑆗𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆪𑆢𑇀𑆮𑆬𑇀𑆬𑆕𑇀𑆔𑆴𑆠𑆶𑆩𑆵𑆲𑆠𑆼  𑇅
𑆥𑆳𑆢𑆾𑆢𑇀𑆢𑆼𑆯𑆼 𑆯𑆴𑆫𑆾 𑆤 𑆱𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆠𑆡𑆼𑆪𑆁 𑆧𑆽𑆤𑇀𑆢𑆮𑆵 𑆑𑆬𑆳 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆪𑆠𑆯𑇀𑆖 𑆅𑆪𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆿 𑆥𑆫𑆳𑆢𑇀𑆮𑆪𑆱𑆩𑆳𑆫𑆱𑇀𑆪𑆳𑆥𑆳𑆢𑆤𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆴 𑆖 𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆼
𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑆠𑆠 𑆍𑆮 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳 𑆱𑆠𑆵
𑆨𑆾𑆓𑆩𑆾𑆑𑇀𑆰𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆟𑆳𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆵𑆤𑆳𑆁 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂  𑇅
𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆼𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆥𑆴 𑆖 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆤𑆵𑆬𑆱𑆶𑆒𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆢𑆴 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆪𑆳
𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆴𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆤𑆾𑆥𑆳𑆫𑆾𑆲𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆩𑆪𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆮𑆼𑆯𑆂 𑆱𑆽𑆮 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂
𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆼 𑆇𑆥𑆳𑆪𑆾 𑆪𑆱𑇀𑆪𑆳𑆂 𑇅 𑆃𑆤𑆼𑆤 𑆖 𑆱𑆶𑆒𑆾𑆥𑆳𑆪𑆠𑇀𑆮𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆢𑆶𑆑𑇀𑆠𑆁
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆼

𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆱𑆳𑆩𑆳𑆤𑇀𑆪𑆳 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆢𑆼𑆲𑆴𑆤𑆳𑆩𑇀  𑇅
𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆳𑆁 𑆠𑆶 𑆮𑆴𑆯𑆼𑆰𑆾 𑇁𑆪𑆁 𑆱𑆁𑆧𑆤𑇀𑆣𑆼 𑆱𑆳𑆮𑆣𑆳𑆤𑆠𑆳 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆂 𑆅𑆠𑆴 𑆍𑆑𑆮𑆖𑆤𑆁 𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆤𑆮𑆖𑇀𑆗𑆴𑆤𑇀𑆤𑆠𑆳𑆩𑆨𑆴𑆢𑆣𑆠𑇀
𑆱𑆩𑆱𑇀𑆠𑆨𑆼𑆢𑆮𑆳𑆢𑆳𑆤𑆳𑆩𑆮𑆳𑆱𑇀𑆠𑆮𑆠𑆳𑆁 𑆮𑇀𑆪𑆤𑆑𑇀𑆠𑆴 𑇅 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆯𑆧𑇀𑆢𑆾
𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆮𑆳𑆢𑆮𑆽𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑇀𑆪𑆩𑆳𑆖𑆑𑇀𑆰𑆳𑆟𑆂 𑆖𑆴𑆠𑆾 𑆩𑆳𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑇀𑆪𑆱𑆳𑆫𑆠𑆳𑆁 𑆧𑇀𑆫𑆷𑆠𑆼  𑇅
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆥𑆢𑆩𑆯𑆼𑆰𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆑𑆳𑆫𑆟𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆱𑆶𑆒𑆾𑆥𑆳𑆪𑆠𑇀𑆮𑆁
𑆩𑆲𑆳𑆦𑆬𑆁 𑆖 𑆄𑆲𑇆

𑆤𑆤𑆶 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆪𑆢𑆴 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆂 𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂 𑆠𑆢𑆱𑇀𑆪𑆳 𑆇𑆥𑆳𑆢𑆳𑆤𑆳𑆢𑇀𑆪𑆥𑆼𑆑𑇀𑆰𑆳𑆪𑆳𑆁
𑆨𑆼𑆢𑆮𑆳𑆢𑆳𑆥𑆫𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆓𑆂 𑆱𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆯𑆕𑇀𑆑𑇀𑆪 𑆄𑆲𑇆

विश्वस्य सदाशिवादेः भूम्यन्तस्य सिद्धौ निष्पत्तौ प्रकाशने
स्थित्यात्मनि परप्रमातृविश्रान्त्यात्मनि च संहारे पराशक्तिरूपा चितिरेव
भगवती स्वतन्त्रा अनुत्तरविमर्शमयी शिवभट्टारकाभिन्ना हेतुः
कारणम् । अस्यां हि प्रसरन्त्यां जगदुन्मिषति व्यवतिष्ठते च
निवृत्तप्रसरायां च निमिषतीति स्वानुभव एव अत्र साक्षी  ।
अन्यस्य तु मायाप्रकृत्यादेः चित्प्रकाशभिन्नस्य अप्रकाशमानत्वेन
असत्त्वान्न क्वचिदपि हेतुत्वम् प्रकाशमानत्वे तु प्रकाशैकात्म्यात्प्रकाशरूपा
चितिरेव हेतुः न त्वसौ कश्चित्  ।
अत एव देशकालाकारा एतत्सृष्टा एतदनुप्राणिताश्च नैतत्स्वरूपं
भेत्तुमलमिति व्यापकनित्योदितपरिपूर्णरूपा इयमित्यर्थलभ्यमेव
एतत् । ननु जगदपि चितो भिन्नं नैव किंचिदभेदे च कथं
हेतुहेतुमद्भावः उच्यते । चिदेव भगवती स्वच्छस्वतन्त्ररूपा
तत्तदनन्तजगदात्मना स्फुरति इत्येतावत्परमार्थो ऽयं
कार्यकारणभावः । यतश्च इयमेव प्रमातृप्रमाणप्रमेयमयस्य
विश्वस्य सिद्धौ प्रकाशने हेतुः ततो ऽस्याः
स्वतन्त्रापरिच्छिन्नस्वप्रकाशरूपायाः सिद्धौ अभिनवार्थप्रकाशनरूपं
न प्रमाणवराकमुपयुक्तमुपपन्नं वा  ।
तदुक्तम् त्रिकसारे

स्वपदा स्वशिरश्छायां यद्वल्लङ्घितुमीहते  ।
पादोद्देशे शिरो न स्यात्तथेयं बैन्दवी कला ॥इति ।

यतश्च इयं विश्वस्य सिद्धौ पराद्वयसमारस्यापादनात्मनि च संहारे
हेतुः तत एव स्वतन्त्रा । प्रत्यभिज्ञातस्वातन्त्र्या सती
भोगमोक्षस्वरूपाणां विश्वसिद्धीनां हेतुः  ।
इत्यावृत्त्या व्याख्येयम् । अपि च विश्वं नीलसुखदेहप्राणादि तस्य या
सिद्धिः प्रमानोपारोहक्रमेण विमर्शमयप्रमात्रावेशः सैव हेतुः
परिज्ञाने उपायो यस्याः । अनेन च सुखोपायत्वमुक्तम् । यदुक्तं
श्रीविज्ञानभट्टारके

ग्राह्यग्राहकसंवित्तिः सामान्या सर्वदेहिनाम्  ।
योगिनां तु विशेषो ऽयं संबन्धे सावधानता ॥इति ।

चितिः इति एकवचनं देशकालाद्यनवच्छिन्नतामभिदधत्
समस्तभेदवादानामवास्तवतां व्यनक्ति । स्वतन्त्रशब्दो
ब्रह्मवादवैलक्षण्यमाचक्षाणः चितो माहेश्वर्यसारतां ब्रूते  ।
विश्व इत्यादिपदमशेषशक्तित्वं सर्वकारणत्वं सुखोपायत्वं
महाफलं च आह॥

ननु विश्वस्य यदि चितिः हेतुः तदस्या उपादानाद्यपेक्षायां
भेदवादापरित्यागः स्यादित्याशङ्क्य आह॥

Viśvasya sadāśivādeḥ bhūmyantasya siddhau niṣpattau prakāśane
Sthityātmani parapramātṛviśrāntyātmani ca saṃhāre parāśaktirūpā citireva bhagavatī svatantrā anuttaravimarśamayī śivabhaṭṭārakābhinnā hetuḥ
Kāraṇam | Asyāṃ hi prasarantyāṃ jagadunmiṣati vyavatiṣṭhate ca
Nivṛttaprasarāyāṃ ca nimiṣatīti svānubhava eva atra sākṣī  |
Anyasya tu māyāprakṛtyādeḥ citprakāśabhinnasya aprakāśamānatvena
Asattvānna kvacidapi hetutvam prakāśamānatve tu prakāśaikātmyātprakāśarūpā citireva hetuḥ na tvasau kaścit  |
Ata eva deśakālākārā etatsṛṣṭā etadanuprāṇitāśca naitatsvarūpaṃ
Bhettumalamiti vyāpakanityoditaparipūrṇarūpā iyamityarthalabhyameva
Etat | Nanu jagadapi cito bhinnaṃ naiva kiṃcidabhede ca kathaṃ
Hetuhetumadbhāvaḥ ucyate | Cideva bhagavatī svacchasvatantrarūpā
Tattadanantajagadātmanā sphurati ityetāvatparamārtho 'yaṃ
Kāryakāraṇabhāvaḥ | Yataśca iyameva pramātṛpramāṇaprameyamayasya
Viśvasya siddhau prakāśane hetuḥ tato 'syāḥ svatantrāparicchinnasvaprakāśarūpāyāḥ siddhau abhinavārthaprakāśanarūpaṃ
Na pramāṇavarākamupayuktamupapannaṃ vā  |
Taduktam trikasāre

Svapadā svaśiraśchāyāṃ yadvallaṅghitumīhate  |
Pādoddeśe śiro na syāttatheyaṃ baindavī kalā || iti |

Yataśca iyaṃ viśvasya siddhau parādvayasamārasyāpādanātmani ca saṃhāre
Hetuḥ tata eva svatantrā | Pratyabhijñātasvātantryā satī
Bhogamokṣasvarūpāṇāṃ viśvasiddhīnāṃ hetuḥ  |
Ityāvṛttyā vyākhyeyam | Api ca viśvaṃ nīlasukhadehaprāṇādi tasya yā
Siddhiḥ pramānopārohakrameṇa vimarśamayapramātrāveśaḥ saiva hetuḥ
Parijñāne upāyo yasyāḥ | Anena ca sukhopāyatvamuktam | Yaduktaṃ
Śrīvijñānabhaṭṭārake

Grāhyagrāhakasaṃvittiḥ sāmānyā sarvadehinām  |
Yogināṃ tu viśeṣo 'yaṃ saṃbandhe sāvadhānatā || iti |

Citiḥ iti ekavacanaṃ deśakālādyanavacchinnatāmabhidadhat
Samastabhedavādānāmavāstavatāṃ vyanakti | Svatantraśabdo
Brahmavādavailakṣaṇyamācakṣāṇaḥ cito māheśvaryasāratāṃ brūte  |
Viśva ityādipadamaśeṣaśaktitvaṃ sarvakāraṇatvaṃ sukhopāyatvaṃ
Mahāphalaṃ ca āha ||

Nanu viśvasya yadi citiḥ hetuḥ tadasyā upādānādyapekṣāyāṃ
Bhedavādāparityāgaḥ syādityāśaṅkya āha ||

A ’viśvasya’ avagy ’az univerzumból’ (viśvasya) (kifejezés azt jelenti, hogy) Sadāśiva-tól (sadā-śivādeḥ) a föld elemig (bhūmi-antasya).

A ’siddhi’ (itt azt jelenti:) (siddhau) ’felragyog’ (niṣpattau). (Ez az) ’Illumináció vagy Megnyilvánulás’ (prakāśane), ’Fenntartás’ (sthiti-ātmani), és (ca) ’Visszavonás’, melyet a ’Legfőbb Tapasztalón való Nyugvás’ jellemez (para-pramātṛ-viśrānti-ātmani...saṃhāre). Az Ok (hetuḥ) (vagy) Forrás (kāraṇam) egyedül (eva) a Citi (citiḥ), a Tudatosság Ereje, a Legfőbb Śakti Természete (parā-śakti-rūpā), az Önmagától-függő (svatantrā) vagy Szabad (svatantrā) Úrnő (bhagavatī), (Ki) az ’Abszolút Éberségből’ áll (anuttara-vimarśa-mayī), (Ki) nem különbözik a Legtiszteletreméltóbb Úrtól, Śiva-tól (śiva-bhaṭṭāraka-abhinnā).

Következésképpen (hi), a világ (jagat) megjelenik (unmiṣati) és (ca) fennmarad (vyavatiṣṭhate) amikor Ő (asyām) kiárad (prasarantyāṃ), és amikor (ca) (ezt) a megjelenést feladja (nivṛtta-prasarāyāṃ), (a világ) eltűnik (nimiṣati). Ez (iti)... (atra) a személyes (sākṣī) tapasztalata (mindenkinek) (svānubhavaḥ).

De (tu) mások (anyasya), mint Māyā, Prakṛti, stb. (māyā-prakṛti-ādeḥ), melyek (látszólag) különböznek a Tudatosság Féyéntől (cit-prakāśa-bhinnasya), soha nem lehetnek (na...kvacid...api) az oka (hetutvam), (mivel) nem nyilvánulnak meg (a Tudatosság Fénye nélkül) (aprakāśamānatvena) azok nem valódi, azaz kreált természete miatt (asattvāt). De (tu) amikor megnyilvánulnak (prakāśamānatve), akkor egyek a Fénnyel (prakāśa-aikātmyāt). (Ennéfogva) az Ok (hetuḥ) egyedül (eva) Citi avagy a Tudatosság Ereje (citiḥ) és semmi más (na)... (tu)... (asau) (kaścit), lévén (Ő) a Fény Természete (prakāśa-rūpā).

Következésképpen (ataḥ...eva), a tér, az idő és a forma (deśa-kāla-ākārāḥ) megnyilvánult (etat-sṛṣṭāḥ) és (ca) a Citi tölti meg élettel (etat-anuprāṇitāḥ), és nem (na) képes részekre osztani a Citi Esszenciális Természetét (bhettum...alam...iti...etat-svarūpam) mivel e (iyam) (Citi) Teljes (avagy) Tökéletes, Szüntelen Létező (és) Mindent-átható Valóság (vyāpaka-nitya-udita-paripūrṇa-rūpā). Egyedül ezt (etat...eva...iti) kell (itt) megérteni (artha-labhyam).

Egy felvetés:

De ha a világ nem különbözik a Tudatosságtól (mivel) egyek, hogyan lehetséges ‘okról és okozatról’ beszélni?

Egyedül a Cit avagy a Tudatosság az Isteni Úrnő. Áttetsző Akara révén (Ő) úgy ragyog mint számtalan világ. Esszenciálisan ez az ‘ok és okozat’ valódi természete.

Továbbá mivel a világ megnyilvánulásakor egyedül ez a (Citi) a ‘szubjektumból, kognícióból és a kogníció tárgyából’ álló világ Oka, (így) egy semmirevaló ‘pramāna’ avagy ‘megismerés módja’ haszontalan, vagyis nem képes felfedni az egyén saját Fényének Természetét (, Ami) osztatlan és Szabad.

(Ez azért van így, mert) a ‘pramāna’ avagy a ‘megismerés módja’ (egyedül csak) az újabb és újabb formákra vagy megnyilvánulásokra képes fényt vetni (, de a saját Forrására nem). Ez kifejtésre került a Trikasāstra-ban:

“Ahogy senki lába sem képes rálépni saját fejének árnyékára, ugyanez vonatkozik Baindavī Kalā-ra avagy a szubjektum természetére.”

Tehát Eme (Citi) az Ok akkor is amikor a világ megjelenik és (akkor is amikor) eltűnik (mialatt) a Legfőbb Nem-dualitással való Egységét mutatja meg.

Következésképpen (a Citi-t) ‘Szabadnak’ (nevezzük). Amikor (e) Szabadság úgy kerül felismerésre, mint az univerzum Siddhi-jének az Oka, akkor a Siddhi (egyszerre ragyog, mint) ‘bogha’ avagy ‘világi élvezet’, és mint ‘mokṣa’ avagy ‘Felszabadulás’.

(Az első sūtra-t) ilyen nézőpontból is meg kell érteni. Továbbá, az univerzum a következőkből áll: prāṇa-ból, testből, finom és durva objektumokból, mint ’élvezet’ és ’kék’. Az (univerzum) ’siddhi’-je az az egyedüli Ok, ami a Beolvadás az Éberségből álló Szubjektumba a fokozatos felemkedés által a pramāṇa-n avagy a tapasztaláson keresztüli (egészen a Tapasztalóhoz).

A tökéletes megértésben (Ez) az út is (egyben). Mások --vagyis Utpaladeva-- azt mondja, (hogy ez az upāya avagy út) a ’sukhopāya’ avagy a ’könnyű út’. Ahogy a mélyen tisztelt Vijñānabhairava is kifejtette:

„A grāhya avagy objektum és a grāhaka avagy a szubjektum tapasztalása ugyanaz vagyis közös minden testet öltött létező számára. De a yogin-ok (számára) van egy különbség, (mivel ők) éberek ezek kapcsolatára --vagyis a yogin-ok tudják, hogy egy objektum mindig a szubjektumtól függ, de ez az igazság rejtett a világi emberek számára--. ||”

(Az első sūtra-ban) a Citi egyes számú. Ez alátámasztja azt a tényt, miszerint a (Citi) nem elkülönült, vagyis nem köti a tér és az idő. (Ily módon) bemutatásra került az összes duális doktrína hibás természete.

A ’Svatantra’ avagy ’Szabad’ kifejezés (a Non-duális Doktrína tanítása szerint) kihangsúlyozza a Hatalmas Úr Tudatosságának Esszenciáját..., (és) rávilágít a az (Úr Śiva Doktrínája) és Brahman doktrínája --vagyis az advaita vedānta-- közti különbségre.

A ’viśva’ avagy ’univerzum’ --szó szerint az összes vagy minden-- és más fogalmak megerősítik, hogy (Citi) korlátlan erővel bír, minden okozatisággal és a (Realizáció) könnyű módszerével, (és még) a Nagy Gyümölcs (adományozója is)...

Egy felvetés:

Ha a Citi avagy a Tudatosság Ereje a világ Oka, akkor Annak materiális októl való függésében (, hogy a világot megteremtse)..., a dualizmus doktrínájának elutasítása valójában megkérdőjelezhető. Ennélfogva (a következőt állítjuk):

𑆱𑇀𑆮𑆼𑆖𑇀𑆗𑆪𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆨𑆴𑆠𑇀𑆠𑆿 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆶𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆪𑆠𑆴 𑇆𑇒𑇆

स्वेच्छया स्वभित्तौ विश्वमुन्मीलयति ॥२॥

Svecchayā svabhittau viśvamunmīlayati || 2 ||

Saját Akaratán keresztül (sva-icchayā), az univerzum (viśvam) megjelenik (unmīlayati) az Ő saját vásznán (sva-bhittau). || 2 ||

𑆱𑇀𑆮𑆼𑆖𑇀𑆗𑆪𑆳 𑆤 𑆠𑆶 𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆳𑆢𑆴𑆮𑆢𑆤𑇀𑆪𑆼𑆖𑇀𑆗𑆪𑆳 𑇅 𑆠𑆪𑆽𑆮 𑆖 𑆤 𑆠𑆶 𑆇𑆥𑆳𑆢𑆳𑆤𑆳𑆢𑇀𑆪𑆥𑆼𑆑𑇀𑆰𑆪𑆳
𑇅 𑆍𑆮𑆁 𑆲𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆓𑆶𑆑𑇀𑆠𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆲𑆳𑆤𑇀𑆪𑆳 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆼𑆮 𑆤 𑆔𑆛𑆼𑆠 𑇅 𑆱𑇀𑆮𑆨𑆴𑆠𑇀𑆠𑆿 𑆤
𑆠𑆶 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆫 𑆑𑇀𑆮𑆳𑆥𑆴 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆑𑇀 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆟𑆵𑆠𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆢𑆫𑇀𑆥𑆟𑆼 𑆤𑆓𑆫𑆮𑆠𑇀 𑆃𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆩𑆥𑆴
𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆩𑆴𑆮 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆪𑆠𑆴 𑇅 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆤𑆁 𑆖 𑆃𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆱𑇀𑆪𑆽𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆛𑆵𑆑𑆫𑆟𑆁 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆤𑆼𑆤
𑆘𑆓𑆠𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆼𑆤𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆤𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀𑇆

स्वेच्छया न तु ब्रह्मादिवदन्येच्छया । तयैव च न तु उपादानाद्यपेक्षया
। एवं हि प्रागुक्तस्वातन्त्र्यहान्या चित्त्वमेव न घटेत । स्वभित्तौ न
तु अन्यत्र क्वापि । प्राक् निर्णीतं विश्वं दर्पणे नगरवत् अभिन्नमपि
भिन्नमिव उन्मीलयति । उन्मीलनं च अवस्थितस्यैव प्रकटीकरणं इत्यनेन
जगतः प्रकाशैकात्म्येनावस्थानमुक्तम्॥

Svecchayā na tu brahmādivadanyecchayā | Tayaiva ca na tu upādānādyapekṣayā
 | Evaṃ hi prāguktasvātantryahānyā cittvameva na ghaṭeta | Svabhittau na
Tu anyatra kvāpi | Prāk nirṇītaṃ viśvaṃ darpaṇe nagaravat abhinnamapi
Bhinnamiva unmīlayati | Unmīlanaṃ ca avasthitasyaiva prakaṭīkaraṇaṃ ityanena jagataḥ prakāśaikātmyenāvasthānamuktam ||

(Kizárólag) a Saját Akarata által (sva-icchayā), és nem (na...tu) valami más akarat által (anyā-icchayā), ahogy azt Brahman követői és más rendszerek (állítják) (brahmā-ādi-vat). Valamint (ca) (Ő nyilvánítja meg a világot) egyedül az Ő (Akarata révén, így Ő) (tayā...eva) nem (na...tu) függ a materiális okoktól (upādānādi-apekṣayā).

Ily módon (evam...hi) a Cittva avagy a Tudatosság Valósága (cittvam...eva) nem létezik (na...ghaṭeta) a már korábban említett Svātantrya avagy Szabadság nélkül (prāk-ukta-svātantrya-hānyā). (A megnyilvánulás) kizárólag az (Ő Szabadságból álló) Vásznán (játszódik) (svabhittau), és sehol máshol (tu...anyatra...kvāpi...na).

A korábban bemutatott (prāk-nirṇītam) univerzum (viśvam) úgy jelenik meg (unmīlayati), mint egy város (nagara-vat) egy tükörben (darpaṇe) ami (iva) (látszólag) különbözik (Tőle,) (bhinnam) de (api) (valójában) mégsem különböznek (abhinnam). Továbbá (ca) az ’Unmīlana’ avagy ’Megnyilvánítás’ (unmīlanam) csupán (eva) annak a feltárulását (reprezentálja) (prakaṭīkaraṇam) ami a Tudatosságban már eleve létezik (avasthitasya). Ez azt jelenti (iti), hogy az univerzum (jagataḥ)  létezése (avasthānam) egy a Prakāśa-val avagy a Fénnyel  (prakāśaikātmyena), ahogy ez már kifejtésre került (anena...uktam).

Most (atha), hogy mélyebben (vibhāgena) tisztázzuk (pratipādayitum) az univerzum (viśvasya) valódi természetét (sva-rūpam), a következőt állítjuk (āha):

𑆠𑆤𑇀𑆤𑆳𑆤𑆳𑆤𑆶𑆫𑆷𑆥𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆨𑆼𑆢𑆳𑆠𑇀 𑇆𑇓𑇆

तन्नानानुरूपग्राह्यग्राहकभेदात् ॥३॥

Tannānānurūpagrāhyagrāhakabhedāt || 3 ||

Ez --vagyis a világ-- (tat) különböző módokon jelenik meg --vagyis sokrétű-- (nānā), az objektum és szubjektum kölcsönös megfelelőségének különbségei szerint (anurūpa-grāhya-grāhaka-bhedāt). || 3 ||

𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆤𑆳𑆤𑆳 𑆃𑆤𑆼𑆑𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆫𑆩𑇀 𑇅 𑆑𑆡𑆩𑆤𑆶𑆫𑆷𑆥𑆳𑆟𑆳𑆁
𑆥𑆫𑆱𑇀𑆥𑆫𑆿𑆖𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆵𑆤𑆳𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆳𑆟𑆳𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆳𑆟𑆳𑆁 𑆖 𑆨𑆼𑆢𑆳𑆢𑇀𑆮𑆽𑆖𑆴𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀  𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆖 𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆼 𑇁𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆴𑆠𑆳𑆱𑇀𑆦𑆶𑆛𑆼𑆢𑆤𑇀𑆠𑆳𑆩𑆪𑆁 𑆪𑆳𑆢𑆸𑆯𑆁
𑆥𑆫𑆳𑆥𑆫𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆁 𑆠𑆳𑆢𑆸𑆓𑆼𑆮
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆴𑆠𑆾 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆩𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆳𑆒𑇀𑆪𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆮𑆫𑇀𑆓𑆂
𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆮𑆑𑆬𑇀𑆥𑆴𑆠𑆠𑆡𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆤𑆂  𑇅
𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆛𑆼𑆢𑆤𑇀𑆠𑆳𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳𑆱𑆳𑆩𑆳𑆤𑆳𑆣𑆴𑆑𑆫𑆟𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩 𑆪𑆳𑆢𑆸𑆓𑇀𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆁
𑆠𑆡𑆳𑆮𑆴𑆣 𑆍𑆮 𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆴𑆠𑆾 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆮𑆫𑇀𑆓𑆂  𑇅
𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆥𑆢𑆼 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆢𑆤𑆤𑇀𑆠𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆴𑆠𑆳 𑆧𑆲𑆶𑆯𑆳𑆒𑆳𑆮𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆨𑆼𑆢𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳
𑆪𑆡𑆳𑆨𑆷𑆠𑆳 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳𑆫𑆂 𑆠𑆡𑆳𑆨𑆷𑆠𑆩𑆼𑆮 𑆨𑆼𑆢𑆽𑆑𑆱𑆳𑆫𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆥𑆴
𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆩𑆳𑆪𑆾𑆫𑇀𑆣𑇀𑆮𑆼 𑆪𑆳𑆢𑆸𑆯𑆳 𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆑𑆬𑆳𑆂
𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑆳𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆧𑆾𑆣𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳𑆤𑆂 𑆠𑆳𑆢𑆸𑆓𑆼𑆮 𑆠𑆢𑆨𑆼𑆢𑆱𑆳𑆫𑆁
𑆱𑆑𑆬𑆥𑇀𑆫𑆬𑆪𑆳𑆑𑆬𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆥𑆫𑆴𑆖𑆴𑆠𑆩𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆪𑆳𑆁
𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆹𑆟𑆳𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆬𑆪𑆑𑆼𑆮𑆬𑆴𑆤𑆳𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆾𑆖𑆴𑆠𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆬𑆵𑆤𑆑𑆬𑇀𑆥𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆩𑇀  𑇅
𑆑𑇀𑆰𑆴𑆠𑆴𑆥𑆫𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳𑆤𑆳𑆁𑆠𑆶 𑆱𑆑𑆬𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑆾 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆳𑆤𑆳𑆁
𑆠𑆡𑆳𑆨𑆷𑆠𑆩𑆼𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆢𑆶𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆱𑇀𑆪
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆮𑆥𑆶𑆰𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆍𑆮 𑆨𑆳𑆮𑆳𑆂 𑇅 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆠𑇀𑆥𑆫𑆩𑆯𑆴𑆮𑆱𑇀𑆪
𑆥𑆶𑆤𑆂 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆾𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆥𑆫𑆩𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆩𑆪𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆔𑆤𑆱𑇀𑆪
𑆍𑆮𑆁𑆮𑆴𑆣𑆩𑆼𑆮 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆢𑆴𑆣𑆫𑆟𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆩𑆒𑆴𑆬𑆩𑆨𑆼𑆢𑆼𑆤𑆽𑆮 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑇅 𑆤 𑆠𑆶
𑆮𑆱𑇀𑆠𑆶𑆠𑆂 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆪𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆁 𑆮𑆳 𑇅 𑆃𑆥𑆴 𑆠𑆶
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆥𑆫𑆩𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑 𑆍𑆮 𑆅𑆠𑇀𑆡𑆁 𑆤𑆳𑆤𑆳𑆮𑆽𑆖𑆴𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆱𑆲𑆱𑇀𑆫𑆽𑆂
𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆵𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆲𑆴𑆠𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆩𑇀𑇆

𑆪𑆡𑆳 𑆖 𑆨𑆓𑆮𑆳𑆤𑇀 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆯𑆫𑆵𑆫𑆂 𑆠𑆡𑆳

तद्विश्वं नाना अनेकप्रकारम् । कथमनुरूपाणां
परस्परौचित्यावस्थीनां ग्राह्याणां ग्राहकाणां च भेदाद्वैचित्र्यात्  ।
तथा च सदाशिवतत्त्वे ऽहन्ताच्छादितास्फुटेदन्तामयं यादृशं
परापररूपं विश्वं ग्राह्यं तादृगेव
श्रीसदाशिवभट्टारकाधिष्ठितो मन्त्रमहेश्वराख्यः प्रमातृवर्गः
परमेश्वरेच्छावकल्पिततथावस्थानः  ।
ईश्वरतत्त्वे स्फुटेदन्ताहन्तासामानाधिकरण्यात्म यादृग्विश्वं ग्राह्यं
तथाविध एव ईश्वरभट्टारकाधिष्ठितो मन्त्रेश्वरवर्गः  ।
विद्यापदे श्रीमदनन्तभट्टारकाधिष्ठिता बहुशाखावान्तरभेदभिन्ना
यथाभूता मन्त्राः प्रमातारः तथाभूतमेव भेदैकसारं विश्वमपि
प्रमेयम् । मायोर्ध्वे यादृशा विज्ञानाकलाः
कर्तृताशून्यशुद्धबोधात्मानः तादृगेव तदभेदसारं
सकलप्रलयाकलात्मकपूर्वावस्थापरिचितमेषां प्रमेयम् । मायायां
शून्यप्रमातॄणां प्रलयकेवलिनां स्वोचितं प्रलीनकल्पं प्रमेयम्  ।
क्षितिपर्यन्तावस्थितानांतु सकलानां सर्वतो भिन्नानां परिमितानां
तथाभूतमेव प्रमेयम् । तदुत्तीर्णशिवभट्टारकस्य
प्रकाशैकवपुषः प्रकाशैकरूपा एव भावाः । श्रीमत्परमशिवस्य
पुनः विश्वोत्तीर्णविश्वात्मकपरमानन्दमयप्रकाशैकघनस्य
एवंविधमेव शिवादिधरण्यन्तमखिलमभेदेनैव स्फुरति । न तु
वस्तुतः अन्यत्किंचित् ग्राह्यं ग्राहकं वा । अपि तु
श्रीपरमशिवभट्टारक एव इत्थं नानावैचित्र्यसहस्रैः
स्फुरतीत्यभिहितप्रायम्॥

यथा च भगवान् विश्वशरीरः तथा

Tadviśvaṃ nānā anekaprakāram | Kathamanurūpāṇāṃ
Parasparaucityāvasthīnāṃ grāhyāṇāṃ grāhakāṇāṃ ca bhedādvaicitryāt  |
Tathā ca sadāśivatattve 'hantācchāditāsphuṭedantāmayaṃ yādṛśaṃ
Parāpararūpaṃ viśvaṃ grāhyaṃ tādṛgeva
Śrīsadāśivabhaṭṭārakādhiṣṭhito mantramaheśvarākhyaḥ pramātṛvargaḥ
Parameśvarecchāvakalpitatathāvasthānaḥ  |
Īśvaratattve sphuṭedantāhantāsāmānādhikaraṇyātma yādṛgviśvaṃ grāhyaṃ
Tathāvidha eva īśvarabhaṭṭārakādhiṣṭhito mantreśvaravargaḥ  |
Vidyāpade śrīmadanantabhaṭṭārakādhiṣṭhitā bahuśākhāvāntarabhedabhinnā
Yathābhūtā mantrāḥ pramātāraḥ tathābhūtameva bhedaikasāraṃ viśvamapi
Prameyam | Māyordhve yādṛśā vijñānākalāḥ
Kartṛtāśūnyaśuddhabodhātmānaḥ tādṛgeva tadabhedasāraṃ
Sakalapralayākalātmakapūrvāvasthāparicitameṣāṃ prameyam | Māyāyāṃ
Śūnyapramātṝṇāṃ pralayakevalināṃ svocitaṃ pralīnakalpaṃ prameyam  |
Kṣitiparyantāvasthitānāṃtu sakalānāṃ sarvato bhinnānāṃ parimitānāṃ
Tathābhūtameva prameyam | Taduttīrṇaśivabhaṭṭārakasya
Prakāśaikavapuṣaḥ prakāśaikarūpā eva bhāvāḥ | Śrīmatparamaśivasya
Punaḥ viśvottīrṇaviśvātmakaparamānandamayaprakāśaikaghanasya
Evaṃvidhameva śivādidharaṇyantamakhilamabhedenaiva sphurati | Na tu
Vastutaḥ anyatkiṃcit grāhyaṃ grāhakaṃ vā | Api tu
Śrīparamaśivabhaṭṭāraka eva itthaṃ nānāvaicitryasahasraiḥ sphuratītyabhihitaprāyam ||

Yathā ca bhagavān viśvaśarīraḥ tathā

Az ’az’ kifejezés (tat) az univerzumra utal (viśvam). A ’sokrétű’ (nānā) azt jelenti, hogy ’az univerzum nem egyetlen forma’ (aneka-prakāram). Hogyan lehetséges ez (katham)? A dualitás (bhedāt...vaicitryāt) avagy az objektumok (grāhyāṇām) és (ca) szubjektumok (grāhakāṇām) közti kölcsönös különbség miatt (sokrétű) (anurūpāṇām...paraspara-aucitya-avasthīnām).

Továbbá (tathā...ca), Sadāśivatattva-ban (sadāśiva-tattve), a (yādṛśam) tapasztalat síkja (grāhyam) (avagy) az univerzum (viśvam) a’parāpara’ avagy ’legfőbb és nem-legfőbb’ természetével bír (parāpara-rūpam), mivel (tādṛg...eva) az ’idantā’ avagy ’objectivitás’ nem kerül tisztán kifejezésre, mivel azt elfedi a (domináns) ’ahantā’ avagy ’szubjektivitás’ (ahantā-ācchādita-asphuṭa-idantā-mayam). A tapasztalók csoportját (pramātṛ-vargaḥ) ’Mantramaheśvara-knak’ nevezzük (mantra-maheśvara-ākhyaḥ), melyek az Áldott Sadāśiva-ban nyugszanak (śrī-sadā-śiva-bhaṭṭāraka-adhiṣṭhitaḥ). Az ő állapotukat a Legfőbb Úr Akarata táplálja vagy tartja fenn (parama-īśvara-icchā-avakalpita-tathā-avasthānaḥ).

Az Īśvaratattva-ban (īśvara-tattve), a tapasztalat síkja (grāhyam) (vagyis) az univerzum (yādṛg-viśvam) egy azonos mértékben különböző ’szubjektumból’ és ’objektumból’ áll (sphuṭa-idantā-ahantā-sāmāna-ādhi-karaṇya-ātmā). Ennélfogva (tathāvidha...eva), ebben az állapotban (tathāvidha) (létezik) a ’Mantreśvara-knak’ (nevezett tapasztalók) csoportja (mantra-īśvara-vargaḥ), melyet a Legtiszteletreméltóbb Īśvara tart fenn (īśvara-bhaṭṭāraka-adhiṣṭhitaḥ).

A Sadvidyātattva-ban (vidyā-pade), az Áldott Anantabhaṭṭāraka tartja fenn (śrīmad-ananta-bhaṭṭāraka-adhiṣṭhitāḥ) ’Mantra-knak’ (nevezett) (mantrāḥ) a tapasztalókat (pramātāraḥ) (és) a különbséges számos más átmeneti alcsoportjait (bahu-śākha-avāntara-bheda-bhinnāḥ). Ennélfogva (yathā-bhūtāḥ...tathā-bhūtam...eva), a tapasztalat síkja (grāhyam) (avagy) az univerzum (viśvam...api) voltaképp megkülönböztetett (bheda-eka-sāram).

Māyā felsőbb részeiben (vagy Māyā felett) (māyā-ūrdhve),  (honolnak) a (yādṛśāḥ...tādṛg...eva) Vijñānākala-k  (vijñāna-akalāḥ). (Ők) tiszta Éberséggel bírnak Cselekvőképesség nélkül (kartṛtā-śūnya-śuddha-bodha-ātmānaḥ). Az ő (eṣām) tapasztalati síkjuk (tat...prameyam) lényegében nem különbözik (tőlük) (abheda-sāram), (és ez) az előző tapasztalói állapotból áll (, melyet úgy neveznek) ’sakala-k’ (és) ’pralayākala’-k (eṣām...sakala-pralayākala-ātmaka-pūrvā-avasthā-paricitam).

Māyā-ban (māyāyām) (léteznek) az ’üresség’ tapasztalói (śūnya-pramātṝṇām). (Ők) a Pralayakevalin-ok –vagyis a Pralayākala-k-- (pralaya-kevalinām). (Az ő) tapasztalati síkjuk (prameyam) megfelelő számukra (sva-ucitam), (hiszen ez) az éberség puszta hiánya (pralīna-kalpam).

De (tu) a ’sakala-knak’ (sakalānām), akik (Māyā-tól) lefelé a föld elemig helyezkednek el (kṣiti-paryanta-avasthitānām), a tapasztalat síkja (prameyam) mindig (és mindenhol) (sarvataḥ) korlátolt (parimitānām) és megkülönböztetett (bhinnānām) csakúgy mint ők maguk (tathā-bhūtam...eva).

Mindezen (felsorolt tapaszalók) mögött (nyugszik) a Legtiszteletreméltóbb Úr, Śiva (tat-uttīrṇa-śiva-bhaṭṭārakasya), Kinek Egyedüli Természete a Fény (prakāśa-eka-vapuṣaḥ), (és Aki számára) minden (bhāvāḥ) kizárólag Fényből (áll) (prakāśa-eka-rūpāḥ...eva).

Ismét (punaḥ):

Ily módon (evaṃ-vidham...eva), a Legtiszteletreméltóbb Paramaśiva számára (śrīmat-parama-śivasya), Aki nem más, mint Prakāśa avagy a Legfőbb Gyönyörből álló Isteni Fény, (Ami egyszerre) alkotja a világot, (de) meg is haladja azt (viśva-uttīrṇa-viśva-ātmaka-parama-ananda-maya-prakāśa-eka-ghanasya), minde (akhilam) (számára) minden, kezdve Śiva-tól egészen a föld elemig (śiva-ādi-dharaṇi-antam) úgy lüktet (sphurati) (, mint) dualitás nélküli (Isteni Éberség) (abhedena...eva).

Valójában (vastutaḥ), nincs (na...tu) más (anyat-kiṃcit) szubjektum (grāhakam) vagy (vā) objektum (Benne) (grāhyam). Így (api...tu...ittham), egyedül (eva) a Legtiszteletreméltóbb Paramaśiva (śrī-parama-śiva-bhaṭṭārakaḥ) lüktet (sphurati) mint az objektumok számtalan sokfélesége (nānā-vaicitrya-sahasraiḥ). Ez a (iti) gyakorlati jelentése mindannak, ami (itt) kifejtésre került (abhihita-prāyam).

És (ca) mivel (yathā) az Úr (bhagavān) megtestesíti az univerzumot, (viśva-śarīraḥ), így a következőt állítjuk (tathā):

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆱𑆕𑇀𑆑𑆾𑆖𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆖𑆼𑆠𑆤𑆾𑇁𑆥𑆴 𑆱𑆕𑇀𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆪𑆂 𑇆𑇔𑇆

चितिसङ्कोचात्मा चेतनोऽपि सङ्कुचितविश्वमयः ॥४॥

Citisaṅkocātmā cetano'pi saṅkucitaviśvamayaḥ || 4 ||

Még (api) az a tapasztaló is (cetanaḥ), (akit) a Tudatosság limitációja jellemez (citi-saṅkoca-ātmā), egy limitált univerzumból áll (mint egy fa magja, ami potencialitásként létezik anélkül, hogy kiterjedne egy teljes fa formájában) (saṅkucita-viśva-mayaḥ). || 4 ||

𑆯𑇀𑆫𑆵𑆥𑆫𑆩𑆯𑆴𑆮𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆽𑆑𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆳𑆢𑇀𑆪𑆶𑆖𑆴𑆠𑆼𑆤 𑆫𑆷𑆥𑆼𑆤
𑆃𑆮𑆧𑆴𑆨𑆳𑆱𑆪𑆴𑆰𑆶𑆂 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆁
𑆖𑆴𑆢𑆽𑆑𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆩𑆪𑆳𑆤𑆳𑆯𑇀𑆫𑆴𑆠𑆯𑆴𑆮𑆥𑆫𑇀𑆪𑆳𑆪𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆪𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆳𑆨𑆼𑆢𑆼𑆤
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆩𑆳𑆤𑆠𑆪𑆳 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑇅 𑆠𑆠𑆂
𑆖𑆴𑆢𑇀𑆫𑆱𑆳𑆯𑇀𑆪𑆳𑆤𑆠𑆳𑆫𑆷𑆥𑆳𑆯𑆼𑆰𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆨𑆶𑆮𑆤𑆨𑆳𑆮𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆪𑆳𑆥𑆴
𑆥𑇀𑆫𑆡𑆠𑆼 𑇅 𑆪𑆡𑆳 𑆖 𑆍𑆮𑆁 𑆨𑆓𑆮𑆳𑆤𑇀𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆯𑆫𑆵𑆫𑆂 𑆠𑆡𑆳 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳
𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆖𑆴𑆢𑇀𑆫𑆷𑆥𑆂 𑆖𑆼𑆠𑆤𑆾 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆮𑆛𑆣𑆳𑆤𑆴𑆑𑆳𑆮𑆠𑇀𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆳𑆯𑆼𑆰𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆂 𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆖 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆳𑆤𑇀𑆠𑆮𑆖𑆤𑆩𑇀

𑆮𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆾 𑆮𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆵 𑆖𑆽𑆮 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆮𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆮𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆵 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆠𑇀𑆫𑆴𑆯𑆴𑆫𑆾𑆩𑆠𑆼 𑇁𑆥𑆴

𑆱𑆫𑇀𑆮𑆢𑆼𑆮𑆩𑆪𑆂 𑆑𑆳𑆪𑆱𑇀𑆠𑆁 𑆖𑆼𑆢𑆳𑆤𑆵𑆁 𑆯𑆸𑆟𑆶 𑆥𑇀𑆫𑆴𑆪𑆼  𑇅
𑆥𑆸𑆡𑆴𑆮𑆵 𑆑𑆜𑆴𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆢𑇀𑆫𑆮𑆠𑇀𑆮𑆼 𑇁𑆩𑇀𑆨𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆵𑆫𑇀𑆠𑆴𑆠𑆩𑇀𑇆

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆶𑆥𑆑𑇀𑆫𑆩𑇀𑆪

𑆠𑇀𑆫𑆴𑆯𑆴𑆫𑆾𑆨𑆽𑆫𑆮𑆂 𑆱𑆳𑆑𑇀𑆰𑆳𑆢𑇀 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆪 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆮𑇀𑆪𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆂 𑇅

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆼𑆤 𑆓𑇀𑆫𑆤𑇀𑆡𑆼𑆤 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆪𑆠𑇀𑆮𑆩𑆼𑆮 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆲𑆫𑆠𑆴  𑇅
𑆃𑆪𑆁 𑆖𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆯𑆪𑆂 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆃𑆪𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆳𑆓𑆩𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆖
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆯𑆫𑆵𑆫𑆯𑆴𑆮𑆽𑆑𑆫𑆷𑆥 𑆍𑆮 𑆑𑆼𑆮𑆬𑆁 𑆠𑆤𑇀𑆩𑆳𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳
𑆃𑆤𑆨𑆴𑆮𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠 𑆅𑆮 𑆄𑆨𑆳𑆠𑆴 𑇅 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆮𑆴𑆖𑆳𑆫𑇀𑆪𑆩𑆳𑆟𑆂
𑆖𑆴𑆢𑆽𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆡𑆩𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆖𑆴𑆤𑇀𑆩𑆪 𑆍𑆮 𑇅 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆡𑆳 𑆠𑆶 𑆤 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆅𑆠𑆴 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆾
𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆾 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆯𑆫𑆵𑆫𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑 𑆍𑆮 𑇅 𑆠𑆢𑆶𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆩𑆪𑆽𑆮

𑆃𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆫𑇀𑆪𑆢𑆴 𑆤 𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆂 𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮𑆳𑆮𑆯𑆴𑆰𑇀𑆪𑆠𑆼  𑇅
𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆯𑇀𑆖𑆼𑆠𑇀𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮𑆳𑆮𑆯𑆴𑆰𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆃𑆤𑆼𑆤𑆽𑆮𑆳𑆯𑆪𑆼𑆤 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆯𑆳𑆱𑇀𑆠𑇀𑆫𑆼𑆰𑆶

𑆪𑆱𑇀𑆩𑆳𑆠𑇀 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆩𑆪𑆾 𑆘𑆵𑆮𑆂 ............................ 𑇅

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆶𑆥𑆑𑇀𑆫𑆩𑇀𑆪

𑆠𑆼𑆤 𑆯𑆧𑇀𑆢𑆳𑆫𑇀𑆡𑆖𑆴𑆤𑇀𑆠𑆳𑆱𑆶 𑆤 𑆱𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳 𑆤 𑆪𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆂 𑇅

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆤𑆳 𑆯𑆴𑆮𑆘𑆵𑆮𑆪𑆾𑆫𑆨𑆼𑆢 𑆍𑆮𑆾𑆑𑇀𑆠𑆂 𑇅 𑆍𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑆼𑆮 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂  𑇅
𑆍𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑆼𑆮 𑆖 𑆧𑆤𑇀𑆣 𑆅𑆠𑆴 𑆨𑆮𑆴𑆰𑇀𑆪𑆠𑆴 𑆍𑆮 𑆍𑆠𑆠𑇀𑇆

𑆤𑆤𑆶 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆾 𑇁𑆪𑆁 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆩𑆪𑆂 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆤𑆁 𑆖 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆲𑆼𑆠𑆶𑆑𑆁 𑆱𑆠𑆴 𑆖 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆼
𑆑𑆡𑆩𑇀 𑆃𑆱𑇀𑆪 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆅𑆠𑆴

श्रीपरमशिवः स्वात्मैक्येन स्थितं विश्वं सदाशिवाद्युचितेन रूपेन
अवबिभासयिषुः पूर्वं
चिदैक्याख्यातिमयानाश्रितशिवपर्यायशून्यातिशून्यात्मतया प्रकाशाभेदेन
प्रकाशमानतया स्फुरति । ततः
चिद्रसाश्यानतारूपाशेषतत्त्वभुवनभावतत्तत्प्रमात्राद्यात्मतयापि
प्रथते । यथा च एवं भगवान्विश्वशरीरः तथा चितिसंकोचात्मा
संकुचितचिद्रूपः चेतनो ग्राहको ऽपि वटधानिकावत्संकुचिताशेषविश्वरूपः ।
तथा च सिद्धान्तवचनम्

विग्रहो विग्रही चैव सर्वविग्रहविग्रही । इति ।

त्रिशिरोमते ऽपि

सर्वदेवमयः कायस्तं चेदानीं शृणु प्रिये  ।
पृथिवी कठिनत्वेन द्रवत्वे ऽम्भः प्रकीर्तितम्॥

इत्युपक्रम्य

त्रिशिरोभैरवः साक्षाद् व्याप्य विश्वं व्यवस्थितः ।

इत्यन्तेन ग्रन्थेन ग्राहकस्य संकुचितविश्वमयत्वमेव व्याहरति  ।
अयं चात्राशयः ग्राहको ऽपि अयं प्रकाशैकात्म्येन उक्तागमयुक्त्या च
विश्वशरीरशिवैकरूप एव केवलं तन्मायाशक्त्या
अनभिव्यक्तस्वरूपत्वात्संकुचित इव आभाति । संकोचो ऽपि विचार्यमाणः
चिदैकात्म्येन प्रथमानत्वात्चिन्मय एव । अन्यथा तु न किंचित् इति सर्वो
ग्राहको विश्वशरीरः शिवभट्टारक एव । तदुक्तं मयैव

अख्यातिर्यदि न ख्यातिः ख्यातिरेवावशिष्यते  ।
ख्यातिश्चेत्ख्यातिरूपत्वात्ख्यातिरेवावशिष्यते ॥इति ।

अनेनैवाशयेन श्रीस्पन्दशास्त्रेषु

यस्मात् सर्वमयो जीवः ............................ ।

इत्युपक्रम्य

तेन शब्दार्थचिन्तासु न सावस्था न यः शिवः ।

इत्यादिना शिवजीवयोरभेद एवोक्तः । एतत्तत्त्वपरिज्ञानमेव मुक्तिः  ।
एतत्तत्त्वापरिज्ञानमेव च बन्ध इति भविष्यति एव एतत्॥

ननु ग्राहको ऽयं विकल्पमयः विकल्पनं च चित्तहेतुकं सति च चित्ते
कथम् अस्य शिवात्मकत्वं इति

Śrīparamaśivaḥ svātmaikyena sthitaṃ viśvaṃ sadāśivādyucitena rūpena avabibhāsayiṣuḥ pūrvaṃ
Cidaikyākhyātimayānāśritaśivaparyāyaśūnyātiśūnyātmatayā prakāśābhedena prakāśamānatayā sphurati | Tataḥ
Cidrasāśyānatārūpāśeṣatattvabhuvanabhāvatattatpramātrādyātmatayāpi
Prathate | Yathā ca evaṃ bhagavānviśvaśarīraḥ tathā citisaṃkocātmā
Saṃkucitacidrūpaḥ cetano grāhako 'pi vaṭadhānikāvatsaṃkucitāśeṣaviśvarūpaḥ | Tathā ca siddhāntavacanam

Vigraho vigrahī caiva sarvavigrahavigrahī | Iti |

Triśiromate 'pi

Sarvadevamayaḥ kāyastaṃ cedānīṃ śṛṇu priye  |
Pṛthivī kaṭhinatvena dravatve 'mbhaḥ prakīrtitam ||

Ityupakramya

Triśirobhairavaḥ sākṣād vyāpya viśvaṃ vyavasthitaḥ |

Ityantena granthena grāhakasya saṃkucitaviśvamayatvameva vyāharati  |
Ayaṃ cātrāśayaḥ grāhako 'pi ayaṃ prakāśaikātmyena uktāgamayuktyā ca
Viśvaśarīraśivaikarūpa eva kevalaṃ tanmāyāśaktyā
Anabhivyaktasvarūpatvātsaṃkucita iva ābhāti | Saṃkoco 'pi vicāryamāṇaḥ
Cidaikātmyena prathamānatvātcinmaya eva | Anyathā tu na kiṃcit iti sarvo
Grāhako viśvaśarīraḥ śivabhaṭṭāraka eva | Taduktaṃ mayaiva

Akhyātiryadi na khyātiḥ khyātirevāvaśiṣyate  |
Khyātiścetkhyātirūpatvātkhyātirevāvaśiṣyate || iti |

Anenaivāśayena śrīspandaśāstreṣu

Yasmāt sarvamayo jīvaḥ ............................ |

Ityupakramya

Tena śabdārthacintāsu na sāvasthā na yaḥ śivaḥ |

Ityādinā śivajīvayorabheda evoktaḥ | Etattattvaparijñānameva muktiḥ  |
Etattattvāparijñānameva ca bandha iti bhaviṣyati eva etat ||

Nanu grāhako 'yaṃ vikalpamayaḥ vikalpanaṃ ca cittahetukaṃ sati ca citte
Katham asya śivātmakatvaṃ iti

A Tiszteletreméltó Paramaśiva (śrī-parama-śivaḥ) vágya, hogy megnyilvánítsa (avabibhāsayiṣuḥ) az univerzumot (viśvam) Sadāśiva és az azt követő csoportok (sadā-śiva-ādi-ucitena) formájában (rūpena) (mialatt) megmarad (sthitam) az Önmagával való Egységben (svātmā-aikyena). (De) először (pūrvam) (ez) úgy vibrál, vagyis úgy jelenik meg (prakāśamānatayā...sphurati), mint ’śūnyātiśūnya’ avagy az ’ürességen túli üresség’, más néven ’Anāśritaśiva’ (Ki) nem éber az (Univerzális) Tudatosság Egységéről (cit-aikya-akhyāti-maya-anāśrita-śiva-paryāya-śūnya-atiśūnya-ātmatayā), de egyúttal nem is különbözik a Fénytől (prakāśa-abhedena).

Ennélfogva (tataḥ), (Ő) úgy terjed ki (prathate), mint az összes ’tattva’, ’bhuvana’ avagy világ’ és ’bhāva’ avagy ’létező’, csakúgy mint rendre azok tapasztalója. (Továbbá) (ezen megnyilvánulások) természete a Tudatosság Esszenciájának megalvadása (cit-rasa-āśyānatā-rūpa-aśeṣa-tattva-bhuvana-bhāva-tat-tat-pramātṛ-ādi-ātmatayā...api).

Tehát (evam) mivel (yathā...ca...tathā) az Úr (bhagavān) testesíti meg az univerzumot (viśva-śarīraḥ) (, melynek) természete a Citi korlátozódása (citi-saṃkoca-ātmā), (így) egy cetana (cetanaḥ) (avagy) egy limitált tapasztaló (grāhakaḥ) a Tudatosság korlátolt formája (saṃkucita-cit-rūpaḥ), de (api) (ő önmagában) tartalmazza a teljes univerzumot (saṃkucita-aśeṣa-viśva-rūpaḥ) egy (olyan) korlátolt formában, mint egy mag (mely önmagában hordozza az egyész fát) (vaṭadhānikā-vat).

Ahogy (tathā...ca) ez a Siddhānta-ban is kifejtésre került (siddhānta-vacanam):

„Egy test (vigrahaḥ), és (ca...eva) egy testet öltött (vigrahī) (magában hordoz) minden testet és minden testet öltöttet (sarva-vigraha-vigrahī...iti).”

Valamint (api) a Triśiromata (triśiromate) elején (upakramya):

„Ó Kedves (priye)! A test (kāyaḥ) tartalmazza az összes istenséget (sarva-deva-mayaḥ). Figyelj (śṛṇu) most (idānīm) (, kifejtem) ezt (tam...ca),: A föld elemet (pṛthivī) azért nevezzük (prakīrtitam) (földnek), mert a szilárdságot (reprezentálja) (kaṭhinatvena), (és) a víz (ambhaḥ) (azért víz), mert a folyékolyságot (testesíti meg) (dravatve...iti)...”

(Ezután:)

„Áthatván (vyāpya) az univerzumot (viśvam), Triśirobhairava –vagyis a Három-fejű Bhairava-- (triśiro-bhairavaḥ) megmarad (vyavasthitaḥ) közvetlenül az egyén saját szemei előtt (sākṣāt...iti).”

A szöveg (antena...granthena) egyedüli (eva) tanítása (vyāharati) (az, hogy) a limitált észlelőnek (grāhakasya) a korlátolt univerzum a természete (saṃkucita-viśva-maya-tvam).

Valamint itt (ca...atra), lévén ő Egy a Fénnyel (prakāśa-aikātmyena) és (ca) Āgama-kban korábban említett érvelés miatt (ukta-āgama-yuktyā), ez (ayam) a korlátolt létező (grāhakaḥ) a nyugvóhelye (āśayaḥ) ezen (univerzumnak, így ő) (ayam) maga (eva) Śiva (Kinek) a teste az univerzum (viśva-śarīra-śiva-eka-rūpaḥ). Csupán (kevalam) Śiva Māyāśakti-ja (tat-māyā-śaktyā)  miatt jelenik meg (ābhāti) korlátolt (formában) (saṃkucitaḥ...iva), (aki) elfedi az egyén Valódi Természetét (an-abhi-vyakta-svarūpa-tvāt).

Valamint (api) egy alapos elemzésben (vicārya-māṇaḥ) a korlátozódás (saṃkocaḥ) (valójában) maga (eva) a Tudatosság (cit-maya), mivel akkor nyilvánul meg (prathamānatvāt), ha Egy a Tudatossággal (cit-aikātmyena). Máskülönben (anyathā...tu) nem létezik (na...kiṃcit).

Ennélfogva (iti), minden (grāhakaḥ) tapasztaló vagy szubjektum (grāhakaḥ) (grāhakaḥ) egyedül a Legtiszteletreméltóbb Śiva (śiva-bhaṭṭārakaḥ...eva) (, Kinek) teste az univerzum (viśva-śarīraḥ). Ahogy magam is kifejtettem már (tat...uktam...mayā...eva):

„Ha (yadi) a tudatlanság (akhyātiḥ) nem ismert (na...khyātiḥ), akkor egyedül (eva) a tudás --vagyis Éberség-- (khyātiḥ) marad (avaśiṣyate). Ha (cet) a tudás (ismert) (khyātiḥ), (akkor) egyedül (eva) a tudás (khyātiḥ) marad (avaśiṣyate), mivel az maga a tudás (khyāti-rūpatvāt).”

Ahhoz, hogy ugyanezt állítsuk (anena...eva...āśayena), a Szent Spandakārikā-k kifejti (śrī-spanda-śāstreṣu), a következőképp kezdve (iti...upakramya):

„Ennélfogva (yasmāt), a jīva avagy korlátolt létező (jīvaḥ) nem különbözik semmitől --vagyis egy a világgal-- (sarva-mayaḥ)...

(...majd a következő śloka-ban:)

„Azon (állapot) révén (tena), (miszerint) nincs (na) állapot (avasthā) mely (yā) ne lenne (na) Śiva (śivaḥ) a szavakban, objektumokban (de még) a gondolatokban sem... (śabda-ārtha-cintāsu...iti).”

Ily módon (iti...ādinā), egyedül (eva) Śiva és a jīva (śiva-jīvayoḥ) nem-különbözősége (abhedaḥ) megalapozott (uktaḥ). Puszta (eva) megértése eme ténynek (etat-tattva-parijñānam) (nem más, mint) a Mukti avagy a Felszabadulás (muktiḥ), és (ca) ezen tényről való tudatlanság (etat-tattva-aparijñānam) a kötelék (bandhaḥ). Ez (iti...etat) később kerül kifejtésre (bhaviṣyati...eva).

Egy felvetés (nanu):

Ez (ayam) a korlátolt tapasztaló (grāhakaḥ) gondolatokból áll (vikalpa-mayaḥ), és (ca) a gondolkodás (vikalpanam) az elme miatt jön létre (citta-hetukam). Hogyan lehetéges (katham) ezen korlátolt létező (asya) Śiva-léte (śiva-ātmakatvam), amikor az (ő) elmjéje aktív (sati...citte)? Tudatában (az olvasó ezen kételyének) (iti...cittam...śaṅktvā) (, további) tisztázás végett (nirnetum) a következőt állítjuk (āha):

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆖𑆼𑆠𑆤𑆥𑆢𑆳𑆢𑆮𑆫𑆷𑆞𑆳 𑆖𑆼𑆠𑇀𑆪𑆱𑆕𑇀𑆑𑆾𑆖𑆴𑆤𑆵 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇆𑇕𑇆

चितिरेव चेतनपदादवरूढा चेत्यसङ्कोचिनी चित्तम् ॥५॥

Citireva cetanapadādavarūḍhā cetyasaṅkocinī cittam || 5 ||

Kizárólag (eva) Citi vagy a Tudatosság Ereje (citiḥ) (válik) Citta-vá vagy individuális tudattá (cittam) (mint) korlátozódás az objektivitás (formájában) (cetya-saṅkocinī), (miután) alászállt (avarūḍhā) a Cetana vagy Tudatos Létező állapotából (cetana-padāt). || 5 ||

𑆤 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆁 𑆤𑆳𑆩 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆠𑆶 𑆱𑆽𑆮 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆵 𑆠𑆠𑇀 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆲𑆴 𑆱𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆁
𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆓𑆾𑆥𑆪𑆴𑆠𑇀𑆮𑆳 𑆪𑆢𑆳 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆁 𑆓𑆸𑆲𑇀𑆟𑆳𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆢𑇀𑆮𑆪𑆵 𑆓𑆠𑆴𑆂 𑇅 𑆑𑆢𑆳𑆖𑆴𑆢𑆶𑆬𑇀𑆬𑆱𑆴𑆠𑆩𑆥𑆴
𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆁 𑆓𑆶𑆟𑆵𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆳𑆣𑆳𑆤𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑇅 𑆑𑆢𑆳𑆖𑆴𑆠𑇀𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆠𑆪𑆳 𑇅
𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆳𑆣𑆳𑆤𑇀𑆪𑆥𑆑𑇀𑆰𑆼 𑆱𑆲𑆘𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼
𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆑𑆬𑆠𑆳 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆥𑆫𑆳𑆩𑆫𑇀𑆯𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆠𑆶 𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆠𑆳 𑇅 𑆠𑆠𑇀𑆫𑆳𑆥𑆴
𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆱𑇀𑆪 𑆠𑆤𑆶𑆠𑆳𑆪𑆳𑆩𑆵𑆯𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆳𑆤𑆳𑆯𑇀𑆫𑆴𑆠𑆫𑆷𑆥𑆠𑆳  𑇅
𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆥𑇀𑆫𑆪𑆠𑇀𑆤𑆾𑆥𑆳𑆫𑇀𑆘𑆴𑆠𑆼 𑆠𑆶 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆳𑆣𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆠𑆳 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆑𑇀𑆫𑆩𑆁
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆫𑇀𑆰𑆮𑆠𑆵 𑇅 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆥𑇀𑆫𑆳𑆣𑆳𑆤𑇀𑆪𑆼 𑆠𑆶 𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆠𑆳 𑇅 𑆍𑆮𑆩𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆼 𑆱𑆠𑆴
𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆖𑆼𑆠𑆤𑆥𑆢𑆳𑆠𑆮𑆫𑆷𑆞𑆳
𑆃𑆫𑇀𑆡𑆓𑇀𑆫𑆲𑆟𑆾𑆤𑇀𑆩𑆶𑆒𑆵 𑆱𑆠𑆵 𑆖𑆼𑆠𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆤𑆵𑆬𑆱𑆶𑆒𑆳𑆢𑆴𑆤𑆳 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆴𑆤𑆵
𑆇𑆨𑆪𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆽𑆮
𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆖

𑆱𑇀𑆮𑆳𑆕𑇀𑆓𑆫𑆷𑆥𑆼𑆰𑆶 𑆨𑆳𑆮𑆼𑆰𑆶 𑆥𑆠𑇀𑆪𑆶𑆫𑇀𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳 𑆖 𑆪𑆳  𑇅
𑆩𑆳𑆪𑆳 𑆠𑆸𑆠𑆵𑆪𑆼 𑆠𑆼 𑆍𑆮 𑆥𑆯𑆾𑆂 𑆱𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆫𑆘𑆱𑇀𑆠𑆩𑆂𑇆

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆤𑆳

𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆩𑆳𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆥𑆯𑆶𑆢𑆯𑆳𑆪𑆳𑆁
𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆥𑇀𑆫𑆑𑆫𑇀𑆰𑆳𑆠𑇀𑆱𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆫𑆘𑆱𑇀𑆠𑆩𑆂𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆪𑆳 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆵𑆠𑆴
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆪𑆳𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆠 𑆍𑆮 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆓𑆫𑇀𑆨𑆱𑇀𑆠𑆾𑆠𑇀𑆫𑆼 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆢𑆯𑆳𑆪𑆳𑆩𑆥𑆴
𑆠𑆳𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆴𑆑𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆱𑆢𑇀𑆨𑆳𑆮𑆳𑆠𑇀𑆠𑆢𑆤𑆶𑆱𑆫𑆟𑆳𑆨𑆴𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆼𑆟𑆾𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀

𑆃𑆠 𑆍𑆮 𑆠𑆶 𑆪𑆼 𑆑𑆼𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆳𑆤𑆶𑆱𑆳𑆫𑆴𑆟𑆂  𑇅
𑆠𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆱𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆮𑆘𑇀𑆪𑆾𑆠𑆴𑆰𑇀𑆛𑇀𑆮𑆁 𑆤 𑆬𑆶𑆥𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇆𑆅𑆠𑆴𑇆

𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑆼𑆮 𑆠𑆶 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆶𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆩𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲

न चित्तं नाम अन्यत्किंचित् अपि तु सैव भगवती तत् । तथा हि सा स्वं
स्वरूपं गोपयित्वा यदा संकोचं गृह्णाति तदा द्वयी गतिः । कदाचिदुल्लसितमपि
संकोचं गुणीकृत्य चित्प्राधान्येन स्फुरति । कदाचित्संकोचप्रधानतया ।
चित्प्राधान्यपक्षे सहजं प्रकाशमात्रप्रधानत्वे
विज्ञानाकलता । प्रकाशपरामर्शप्रधानत्वे तु विद्याप्रमातृता । तत्रापि
क्रमेण संकोचस्य तनुतायामीशसदाशिवानाश्रितरूपता  ।
समाधिप्रयत्नोपार्जिते तु चित्प्रधानत्वे शुद्धाध्वप्रमातृता क्रमात्क्रमं
प्रकर्षवती । संकोचप्राधान्ये तु शून्यादिप्रमातृता । एवमवस्थिते सति
चितिरेव संकुचितग्राहकरूपा चेतनपदातवरूढा
अर्थग्रहणोन्मुखी सती चेत्येन नीलसुखादिना संकोचिनी
उभयसंकोचसंकुचितैव
चित्तम् । तथा च

स्वाङ्गरूपेषु भावेषु पत्युर्ज्ञानं क्रिया च या  ।
माया तृतीये ते एव पशोः सत्त्वं रजस्तमः॥

इत्यादिना

स्वातन्त्र्यात्मा चितिशक्तिरेव ज्ञानक्रियामायाशक्तिरूपा पशुदशायां
संकोचप्रकर्षात्सत्त्वरजस्तमःस्वभावचित्तात्मतया स्फुरतीति
श्रीप्रत्यभिज्ञायामुक्तम् । अत एव श्रीतत्त्वगर्भस्तोत्रे विकल्पदशायामपि
तात्त्विकस्वरूपसद्भावात्तदनुसरणाभिप्रायेणोक्तम्

अत एव तु ये केचित्परमार्थानुसारिणः  ।
तेषां तत्र स्वरूपस्य स्वज्योतिष्ट्वं न लुप्यते ॥इति॥

चित्तमेव तु मायाप्रमातुः स्वरूपमित्याह

Na cittaṃ nāma anyatkiṃcit api tu saiva bhagavatī tat | Tathā hi sā svaṃ
Svarūpaṃ gopayitvā yadā saṃkocaṃ gṛhṇāti tadā dvayī gatiḥ | Kadācidullasitamapi saṃkocaṃ guṇīkṛtya citprādhānyena sphurati | Kadācitsaṃkocapradhānatayā | Citprādhānyapakṣe sahajaṃ prakāśamātrapradhānatve
Vijñānākalatā | Prakāśaparāmarśapradhānatve tu vidyāpramātṛtā | Tatrāpi
Krameṇa saṃkocasya tanutāyāmīśasadāśivānāśritarūpatā  |
Samādhiprayatnopārjite tu citpradhānatve śuddhādhvapramātṛtā kramātkramaṃ prakarṣavatī | Saṃkocaprādhānye tu śūnyādipramātṛtā | Evamavasthite sati citireva saṃkucitagrāhakarūpā cetanapadātavarūḍhā
Arthagrahaṇonmukhī satī cetyena nīlasukhādinā saṃkocinī
Ubhayasaṃkocasaṃkucitaiva
Cittam | Tathā ca

Svāṅgarūpeṣu bhāveṣu patyurjñānaṃ kriyā ca yā  |
Māyā tṛtīye te eva paśoḥ sattvaṃ rajastamaḥ ||

Ityādinā

Svātantryātmā citiśaktireva jñānakriyāmāyāśaktirūpā paśudaśāyāṃ
Saṃkocaprakarṣātsattvarajastamaḥsvabhāvacittātmatayā sphuratīti
Śrīpratyabhijñāyāmuktam | Ata eva śrītattvagarbhastotre vikalpadaśāyāmapi tāttvikasvarūpasadbhāvāttadanusaraṇābhiprāyeṇoktam

Ata eva tu ye kecitparamārthānusāriṇaḥ  |
Teṣāṃ tatra svarūpasya svajyotiṣṭvaṃ na lupyate || iti ||

Cittameva tu māyāpramātuḥ svarūpamityāha

Az (tat) elme (cittam...nāma) nem (na) más (anya...kiṃcit), mint (api...tu) pusztán (eva) Bhagavatī (bhagavatī), Maga a Legfőbb Úrnő (sā). Következésképpen (tathā...hi), elfedve (gopayitvā...yadā...tadā) az egyén Valódi (svam) Természetét (svarūpam), Ő (sā) elfogadja (gṛhṇāti) a korlátozódást (saṃkocam) (melyből) két aspektus (dvayī) sarjad (gatiḥ).

Olykor (kadācid), bár (api) a korlátozódás (saṃkocam) megnyilvánul (ullasitam), de miután másodlagos lesz (guṇī-kṛtya), (Ő) a Tudatosság dominanciájával (cit-prādhānyena) vibrál (sphurati). Máskor (kadācit) a korlátozódás dominál (saṃkoca-pradhānatayā).

Mikor a Tudatosság a dominál (citprādhānya-pakṣe), (akkor) Prakāśa egyedüli dominanciája (prakāśa-mātra-pradhānatve) természetesen (ragyog) (sahajam), (és ez) Vijñānākala-k állapota (vijñānākalatā). De (tu) amikor Prakāśa és Vimarśa avagy a Fény és az Éberség (egyaránt) domináns (prakāśa-parāmarśa-pradhānatve), (az a) Sadvidyātattva tapatasztalója (vidyā-pramātṛtā).

Mindazonáltal (tatra...api) mikor a korlátozódás (saṃkocasya) fokozatosan (krameṇa) csökken (tanutāyām), (feltárulnak) Īśvara, Sadāśiva és Anāśritaśiva állapotai (īśa-sadā-śiva-anāśrita-rūpatā). Mikor a Tudatosság dominál (cit-pradhānatve), mely a meditáció erőfeszítése révén jött létre (samādhi-prayatna-upārjite...tu), a tiszta út tapasztalójának állapota (śuddha-adhva-pramātṛtā) ragyog fel (prakarṣavatī) fokozatosan (kramāt...kramam). Amikor a korlátozódás a domináns (saṃkoca-prādhānye...tu), a nem-létezés ürességének tapasztalója (tárul fel) (śūnya-ādi-pramātṛtā).

Ily módon (evam...avasthite...sati), egyedül (eva) Citi avagy a Tudatosság (citiḥ) ölti a korlátolt tapasztaló formáját (saṃkucita-grāhaka-rūpā) az által, hogy alászáll (avarūḍhā) a Korlátlan Tapasztaló állapotából (melyet Tudatosságnak nevezünk) (cetana-padāt). Ő Maga (satī) vágyik arra, hogy megtapasztalja az objektív valóságot (artha-grahaṇa-unmukhī), (így Ő) korlátozza le (saṃkocinī) (Saját Magát az által, hogy megnyilvánítja) a megismerhetőt (cetyena) a finom és durva elemek formájában (nīla-sukha-ādinā). Egyedül (eva) a Tudatosság, (Ki) egyaránt (maga) a korlátozás és a korlátolt (ubhaya-saṃkoca-saṃkucitā),.(Ő) válik a citta-vá avagy az elmévé (cittam).

Valamint (ahogy ez említve lett) az alábbi és hasonló śloka-kban (tathā...ca...adinā),

„Minden dolog körében (bhāveṣu), melyet az Úr (patyuḥ) a Saját Testének (svāṅga-rūpeṣu), ‘Tudásának’ (jñānam), ‘Aktivitásának’ (kriyā) és (ca) harmadrészt ‘Māyā’-nak tekint (māyā-tṛtīye), ‘Sattva’-vá (sattvam), ‘Rajas’-szá (rajaḥ) és ‘Tamas’-szá (tamaḥ) válik (te…eva) a paśu-ban avagy a korlátolt létezőben (paśoḥ...iti) ||”

A Tiszteletreméltó Īśvarapratyabhijñākārikā (śrī-pratyabhijñāyām) a következőt tanítja (uktam):

Kizárólag (eva) Citiśakti, a Tudatosság Ereje (citi-śaktiḥ) - (Ki) Esszenciálisan Szabadság (svātantrya-ātmā) - ölti Māyā, Kriyā és Jñāna avagy a ’dualitás’, ’cselekvés’ és ’tudás’ formáját (jñāna-kriyā-māyā-śakti-rūpā) a paśu-ban avagy a korlátolt létezőben (paśu-daśāyām).

Amikor a korlátozódás domináns (saṃkoca-prakarṣāt), A Tudatosság úgy lüktet (sphuratī), mint a citta avagy az elme (, mely) rendre a sattva, rajas és tamas természettel bír (sattva-rajas-tamaḥ-svabhāva-citta-ātmatayā...iti).

Továbbá (ataḥ...eva), ahogy ez kifejtésre került (uktam) a Tiszteletreméltó Tattvagarbhastotram (śrī-tattva-garbha-stotre) (miszerint) az egyén Valódi Esszenciájának természete révén (tāttvika-svarūpa-sadbhāvāt) követvén --vagyis fürkészvén-- Azt (tat-anusaraṇa-abhiprāyeṇa) még a vikalpa-k avagy gondolatok aktivitása közben is (vikalpa-daśāyām...api)...

„Ennélfogva (ataḥ...eva...tu), azok számára (kecit...teṣām) kik (ye) a Legfőbb Valóságot keresik (paramārtha-anusāriṇaḥ) a vikalpa-k aktivitása közben (tatra), az egyén Valódi Természetének (svarūpasya) Fénye (sva-jyotiṣṭvam) nem tűnik el (na...lupyate...iti)”

Māyā avagy a dualitás erejének (māyā-pramātuḥ) egyedül a citta avagy az elme (cittam...eva...tu) a természete (svarūpam), így a következőt állítjuk (iti...āha):

𑆠𑆤𑇀𑆩𑆪𑆾 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳 𑇆𑇖𑇆

तन्मयो मायाप्रमाता ॥६॥

Tanmayo māyāpramātā || 6 ||

Māyā vagy a dualitás spirituális illúziójának tapasztalója (māyā-pramātā) abból --azaz citta-ból vagy individuális tudatból-- áll (tat-mayaḥ). || 6 ||

𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆥𑆢𑆁 𑆠𑆳𑆮𑆖𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆩𑆼𑆮 𑇅 𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆨𑆷𑆩𑆴𑆫𑆥𑆴
𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆱𑆁𑆱𑇀𑆑𑆳𑆫𑆮𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮 𑇅 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆡𑆳 𑆠𑆠𑆾 𑆮𑇀𑆪𑆶𑆠𑇀𑆡𑆴𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆮𑆑𑆫𑇀𑆠𑆮𑇀𑆪𑆳𑆤𑆶𑆣𑆳𑆮𑆤𑆳𑆨𑆳𑆮𑆂
𑆱𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆠𑆴 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑆪 𑆍𑆮 𑆩𑆳𑆪𑆵𑆪𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳 𑇅 𑆃𑆩𑆶𑆤𑆽𑆮 𑆄𑆯𑆪𑆼𑆤 𑆯𑆴𑆮𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆼𑆰𑆶
𑆮𑆱𑇀𑆠𑆶𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆳𑆤𑆶𑆱𑆳𑆫𑆼𑆟 𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆩𑇀 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆣𑆳𑆪 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑆳𑆮𑆱𑆫𑆼 𑆥𑆶𑆤𑆂
𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀𑇆

𑆃𑆱𑇀𑆪𑆽𑆮 𑆱𑆩𑇀𑆪𑆑𑇀𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆢𑇀𑆪𑆠𑆾 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆃𑆱𑆩𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠𑆶 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆂 𑆠𑆠𑆂 𑆠𑆴𑆬𑆯
𑆍𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆨𑆕𑇀𑆑𑇀𑆠𑆶𑆩𑇀 𑆄𑆲

देहप्राणपदं तावच्चित्तप्रधानमेव । शून्यभूमिरपि
चित्तसंस्कारवत्येव । अन्यथा ततो व्युत्थितस्य स्वकर्तव्यानुधावनाभावः
स्यादिति चित्तमय एव मायीयः प्रमाता । अमुनैव आशयेन शिवसूत्रेषु
वस्तुवृत्तानुसारेण चैतन्यम् आत्मा इत्यभिधाय मायाप्रमातृलक्षणावसरे पुनः
चित्तमात्मा इत्युक्तम्॥

अस्यैव सम्यक्स्वरूपज्ञानाद्यतो मुक्तिः असम्यक्तु संसारः ततः तिलश
एतत्स्वरूपं निर्भङ्क्तुम् आह

Dehaprāṇapadaṃ tāvaccittapradhānameva | Śūnyabhūmirapi
Cittasaṃskāravatyeva | Anyathā tato vyutthitasya svakartavyānudhāvanābhāvaḥ syāditi cittamaya eva māyīyaḥ pramātā | Amunaiva āśayena śivasūtreṣu vastuvṛttānusāreṇa caitanyam ātmā ityabhidhāya māyāpramātṛlakṣaṇāvasare punaḥ cittamātmā ityuktam ||

Asyaiva samyaksvarūpajñānādyato muktiḥ asamyaktu saṃsāraḥ tataḥ tilaśa etatsvarūpaṃ nirbhaṅktum āha

Míg (tāvat) a citta dominanciája (citta-pradhānam...eva) (nem más, mint) a test és az életerő állapota (deha-prāṇa-padam), (addig) az ’üresség’ állapota (śūnya-bhūmiḥ...api) a citta benyomásaiból áll (citta-saṃskāravati...eva). Ellenkező esetben (anyathā...tataḥ) valaki, aki felébredett (az üresség tapasztalásából) (vyutthitasya) nem tudja valójában elvégezni a teendőit (svakartavya-anudhāvana-abhāvaḥ...syāt); mivel (iti) Māyā avagy a dualitás (māyīyaḥ) tapasztalója (pramātā) egyszerűen (eva) a citta (citta-mayaḥ).

Ugyanezzel a szándékkal (amunā...eva...āśayena) a Śivasūtra-kban (śiva-sūtreṣu) a Legfőbb Valóság tanulmányozását megcélozván (vastu-vṛtta-anusāreṇa) (az első fejezet első sūtra-jában ez áll:) ’Caitanyamātmā’ (caitanyam...ātmā). De (punaḥ) amikor (a Śivasūtra-k) Māyāpramātā avagy a dualitás tapasztalójának természetét (vizsgálja) (māyā-pramātṛ-lakṣaṇa-avasare) (a következő sūtra) kerül kinyilvánításra (iti...uktam) ’Ātmā cittam’ (cittam...ātmā).

Míg (asya...eva...yataḥ...tu) a Mukti avagy Felszabadulás (muktiḥ) by az egyén saját Valódi Természetének megértése révén (ragyog) (samyak-svarūpa-jñānāt), addig (Annak) tökéletlen (asamyak) (megértése) a saṃsāra avagy az újjászülető létezés (saṃsāraḥ). Tehát (tataḥ) ahhoz, hogy ezen Valódi Természetet lépésről lépésre megvizsgáljuk (nirbhaṅktum...etat-svarūpam...tilaśaḥ), a következőt állítjuk (āha):

𑆱 𑆖𑆽𑆑𑆾 𑆢𑇀𑆮𑆴𑆫𑆷𑆥𑆱𑇀𑆠𑇀𑆫𑆴𑆩𑆪𑆯𑇀𑆖𑆠𑆶𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆱𑆥𑇀𑆠𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆂 𑇆𑇗𑇆

स चैको द्विरूपस्त्रिमयश्चतुरात्मा सप्तपञ्चकस्वभावः ॥७॥

Sa caiko dvirūpastrimayaścaturātmā saptapañcakasvabhāvaḥ || 7 ||

És (ca) Ő --vagyis a Cetana, a Tudatos Létező-- (saḥ) csupán Egy (ekaḥ), (ám úgy jelenik meg, mint Aki) kétrétű (dvi-rūpaḥ), háromrétű (tri-mayaḥ), négyrétű (catur-ātmā) (és) a harmincöt (állapot) Esszenciális Természete (sapta-pañcaka-svabhāvaḥ). || 7 ||

Kétrétű azt jelenti szubjektum és objektum.

Háromrétű a három mala-t jelenti, mint āṇava, māyīya és kārma.

Négyrétű a négy testet jelenti.

Harmincöt a hét tapasztalói állapotot jelenti sakala-tól Śiva-ig, szorozva öttel, ami a tudatállapotok száma: ébrenlét, álom, mély-alvás, Turya és Turyātīta.

𑆤𑆴𑆫𑇀𑆟𑆵𑆠𑆢𑆸𑆯𑆳 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑 𑆍𑆮 𑆍𑆑 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆤 𑆠𑆶 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆂 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆱𑇀𑆪
𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆢𑆴𑆨𑆴𑆂 𑆨𑆼𑆢𑆳𑆪𑆾𑆓𑆳𑆠𑇀 𑇅 𑆘𑆝𑆱𑇀𑆪 𑆠𑆶 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆠𑇀𑆮𑆳𑆤𑆶𑆥𑆥𑆠𑇀𑆠𑆼𑆂 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯 𑆍𑆮 𑆪𑆠𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆓𑆸𑆲𑆵𑆠𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆢𑆴𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆂
𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆳𑆫𑇀𑆡𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆠𑆳𑆩𑆯𑇀𑆤𑆶𑆠𑆼 𑆠𑆠𑆾 𑇁𑆱𑆿
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆳𑆮𑆨𑆳𑆱𑆮𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳𑆨𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆢𑇀𑆮𑆴𑆫𑆷𑆥𑆂  𑇅
𑆄𑆟𑆮𑆩𑆳𑆪𑆵𑆪𑆑𑆳𑆫𑇀𑆩𑆩𑆬𑆳𑆮𑆸𑆠𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆠𑇀𑆫𑆴𑆩𑆪𑆂  𑇅
𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆥𑆶𑆫𑇀𑆪𑆰𑇀𑆛𑆑𑆯𑆫𑆵𑆫𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆠𑇀𑆮𑆳𑆖𑇀𑆖𑆠𑆶𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑇅 𑆱𑆥𑇀𑆠𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆳𑆤𑆴
𑆯𑆴𑆮𑆳𑆢𑆴𑆥𑆸𑆡𑆴𑆮𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆳𑆤𑆴 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆠𑇀𑆫𑆴𑆁𑆯𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳𑆤𑆴 𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆂  𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆢𑆴𑆱𑆑𑆬𑆳𑆤𑇀𑆠𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆱𑆥𑇀𑆠𑆑𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆂  𑇅
𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆼 𑇁𑆥𑆴
𑆃𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆴𑆮𑆯𑆳𑆠𑇀𑆑𑆬𑆳𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆫𑆳𑆓𑆑𑆳𑆬𑆤𑆴𑆪𑆠𑆴𑆑𑆚𑇀𑆖𑆶𑆑𑆮𑆬𑆴𑆠𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆂 𑇅 𑆍𑆮𑆁 𑆖
𑆯𑆴𑆮𑆽𑆑𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆠𑇀𑆫𑆴𑆁𑆯𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆪𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆱𑆥𑇀𑆠𑆑𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤
𑆖𑆴𑆢𑆳𑆢𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆖 𑆃𑆪𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆪𑆩𑆳𑆤𑆾 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑇅 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆡𑆳
𑆠𑆶 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆲𑆼𑆠𑆶𑆂𑇆

निर्णीतदृशा चिदात्मा शिवभट्टारक एव एक आत्मा न तु अन्यः कश्चित्प्रकाशस्य
देशकालादिभिः भेदायोगात् । जडस्य तु ग्राहकत्वानुपपत्तेः । प्रकाश एव यतः
स्वातन्त्र्यात्गृहीतप्राणादिसंकोचः
संकुचितार्थग्राहकतामश्नुते ततो ऽसौ
प्रकाशरूपत्वसंकोचावभासवत्त्वाभ्यां द्विरूपः  ।
आणवमायीयकार्ममलावृतत्वात्त्रिमयः  ।
शून्यप्राणपुर्यष्टकशरीरस्वभावत्वाच्चतुरात्मा । सप्तपञ्चकानि
शिवादिपृथिव्यन्तानि पञ्चत्रिंशत्तत्त्वानि तत्स्वभावः  ।
तथा शिवादिसकलान्तप्रमातृसप्तकस्वरूपः  ।
चिदानन्देच्छाज्ञानक्रियाशक्तिरूपत्वे ऽपि
अख्यातिवशात्कलाविद्यारागकालनियतिकञ्चुकवलितत्वात्पञ्चकस्वरूपः । एवं च
शिवैकरूपत्वेन पञ्चत्रिंशत्तत्त्वमयत्वेन प्रमातृसप्तकस्वभावत्वेन
चिदादिशक्तिपञ्चकात्मकत्वेन च अयं प्रत्यभिज्ञायमानो मुक्तिः । अन्यथा
तु संसारहेतुः॥

Nirṇītadṛśā cidātmā śivabhaṭṭāraka eva eka ātmā na tu anyaḥ kaścitprakāśasya deśakālādibhiḥ bhedāyogāt | Jaḍasya tu grāhakatvānupapatteḥ | Prakāśa eva yataḥ svātantryātgṛhītaprāṇādisaṃkocaḥ
Saṃkucitārthagrāhakatāmaśnute tato 'sau
Prakāśarūpatvasaṃkocāvabhāsavattvābhyāṃ dvirūpaḥ  |
Āṇavamāyīyakārmamalāvṛtatvāttrimayaḥ  |
Śūnyaprāṇapuryaṣṭakaśarīrasvabhāvatvāccaturātmā | Saptapañcakāni
Śivādipṛthivyantāni pañcatriṃśattattvāni tatsvabhāvaḥ  |
Tathā śivādisakalāntapramātṛsaptakasvarūpaḥ  |
Cidānandecchājñānakriyāśaktirūpatve 'pi akhyātivaśātkalāvidyārāgakālaniyatikañcukavalitatvātpañcakasvarūpaḥ | Evaṃ ca
Śivaikarūpatvena pañcatriṃśattattvamayatvena pramātṛsaptakasvabhāvatvena
Cidādiśaktipañcakātmakatvena ca ayaṃ pratyabhijñāyamāno muktiḥ | Anyathā
Tu saṃsārahetuḥ ||

Az alapján, ami már korábban kifejtésre került (nirṇīta-dṛśā), egyedül (eva) a Legtiszteletreméltóbb Śiva (śiva-bhaṭṭārakaḥ) a Tudatosság (cit-ātmā). Ő az Egyedüli (ekaḥ) Én (ātmā) és senki más (na...tu...anyaḥ...kaścit), (hiszen) Prakāśa avagy a Fény (prakāśasya) nem felosztott (bheda-ayogāt) a tér, idő, és a többi által (deśa-kāla-ādibhiḥ), és (tu) mivel az alvadt (objektum) (jaḍasya) nem a szubjektum (grāhakatva-anupapatteḥ).

Mivel (yataḥ) egyedül (eva) Prakāśa (prakāśaḥ) avagy a Fény a korlátozódás a prāṇa avagy életerő és a többi formájában (gṛhīta-prāṇa-ādi-saṃkocaḥ) az (Ő) Szabadsága révén (svātantryāt), Ő (asau) a korlátolt objektumok tapasztalójává (saṃkucita-artha-grāhakatām) válik (aśnute); következésképpen (tataḥ), lévén Prakāśa Természete korlátolt (prakāśa-rūpatva-saṃkoca-avabhāsavat...tu) e kettő által, Ő (asau) így kétrétű (dvi-rūpaḥ).

Az ’āṇava-nak, māyīya-nak és kārma-nak’ (nevezett) mala-k avagy burkok miatt (āṇava-māyīya-kārma-mala-avṛtatvāt), (Ő) háromrétű (tri-mayaḥ).

(Négyrétű) (catur-ātmā) (a következő felosztások miatt:) ’śūnya’ avagy ’üresség’, ’prāṇa’ avagy ’életerő’, ’puryaṣṭaka’ avagy ’finom test’ és ’śarīra’ avagy ’durva test’ (śūnya-prāṇa-puryaṣṭaka-śarīra-svabhāvatvāt).

Lévén (Ő) a Śiva-tól Pṛthivī-ig terjedő (śiva-ādi-pṛthivi-antāni) harmicöt tattva Esszenciája (tat-svabhāvaḥ...pañca-triṃśat-tattvāni), (Ő így) hétrétű és ötrétű (sapta-pañcakāni).

(Hétrétű) (mivel Ő) a Śiva-tól sakala-ig terjedő hét Tapasztaló Természete (śiva-ādi-sakala-anta-pramātṛ-saptaka-svarūpaḥ...tathā).

(Ötrétű) (pañcaka-svarūpaḥ) hiszen ’Cit-nek, Ānanda-nak, Icchā-nak, Jñāna-nak és Kriyā-nak’ avagy  a ’Tudatosságnak, Gyönyörnek, Akaratnak, Tudásnak és Cselekvésnek’ (nevezett) erők formáját ölti (cit-ānanda-icchā-jñāna-kriyā-śakti-rūpatve). Habár (api) (még ebben az ötrétű aspektusban is, a tudatlanság miatt (akhyāti-vaśāt) öt burka van, nevezetesen: ’Kalā, Vidyā, Rāga, Kāla és Niyati’ avagy ’Korlátolt Cselekvés, Korlátolt Tudás, Vágy, Idő és Tér’ (kalā-vidyā-rāga-kāla-niyati-kañcuka-valitatvāt).

Valamint (ca) a Felszabadulást (muktiḥ) a következők révén (ayam) kell felismerni (pratyabhijñāya-mānaḥ): (Śiva) Egy az pusztán amiatt,hogy az (Ő) Állapota Śiva (śiva-eka-rūpatvena), (mindemellett) a harmincöt tattva-ból is áll (pañca-triṃśat-tattva-mayatvena), (Ő) az öt Erő (cit-ādi-śakti-pañcā-ātmakatvena) és a hét tapasztaló Esszenciája (pramātṛ-saptaka-svabhāva-tvena). De ha (ezen tény nem kerül felismerésre) (anyathā...tu) , akkor egyedül a saṃsāra (működik) (saṃsāra-hetuḥ).

Tadbhūmikāḥ sarvadarśanasthitayaḥ || 8 ||

Minden nézőpont vagy filozófiai rendszer helye (sarva-darśana-sthitayaḥ) Annak --vagyis a Tudatos Létezőnek-- színpada (a szeparáció drámájának játékához) (tat-bhūmikāḥ). || 8 ||

𑆱𑆫𑇀𑆮𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆖𑆳𑆫𑇀𑆮𑆳𑆑𑆳𑆢𑆴𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆪𑆂 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆳𑆤𑇀𑆠𑆳𑆂 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆍𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾
𑆤𑆛𑆱𑇀𑆪𑆼𑆮 𑆱𑇀𑆮𑆼𑆖𑇀𑆗𑆳𑆮𑆓𑆸𑆲𑆵𑆠𑆳𑆂 𑆑𑆸𑆠𑇀𑆫𑆴𑆩𑆳 𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆂 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆖
𑆖𑆽𑆠𑆤𑇀𑆪𑆮𑆴𑆯𑆴𑆰𑇀𑆛𑆁 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆅𑆠𑆴 𑆖𑆳𑆫𑇀𑆮𑆳𑆑𑆳𑆂 𑇅 𑆤𑆽𑆪𑆳𑆪𑆴𑆑𑆳𑆢𑆪𑆾
𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆢𑆴𑆓𑆶𑆟𑆓𑆟𑆳𑆯𑇀𑆫𑆪𑆁 𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆴𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆩𑆼𑆮 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳𑆤𑆁 𑆱𑆁𑆱𑆸𑆠𑆿
𑆩𑆤𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆼 𑇅 𑆃𑆥𑆮𑆫𑇀𑆓𑆼 𑆠𑆶 𑆠𑆢𑆶𑆖𑇀𑆗𑆼𑆢𑆼 𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆩𑇀  𑇅
𑆃𑆲𑆁𑆥𑇀𑆫𑆠𑆵𑆠𑆴𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆼𑆪𑆂 𑆱𑆶𑆒𑆢𑆶𑆂𑆒𑆳𑆢𑇀𑆪𑆶𑆥𑆳𑆣𑆴𑆨𑆴𑆂 𑆠𑆴𑆫𑆱𑇀𑆑𑆸𑆠𑆂 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆅𑆠𑆴 𑆩𑆤𑇀𑆮𑆳𑆤𑆳
𑆩𑆵𑆩𑆳𑆁𑆱𑆑𑆳 𑆃𑆥𑆴 𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆳𑆮𑆼𑆮 𑆤𑆴𑆮𑆴𑆰𑇀𑆛𑆳𑆂 𑇅 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆱𑆤𑇀𑆠𑆳𑆤𑆩𑆼𑆮 𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆱𑆿𑆓𑆠𑆳
𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆴𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆴𑆰𑇀𑆮𑆼𑆮 𑆥𑆫𑇀𑆪𑆮𑆱𑆴𑆠𑆳𑆂 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟 𑆍𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆼𑆠𑆴 𑆑𑆼𑆖𑆴𑆠𑇀𑆯𑇀𑆫𑆶𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆮𑆴𑆢𑆂
 𑇅
𑆃𑆱𑆢𑆼𑆮 𑆅𑆢𑆩𑆳𑆱𑆵𑆢𑆴𑆠𑇀𑆪𑆨𑆳𑆮𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆮𑆳𑆢𑆴𑆤𑆂 𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆨𑆶𑆮𑆩𑆮𑆓𑆳𑆲𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳𑆂  𑇅
𑆩𑆳𑆣𑇀𑆪𑆩𑆴𑆑𑆳𑆥𑆴 𑆍𑆮𑆩𑆼𑆮  𑇅
𑆥𑆫𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆸𑆠𑆴𑆫𑇀𑆨𑆓𑆮𑆳𑆤𑇀𑆮𑆳𑆱𑆶𑆢𑆼𑆮𑆂 𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆱𑇀𑆦𑆶𑆬𑆴𑆕𑇀𑆓𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆳 𑆍𑆮 𑆘𑆵𑆮𑆳 𑆅𑆠𑆴
𑆥𑆳𑆚𑇀𑆖𑆫𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆂 𑆥𑆫𑆱𑇀𑆪𑆳𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆸𑆠𑆼𑆂 𑆥𑆫𑆴𑆟𑆳𑆩𑆳𑆨𑇀𑆪𑆶𑆥𑆓𑆩𑆳𑆢𑆮𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠
𑆍𑆮𑆳𑆨𑆴𑆤𑆴𑆮𑆴𑆰𑇀𑆛𑆳𑆂 𑇅 𑆱𑆳𑆁𑆒𑇀𑆪𑆳𑆢𑆪𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆑𑆬𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆨𑆷𑆩𑆴𑆩𑆮𑆬𑆩𑇀𑆧𑆤𑇀𑆠𑆼
 𑇅
𑆱𑆢𑆼𑆮 𑆅𑆢𑆩𑆓𑇀𑆫 𑆄𑆱𑆵𑆢𑆴𑆠𑆴 𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆥𑆢𑆩𑆳𑆯𑇀𑆫𑆴𑆠𑆳 𑆃𑆥𑆫𑆼 𑆯𑇀𑆫𑆶𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆮𑆴𑆢𑆂
𑇅 𑆯𑆧𑇀𑆢𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆩𑆪𑆁 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆵𑆫𑆷𑆥𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆮𑆽𑆪𑆳𑆑𑆫𑆟𑆳𑆂
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆥𑆢𑆩𑆣𑇀𑆪𑆳𑆱𑆴𑆠𑆳𑆂  𑇅
𑆍𑆮𑆩𑆤𑇀𑆪𑆢𑆥𑆴 𑆃𑆤𑆶𑆩𑆤𑇀𑆠𑆮𑇀𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆍𑆠𑆖𑇀𑆖 𑆄𑆓𑆩𑆼𑆰𑆶

𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆴𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳 𑆧𑆿𑆢𑇀𑆣𑆳 𑆓𑆶𑆟𑆼𑆰𑇀𑆮𑆼𑆮𑆳𑆫𑇀𑆲𑆠𑆳𑆂 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳𑆂  𑇅
𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳 𑆮𑆼𑆢𑆮𑆴𑆢𑆂 𑆥𑆶𑆁𑆱𑆴 𑆃𑆮𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠𑆼 𑆥𑆳𑆚𑇀𑆖𑆫𑆳𑆠𑇀𑆫𑆴𑆑𑆳𑆂𑇆

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆤𑆳 𑆤𑆴𑆫𑆷𑆥𑆴𑆠𑆩𑇀  𑇅
 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆾𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆠𑆳𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆴𑆑𑆳𑆂 𑇅 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆪𑆩𑆴𑆠𑆴
𑆑𑆶𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆩𑇀𑆤𑆳𑆪𑆤𑆴𑆮𑆴𑆰𑇀𑆛𑆳𑆂 𑇅 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆾𑆠𑇀𑆠𑆵𑆫𑇀𑆟𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆪𑆁 𑆖 𑆅𑆠𑆴
𑆠𑇀𑆫𑆴𑆑𑆳𑆢𑆴𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆮𑆴𑆢𑆂 𑇅 𑆍𑆮𑆁 𑆍𑆑𑆱𑇀𑆪𑆽𑆮 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆮𑆨𑆳𑆱𑆴𑆠𑆳𑆂 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳 𑆅𑆩𑆳 𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆤𑆾𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆤𑆠𑆳𑆫𑆠𑆩𑇀𑆪𑆨𑆼𑆢𑆴𑆠𑆳𑆂 𑇅 𑆃𑆠 𑆍𑆑 𑆍𑆮
𑆍𑆠𑆳𑆮𑆢𑇀𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑇅 𑆩𑆴𑆠𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑆪𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆃𑆁𑆯𑆳𑆁𑆯𑆴𑆑𑆳𑆱𑆶 𑆠𑆢𑆴𑆖𑇀𑆗𑆪𑆽𑆮
𑆃𑆨𑆴𑆩𑆳𑆤𑆁 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆴𑆠𑆳𑆂 𑆪𑆼𑆤 𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑆴𑆰𑆶 𑆨𑆷𑆩𑆴𑆰𑆶
𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆱𑆳𑆫𑆠𑆳𑆥𑇀𑆫𑆡𑆳𑆪𑆳𑆩𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆫𑆷𑆥𑆳𑆁
𑆩𑆲𑆳𑆮𑇀𑆪𑆥𑇀𑆠𑆴𑆁 𑆥𑆫𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑆳𑆠𑆁 𑆮𑆴𑆤𑆳 𑆤 𑆬𑆨𑆤𑇀𑆠𑆼  𑇅
𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁

𑆮𑆽𑆰𑇀𑆟𑆮𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆪𑆼 𑆑𑆼𑆖𑆴𑆢𑇀𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆫𑆳𑆓𑆼𑆟 𑆫𑆚𑇀𑆘𑆴𑆠𑆳𑆂  𑇅
𑆤 𑆮𑆴𑆢𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆥𑆫𑆁 𑆢𑆼𑆮𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆘𑇀𑆚𑆁 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆯𑆳𑆬𑆴𑆤𑆩𑇀 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆠𑆡𑆳𑆂

𑆨𑇀𑆫𑆩𑆪𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮 𑆠𑆳𑆤𑇀𑆩𑆳𑆪𑆳 𑆲𑇀𑆪𑆩𑆾𑆑𑇀𑆰𑆼 𑆩𑆾𑆑𑇀𑆰𑆬𑆴𑆥𑇀𑆱𑆪𑆳 [𑇘] 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆠 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆾𑆥𑆳𑆱𑆑𑆳𑆂 𑆯𑆽𑆮𑆁 𑆤 𑆓𑆖𑇀𑆗𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆥𑆫𑆁 𑆥𑆢𑆩𑇀 [𑇙] 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑆖  𑇅
 𑆃𑆥𑆴 𑆖 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆱𑆩𑆱𑇀𑆠𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆤𑆵𑆬𑆱𑆶𑆒𑆳𑆢𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆪𑆳𑆂
𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆪𑆂 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆪𑆂 𑆠𑆳𑆂 𑆠𑆢𑇀𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆂
𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆔𑆤𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆨𑆴𑆮𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆶𑆥𑆳𑆪𑆳𑆂  𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆲𑆴 𑆪𑆢𑆳 𑆪𑆢𑆳 𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆁 𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆼 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆩𑇀𑆪𑆠𑆴
𑆠𑆢𑆳 𑆠𑆢𑆳 𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆮𑆱𑇀𑆠𑆷𑆥𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆂 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆂𑆥𑇀𑆫𑆯𑆳𑆤𑇀𑆠𑆥𑆢𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆂
𑆠𑆠𑇀𑆠𑆢𑆶𑆢𑆼𑆰𑇀𑆪𑆠𑇀𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀𑆱𑆤𑇀𑆠𑆠𑇀𑆪𑆳𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆟𑆁 𑆅𑆠𑆴 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆩𑆼𑆬𑆤𑆫𑆷𑆥𑆳
𑆅𑆪𑆁 𑆠𑆶𑆫𑆵𑆪𑆳 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆴𑆑𑆳 𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆨𑆼𑆢𑆳𑆤𑇀 𑆇𑆢𑇀𑆮𑆩𑆤𑇀𑆠𑆵
𑆱𑆁𑆲𑆫𑆤𑇀𑆠𑆵 𑆖 𑆱𑆢𑆳 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳 𑆖 𑆑𑆸𑆯𑆳 𑆖 𑆇𑆨𑆪𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆖 𑆃𑆤𑆶𑆨𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆖 𑆃𑆑𑇀𑆫𑆩𑆩𑆼𑆮
𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆤𑇀𑆠𑆵 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳 𑇅 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆖 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆛𑆵𑆑𑆳𑆪𑆳𑆁

𑆠𑆳𑆮𑆢𑆫𑇀𑆡𑆳𑆮𑆬𑆼𑆲𑆼𑆤 𑆇𑆠𑇀𑆠𑆴𑆰𑇀𑆜𑆠𑆴 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳 𑆖 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆍𑆰𑆳 𑆖 𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆴𑆑𑆳 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆑𑇀𑆫𑆩𑆩𑆣𑆴𑆑𑆩𑆤𑆶𑆯𑆵𑆬𑇀𑆪𑆩𑆳𑆤𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑆳𑆠𑇀𑆑𑆫𑆾𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮
𑆨𑆑𑇀𑆠𑆘𑆤𑆩𑇀𑇆

𑆪𑆢𑆴 𑆍𑆮𑆁𑆨𑆷𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾 𑆮𑆴𑆨𑆷𑆠𑆴𑆂 𑆠𑆠𑇀 𑆑𑆡𑆁 𑆃𑆪𑆁 𑆩𑆬𑆳𑆮𑆸𑆠𑆾 𑇁𑆟𑆶𑆂
𑆑𑆬𑆳𑆢𑆴𑆮𑆬𑆴𑆠𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆵 𑆃𑆨𑆴𑆣𑆵𑆪𑆠𑆼 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲

सर्वेषां चार्वाकादिदर्शनानां स्थितयः सिद्धान्ताः तस्य एतस्य आत्मनो
नटस्येव स्वेच्छावगृहीताः कृत्रिमा भूमिकाः । तथा च
चैतन्यविशिष्टं शरीरमात्मा इति चार्वाकाः । नैयायिकादयो
ज्ञानादिगुणगणाश्रयं बुद्धितत्त्वप्रायमेव आत्मानं संसृतौ
मन्यन्ते । अपवर्गे तु तदुच्छेदे शून्यप्रायम्  ।
अहंप्रतीतिप्रत्येयः सुखदुःखाद्युपाधिभिः तिरस्कृतः आत्मा इति मन्वाना
मीमांसका अपि बुद्धावेव निविष्टाः । ज्ञानसन्तानमेव तत्त्वमिति सौगता
बुद्धिवृत्तिष्वेव पर्यवसिताः । प्राण एवात्मेति केचित्श्रुत्यन्तविदः
 ।
असदेव इदमासीदित्यभावब्रह्मवादिनः शून्यभुवमवगाह्य स्थिताः  ।
माध्यमिकापि एवमेव  ।
परा प्रकृतिर्भगवान्वासुदेवः तद्विस्फुलिङ्गप्राया एव जीवा इति
पाञ्चरात्राः परस्याः प्रकृतेः परिणामाभ्युपगमादव्यक्त
एवाभिनिविष्टाः । सांख्यादयस्तु विज्ञानकलप्रायां भूमिमवलम्बन्ते
 ।
सदेव इदमग्र आसीदिति ईश्वरतत्त्वपदमाश्रिता अपरे श्रुत्यन्तविदः
। शब्दब्रह्ममयं पश्यन्तीरूपमात्मतत्त्वमिति वैयाकरणाः
श्रीसदाशिवपदमध्यासिताः  ।
एवमन्यदपि अनुमन्तव्यम् । एतच्च आगमेषु

बुद्धितत्त्वे स्थिता बौद्धा गुणेष्वेवार्हताः स्थिताः  ।
स्थिता वेदविदः पुंसि अव्यक्ते पाञ्चरात्रिकाः॥

इत्यादिना निरूपितम्  ।
 विश्वोत्तीर्णमात्मतत्त्वमिति तान्त्रिकाः । विश्वमयमिति
कुलाद्याम्नायनिविष्टाः । विश्वोत्तीर्णं विश्वमयं च इति
त्रिकादिदर्शनविदः । एवं एकस्यैव चिदात्मनो भगवतः
स्वातन्त्र्यावभासिताः सर्वा इमा भूमिकाः
स्वातन्त्र्यप्रच्छादनोन्मीलनतारतम्यभेदिताः । अत एक एव
एतावद्व्याप्तिकात्मा । मितदृष्टयस्तु अंशांशिकासु तदिच्छयैव
अभिमानं ग्राहिताः येन देहादिषु भूमिषु
पूर्वपूर्वप्रमातृव्याप्तिसारताप्रथायाम् अपि उक्तरूपां
महाव्यप्तिं परशक्तिपातं विना न लभन्ते  ।
यथोक्तं

वैष्णवाद्यास्तु ये केचिद्विद्यारागेण रञ्जिताः  ।
न विदन्ति परं देवं सर्वज्ञं ज्ञानशालिनम् ॥इति ।

तथाः

भ्रमयत्येव तान्माया ह्यमोक्षे मोक्षलिप्सया [८] । इति ।

त आत्मोपासकाः शैवं न गच्छन्ति परं पदम् [९] । इति च  ।
 अपि च सर्वेषां दर्शनानां समस्तानां नीलसुखादिज्ञानानां याः
स्थितयः अन्तर्मुखरूपा विश्रान्तयः ताः तद्भूमिकाः
चिदानन्दघनस्वात्मस्वरूपाभिव्यक्त्युपायाः  ।
तथा हि यदा यदा बहिर्मुखं रूपं स्वरूपे विश्राम्यति
तदा तदा बाह्यवस्तूपसंहारः अन्तःप्रशान्तपदावस्थितिः
तत्तदुदेष्यत्संवित्सन्तत्यासूत्रणं इति सृष्टिस्थितिसंहारमेलनरूपा
इयं तुरीया संविद्भट्टारिका तत्तत्सृष्ट्यादिभेदान् उद्वमन्ती
संहरन्ती च सदा पूर्णा च कृशा च उभयरूपा च अनुभयात्मा च अक्रममेव
स्फुरन्ती स्थिता । उक्तं च श्रीप्रत्यभिज्ञाटीकायां

तावदर्थावलेहेन उत्तिष्ठति पूर्णा च भवति । इति ।

एषा च भट्टारिका क्रमात्क्रममधिकमनुशील्यमाना स्वात्मसात्करोत्येव
भक्तजनम्॥

यदि एवंभूतस्य आत्मनो विभूतिः तत् कथं अयं मलावृतो ऽणुः
कलादिवलितः संसारी अभिधीयते इत्याह

Sarveṣāṃ cārvākādidarśanānāṃ sthitayaḥ siddhāntāḥ tasya etasya ātmano
Naṭasyeva svecchāvagṛhītāḥ kṛtrimā bhūmikāḥ | Tathā ca
Caitanyaviśiṣṭaṃ śarīramātmā iti cārvākāḥ | Naiyāyikādayo
Jñānādiguṇagaṇāśrayaṃ buddhitattvaprāyameva ātmānaṃ saṃsṛtau
Manyante | Apavarge tu taducchede śūnyaprāyam  |
Ahaṃpratītipratyeyaḥ sukhaduḥkhādyupādhibhiḥ tiraskṛtaḥ ātmā iti manvānā
Mīmāṃsakā api buddhāveva niviṣṭāḥ | Jñānasantānameva tattvamiti saugatā
Buddhivṛttiṣveva paryavasitāḥ | Prāṇa evātmeti kecitśrutyantavidaḥ
 |
Asadeva idamāsīdityabhāvabrahmavādinaḥ śūnyabhuvamavagāhya sthitāḥ  |
Mādhyamikāpi evameva  |
Parā prakṛtirbhagavānvāsudevaḥ tadvisphuliṅgaprāyā eva jīvā iti
Pāñcarātrāḥ parasyāḥ prakṛteḥ pariṇāmābhyupagamādavyakta
Evābhiniviṣṭāḥ | Sāṃkhyādayastu vijñānakalaprāyāṃ bhūmimavalambante
 |
Sadeva idamagra āsīditi īśvaratattvapadamāśritā apare śrutyantavidaḥ
 | Śabdabrahmamayaṃ paśyantīrūpamātmatattvamiti vaiyākaraṇāḥ
Śrīsadāśivapadamadhyāsitāḥ  |
Evamanyadapi anumantavyam | Etacca āgameṣu

Buddhitattve sthitā bauddhā guṇeṣvevārhatāḥ sthitāḥ  |
Sthitā vedavidaḥ puṃsi avyakte pāñcarātrikāḥ ||

Ityādinā nirūpitam  |
 Viśvottīrṇamātmatattvamiti tāntrikāḥ | Viśvamayamiti
Kulādyāmnāyaniviṣṭāḥ | Viśvottīrṇaṃ viśvamayaṃ ca iti
Trikādidarśanavidaḥ | Evaṃ ekasyaiva cidātmano bhagavataḥ
Svātantryāvabhāsitāḥ sarvā imā bhūmikāḥ
Svātantryapracchādanonmīlanatāratamyabheditāḥ | Ata eka eva
Etāvadvyāptikātmā | Mitadṛṣṭayastu aṃśāṃśikāsu tadicchayaiva
Abhimānaṃ grāhitāḥ yena dehādiṣu bhūmiṣu
Pūrvapūrvapramātṛvyāptisāratāprathāyām api uktarūpāṃ
Mahāvyaptiṃ paraśaktipātaṃ vinā na labhante  |
Yathoktaṃ

Vaiṣṇavādyāstu ye kecidvidyārāgeṇa rañjitāḥ  |
Na vidanti paraṃ devaṃ sarvajñaṃ jñānaśālinam || iti |

Tathāḥ

Bhramayatyeva tānmāyā hyamokṣe mokṣalipsayā [8] | Iti |

Ta ātmopāsakāḥ śaivaṃ na gacchanti paraṃ padam [9] | Iti ca  |
 Api ca sarveṣāṃ darśanānāṃ samastānāṃ nīlasukhādijñānānāṃ yāḥ
Sthitayaḥ antarmukharūpā viśrāntayaḥ tāḥ tadbhūmikāḥ
Cidānandaghanasvātmasvarūpābhivyaktyupāyāḥ  |
Tathā hi yadā yadā bahirmukhaṃ rūpaṃ svarūpe viśrāmyati
Tadā tadā bāhyavastūpasaṃhāraḥ antaḥpraśāntapadāvasthitiḥ
Tattadudeṣyatsaṃvitsantatyāsūtraṇaṃ iti sṛṣṭisthitisaṃhāramelanarūpā
Iyaṃ turīyā saṃvidbhaṭṭārikā tattatsṛṣṭyādibhedān udvamantī
Saṃharantī ca sadā pūrṇā ca kṛśā ca ubhayarūpā ca anubhayātmā ca akramameva sphurantī sthitā | Uktaṃ ca śrīpratyabhijñāṭīkāyāṃ

Tāvadarthāvalehena uttiṣṭhati pūrṇā ca bhavati | Iti |

Eṣā ca bhaṭṭārikā kramātkramamadhikamanuśīlyamānā svātmasātkarotyeva bhaktajanam ||

Yadi evaṃbhūtasya ātmano vibhūtiḥ tat kathaṃ ayaṃ malāvṛto 'ṇuḥ
Kalādivalitaḥ saṃsārī abhidhīyate ityāha

Minden (sarveṣām) Darśana avagy filozófiai rendszer, mint (iva) a cārvāka-k avagy materialisták, és a többi (cārvāka-ādi-darśanānām) megalapozódnak egy álláspotban (sthitayaḥ) avagy végső konklúzióban (siddhāntāḥ). Ezen álláspontok (tasya...etasya) (a spiritualitás világában) az Én szerepei (ātmanaḥ) hasonlatosan egy színész (naṭasya) szerepeihez (bhūmikāḥ) (melyeket) az ő saját akaratából (sva-icchā-avagṛhītāḥ) hoz létre (kṛtrimāḥ).

Következésképpen (tathā...ca), a cārvāka-k avagy materialisták szerint (cārvākāḥ...iti): az Én (ātmā) a test (śarīram), melyet a Tudatosság jellemez (caitanya-viśiṣṭam).

A Nyāya avagy logika (és) hasonló rendszerek követői (naiyāyika-ādayaḥ) szerint (manyante): az Én (ātmānam) többnyire a Buddhi avagy az intellektus (buddhi-tattva-prāyam...eva), a tudás és más attribútumok székhelye (jñāna-ādi-guṇa-gaṇa-āśrayam) amikor (a buddhi) megnyilvánult –vagyis amíg a test életben van-- (saṃsṛtau). Mikor (a spirituális út) célba ér (apavarge...tu) a (buddhi, avagy az Én) eltűnése révén (tat-ucchede) az gyakorlatilag az üresség (śūnya-prāyam).

A Mimāṃsā rendszer követői (mīmāṃsakāḥ) úgy vélik (manvānā), hogy az Én (ātmā) az (iti) (ami) úgy ismert, mint az ’én’ tapasztalása (ahaṃ-pratīti-pratyeyaḥ), melyet elfednek (tiraḥ-kṛtaḥ) további attribútumok, mint öröm, fájdalom és a többi. (sukha-duḥkha-ādi-upādhibhiḥ) (Következésképpen ők) is (api) a Buddhi-ban (buddhau) alapozódnak meg (niviṣṭāḥ).

A tapasztalás folytonossága (jñāna-santānam) az egyetlen (eva) valóság (tattvam) a Buddhizmus követői (saugatāḥ) szerint (iti), kik kizárólag az intellektus aktivitásán nyugszanak (paryavasitāḥ...eva...buddhi-vṛttiṣu).

A Vedānta rendszer néhány követője (kecit-śruti-anta-vidaḥ) szerint (iti), az Én (ātmā) csupán (eva) Prāṇa avagy életerő (prāṇaḥ).

Az állítás szerint(iti): „ez (idam) csupán (eva) semmi (asat) volt (āsīd)”, a Brahmavādin-ok, kik (azt) gondolják, hogy a valóság  nem-létező (abhāva-brahma-vādinaḥ), az ürességben fürdenek (śūnya-bhuvam...avagāhya...sthitāḥ).

A Mādhyamikā rendszer követői ugyanezt gondolják (mādhyamikā...api...evam...eva).

A Pāñcarātra rendszer követői –avagy a Vaiṣṇava-k-- (pāñca-rātrāḥ) úgy vélik (iti): „az Úr (bhagavān) Vasudevaḥ (vāsudevaḥ) maga Parāprakṛtiḥ, a Legfőbb Ok (parā...prakṛtiḥ). Az Ő szikrái (tat-visphuliṅga-prāyāḥ)... (eva) a jīva-k avagy individuális létezők (jīvāḥ)”. (az ő) konklúziójuk az, hogy ők a Legőbb Ok módosulatai (parasyā...prakṛteḥ...pariṇāma-abhyupagamāt). (Következésképpen), (azt) állítják (abhiniviṣṭāḥ), hogy egyedül (eva) avyakta avagy a meg-nem-nyilvánulás (a Legfőbb Ok avagy az Én) (avyaktaḥ).

A Sāṃkhya és (hasonló) rendszerek (sāṃkhyā-ādayaḥ...tu) gyakorlatlag ’Vijñānākala’-nak nevezett állapoton nyugszanak (avalambante...vijñāna-akala-prāyām...bhūmim).

A Vedānta néhány egyéb követője (apare...āśritāḥ) az Īśvaratattva-n nyugszik (īśvara-tattva-padam), mivel abban hisznek (iti), hogy „Kezdetben ez kizárólag Létezés volt (sat...eva...idam...agra...āsīd)”.

A Nyelvtan követői szerint (vaiyākaraṇāḥ), az Én Valósága (ātmā-tattvam) a (iti) Paśyantī formát öltése (paśyantī-rūpam), avagy Śabdabrahman (śabda-brahma-mayam), (következésképpen,) ők a Tiszteletreméltó Śadāśiva Princípiumon nyugszanak (adhyāsitāḥ...śrī-sadā-śiva-padam).

Hasonlóképpen (evam), más (rendszereket) is ugyanazon a szinten kell látnunk (anyat...api...anumantavyam).

Ahogy ezt az Āgama-k kifejtették (etat...ca...āgameṣu):

„A Buddhisták (bauddhāḥ) az intellektuson (buddhi-tattve) nyguszanak (sthitāḥ), az Ārhata-k avagy Jaina-k (arhatāḥ) kizárólag (eva) a guṇa-kon (guṇeṣu) nyugszanak (sthitāḥ). A Vedāntin-ok a Puruṣa-n (veda-vidaḥ) nyugszanak (sthitāḥ), (míg) Pāñcarātra követői (pāñca-rātrikāḥ) a nem-megnyilvánuláson (nyugszanak, lévén ezek a spirituális céljaik) (avyakte)... (iti).”

...valamint (ugyanez kifejtésre került) számos hasonló módon (ādinā...nirūpitam).

Tantra követői szerint (tāntrikāḥ), az Én Valósága (ātmā-tattvam) Transcendálja (az univerzumot) (iti...viśva-uttīrṇam).

A Kula és más írásos hagyományok (kula-ādi-āmnāya-niviṣṭāḥ) azt állítják (iti) (, hogy az Én) az univerzum (viśva-mayam).

A Trika (, Krama és más nem-duális Śaiva iskolák) követői szerint (trika-ādi-darśana-vidaḥ), (az Én) Transcendálja (az univerzumot) (iti...viśva-uttīrṇam), de egyúttal (ca) maga az univerzum is (viśva-mayam).

Ily módon (evam), ezen Egyedülálló (ekasya...eva) Úrnak (bhagavataḥ) (, Ki) Tudatosságból áll (cit-ātmanaḥ), mindezen (sarvāḥ...imāḥ) szerepét (bhūmikāḥ) a (Saját) Szabadsága tárja fel (svātantrya-avabhāsitāḥ), és egyedül annak fényében különböznek, hogy feltárják vagy elfedik a Szabadságot (svātantrya-pracchādana-unmīlana-tāratamya-bheditāḥ).

Következésképpen (ataḥ), kizárólag (eva...etāvat) egyetlen (ekaḥ) Mindent-átható Én létezik (vyāptika-ātmā).

Ámbár (tu) azok, kiknek nézőpontja korlátolt (mita-dṛṣṭayaḥ) kizárólag (eva) az Ő Akarata által (tat-icchayā) azonosítják magukat tévesen részleges valóságokkal (abhimānam...grāhitāḥ...aṃśa-aṃśikāsu...bhūmiṣu) , mint a test, és a többi (deha-ādiṣu). Még (api) ha (yena) az Esszencia felfedésre is kerül, mi áthatja mindezen korábbi tapasztalót (pūrva-pūrva-pramātṛ-vyāpti-sāratā-prathāyām), (azok) képtelenek (na) elérni (labhante) ezt a korábban kifejtett (ukta-rūpām) Hatalmas Áthatását (a Trika, Krama, és a többi rendszernek) (mahā-vyaptim) az Erő avagy Kegyelem Legfőbb Alászállása (para-śakti-pātam) nélkül (vinā).

Ahogy ezt kifejtésre került (yathā...uktam) :

„Néhány (kecid) Vaiṣṇava, és a többi (vaiṣṇavādyāḥ...tu), kit (ye) megfestett (rañjitāḥ) a tudásszomj (vidyā-rāgeṇa), nem (na) érti (vidanti) a Legfőbb (param) Istent (devam) (Aki Maga) felruházott a Tudással (jñāna-śālinam) (, és) következésképpen Mindent-tudó (sarva-jñam...iti)„

Továbbá (tathā),

„Egyedül (hi) Māyā avagy a tudatlanság ereje (māyā) készteti őket (tān), hogy a ’Felszabadulás hiányában’ --vagyis a duális rendszerekben-- (amokṣe) vándoroljanak (bhramayati...eva) miközben arra vágynak, hogy elérjék a Felszabadulást (mokṣa-lipsayā...iti).”

/Svacchandatantra 10.1141/

Valamint (ca),

„Azok (akik) (taḥ) az Én-t (ilyen alacsonyrendű módokon) imádják (ātmā-upāsakāḥ), soha nem (na) érik el (gacchanti) Śiva (śaivam...iti) Legfőbb (param) Állapotát (padam).”

/Netratantra 8.30/

Mindazonáltal (api...ca), általánosságban ezen filozófiai rendszerek állapotai (tāḥ...sarveṣām...darśanānām), melyek (yāḥ) a finom és durva elemek ismeretéről szólnak --vagyis melyek a tapasztalás tudományával foglalkoznak-- (nīla-sukha-ādi-jñānānām) a befelé forduláson (antaḥ-mukha-rūpāḥ) nyugszanak (viśrāntayaḥ). Ezek szerepei (tat-bhūmikāḥ) arra hivatottak, hogy megnyilvánítsák az egyén Esszenciális Természetét, mint a Tudatosságból és Gyönyörből álló Ént (cit-ānanda-ghana-svātmā-svarūpa-abhivyakti-upāyāḥ).

Ily módon (tathā...hi), bármikor (yadā...yadā...tadā...tadā) egy külső dolog (bahiḥ-mukham...rūpam) az egyén Esszenciális Természetén (sva-rūpe) alapozódik meg (viśrāmyati), az kihangsúlyozza a külső objektum visszavonását (bāhya-vastu-upasaṃhāraḥ), lehetővé téve a (Tapasztaló eredendő) Belső Békéjén való megnyugvást (antaḥ-praśānta-pada-avasthitiḥ). (Majd,) az újonnan feltáruló tapasztalások sora ily módon kapcsolódnak össze (tat-tat-udeṣyat-saṃvit-santati-āsūtraṇam).

Más szóval (iti):

Ez (iyam) az Áldott Tudatosság (mi úgy nevezett, mint) (saṃvit-bhaṭṭārikā) Turīya (turīyā) , egyesíti a megnyilvánulást, fenntartást és visszavonást (sṛṣṭi-sthiti-saṃhāra-melana-rūpā), (míg) megnyilvánítja (udvamantī) és (ca) visszavonja (saṃharantī) a megnyilvánulás és a többi közti különbséget (tat-tat-sṛṣṭi-ādi-bhedān) (és) szüntelen (sadā) teljes (pūrṇā) és (ca) lesoványodott (kṛśā) marad (ubhaya-rūpā). Ámbár (ca) (a Turīya, míg) meghaladja (sthitā) mindkettőt (anubhaya-ātmā), fokozatosság nélkül (akramam...eva) lüktet (sphurantī).

Valamint (ca) ez kifejtésre került (uktam) a Tiszteletreméltó Pratyabhijñāṭīkā-ban (śrī-pratyabhijñā-ṭīkāyām):

„Amikor (tāvat) elnyeli az objektumokat (artha-avalehena),
 (Ő) felébred (uttiṣṭhati) és (ca) Teljessé (pūrṇā) válik (bhavati).”

Mindemellett (ca) intenzív kontempláció közben (adhikam...anuśīlyamānā), ez (eṣā) az Áldott (Tudatosság) (bhaṭṭārikā) fokozatosan (kramāt...kramam) beolvasztja a követőit az Ő Esszenciájába (bhakta-janam...svātmāsāt-karoti...eva).

Ha (yadi) ez igaz (evam), hogyan (katham) képes az Egyedüli Létező (bhūtasya), (avagy) az Én (ātmanaḥ) Dicsősége (vibhūtiḥ) ezen 'aṇu'-nak nevezett (parányi létezővé) válni (ayam...aṇuḥ), melyre úgy hivatkozunk (abhidhīyate) mint ’saṃsārin’ (saṃsārī), kit olyan korlátozások fednek (mala-āvṛtaḥ) mint kalā és a többi (kalā-ādi-valitaḥ)?

(Hogy e felvetést megválaszoljuk), a következőt állítjuk (iti...āha):

Cidvattacchaktisaṅkocānmalāvṛtaḥ saṃsārī || 9 ||

A (Cetana) (tat), telve Tudatossággal (cit-vat), saṃsārī-vá (saṃsārī) (vagyis) a (három) mala által befedett újjászülető létezővé (mala-āvṛtaḥ) (válik) (saját) Śakti-jának korlátozódása miatt (śakti-saṅkocāt). || 9 ||

𑆪𑆢𑆳 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆢𑆨𑆼𑆢𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆁 𑆤𑆴𑆩𑆘𑇀𑆘𑇀𑆪
𑆨𑆼𑆢𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆩𑆮𑆬𑆩𑇀𑆧𑆠𑆼 𑆠𑆢𑆳 𑆠𑆢𑆵𑆪𑆳 𑆅𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆪𑆂 𑆃𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆳 𑆃𑆥𑆴 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆮𑆠𑇀𑆪𑆾
𑆨𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴 𑇅 𑆠𑆢𑆳𑆤𑆵𑆩𑆼𑆮 𑆃𑆪𑆁 𑆩𑆬𑆳𑆮𑆸𑆠𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆵 𑆨𑆮𑆠𑆴  𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆖 𑆃𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆲𑆠𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆅𑆖𑇀𑆗𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆳 𑆱𑆠𑆵
𑆃𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆩𑆤𑇀𑆪𑆠𑆳𑆫𑆷𑆥𑆩𑆳𑆟𑆮𑆁 𑆩𑆬𑆩𑇀 𑇅 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆳𑆢𑇀𑆨𑆼𑆢𑆼
𑆱𑆫𑇀𑆮𑆘𑇀𑆚𑆠𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆘𑇀𑆘𑇀𑆚𑆠𑇀𑆮𑆳𑆥𑇀𑆠𑆼𑆂
𑆃𑆤𑇀𑆠𑆂𑆑𑆫𑆟𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆵𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆴𑆪𑆠𑆳𑆥𑆠𑇀𑆠𑆴𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆃𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆓𑇀𑆫𑆲𑆟𑆼𑆤
𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆮𑆼𑆢𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆡𑆳𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆩𑆳𑆪𑆵𑆪𑆁 𑆩𑆬𑆩𑇀  𑇅
𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆨𑆼𑆢𑆼 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑇀𑆮𑆳𑆥𑇀𑆠𑆼𑆂
𑆑𑆫𑇀𑆩𑆼𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆴𑆪𑆫𑆷𑆥𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆓𑇀𑆫𑆲𑆟𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆃𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆠𑆳𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆳
𑆯𑆶𑆨𑆳𑆯𑆶𑆨𑆳𑆤𑆶𑆰𑇀𑆛𑆳𑆤𑆩𑆪𑆁 𑆑𑆳𑆫𑇀𑆩𑆁 𑆩𑆬𑆩𑇀  𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑇀𑆮𑆱𑆫𑇀𑆮𑆘𑇀𑆚𑆠𑇀𑆮𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆠𑇀𑆮𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆠𑇀𑆮𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆠𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆪𑆂
𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆁 𑆓𑆸𑆲𑇀𑆟𑆳𑆤𑆳 𑆪𑆡𑆳𑆑𑇀𑆫𑆩𑆁 𑆑𑆬𑆳𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆫𑆳𑆓𑆑𑆳𑆬𑆤𑆴𑆪𑆠𑆴𑆫𑆷𑆥𑆠𑆪𑆳 𑆨𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴  𑇅
𑆠𑆡𑆳𑆮𑆴𑆣𑆯𑇀𑆖 𑆃𑆪𑆁 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆢𑆫𑆴𑆢𑇀𑆫𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆵 𑆇𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆱𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆼 𑆠𑆶
𑆯𑆴𑆮 𑆍𑆮𑇆

𑆤𑆤𑆶 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑇀𑆪𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆪𑆳𑆩𑇀 𑆃𑆱𑇀𑆪 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆯𑆴𑆮𑆠𑆾𑆖𑆴𑆠𑆁 𑆃𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑇀 𑆃𑆱𑇀𑆠𑆴 𑆪𑆼𑆤
𑆯𑆴𑆮 𑆍𑆮 𑆠𑆡𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠 𑆅𑆠𑇀𑆪𑇀 𑆇𑆢𑇀𑆔𑆾𑆰𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆃𑆱𑇀𑆠𑆵𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲

यदा चिदात्मा परमेश्वरः स्वस्वातन्त्र्यादभेदव्याप्तिं निमज्ज्य
भेदव्याप्तिमवलम्बते तदा तदीया इच्छादिशक्तयः असंकुचिता अपि संकोचवत्यो
भान्ति । तदानीमेव अयं मलावृतः संसारी भवति  ।
तथा च अप्रतिहतस्वातन्त्र्यरूपा इच्छाशक्तिः संकुचिता सती
अपूर्णमन्यतारूपमाणवं मलम् । ज्ञानशक्तिः क्रमेण संकोचाद्भेदे
सर्वज्ञत्वस्य किंचिज्ज्ञत्वाप्तेः
अन्तःकरणबुद्धीन्द्रियतापत्तिपूर्वं अत्यन्तसंकोचग्रहणेन
भिन्नवेद्यप्रथारूपं मायीयं मलम्  ।
क्रियाशक्तिः क्रमेण भेदे सर्वकर्तृत्वस्य किंचित्कर्तृत्वाप्तेः
कर्मेन्द्रियरूपसंकोचग्रहणपूर्वं अत्यन्तपरिमिततां प्राप्ता
शुभाशुभानुष्टानमयं कार्मं मलम्  ।
तथा सर्वकर्तृत्वसर्वज्ञत्वपूर्णत्वनित्यत्वव्यापकत्वशक्तयः
संकोचं गृह्णाना यथाक्रमं कलाविद्यारागकालनियतिरूपतया भान्ति  ।
तथाविधश्च अयं शक्तिदरिद्रः संसारी उच्यते । स्वशक्तिविकासे तु
शिव एव॥

ननु संसार्यवस्थायाम् अस्य किंचित् शिवतोचितं अभिज्ञानम् अस्ति येन
शिव एव तथावस्थित इत्य् उद्घोष्यते अस्तीत्याह

Yadā cidātmā parameśvaraḥ svasvātantryādabhedavyāptiṃ nimajjya
Bhedavyāptimavalambate tadā tadīyā icchādiśaktayaḥ asaṃkucitā api saṃkocavatyo bhānti | Tadānīmeva ayaṃ malāvṛtaḥ saṃsārī bhavati  |
Tathā ca apratihatasvātantryarūpā icchāśaktiḥ saṃkucitā satī
Apūrṇamanyatārūpamāṇavaṃ malam | Jñānaśaktiḥ krameṇa saṃkocādbhede sarvajñatvasya kiṃcijjñatvāpteḥ
Antaḥkaraṇabuddhīndriyatāpattipūrvaṃ atyantasaṃkocagrahaṇena bhinnavedyaprathārūpaṃ māyīyaṃ malam  |
Kriyāśaktiḥ krameṇa bhede sarvakartṛtvasya kiṃcitkartṛtvāpteḥ
Karmendriyarūpasaṃkocagrahaṇapūrvaṃ atyantaparimitatāṃ prāptā
Śubhāśubhānuṣṭānamayaṃ kārmaṃ malam  |
Tathā sarvakartṛtvasarvajñatvapūrṇatvanityatvavyāpakatvaśaktayaḥ
Saṃkocaṃ gṛhṇānā yathākramaṃ kalāvidyārāgakālaniyatirūpatayā bhānti  |
Tathāvidhaśca ayaṃ śaktidaridraḥ saṃsārī ucyate | Svaśaktivikāse tu
Śiva eva ||

Nanu saṃsāryavasthāyām asya kiṃcit śivatocitaṃ abhijñānam asti yena
Śiva eva tathāvasthita ity udghoṣyate astītyāha

Mikor (yadā...tadā) a Tudatosságból álló (cit-ātmā) Legfőbb Úr (parama-īśvaraḥ) korlátozza (nimajjya) (Saját) Mindent-átható nem-dualitását (abheda-vyāptim) Saját Szabad Akaratából vagy Szabadságából (sva-svātantryāt), hogy felfedezhesse a dualitás (birodalmát) (bheda-vyāptim...avalambate), ekkor az Ő (tadīyāḥ) Śakti-jai, (Kiket úgy neveznek) Icchā (Jñāna és Kriyā) (icchā-ādi-śaktayaḥ), úgy nyilvánulnak meg (bhānti), mint (akik) korlátozottak (saṃkocavataḥ), az (eredendően) korlátlan természetük (asaṃkucitāḥ) ellenére (api).

Egyedül (eva) akkor kezd el létezni (bhavati) ez (ayam) a saṃsārin (saṃsārī) avagy újjászülető létező, kit a mala-k elfedtek (malā-āvṛtaḥ), amikor Ő ily módon cselekszik (tadānīm).

Következésképpen (tathā...ca), (mikor) Icchāśakti avagy az Akarat Ereje (icchā-śaktiḥ), (Akit) a zavartalan Szabadság jellemez (apratihata-svātantrya-rūpā), korlátozott (satī...saṃkucitā), akkor (feltárul) a tisztátalan (malam) ’āṇava’ --vagyis az individualitás tisztátalansága -- (āṇavam). (Ez) a ’másik (létező) benyomása’ (anyatā-rūpam) (mi úgy is ismert, mint) ’a Teljesség vagy Tökéletesség hiánya’ (apūrṇam).

A dualitásban (bhede), Jñānaśakti avagy a Tudás Ereje (jñāna-śaktiḥ) (Ki) a mindenttudóhoz tartozik (sarva-jñatvasya), fokozatosan (krameṇa) lekorlátozódik (saṃkocāt), a 'valami tudása' felé (a 'mindent tudás' helyett) (kiṃcid-jñatva-āpteḥ). Kezdvén a belső mentális érzékszervekhez – mint az intellektus – hasonló karakterisztikák megszerzésével (antaḥ-karaṇa-buddhi-indriyatā-patti-pūrvam), az extrém korlátozódás folyamatán keresztül (atyanta-saṃkoca-grahaṇena), (úgy nyilvánul meg), mint tisztátalanság (malam) (mi úgy nevezett, mint) ’Māyīya’ avagy ’az ami a dualitáshoz tartozik’ (māyīyam), (miben) a különböző megismerhetők tapasztalata (következik be) (bhinna-vedya-prathā-rūpam).

A dualitásban (bhede), Kriyāśakti avagy a Cselekvés Ereje (kriyā-śaktiḥ), mely a mindenhatóhoz tartozik, (sarva-kartṛtvasya) fokozatosan (krameṇa) a 'valamit tevés' állapota felé alakul át (a 'mindent tevés' helyett) (kiṃcit-kartṛtva-āpteḥ). Kezdvén a korlátozódás elfogadását a cselekvő érzékszervek (aktivitásával) (karma-indriya-rūpa-saṃkoca-grahaṇa-pūrvam), (majd) elérvén (prāptā) egy intenzív átalakulást (atyanta-parimitatām), (úgy nyilvánul meg) mint a tisztátalanság (malam) (melyet úgy neveznek, mint) Kārma avagy ’az ami tettekhez kapcsolódik’ (kārmam) a ’jó’ és ’rossz’ (szüntelen megkülönböztetése) által megfestve (śubha-aśubha-anuṣṭāna-mayam).

Következésképpen (tathā), a Mindenhatóság, Mindentudóság, Teljesség, Örökkévalóság (és) Mindenütt jelenlévőség Ereje (sarva-kartṛtva-sarvajñatva-pūrṇatva-nityatva-vyāpakatva-śaktayaḥ) korlátozáson (saṃkocam) megy keresztül (gṛhṇānā), (és) (olyan limitációk) formájában ragyog, mint ’Kalā, Vidyā, Rāga, Kāla és Niyati (bhānti...kalā-vidyā-rāga-kāla-niyati-rūpatayā) rendre (yathākramam). Valamint ilyen állapotot öltvén (tathā-vidhaḥ...ca), ezt (ayam) a saṃsārin-t avagy újjászülető létezőt (saṃsārī) az Erejétől megfosztottnak (śakti-daridraḥ) nevezzük (ucyate). Ámbátor (tu) mikor a saját Śakti-ja kiterjed vagy felragyog (sva-śakti-vikāse), akkor (saṃsārin) nem más, mint (eva) (Maga) Śiva (śivaḥ). ||

Egy felvetés (nanu):

„Ha (yena) a ’Śiva-lét’ (śivatā-ucitam) valamilyen fokú (kiṃcit) éberségével (abhi-jñānam) bír (asya...asti) (még) saṃsārin-ként is (saṃsāri-avasthāyām), akkor (tathā) (ő) kizárólag (eva) Śiva (śivaḥ) marad (avasthitaḥ)”.

Mivel ez (a felvetés feltehetően felmerül az olvasó elméjében,) (iti...udghoṣyate...asti...iti) így a következőt állítjuk (āha):

Tathāpi tadvatpañcakṛtyāni karoti || 10 ||

Még ebben a helyzetben is (tathā-api), Ő szintén (tadvat) végrehajtja (karoti) öt aktusát (pañca-kṛtyāni). || 10 ||

𑆅𑆲 𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆳𑆢𑇀𑆮𑆪𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆱𑇀𑆪 𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆮𑆳𑆢𑆴𑆨𑇀𑆪𑆂 𑆃𑆪𑆩𑆼𑆮 𑆮𑆴𑆯𑆼𑆰𑆂  𑇅
𑆪𑆡𑆳
 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆑𑆫𑇀𑆠𑆳𑆫𑆁 𑆮𑆴𑆬𑆪𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆑𑆳𑆫𑆑𑆩𑇀  𑇅
𑆃𑆤𑆶𑆓𑇀𑆫𑆲𑆑𑆫𑆁 𑆢𑆼𑆮𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆟𑆠𑆳𑆫𑇀𑆠𑆴𑆮𑆴𑆤𑆳𑆯𑆤𑆩𑇀 𑇆𑆅𑆠𑆴
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆖𑇀𑆗𑆤𑇀𑆢𑆳𑆢𑆴𑆯𑆳𑆱𑆤𑆾𑆑𑇀𑆠𑆤𑆵𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆱𑆢𑆳 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾
𑆨𑆓𑆮𑆠𑆂 𑇅 𑆪𑆡𑆳 𑆖 𑆨𑆓𑆮𑆳𑆤𑇀𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆼𑆠𑆫𑆳𑆣𑇀𑆮𑆱𑇀𑆦𑆳𑆫𑆟𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟
𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆫𑆷𑆥𑆳𑆟𑆴 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑇀𑆪𑆳𑆢𑆵𑆤𑆴 𑆑𑆫𑆾𑆠𑆴 𑆠𑆡𑆳 𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆖𑆴𑆖𑇀𑆗𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳
𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆪𑆳𑆩𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆳𑆤𑆴
𑆮𑆴𑆣𑆠𑇀𑆠𑆼 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆲𑆴

𑆠𑆢𑆼𑆮𑆁 𑆮𑇀𑆪𑆮𑆲𑆳𑆫𑆼 𑇁𑆥𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆨𑆶𑆫𑇀𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑆴𑆩𑇀 𑆄𑆮𑆴𑆯𑆤𑇀  𑇅
𑆨𑆳𑆤𑇀𑆠𑆩𑇀 𑆮𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆫𑇀𑆡𑆿𑆔𑆩𑆴𑆖𑇀𑆗𑆪𑆳 𑆨𑆳𑆱𑆪𑆼𑆢𑇀𑆧𑆲𑆴𑆂𑇆

𑆅𑆠𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆑𑆳𑆫𑆴𑆑𑆾𑆑𑇀𑆠𑆳𑆫𑇀𑆡𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑇀𑆪𑆳 𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆢𑆴𑆥𑆢𑆩𑆳𑆮𑆴𑆯𑆤𑇀 𑆖𑆴𑆢𑇀𑆫𑆷𑆥𑆾
𑆩𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆾 𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆵𑆨𑆳𑆮𑆳𑆮𑆱𑆫𑆼 𑆤𑆵𑆬𑆳𑆢𑆴𑆑𑆩𑆫𑇀𑆡𑆁 𑆤𑆴𑆪𑆠𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆢𑆴𑆠𑆪𑆳 𑆪𑆢𑆳
𑆄𑆨𑆳𑆱𑆪𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆤𑆴𑆪𑆠𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆨𑆳𑆱𑆳𑆁𑆯𑆼 𑆃𑆱𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆫𑆰𑇀𑆛𑆸𑆠𑆳  𑇅
𑆃𑆤𑇀𑆪𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆨𑆳𑆱𑆳𑆁𑆯𑆼 𑆃𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆁𑆲𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑆳  𑇅
𑆤𑆵𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆨𑆳𑆱𑆳𑆁𑆯𑆼 𑆱𑇀𑆡𑆳𑆥𑆑𑆠𑆳 𑇅 𑆨𑆼𑆢𑆼𑆤 𑆄𑆨𑆳𑆱𑆳𑆁𑆯𑆼 𑆮𑆴𑆬𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑆳  𑇅
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆤𑆼 𑆃𑆤𑆶𑆓𑇀𑆫𑆲𑆵𑆠𑆸𑆠𑆳 𑇅 𑆪𑆡𑆳 𑆖 𑆱𑆢𑆳
𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆂 𑆠𑆡𑆳 𑆩𑆪𑆳 𑆮𑆴𑆠𑆠𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆱𑆤𑇀𑆢𑆾𑆲𑆼
𑆤𑆴𑆫𑇀𑆤𑆵𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆍𑆮𑆩𑆴𑆢𑆁 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆩𑆳𑆠𑇀𑆩𑆵𑆪𑆁 𑆱𑆢𑆳
𑆢𑆸𑆞𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆥𑆠𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆥𑆫𑆴𑆯𑆵𑆬𑇀𑆪𑆩𑆳𑆤𑆁 𑆩𑆳𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑇀𑆪𑆁 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆪𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮
𑆨𑆑𑇀𑆠𑆴𑆨𑆳𑆘𑆳𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆠 𑆍𑆮 𑆪𑆼 𑆱𑆢𑆳 𑆍𑆠𑆠𑇀𑆥𑆫𑆴𑆯𑆵𑆬𑆪𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆠𑆼 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆩𑆪𑆁
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆘𑆳𑆤𑆳𑆤𑆳 𑆘𑆵𑆮𑆤𑇀𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆩𑇀𑆤𑆳𑆠𑆳𑆂 𑇅 𑆪𑆼 𑆠𑆶 𑆤 𑆠𑆡𑆳 𑆠𑆼 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑆾
𑆮𑆴𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆁 𑆩𑆼𑆪𑆘𑆳𑆠𑆁 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆾 𑆧𑆢𑇀𑆣𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆂𑇆

𑆤 𑆖 𑆃𑆪𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆫𑆂 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆪𑆳𑆮𑆢𑇀 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀
𑆫𑆲𑆱𑇀𑆪𑆫𑆷𑆥𑆾 𑇁𑆱𑇀𑆠𑆵𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲

इह ईश्वराद्वयदर्शनस्य ब्रह्मवादिभ्यः अयमेव विशेषः  ।
यथा
 सृष्टिसंहारकर्तारं विलयस्थितिकारकम्  ।
अनुग्रहकरं देवं प्रणतार्तिविनाशनम् ॥इति
श्रीमत्स्वच्छन्दादिशासनोक्तनीत्या सदा पञ्चविधकृत्यकारित्वं चिदात्मनो
भगवतः । यथा च भगवान्शुद्धेतराध्वस्फारणक्रमेण
स्वरूपविकासरूपाणि सृष्ट्यादीनि करोति तथा संकुचितचिच्छक्त्या
संसारभूमिकायाम् अपि पञ्चकृत्यानि
विधत्ते । तथा हि

तदेवं व्यवहारे ऽपि प्रभुर्देहादिम् आविशन्  ।
भान्तम् वान्तरर्थौघमिच्छया भासयेद्बहिः॥

इति प्रत्यभिज्ञाकारिकोक्तार्थदृष्ट्या देहप्राणादिपदमाविशन् चिद्रूपो
महेश्वरो बहिर्मुखीभावावसरे नीलादिकमर्थं नियतदेशकालादितया यदा
आभासयति तदा नियतदेशकालाद्याभासांशे अस्य स्रष्टृता  ।
अन्यदेशकालाद्याभासांशे अस्य संहर्तृता  ।
नीलाद्याभासांशे स्थापकता । भेदेन आभासांशे विलयकारिता  ।
प्रकाशैक्येन प्रकाशने अनुग्रहीतृता । यथा च सदा
पञ्चविधकृत्यकारित्वं भगवतः तथा मया वितत्य स्पन्दसन्दोहे
निर्नीतम् । एवमिदं पञ्चविधकृत्यकारित्वमात्मीयं सदा
दृढप्रतिपत्त्या परिशील्यमानं माहेश्वर्यं उन्मीलयत्येव
भक्तिभाजाम् । अत एव ये सदा एतत्परिशीलयन्ति ते स्वरूपविकासमयं
विश्वं जानाना जीवन्मुक्ता इत्याम्नाताः । ये तु न तथा ते सर्वतो
विभिन्नं मेयजातं पश्यन्तो बद्धात्मनः॥

न च अयम् एव प्रकारः पञ्चविधकृत्यकारित्वे यावद् अन्यो ऽपि कश्चित्
रहस्यरूपो ऽस्तीत्याह

Iha īśvarādvayadarśanasya brahmavādibhyaḥ ayameva viśeṣaḥ  |
Yathā
 Sṛṣṭisaṃhārakartāraṃ vilayasthitikārakam  |
Anugrahakaraṃ devaṃ praṇatārtivināśanam || iti
Śrīmatsvacchandādiśāsanoktanītyā sadā pañcavidhakṛtyakāritvaṃ cidātmano
Bhagavataḥ | Yathā ca bhagavānśuddhetarādhvasphāraṇakrameṇa
Svarūpavikāsarūpāṇi sṛṣṭyādīni karoti tathā saṃkucitacicchaktyā
Saṃsārabhūmikāyām api pañcakṛtyāni
Vidhatte | Tathā hi

Tadevaṃ vyavahāre 'pi prabhurdehādim āviśan  |
Bhāntam vāntararthaughamicchayā bhāsayedbahiḥ ||

Iti pratyabhijñākārikoktārthadṛṣṭyā dehaprāṇādipadamāviśan cidrūpo
Maheśvaro bahirmukhībhāvāvasare nīlādikamarthaṃ niyatadeśakālāditayā yadā ābhāsayati tadā niyatadeśakālādyābhāsāṃśe asya sraṣṭṛtā  |
Anyadeśakālādyābhāsāṃśe asya saṃhartṛtā  |
Nīlādyābhāsāṃśe sthāpakatā | Bhedena ābhāsāṃśe vilayakāritā  |
Prakāśaikyena prakāśane anugrahītṛtā | Yathā ca sadā
Pañcavidhakṛtyakāritvaṃ bhagavataḥ tathā mayā vitatya spandasandohe
Nirnītam | Evamidaṃ pañcavidhakṛtyakāritvamātmīyaṃ sadā
Dṛḍhapratipattyā pariśīlyamānaṃ māheśvaryaṃ unmīlayatyeva
Bhaktibhājām | Ata eva ye sadā etatpariśīlayanti te svarūpavikāsamayaṃ
Viśvaṃ jānānā jīvanmuktā ityāmnātāḥ | Ye tu na tathā te sarvato
Vibhinnaṃ meyajātaṃ paśyanto baddhātmanaḥ ||

Na ca ayam eva prakāraḥ pañcavidhakṛtyakāritve yāvad anyo 'pi kaścit
Rahasyarūpo 'stītyāha

Ez (ayam) itt (iha) az egyetlen (eva) különbség (viśeṣaḥ) az Úr nem-duális Doktrínája (īśvara-advaya-darśanasya) és Brahman követőinek (a doktrínája) között --vagyis a Śaivizmus és a Vedānta között-- (brahma-vādibhyaḥ). Ahogy ez korábban kifejtésre került (yathā):

„Az Úr (devam) a ’megnyilvánulás, fenntartás, visszavonás, elfedés (és) Kegyelem végrehajtója’ (sṛṣṭi-saṃhāra-kartāram...vilaya-sthiti-kārakam...anugraha-karam). (Ő) szünteti meg az (Őt) imádók szenvedését (praṇata-ārti-vināśanam...iti).”

A már korábban említett Dicsőséges Svacchandatantra, és más szövegek Tanításai szerint (śrimat-svacchanda-ādi-śāsana-ukta-nītyā), az ’Öt Aktus véghezvitelének Képessége’ (pañca-vidha-kṛtya-kāritvam) mindig (sadā) az Úrhoz tartozik (bhagavataḥ) (Ki) Maga a Tudatosság (cit-ātmanaḥ).

Továbbá (ca) mivel (yathā...tathā) az Úr (bhagavān) hajtja végre (karoti) a megnyilvánítást, és a többit (sṛṣṭi-ādīni) (, ami) felfedi a saját Esszenciális Természetét (svarūpa-vikāsa-rūpāṇi) az által, hogy fokozatosan láthatóvá teszi a tiszta és tisztátalan utakat (śuddha-itara-adhva-sphāraṇa-krameṇa), (így Ő) hajtja végre (vidhatte) az Öt Aktust (pañca-kṛtyāni) még (api) a saṃsāra szintjén is (saṃsāra-bhūmikāyām) az (Ő) korlátozott Tudatosságának Ereje által (saṃkucita-cit-śaktyā).

Valamint (tathā):

„Következésképpen (tat…evam) az Úr (prabhuḥ), (az által, hogy) belép (āviśan) a testbe (deha-ādim) még (api) a világi aktivitás során is (vyavahāre), csupán (eva) (azon) belső objektumok áradatának sokaságát (bhāntam…antar-artha-ogham) nyilvánítja meg (bhāsayet) külsőként (bahiḥ) a Teremtő Akarateje révén (melyek Rajta nyugszanak) (icchayā...iti).”

/Īśvarapratyabhijñākāikā 1.6.7/

A Pratyabhijñākārikā-ban említett nézőpont szerint (pratyabhijñākārikā-ukta-artha-dṛṣṭyā), a Hatalmas Úr (maha-īśvaraḥ) (-Ki Maga) a Tudatosság (cit-rūpaḥ)- belép (āviśan) a test, életerő, és a többi körébe (deha-prāṇa-ādi-padam) a kifelé fordulása közben (bahiḥ-mukhī-bhāva-avasare) (és) causes (ābhāsayati) olyan objektumokat (artham) mint, kék, és a többi (nīla-ādikam) nyilvánít meg meghatározott helyen és időben (ābhāsayati...niyata-deśa-kāla-āditayā).

Mikor (yadā) (egy objektum megnyilvánul) egy meghatározott helyen és időben (niyata-deśa-kāla-ādya-ābhāsa-aṃśe), az (tadā) az Ő (asya) ’kreativitása’ avagy ’a megnyilvánító/kiterjesztő Aktusa’ (sraṣṭṛtā).

(Míg egy objektum megnyilvánítása) egy másik helyen és időben (anya-deśa-kāla-ādya-ābhāsa-āṃśe) az Ő (asya) ’pusztító Aktusa’ (saṃhartṛtā).

Mikor a kék és más (objectumok) megnyilvánultak, vagyis láthatóak (nīla-ādi-ābhāsa-āṃśe), (az az Ő) ’fenntartó Aktusa’ (sthāpakatā).

Mikor a megnyilvánulás (ābhāsa-āṃśe) különbségeket (láttat) (bhedena), (az az Ő) ’elfedő Aktusa’ (vilaya-kāritā).

(Ám) amikor minden egy Prakāśa-val avagy a Fénnyel (prakāśa-aikyena), (az az Ő) ’Kegyelem Adományozó Aktusa’ (anugrahītṛtā).

Továbbá (ca) mivel (yathā...tathā) az Úr (bhagavataḥ) mindig (sadā) az Öt Aktus végrehajtója (pañca-vidha-kṛtya-kāritvam), én magam (mayā) kifejtettem (vitatya) (és) összefoglaltam (nirnītam) (ugyanezt) a Spandasaṃdoha-ban (spanda-sandohe).

Következésképp (evam), az Öt Aktus végrehajtásának ezen képessége (idam...pañca-vidha-kṛtya-kāritvam) mindig (sadā) az egyén sajátja (ātmīyam). Meg kell érteni (, hogy ez) (pariśīlyamānam) a Nagy Úrhoz tartozik (māhā-īśvaryam). (Ezen tény) szilárd megértésén keresztül (az) (dṛḍha-pratipattyā) felfedi (ezen Titkot) (unmīlayati...eva) a törekvő számára (bhakti-bhājām).

Ennélfogva (ataḥ...eva), azok (te) akik (ye) szüntelen próbálják megérteni (pariśīlayanti), hogy a világ (viśvam) az egyén Esszenciális Természetének Kiterjedéséből áll (svarūpa-vikāsa-mayam) (és) sikerrel járnak (jānānāḥ), úgy nevezettek, mint az ’életükben Felszabadultak’ ebben a Hagyományban (jīvan-muktāḥ...iti...āmnātāḥ).

Ámbár azok, akik nem (ye...tu...na...tathā...te), mindig és mindenfelé (sarvataḥ) különbséget (vibhinnam) látnak (paśyantaḥ) lévén (a tudásuk) objektumokból származik (meya-jātam). A kötöttségben (lévő) lelkeknek (ez a jellemzője) (baddha-ātmanaḥ). ||

Továbbá (ca) ez (ayam) nem az egyetlen (eva) módja, hogy kifejtsük (prakāraḥ) az Öt Aktus Végrehajtását (pañca-vidha-kṛtya-kāritve). Létezik (yāvat...asti) egy másik (anyaḥ...api), egy titkos mód (kaścit...rahasya-rūpaḥ). Így a következőt állítjuk (iti...āha):

Ābhāsanaraktivimarśanabījāvasthāpanavilāpanatastāni || 11 ||

Ezek (tāni) az Ābhāsanam, Raktiḥ, Vimarśanam, Bījāvasthāpanam (és) Vilāpanam avagy (az objektumok) Megvilágítása, (azok) Élvezete, (azokról való) Éberség, (a saṃsāra) magvainaik Elhitnése (és) a Visszavonása (ābhāsana-rakti-vimarśana-bīja-avasthāpana-vilāpanataḥ). || 11 ||

𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆳𑆤𑆴 𑆑𑆫𑆾𑆠𑆴 𑆅𑆠𑆴 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆠𑆂 𑆱𑆁𑆧𑆣𑇀𑆪𑆠𑆼  𑇅
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆤𑇀𑆩𑆲𑆳𑆫𑇀𑆡𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑇀𑆪𑆳 𑆢𑆸𑆓𑆳𑆢𑆴𑆢𑆼𑆮𑆵𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆟𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆪𑆢𑇀𑆪𑆢𑆳𑆨𑆳𑆠𑆴 𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆱𑆸𑆘𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇅
𑆠𑆡𑆳 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆼 𑆥𑆢𑆼 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆪𑆢𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆯𑆳𑆤𑇀𑆠𑆤𑆴𑆩𑆼𑆰𑆁 𑆑𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀𑆑𑆳𑆬𑆁 𑆫𑆘𑇀𑆪𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆢𑆼𑆮𑇀𑆪𑆳
𑆠𑆠𑇀 𑆱𑇀𑆡𑆥𑇀𑆪𑆠𑆼  𑇅
𑆖𑆩𑆠𑇀𑆑𑆳𑆫𑆳𑆥𑆫𑆥𑆫𑇀𑆪𑆳𑆪𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆤𑆱𑆩𑆪𑆼 𑆠𑆶 𑆱𑆁𑆲𑇀𑆫𑆴𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆫𑆳𑆩𑆼𑆤

𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆮𑆘𑇀𑆫𑆼𑆟𑆳𑆥𑇀𑆪𑆤𑇀𑆪𑆽𑆫𑆨𑆼𑆢𑇀𑆪𑆾 𑆨𑆼𑆢𑆨𑆷𑆣𑆫𑆂  𑇅
𑆥𑆫𑆳𑆩𑆸𑆰𑇀𑆛𑆯𑇀𑆖 𑆤𑆰𑇀𑆛𑆯𑇀𑆖 𑆠𑇀𑆮𑆢𑇀𑆨𑆑𑇀𑆠𑆴𑆧𑆬𑆯𑆳𑆬𑆴𑆨𑆴𑆂 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆪𑆢𑆳 𑆠𑆶 𑆱𑆁𑆲𑇀𑆫𑆴𑆪𑆩𑆳𑆟𑆩𑆥𑆴 𑆍𑆠𑆢𑆤𑇀𑆠𑆂 𑆮𑆴𑆖𑆴𑆠𑇀𑆫𑆳𑆯𑆕𑇀𑆑𑆳𑆢𑆴𑆱𑆁𑆱𑇀𑆑𑆳𑆫𑆁 𑆄𑆣𑆠𑇀𑆠𑆼
𑆠𑆢𑆳 𑆠𑆠𑇀𑆥𑆶𑆤𑆫𑆶𑆢𑇀𑆨𑆮𑆴𑆰𑇀𑆪𑆠𑇀 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆧𑆵𑆘𑆨𑆳𑆮𑆩𑆳𑆥𑆤𑇀𑆤𑆁
𑆮𑆴𑆬𑆪𑆥𑆢𑆩𑆣𑇀𑆪𑆳𑆫𑆾𑆥𑆴𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆢𑆳 𑆥𑆶𑆤𑆂 𑆠𑆠𑇀 𑆠𑆡𑆳𑆤𑇀𑆠𑆂𑆱𑇀𑆡𑆳𑆥𑆴𑆠𑆁 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆢𑇀𑆮𑆳𑆤𑆶𑆨𑆷𑆪𑆩𑆳𑆤𑆩𑇀
𑆍𑆮 𑆲𑆜𑆥𑆳𑆑𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟𑆳𑆬𑆁𑆓𑇀𑆫𑆳𑆱𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆖𑆴𑆢𑆓𑇀𑆤𑆴𑆱𑆳𑆢𑇀𑆨𑆳𑆮𑆩𑇀
𑆄𑆥𑆢𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆠𑆢𑆳 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆠𑆳𑆥𑆳𑆢𑆤𑆼𑆤 𑆃𑆤𑆶𑆓𑆸𑆲𑇀𑆪𑆠 𑆍𑆮 𑇅 𑆆𑆢𑆸𑆯𑆁 𑆖
𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆢𑆳 𑆱𑆤𑇀𑆤𑆴𑆲𑆴𑆠𑆩𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆱𑆢𑇀𑆓𑆶𑆫𑆷𑆥𑆢𑆼𑆯𑆁 𑆮𑆴𑆤𑆳 𑆤
𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆠 𑆅𑆠𑆴 𑆱𑆢𑇀𑆓𑆶𑆫𑆶𑆱𑆥𑆫𑇀𑆪𑆽𑆮 𑆍𑆠𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆡𑆳𑆫𑇀𑆡𑆩𑆤𑆶𑆱𑆫𑇀𑆠𑆮𑇀𑆪𑆳𑇆
𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆥𑆶𑆤𑆂 𑆱𑆢𑇀𑆓𑆶𑆫𑆷𑆥𑆢𑆼𑆯𑆁 𑆮𑆴𑆤𑆳 𑆍𑆠𑆠𑇀𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆤𑆳𑆱𑇀𑆠𑆴
𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳𑆮𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆴𑆠𑆱𑇀𑆮𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆨𑆴𑆂 𑆤𑆴𑆘𑆳𑆨𑆴𑆂 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆨𑆴𑆂 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆠𑆠𑇀𑆮𑆁
𑆨𑆮𑆠𑆵𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲

पञ्चविधकृत्यानि करोति इति पूर्वतः संबध्यते  ।
श्रीमन्महार्थदृष्ट्या दृगादिदेवीप्रसरणक्रमेण यद्यदाभाति तत्तत्सृज्यते ।
तथा सृष्टे पदे तत्र यदा प्रशान्तनिमेषं कंचित्कालं रज्यति तदा स्थितिदेव्या
तत् स्थप्यते  ।
चमत्कारापरपर्यायविमर्शनसमये तु संह्रियते । यथोक्तं श्रीरामेन

समाधिवज्रेणाप्यन्यैरभेद्यो भेदभूधरः  ।
परामृष्टश्च नष्टश्च त्वद्भक्तिबलशालिभिः ॥इति ।

यदा तु संह्रियमाणमपि एतदन्तः विचित्राशङ्कादिसंस्कारं आधत्ते
तदा तत्पुनरुद्भविष्यत् संसारबीजभावमापन्नं
विलयपदमध्यारोपितम् । यदा पुनः तत् तथान्तःस्थापितं अन्यद्वानुभूयमानम्
एव हठपाकक्रमेणालंग्रासयुक्त्या चिदग्निसाद्भावम्
आपद्यते तदा पूर्णतापादनेन अनुगृह्यत एव । ईदृशं च
पञ्चविधकृत्यकारित्वं सर्वस्य सदा सन्निहितम् अपि सद्गुरूपदेशं विना न
प्रकाशत इति सद्गुरुसपर्यैव एतत्प्रथार्थमनुसर्तव्या॥
यस्य पुनः सद्गुरूपदेशं विना एतत्परिज्ञानं नास्ति
तस्यावच्छादितस्वस्वरूपाभिः निजाभिः शक्तिभिः व्यामोहितत्वं
भवतीत्याह

Pañcavidhakṛtyāni karoti iti pūrvataḥ saṃbadhyate  |
Śrīmanmahārthadṛṣṭyā dṛgādidevīprasaraṇakrameṇa yadyadābhāti tattatsṛjyate | Tathā sṛṣṭe pade tatra yadā praśāntanimeṣaṃ kaṃcitkālaṃ rajyati tadā sthitidevyā tat sthapyate  |
Camatkārāparaparyāyavimarśanasamaye tu saṃhriyate | Yathoktaṃ śrīrāmena

Samādhivajreṇāpyanyairabhedyo bhedabhūdharaḥ  |
Parāmṛṣṭaśca naṣṭaśca tvadbhaktibalaśālibhiḥ || iti |

Yadā tu saṃhriyamāṇamapi etadantaḥ vicitrāśaṅkādisaṃskāraṃ ādhatte
Tadā tatpunarudbhaviṣyat saṃsārabījabhāvamāpannaṃ
Vilayapadamadhyāropitam | Yadā punaḥ tat tathāntaḥsthāpitaṃ anyadvānubhūyamānam eva haṭhapākakrameṇālaṃgrāsayuktyā cidagnisādbhāvam
Āpadyate tadā pūrṇatāpādanena anugṛhyata eva | Īdṛśaṃ ca
Pañcavidhakṛtyakāritvaṃ sarvasya sadā sannihitam api sadgurūpadeśaṃ vinā na prakāśata iti sadgurusaparyaiva etatprathārthamanusartavyā ||
Yasya punaḥ sadgurūpadeśaṃ vinā etatparijñānaṃ nāsti
Tasyāvacchāditasvasvarūpābhiḥ nijābhiḥ śaktibhiḥ vyāmohitatvaṃ
Bhavatītyāha

„(Ő) hajtja végre az Öt Aktust (pañca-vidha-kṛtyāni...karoti)”. Ez (iti) korábban (pūrvataḥ) kifejtésre került --vagyis a jelen témakör kapcsolódik a korábban kifejtett tanításhoz. -- (saṃbadhyate).

A Legtiszteletreméltóbb Mahārtha (avagy a Krama) rendszer Nézőpontja szerint (śrīmat-mahārtha-dṛṣṭyā):

’Bármi (yat)... (yat) jelenjen is meg (ābhāti) a látás (és a többi tapasztaló) Istennő fokozatos működésén keresztül (dṛś-ādi-devī-prasaraṇa-krameṇa), az (tat...tat) (úgy nevezett, mint) ’a megnyilvánult’ (sṛjyate). (Ez az Ābhāsanam avagy Megnyilvánulás).

Továbbá (tathā), mikor (yadā) (egy objektum) megnyilvánul (sṛṣṭe...pade...tatra), (és valaki) örömét leli (rajyati) (annak) tapasztalásában (kaṃcit) egy ideig (kālam) a szemei becsukása nélkül (praśānta-nimeṣam), akkor (tadā) azt (az objektumot) (tat) ’Sthitidevī’ avagy a Fenntartás Úrnője (sthiti-devyā) tartja fenn (sthapyate). (Ez a Raktiḥ avagy az Élvezet vagy más néven Fenntartás).

Ellenben (tu) ’Vimarśanam’-ban --vagyis Megragadásban avagy Éberségben--, aminek szinonímája ebben a kontextusban a ’Camatkāra’ avagy az ’Ámulat’ (camat-kāra-apara-paryāya-vimarśana-samaye), (az objektum) Visszavonásra kerül (a Tapasztaló szubjektumba) (saṃhriyate). (Ez a Vimarśanam avagy a Visszavonás).

Ahogy ezt a Nagyra becsült Rāma (śrī-rāmena) kifejtette (yathā-uktam):

„A különbségek hegye (bheda-bhū-dharaḥ) mások által (anyaiḥ) el nem pusztítható (abhedyaḥ), még (api) a Samādhi Villámaival sem (samādhi-vajreṇa), (ellenben, ha) azt úgy látják, mint Saját Énünket (parāmṛṣṭaḥ), akkor (ca...ca) (ily módon) megsemmítik (naṣṭaḥ) azok, kik a Hozzád (vagyis az Úrhoz) való Odaadás Erejével bírnak (tvat-bhakti-bala-śālibhiḥ).„

De (tu) amikor (yadā) ez (etat) visszavonásra kerül (saṃhriyamāṇam), belül (antaḥ) különböző kételyek és hasonlók benyomását (vicitra-āśaṅkā-ādi-saṃskāram) kelti (ādhatte). Ezután (tadā) ezek a benyomások (tat) ismét (punaḥ)feltárulnak (udbhaviṣyat) (, és ez úgy nevezett, mint ) ’a saṃsāra --vagyis a mentális vándorlás-- magvainak (saṃsāra-bīja-bhāvam) Vetése (āpannam)’, (ami) a ’Vilaya’ avagy ’Elfedés’ állapotát helyezik a középpontba (vilaya-pada-madhya-āropitam).

Továbbá (punaḥ), amikor (valaki) (yadā) ezt (a dualitást) (tat) vagy (vā) bármi mást (anyat) belül (antaḥ) tartja fent (sthāpitam) (és) azon a folyamaton keresztül megtapasztalja meg, (melyet úgy neveznek) ’haṭhapāka’ avagy ’azonnali elnyelés’ (anubhūyamānam...eva...haṭha-pāka-krameṇa) az ’alaṃgrāsa’ avagy ’az egyén saját Énjébe való teljes beolvadás’ eszköze révén (alaṃgrāsa-yuktyā), akkor (tadā) eléri (āpadyate) a Cidagni-vel avagy a a Tudatosság Tüzével való Azonosságot (cit-agni-sādbhāvam). (Ez) nem más, mint az ’Anugraha’ avagy a ’Kegyelem adományozása’ (anugṛhyataḥ...eva), (mivel Ez úgy kerül felismerésre), mint a Tökéletesség vagy Teljesség Állapota (pūrṇatā-pādanena).

Valamint (ca) ’az Öt Aktus végrehajtásának eme Képessége’ (īdṛśam...añca-vidha-kṛtya-kāritvam) bár (api) szüntelen (sadā) elérhető (sannihitam) mindenki számára (sarvasya), (ezt) nem (értik) (na) tisztán (prakāśataḥ) a Satguru instrukciói (sat-guru-upadeśam) nélkül (vinā). Ez a következőt jelenti (iti): egy Satguru Lábának imádata (sat-guru-saparyā...eva) szükségszerű (anusartavyā), hogy (eme tényt helyesen) tapasztalhassa meg (etat-prathā-artham).

Ismét (punaḥ):

Aki (yasya...tasya) nem bír tökéletes megértéssel (ezen ténnyel) kapcsolatosan, (lévén) (etat-parijñānam...na...asti) nem rendelkezik (vinā) egy Satguru instrukcióival (sat-guru-upadeśam), azt megvadítják (vyāmohitatvam...bhavati) a saját (nijābhiḥ) Śakti-jai (śaktibhiḥḥ) (akik) elfedi a saját Esszenciális Természetét (avacchādita-sva-svarūpābhiḥ).

Így (iti) a következőt állítjuk (āha):

Tadaparijñāne svaśaktibhirvyāmohitatā saṃsāritvam || 12 ||

Saṃsārin-nak vagy újjászülető létezőnek (saṃsāritvam) lenni (nem más, mint) megzavarodottnak lenni (vyāmohitatā) az egyén saját Śakti-jai által (sva-śaktibhiḥ), amikor ez a (tény) nem ismert (tat-aparijñāne). || 12 ||

𑆠𑆱𑇀𑆪𑆽𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆢𑆳 𑆱𑆁𑆨𑆮𑆠𑆂 𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆃𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆼
𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑆳𑆠𑆲𑆼𑆠𑆶𑆑𑆱𑇀𑆮𑆧𑆬𑆾𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆤𑆳𑆨𑆳𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆃𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆤𑆼 𑆱𑇀𑆮𑆨𑆴𑆂 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆨𑆴𑆂
𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆠𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆮𑆴𑆮𑆴𑆣𑆬𑆿𑆑𑆴𑆑𑆯𑆳𑆱𑇀𑆠𑇀𑆫𑆵𑆪𑆯𑆕𑇀𑆑𑆳𑆯𑆕𑇀𑆑𑆑𑆵𑆬𑆴𑆠𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆪𑆠𑇀 𑆅𑆢𑆩𑇀 𑆍𑆮
𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆢𑇀 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆱𑆫𑇀𑆮𑆮𑆵𑆫𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆼

𑆃𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆖𑇀𑆗𑆕𑇀𑆑𑆠𑆼 𑆬𑆾𑆑𑆱𑇀𑆠𑆠𑆂 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆯𑇀𑆖 𑆱𑆁𑆲𑆸𑆠𑆴𑆂 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳 𑆮𑆫𑇀𑆟𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆳𑆂 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆼 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆼 𑆮𑆫𑇀𑆟𑆳𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆳𑆂 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑆖 𑇅

𑆠𑆡𑆳 𑆲𑆴 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆳𑆠𑇀 𑆃𑆮𑇀𑆪𑆠𑆴𑆫𑆴𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆾𑆢𑆴𑆠𑆩𑆲𑆳𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆫𑆷𑆥𑆳
𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳𑆲𑆁𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆩𑆪𑆵 𑆪𑆼𑆪𑆁 𑆥𑆫𑆳𑆮𑆳𑆑𑇀𑆗𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂
𑆄𑆢𑆴𑆑𑇀𑆰𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆷𑆥𑆳𑆯𑆼𑆰𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆖𑆑𑇀𑆫𑆓𑆫𑇀𑆨𑆴𑆟𑆵 𑆱𑆳 𑆠𑆳𑆮𑆠𑇀
𑆥𑆯𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆵𑆩𑆣𑇀𑆪𑆩𑆳𑆢𑆴𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆁 𑆨𑆳𑆱𑆪𑆠𑆴  𑇅
𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆖 𑆥𑆫𑆳𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆃𑆥𑇀𑆫𑆡𑆪𑆤𑇀𑆠𑆵 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆶𑆂
𑆃𑆱𑇀𑆦𑆶𑆛𑆳𑆱𑆳𑆣𑆳𑆫𑆟𑆳𑆫𑇀𑆡𑆳𑆮𑆨𑆳𑆱𑆫𑆷𑆥𑆳𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆑𑇀𑆰𑆟𑆁 𑆤𑆮𑆤𑆮𑆳𑆁 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆩𑆶𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆪𑆠𑆴 𑇅
𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆳𑆩𑆥𑆴 𑆖 𑆃𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆨𑆷𑆩𑆴𑆁 𑆠𑆢𑆳𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆴𑆠𑆳𑆩𑆼𑆮 𑆢𑆫𑇀𑆯𑆪𑆠𑆴  𑇅
𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆖 𑆧𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆩𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆢𑆼𑆮𑆠𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆴𑆠𑆑𑆑𑆳𑆫𑆳𑆢𑆴𑆮𑆴𑆖𑆴𑆠𑇀𑆫𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆨𑆴𑆂 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆠𑆾
𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆢𑆴𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆁 𑆃𑆮𑆯𑆁 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳𑆤𑆁 𑆩𑆤𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆩𑆷𑆞𑆘𑆤𑆂  𑇅
𑆧𑇀𑆫𑆳𑆲𑇀𑆩𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆢𑆼𑆮𑇀𑆪𑆂 𑆥𑆯𑆶𑆢𑆯𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆨𑆼𑆢𑆮𑆴𑆰𑆪𑆼 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆵 𑆃𑆨𑆼𑆢𑆮𑆴𑆰𑆪𑆼 𑆖
𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆡𑆪𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆂 𑆥𑆫𑆴𑆩𑆴𑆠𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆥𑆳𑆠𑇀𑆫𑆠𑆳𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆱𑆁𑆥𑆳𑆢𑆪𑆤𑇀𑆠𑆴  𑇅
𑆥𑆠𑆴𑆢𑆯𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆠𑆶 𑆨𑆼𑆢𑆼 𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆁 𑆃𑆨𑆼𑆢𑆼 𑆖 𑆱𑆫𑇀𑆓𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆵 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆛𑆪𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆂
𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆁 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆤𑆴𑆫𑇀𑆲𑇀𑆫𑆳𑆱𑆤𑆼𑆤 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆢𑇀𑆨𑆽𑆫𑆮𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆳𑆤𑆶𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆩𑆪𑆵𑆁
𑆩𑆲𑆠𑆵𑆩𑇀 𑆃𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆨𑆷𑆩𑆴𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆪𑆤𑇀𑆠𑆴 𑇅

𑆱𑆫𑇀𑆮𑆾 𑆩𑆩𑆳𑆪𑆁 𑆮𑆴𑆨𑆮 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮𑆁 𑆥𑆫𑆴𑆘𑆳𑆤𑆠𑆂  𑇅
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆼 𑇁𑆥𑆴 𑆩𑆲𑆼𑆯𑆠𑆳 [𑇑𑇕]𑇆

𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆫𑆷𑆥𑆳𑆁 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆳𑆮𑆼𑆯𑆩𑆓𑇀𑆤𑆳𑆁 𑆯𑆶𑆢𑇀𑆣𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆩𑇀 𑆇𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆪𑆤𑇀𑆠𑆴  𑇅
𑆠𑆠𑆂 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆤𑆵𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆠𑆠𑆽𑆮 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆩𑇀  𑇅
𑆑𑆴𑆁 𑆖 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆵 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆮𑆩𑆤𑆳𑆠𑇀𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆮𑆳𑆩𑆳𑆖𑆳𑆫𑆠𑇀𑆮𑆳𑆖𑇀𑆖
𑆮𑆳𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆳 𑆱𑆠𑆵 𑆒𑆼𑆖𑆫𑆵𑆓𑆾𑆖𑆫𑆵𑆢𑆴𑆑𑇀𑆖𑆫𑆵𑆨𑆷𑆖𑆫𑆵𑆫𑆷𑆥𑆽𑆂 𑆃𑆯𑆼𑆰𑆽𑆂
𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆤𑇀𑆠𑆂𑆑𑆫𑆟𑆧𑆲𑆴𑆰𑇀𑆑𑆫𑆟𑆨𑆳𑆮𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆽𑆂 𑆥𑆫𑆴𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆤𑇀𑆠𑆵 𑆥𑆯𑆶𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆪𑆳𑆁
𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆥𑆢𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆳
𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑇀𑆮𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆑𑆬𑆳𑆢𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆳 𑆒𑆼𑆖𑆫𑆵𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆟
𑆓𑆾𑆥𑆴𑆠𑆥𑆳𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆴𑆑𑆖𑆴𑆢𑇀𑆓𑆓𑆤𑆖𑆫𑆵𑆠𑇀𑆮𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆖𑆑𑆱𑇀𑆠𑆴  𑇅
𑆨𑆼𑆢𑆤𑆴𑆯𑇀𑆖𑆪𑆳𑆨𑆴𑆩𑆳𑆤𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆤𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆳𑆤𑇀𑆠𑆂𑆑𑆫𑆟𑆢𑆼𑆮𑆵𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆓𑆾𑆖𑆫𑆵𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆤
𑆓𑆾𑆥𑆴𑆠𑆳𑆨𑆼𑆢𑆤𑆴𑆯𑇀𑆖𑆪𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆥𑆳𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆴𑆑𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆠𑆼  𑇅
𑆨𑆼𑆢𑆳𑆬𑆾𑆖𑆤𑆳𑆢𑆴𑆥𑇀𑆫𑆣𑆳𑆤𑆧𑆲𑆴𑆰𑇀𑆑𑆫𑆟𑆢𑆼𑆮𑆠𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆳 𑆖 𑆢𑆴𑆑𑇀𑆖𑆫𑆵𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆟
𑆓𑆾𑆥𑆴𑆠𑆳𑆨𑆼𑆢𑆥𑇀𑆫𑆡𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆥𑆳𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆴𑆑𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑇅 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑆾
𑆮𑇀𑆪𑆮𑆖𑇀𑆗𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳𑆨𑆳𑆱𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆳 𑆖 𑆨𑆷𑆖𑆫𑆵𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆟
𑆓𑆾𑆥𑆴𑆠𑆱𑆳𑆫𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆥𑆯𑆶𑆲𑆸𑆢𑆪𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆤𑆳
𑆨𑆳𑆠𑆴 𑇅 𑆥𑆠𑆴𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆠𑆶 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑇀𑆮𑆳𑆢𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆖𑆴𑆢𑇀𑆓𑆓𑆤𑆖𑆫𑆵𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤
𑆃𑆨𑆼𑆢𑆤𑆴𑆯𑇀𑆖𑆪𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆳 𑆓𑆾𑆖𑆫𑆵𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆃𑆨𑆼𑆢𑆳𑆬𑆾𑆖𑆤𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆳 𑆢𑆴𑆑𑇀𑆖𑆫𑆵𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆕𑇀𑆓𑆑𑆬𑇀𑆥𑆳𑆢𑇀𑆮𑆪𑆥𑇀𑆫𑆡𑆳𑆱𑆳𑆫𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆳 𑆖 𑆨𑆷𑆖𑆫𑆵𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆥𑆠𑆴𑆲𑆸𑆢𑆪𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆴𑆤𑆳
𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆖𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆱𑆲𑆘𑆖𑆩𑆠𑇀𑆑𑆳𑆫𑆥𑆫𑆴𑆘𑆤𑆴𑆠𑆳𑆑𑆸𑆠𑆑𑆳𑆢𑆫𑆼𑆟
𑆨𑆛𑇀𑆛𑆢𑆳𑆩𑆾𑆢𑆫𑆼𑆟 𑆮𑆴𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆑𑆼𑆰𑆶

𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳𑆮𑆖𑇀𑆗𑆴𑆤𑇀𑆤𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆧𑆲𑆴𑆰𑇀𑆑𑆫𑆟𑆨𑆳𑆮𑆓𑆳𑆂  𑇅
𑆮𑆳𑆩𑆼𑆯𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆂 𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆳𑆠𑇀 𑆱𑇀𑆪𑆶𑆫𑇀 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆧𑆤𑇀𑆣𑆢𑆳𑆂 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆍𑆮𑆁 𑆖 𑆤𑆴𑆘𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆠𑆠𑆽𑆮 𑆱𑆁𑆱𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆥𑆴 𑆖 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆂
𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆱𑇀𑆪 𑆱𑇀𑆮𑆳 𑆃𑆤𑆥𑆳𑆪𑆴𑆤𑆵 𑆍𑆑𑆽𑆮 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑇀𑆠𑆳𑆱𑆳𑆫𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳
𑆎𑆯𑇀𑆮𑆫𑇀𑆪𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑇅 𑆱𑆳 𑆪𑆢𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆓𑆾𑆥𑆪𑆴𑆠𑇀𑆮𑆳 𑆥𑆳𑆯𑆮𑆼 𑆥𑆢𑆼
𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆥𑆳𑆤𑆱𑆩𑆳𑆤𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆢𑆯𑆳𑆨𑆴𑆂 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆱𑆶𑆰𑆶𑆥𑇀𑆠𑆨𑆷𑆩𑆴𑆨𑆴𑆂
𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆥𑆶𑆫𑇀𑆪𑆰𑇀𑆛𑆑𑆑𑆬𑆳𑆨𑆴𑆯𑇀𑆖 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆪𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆠𑆢𑇀𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆠𑆠𑆳
𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆢𑆳 𑆠𑆶 𑆩𑆣𑇀𑆪𑆣𑆳𑆩𑆾𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆳𑆩𑆶𑆢𑆳𑆤𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆱𑆳𑆫𑆳𑆁
𑆖 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆤𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆁 𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆢𑆯𑆳𑆫𑆷𑆥𑆳𑆁 𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑆵𑆠𑆢𑆯𑆳𑆫𑆷𑆥𑆳𑆁 𑆖 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆔𑆤𑆳𑆁
𑆇𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆪𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑇀𑆪𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆪𑆳𑆩𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆥𑆠𑆴𑆢𑆯𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆘𑆵𑆮𑆤𑇀𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀𑆨𑆮𑆠𑆴  𑇅
𑆍𑆮𑆁 𑆠𑇀𑆫𑆴𑆣𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆠𑆠𑆳 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆳  𑇅
𑆖𑆴𑆢𑇀𑆮𑆠𑇀 𑆅𑆠𑆴 𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆼 [𑇑𑇖] 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆾 𑆓𑆸𑆲𑆵𑆠𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆵 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆅𑆲
𑆠𑆶 𑆱𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆠𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆃𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑆅𑆠𑆴 𑆨𑆕𑇀𑆓𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆫𑆼𑆟
𑆇𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆍𑆮𑆁 𑆱𑆁𑆑𑆶𑆖𑆴𑆠𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆢𑆴𑆩𑆳𑆤𑆥𑆴 𑆪𑆢𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆠𑆾 𑆤
𑆨𑆮𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆃𑆪𑆁 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆵 𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆂 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆩𑇀𑆤𑆳𑆪𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳
𑆯𑆴𑆮𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑 𑆍𑆮 𑆅𑆠𑆴 𑆨𑆕𑇀𑆓𑇀𑆪𑆳 𑆤𑆴𑆫𑆷𑆥𑆴𑆠𑆁 𑆨𑆮𑆠𑆴  𑇅
𑆪𑆢𑆳𑆓𑆩𑆂

𑆩𑆤𑆶𑆰𑇀𑆪𑆢𑆼𑆲𑆩𑇀 𑆄𑆱𑇀𑆡𑆳𑆪 𑆗𑆤𑇀𑆤𑆳𑆱𑇀𑆠𑆼 𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆳𑆂 𑇅 𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆇𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀 𑆖 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆛𑆵𑆑𑆳𑆪𑆳𑆁 "𑆯𑆫𑆵𑆫𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆔𑆛𑆳𑆢𑇀𑆪𑆥𑆴 𑆮𑆳 𑆪𑆼
𑆰𑆛𑇀𑆠𑇀𑆫𑆴𑆁𑆯𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑆪𑆁 𑆯𑆴𑆮𑆫𑆷𑆥𑆠𑆪𑆳𑆥𑆯𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆠𑆼 𑇁𑆥𑆴 𑆱𑆴𑆣𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆴" 𑆅𑆠𑆴𑇆

𑆇𑆑𑇀𑆠𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆳𑆫𑇀𑆡𑆥𑇀𑆫𑆳𑆠𑆴𑆥𑆑𑇀𑆰𑇀𑆪𑆼𑆟 𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆁 𑆢𑆫𑇀𑆯𑆪𑆴𑆠𑆶𑆩𑇀 𑆄𑆲

तस्यैतस्य सदा संभवतः पञ्चविधकृत्यकारित्वस्य अपरिज्ञाने
शक्तिपातहेतुकस्वबलोन्मीलनाभावात् अप्रकाशने स्वभिः शक्तिभिः
व्यामोहितत्वं विविधलौकिकशास्त्रीयशङ्काशङ्ककीलितत्वं यत् इदम् एव
संसारित्वम् । तद् उक्तं श्रीसर्ववीरभट्टारके

अज्ञानाच्छङ्कते लोकस्ततः सृष्टिश्च संहृतिः । इति ।

मन्त्रा वर्णात्मकाः सर्वे सर्वे वर्णाः शिवात्मकाः । इति च ।

तथा हि चित्प्रकाशात् अव्यतिरिक्ता नित्योदितमहामन्त्ररूपा
पूर्णाहंविमर्शमयी येयं परावाक्छक्तिः
आदिक्षान्तरूपाशेषशक्तिचक्रगर्भिणी सा तावत्
पश्यन्तीमध्यमादिक्रमेण ग्राहकभूमिकां भासयति  ।
तत्र च परारूपत्वेन स्वरूपं अप्रथयन्ती मायाप्रमातुः
अस्फुटासाधारणार्थावभासरूपां प्रतिक्षणं नवनवां विकल्पक्रियामुल्लासयति ।
शुद्धामपि च अविकल्पभूमिं तदाच्छादितामेव दर्शयति  ।
तत्र च ब्राह्म्यादिदेवताधिष्ठितककारादिविचित्रशक्तिभिः व्यामोहितो
देहप्राणादिम् एव परिमितं अवशं आत्मानं मन्यते मूढजनः  ।
ब्राह्म्यादिदेव्यः पशुदशायां भेदविषये सृष्टिस्थिती अभेदविषये च
संहारं प्रथयन्त्यः परिमितविकल्पपात्रताम् एव संपादयन्ति  ।
पतिदशायां तु भेदे संहारं अभेदे च सर्गस्थिती प्रकटयन्त्यः
क्रमात् क्रमं विकल्पनिर्ह्रासनेन श्रीमद्भैरवमुद्रानुप्रवेशमयीं
महतीम् अविकल्पभूमिम् एव उन्मीलयन्ति ।

सर्वो ममायं विभव इत्येवं परिजानतः  ।
विश्वात्मनो विकल्पानां प्रसरे ऽपि महेशता [१५]॥

इत्यादिरूपां चिदानन्दावेशमग्नां शुद्धविकल्पशक्तिम् उल्लासयन्ति  ।
ततः उक्तनीत्या स्वशक्तिव्यामोहिततैव संसारित्वम्  ।
किं च चितिशक्तिरेव भगवती विश्ववमनात्संसारवामाचारत्वाच्च
वामेश्वर्याख्या सती खेचरीगोचरीदिक्चरीभूचरीरूपैः अशेषैः
प्रमात्रन्तःकरणबहिष्करणभावस्वभावैः परिस्फुरन्ती पशुभूमिकायां
शून्यपदविश्रान्ता
किंचित्कर्तृत्वाद्यात्मककलादिशक्त्यात्मना खेचरीचक्रेण
गोपितपारमार्थिकचिद्गगनचरीत्वस्वरूपेण चकस्ति  ।
भेदनिश्चयाभिमानविकल्पनप्रधानान्तःकरणदेवीरूपेण गोचरीचक्रेन
गोपिताभेदनिश्चयाद्यात्मकपारमार्थिकस्वरूपेण प्रकाशते  ।
भेदालोचनादिप्रधानबहिष्करणदेवतात्मना च दिक्चरीचक्रेण
गोपिताभेदप्रथात्मकपारमार्थिकस्वरूपेण स्फुरति । सर्वतो
व्यवच्छिन्नाभासस्वभावप्रमेयात्मना च भूचरीचक्रेण
गोपितसार्वात्म्यस्वरूपेण पशुहृदयव्यामोहिना
भाति । पतिभूमिकायां तु सर्वकर्तृत्वादिशक्त्यात्मकचिद्गगनचरीत्वेन
अभेदनिश्चयाद्यात्मना गोचरीत्वेन अभेदालोचनाद्यात्मना दिक्चरीत्वेन
स्वाङ्गकल्पाद्वयप्रथासारप्रमेयात्मना च भूचरीत्वेन पतिहृदयविकासिना
स्फुरति । तथा चोक्तं सहजचमत्कारपरिजनिताकृतकादरेण
भट्टदामोदरेण विमुक्तकेषु

पूर्णावच्छिन्नमात्रान्तर्बहिष्करणभावगाः  ।
वामेशाद्याः परिज्ञानाज्ञानात् स्युर् मुक्तिबन्धदाः ॥इति ।

एवं च निजशक्तिव्यामोहिततैव संसरित्वम् । अपि च चिदात्मनः
परमेश्वरस्य स्वा अनपायिनी एकैव स्फुरत्तासारकर्तृतात्मा
ऐश्वर्यशक्तिः । सा यदा स्वरूपं गोपयित्वा पाशवे पदे
प्राणापानसमानशक्तिदशाभिः जाग्रत्स्वप्नसुषुप्तभूमिभिः
देहप्राणपुर्यष्टककलाभिश्च व्यामोहयति तदा तद्व्यामोहितता
संसारित्वम् । यदा तु मध्यधामोल्लासामुदानशक्तिं विश्वव्याप्तिसारां
च व्यानशक्तिं तुर्यदशारूपां तुर्यातीतदशारूपां च चिदानन्दघनां
उन्मीलयति तदा देहाद्यवस्थायाम् अपि पतिदशात्मा जीवन्मुक्तिर्भवति  ।
एवं त्रिधा स्वशक्तिव्यामोहितता व्याख्याता  ।
चिद्वत् इति सूत्रे [१६] चित्प्रकाशो गृहीतसंकोचः संसारी इत्युक्तम् । इह
तु स्वशक्तिव्यामोहितत्वेन अस्य संसारित्वं भवति इति भङ्ग्यन्तरेण
उक्तम् । एवं संकुचितशक्तिः प्राणादिमानपि यदा स्वशक्तिव्यामोहितो न
भवति तदा अयं शरीरी परमेश्वरः इत्याम्नायस्थित्या
शिवभट्टारक एव इति भङ्ग्या निरूपितं भवति  ।
यदागमः

मनुष्यदेहम् आस्थाय छन्नास्ते परमेश्वराः । इति ।

उक्तम् च प्रत्यभिज्ञाटीकायां "शरीरम् एव घटाद्यपि वा ये
षट्त्रिंशत्तत्त्वमयं शिवरूपतयापश्यन्ति ते ऽपि सिध्यन्ति" इति॥

उक्तसूत्रार्थप्रातिपक्ष्येण तत्त्वदृष्टिं दर्शयितुम् आह

Tasyaitasya sadā saṃbhavataḥ pañcavidhakṛtyakāritvasya aparijñāne
Śaktipātahetukasvabalonmīlanābhāvāt aprakāśane svabhiḥ śaktibhiḥ
Vyāmohitatvaṃ vividhalaukikaśāstrīyaśaṅkāśaṅkakīlitatvaṃ yat idam eva
Saṃsāritvam | Tad uktaṃ śrīsarvavīrabhaṭṭārake

Ajñānācchaṅkate lokastataḥ sṛṣṭiśca saṃhṛtiḥ | Iti |

Mantrā varṇātmakāḥ sarve sarve varṇāḥ śivātmakāḥ | Iti ca |

Tathā hi citprakāśāt avyatiriktā nityoditamahāmantrarūpā
Pūrṇāhaṃvimarśamayī yeyaṃ parāvākchaktiḥ
Ādikṣāntarūpāśeṣaśakticakragarbhiṇī sā tāvat
Paśyantīmadhyamādikrameṇa grāhakabhūmikāṃ bhāsayati  |
Tatra ca parārūpatvena svarūpaṃ aprathayantī māyāpramātuḥ
Asphuṭāsādhāraṇārthāvabhāsarūpāṃ pratikṣaṇaṃ navanavāṃ vikalpakriyāmullāsayati | Śuddhāmapi ca avikalpabhūmiṃ tadācchāditāmeva darśayati  |
Tatra ca brāhmyādidevatādhiṣṭhitakakārādivicitraśaktibhiḥ vyāmohito
Dehaprāṇādim eva parimitaṃ avaśaṃ ātmānaṃ manyate mūḍhajanaḥ  |
Brāhmyādidevyaḥ paśudaśāyāṃ bhedaviṣaye sṛṣṭisthitī abhedaviṣaye ca
Saṃhāraṃ prathayantyaḥ parimitavikalpapātratām eva saṃpādayanti  |
Patidaśāyāṃ tu bhede saṃhāraṃ abhede ca sargasthitī prakaṭayantyaḥ
Kramāt kramaṃ vikalpanirhrāsanena śrīmadbhairavamudrānupraveśamayīṃ
Mahatīm avikalpabhūmim eva unmīlayanti |

Sarvo mamāyaṃ vibhava ityevaṃ parijānataḥ  |
Viśvātmano vikalpānāṃ prasare 'pi maheśatā [15] ||

Ityādirūpāṃ cidānandāveśamagnāṃ śuddhavikalpaśaktim ullāsayanti  |
Tataḥ uktanītyā svaśaktivyāmohitataiva saṃsāritvam  |
Kiṃ ca citiśaktireva bhagavatī viśvavamanātsaṃsāravāmācāratvācca
Vāmeśvaryākhyā satī khecarīgocarīdikcarībhūcarīrūpaiḥ aśeṣaiḥ
Pramātrantaḥkaraṇabahiṣkaraṇabhāvasvabhāvaiḥ parisphurantī paśubhūmikāyāṃ śūnyapadaviśrāntā
Kiṃcitkartṛtvādyātmakakalādiśaktyātmanā khecarīcakreṇa
Gopitapāramārthikacidgaganacarītvasvarūpeṇa cakasti  |
Bhedaniścayābhimānavikalpanapradhānāntaḥkaraṇadevīrūpeṇa gocarīcakrena
Gopitābhedaniścayādyātmakapāramārthikasvarūpeṇa prakāśate  |
Bhedālocanādipradhānabahiṣkaraṇadevatātmanā ca dikcarīcakreṇa
Gopitābhedaprathātmakapāramārthikasvarūpeṇa sphurati | Sarvato
Vyavacchinnābhāsasvabhāvaprameyātmanā ca bhūcarīcakreṇa
Gopitasārvātmyasvarūpeṇa paśuhṛdayavyāmohinā
Bhāti | Patibhūmikāyāṃ tu sarvakartṛtvādiśaktyātmakacidgaganacarītvena
Abhedaniścayādyātmanā gocarītvena abhedālocanādyātmanā dikcarītvena
Svāṅgakalpādvayaprathāsāraprameyātmanā ca bhūcarītvena patihṛdayavikāsinā
Sphurati | Tathā coktaṃ sahajacamatkāraparijanitākṛtakādareṇa
Bhaṭṭadāmodareṇa vimuktakeṣu

Pūrṇāvacchinnamātrāntarbahiṣkaraṇabhāvagāḥ  |
Vāmeśādyāḥ parijñānājñānāt syur muktibandhadāḥ || iti |

Evaṃ ca nijaśaktivyāmohitataiva saṃsaritvam | Api ca cidātmanaḥ
Parameśvarasya svā anapāyinī ekaiva sphurattāsārakartṛtātmā
Aiśvaryaśaktiḥ | Sā yadā svarūpaṃ gopayitvā pāśave pade
Prāṇāpānasamānaśaktidaśābhiḥ jāgratsvapnasuṣuptabhūmibhiḥ
Dehaprāṇapuryaṣṭakakalābhiśca vyāmohayati tadā tadvyāmohitatā
Saṃsāritvam | Yadā tu madhyadhāmollāsāmudānaśaktiṃ viśvavyāptisārāṃ
Ca vyānaśaktiṃ turyadaśārūpāṃ turyātītadaśārūpāṃ ca cidānandaghanāṃ
Unmīlayati tadā dehādyavasthāyām api patidaśātmā jīvanmuktirbhavati  |
Evaṃ tridhā svaśaktivyāmohitatā vyākhyātā  |
Cidvat iti sūtre [16] citprakāśo gṛhītasaṃkocaḥ saṃsārī ityuktam | Iha
Tu svaśaktivyāmohitatvena asya saṃsāritvaṃ bhavati iti bhaṅgyantareṇa
Uktam | Evaṃ saṃkucitaśaktiḥ prāṇādimānapi yadā svaśaktivyāmohito na
Bhavati tadā ayaṃ śarīrī parameśvaraḥ ityāmnāyasthityā
Śivabhaṭṭāraka eva iti bhaṅgyā nirūpitaṃ bhavati  |
Yadāgamaḥ

Manuṣyadeham āsthāya channāste parameśvarāḥ | Iti |

Uktam ca pratyabhijñāṭīkāyāṃ "śarīram eva ghaṭādyapi vā ye
Ṣaṭtriṃśattattvamayaṃ śivarūpatayāpaśyanti te 'pi sidhyanti" iti ||

Uktasūtrārthaprātipakṣyeṇa tattvadṛṣṭiṃ darśayitum āha

(A sūtra-ban), a ’Tat’ (tasya...etasya) (jelentése a következő:) ’Annak’ (vagyis) ’az Ötrétű Aktus végrehajtásának Képessége’ (pañca-vidha-kṛtya-kāritvasya), (ami) szakadatlan (sadā) létezik (saṃbhavataḥ).

Az ’Aparijñane’ vagyis ’amikor a tökéletes megértés hiánya jelen van’ (aparijñāne) (jelentése a következő:) ’Ez nem megnyilvánult’ (aprakāśane). Mivel ’az egyén Erejének Kibontakozása - (melyet) a Śaktipāta hoz létre - nem megnyilvánult’ (śaktipāta-hetuka-svabala-unmīlana-abhāvāt).

’Vyāmohitatvam’ avagy ’a megvadult állapot’, (melyet) az egyén saját (svabhiḥ) śakti-jai (okoznak, a következőt jelenti:) (śaktibhiḥ) ’az állapot, melyben (az egyént) megkötik a világi nézőpontok és a szövegek által keltett különböző kételyek (vividha-laukika-śāstrīya-śaṅka-āśaṅka-kīlitatvam).

Egyedül (eva) ezt (idam) nevezzük ’saṃsāritvam’-nak vagyis ’saṃsārin avagy újjászülető létező állapotának’ (yat...saṃsāritvam).

Ez (tad) kifejtésre került (uktam) a Legtiszteletreméltóbb Sarvavīra (śrī-sarva-vīra-bhaṭṭārake):

„A világi létezőket (lokaḥ) kételyek (gyötrik) (śaṅkate) az ’ajñāna’ avagy ’tudatlanság’ miatt (ajñānāt). Következésképpen (tataḥ), (számukra létezik) a ’megnyilvánulás’ és ’visszavonás’ --vagyis a születés és halál -- (sṛṣṭiḥ...ca...saṃhṛtiḥ...iti).”

Valamint (ca):

„Minden (sarve) Mantra (mantrāḥ) betűkből áll (varṇā-ātmakāḥ), (és) minden (sarve) betű (varṇāḥ) Śiva-ból áll (śiva-ātmakāḥ...iti).”

Továbbá (tathā...hi), ezen (iyam) Parāvāk avagy Legfőbb Beszéd Ereje (parāvāk-śaktiḥ), ami (yā) nem különbözik (avyatiriktā) a Tudatosság Fényétől (cit-prakāśāt) (és így következésképpen nem más, mint) a Tökéletes Ön-éberség, az egyén Valódi ’Énje’ (pūrṇa-ahaṃ-vimarśa-mayī), (ez) az örökkön jelenlévő Hatalmas Mantra Természete (nitya-udita-mahā-mantra-rūpā). Ő (sā) tartja Önmagában Śakti  összes Kerekekét, egészen az ’A’ betűtől a ’Kṣa’ betűig (a-ādi-kṣa-anta-rūpa-aśeṣa-śakti-cakra-garbhiṇī).

Míg (tāvat) a Paśyantī, Madhyamā, (és Vaikharī) sorozatán keresztül (paśyantī-madhyama-ādi-krameṇa), (Ő) nyilvánítja meg (bhāsayati) a korlátolt tapasztaló állapotait (grāhaka-bhūmikām).

Valamint ott (tatra...ca), (Ő) nem nyilvánítja meg (aprathayantī) (az egyén) Esszenciális Természetét (svarūpam) Parā formájában (parā-rūpatvena), (hanem helyette) az állandó (pratikṣaṇam) gondolkodás tevékenységét (vikalpa-kriyām) tárja fel (ullāsayati) az újabb és újabb gondolatok (formájában) (navanavām) ’Māyā tapasztalójának’ (māyā-pramātuḥ).

(A gondolkodás aktivitása) zavaros gondolatok formájában jelenik meg  (asphuṭa-asādhāraṇa-artha-avabhāsa-rūpām). (Ő úgyszint) feltárja (darśayati) a Gondolatmentesség Állapotát (is) (avikalpa-bhūmim) (, mely) Tiszta (śuddhām), de (api) (Melyet) elfednek (a megnyilvánult gondolatok) (tat-ācchāditām...eva).

Továbbá ott (tatra...ca), megzavarodottan (vyāmohitaḥ) a különböző Śakti-k által (kik) uralják a betűket a ’ka’-tól egészen az úrnőkig (kiket úgy neveznek, mint) Brāhmī, és a többi (brāhmi-ādi-devatā-adhiṣṭhita-kakāra-ādi-vicitra-śaktibhiḥ), a zavarodott létező (mūḍha-janaḥ) kénytelen (ātmānam) úgy tapasztalni (manyate) az Ént (ātmānam), mint ami korlátolt (parimitam), mint ami csupán (eva) a test, az életerő, és a többi (deha-prāṇādim).

A paśu avagy a megvadult létező állapotában (paśu-daśāyām) az (olyan) úrnők, (mint) Brāhmī, stb. (brāhmi-ādi-devyaḥ) a különbözőségek síkján (bheda-viṣaye) úgy jelennek meg (prathayantyaḥ), mint ’megnyilvánítás’ és ’fenntartás’ (sṛṣṭi-sthitī), míg (ca) a nem-különbözőség síkján (abheda-viṣaye), a ’visszavonás’ (formájában jelennek meg) (saṃhāram), (és) egyedül (eva) a korlátolt gondolatokban (parimita-vikalpa-pātratām) vesznek részt (saṃpādayanti).

Ellenben (tu) Pati avagy az Úr állapotában (pati-daśāyām), a ’különbség’ (bhede) a ’saṃhāra’-val avagy ’visszavonással’ (kapcsolatos) (saṃhāram), míg (ca) a nem-különbözőség (abhede) a ’megnyilvánulással’ és ’fenntartással’ (kapcsolatos) (sarga-sthitī...prakaṭayantyaḥ). Egyedül (eva) azt a Hatalmas (mahatīm) Gondolatmentes Állapotot (avikalpa-bhūmim) tárják fel (unmīlayanti), mely ’abból a Bejáratból áll (mi) a gondolatok fokozatos felfalásával  (elvezet az egyén saját Énjéhez) az Áldott Bhairava Mudrā-ján (keresztül)’ (kramāt...kramam...vikalpa-nirhrāsanena...śrīmat-bhairava-mudrā-anupraveśa-mayīm) .

„Ki (saḥ) tökéletesen megvilágosodott (parijānataḥ) az univerzum természetét illetően az alábbi módon (iti...evam): “(az univerzum) Mindezen (sarvaḥ...ayam) Dicsősége (vibhavaḥ) az enyém (mama)”, (Ő Maga) a Hatalmas Úr (mahā-īśatā) még (api) vikalpa-k (vikalpānām) áradata közben is (prasare). || ”

/Īśvarapratyabhijñākārikā 4.1.12/

Az ilyen és ehhez hasonló benyomások (iti-ādi-rūpām) úgy nyilvánulnak meg (ullāsayanti), mint a Śuddhavikalpa Ereje (śuddha-vikalpa-śaktim), (melyek) elmerültek a Tudatosság Gyönyörében (cit-ānanda-āveśa-magnām).

Következésképpen (tataḥ), a kifejtett bölcsesség szerint (ukta-nītyā), a ’saṃsārin’ létállapota (saṃsāritvam) nem más (eva), mint ’az egyén saját Erőitől megvadult állapot’ (sva-śakti-vyāmohitatā).

Továbbá (kiṃ...ca), Citiśakti avagy az Úrnő (melyet) a Tudatosság Erejének (nevezünk) (citi-śaktiḥ...eva...bhagavatī) (úgy is) ismert, mint Vāmeśvarī (vāmeśvarī-ākhyā) mivel (Ő) bocsájtja ki az univerzumot (viśva-vamanāt) és (ca) (Ő) nyilávnítja meg az ellentétes folyamatot a saṃsāra (formájában) (saṃsāra-vāma-ācāratvāt), (és Ő az, Aki) a korlátolt létező állapotában (paśu-bhūmikāyām) úgy jelenik meg, (parisphurantī), mint ’khecarī, gocarī, dikcarī és bhūcarī’ (khecarī-gocarī-dikcarī-bhūcarī-rūpaiḥ...aśeṣaiḥ) (melyek) a ’korlátolt tapasztaló’, a ’belső fizikai szervek’, a ’külső érzékszervek’ és ’az objektivitás síkja’, (rendre) (pramātṛ-antaḥkaraṇa-bahiṣkaraṇa-bhāva-svabhāvaiḥ).

(Mikor) az üresség-állapton nyugszik (śūnya-pada-viśrāntā), (Ő) úgy ragyog (cakāsti), mint Khecarīcakra (khecarī-cakreṇa) azon Śakti-k által (melyeket úgy nevezünk) Kalā, stb., (melyeket) a ’valamit tevés, de nem mindent-tevés’ jellemez, stb. (a kañcuka-k természetével összhangban) (kiṃcit-kartṛtva-ādi-ātmaka-kalā-ādi-śakti-ātmanā).

(Összefoglalva a Khecarīcakra az, amiben) az Ő Valódi Természete, mint ’Cidgagana’ avagy a ’Tudatosság Ege’ elfedésre kerül (gopita-pāramārthika-cit-gagana-carītva-svarūpeṇa).

Ő úgy ragyog (prakāśate), mint ’Gocarīcakra’ (gocarī-cakrena) az Istennő formájában (, Ki) az antaḥkaraṇa-t avagy ’belső fizikai szerveket’ (testesíti meg), (melyek) elsődlegesen a gondolatokkal vannak elfoglalva, melyeket a hibás önazonosítás jelöl meg, ami a különbözőségekkel kapcsolatos hiedelmekben gyökerezik (bheda-niścaya-abhimāna-vikalpana-pradhāna-antaḥkaraṇa-devī-rūpeṇa).

(Összegzésképpen, a Gocarīcakra az, amiben ezen) hidelekmek elfedik az egységet (gopita-abheda-niścaya-ādi-ātmaka-pāramārthika-svarūpeṇa).

Valamint (ca) Ő úgy lüktet (sphurati) mint Dikcarīcakra (dikcarī-cakreṇa), (melyet) ’bahiṣkaraṇa’ avagy a ’külső érzékszervek’ (néven említett) istennő jellemez, (ki) elsősorban a megkülönböztetések tapasztalására fókuszál (bheda-ālocana-ādi-pradhāna-bahiṣkaraṇa-devatā-ātmanā).

(Összegzésképpen, a Dikcarīcakra az, amiben az Ő) Valódi Természete – mint a nem megkülönböztető tapasztalás – elfedésre kerül (gopita-abheda-prathā-ātmaka-pāramārthika-svarūpeṇa).

Továbbá (ca) Ő úgy jelenik meg (bhāti), mint a Bhūcarīcakra (bhū-carī-cakreṇa), melyet a megtapasztalható objektumok állandóan jelenlévő megkülönböztetése jellemez (vyavacchinna-ābhāsa-svabhāva-prameya-ātmanā...sarvataḥ).

(Összegzésképpen, a Bhūcarīcakra az, amiben az Ő) Valódi Természete – mint az ’Univerzális Létező’ – elfedésre kerül (gopita-sārvātmya-svarūpeṇa).

(Ily módon) összezavarja a paśu szívét (paśu-hṛdaya-vyāmohinā).

Viszont (tu) a Pati avagy az Úr állapotában (pati-bhūmikāyām), Ő úgy ragyog (sphurati) mint ’Cidgaganacarī’ --vagyis mint  Khecarī--, mivel ’Ő mozog avagy létezik a Tudatosság Égboltján’. (Ilyen aspektusban, Őt) a Mindent-tevés, és a többi Śakti-k jellemzik --mint Cit, Ānanda, Icchā, Jñāna és Kriyāśakti-- (sarva-kartṛtva-ādi-śakti-ātmaka-cit-gagana-carītvena).

(Továbbá Ő úgy ragyog, mint) ’Gocarī’ (gocarītvena), kit a Nem-dualitással kapcsolatos meggyőződés jellemez (abheda-niścaya-ādi-ātmanā).

(Ő úgy ragyog,) mint ’Dikcarī’ (dikcarītvena), kit a Nem-dualitás tapasztalása jellemez (abheda-ālocanādi-ātmanā).

Míg (ca) (Ő úgy ragyog),  mint ’Bhūcarī’ (bhūcarītvena), kit azok az objektumok jellemeznek, melyek a Nem-dualitás megnyilvánulásaiban esszencializálódtak, (melyeket) úgy tapasztal, mint az egyén saját végtagjai (svāṅga-kalpa-advaya-prathā-sāra-prameya-ātmanā).

(Ezen aspektusokon keresztül) feltárja vagy felnyitja a Pati Szívét (pati-hṛdaya-vikāsinā).

Valamint ugyanerre (tathā)... (ca) referál (uktam) az (ő) ’vimuktaka-iban’ (vimuktakeṣu) a tiszteletreméló Dāmodara (bhaṭṭa-dāmodareṇa), kit az ő Természetes Ámulatának (Gyönyöre) miatt nagyra becsülnek (sahaja-camatkāra-parijanitā-kṛtaka-ādareṇa):

„Vāmeśī és más Istennők (vāmeśādyāḥ) áthatják az ’objektumok mezejét’, a ’külső és belső érzékszerveket’, csakúgy mint a ’korlátolt tapasztaló’ (állapotát) --vagyis Bhūcarī, Dikcarī, Gocarī és Khecarī -- ...(mātra-antar-bahiṣkaraṇa-bhāvagāḥ)...

...(ezen valóságok) Tökéletes Ismeretében (parijñānāt), Ők (syuḥ) Felszabadulást adományoznak (mukti-dāḥ) (ami) nem más, mint a ’Teljesség vagy Tökéletesség (a spirituális realizációban)’ (pūrṇa)... (, míg) a tudatlanságban (ajñānāt), (Ők) köteléket adományoznak (bandha-dāḥ) (ami) nem más, mint a ’korlátoltság’ --szó szerint elkülönültség-- ... (avacchinna)...”.

Ily módon(evam...ca), (ezt ismét megerősítvén) a ’ saṃsārin létállapot’ (saṃsaritvam) nem más, mint (eva) az ’egyén saját Śakti-jai által megvadított állapot’ (nija-śakti-vyāmohitatā).

Továbbá (api...ca), az egyén (svā) Örökkön Jelenlévő (anapāyinī) Független Ereje (aiśvarya-śaktiḥ) (, Kinek) Esszenciája a Cselekvés, mint az Isteni Fény Lüktetése (sphurattā-sāra-kartṛta-ātmā), az egyetlen (eva) Egy (ekā), (és Ő) a Legfőbb Úrhoz tartozik (parama-īśvarasya) Ki (maga) a Tudatosság (cit-ātmanaḥ).

Mikor (yadā) Ő (sā) elfedi (gopayitvā) az egyén saját Esszenciális Természetét (svarūpam) a korlátolt létező állapotában (pāśave...pade) az erők által (melyeket úgy neveznek) ’prāṇa’, ’apāna’ és ’samāna’ avagy ’kilégzés’, ’belégzés’ és ’azok egyensúlya’ (prāṇa-apāna-samāna-śakti-daśābhiḥ), (csakúgy mint az) állapotok által, mint ’jāgrat’, ’svapna’ és ’suṣupti’ avagy ’ébrenlét’, ’álom’ és ’mélyalvás’ (jāgrat-svapna-suṣupta-bhūmibhiḥ), és (ca) az alábbi részek által is: ’deha’, ’prāṇa’ és ’puryaṣṭaka’ avagy a ’test’, ’életerő’ és ’elme’ (deha-prāṇa-puryaṣṭaka-kalābhiḥ), majd (tadā) (valójában) becsap (vyāmohayati). (Ismét,) ez (tat) a ’megvadultság állapota’ (vyāmohitatā) (úgy is ismert, mint) a ’ saṃsārin létállapot’ (saṃsāritvam).

De (tu) amikor (yadā) (Ő) felfedi (unmīlayati) a Középső Állapot Ragyogását (madhya-dhāma-ullāsām) (mely úgy is ismert, mint) ’Udānaśakti’ (udāna-śaktim); valamint (ca) (az, ami) esszenciálisan az Univerzális Áthatás (viśva-vyāpti-sārām) (az úgy is ismert, mint) ’Vyānaśakti’ (vyāna-śaktim); (Ő valójában felfedi) a Tudatosság és Gyönyör Egységét (cit-ānanda-ghanām) mint a Turya Állapotát (Udānaśakti-ban,) (turya-daśā-rūpām) és (ca) mint a Turyātīta Állapotát (Vyānaśakti-ban) (turya-atīta-daśā-rūpām). Majd (tadā) még (api) a test, és a többi jelenléte közben is (deha-ādi-avasthāyām) bekövetkezik (bhavati) a ’Jīvanmukti’ avagy ’Felszabadulás az élet során’ (jīvanmuktiḥ) ami a Pati Állapota (pati-daśātmā),.

Mindezekkel (evam), az ’egyén saját Śakti-jai által megvadultság állapota’ (sva-śakti-vyāmohitatā) háromféle módon (tridhā) kifejtésre került (vyākhyātā).

A Sūtra, mely  úgy kezdődik ’Citvat...’ --vagyis a 9. Sūtra-- (cit-vat...iti...sūtre), a samsārin (saṃsārī) úgy kerül felismerésre (iti...uktam) mint egy korlátozódás (amit) a Tudatosság Fénye elfogad (cit-prakāśaḥ...gṛhīta-saṃkocaḥ).

Habár (tu), itt --a 12. Sūtra-ban-- (iha), másképp (iti...bhaṅgyantareṇa) kerül kifejtésre (uktam), (jelezvén, hogy) az ő (asya) saṃsārikus természete (saṃsāritvam) a Śakti-jai által okozott zavarodottságból (sva-śakti-vyāmohitatvena) tárul fel (bhavati).

Következésképpen (evam), amikor (yadā) ezt (a korlátolt létezőt) (ayam), bár (api) Śakti (korlátozza) (saṃkucita-śaktiḥ) (mivel) prāṇa-val, és a többivel rendelkezik (prāṇa-ādimān), nem (bhavati...na) vadítják meg a saját Śakti-jai (sva-śakti-vyāmohitaḥ), akkor... (tadā) (ő) a testet öltött (śarīrī) Legfőbb Úr (parameśvaraḥ). Ezt megerősíti (iti) a Szent Írásos Tradíció (āmnāya-sthityā).

Más szóval (iti...bhaṅgyā...nirūpitam):

Ő (bhavati) nem más, mint (eva) az Tökéletesen Nagyra Becsült Legfőbb Úr (Maga) (śiva-bhaṭṭārakaḥ).

Ahogy ez kifejtésre került az Āgama-kban (yat-āgamaḥ):

„Ők (te) a Legfőbb Úr (parameśvarāḥ),
 (mégis) elfedve (channāḥ) az által, hogy egy emberi testet (manuṣya-deham) öltenek (āsthāya).”

Valamint (ca) ahogy ez említésre került (uktam) a Pratyabhjiñātīkā-ban (pratyabhijñāṭīkāyām):

„Még (api) azok is (te) sikerrel járnak (sidhyanti) kik (ye) csupán (eva) a testet (śarīram) vagy (vā) még egy edényt is (ghaṭa-ādi) (api) Śiva formájának (śiva-rūpatayā) tekintik (paśyanti), mely a harminchat tattva-ból áll (ṣaṭtriṃśat-tattva-mayam...iti).”

Azért, hogy megmutassuk (darśayitum) azt az Igazságot (tattva-dṛṣṭim), mely ezen sūtra kommentárjában rejlik  --vagyis a korábban kifejtettek helyes nézőpontját -- (ukta-sūtra-artha-prāti-pakṣyeṇa), a következőt állítjuk (āha):

Tatparijñāne cittamevāntarmukhībhāvena cetanāpadādhyārohāccitiḥ || 13 ||

Amikor ez a (tény) ismert (tat-parijñāne), kizárólag (eva) a citta avagy individuális tudat (cittam) (az, ami) a Belső Princípium felé való fordulás miatt (antar-mukhī-bhāvena) (újra) Citi-vé vagy a Tudatosság Erejévé (válik) (citiḥ), a Cetana vagy Tudatos Létező Állapotába való felemelkedés révén (cetanā-pada-adhyārohāt). || 13 ||

𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆮𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆱𑆕𑇀𑆓𑆼𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑇀𑆪𑆳 𑆮𑆴𑆠𑆠𑇀𑆪 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆩𑆼𑆠𑆠𑇀
𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆩𑇀 𑇅 𑆯𑆧𑇀𑆢𑆱𑆁𑆓𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆠𑆶 𑆃𑆣𑆶𑆤𑆳 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆳𑆪𑆠𑆼 𑇅 𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆵𑆪𑆱𑇀𑆪
𑆥𑆚𑇀𑆖𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆼 𑆱𑆠𑆴
𑆃𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑆑𑆳𑆫𑆟𑆳𑆥𑆓𑆩𑆳𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆮𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆴𑆠𑆠𑆳𑆤𑆴𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆿
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆬𑆨𑆳𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆳𑆑𑇀𑆮𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆁 𑆪𑆠𑇀 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆁
𑆠𑆢𑆼𑆮 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆴𑆤𑆵𑆁 𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆠𑆳𑆁 𑆘𑆲𑆠𑇀 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆵𑆨𑆳𑆮𑆼𑆤
𑆖𑆼𑆠𑆤𑆥𑆢𑆳𑆣𑇀𑆪𑆳𑆫𑆾𑆲𑆳𑆠𑇀𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆨𑆷𑆩𑆴𑆑𑆳𑆑𑇀𑆫𑆩𑆟𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆑𑆬𑆳𑆪𑆳 𑆃𑆥𑆴
𑆮𑆴𑆓𑆬𑆤𑆼𑆤 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆥𑆠𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑇀𑆨𑆮𑆠𑆴 𑇅 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆁 𑆖𑆴𑆤𑇀𑆩𑆪𑆵𑆁 𑆥𑆫𑆳𑆁
𑆨𑆷𑆩𑆴𑆩𑆳𑆮𑆴𑆯𑆠𑆵𑆠𑇀𑆪𑆫𑇀𑆡𑆂𑇆

𑆤𑆤𑆶 𑆪𑆢𑆴 𑆥𑆳𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆴𑆑𑆁 𑆖𑆴𑆖𑇀𑆗𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑆢𑆁 𑆱𑆑𑆬𑆨𑆼𑆢𑆑𑆮𑆬𑆤𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆁
𑆠𑆢𑆱𑇀𑆪 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑆢𑆼 𑇁𑆥𑆴 𑆠𑆡𑆳𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑆨𑆮𑆴𑆠𑆮𑇀𑆪𑆁 𑆪𑆡𑆳 𑆘𑆬𑆢𑆳𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆴𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴
𑆨𑆳𑆤𑆾𑆂 𑆨𑆳𑆮𑆳𑆮𑆨𑆳𑆱𑆑𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆯𑆕𑇀𑆑𑇀𑆪𑆳𑆲

पूर्वसूत्रव्याख्याप्रसङ्गेन प्रमेयदृष्ट्या वितत्य व्याख्यातप्रायमेतत्
सूत्रम् । शब्दसंगत्या तु अधुना व्याख्यायते । तस्यात्मीयस्य
पञ्चकृत्यकारित्वस्य परिज्ञाने सति
अपरिज्ञानलक्षणकारणापगमात्स्वशक्तिव्यामोहिततानिवृत्तौ
स्वातन्त्र्यलभात्प्राक्व्याख्यातं यत् चित्तं
तदेव संकोचिनीं बहिर्मुखतां जहत् अन्तर्मुखीभावेन
चेतनपदाध्यारोहात्ग्राहकभूमिकाक्रमणक्रमेण संकोचकलाया अपि
विगलनेन स्वरूपापत्त्या चितिर्भवति । स्वां चिन्मयीं परां
भूमिमाविशतीत्यर्थः॥

ननु यदि पारमार्थिकं चिच्छक्तिपदं सकलभेदकवलनस्वभावं
तदस्य मायापदे ऽपि तथारूपेण भवितव्यं यथा जलदाच्छादितस्यापि
भानोः भावावभासकत्वं इत्याशङ्क्याह

Pūrvasūtravyākhyāprasaṅgena prameyadṛṣṭyā vitatya vyākhyātaprāyametat
Sūtram | Śabdasaṃgatyā tu adhunā vyākhyāyate | Tasyātmīyasya
Pañcakṛtyakāritvasya parijñāne sati aparijñānalakṣaṇakāraṇāpagamātsvaśaktivyāmohitatānivṛttau svātantryalabhātprākvyākhyātaṃ yat cittaṃ
Tadeva saṃkocinīṃ bahirmukhatāṃ jahat antarmukhībhāvena
Cetanapadādhyārohātgrāhakabhūmikākramaṇakrameṇa saṃkocakalāyā api
Vigalanena svarūpāpattyā citirbhavati | Svāṃ cinmayīṃ parāṃ bhūmimāviśatītyarthaḥ ||

Nanu yadi pāramārthikaṃ cicchaktipadaṃ sakalabhedakavalanasvabhāvaṃ
Tadasya māyāpade 'pi tathārūpeṇa bhavitavyaṃ yathā jaladācchāditasyāpi
Bhānoḥ bhāvāvabhāsakatvaṃ ityāśaṅkyāha

Ezen (etat) sūtra (sūtram) gyakorlati jelentése (vyākhyāta-prāyam) korábban kifejtésre kerül az előző alatt (pūrva-sūtra-vyākhyā-prasaṅgena...vitatya) a ’tapasztalható’ objektumok nézőpontjából (prameya-dṛṣṭyā). Azonban (tu) most (adhunā), kifejtjük (ezt a 13. Sūtra-t) (vyākhyāyate) annak pontos szövegéhez igazodva (śabda-saṃgatyā).

Az egyén (Eredendő,) Öt Aktust végrehajtó Képességének (pañca-kṛtya-kāritvasya...tasya...ātmīyasya) tökéletes megértésében (parijñāne...sati) (, mely) a ’megértés hiányának’ feloldódása végett (következik be) (aparijñāna-lakṣaṇa-kāraṇa-apagamāt), az egyén Ereje okozta megvadultság eltűnik (svaśakti-vyāmohitatā-nivṛttau) (, és) eléri a Szabadságot (svātantrya-labhāt).

Ahogy ez az előző (Sūtra) alatt kifejtésre került (prāk-vyākhyātam), egyedül (eva) a citta avagy individuális elme (cittam) az (tat), ami (yat) elhagyja (jahat) képzelgő (saṃkocinīm) kifelé fordultságot (bahir-mukhatām), (és) befelé fordulóvá válik (antar-mukhī-bhāvena) egy fokozatos felemelkedés során a Cetana avagy a Tudatos Univerzális Létező Állapotába, ami a Legfőbb Tapasztalói Állapot (cetana-pada-ādhyārohāt...grāhaka-bhūmikā-kramaṇa-krameṇa). Még (api) a ’korlátoltságnak’ (nevezett) aspektust is (saṃkoca-kalāyā) hátrahagyván (vigalanena), (és így) annak Esszenciális Természetébe beolvadván (svarūpa-āpattyā), Citi-vé avagy Tudatossággá (citi) válik (bhavati).

(Összefoglalva,) az egyén (svām) Legfőbb (parām) Állapota (bhūmim) Tudatosságból áll (cit-mayīm) (, és az individuális elme) belép és felolvad (Benne) (āviśati). Ez a jelentés (iti...arthaḥ).

Egy felvetés (nanu):

Ha (yadi) a Legfőbb Igazság (pāramārthikam) Annak természete szerint elnyel minden különbséget (sakala-bheda-kavalana-svabhāvam) (, lévén a Legfőbb Igazság) a Tudatosság Erejének Állapota (cit-śakti-padam), akkor (tathā-rūpeṇa) az bekövetkezik (bhavitavyam) még (api) Māyā avagy a dualitás állapotában is (māyā-pade), csakúgy (yathā), mint ahogy a Nap (ragyog és a tárgyakra fényt vet) (bhānoḥ) még (api) akkor is amikor elfedik a felhők (jalada-ācchāditasya). Látván ezt a felvetést (iti...āśaṅkya) a következőt állítjuk (āha):

Citivahniravarohapade channo'pi mātrayā meyendhanaṃ pluṣyati || 14 ||

Bár (api) a Tudatosság Tüzét (citi-vahniḥ) (az individualitás ilyen) alászállt állapotában (avaroha-pade) elfedi (Māyā, a Tudatosság Tüze) (channaḥ) részlegesen (mātrayā) elégeti --vagyis saját Énjével eggyé teszi-- (pluṣyati) az objektumok üzemanyagát (meya-indhanam). || 14 ||

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆓𑇀𑆫𑆱𑆤𑆯𑆵𑆬𑆠𑇀𑆮𑆳𑆢𑇀𑆮𑆲𑇀𑆤𑆴𑆂 𑇅 𑆃𑆱𑆿 𑆍𑆮 𑆃𑆮𑆫𑆾𑆲𑆥𑆢𑆼
𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆠𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆗𑆤𑇀𑆤𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆢𑆳𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆴𑆠𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆾 𑇁𑆥𑆴
𑆨𑆷𑆫𑆴𑆨𑆷𑆠𑆴𑆗𑆤𑇀𑆤𑆳𑆓𑇀𑆤𑆴𑆮𑆤𑇀𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆪𑆳 𑆃𑆁𑆯𑆼𑆤 𑆤𑆵𑆬𑆥𑆵𑆠𑆳𑆢𑆴𑆥𑇀𑆫𑆩𑆼𑆪𑆼𑆤𑇀𑆣𑆤𑆁 𑆥𑇀𑆬𑆶𑆰𑇀𑆪𑆠𑆴
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑆳𑆠𑇀𑆑𑆫𑆾𑆠𑆴 𑇅 𑆩𑆳𑆠𑇀𑆫𑆳𑆥𑆢𑆱𑇀𑆪𑆼𑆢𑆩𑆳𑆑𑆷𑆠𑆁 𑆪𑆠𑇀𑆑𑆮𑆬𑆪𑆤𑇀𑆤𑆥𑆴 𑆱𑆳𑆫𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆤
𑆓𑇀𑆫𑆱𑆠𑆼 𑆃𑆥𑆴 𑆠𑆶 𑆃𑆁𑆯𑆼𑆤 𑆱𑆁𑆱𑇀𑆑𑆳𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆳 𑆇𑆠𑇀𑆡𑆳𑆥𑆪𑆠𑆴  𑇅
𑆓𑇀𑆫𑆳𑆱𑆑𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆖 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆹𑆟𑆳𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮𑆠 𑆍𑆮 𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆢𑆶𑆑𑇀𑆠𑆁
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆢𑆶𑆠𑇀𑆥𑆬𑆢𑆼𑆮𑆥𑆳𑆢𑆽𑆂 𑆤𑆴𑆘𑆱𑇀𑆠𑆾𑆠𑇀𑆫𑆼𑆰𑆶

𑆮𑆫𑇀𑆠𑆤𑇀𑆠𑆼 𑆘𑆤𑇀𑆠𑆮𑆾 𑇁𑆯𑆼𑆰𑆳 𑆃𑆥𑆴 𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆼𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆮𑆴𑆰𑇀𑆟𑆮𑆂  𑇅
𑆓𑇀𑆫𑆱𑆩𑆳𑆤𑆳𑆱𑇀𑆠𑆠𑆾 𑆮𑆤𑇀𑆢𑆼 𑆢𑆼𑆮 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆨𑆮𑆤𑇀𑆩𑆪𑆩𑇀 𑇆𑆅𑆠𑆴𑇆

𑆪𑆢𑆳 𑆥𑆶𑆤𑆂 𑆑𑆫𑆟𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆵𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆁 𑆱𑆁𑆥𑆳𑆢𑇀𑆪
𑆱𑆫𑇀𑆓𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆑𑇀𑆫𑆩𑆥𑆫𑆴𑆯𑆵𑆬𑆤𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆁 𑆄𑆮𑆴𑆯𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳

चितिरेव विश्वग्रसनशीलत्वाद्वह्निः । असौ एव अवरोहपदे
मायाप्रमातृतायां छन्नो ऽपि स्वातन्त्र्यादाच्छादितस्वभावो ऽपि
भूरिभूतिछन्नाग्निवन्मात्रया अंशेन नीलपीतादिप्रमेयेन्धनं प्लुष्यति
स्वात्मसात्करोति । मात्रापदस्येदमाकूतं यत्कवलयन्नपि सार्वात्म्येन न
ग्रसते अपि तु अंशेन संस्कारात्मना उत्थापयति  ।
ग्रासकत्वं च सर्वप्रमातॄणां स्वानुभवत एव सिद्धम् । यदुक्तं
श्रीमदुत्पलदेवपादैः निजस्तोत्रेषु

वर्तन्ते जन्तवो ऽशेषा अपि ब्रह्मेन्द्रविष्णवः  ।
ग्रसमानास्ततो वन्दे देव विश्वं भवन्मयम् ॥इति॥

यदा पुनः करणेश्वरीप्रसरसंकोचं संपाद्य
सर्गसंहारक्रमपरिशीलनयुक्तिं आविशति तदा

Citireva viśvagrasanaśīlatvādvahniḥ | Asau eva avarohapade
Māyāpramātṛtāyāṃ channo 'pi svātantryādācchāditasvabhāvo 'pi
Bhūribhūtichannāgnivanmātrayā aṃśena nīlapītādiprameyendhanaṃ pluṣyati
Svātmasātkaroti | Mātrāpadasyedamākūtaṃ yatkavalayannapi sārvātmyena na
Grasate api tu aṃśena saṃskārātmanā utthāpayati  |
Grāsakatvaṃ ca sarvapramātṝṇāṃ svānubhavata eva siddham | Yaduktaṃ
Śrīmadutpaladevapādaiḥ nijastotreṣu

Vartante jantavo 'śeṣā api brahmendraviṣṇavaḥ  |
Grasamānāstato vande deva viśvaṃ bhavanmayam || iti ||

Yadā punaḥ karaṇeśvarīprasarasaṃkocaṃ saṃpādya
Sargasaṃhārakramapariśīlanayuktiṃ āviśati tadā

A ’Citi’ (a Sūtra-ban) (citiḥ) a (eva) ’Vahni’ avagy ’Tűz’ (vahniḥ), mivel (természetes módon) elnyeli az univerzumot (viśva-grasana-śīlatvāt). Még a Māyā avagy a dualitás tapasztalójának síkjára való (māyā-pramātṛtāyām) alászállás után is (avaroha-pade) - mely miatt Esszenciális Természete elfedésre kerül (ācchādita-svabhāvaḥ...channaḥ...api), hasonlatosan amikor a tüzet elfedik jelentős mennyiségű hamuval (bhūri-bhūti-channa-agnivat) - Annak Szabadsága Révén (svātantryāt) Az (asau...eva) továbbra is égeti (pluṣyati) a tapasztalható objektumok, mint a kék, sárga, stb. üzemanyagát (nīla-pīta-ādi-prameya-indhanam). (Így cselekedvén) beolvasztja az objektumokat (Önmagával való teljes egységbe) (svātmasāt...karoti).

A ’mātrā’ avagy ’rész’ szót (a Sūtra-ban) (mātrā-padasya) a következő szándékkal használjuk (idam...ākūtam...yat): Bár (api) (az objektumok) elnyelődnek (kavalayan...grasate), de csupán (api) részlegesen (aṃśena), nem (na) teljes mértékben (sārva-ātmyena); hiszen (tu) azok újra feltárulnak (utthāpayati) a saṃskāra-k miatt (saṃskāra-ātmanā). Továbbá (ca), (egy ilyen) elnyelő képesség (grāsakatvam) (eredendően jelen van) mindenkiben (sarva-pramātṝṇām); (és ezt a tényt) kizárólag (eva)  az egyén érzékszervi aktivitásán keresztül (svānubhavataḥ) kell felismerni (siddham).

Ahogy ezt korábban az Áldott Utpaladeva kifejtette (śrīmat-utpaladeva-pādaiḥ...yat-uktam) a himnuszaiban (nija-stotreṣu):

„Minden (aśeṣāḥ…api) korlátolt létező (jantavaḥ) valamint az istenek, mint Brahmā, Indra és Viṣṇu (brahmā-indra-viṣṇavaḥ) (a tapasztalás objektumait) fogyasztják  (vartante...grasamānāḥ), így(tataḥ) dicsőítem  (vande) a világot (viśvam) ó Uram (deva)! Hiszen az Belőled áll (bhavat-mayam...iti).”

/Śivastotrāvalī 20.17/

Ám  (punaḥ) amikor (yadā) (a yogī) eléri (saṃpādya) az érzékszervi erők ’prasara’-ját avagy a ’felragyogását’ és a ’saṃkoca’-ját avagy ’visszavonását’ (karaṇeśvarī-prasara-saṃkocam), (így következésképp) megszállottja lesz (āviśati) a ’sarga’ avagy a ’megnyilvánulás’ és ’saṃhāra’ avagy ’visszavonás’ helyes alkalmazási módszerének (sarga-saṃhāra-krama-pariśīlana-yuktim), akkor (tadā):

Balalābhe viśvamātmasātkaroti || 15 ||

Bala vagy Śakti, azaz a Tudatosság Erejének elérésekor (bala-lābhe), az univerzum (viśvam) az egyén sajátjaként kerül realizálásra --szó szerint az eggyé válik az egyén saját Énjével-- (ātmasāt...karoti). || 15 ||

𑆖𑆴𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆖𑇀𑆗𑆳𑆢𑆤𑆤𑆴𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆼𑆤 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆩𑆶𑆤𑇀𑆩𑆓𑇀𑆤𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤
𑆱𑇀𑆦𑆳𑆫𑆪𑆤𑇀𑆠𑆵 𑆧𑆬𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀

𑆠𑆢𑆳𑆑𑇀𑆫𑆩𑇀𑆪 𑆧𑆬𑆁 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳𑆂 ..... 𑇅 𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆍𑆮𑆁 𑆖 𑆧𑆬𑆬𑆳𑆨𑆼 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆓𑇀𑆤𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆯𑇀𑆫𑆪𑆟𑆼 𑆑𑇀𑆰𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆳𑆤𑇀𑆠𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁
𑆄𑆠𑇀𑆩𑆱𑆳𑆠𑇀𑆑𑆫𑆾𑆠𑆴 𑆱𑇀𑆮𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆨𑆼𑆢𑆼𑆤 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆨𑆳𑆱𑆪𑆠𑆴  𑇅
𑆠𑆢𑆶𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆓𑆶𑆫𑆶𑆨𑆴𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆰𑆳𑆩𑆪𑆼𑆰𑆶 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆼𑆰𑆶

𑆪𑆡𑆳 𑆮𑆲𑇀𑆤𑆴𑆫𑆶𑆢𑇀𑆧𑆾𑆣𑆴𑆠𑆾 𑆢𑆳𑆲𑇀𑆪𑆁 𑆢𑆲𑆠𑆴 𑆠𑆡𑆳 𑆮𑆴𑆰𑆪𑆥𑆳𑆯𑆳𑆤𑇀𑆨𑆑𑇀𑆰𑆪𑆼𑆠𑇀 𑇅 𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆤 𑆖𑆽𑆮𑆁 𑆮𑆑𑇀𑆠𑆮𑇀𑆪𑆁 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑆳𑆠𑇀𑆑𑆳𑆫𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆨𑆷𑆂 𑆑𑆳𑆢𑆳𑆖𑆴𑆠𑇀𑆑𑆵  𑇅
𑆑𑆡𑆁 𑆇𑆥𑆳𑆢𑆼𑆪𑆳 𑆅𑆪𑆁 𑆱𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆠𑆴 𑆪𑆠𑆾 𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑇀𑆪𑆶𑆤𑇀𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆤𑆴𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆮𑆯𑆼𑆤 𑆅𑆪𑆁
𑆃𑆱𑇀𑆪𑆳𑆂 𑆑𑆳𑆢𑆳𑆖𑆴𑆠𑇀𑆑𑆠𑇀𑆮𑆩𑆴𑆮 𑆄𑆨𑆳𑆠𑆴 𑇅 𑆮𑆱𑇀𑆠𑆶𑆠𑆱𑇀𑆠𑆶
𑆖𑆴𑆠𑆴𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆮𑆨𑆳𑆱𑆴𑆠𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑇀𑆪𑆶𑆤𑇀𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆳𑆢𑆼𑆮 𑆑𑆳𑆢𑆳𑆖𑆴𑆠𑇀𑆑𑆠𑇀𑆮𑆩𑇀  𑇅
𑆍𑆰𑆳 𑆠𑆶 𑆱𑆢𑆽𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆩𑆳𑆤𑆳 𑇅 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆡𑆳𑆠𑆢𑇀𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑇀𑆪𑆥𑆴 𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆼𑆠  𑇅
𑆃𑆠 𑆍𑆮 𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑆴𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆠𑆳𑆨𑆴𑆩𑆳𑆤𑆤𑆴𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆳𑆪 𑆃𑆨𑇀𑆪𑆳𑆱𑆂 𑇅 𑆤 𑆠𑆶
𑆱𑆢𑆳𑆥𑇀𑆫𑆡𑆩𑆳𑆤𑆠𑆳𑆱𑆳𑆫𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆠𑆳𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑇀𑆪𑆫𑇀𑆡𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆑𑆳𑆫𑆳𑆂𑇆

𑆍𑆮𑆁 𑆖

चितिरेव देहप्राणाद्याच्छादननिमज्जनेन स्वरूपमुन्मग्नत्वेन
स्फारयन्ती बलम् । यथोक्तम्

तदाक्रम्य बलं मन्त्राः ..... । इति  ।

एवं च बललाभे उन्मग्नस्वरूपाश्रयणे क्षित्यादिसदाशिवान्तं विश्वं
आत्मसात्करोति स्वस्वरूपाभेदेन निर्भासयति  ।
तदुक्तं पूर्वगुरुभिः स्वभाषामयेषु क्रमसूत्रेषु

यथा वह्निरुद्बोधितो दाह्यं दहति तथा विषयपाशान्भक्षयेत् । इति  ।

न चैवं वक्तव्यं विश्वात्मसात्काररूपा समावेशभूः कादाचित्की  ।
कथं उपादेया इयं स्यादिति यतो देहाद्युन्मज्जननिमज्जनवशेन इयं
अस्याः कादाचित्कत्वमिव आभाति । वस्तुतस्तु
चितिस्वातन्त्र्यावभासितदेहाद्युन्मज्जनादेव कादाचित्कत्वम्  ।
एषा तु सदैव प्रकाशमाना । अन्यथातद्देहाद्यपि न प्रकाशेत  ।
अत एव देहादिप्रमातृताभिमाननिमज्जनाय अभ्यासः । न तु
सदाप्रथमानतासारप्रमातृताप्राप्त्यर्थमिति श्रीप्रत्यभिज्ञाकाराः॥

एवं च

Citireva dehaprāṇādyācchādananimajjanena svarūpamunmagnatvena
Sphārayantī balam | Yathoktam

Tadākramya balaṃ mantrāḥ ..... | Iti  |

Evaṃ ca balalābhe unmagnasvarūpāśrayaṇe kṣityādisadāśivāntaṃ viśvaṃ
Ātmasātkaroti svasvarūpābhedena nirbhāsayati  |
Taduktaṃ pūrvagurubhiḥ svabhāṣāmayeṣu kramasūtreṣu

Yathā vahnirudbodhito dāhyaṃ dahati tathā viṣayapāśānbhakṣayet | Iti  |

Na caivaṃ vaktavyaṃ viśvātmasātkārarūpā samāveśabhūḥ kādācitkī  |
Kathaṃ upādeyā iyaṃ syāditi yato dehādyunmajjananimajjanavaśena iyaṃ
Asyāḥ kādācitkatvamiva ābhāti | Vastutastu
Citisvātantryāvabhāsitadehādyunmajjanādeva kādācitkatvam  |
Eṣā tu sadaiva prakāśamānā | Anyathātaddehādyapi na prakāśeta  |
Ata eva dehādipramātṛtābhimānanimajjanāya abhyāsaḥ | Na tu
Sadāprathamānatāsārapramātṛtāprāptyarthamiti śrīpratyabhijñākārāḥ ||

Evaṃ ca

(Mivel) Citi (citiḥ...eva) megnyilvánítja (sphārayantī) (az Ő) Esszenciális Természetét (svarūpam) az (Ő) Feltárulásában (unmagnatvena) a olyan burkok, mint test, életerő, stb. alámerülésé --vagyis feloldódása-- révén (deha-prāṇa-ādi-ācchādana-nimajjanena), (így Őt úgy is nevezik, mint) ’Bala’ avagy az ’Erő’ (balam).

Ahogy ez kifejtésre került (yathā-uktam):

„...Ezen (tat) Erő (balam) megtartása után (ākramya), a Mantra-k (mantrāḥ...iti)...”

/Spandakārikā-k 2.1a/

Ezáltal (evam...ca), Bala avagy az Erő elérésekor (bala-lābhe), amiben a (yogī) elkötelezi magát az ő Esszenciális Természetének feltárulásával (unmagna-svarūpa-āśrayaṇe), megnyilvánítja (nirbhāsayati) a teljes univerzumot (viśvam) a föld elemtől Sadāśiva-ig (kṣiti-ādi-sadāśiva-antam) teljes egysében az ő Valódi Természetével (sva-sva-rūpa-ābhedena), (tökéletesen) beolvasztva azt (ātmasāt-karoti).

A saját nyelvükön (svabhāṣāmayeṣu) ez kifejtésre került (tat-uktam) az ősi guru-k által (pūrva-gurubhiḥ) a Kramasūtra-kban (krama-sūtreṣu):

„Csakúgy (yathā), ahogy a tűz (vahniḥ), amikor meggyújtják (udbodhitaḥ) felemészti (dahati) az éghető anyagokat (dāhyam); ugyanígy (tathā) (, a yogī-nak) el kell nyelnie (bhakṣayet) a félrevezető objektumokat (viṣaya-pāśān).”

Pontatlan (na ca evam) azt állítani (vaktavyam), hogy átmeneti (kādācitkī) az 'univerzum Beolvasztása (mely) a Samāveśa, avagy  az egyén Valódi Természetébe történő Beolvadás’ (lévén következik be) (viśva-ātmasāt-kāra-rūpā...samāveśabhūḥ),.

Hogyan (katham) fogadhatnánk el (upādeyā) ezt (iyam...syāt)? Mivel (yataḥ) Citi ezen (Beolvasztó Természete) (iyam...asyāḥ) átmenetinek tűnik (kādācitkatvam...iva...ābhāti) a test és a többi eltűnése majd újra megjelenése miatt (deha-ādi-unmajjana-nimajjana-vaśena).

De (tu) valójában (vastutaḥ), ez csak (eva) a Citi Szabadsága által megnyilvánított test és a többi feltűnése (miatt) (citi-svātantrya-avabhāsita-deha-ādi-unmajjanāt) ideiglenes vagy eseti (kādācitkatvam). Ennélfogva (tu), (Citi Beolvasztó Természete) (eṣā) örök (sadā...eva) és szakadatlan ragyog (prakāśamānā).

Máskülönben (anyathā), még a test és a többi (tat...deha-ādi...api) sem (na) jelenne meg (egyáltalán) (prakāśeta).

Következésképpen (ataḥd... eva), az abhyāsa-t avagy spirituális gyakorlást (abhyāsaḥ) azért kell végrehajtani, hogy a test és a többi tapasztalójával való téves önazonosítás megszűnjön (deha-ādi-pramātṛtā-abhimāna-nimajjanāya)... és (tu) nem (na) a Legfőbb Tapasztaló --vagyis a Tudatosság-- Állapotának elérése végett (, hiszen Az) szüntelen jelen van (sadā-prathamānatā-sāra-pramātṛtā-prāpti-artham).

Ez (iti) az, amit Īśvarapratyabhijñākārikā szerzője --vagyis Utpaladeva-- (tanít) (śrī-pratyabhijñākārāḥ).

Következésképpen, (azt állítjuk, hogy) (evam...ca):

Cidānandalābhe dehādiṣu cetyamāneṣvapi
cidaikātmyapratipattidārḍhyaṃ jīvanmuktiḥ || 16 ||

A Tudatosság Gyönyörének elérésekor (cit-ānanda-lābhe), (amikor jelen van) a Stabil Éberség a Tudatossággal való Önazonosítással (kapcsolatosan) (cit-aikātmya-prati-patti-dārḍhyam) még az objektumok, mint test, stb. (deha-ādiṣu) (jelenléte) közben is (cetyamāneṣu), az életben való Felszabadulás (szintén eléretett) (jīvat-muktiḥ). || 16 ||

𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆱𑆳𑆠𑇀𑆑𑆳𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆴 𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆫𑆷𑆥𑆼 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆼 𑆬𑆧𑇀𑆣𑆼 𑆮𑇀𑆪𑆶𑆠𑇀𑆡𑆳𑆤𑆢𑆯𑆳𑆪𑆳𑆁
𑆢𑆬𑆑𑆬𑇀𑆥𑆠𑆪𑆳 𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆤𑆵𑆬𑆱𑆶𑆒𑆳𑆢𑆴𑆰𑆶 𑆄𑆨𑆳𑆱𑆩𑆳𑆤𑆼𑆰𑇀𑆮𑆥𑆴 𑆪𑆠𑇀
𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆱𑆁𑆱𑇀𑆑𑆳𑆫𑆧𑆬𑆳𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆥𑆳𑆢𑆪𑆴𑆰𑇀𑆪𑆩𑆳𑆟𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆑𑇀𑆫𑆩𑆾𑆥𑆧𑆸𑆁𑆲𑆴𑆠𑆳𑆠𑇀
𑆖𑆴𑆢𑆽𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆥𑆠𑇀𑆠𑆴𑆢𑆳𑆫𑇀𑆞𑇀𑆪𑆩𑇀  𑇅
𑆃𑆮𑆴𑆖𑆬𑆳 𑆖𑆴𑆢𑆼𑆑𑆠𑇀𑆮𑆥𑇀𑆫𑆡𑆳 𑆱𑆽𑆮 𑆘𑆵𑆮𑆤𑇀𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆘𑆵𑆮𑆠𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆤𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆣𑆳𑆫𑆪𑆠𑆾 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂
𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑆤𑆴𑆘𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆮𑆴𑆢𑇀𑆫𑆳𑆮𑆴𑆠𑆳𑆯𑆼𑆰𑆥𑆳𑆯𑆫𑆳𑆯𑆴𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀  𑇅
𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆯𑆳𑆱𑇀𑆠𑇀𑆫𑆼

 𑆅𑆠𑆴 𑆮𑆳 𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆑𑇀𑆫𑆵𑆝𑆳𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤𑆳𑆒𑆴𑆬𑆁 𑆘𑆓𑆠𑇀  𑇅
𑆱 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆤𑇀𑆱𑆠𑆠𑆁 𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆾 𑆘𑆵𑆮𑆤𑇀𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆾 𑆤 𑆱𑆁𑆯𑆪𑆂 𑇆𑆅𑆠𑆴𑇆

𑆃𑆡 𑆑𑆡𑆁 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆬𑆳𑆨𑆾 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲

विश्वात्मसात्कारात्मनि समावेशरूपे चिदानन्दे लब्धे व्युत्थानदशायां
दलकल्पतया देहप्राणनीलसुखादिषु आभासमानेष्वपि यत्
समावेशसंस्कारबलात्प्रतिपादयिष्यमाणयुक्तिक्रमोपबृंहितात्
चिदैकात्म्यप्रतिपत्तिदार्ढ्यम्  ।
अविचला चिदेकत्वप्रथा सैव जीवन्मुक्तिः जीवतः प्राणान् अपि धारयतो मुक्तिः
प्रत्यभिज्ञातनिजस्वरूपविद्राविताशेषपाशराशित्वात्  ।
यथोक्तं स्पन्दशास्त्रे

 इति वा यस्य संवित्तिः क्रीडात्वेनाखिलं जगत्  ।
स पश्यन्सततं युक्तो जीवन्मुक्तो न संशयः ॥इति॥

अथ कथं चिदानन्दलाभो भवति इत्याह

Viśvātmasātkārātmani samāveśarūpe cidānande labdhe vyutthānadaśāyāṃ
Dalakalpatayā dehaprāṇanīlasukhādiṣu ābhāsamāneṣvapi yat
Samāveśasaṃskārabalātpratipādayiṣyamāṇayuktikramopabṛṃhitāt
Cidaikātmyapratipattidārḍhyam  |
Avicalā cidekatvaprathā saiva jīvanmuktiḥ jīvataḥ prāṇān api dhārayato muktiḥ pratyabhijñātanijasvarūpavidrāvitāśeṣapāśarāśitvāt  |
Yathoktaṃ spandaśāstre

 Iti vā yasya saṃvittiḥ krīḍātvenākhilaṃ jagat  |
Sa paśyansatataṃ yukto jīvanmukto na saṃśayaḥ | | iti ||

Atha kathaṃ cidānandalābho bhavati ityāha

Mikor a Tudatosság Gyönyöre (cit-ānande) felismerésre kerül (labdhe) a Samāveśa-n keresztül (samāveśarūpe) azáltal, hogy az univerzumot beolvasztja (az egyén Természetébe) (viśva-ātmasātkāra-ātmani) még (api) a vyutthāna-ban avagy hétköznapi állapotban is (vyutthāna-daśāyām) (, melyben) a test, életerő, kék vagy élvezet (deha-prāṇa-nīla-sukhādiṣu) úgy kerül megtapasztalásra (ābhāsamāneṣu), mint különböző részek (dala-kalpatayā); (ekkor,) a Samāveśa által hátra hagyott benyomások Ereje következtében (samāveśa-saṃskāra-balāt), a Tudatosság Egységes vagy Mindent-magába foglaló Tapasztalásában való Stabilitás (is felismerésre kerül) (cidaikātmya-pratipatti-dārḍhyam), mely (yat) (Stabiliást különböző) módszerek sorozata erősít meg, melyek később kerülnek kifejtésre (pratipādayiṣyamāṇa-yukti-krama-upabṛṃhitāt).

A Tudatosság Egységes Természetének Szilárd Tapasztalása (avicalā...cit-ekatva-prathā) nem más, mint (saḥ...eva) a ’Jīvanmukti’ avagy a ’Felszabadulás az életben’ (jīvanmuktiḥ).

(Valamint a Jīvanmukti) a ’jīva’ (jīvataḥ) ’Mukti’-ja avagy ’Felszabadulása’ (muktiḥ) avagy annak, aki még (api) életerővel (prāṇān) bír (dhārayataḥ). (Ez akkor következik be) amikor minden korlátozódás feloldódik az egyén Valódi Természetének Felismerése végett (pratyabhijñāta-nija-svarūpa-vidrāvita-aśeṣa-pāśarāśitvāt).

Ahogy ez korábban kifejtésre került (yathā-uktam) a Spandakārikā-kban (spanda-śāstre):

Más szóval (iti…vā): kinek (yasya…saḥ) Ébersége (saṃvittiḥ) az egész (akhilam) világot (jagat) Isteni játékként (krīḍātvena) látja (paśyan) szüntelen (satatam), az egyesült (a Spanda-val,) (yuktaḥ) és életében Felszabadult (jīvat-muktaḥ), nincs (na) kétség efelől (saṃśayaḥ). || 2/5 ||

/Spandakārikā-k 2.5/

Most (pedig) (atha), „hogyan (katham) éretik el a Tudatosság Gyönyöre (cit-ānanda-lābhaḥ...bhavati...iti)?” (Hogy ezt megválaszoljuk,) a következőt állítjuk (āha):

Madhyavikāsāccidānandalābhaḥ || 17 ||

A Tudatosság Gyönyöre (cit-ānanda-lābhaḥ) a Középpont --avagy az egyén saját Énje, mint mindennek forrása-- Feltárulása újtán (jön létre) (madhya-vikāsāt). || 17 ||

            𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆠𑆩𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆮𑆫𑇀𑆠𑆩𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆠𑆢𑇀𑆨𑆴𑆠𑇀𑆠𑆴𑆬𑆓𑇀𑆤𑆠𑆳𑆁 𑆮𑆴𑆤𑆳 𑆖
𑆑𑆱𑇀𑆪𑆖𑆴𑆢𑆥𑆴
𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆤𑆶𑆥𑆥𑆠𑇀𑆠𑆼𑆂 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆼𑆮 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆵 𑆩𑆣𑇀𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆱𑆳 𑆠𑆶 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆢𑆯𑆳𑆪𑆳𑆁
𑆠𑆡𑆳𑆨𑆷𑆠𑆳𑆥𑆴 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆓𑆷𑆲𑆪𑆴𑆠𑇀𑆮𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆑𑇀𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆼 𑆥𑆫𑆴𑆟𑆠𑆳 𑆅𑆠𑆴 𑆤𑆵𑆠𑇀𑆪𑆳
𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆨𑆷𑆩𑆴𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆵𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪 𑆃𑆮𑆫𑆾𑆲𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆴𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑆴𑆨𑆶𑆮𑆩𑆣𑆴𑆯𑆪𑆳𑆤𑆳
𑆤𑆳𑆝𑆵𑆱𑆲𑆱𑇀𑆫𑆱𑆫𑆟𑆴𑆩𑆤𑆶𑆱𑆸𑆠𑆳  𑇅
𑆠𑆠𑇀𑆫𑆳𑆥𑆴 𑆖 𑆥𑆬𑆳𑆯𑆥𑆫𑇀𑆟𑆩𑆣𑇀𑆪𑆯𑆳𑆒𑆳𑆤𑇀𑆪𑆳𑆪𑆼𑆤 𑆱𑆳 𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆫𑆤𑇀𑆣𑇀𑆫𑆳𑆢𑆣𑆾𑆮𑆑𑇀𑆠𑇀𑆫𑆥𑆫𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆁
𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆳𑆯𑇀𑆫𑆪𑆩𑆣𑇀𑆪𑆩𑆤𑆳𑆝𑆵𑆫𑆷𑆥𑆠𑆪𑆳
𑆥𑇀𑆫𑆳𑆣𑆳𑆤𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳 𑇅 𑆠𑆠 𑆍𑆮 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆵𑆤𑆳𑆩𑆶𑆢𑆪𑆳𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆫𑆽𑆮 𑆖 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆩𑆳𑆠𑇀  𑇅
𑆍𑆮𑆁𑆨𑆷𑆠𑆳𑆥𑇀𑆪𑆼𑆰𑆳 𑆥𑆯𑆷𑆤𑆳𑆁 𑆤𑆴𑆩𑆵𑆬𑆴𑆠𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆽𑆮 𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆳  𑇅
𑆪𑆢𑆳 𑆠𑆶 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆠𑆩𑆠𑇀𑆮𑆼 [𑇒𑇑] 𑆩𑆣𑇀𑆪𑆨𑆷𑆠𑆳 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆨𑆓𑆮𑆠𑆵
𑆮𑆴𑆑𑆱𑆠𑆴 𑆪𑆢𑆴 𑆮𑆳 𑆮𑆑𑇀𑆰𑇀𑆪𑆩𑆳𑆟𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆩𑆣𑇀𑆪𑆨𑆷𑆠𑆳 𑆧𑇀𑆫𑆲𑇀𑆩𑆤𑆳𑆝𑆵
𑆮𑆴𑆑𑆱𑆠𑆴 𑆠𑆢𑆳 𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆳𑆖𑇀𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆱𑇀𑆪 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆫𑆷𑆥𑆱𑇀𑆪 𑆬𑆳𑆨𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆨𑆮𑆠𑆴  𑇅
𑆠𑆠𑆯𑇀𑆖 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆓𑆶𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆘𑆵𑆮𑆤𑇀𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂𑇆

𑆩𑆣𑇀𑆪𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆼 𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆩𑆳𑆲

            सर्वान्तरतमत्वेन वर्तमानत्वात्तद्भित्तिलग्नतां विना च
कस्यचिदपि
स्वरूपानुपपत्तेः संविदेव भगवती मध्यम् । सा तु मायादशायां
तथाभूतापि स्वरूपं गूहयित्वा प्राक्संवित् प्राणे परिणता इति नीत्या
प्राणशक्तिभूमिं स्वीकृत्य अवरोहक्रमेण बुद्धिदेहादिभुवमधिशयाना
नाडीसहस्रसरणिमनुसृता  ।
तत्रापि च पलाशपर्णमध्यशाखान्यायेन सा ब्रह्मरन्ध्रादधोवक्त्रपर्यन्तं
प्राणशक्तिब्रह्माश्रयमध्यमनाडीरूपतया
प्राधान्येन स्थिता । तत एव सर्ववृत्तीनामुदयात्तत्रैव च विश्रामात्  ।
एवंभूताप्येषा पशूनां निमीलितस्वरूपैव स्थिता  ।
यदा तु उक्तयुक्तिक्रमेण सर्वान्तरतमत्वे [२१] मध्यभूता संविद्भगवती
विकसति यदि वा वक्ष्यमाणक्रमेण मध्यभूता ब्रह्मनाडी
विकसति तदा तद्विकासाच्चिदानन्दस्य उक्तरूपस्य लाभः प्राप्तिः भवति  ।
ततश्च प्रागुक्ता जीवन्मुक्तिः॥

मध्यविकासे युक्तिमाह

            Sarvāntaratamatvena vartamānatvāttadbhittilagnatāṃ vinā ca kasyacidapi
Svarūpānupapatteḥ saṃvideva bhagavatī madhyam | Sā tu māyādaśāyāṃ
Tathābhūtāpi svarūpaṃ gūhayitvā prāksaṃvit prāṇe pariṇatā iti nītyā
Prāṇaśaktibhūmiṃ svīkṛtya avarohakrameṇa buddhidehādibhuvamadhiśayānā nāḍīsahasrasaraṇimanusṛtā  |
Tatrāpi ca palāśaparṇamadhyaśākhānyāyena sā brahmarandhrādadhovaktraparyantaṃ prāṇaśaktibrahmāśrayamadhyamanāḍīrūpatayā
Prādhānyena sthitā | Tata eva sarvavṛttīnāmudayāttatraiva ca viśrāmāt  |
Evaṃbhūtāpyeṣā paśūnāṃ nimīlitasvarūpaiva sthitā  |
Yadā tu uktayuktikrameṇa sarvāntaratamatve [21] madhyabhūtā saṃvidbhagavatī vikasati yadi vā vakṣyamāṇakrameṇa madhyabhūtā brahmanāḍī
Vikasati tadā tadvikāsāccidānandasya uktarūpasya lābhaḥ prāptiḥ bhavati  |
Tataśca prāguktā jīvanmuktiḥ ||

Madhyavikāse yuktimāha

Egyedül a Saṃvit avagy a Tudatosság, Bhagavatī Maga a Középpont, mivel semmilyen objektum sem létezhet semmilyen formában (kasyacid...api...svarūpa-anupapatteḥ) a nélkül (vinā), hogy az Ő ’Vásznához’ csatlakozna (, ami a létezés alapja) (tat-bhitti-lagnatām), és (ca) (mivel Ő) az Örökké Jelenlévő (vartamānatvāt) Legbelsőbb Esszenciája mindenkinek (sarva-antara-tama-tvena).

„Először (prāk), a Tudatosság (saṃvit) alakul át (pariṇatā) prāṇa-vá avagy életerővé (prāṇe)”. Ezen jól ismert kifejezés szerint (iti...nītyā), annak ellenére (api), hogy ezen (felsorolt Isteni) képességekkel rendelkezik (tathābhūtā), Ő (sā...tu) elfedi (gūhayitvā) az Esszenciális Természetét (svarūpam) Māyā avagy a dualitás állapotában (māyā-daśāyām), majd elfoglalja (svīkṛtya) prāṇaśakti állapotát (prāṇa-śakti-bhūmim), (ezután) fokozatos alászállás során (avaroha-krameṇa), otthonra lel (buddhi-deha-adi-bhuvam) az intellektus, test és a többi tartományában (buddhi-deha-adi-bhuvam), (majd tovább) folyik (anusṛtā) a nāḍī-k ezreinek csatornájában (nāḍī-sahasra-saraṇim).”

Valamint (ca) még ott is (tatra...api), Ő (sā) elsősorban (prādhānyena) a központi nāḍī formájában nyugszik, (ami) Brahmā hajléka, a teremtő mint prāṇaśakti (sthitā...prāṇa-śakti-brahmā-āśraya-madhyama-nāḍī-rūpatayā), (ami) Brahmarandhra-tól (terjed) (brahma-randhrāt) Adhovaktra-ig --vagyis az alsó szervig-- (adho-vaktra-paryantam) mint egy palāśa levél főere (palāśa-parṇa-madhya-śākhānyāyena).

Mivel  (tataḥ...eva) minden aktivitás (sarva-vṛttīnām) (ebből) tárul fel (udayāt) és (ca) csakis (eva) ebben (tatra) lel nyugalmat (viśrāmāt).

Annak ellenére (api), hogy ilyen (evaṃbhūtā), ez (a középső nāḍī) (eṣā) rejtve (nimīlita-svarūpā...eva) marad (sthitā) a korlátolt létezők előtt (paśūnām).

De (tu) ha (yadā), lévén mindennek a Legbelső Esszenciája (sarva-antaratama-tve), az Áldott Tudatosság (saṃvit-bhagavatī) úgy nyilvánul meg (vikasati) mint a Középpont (madhya-bhūtā) a korábban említett módon (ukta-yukti-krameṇa), avagy (yadi...vā) úgy nyilvánul meg (vikasati) mint a középső csatorna (madhya-bhūtā) (melyet úgy nevezünk) Brahmanāḍī (brahmanāḍī) oly módon, mely hamarosan kifejtésre kerül (vakṣyamāṇa-krameṇa); ekkor (tadā) Ennek Kiterjedésében (tat-vikāsāt), a Tudatosság korábban kifejtett Gyönyöre Eléretik (ukta-rūpasya...cidānandasya...lābhaḥ...prāptiḥ...bhavati). Ezután (felragyog) (tataḥ...ca) a korában említett (prāg-uktā) Jīvanmukti avagy Felszabadulás még az élet során (jīvanmuktiḥ).

(És most, hogy megvilágítsuk) a módszert (yuktim) a ’Középpont Kiterjedéséhez’ (madhya-vikāse), a következőt állítjuk (āha):

Vikalpakṣayaśaktisaṅkocavikāsavāhacchedādyantakoṭinibhālanādaya ihopāyāḥ || 18 ||

Itt (iha), a módszerek a következők (upāyāḥ): A gondolatok feloldása, Śakti visszahúzódása és kitárulása --vagyis visszahúzódás a Forráshoz és a Tudatosság Sugarainak kiterjedése, mint a Bhairavīmudrā--, a vāha --vagyis a prāṇa vagy kilégzés és apāna vagy belégzés-- feloldódása (az anackam vagy kiejthetetlen Éberség recitálásával--, stb. (vikalpa-kṣaya-śakti-saṅkoca-vikāsa-vāha-cheda-ādi), (valamint) a legfőbb pont vagy antakoṭi (ami dvādaśānta) tapasztalata, stb. (antakoṭi-nibhālana-ādayaḥ). || 18 ||

𑆅𑆲 𑆩𑆣𑇀𑆪𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆼 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆑𑇀𑆰𑆪𑆳𑆢𑆪 𑆇𑆥𑆳𑆪𑆳𑆂  𑇅
𑆥𑇀𑆫𑆳𑆓𑆶𑆥𑆢𑆴𑆰𑇀𑆛𑆥𑆚𑇀𑆖𑆮𑆴𑆣𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆳𑆢𑇀𑆪𑆤𑆶𑆱𑆫𑆟𑆼𑆤 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆩𑆣𑇀𑆪𑆨𑆷𑆠𑆳𑆪𑆳𑆂
𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆾 𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆾 𑆘𑆳𑆪𑆠 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆲𑆴𑆠𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆇𑆥𑆳𑆪𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆩𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆠𑆶 𑆇𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼
𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆪𑆳𑆩𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆳𑆧𑆤𑇀𑆣𑆳𑆢𑆴𑆱𑆩𑆱𑇀𑆠𑆪𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆟𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆠𑇀𑆫𑆾𑆛𑆤𑆼𑆤 𑆱𑆶𑆒𑆾𑆥𑆳𑆪𑆩𑇀 𑆍𑆮
𑆲𑆸𑆢𑆪𑆼 𑆤𑆴𑆲𑆴𑆠𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆂 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆧𑆤𑇀𑆣𑆑𑆁 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆁
𑆃𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆖𑇀𑆖𑆴𑆤𑇀𑆠𑆑𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆯𑆩𑆪𑆤𑇀 𑆃𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆥𑆫𑆳𑆩𑆫𑇀𑆯𑆼𑆤
𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑇀𑆪𑆑𑆬𑆶𑆰𑆱𑇀𑆮𑆖𑆴𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆠𑆳𑆤𑆴𑆨𑆳𑆬𑆤𑆥𑇀𑆫𑆮𑆟𑆂 𑆃𑆖𑆴𑆫𑆳𑆢𑇀 𑆍𑆮
𑆇𑆤𑇀𑆩𑆴𑆰𑆢𑇀𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆳𑆁 𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆠𑆶𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑆵𑆠𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆢𑆯𑆳𑆁 𑆄𑆱𑆳𑆢𑆪𑆠𑆴  𑇅
𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁
 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆲𑆳𑆤𑆼𑆤𑆽𑆑𑆳𑆓𑇀𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑆳𑆥𑆢𑆩𑇀  𑇅

𑆅𑆠𑆴 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆪𑆳𑆩𑇀  𑇅

𑆯𑇀𑆫𑆵𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆼 𑇁𑆥𑆴

𑆪𑆢𑆳 𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆬𑆵𑆪𑆼𑆠 𑆠𑆢𑆳 𑆱𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀 𑆥𑆫𑆩𑆁 𑆥𑆢𑆩𑇀 𑇅 𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆯𑇀𑆫𑆵𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆓𑆫𑇀𑆨𑆼 𑇁𑆥𑆴

𑆮𑆴𑆲𑆳𑆪 𑆱𑆑𑆬𑆳𑆂 𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳 𑆘𑆤𑆤𑆴 𑆩𑆳𑆤𑆱𑆵𑆂 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑆾
𑆮𑆴𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆑𑆫𑆟𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆤𑆶𑆱𑆸𑆠𑆴𑆥𑆳𑆫𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆾𑆘𑇀𑆘𑇀𑆮𑆬𑆩𑇀  𑇅
𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆽𑆱𑇀 𑆠𑇀𑆮𑆢𑆤𑆶𑆨𑆳𑆮𑆠𑆂 𑆱𑆥𑆢𑆴 𑆮𑆼𑆢𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆱𑆳 𑆥𑆫𑆳
𑆢𑆯𑆳 𑆤𑆸𑆨𑆴𑆫𑇀 𑆃𑆠𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆴𑆠𑆳𑆱𑆩𑆱𑆶𑆒𑆳𑆩𑆸𑆠𑆱𑇀𑆪𑆤𑇀𑆢𑆴𑆤𑆵 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅

 𑆃𑆪𑆁 𑆖 𑆇𑆥𑆳𑆪𑆾 𑆩𑆷𑆫𑇀𑆣𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆪𑆳𑆁 [𑇒𑇔] 𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆥𑆳𑆢𑆴𑆠𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆄𑆢𑆳𑆮𑇀
𑆇𑆑𑇀𑆠𑆂 𑇅 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆳𑆢𑆪𑆱𑇀 𑆠𑆶 𑆪𑆢𑇀𑆪𑆥𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆥𑆳𑆢𑆴𑆠𑆳𑆂
𑆠𑆡𑆳𑆥𑆴 𑆄𑆩𑇀𑆤𑆳𑆪𑆴𑆑𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆃𑆱𑇀𑆩𑆳𑆨𑆴𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆕𑇀𑆓𑆳𑆠𑇀 𑆥𑇀𑆫𑆢𑆫𑇀𑆯𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆼 𑇅 𑆧𑆲𑆶𑆰𑆶 𑆲𑆴
𑆥𑇀𑆫𑆢𑆫𑇀𑆯𑆴𑆠𑆼𑆰𑆶 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆑𑆼𑆤𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆑𑇀𑆰𑇀𑆪𑆠𑆵𑆠𑆴 𑇅 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆼𑆂 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖
𑆅𑆤𑇀𑆢𑇀𑆫𑆴𑆪𑆢𑇀𑆮𑆳𑆫𑆼𑆟 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆍𑆮𑆳𑆑𑆶𑆚𑇀𑆖𑆤𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆶𑆒𑆵𑆑𑆫𑆟𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁
𑆄𑆡𑆫𑇀𑆮𑆟𑆴𑆑𑆾𑆥𑆤𑆴𑆰𑆠𑇀𑆱𑆶 𑆑𑆜𑆮𑆬𑇀𑆬𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆖𑆠𑆶𑆫𑇀𑆡𑆮𑆬𑇀𑆬𑆵𑆥𑇀𑆫𑆡𑆩𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆼

 𑆥𑆫𑆳𑆚𑇀𑆖𑆴 𑆒𑆳𑆤𑆴 𑆮𑇀𑆪𑆠𑆸𑆟𑆠𑇀 𑆱𑇀𑆮𑆪𑆁𑆨𑆷𑆂
𑆠𑆱𑇀𑆩𑆳𑆠𑇀 𑆥𑆫𑆳𑆕𑇀 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆠𑆴 𑆤𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑇀  𑇅
𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆢𑇀 𑆣𑆵𑆫𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆓𑇀 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆳𑆤𑆩𑇀 𑆎𑆑𑇀𑆰𑆢𑇀
𑆄𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆖𑆑𑇀𑆰𑆶𑆫𑆩𑆸𑆠𑆠𑇀𑆮𑆩𑇀 𑆃𑆯𑇀𑆤𑆤𑇀 [𑇒𑇕] 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆥𑇀𑆫𑆱𑆸𑆠𑆳𑆪𑆳 𑆃𑆥𑆴 𑆮𑆳 𑆑𑆷𑆫𑇀𑆩𑆳𑆕𑇀𑆓𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆮𑆠𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳𑆱𑆱𑆩𑆪𑆼 𑆲𑆸𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆮𑆖𑇀𑆖
𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑆾 𑆤𑆴𑆮𑆫𑇀𑆠𑆤𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 "𑆠𑆢𑆥𑆾𑆢𑇀𑆣𑆸𑆠𑆼 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆾𑆢𑆴𑆠𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆂" 𑆅𑆠𑆴  𑇅
𑆯𑆑𑇀𑆠𑆼𑆫𑇀 𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆂 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆤𑆴𑆓𑆷𑆞𑆳𑆪𑆳 𑆃𑆑𑇀𑆫𑆩𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆱𑆑𑆬𑆑𑆫𑆟𑆖𑆑𑇀𑆫𑆮𑆴𑆱𑇀𑆦𑆳𑆫𑆟𑆼𑆤
"𑆃𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆬𑆑𑇀𑆰𑇀𑆪𑆾 𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆂 𑆤𑆴𑆩𑆼𑆰𑆾𑆤𑇀𑆩𑆼𑆰𑆮𑆫𑇀𑆘𑆴𑆠𑆂" 𑆅𑆠𑆴 𑇅
𑆨𑆽𑆫𑆮𑆵𑆪𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆳𑆤𑆶𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆧𑆲𑆴𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆟𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁
𑆑𑆑𑇀𑆰𑇀𑆪𑆱𑇀𑆠𑆾𑆠𑇀𑆫𑆼

 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳𑆂 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆵𑆂 𑆖𑆼𑆠𑆱𑆳 𑆢𑆫𑇀𑆯𑆤𑆳𑆢𑇀𑆪𑆳𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆼 𑆱𑇀𑆮𑆼 𑆮𑆼𑆢𑇀𑆪𑆼 𑆪𑆿𑆓𑆥𑆢𑇀𑆪𑆼𑆤 𑆮𑆴𑆰𑇀𑆮𑆑𑇀  𑇅
𑆑𑇀𑆰𑆴𑆥𑇀𑆠𑇀𑆮𑆳 𑆩𑆣𑇀𑆪𑆼 𑆲𑆳𑆛𑆑𑆱𑇀𑆠𑆩𑇀𑆨𑆨𑆷𑆠𑆂
𑆠𑆴𑆰𑇀𑆛𑆤𑇀 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆳𑆣𑆳𑆫 𑆍𑆑𑆾 𑇁𑆮𑆨𑆳𑆱𑆴 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅

 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆨𑆛𑇀𑆛𑆑𑆬𑇀𑆬𑆛𑆼𑆤𑆳𑆥𑆴 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀 "𑆫𑆷𑆥𑆳𑆢𑆴𑆰𑆶 𑆥𑆫𑆴𑆟𑆳𑆩𑆳𑆠𑇀 𑆠𑆠𑇀𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆴𑆂 " 𑆅𑆠𑆴  𑇅
𑆯𑆑𑇀𑆠𑆼𑆯𑇀 𑆖 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆿
𑆤𑆳𑆱𑆳𑆥𑆶𑆛𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆤𑆑𑇀𑆫𑆩𑆾𑆤𑇀𑆩𑆴𑆰𑆠𑇀𑆱𑆷𑆑𑇀𑆰𑇀𑆩𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆨𑇀𑆫𑆷𑆨𑆼𑆢𑆤𑆼𑆤
𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆱𑆳𑆢𑆴𑆠𑆾𑆫𑇀𑆣𑇀𑆮𑆑𑆶𑆟𑇀𑆝𑆬𑆴𑆤𑆵𑆥𑆢𑆼 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴𑆢𑆯𑆳𑆥𑆫𑆴𑆯𑆵𑆬𑆤𑆩𑇀  𑇅
𑆃𑆣𑆂𑆑𑆶𑆟𑇀𑆝𑆬𑆴𑆤𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆖 𑆰𑆰𑇀𑆛𑆮𑆑𑇀𑆠𑇀𑆫𑆫𑆷𑆥𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆓𑆶𑆟𑆵𑆑𑆸𑆠𑇀𑆪 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆁
𑆠𑆤𑇀𑆩𑆷𑆬𑆠𑆢𑆓𑇀𑆫𑆠𑆤𑇀𑆩𑆣𑇀𑆪𑆨𑆷𑆩𑆴𑆱𑇀𑆥𑆫𑇀𑆯𑆳𑆮𑆼𑆯𑆂 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆑𑆼

𑆮𑆲𑇀𑆤𑆼𑆫𑇀 𑆮𑆴𑆰𑆱𑇀𑆪 𑆩𑆣𑇀𑆪𑆼 𑆠𑆶 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆁 𑆱𑆶𑆒𑆩𑆪𑆁 𑆑𑇀𑆰𑆴𑆥𑆼𑆠𑇀  𑇅
𑆑𑆼𑆮𑆬𑆁 𑆮𑆳𑆪𑆶𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆁 𑆮𑆳 𑆱𑇀𑆩𑆫𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆼𑆤 𑆪𑆶𑆘𑇀𑆪𑆠𑆼 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅


𑆃𑆠𑇀𑆫 𑆮𑆲𑇀𑆤𑆴𑆂 𑆃𑆤𑆶𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆨𑆷𑆂 𑇅 𑆮𑆴𑆰𑆱𑇀𑆡𑆳𑆤𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳
𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆥𑆢𑆁
"𑆮𑆴𑆰𑆺𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑇀𑆠𑆿" 𑆅𑆠𑇀𑆪𑇀 𑆃𑆫𑇀𑆡𑆳𑆤𑆶𑆓𑆩𑆳𑆠𑇀 𑇅 𑆮𑆳𑆲𑆪𑆾𑆂 𑆮𑆳𑆩𑆢𑆑𑇀𑆰𑆴𑆟𑆓𑆠𑆪𑆾𑆂
𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆥𑆳𑆤𑆪𑆾𑆂 𑆗𑆼𑆢𑆾 𑆲𑆸𑆢𑆪𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴𑆥𑆶𑆫𑆂𑆱𑆫𑆁
𑆃𑆤𑇀𑆠𑆂𑆑𑆑𑆳𑆫𑆲𑆑𑆳𑆫𑆳𑆢𑆴𑆥𑇀𑆫𑆳𑆪𑆳𑆤𑆖𑇀𑆑𑆮𑆫𑇀𑆟𑆾𑆖𑇀𑆖𑆳𑆫𑆼𑆟 𑆮𑆴𑆖𑇀𑆗𑆼𑆢𑆤𑆩𑇀  𑇅
𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆓𑆫𑇀𑆨𑆼

𑆃𑆤𑆖𑇀𑆑𑆑𑆑𑆸𑆠𑆳𑆪𑆠𑆴𑆥𑇀𑆫𑆱𑆸𑆠𑆥𑆳𑆫𑇀𑆯𑇀𑆮𑆤𑆳𑆝𑆵𑆢𑇀𑆮𑆪𑆖𑇀𑆗𑆴𑆢𑆾
𑆮𑆴𑆣𑆸𑆠𑆖𑆼𑆠𑆱𑆾 𑆲𑆸𑆢𑆪𑆥𑆕𑇀𑆑𑆘𑆱𑇀𑆪𑆾𑆢𑆫𑆼  𑇅
𑆇𑆢𑆼𑆠𑆴 𑆠𑆮 𑆢𑆳𑆫𑆴𑆠𑆳𑆤𑇀𑆣𑆠𑆩𑆱𑆂 𑆱 𑆮𑆴𑆢𑇀𑆪𑆳𑆕𑇀𑆑𑆶𑆫𑆾
𑆪 𑆍𑆰 𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑆠𑆳𑆁 𑆘𑆤𑆪𑆴𑆠𑆶𑆁 𑆥𑆯𑆾𑆫𑆥𑆴 𑆃𑆬𑆩𑇀 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆄𑆢𑆴𑆑𑆾𑆛𑆴𑆂 𑆲𑆸𑆢𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆑𑆾𑆛𑆴𑆂 𑆢𑇀𑆮𑆳𑆢𑆯𑆳𑆤𑇀𑆠𑆂 𑇅 𑆠𑆪𑆾𑆂
𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆾𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆮𑆱𑆫𑆼 𑆤𑆴𑆨𑆳𑆬𑆤𑆁 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑆤𑆴𑆮𑆼𑆯𑆤𑆼𑆤 𑆥𑆫𑆴𑆯𑆵𑆬𑆤𑆩𑇀  𑇅
𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆨𑆽𑆫𑆮𑆼

 𑆲𑆸𑆢𑇀𑆪𑆳𑆑𑆳𑆯𑆼 𑆤𑆴𑆬𑆵𑆤𑆳𑆑𑇀𑆰𑆂 𑆥𑆢𑇀𑆩𑆱𑆁𑆥𑆶𑆛𑆩𑆣𑇀𑆪𑆓𑆂  𑇅
𑆃𑆤𑆤𑇀𑆪𑆖𑆼𑆠𑆳𑆂 𑆱𑆶𑆨𑆓𑆼 𑆥𑆫𑆁 𑆱𑆿𑆨𑆳𑆓𑇀𑆪𑆩𑇀 𑆄𑆥𑇀𑆤𑆶𑆪𑆳𑆠𑇀 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆠𑆡𑆳

 𑆪𑆡𑆳 𑆠𑆡𑆳 𑆪𑆠𑇀𑆫 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆢𑇀𑆮𑆳𑆢𑆯𑆳𑆤𑇀𑆠𑆼 𑆩𑆤𑆂 𑆑𑇀𑆰𑆴𑆥𑆼𑆠𑇀  𑇅
𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆑𑇀𑆰𑆟𑆁 𑆑𑇀𑆰𑆵𑆟𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆼𑆂 𑆮𑆽𑆬𑆑𑇀𑆰𑆟𑇀𑆪𑆁 𑆢𑆴𑆤𑆽𑆫𑇀 𑆨𑆮𑆼𑆠𑇀 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆄𑆢𑆴𑆥𑆢𑆳𑆠𑇀 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆼𑆰𑆢𑆯𑆳𑆤𑆴𑆰𑆼𑆮𑆟𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁

 𑆇𑆤𑇀𑆩𑆼𑆰𑆂 𑆱 𑆠𑆶 𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆼𑆪𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆪𑆁 𑆠𑆩𑇀 𑆇𑆥𑆬𑆑𑇀𑆰𑆪𑆼𑆠𑇀  𑇅

 𑆅𑆠𑆴 𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆼  𑇅

𑆠𑆡𑆳 𑆫𑆩𑆟𑆵𑆪𑆮𑆴𑆰𑆪𑆖𑆫𑇀𑆮𑆟𑆳𑆢𑆪𑆯𑇀𑆖 𑆱𑆁𑆓𑆸𑆲𑆵𑆠𑆳𑆂  𑇅
𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆨𑆽𑆫𑆮 𑆍𑆮

𑆘𑆓𑇀𑆣𑆴𑆥𑆳𑆤𑆑𑆸𑆠𑆾𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆫𑆱𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆮𑆴𑆘𑆸𑆩𑇀𑆨𑆟𑆳𑆠𑇀  𑇅
𑆨𑆳𑆮𑆪𑆼𑆢𑇀 𑆨𑆫𑆴𑆠𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆁 𑆩𑆲𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆩𑆪𑆾 𑆨𑆮𑆼𑆠𑇀𑇆

𑆓𑆵𑆠𑆳𑆢𑆴𑆮𑆴𑆰𑆪𑆳𑆱𑇀𑆮𑆳𑆢𑆳𑆱𑆩𑆱𑆿𑆒𑇀𑆪𑆽𑆑𑆠𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆂  𑇅
𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆱𑇀 𑆠𑆤𑇀𑆩𑆪𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆩𑆤𑆾𑆫𑆷𑆞𑆼𑆱𑇀 𑆠𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆳𑇆

𑆪𑆠𑇀𑆫 𑆪𑆠𑇀𑆫 𑆩𑆤𑆱𑇀𑆠𑆶𑆰𑇀𑆛𑆴𑆫𑇀𑆩𑆤𑆱𑇀 𑆠𑆠𑇀𑆫𑆽𑆮 𑆣𑆳𑆫𑆪𑆼𑆠𑇀  𑇅
𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆥𑆫𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆱𑆁𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆠𑆼 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆍𑆮𑆩𑇀 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆢𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆄𑆤𑆤𑇀𑆢𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆨𑆳𑆮𑆤𑆳𑆢𑆴𑆑𑆁 𑆃𑆤𑆶𑆩𑆤𑇀𑆠𑆮𑇀𑆪𑆩𑇀 𑇅 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮𑆩𑆳𑆢𑆪𑆂 𑆃𑆠𑇀𑆫
𑆩𑆣𑇀𑆪𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆼 𑆇𑆥𑆳𑆪𑆳𑆂𑇆
𑆩𑆣𑇀𑆪𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆳𑆖𑇀 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆬𑆳𑆨𑆂 𑇅 𑆱 𑆍𑆮 𑆖 𑆥𑆫𑆩𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆂
𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆱𑆩𑆥𑆠𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆥𑆫𑇀𑆪𑆳𑆪𑆂 𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆂 𑇅 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆾𑆢𑆴𑆠𑆠𑇀𑆮𑆼 𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆩𑇀 𑆄𑆲

इह मध्यशक्तिविकासे विकल्पक्षयादय उपायाः  ।
प्रागुपदिष्टपञ्चविधकृत्यकारित्वाद्यनुसरणेन सर्वमध्यभूतायाः
संविदो विकासो जायत इत्यभिहितप्रायम् । उपायान्तरम् अपि तु उच्यते
प्राणायाममुद्राबन्धादिसमस्तयन्त्रणातन्त्रत्रोटनेन सुखोपायम् एव
हृदये निहितचित्तः उक्तयुक्त्या स्वस्थितिप्रतिबन्धकं विकल्पं
अकिंचिच्चिन्तकत्वेन प्रशमयन् अविकल्पपरामर्शेन
देहाद्यकलुषस्वचित्प्रमातृतानिभालनप्रवणः अचिराद् एव
उन्मिषद्विकासां तुर्यतुर्यातीतसमावेशदशां आसादयति  ।
यथोक्तं
 विकल्पहानेनैकाग्र्यात् क्रमेणेश्वरतापदम्  ।

इति श्रीप्रत्यभिज्ञायाम्  ।

श्रीस्पन्दे ऽपि

यदा क्षोभः प्रलीयेत तदा स्यात् परमं पदम् । इति  ।

श्रीज्ञानगर्भे ऽपि

विहाय सकलाः क्रिया जननि मानसीः सर्वतो
विमुक्तकरणक्रियानुसृतिपारतन्त्र्योज्ज्वलम्  ।
स्थितैस् त्वदनुभावतः सपदि वेद्यते सा परा
दशा नृभिर् अतन्द्रितासमसुखामृतस्यन्दिनी ॥इति  ।

 अयं च उपायो मूर्धन्यत्वात्प्रत्यभिज्ञायां [२४] प्रतिपादितत्वात् आदाव्
उक्तः । शक्तिसंकोचादयस् तु यद्यपि प्रत्यभिज्ञायां न प्रतिपादिताः
तथापि आम्नायिकत्वात् अस्माभिः प्रसङ्गात् प्रदर्श्यन्ते । बहुषु हि
प्रदर्शितेषु कश्चित् केनचित् प्रवेक्ष्यतीति । शक्तेः संकोच
इन्द्रियद्वारेण प्रसरन्त्या एवाकुञ्चनक्रमेण उन्मुखीकरणम् । यथोक्तं
आथर्वणिकोपनिषत्सु कठवल्ल्यां चतुर्थवल्लीप्रथममन्त्रे

 पराञ्चि खानि व्यतृणत् स्वयंभूः
तस्मात् पराङ् पश्यति नान्तरात्मन्  ।
कश्चिद् धीरः प्रत्यग् आत्मानम् ऐक्षद्
आवृत्तचक्षुरमृतत्वम् अश्नन् [२५] ॥इति  ।

प्रसृताया अपि वा कूर्माङ्गसंकोचवत्त्राससमये हृत्प्रवेशवच्च
सर्वतो निवर्तनम् । यथोक्तं "तदपोद्धृते नित्योदितस्थितिः" इति  ।
शक्तेर् विकासः अन्तर्निगूढाया अक्रमम् एव सकलकरणचक्रविस्फारणेन
"अन्तर्लक्ष्यो बहिर्दृष्टिः निमेषोन्मेषवर्जितः" इति ।
भैरवीयमुद्रानुप्रवेशयुक्त्या बहिः प्रसरणम् । यथोक्तं
कक्ष्यस्तोत्रे

 सर्वाः शक्तीः चेतसा दर्शनाद्याः
स्वे स्वे वेद्ये यौगपद्येन विष्वक्  ।
क्षिप्त्वा मध्ये हाटकस्तम्भभूतः
तिष्टन् विश्वाधार एको ऽवभासि ॥इति  ।

 श्रीभट्टकल्लटेनापि उक्तम् "रूपादिषु परिणामात् तत्सिद्धिः " इति  ।
शक्तेश् च संकोचविकासौ
नासापुटस्पन्दनक्रमोन्मिषत्सूक्ष्मप्राणशक्त्या भ्रूभेदनेन
क्रमासादितोर्ध्वकुण्डलिनीपदे प्रसरविश्रान्तिदशापरिशीलनम्  ।
अधःकुण्डलिन्यां च षष्टवक्त्ररूपायां प्रगुणीकृत्य शक्तिं
तन्मूलतदग्रतन्मध्यभूमिस्पर्शावेशः । यथोक्तं विज्ञानभट्टारके

वह्नेर् विषस्य मध्ये तु चित्तं सुखमयं क्षिपेत्  ।
केवलं वायुपूर्णं वा स्मरानन्देन युज्यते ॥इति  ।


अत्र वह्निः अनुप्रवेशक्रमेण संकोचभूः । विषस्थानं प्रसरयुक्त्या
विकासपदं
"विषॢव्याप्तौ" इत्य् अर्थानुगमात् । वाहयोः वामदक्षिणगतयोः
प्राणापानयोः छेदो हृदयविश्रान्तिपुरःसरं
अन्तःककारहकारादिप्रायानच्कवर्णोच्चारेण विच्छेदनम्  ।
यथोक्तं ज्ञानगर्भे

अनच्कककृतायतिप्रसृतपार्श्वनाडीद्वयच्छिदो
विधृतचेतसो हृदयपङ्कजस्योदरे  ।
उदेति तव दारितान्धतमसः स विद्याङ्कुरो
य एष परमेशतां जनयितुं पशोरपि अलम् ॥इति  ।

आदिकोटिः हृदयम् । अन्तकोटिः द्वादशान्तः । तयोः
प्राणोल्लासविश्रान्त्यवसरे निभालनं चित्तनिवेशनेन परिशीलनम्  ।
यथोक्तं विज्ञानभैरवे

 हृद्याकाशे निलीनाक्षः पद्मसंपुटमध्यगः  ।
अनन्यचेताः सुभगे परं सौभाग्यम् आप्नुयात् ॥इति  ।

तथा

 यथा तथा यत्र तत्र द्वादशान्ते मनः क्षिपेत्  ।
प्रतिक्षणं क्षीणवृत्तेः वैलक्षण्यं दिनैर् भवेत् ॥इति  ।

आदिपदात् उन्मेषदशानिषेवणम् । यथोक्तं

 उन्मेषः स तु विज्ञेयः स्वयं तम् उपलक्षयेत्  ।

 इति स्पन्दे  ।

तथा रमणीयविषयचर्वणादयश्च संगृहीताः  ।
यथोक्तं श्रीविज्ञानभैरव एव

जग्धिपानकृतोल्लासरसानन्दविजृम्भणात्  ।
भावयेद् भरितावस्थां महानन्दमयो भवेत्॥

गीतादिविषयास्वादासमसौख्यैकतात्मनः  ।
योगिनस् तन्मयत्वेन मनोरूढेस् तदात्मता॥

यत्र यत्र मनस्तुष्टिर्मनस् तत्रैव धारयेत्  ।
तत्र तत्र परानन्दस्वरूपं संप्रकाशते ॥इति  ।

एवम् अन्यद् अपि आनन्दपूर्णस्वात्मभावनादिकं अनुमन्तव्यम् । इत्येवमादयः अत्र
मध्यविकासे उपायाः॥
मध्यविकासाच् चिदानन्दलाभः । स एव च परमयोगिनः
समावेशसमपत्त्यादिपर्यायः समाधिः । तस्य नित्योदितत्वे युक्तिम् आह

Iha madhyaśaktivikāse vikalpakṣayādaya upāyāḥ  |
Prāgupadiṣṭapañcavidhakṛtyakāritvādyanusaraṇena sarvamadhyabhūtāyāḥ
Saṃvido vikāso jāyata ityabhihitaprāyam | Upāyāntaram api tu ucyate
Prāṇāyāmamudrābandhādisamastayantraṇātantratroṭanena sukhopāyam eva
Hṛdaye nihitacittaḥ uktayuktyā svasthitipratibandhakaṃ vikalpaṃ
Akiṃciccintakatvena praśamayan avikalpaparāmarśena dehādyakaluṣasvacitpramātṛtānibhālanapravaṇaḥ acirād eva
Unmiṣadvikāsāṃ turyaturyātītasamāveśadaśāṃ āsādayati  |
Yathoktaṃ
 Vikalpahānenaikāgryāt krameṇeśvaratāpadam  |

Iti śrīpratyabhijñāyām  |

Śrīspande 'pi

Yadā kṣobhaḥ pralīyeta tadā syāt paramaṃ padam | Iti  |

Śrījñānagarbhe 'pi

Vihāya sakalāḥ kriyā janani mānasīḥ sarvato
Vimuktakaraṇakriyānusṛtipāratantryojjvalam  |
Sthitais tvadanubhāvataḥ sapadi vedyate sā parā
Daśā nṛbhir atandritāsamasukhāmṛtasyandinī || iti  |

 Ayaṃ ca upāyo mūrdhanyatvātpratyabhijñāyāṃ [24] pratipāditatvāt ādāv
Uktaḥ | Śaktisaṃkocādayas tu yadyapi pratyabhijñāyāṃ na pratipāditāḥ
Tathāpi āmnāyikatvāt asmābhiḥ prasaṅgāt pradarśyante | Bahuṣu hi
Pradarśiteṣu kaścit kenacit pravekṣyatīti | Śakteḥ saṃkoca
Indriyadvāreṇa prasarantyā evākuñcanakrameṇa unmukhīkaraṇam | Yathoktaṃ
Ātharvaṇikopaniṣatsu kaṭhavallyāṃ caturthavallīprathamamantre

 Parāñci khāni vyatṛṇat svayaṃbhūḥ
Tasmāt parāṅ paśyati nāntarātman  |
Kaścid dhīraḥ pratyag ātmānam aikṣad
Āvṛttacakṣuramṛtatvam aśnan [25] || iti  |

Prasṛtāyā api vā kūrmāṅgasaṃkocavattrāsasamaye hṛtpraveśavacca
Sarvato nivartanam | Yathoktaṃ "tadapoddhṛte nityoditasthitiḥ" iti  |
Śakter vikāsaḥ antarnigūḍhāyā akramam eva sakalakaraṇacakravisphāraṇena
"antarlakṣyo bahirdṛṣṭiḥ nimeṣonmeṣavarjitaḥ" iti | Bhairavīyamudrānupraveśayuktyā bahiḥ prasaraṇam | Yathoktaṃ
Kakṣyastotre

 Sarvāḥ śaktīḥ cetasā darśanādyāḥ
Sve sve vedye yaugapadyena viṣvak  |
Kṣiptvā madhye hāṭakastambhabhūtaḥ
Tiṣṭan viśvādhāra eko 'vabhāsi || iti  |

 Śrībhaṭṭakallaṭenāpi uktam "rūpādiṣu pariṇāmāt tatsiddhiḥ " iti  |
Śakteś ca saṃkocavikāsau
Nāsāpuṭaspandanakramonmiṣatsūkṣmaprāṇaśaktyā bhrūbhedanena
Kramāsāditordhvakuṇḍalinīpade prasaraviśrāntidaśāpariśīlanam  |
Adhaḥkuṇḍalinyāṃ ca ṣaṣṭavaktrarūpāyāṃ praguṇīkṛtya śaktiṃ
Tanmūlatadagratanmadhyabhūmisparśāveśaḥ | Yathoktaṃ vijñānabhaṭṭārake

Vahner viṣasya madhye tu cittaṃ sukhamayaṃ kṣipet  |
Kevalaṃ vāyupūrṇaṃ vā smarānandena yujyate || iti  |


Atra vahniḥ anupraveśakrameṇa saṃkocabhūḥ | Viṣasthānaṃ prasarayuktyā
Vikāsapadaṃ
"viṣḷvyāptau" ity arthānugamāt | Vāhayoḥ vāmadakṣiṇagatayoḥ
Prāṇāpānayoḥ chedo hṛdayaviśrāntipuraḥsaraṃ
Antaḥkakārahakārādiprāyānackavarṇoccāreṇa vicchedanam  |
Yathoktaṃ jñānagarbhe

Anackakakṛtāyatiprasṛtapārśvanāḍīdvayacchido
Vidhṛtacetaso hṛdayapaṅkajasyodare  |
Udeti tava dāritāndhatamasaḥ sa vidyāṅkuro
Ya eṣa parameśatāṃ janayituṃ paśorapi alam || iti  |

Ādikoṭiḥ hṛdayam | Antakoṭiḥ dvādaśāntaḥ | Tayoḥ
Prāṇollāsaviśrāntyavasare nibhālanaṃ cittaniveśanena pariśīlanam  |
Yathoktaṃ vijñānabhairave

 Hṛdyākāśe nilīnākṣaḥ padmasaṃpuṭamadhyagaḥ  |
Ananyacetāḥ subhage paraṃ saubhāgyam āpnuyāt || iti  |

Tathā

 Yathā tathā yatra tatra dvādaśānte manaḥ kṣipet  |
Pratikṣaṇaṃ kṣīṇavṛtteḥ vailakṣaṇyaṃ dinair bhavet || iti  |

Ādipadāt unmeṣadaśāniṣevaṇam | Yathoktaṃ

 Unmeṣaḥ sa tu vijñeyaḥ svayaṃ tam upalakṣayet  |

 Iti spande  |

Tathā ramaṇīyaviṣayacarvaṇādayaśca saṃgṛhītāḥ  |
Yathoktaṃ śrīvijñānabhairava eva

Jagdhipānakṛtollāsarasānandavijṛmbhaṇāt  |
Bhāvayed bharitāvasthāṃ mahānandamayo bhavet ||

Gītādiviṣayāsvādāsamasaukhyaikatātmanaḥ  |
Yoginas tanmayatvena manorūḍhes tadātmatā ||

Yatra yatra manastuṣṭirmanas tatraiva dhārayet  |
Tatra tatra parānandasvarūpaṃ saṃprakāśate || iti  |

Evam anyad api ānandapūrṇasvātmabhāvanādikaṃ anumantavyam | Ityevamādayaḥ atra madhyavikāse upāyāḥ ||
Madhyavikāsāc cidānandalābhaḥ | Sa eva ca paramayoginaḥ
Samāveśasamapattyādiparyāyaḥ samādhiḥ | Tasya nityoditatve yuktim āha

Itt (iha) a Középponti Śakti Kiterjedésében (madhya-śakti-vikāse) a módszerek (upāyāḥ) a ’vikalpakṣaya’ avagy a ’gondolatok feloldódása’ és a többi (vikalpa-kṣaya-ādayaḥ).

a Tudatosság (saṃvidaḥ) Kiterjedése (vikāsaḥ) (, mely) minden Legbelsőbb Esszenciája avagy Középpontja (sarva-madhya-bhūtāyāḥ), a korábban kifejtett ’Ötrétű Aktus végrehajtásának Képességéről’ (szóló tanítások) után (prāg-upadiṣṭa-pañca-vidha-kṛtyakāritvādi-anusaraṇena) következik be (jāyataḥ). Ez (iti) gyakorlatiasan került kifejtésre (abhihita-prāyam).

Valamint (tu), mindenemellett (api) egy másik módszert (upāya-antaram) is megemlítünk (ucyate).

A könnyű vagy erőfszítés nélküli módszer (sukha-upāyam...eva) minden szigorú diszciplína, mint a prāṇāyāma, mudrā, bandha, és a többi feladása révén (éretik el) (prāṇāyāma-mudrā-bandha-ādi-samasta-yantraṇa-tantra-troṭanena).

(A yogī, kinek) figyelme (nihita-cittaḥ) szilárdan  a Szívre fókuszál (hṛdaye) a korábban említett módszer révén (ukta-yuktyā), lecsendeíti (praśamayan) a gondolatokat (vikalpam) melyek akadályozzák, hogy a valódi Énjében maradhasson (sva-sthiti-pratibandhakam).

(Ezt úgy éri el), hogy ’semmire se gondol’ (akiṃcit-cintakatvena) a gondolatmentes éberség révén (avikalpa-parāmarśena), (és az által, hogy intellektusát) arra irányítja, hogy a saját Tudatosságát úgy tekintse, mint a (Valódi) Tapasztalót, (Kit) nem érint a test és a többi. (deha-ādi-akaluṣa-svacit-pramātṛtā-nibhālana-pravaṇaḥ); (és mivel természetes módon) tárul fel (unmiṣat-vikāsām), eléri (āsādayati) Samāveśa Állapotát rövid időn belül (, melyben felragyog) a Turya és a Turyātīta s(turya-turya-ātīta-samāveśa-daśām...acirāt...eva).

Ahogy ez kifejtésre került (yathā...uktam):

„Az Úr Állapota (īśvara-tā-padam) fokozatosan éretik el (krameṇa) az egyhegyűség által (ekāgryāt) (, ami) a vikalpa-k elpusztítása révén (következik be) (vikalpa-hānena...iti).”

...a Tiszteletreméltó Pratyabhijñākārikā-ban (4.1.11) (śrī-pratyabhijñāyām).

Valamint (api) a Tiszteletreméltó Spandakārikā-kban (śrī-spande):

„Mikor (yadā) a zavarodottság (kṣobhaḥ) eltűnik (pralīyeta), akkor (tadā) valójában (syāt) a Legfőbb (paramam) Állapot (tárul fel) (padam...iti).”

Illetve (api) a Tiszteletreméltó Jñānagarbha (śrī-jñānagarbhe):

„Ó Anya (janani)! Minden (sakalāḥ) mentális (mānasīḥ) aktivitás (kriyāḥ) teljes elhagyása után (vihāya...sarvataḥ), a yogī-k (nṛbhiḥ) megmaradnak (sthitaiḥ) egy lobogó (állapotban, melyet) az érzékszervi tapasztalások hajszolásától való függőségük elhagyása (lobbantott lángra) (vimukta-karaṇa-kriyā-anusṛti-pāra-tantrya-ujjvalam). (Ezután) a Te Megtapasztalásod révén egy pillanat alatt (sapadi) felismerik (vedyate) Azt a (sā) Legfőbb (parā) Állapotot (daśā) (melyben) a Páratlan (és) Éber Öröm Nektárja áramlik (atandritā-asama-sukha-amṛta-syandinī).”

Valamint (ca) ez (ayam) a módszer (upāyaḥ) azért lett elsőnek (ādau) említve (uktaḥ), mivel ez a legmagasabb (mūrdhanyatvāt), (és) mert (ez) került bemutatásra (pratipāditatvāt) Īśvarapratyabhijñākārikā-ban (pratyabhijñāyām).

Habár (tu...yadi...api) az (olyan módszerek, melyeket úgy írnak le, mint) ’Śakti összehúzódása, stb.’ (śakti-saṃkoca-ādayaḥ) ezek nem (na) kerültek kifejtésre (pratipāditāḥ) Īśvarapratyabhijñākārikā-ban (pratyabhijñāyām), de (tathā...api) mi (asmābhiḥ) bemutattuk (őket) (pradarśyante) mivel az Írásos Hagyomány (említi őket) (āmnāyikatvāt), (valamint) a jelentősége (miatt a fő témánkat illetően) (prasaṅgāt).

Miért írjuk le ezeket a különböző módszereket (iti)? Mivel ha több (bahuṣu hi) (módszer is) kifejtésre kerül (pradarśiteṣu), valaki (kaścit) beléphet (a Samāveśa-ba) (pravekṣyati) valamelyikük által (kenacit).

’Śakti (śakteḥ) összehúzódása (saṃkocaḥ)’ a figyelem befelé fordítása (unmukhī-karaṇam) (melyet) a kifelé fordulás (prasarantyā) visszavonásának folyamata (idéz elő) (ākuñcana-krameṇa) (mely) az érzékszervek kapujain keresztül megy végbe (indriya-dvāreṇa).

Ahogy ez kifejtésre került (yathā...uktam) az Atharva Upaniṣad-ok (ātharvaṇika-upaniṣatsu) Kaṭhavallī-ja (kaṭhavallyām) negyedik fejezetének első mantra-jában (caturtha-vallī-prathama-mantre):

„Az Önmagától-született (svayaṃbhūḥ) kifelé (parāñci) fordítja (vyatṛṇat) az érzékszerveit (khāni); következésképpen (tasmāt), az emberi létezők (paśyati) a külsőre fókuszálnak (parāṅ) és nem (na) az Énre odabent (antarātman). Bármely (kaścid) bölcs ember (dhīraḥ), ki a belső Énje megpillantására vágyik (pratyag-ātmānam) a csukott szemeim keresztül (āvṛtta-cakṣuḥ), a Halhatatlanság Nektárját (amṛtatvam) élvezi (aśnan).”

Más szóval (api...vā), a kifelé forduló (Śakti visszahúzódása) (prasṛtāyāḥ) hasonlatos egy teknőshöz, (amelyik) behúzza végtagjait (kūrma-aṅga-saṃkocavat) mikor megijed (trāsa-samaye) és (ca) odabent keres menedéket (hṛt-praveśavat). (Ez) egy teljes (sarvataḥ) befelé fordulás (nivartanam).

Ahogy ez kifejtésre került (yathā...uktam):

„(Ily módon amikor) visszahúzódik, (tat-apoddhṛte) (feltárul az Énben való) végtelen megnyugvás (nitya-udita-sthitiḥ).”

A belső, rejtett (antar-nigūḍhāyāḥ) Śakti (śakteḥ) Kiterjedése (vikāsaḥ) az összes érzékszerv egyidejű megnyílása révén (következik be) (sakala-karaṇa-cakra-visphāraṇena...akramam...eva).

„Egy befelé forduló figyelem (antarlakṣyaḥ), mialatt kifelé néz (bahiḥ-dṛṣṭiḥ), a nélkül, hogy pislogna, vagy rögzítené a tekintetét (nimeṣa-unmeṣa-varjitaḥ...iti).”

Ez az ’Áramlás (prasaraṇam) a külső felé (bahiḥ) a Bhairava-hoz tartozó Mudrā-ba való belépés módszerén keresztül (bhairavīya-mudrā-anupraveśa-yuktyā).

Ahogy ez kifejtésre került (yathā...uktam) a Kakṣyastotram-ban (kakṣya-stotre):

„Amikor (yaugapadyena) egyidejűleg (kṣiptvā) minden (sarvāḥ) érzékszervi képességet (śaktīḥ), mint a látást stb. (darśanādyāḥ), a maguknak megfelelő (sve...sve) tárgyak  (vedye) felé irányítasz minden irányban (viṣvak) a (befelé forduló) figyelemmel (cetasā); ó, világ Támasza – azaz Śiva - (viśva-ādhāra), egyedül Te (ekaḥ) állsz (tiṣṭan) és ragyogsz (avabhāsi) aranyoszlopként (hāṭaka-stambha-bhūtaḥ) a világegyetem közepén (madhye).„

„Ahogy ezt még az Áldott Kallaṭa is (śrī-bhaṭṭa-kallaṭena...api) kifejtette (uktam): „(Śakti) Kiterjedésének Elérése az átalakulás révén (megy végbe) (pariṇāmāt) még a formák és a többi (jelenléte) közben is (rūpa-ādiṣu...iti).”

Valamint (ca) Śakti (śakteḥ) Visszahúzódása és Kiterjedése (saṃkoca-vikāsau) a finom Prāṇaśakti-n keresztül (bontakozik ki), (ami) fokozatosan tárul fel az orrjáratok vibrációjának kiegyensúlyozásán keresztül (nāsāpuṭa-spandana-krama-unmiṣat-sūkṣma-prāṇa-śaktyā), (és) fokozatosan (állapodik meg) az Ūrdhvakuṇḍalinī Állapotában --vagyis a felső kuṇḍalinī-ben-- (krama-āsādita-urdhva-kuṇḍalinī-pade) a szemöldök átfúrása (után) (bhrū-bhedanena). (Itt ragyog) a ’kiterjedés’ és ’nyugalom’ állapotaival való kapcsolata (prasara-viśrānti-daśā-pariśīlanam).

Továbbá (ca) az Adhaḥkuṇḍalinī-ban (adhaḥ-kuṇḍalinyām), ami (a gerinc aljánál található) hatodik szervet alkotja (ṣaṣṭa-vaktra-rūpāyām), majd a prāṇaśakti (śaktim) előmozdítása után (pra-guṇī-kṛtya), (megtörténik) a belépés annak két végébe és a középső részébe (tat-mūla-tat-agratan-madhya-bhūmi-sparśa-āveśaḥ). Ahogy ez kifejtésre került (yathā-uktam) a Tiszteletreméltó Vijñānabhairavaḥ-ba (vijñāna-bhaṭṭārake):

„ (Az egyénnek) az örömmel telt (sukha-mayam) elméjét (cittam) a visszahúzódás és kiterjedés (vahneḥ… viṣasya) középpontjába (madhye…tu) kell fordítania (kṣipet) de (vā) kizárólag (kevalam) a belégzéssel (vāyu-pūrṇam), (ekkor) egyesül (yujyate) a „szexuális egység” Örömével --vagyis az Egység Gyönyörével-- (smara-ānandena).”

Itt (Vijñānabhairava ezen śloka-jában) (atra), ’Vahniḥ’ avagy a ’Tűz’ jelentése a saṃkoca avagy ’visszahúzódás’ (saṃkoca-bhūḥ), (és) a ’belépés’ folyamatán keresztül (következik be) (anupraveśa-krameṇa).

A ’Viṣa’ jelentése (viṣa-sthānam) ’kiterjedés’ (vikāsa-padam) a ’prasara’ által (prasara-yuktyā), a ’viṣ’ szó gyökének jelentése értelmében --vagyis keresztül folyni-- mint ’vyāpti’ --vagyis áthatni-- (viṣ-vyāptau...iti artha-anugamāt).

E két ’vāha’ avagy ’áramlás’ (vāhayoḥ) a ’prāṇa’-hoz avagy a ’kilégzéshez’ és az ’apāna’-hoz avagy a ’belégzéshez’ kapcsolódik (vāma-dakṣiṇa-gatayoḥ), mely a bal és jobb prāṇikus csatornában található, rendre (prāṇa-apānayoḥ).

A ’Cheda’ --szó szerint ’levágni’-- (chedaḥ) jelentése a ’vicchedana’ avagy a ’megszüntetés’ (vicchedanam) az anacka - mint ’ka’, ha’, stb. - hang belül történő kiejtése által (antaḥ-ka-kāra-ha-kāra-ādi-prāya-anacka-varṇa-uccāreṇa), aminek először a ’szívben kell nyugodnia’ (hṛdaya-viśrānti-puraḥsaram).

Ahogy ez kifejtésre került (yathā...uktam) a Jñānagarbha-ban (jñāna-garbhe):

„Ó világ Méhe (udare)! Annak szív lótuszában (hṛdaya-paṅkajasya), akinek intellektusa szilárd, mivel visszafogott (vidhṛta-cetasaḥ), létre jön a mindkét oldalon áramló két csatorna elvágása a korlátozás eredményeképp, (ami) az anacka avagy a magánhangzó nélküli ’ka’ hang kiejtése révén következik be (anacka-ka-kṛtā-yati-prasṛta-pārśva-nāḍī-dvaya-cchidaḥ). Ez (eṣaḥ) a (saḥ) Te Tudásod felemelkedő csírája (udeti...tava...vidyā-aṅkuraḥ) melyben (yaḥ) eltűnt a sötétség, ami az elkülönültséget okozza (dārita-andha-tamasaḥ); (hiszen, Ez) képes létrehozni (janayitum...alam) a Legfőbb Úr Állapotát (parameśatāṃ) még (api) a korlátolt létezők esetében is (paśoḥ).”

Az ’Ādikoṭi’ avagy a kezdőpont (jelentése) (ādi-koṭiḥ): a Szív (hṛdayam). ’Antakoṭi’ avagy a végpont (anta-koṭiḥ) a dvādaśānta (dvādaśāntaḥ). Amikor a prāṇa felemelkedik és e két pont közt nyugszik (prāṇa-ullāsa-viśrānti-avasare...tayoḥ), az a ’Nibhālana’ avagy a ’Tapasztalás’ (nibhālanam), (ami) az elme (citta-niveśanena) szilárd rögzítése által (jön létre) (pariśīlanam).

Ahogy ez kifejtésre került (yathā...uktam) a Vijñānabhairava-ban (vijñānabhairave):

„Ó Áldott (subhage)! (Azok) érik el (āpnuyāt) a Legfőbb (param) Szerencsét (saubhāgyam) (, kiknek) érzékszervei imádják (nilīna-akṣaḥ) a Szív Éterét (hṛdi-ākāśe) (és) áthatják a (Tudatosság) Lótusza két táljának közepét --vagyis a szubjektumot és az objektumot-- (padma-sampuṭa-madhyagaḥ) a szilárd elméjük révén (ananya-cetāḥ).”

Valamint (tathā):

„ (Az egyénnek) szüntelen (pratikṣaṇam)fókuszálnia (kṣipet) az elméjét (manaḥ) mindenhol (yatra…tatra) és minden irányban (yathā…tathā) a dvādaśānta-n (dvādaśa-ante), (és) az (elme) feloldódása miatt (kṣīṇa-vṛtteḥ) néhány napon belül (dinaiḥ) feltárul (bhavet)egy leírhatatlan állapot (vailakṣaṇyam).”

Az ’ādi’ kifejezés (ādi-padāt) az ’unmeṣa’ rendszeres gyakorlását (jelenti) (unmeṣa-daśā-niṣevaṇam). Ahogy (yathā) ez kifejtésre került (uktam) a Spandakārikā-kban (3.9cd) (spande).

„Ezt (saḥ…tu) úgy nevezzük (vijñeyaḥ) Unmeṣa vagy Felébredés, Feltárulás (unmeṣaḥ), és ezt (tam) mindenki saját maga kell (svayam), hogy felismerje (upalakṣayet).”

Valamint  (ca) lenyűgöző érzékszervi tárgyak, stb. ízlelését (ramaṇīya-viṣaya-carvaṇa-ādayaḥ) is figyelembe kell venni (saṃgṛhītāḥ) ily módon (tathā).

Ahogy ez kifejtésr ekerült (yathā...uktam) a Tiszteletreméltó Vijñānabhairava-ban (śrī-vijñānabhairave...eva):

„Azon a táplált állapoton (bharita-avasthām) kell kontemplálni (bhāvayet) (amely) a Gyönyör Nedűjének virágzásából tárul fel (, és ami egy ízletes) étel vagy ital elfogyasztása során nyilvánul meg (jagdhi-pāna-kṛta-ullāsa-rasa-ānanda-vijṛmbhaṇāt); (ezután) a Hatalmas Gyönyör (mahā-ānanda-mayaḥ) felragyog (bhavet).”

„A yogin-ok esetében (yoginaḥ) (, akik) érzik az egységet azzal a páratlan örömmel, ami dalok, stb. élvezete során (nyilvánul meg) (gitā-ādi-viṣaya-āsvāda-asama-saukhya-ekatā-ātmanaḥ), az által, hogy azonosítják magukat ezzel az örömmel (tat-mayatvena) az elme kiterjedése miatt (manaḥ-rūḍheḥ), annak természetévé válnak --vagyis egy ilyen yogin eggyé válik ezzel az Örömmel amikor Az tökéletesen áthatja őt -- (tat-ātmatā).”

„Bármivel is (yatra…yatra) legyen elégedett (az egyén) elméje (manaḥ-tuṣṭiḥ), kizárólag arra (tatra…eva) kell koncentrálnia (dhārayet) az elméjét (manaḥ), (és) ezután (tatra…tatra) a Legfőbb Ānanda Esszenciális Természete (para-ānanda-svarūpam) felragyog (saṃprakāśate...iti).”

Ily módon (evam), még (api) (olyan) más (módszereket is) (anyat) el kell ismerni (anumantavyam), amelyek a Gyönyörrel telt Énen való kontemplációval foglalkoznak (ānanda-pūrṇa-svātma-bhāvana-adikam).

Következésképpen (iti...evam), az ’ādi’ avagy ’stb.’ kifejezés (ādayaḥ) itt (a 18. sūtra-ban) (atra) (más) módszereket reprezentál (upāyāḥ) a Középpont Kiterjedése végett (madhya-vikāse).

„A Tudatosság Gyönyörének Elérése (cit-ānanda-lābhaḥ) a Középpont Kiterjedése révén (következik be) (madhya-vikāsāt).”

Ez azt jelenti (saḥ... eva...ca), hogy a korlátlan yogī számára (parama-yoginaḥ) a samādhi (felragyog) (samādhiḥ), melyet úgy is ismerünk, mint ’Samāveśa’ --szó szerint elnyelődés-- vagy ’Samāpatti’ --szó szerint találkozás-- (samāveśa-sama-patti-ādi-paryāyaḥ).

Azért, hogy eléressék ennek szüntelen jelenléte (yuktim...tasya...nitya-uditatve) a következőt állítjuk (āha):

Samādhisaṃskāravati vyutthāne bhūyo bhūyaścidaikyāmarśānnityoditasamādhilābhaḥ || 19 ||

A (Samādhi után) feltáruló állapotban (vyutthāne), (mely) telve van a Samādhi benyomásaival (samādhi-saṃskāra-vati), (eléretik) az állandóan ragyogó Samādhi (nitya-udita-samādhi-lābhaḥ) a Tudatossággval való önazonosítás (cit-aikya-āmarśāt) ismételt megragadása miatt (bhūyaḥ...bhūyaḥ). || 19 ||

𑆄𑆱𑆳𑆢𑆴𑆠𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆾 𑆪𑆾𑆓𑆴𑆮𑆫𑆾 𑆮𑇀𑆪𑆶𑆠𑇀𑆡𑆳𑆤𑆼 𑇁𑆥𑆴 𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆫𑆱𑆱𑆁𑆱𑇀𑆑𑆳𑆫𑆼𑆟 𑆑𑇀𑆰𑆵𑆧 𑆅𑆮
𑆱𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆁 𑆔𑆷𑆫𑇀𑆟𑆩𑆳𑆤𑆾 𑆨𑆳𑆮𑆫𑆳𑆯𑆴𑆁 𑆯𑆫𑆢𑆨𑇀𑆫𑆬𑆮𑆩𑆴𑆮 𑆖𑆴𑆢𑇀𑆓𑆓𑆤 𑆍𑆮
𑆬𑆵𑆪𑆩𑆳𑆤𑆁 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆤𑇀 𑆨𑆷𑆪𑆾 𑆨𑆷𑆪𑆂 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆠𑆳𑆁 𑆍𑆮 𑆱𑆩𑆮𑆬𑆩𑇀𑆧𑆩𑆳𑆤𑆾
𑆤𑆴𑆩𑆵𑆬𑆤𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆖𑆴𑆢𑆽𑆑𑇀𑆪𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆮𑆴𑆩𑆸𑆯𑆤𑇀 𑆮𑇀𑆪𑆶𑆠𑇀𑆡𑆳𑆤𑆳𑆨𑆴𑆩𑆠𑆳𑆮𑆱𑆫𑆼 𑇁𑆥𑆴
𑆱𑆩𑆳𑆣𑇀𑆪𑆼𑆑𑆫𑆱 𑆍𑆮 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆼𑆰𑆶

 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆪𑆳 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆂𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆪𑆳 𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆂 𑆱𑆩𑆳𑆮𑆴𑆰𑇀𑆛𑆾 𑆨𑆮𑆠𑆴
𑆱𑆳𑆣𑆑𑆂  𑇅
𑆠𑆠𑇀𑆫𑆳𑆢𑆿 𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆂𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆂 𑆄𑆨𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆫𑆳𑆠𑇀 𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆼 𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆂
𑆄𑆮𑆼𑆯𑆮𑆯𑆳𑆠𑇀 𑆘𑆳𑆪𑆠𑆼 𑆅𑆠𑆴 𑆱𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆳𑆨𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆫𑆾 𑇁𑆪𑆁 𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆳𑆑𑇀𑆫𑆩 𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆃𑆠𑇀𑆫𑆳𑆪𑆩𑆫𑇀𑆡𑆂 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆴𑆱𑆁𑆲𑆸𑆠𑆴𑆱𑆁𑆮𑆴𑆖𑇀𑆖𑆑𑇀𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆁 𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆪𑆠𑆴
𑆱𑇀𑆮𑆳𑆣𑆴𑆰𑇀𑆜𑆴𑆠𑆁 𑆄𑆠𑇀𑆩𑆱𑆳𑆠𑇀𑆑𑆫𑆾𑆠𑆴 𑆪𑆼𑆪𑆁 𑆠𑆶𑆫𑆵𑆪𑆳 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆠𑆪𑆳 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆪𑆳
𑆃𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀 𑆅𑆠𑆴 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆪𑆳 𑆧𑆲𑆴𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒 𑆅𑆠𑆴 𑆮𑆴𑆰𑆪𑆼𑆰𑆶 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆸𑆠𑆾 𑇁𑆥𑆴
𑆱𑆩𑆳𑆮𑆴𑆰𑇀𑆛𑆂 𑆱𑆳𑆑𑇀𑆰𑆳𑆠𑇀𑆑𑆸𑆠𑆥𑆫𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑇀𑆦𑆳𑆫𑆂 𑆱𑆳𑆣𑆑𑆂 𑆥𑆫𑆩𑆪𑆾𑆓𑆵 𑆨𑆮𑆠𑆴  𑇅
𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆖 𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆳𑆢𑇀𑆓𑇀𑆫𑆱𑇀𑆪𑆩𑆳𑆤𑆳𑆢𑇀𑆮𑆴𑆰𑆪𑆓𑇀𑆫𑆳𑆩𑆳𑆢𑆤𑇀𑆠𑆂 𑆥𑆫𑆱𑇀𑆪𑆳𑆁 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆨𑆷𑆩𑆿
𑆓𑇀𑆫𑆱𑆤𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟𑆽𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆂 𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆾 𑆨𑆮𑆠𑆴 𑇅 𑆄𑆨𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆫𑆳𑆠𑇀
𑆖𑆴𑆠𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆠𑇀 𑆖 𑆱𑆳𑆑𑇀𑆰𑆳𑆠𑇀𑆑𑆸𑆠𑆳𑆠𑇀 𑆄𑆮𑆼𑆯𑆮𑆯𑆳𑆠𑇀 𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆱𑆳𑆩𑆫𑇀𑆡𑇀𑆪𑆳𑆢𑇀 𑆍𑆮
𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆼 𑆅𑆢𑆤𑇀𑆠𑆳𑆤𑆴𑆫𑇀𑆨𑆳𑆱𑆼 𑆮𑆴𑆰𑆪𑆓𑇀𑆫𑆳𑆩𑆼 𑆮𑆩𑆤𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆂
𑆖𑆴𑆢𑇀𑆫𑆱𑆳𑆯𑇀𑆪𑆳𑆤𑆠𑆳𑆥𑇀𑆫𑆡𑆤𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆾 𑆘𑆳𑆪𑆠𑆼 𑆅𑆠𑆴
𑆱𑆧𑆳𑆲𑇀𑆪𑆳𑆨𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆫𑆾 𑇁𑆪𑆁 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆾𑆢𑆴𑆠𑆱𑆩𑆳𑆮𑆼𑆯𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆩𑆶𑆢𑆾 𑆲𑆫𑇀𑆰𑆱𑇀𑆪 𑆮𑆴𑆠𑆫𑆟𑆳𑆠𑇀
𑆥𑆫𑆩𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆥𑆳𑆯𑆢𑇀𑆫𑆳𑆮𑆟𑆳𑆠𑇀 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆂𑆠𑆶𑆫𑆵𑆪𑆱𑆠𑇀𑆠𑆳𑆪𑆳𑆁
𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆟𑆳𑆠𑇀 𑆖 𑆩𑆶𑆢𑇀𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆨𑆳𑆱𑆑𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀
𑆠𑆠𑇀𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆨𑆳𑆱𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆖 𑆑𑇀𑆫𑆩 𑆅𑆠𑆴 𑆃𑆨𑆴𑆣𑆵𑆪𑆠 𑆅𑆠𑆴𑇆

𑆅𑆢𑆳𑆤𑆵𑆩𑇀 𑆃𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆩𑆳𑆣𑆴𑆬𑆳𑆨𑆱𑇀𑆪 𑆦𑆬𑆩𑇀 𑆄𑆲

आसादितसमावेशो योगिवरो व्युत्थाने ऽपि समाधिरससंस्कारेण क्षीब इव
सानन्दं घूर्णमानो भावराशिं शरदभ्रलवमिव चिद्गगन एव
लीयमानं पश्यन् भूयो भूयः अन्तर्मुखतां एव समवलम्बमानो
निमीलनसमाधिक्रमेण चिदैक्यम् एव विमृशन् व्युत्थानाभिमतावसरे ऽपि
समाध्येकरस एव भवति । यथोक्तं क्रमसूत्रेषु

 क्रममुद्रया अन्तःस्वरूपया बहिर्मुखः समाविष्टो भवति
साधकः  ।
तत्रादौ बाह्यात् अन्तःप्रवेशः आभ्यन्तरात् बाह्यस्वरूपे प्रवेशः
आवेशवशात् जायते इति सबाह्याभ्यन्तरो ऽयं मुद्राक्रम इति  ।

अत्रायमर्थः सृष्टिस्थितिसंहृतिसंविच्चक्रात्मकं क्रमं मुद्रयति
स्वाधिष्ठितं आत्मसात्करोति येयं तुरीया चितिशक्तिः तया क्रममुद्रया
अन्तर् इति पूर्णाहन्तास्वरूपया बहिर्मुख इति विषयेषु व्यापृतो ऽपि
समाविष्टः साक्षात्कृतपरशक्तिस्फारः साधकः परमयोगी भवति  ।
तत्र च बाह्याद्ग्रस्यमानाद्विषयग्रामादन्तः परस्यां चितिभूमौ
ग्रसनक्रमेणैव प्रवेशः समावेशो भवति । आभ्यन्तरात्
चितिशक्तिस्वरूपात् च साक्षात्कृतात् आवेशवशात् समावेशसामर्थ्याद् एव
बाह्यस्वरूपे इदन्तानिर्भासे विषयग्रामे वमनयुक्त्या प्रवेशः
चिद्रसाश्यानताप्रथनात्मा समावेशो जायते इति
सबाह्याभ्यन्तरो ऽयं नित्योदितसमावेशात्मा मुदो हर्षस्य वितरणात्
परमानन्दस्वरूपत्वात् पाशद्रावणात् विश्वस्य अन्तःतुरीयसत्तायां
मुद्रणात् च मुद्रात्मा क्रमो ऽपि सृष्ट्यादिक्रमाभासकत्वात्
तत्क्रमाभासरूपत्वात् च क्रम इति अभिधीयत इति॥

इदानीम् अस्य समाधिलाभस्य फलम् आह

Āsāditasamāveśo yogivaro vyutthāne 'pi samādhirasasaṃskāreṇa kṣība iva
Sānandaṃ ghūrṇamāno bhāvarāśiṃ śaradabhralavamiva cidgagana eva
Līyamānaṃ paśyan bhūyo bhūyaḥ antarmukhatāṃ eva samavalambamāno
Nimīlanasamādhikrameṇa cidaikyam eva vimṛśan vyutthānābhimatāvasare 'pi samādhyekarasa eva bhavati | Yathoktaṃ kramasūtreṣu

 Kramamudrayā antaḥsvarūpayā bahirmukhaḥ samāviṣṭo bhavati
Sādhakaḥ  |
Tatrādau bāhyāt antaḥpraveśaḥ ābhyantarāt bāhyasvarūpe praveśaḥ
Āveśavaśāt jāyate iti sabāhyābhyantaro 'yaṃ mudrākrama iti  |

Atrāyamarthaḥ sṛṣṭisthitisaṃhṛtisaṃviccakrātmakaṃ kramaṃ mudrayati
Svādhiṣṭhitaṃ ātmasātkaroti yeyaṃ turīyā citiśaktiḥ tayā kramamudrayā
Antar iti pūrṇāhantāsvarūpayā bahirmukha iti viṣayeṣu vyāpṛto 'pi
Samāviṣṭaḥ sākṣātkṛtaparaśaktisphāraḥ sādhakaḥ paramayogī bhavati  |
Tatra ca bāhyādgrasyamānādviṣayagrāmādantaḥ parasyāṃ citibhūmau
Grasanakrameṇaiva praveśaḥ samāveśo bhavati | Ābhyantarāt
Citiśaktisvarūpāt ca sākṣātkṛtāt āveśavaśāt samāveśasāmarthyād eva
Bāhyasvarūpe idantānirbhāse viṣayagrāme vamanayuktyā praveśaḥ
Cidrasāśyānatāprathanātmā samāveśo jāyate iti
Sabāhyābhyantaro 'yaṃ nityoditasamāveśātmā mudo harṣasya vitaraṇāt
Paramānandasvarūpatvāt pāśadrāvaṇāt viśvasya antaḥturīyasattāyāṃ
Mudraṇāt ca mudrātmā kramo 'pi sṛṣṭyādikramābhāsakatvāt
Tatkramābhāsarūpatvāt ca krama iti abhidhīyata iti ||

Idānīm asya samādhilābhasya phalam āha

A yogī-k legjobbjai (yogi-varaḥ) (, kik) elérték a Samāveśa-t (āsādita-samāveśaḥ), megrészegültek (és) gyönyörrel teltek (kṣībaḥ...iva...sānandam...ghūrṇa-mānaḥ) még (api) a vyutthāna-ban avagy hétköznapi tudatállapotban is (vyutthāne) a Samādhi Ízének benyomásai miatt (samādhi-rasa-saṃskāreṇa).

Megpillantván (paśyan) (a világban jelenlévő összes) létező füzérét, (bhāva-rāśim) mely egyedül (eva) a Tudatosság Egében (cit-gagane) oldódott fel (līyamānam), mint felhők az őszi évszakban (śarava-bhralavam...iva) mikor (Ő) egyre inkább (bhūyaḥ...bhūyaḥ) a ’befelé forduláshoz’ (antar-mukhatām...eva) folyamodik (sam-avalambamānaḥ) a Nimīlanasamādhi avagy a csukott szemmel való Feloldódás folyamata közben (nimīlana-samādhi-krameṇa), (önmagát) kizárólag a Tudatossággal azonosítva (cit-aikyam...eva...vimṛśan) még (api) azon állapot során is, melyet állítólag úgy ismernek ’vyutthāna’ (vyutthāna-abhimatā-avasare). (Ily módon számára,) egyedül (eva) a Samādhi semmihez sem fogható Íze (samādhi-eka-rasaḥ) létezik (még a vyutthāna-ban is) (bhavati).

Ahogy ez kifejtésre került (yathā-uktam) a Kramasūtra-kban (krama-sūtreṣu):

„A sādhaka (sādhakaḥ), az esszenciálisan ’belső’ (antaḥ-svarūpayā) Kramamudrā (krama-mudrayā) hatása alatt (samāviṣṭaḥ) kifelé fordulóvá (bahirmukhaḥ) válik (bhavati).

(Ez a következőképp történik:)

A Kramamudrā-ban (tatra), először (ādau) belép a belső állapotába (antaḥ-praveśaḥ) a külsőből (bāhyāt). (Majd) a belsőből (ābhyantarāt) (kiterjed és) belép (praveśaḥ) a ’külső’ legfőbb esszenciájába (bāhya-svarūpe) ezen Āveśa avagy ’Behatolás’ Ereje révén (a saját Mindent-átható Esszenciális Természetébe)’ (āveśa-vaśāt...jāyate...iti).

Ez (ayam...iti) a ’külső (és) egyben belső’ (aktivitás) (sabāhya-abhi-antaraḥ) (úgy nevezett, mint) a Mudrākrama avagy a Mudrā-k Sorozata’ (mudrā-kramaḥ...iti).”

Itt (atra) ez (ayam) a Valóság --vagyis a  Kramamudrā-- (arthaḥ) megpecsételi (mudrayati) az egyén (svādhiṣṭhitam) a ’Sṛṣṭi, Sthiti és Saṃhāra’ (hármasából álló) Saṃvit Cakra-jának avagy a Tapasztalása Kerekének (sṛṣṭi-sthiti-saṃhṛti-saṃvit-cakra-ātmakam) folyamata (kramam).

(A ’megpecsétli’ jelentése itt: Kramamudrā) beolvad (ez a sorozat az egyén Esszenciális Természetébe) (ātmasāt-karoti).

Ez (iyam) a Turīya (turīyā), a Tudatosság Ereje (citi-śaktiḥ); ami (yā), a Kramamudrā-n keresztül (krama-mudrayā...tayā), úgy (kerül) belül (felismerésre) (antaḥ) mint (iti) a Tiszta Én-ség avagy Szubjektivitás Esszenciája (pūrṇa-ahantā-svarūpayā), de (egyúttal) kifelé fordulttá is válik (bahiḥ-mukhaḥ), mivel (iti) aktívan jelen van (vyāpṛtaḥ) még (api) az érzékszervi objektumok síkján is (viṣayeṣu).

Mivel (a Kramamudrā)   megszállta (samāviṣṭaḥ) a sādhaka-t (sādhakaḥ), (így ő) a Legfőbb Yogī-vá (parama-yogī) válik (bhavati), (mivel megtestesíti) a Legfőbb Śakti Kiterjedését, mely tisztán láthatóvá vált (az univerzum formájában) (sākṣāt-kṛta-para-śakti-sphāraḥ).

Ismét: (tatra...ca)

A külsőből (bāhyāt), ami a megtapasztalt érzékszervi objektumok síkja (grasyamānāt...viṣaya-grāmāt) - egy behatolás (praveśaḥ) következik be (bhavati) Citi avagy a Tudatosság (citi-bhūmau) Legfőbb (parasyām) Belső Állapotába (antaḥ), csupán (eva) (ezen objektumok) elnyelése által (grasana-krameṇa). (Ily módon, ezen Praveśa-t avagy Behatolást úgy nevezzük) Samāveśa (samāveśaḥ).

Valamint (ca) a Citiśakti avagy a Tudatosság Erejének Belső Esszenciális Természetéből (ābhyantarāt...citi-śakti-svarūpāt) - (mely) az Āveśa Ereje (āveśa-vaśāt) révén kerül felismerésre (sākṣāt-kṛtāt)  (és melyet) úgy nevezünk Samāveśa (samāveśa-sāmarthyāt...eva), (egy másik) Praveśa avagy Behatolás (praveśaḥ) következik be a ’Vamana’ avagy ’Kibocsátás’ révén (vamana-yuktyā) a külsőbe (bāhya-svarūpe) (ami) az érzékszervi objektumok síkja (viṣaya-grāme), ahol az objektivitás (ragyog) (idantā-nirbhāse).

Ez (a második behatolás is) Samāveśa (samāveśaḥ...jāyate...iti), melyet a Tudatosság Nedűje  megalvadt állapotának a Kiterjedése jellemez (cit-rasa-āśyānatā-prathana-ātmā).

Ez (ayam) a Samāveśa külső, de egyúttal belső is, és az Állandó Jelenlét jellemzi (nitya-udita-samāveśa-ātmā...sabāhya-abhi-antaraḥ).

(Ez) a Boldogság (mudaḥ), mivel ez az Öröm (harṣasya) Átadása (vitaraṇāt), (hiszen ezen Átadás) esszenciálisan a Legfőbb Gyönyör (parama-ānanda-svarūpatvāt), (és) mivel (Ez) oldja fel a korlátoltságot (pāśa-drāvaṇāt).

Valamint (ca) Ezt úgy nevezik ’Mudrā’ (mudrā-ātmā), mivel megpecsételi --vagyis beolvasztja-- (mudraṇāt) a világot (viśvasya) a Belső Turīya Valóságába (antaḥ-turīya-sattāyām).

Ez úgy is (api) nevezett (abhidhīyate...iti), mint Krama avagy Folyamat (kramaḥ...kramaḥ), mivel megnyilvánítja a Sṛṣṭi, stb. folyamatát (sṛṣṭi-ādi-krama-ābhāsakatvāt), és (ca) mivel (a korábban említett belső és külső behatolások) folyamatának formáját ölti (tat-krama-ābhāsa-rūpatvāt).

Most (idānīm), (azért, hogy kifejtsük) ezen (asya) Samādhi Elérésének (samādhi-lābhasya) Gyümölcsét (phalam), a következőt állítjuk (āha):

Tadā prakāśānandasāramahāmantravīryātmakapūrṇāhantāveśātsadā
sarvasargasaṃhārakārinijasaṃviddevatācakreśvaratāprāptirbhavatīti śivam || 20 ||

Ezt követően (tadā), a Tiszta-Énbe vagy Én-tudatosságba való Belépés miatt, (ami) Prakāśa vagy Fény és Ānanda vagy Gyönyör Esszenciája Nagy Mantra-jának Erejéből áll (prakāśa-ānanda-sāra-mahā-mantra-vīrya-ātmaka-pūrṇāhanta-āveśāt), az egyén saját Tudatosságában (nyugvó) Istenségek Kereke feletti Uralom Szüntelen sadā Realizációja prāptiḥ Létezik (bhavati) (, ami az univerzum) minden megnyilvánulásának és feloldódásának végrehajtója (sarva-sarga-saṃhāra-kāri-nija-saṃvit-devatā-cakra-īśvaratā). (És mindez) Śiva (iti...śivam). || 20 ||

𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆾𑆢𑆴𑆠𑆼 𑆱𑆩𑆳𑆣𑆿 𑆬𑆧𑇀𑆣𑆼 𑆱𑆠𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆱𑆳𑆫𑆳 𑆖𑆴𑆢𑆳𑆲𑇀𑆬𑆳𑆢𑆽𑆑𑆔𑆤𑆳
𑆩𑆲𑆠𑆵 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆮𑆵𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆴𑆑𑆳 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆘𑆵𑆮𑆴𑆠𑆨𑆷𑆠𑆳 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳 𑆥𑆫𑆳𑆨𑆛𑇀𑆛𑆳𑆫𑆴𑆑𑆳𑆫𑆷𑆥𑆳
𑆪𑆼𑆪𑆁 𑆃𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳 𑆃𑆑𑆸𑆠𑇀𑆫𑆴𑆩𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆖𑆩𑆠𑇀𑆑𑆳𑆫𑆂 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆄𑆮𑆼𑆯𑆳𑆠𑇀 𑆱𑆢𑆳 𑆑𑆳𑆬𑆳𑆓𑇀𑆤𑇀𑆪𑆳𑆢𑆼𑆂
𑆖𑆫𑆩𑆑𑆬𑆳𑆥𑆫𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆪𑆿 𑆱𑆫𑇀𑆓𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆿 𑆮𑆴𑆖𑆴𑆠𑇀𑆫𑆿 𑆱𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆥𑇀𑆫𑆬𑆪𑆿
𑆠𑆠𑇀𑆑𑆳𑆫𑆴 𑆪𑆠𑇀 𑆤𑆴𑆘𑆁 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆢𑆼𑆮𑆠𑆳𑆖𑆑𑇀𑆫𑆁 𑆠𑆢𑆽𑆯𑇀𑆮𑆫𑇀𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆄𑆱𑆳𑆢𑆤𑆁
𑆨𑆮𑆠𑆴 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆑𑆫𑆟𑆴𑆑𑆱𑇀𑆪 𑆥𑆫𑆩𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆫𑇀𑆡𑆂  𑇅
𑆅𑆠𑆴 𑆍𑆠𑆠𑇀 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆯𑆴𑆮𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆩𑇀 𑆍𑆮𑆼𑆠𑇀𑆪𑆶𑆥𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫 𑆅𑆠𑆴 𑆱𑆁𑆓𑆠𑆴𑆂  𑇅
𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆪𑆳𑆮𑆠𑇀 𑆅𑆢𑆁 𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀 𑆱𑆁𑆮𑆼𑆢𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆁𑆮𑆼𑆢𑆤𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆩𑇀  𑇅
𑆠𑆱𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆩𑆪𑆳𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳𑆫𑆂 𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆼𑆰𑆳𑆩𑇀 𑆃𑆥𑆴
𑆮𑆴𑆓𑆬𑆴𑆠𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑇀𑆪𑆶𑆥𑆳𑆣𑆴𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆳𑆨𑆴𑆩𑆳𑆤𑆳 𑆃𑆯𑆼𑆰𑆯𑆫𑆵𑆫𑆳 𑆱𑆢𑆳𑆯𑆴𑆮𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑆽𑆮 𑆱𑆳𑆫𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆱𑇀𑆪𑆳
𑆃𑆥𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆽𑆑𑆱𑆢𑇀𑆨𑆳𑆮𑆳𑆥𑆳𑆢𑆴𑆠𑆳𑆯𑆼𑆰𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆖𑆩𑆠𑇀𑆑𑆳𑆫𑆩𑆪𑆂
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆳𑆤𑇀𑆩𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫 𑆍𑆮 𑆥𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆂 𑇅 𑆤 𑆲𑆴 𑆥𑆳𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆴𑆑𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆳𑆮𑆼𑆯𑆁 𑆮𑆴𑆤𑆳
𑆑𑆱𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆩𑆳𑆤𑆠𑆳 𑆔𑆛𑆠𑆼 𑇅 𑆱 𑆖 𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆱𑆳𑆫𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀
𑆄𑆢𑆴𑆑𑇀𑆰𑆳𑆤𑇀𑆠𑆳𑆩𑆳𑆪𑆵𑆪𑆯𑆧𑇀𑆢𑆫𑆳𑆯𑆴𑆥𑆫𑆳𑆩𑆫𑇀𑆯𑆩𑆪𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤𑆽𑆮
𑆍𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆵𑆑𑆸𑆠𑆱𑆩𑆱𑇀𑆠𑆮𑆳𑆖𑇀𑆪𑆮𑆳𑆖𑆑𑆩𑆪𑆳𑆯𑆼𑆰𑆘𑆓𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆱𑆢𑇀𑆨𑆳𑆮𑆳𑆥𑆳𑆢𑆤𑆳𑆠𑇀 𑆥𑆫𑆁
𑆥𑆫𑆴𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳𑆑𑆳𑆕𑇀𑆑𑇀𑆰𑆳𑆯𑆷𑆤𑇀𑆪𑆠𑆪𑆳 𑆄𑆤𑆤𑇀𑆢𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆤𑆴𑆫𑇀𑆨𑆫𑆂  𑇅
𑆃𑆠 𑆍𑆮 𑆃𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆳𑆑𑆶𑆬𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆠𑇀 𑆃𑆑𑆳𑆫𑆳𑆠𑇀 𑆄𑆫𑆨𑇀𑆪 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑇀𑆦𑆳𑆫𑆫𑆷𑆥𑆲𑆑𑆬𑆳𑆥𑆫𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆩𑇀
𑆪𑆠𑇀 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆨𑆸𑆠𑆁 𑆑𑇀𑆰𑆑𑆳𑆫𑆱𑇀𑆪 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆫𑆯𑆩𑆤𑆫𑆷𑆥𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆠𑆠𑇀
𑆃𑆑𑆳𑆫𑆲𑆑𑆳𑆫𑆳𑆨𑇀𑆪𑆳𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆱𑆁𑆥𑆶𑆛𑆵𑆑𑆳𑆫𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲𑆳𑆫𑆤𑇀𑆪𑆳𑆪𑆼𑆤 𑆃𑆤𑇀𑆠𑆂𑆱𑇀𑆮𑆵𑆑𑆸𑆠𑆁
𑆱𑆠𑇀 𑆃𑆮𑆴𑆨𑆳𑆓𑆮𑆼𑆢𑆤𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆧𑆴𑆤𑇀𑆢𑆶𑆫𑆷𑆥𑆠𑆪𑆳 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆴𑆠𑆁 𑆃𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫 𑆍𑆮 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆩𑇀𑆪𑆠𑆴  𑇅
𑆅𑆠𑆴 𑆯𑆧𑇀𑆢𑆫𑆳𑆯𑆴𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥 𑆍𑆮 𑆃𑆪𑆁 𑆃𑆑𑆸𑆠𑆑𑆾 𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆂  𑇅
𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀

𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆱𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀 𑆃𑆲𑆁𑆨𑆳𑆮𑆾 𑆲𑆴 𑆑𑆵𑆫𑇀𑆠𑆴𑆠𑆂  𑇅
𑆇𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆖 𑆱𑆽𑆮 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳𑆥𑆼𑆑𑇀𑆰𑆳𑆤𑆴𑆫𑆾𑆣𑆠𑆂𑇆

𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆩𑇀 𑆃𑆡 𑆑𑆫𑇀𑆠𑆸𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆩𑆶𑆒𑇀𑆪𑆩𑇀 𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑆳𑆥𑆴 𑆖 𑇅 𑆅𑆠𑆴  𑇅
𑆍𑆰𑆽𑆮 𑆖 𑆃𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆁 𑆇𑆢𑆪𑆮𑆴𑆯𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴𑆱𑇀𑆡𑆳𑆤𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆍𑆠𑆢𑇀𑆧𑆬𑆼𑆤𑆽𑆮 𑆖
𑆠𑆠𑇀𑆠𑆢𑆫𑇀𑆡𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳𑆑𑆳𑆫𑆴𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆩𑆲𑆠𑆵 𑆮𑆵𑆫𑇀𑆪𑆨𑆷𑆩𑆴𑆂 𑇅 𑆠𑆢𑆶𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀

 𑆠𑆢𑆳𑆑𑇀𑆫𑆩𑇀𑆪 𑆧𑆬𑆁 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳..... 𑇅 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆳𑆢𑆴

..... 𑆠 𑆍𑆠𑆼 𑆯𑆴𑆮𑆣𑆫𑇀𑆩𑆴𑆟𑆂 𑇅 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠𑆁 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆼  𑇅

 𑆯𑆴𑆮𑆱𑆷𑆠𑇀𑆫𑆼𑆰𑇀𑆮𑆥𑆴

 𑆩𑆲𑆳𑆲𑇀𑆫𑆳𑆢𑆳𑆤𑆶𑆱𑆁𑆣𑆳𑆤𑆳𑆤𑇀 𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆮𑆵𑆫𑇀𑆪𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮𑆂 𑇅 𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆠𑆢𑇀 𑆃𑆠𑇀𑆫 𑆩𑆲𑆳𑆩𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆮𑆵𑆫𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳𑆪𑆳𑆁 𑆄𑆮𑆼𑆯𑆾
𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆢𑆴𑆤𑆴𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆳𑆠𑇀 𑆠𑆠𑇀𑆥𑆢𑆳𑆮𑆳𑆥𑇀𑆠𑇀𑆪𑆮𑆰𑇀𑆛𑆩𑇀𑆨𑆼𑆤 𑆢𑆼𑆲𑆳𑆢𑆵𑆤𑆳𑆁 𑆤𑆵𑆬𑆳𑆢𑆵𑆤𑆳𑆩𑇀 𑆃𑆥𑆴
𑆠𑆢𑇀𑆫𑆱𑆳𑆥𑇀𑆬𑆳𑆮𑆤𑆼𑆤 𑆠𑆤𑇀𑆩𑆪𑆵𑆑𑆫𑆟𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆡𑆳 𑆲𑆴 𑆢𑆼𑆲𑆱𑆶𑆒𑆤𑆵𑆬𑆳𑆢𑆴 𑆪𑆠𑇀𑆑𑆴𑆁𑆖𑆴𑆠𑇀
𑆥𑇀𑆫𑆡𑆠𑆼 𑆃𑆣𑇀𑆪𑆮𑆱𑆵𑆪𑆠𑆼 𑆱𑇀𑆩𑆫𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆱𑆁𑆑𑆬𑇀𑆥𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆮𑆳 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆠𑇀𑆫𑆽𑆮 𑆨𑆓𑆮𑆠𑆵
𑆖𑆴𑆠𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆩𑆪𑆵 𑆥𑇀𑆫𑆡𑆳 𑆨𑆴𑆠𑇀𑆠𑆴𑆨𑆷𑆠𑆽𑆮 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆠𑆴 𑇅 "𑆠𑆢𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆟𑆼 𑆑𑆱𑇀𑆪𑆳𑆥𑆴
𑆃𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆟𑆳𑆠𑇀 " 𑆅𑆠𑆴 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆑𑆼𑆮𑆬𑆁 𑆠𑆡𑆳 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑇀 𑆃𑆥𑆴 𑆱𑆳 𑆠𑆤𑇀𑆩𑆳𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳
𑆃𑆮𑆨𑆳𑆱𑆴𑆠𑆢𑆼𑆲𑆤𑆵𑆬𑆳𑆢𑇀𑆪𑆶𑆥𑆫𑆳𑆓𑆢𑆠𑇀𑆠𑆳𑆨𑆴𑆩𑆳𑆤𑆮𑆯𑆳𑆠𑇀 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆳 𑆅𑆮 𑆨𑆳𑆤𑇀𑆠𑆵
𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆱𑆁𑆑𑆬𑇀𑆥𑆳𑆣𑇀𑆪𑆮𑆱𑆳𑆪𑆳𑆢𑆴𑆫𑆷𑆥𑆠𑆪𑆳 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆸𑆨𑆴𑆂 𑆃𑆨𑆴𑆩𑆤𑇀𑆪𑆠𑆼  𑇅
𑆮𑆱𑇀𑆠𑆶𑆠𑆱𑇀 𑆠𑆶 𑆍𑆑𑆽𑆮 𑆃𑆱𑆿 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀

 𑆪𑆳 𑆖𑆽𑆰𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆨𑆳 𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆥𑆢𑆳𑆫𑇀𑆡𑆑𑇀𑆫𑆩𑆫𑆷𑆰𑆴𑆠𑆳  𑇅
𑆃𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆤𑆤𑇀𑆠𑆖𑆴𑆢𑇀𑆫𑆷𑆥𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆩𑆳𑆠𑆳 𑆱 𑆩𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆂 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅

 𑆠𑆡𑆳

 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆮𑆴𑆨𑆾𑆂 𑆱𑆽𑆮 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆱𑆁𑆮𑆼𑆢𑇀𑆪𑆓𑆾𑆖𑆫𑆳  𑇅
𑆑𑆡𑆴𑆠𑆳 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆱𑆁𑆑𑆬𑇀𑆥𑆳𑆣𑇀𑆪𑆮𑆱𑆳𑆪𑆳𑆢𑆴𑆤𑆳𑆩𑆨𑆴𑆂 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆍𑆮𑆩𑇀 𑆍𑆰𑆳 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆢𑆯𑆳𑆱𑆶 𑆍𑆑𑆽𑆮 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆮𑆴𑆘𑆸𑆩𑇀𑆨𑆩𑆳𑆟𑆳 𑆪𑆢𑆴
𑆠𑆢𑆤𑆶𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆠𑆢𑆮𑆰𑇀𑆛𑆩𑇀𑆨𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆱𑆩𑆳𑆱𑆳𑆢𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆠𑆠𑇀 𑆠𑆢𑆳𑆮𑆼𑆯𑆳𑆠𑇀
𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆾𑆑𑇀𑆠𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆑𑆫𑆟𑆾𑆤𑇀𑆩𑆵𑆬𑆤𑆤𑆴𑆩𑆵𑆬𑆤𑆑𑇀𑆫𑆩𑆼𑆟 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆩𑆪𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀
𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆳𑆢𑆿 𑆃𑆥𑆴 𑆱𑆢𑆳 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆱𑆫𑇀𑆓𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆑𑆳𑆫𑆴 𑆪𑆠𑇀
𑆱𑆲𑆘𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀𑆠𑆴𑆢𑆼𑆮𑆠𑆳𑆖𑆑𑇀𑆫𑆁 𑆃𑆩𑆳𑆪𑆵𑆪𑆳𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆧𑆲𑆴𑆰𑇀𑆑𑆫𑆟𑆩𑆫𑆵𑆖𑆴𑆥𑆶𑆚𑇀𑆘𑆂 𑆠𑆠𑇀𑆫
𑆆𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑆳𑆱𑆳𑆩𑇀𑆫𑆘𑇀𑆪𑆁 𑆥𑆫𑆨𑆽𑆫𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆳 𑆠𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆨𑆮𑆠𑆴
𑆥𑆫𑆩𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆂 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆩𑇀

𑆪𑆢𑆳 𑆠𑇀𑆮𑇀 𑆍𑆑𑆠𑇀𑆫 𑆱𑆁𑆫𑆷𑆞𑆱𑇀 𑆠𑆢𑆳 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆬𑆪𑆾𑆢𑇀𑆨𑆮𑆿  𑇅
𑆤𑆴𑆪𑆖𑇀𑆗𑆤𑇀 𑆨𑆾𑆑𑇀𑆠𑆸𑆠𑆳𑆩𑇀 𑆍𑆠𑆴 𑆠𑆠𑆯𑇀 𑆖𑆑𑇀𑆫𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆾 𑆨𑆮𑆼𑆠𑇀 𑇆𑆅𑆠𑆴 𑇅

𑆃𑆠𑇀𑆫 𑆍𑆑𑆠𑇀𑆫 𑆅𑆠𑆴 "𑆍𑆑𑆠𑇀𑆫𑆳𑆫𑆾𑆥𑆪𑆼𑆠𑇀 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆁" 𑆅𑆠𑆴 𑆖𑆴𑆠𑇀𑆱𑆳𑆩𑆳𑆤𑇀𑆪𑆱𑇀𑆥𑆤𑇀𑆢𑆨𑆷𑆂
𑆇𑆤𑇀𑆩𑆼𑆰𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆒𑇀𑆪𑆳𑆠𑆮𑇀𑆪𑆳  𑇅
𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆅𑆠𑆴 𑆃𑆤𑆼𑆤 "𑆥𑆶𑆫𑇀𑆪𑆰𑇀𑆛𑆑𑆼𑆤 𑆱𑆁𑆫𑆶𑆢𑇀𑆣" 𑆅𑆠𑆴 𑇅 𑆇𑆥𑆑𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑆁
𑆥𑆶𑆫𑇀𑆪𑆰𑇀𑆛𑆑𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆥𑆫𑆳𑆩𑇀𑆫𑆰𑇀𑆛𑆮𑇀𑆪𑆩𑇀 𑆤 𑆠𑆶 𑆪𑆡𑆳 𑆮𑆴𑆮𑆫𑆟𑆑𑆸𑆠𑆂 𑆍𑆑𑆠𑇀𑆫
𑆱𑆷𑆑𑇀𑆰𑇀𑆩𑆼 𑆱𑇀𑆡𑆷𑆬𑆼 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆼 𑆮𑆳 𑆅𑆠𑆴 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆑𑆸𑆠𑆮𑆤𑇀𑆠𑆂 𑇅 𑆱𑇀𑆠𑆶𑆠𑆁 𑆖 𑆩𑆪𑆳

𑆱𑇀𑆮𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑆯𑇀 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆖𑆑𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆁 𑆖𑆑𑇀𑆫𑆮𑆫𑇀𑆠𑆵 𑆩𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆂  𑇅
𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀𑆠𑆴𑆢𑆼𑆮𑆠𑆳𑆖𑆑𑇀𑆫𑆘𑆶𑆰𑇀𑆛𑆂 𑆑𑆾 𑇁𑆥𑆴 𑆘𑆪𑆠𑇀𑆪𑇀 𑆃𑆱𑆿 𑇆𑆅𑆠𑆴  𑇅

𑆅𑆠𑆴𑆯𑆧𑇀𑆢 𑆇𑆥𑆱𑆁𑆲𑆳𑆫𑆼 𑇅 𑆪𑆠𑇀 𑆍𑆠𑆳𑆮𑆠𑇀 𑆇𑆑𑇀𑆠𑆥𑇀𑆫𑆑𑆫𑆟𑆯𑆫𑆵𑆫𑆁 𑆠𑆠𑇀 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆁
𑆯𑆴𑆮𑆁 𑆯𑆴𑆮𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆲𑆼𑆠𑆶𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆯𑆴𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆥𑇀𑆫𑆱𑆸𑆠𑆠𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀 𑆯𑆴𑆮𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆠𑇀𑆮𑆳𑆖𑇀 𑆖
𑆯𑆴𑆮𑆩𑆪𑆩𑇀 𑆍𑆮 𑆅𑆠𑆴 𑆯𑆴𑆮𑆩𑇀  𑇅

 𑆢𑆼𑆲𑆥𑇀𑆫𑆳𑆟𑆱𑆶𑆒𑆳𑆢𑆴𑆨𑆴𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆠𑆴𑆑𑆬𑆁 𑆱𑆁𑆫𑆶𑆣𑇀𑆪𑆩𑆳𑆤𑆾 𑆘𑆤𑆂
𑆥𑆷𑆫𑇀𑆟𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆔𑆤𑆳𑆩𑇀 𑆅𑆩𑆳𑆁 𑆤 𑆖𑆴𑆤𑆶𑆠𑆼 𑆩𑆳𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆵𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆁 𑆖𑆴𑆠𑆴𑆩𑇀  𑇅
𑆩𑆣𑇀𑆪𑆼𑆧𑆾𑆣𑆱𑆶𑆣𑆳𑆧𑇀𑆣𑆴 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑇀 𑆃𑆨𑆴𑆠𑆱𑇀 𑆠𑆠𑇀𑆦𑆼𑆤𑆥𑆴𑆟𑇀𑆝𑆾𑆥𑆩𑆁
𑆪𑆂 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆼𑆢𑇀 𑆇𑆥𑆢𑆼𑆯𑆠𑆱𑇀 𑆠𑆶 𑆑𑆡𑆴𑆠𑆂 𑆱𑆳𑆑𑇀𑆰𑆳𑆠𑇀 𑆱 𑆍𑆑𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆂𑇆

𑆪𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆮𑆸𑆠𑇀𑆠𑆂 𑆯𑆳𑆕𑇀𑆑𑆫𑆂 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑆳𑆠𑆾
𑆪𑆼 𑇁𑆤𑆨𑇀𑆪𑆳𑆱𑆳𑆠𑇀 𑆠𑆵𑆑𑇀𑆰𑇀𑆟𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆰𑇀𑆮𑇀 𑆃𑆪𑆾𑆓𑇀𑆪𑆳𑆂  𑇅
𑆯𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑆶𑆁 𑆤𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆩𑇀
𑆇𑆑𑇀𑆠𑆱𑇀 𑆠𑆼𑆰𑆳𑆩𑇀 𑆍𑆰 𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆾𑆥𑆢𑆼𑆯𑆂𑇆

𑆱𑆩𑆳𑆥𑇀𑆠𑆩𑇀 𑆅𑆢𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆲𑆸𑆢𑆪𑆩𑇀 𑆑𑆸𑆠𑆴𑆱𑇀
𑆠𑆠𑇀𑆫𑆨𑆮𑆤𑇀𑆩𑆲𑆳𑆩𑆳𑆲𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆳𑆖𑆳𑆫𑇀𑆪𑆮𑆫𑇀𑆪𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆢𑆨𑆴𑆤𑆮𑆓𑆶𑆥𑇀𑆠𑆥𑆳𑆢𑆥𑆢𑇀𑆩𑆾𑆥𑆘𑆵𑆮𑆴𑆤𑆂
𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆠𑆾 𑆫𑆳𑆘𑆳𑆤𑆑𑆑𑇀𑆰𑆼𑆩𑆫𑆳𑆘𑆳𑆖𑆫𑇀𑆪𑆱𑇀𑆪

𑇆𑆯𑆶𑆨𑆩𑆱𑇀𑆠𑆶𑇆

नित्योदिते समाधौ लब्धे सति प्रकाशानन्दसारा चिदाह्लादैकघना
महती मन्त्रवीर्यात्मिका सर्वमन्त्रजीवितभूता पूर्णा पराभट्टारिकारूपा
येयं अहन्ता अकृत्रिमः स्वात्मचमत्कारः तत्र आवेशात् सदा कालाग्न्यादेः
चरमकलापर्यन्तस्य विश्वस्य यौ सर्गसंहारौ विचित्रौ सृष्टिप्रलयौ
तत्कारि यत् निजं संविद्देवताचक्रं तदैश्वर्यस्य प्राप्तिः आसादनं
भवति । प्राकरणिकस्य परमयोगिन इत्यर्थः  ।
इति एतत् सर्वं शिवस्वरूपम् एवेत्युपसंहार इति संगतिः  ।
तत्र यावत् इदं किंचित् संवेद्यते तस्य संवेदनम् एव स्वरूपम्  ।
तस्यापि अन्तर्मुखविमर्शमयाः प्रमातारः तत्त्वम् । तेषाम् अपि
विगलितदेहाद्युपाधिसंकोचाभिमाना अशेषशरीरा सदाशिवेश्वरतैव सारम् । अस्या
अपि प्रकाशैकसद्भावापादिताशेषविश्वचमत्कारमयः
श्रीमान्महेश्वर एव परमार्थः । न हि पारमार्थिकप्रकाशावेशं विना
कस्यापि प्रकाशमानता घटते । स च परमेश्वरः स्वातन्त्र्यसारत्वात्
आदिक्षान्तामायीयशब्दराशिपरामर्शमयत्वेनैव
एतत्स्वीकृतसमस्तवाच्यवाचकमयाशेषजगदानन्दसद्भावापादनात् परं
परिपूर्णत्वात् सर्वाकाङ्क्षाशून्यतया आनन्दप्रसरनिर्भरः  ।
अत एव अनुत्तराकुलस्वरूपात् अकारात् आरभ्य शक्तिस्फाररूपहकलापर्यन्तम्
यत् विश्वं प्रभृतं क्षकारस्य प्रसरशमनरूपत्वात् तत्
अकारहकाराभ्याम् एव संपुटीकारयुक्त्या प्रत्याहारन्यायेन अन्तःस्वीकृतं
सत् अविभागवेदनात्मकबिन्दुरूपतया स्फुरितं अनुत्तर एव विश्राम्यति  ।
इति शब्दराशिस्वरूप एव अयं अकृतको विमर्शः  ।
यथोक्तम्

प्रकाशस्यात्मविश्रान्तिर् अहंभावो हि कीर्तितः  ।
उक्ता च सैव विश्रान्तिः सर्वापेक्षानिरोधतः॥

स्वातन्त्र्यम् अथ कर्तृत्वं मुख्यम् ईश्वरतापि च । इति  ।
एषैव च अहन्ता सर्वमन्त्राणां उदयविश्रान्तिस्थानत्वात् एतद्बलेनैव च
तत्तदर्थक्रियाकारित्वात् महती वीर्यभूमिः । तदुक्तम्

 तदाक्रम्य बलं मन्त्रा..... । इत्यादि

..... त एते शिवधर्मिणः । इत्यन्तं श्रीस्पन्दे  ।

 शिवसूत्रेष्वपि

 महाह्रादानुसंधानान् मन्त्रवीर्यानुभवः । इति  ।

तद् अत्र महामन्त्रवीर्यात्मकायां पूर्णाहन्तायां आवेशो
देहप्राणादिनिमज्जनात् तत्पदावाप्त्यवष्टम्भेन देहादीनां नीलादीनाम् अपि
तद्रसाप्लावनेन तन्मयीकरणम् । तथा हि देहसुखनीलादि यत्किंचित्
प्रथते अध्यवसीयते स्मर्यते संकल्प्यते वा तत्र सर्वत्रैव भगवती
चितिशक्तिमयी प्रथा भित्तिभूतैव स्फुरति । "तदस्फुरणे कस्यापि
अस्फुरणात् " इति उक्तत्वात् केवलं तथा स्फुरन्त्य् अपि सा तन्मायाशक्त्या
अवभासितदेहनीलाद्युपरागदत्ताभिमानवशात् भिन्नभिन्नस्वभावा इव भान्ती
ज्ञानसंकल्पाध्यवसायादिरूपतया मायाप्रमातृभिः अभिमन्यते  ।
वस्तुतस् तु एकैव असौ चितिशक्तिः । यथोक्तम्

 या चैषा प्रतिभा तत्तत्पदार्थक्रमरूषिता  ।
अक्रमानन्तचिद्रूपः प्रमाता स महेश्वरः ॥इति  ।

 तथा

 मायाशक्त्या विभोः सैव भिन्नसंवेद्यगोचरा  ।
कथिता ज्ञानसंकल्पाध्यवसायादिनामभिः ॥इति  ।

एवम् एषा सर्वदशासु एकैव चितिशक्तिः विजृम्भमाणा यदि
तदनुप्रवेशतदवष्टम्भयुक्त्या समासाद्यते तत् तदावेशात्
पूर्वोक्तयुक्त्या करणोन्मीलननिमीलनक्रमेण सर्वस्य सर्वमयत्वात्
तत्तत्संहारादौ अपि सदा सर्वसर्गसंहारकारि यत्
सहजसंवित्तिदेवताचक्रं अमायीयान्तर्बहिष्करणमरीचिपुञ्जः तत्र
ईश्वरतासाम्रज्यं परभैरवात्मता तत्प्राप्तिः भवति
परमयोगिनः । यथोक्तम्

यदा त्व् एकत्र संरूढस् तदा तस्य लयोद्भवौ  ।
नियच्छन् भोक्तृताम् एति ततश् चक्रेश्वरो भवेत् ॥इति ।

अत्र एकत्र इति "एकत्रारोपयेत् सर्वं" इति चित्सामान्यस्पन्दभूः
उन्मेषात्मा व्याख्यातव्या  ।
तस्य इति अनेन "पुर्यष्टकेन संरुद्ध" इति । उपक्रान्तं
पुर्यष्टकम् एव पराम्रष्टव्यम् न तु यथा विवरणकृतः एकत्र
सूक्ष्मे स्थूले शरीरे वा इति व्याकृतवन्तः । स्तुतं च मया

स्वतन्त्रश् चितिचक्राणां चक्रवर्ती महेश्वरः  ।
संवित्तिदेवताचक्रजुष्टः को ऽपि जयत्य् असौ ॥इति  ।

इतिशब्द उपसंहारे । यत् एतावत् उक्तप्रकरणशरीरं तत् सर्वं
शिवं शिवप्राप्तिहेतुत्वात् शिवात् प्रसृतत्वात् शिवस्वरूपाभिन्नत्वाच् च
शिवमयम् एव इति शिवम्  ।

 देहप्राणसुखादिभिः प्रतिकलं संरुध्यमानो जनः
पूर्णानन्दघनाम् इमां न चिनुते माहेश्वरीं स्वां चितिम्  ।
मध्येबोधसुधाब्धि विश्वम् अभितस् तत्फेनपिण्डोपमं
यः पश्येद् उपदेशतस् तु कथितः साक्षात् स एकः शिवः॥

येषां वृत्तः शाङ्करः शक्तिपातो
ये ऽनभ्यासात् तीक्ष्णयुक्तिष्व् अयोग्याः  ।
शक्ता ज्ञातुं नेश्वरप्रत्यभिज्ञाम्
उक्तस् तेषाम् एष तत्त्वोपदेशः॥

समाप्तम् इदं प्रत्यभिज्ञाहृदयम् कृतिस्
तत्रभवन्महामाहेश्वराचार्यवर्यश्रीमदभिनवगुप्तपादपद्मोपजीविनः
श्रीमतो राजानकक्षेमराजाचर्यस्य

॥शुभमस्तु॥

Nityodite samādhau labdhe sati prakāśānandasārā cidāhlādaikaghanā
Mahatī mantravīryātmikā sarvamantrajīvitabhūtā pūrṇā parābhaṭṭārikārūpā
Yeyaṃ ahantā akṛtrimaḥ svātmacamatkāraḥ tatra āveśāt sadā kālāgnyādeḥ
Caramakalāparyantasya viśvasya yau sargasaṃhārau vicitrau sṛṣṭipralayau
Tatkāri yat nijaṃ saṃviddevatācakraṃ tadaiśvaryasya prāptiḥ āsādanaṃ
Bhavati | Prākaraṇikasya paramayogina ityarthaḥ  |
Iti etat sarvaṃ śivasvarūpam evetyupasaṃhāra iti saṃgatiḥ  |
Tatra yāvat idaṃ kiṃcit saṃvedyate tasya saṃvedanam eva svarūpam  |
Tasyāpi antarmukhavimarśamayāḥ pramātāraḥ tattvam | Teṣām api
Vigalitadehādyupādhisaṃkocābhimānā aśeṣaśarīrā sadāśiveśvarataiva sāram | Asyā api prakāśaikasadbhāvāpāditāśeṣaviśvacamatkāramayaḥ
Śrīmānmaheśvara eva paramārthaḥ | Na hi pāramārthikaprakāśāveśaṃ vinā
Kasyāpi prakāśamānatā ghaṭate | Sa ca parameśvaraḥ svātantryasāratvāt
Ādikṣāntāmāyīyaśabdarāśiparāmarśamayatvenaiva
Etatsvīkṛtasamastavācyavācakamayāśeṣajagadānandasadbhāvāpādanāt paraṃ
Paripūrṇatvāt sarvākāṅkṣāśūnyatayā ānandaprasaranirbharaḥ  |
Ata eva anuttarākulasvarūpāt akārāt ārabhya śaktisphārarūpahakalāparyantam
Yat viśvaṃ prabhṛtaṃ kṣakārasya prasaraśamanarūpatvāt tat
Akārahakārābhyām eva saṃpuṭīkārayuktyā pratyāhāranyāyena antaḥsvīkṛtaṃ
Sat avibhāgavedanātmakabindurūpatayā sphuritaṃ anuttara eva viśrāmyati  |
Iti śabdarāśisvarūpa eva ayaṃ akṛtako vimarśaḥ  |
Yathoktam

Prakāśasyātmaviśrāntir ahaṃbhāvo hi kīrtitaḥ  |
Uktā ca saiva viśrāntiḥ sarvāpekṣānirodhataḥ ||

Svātantryam atha kartṛtvaṃ mukhyam īśvaratāpi ca | Iti  |
Eṣaiva ca ahantā sarvamantrāṇāṃ udayaviśrāntisthānatvāt etadbalenaiva ca
Tattadarthakriyākāritvāt mahatī vīryabhūmiḥ | Taduktam

 Tadākramya balaṃ mantrā..... | Ityādi

..... ta ete śivadharmiṇaḥ | Ityantaṃ śrīspande  |

 Śivasūtreṣvapi

 Mahāhrādānusaṃdhānān mantravīryānubhavaḥ | Iti  |

Tad atra mahāmantravīryātmakāyāṃ pūrṇāhantāyāṃ āveśo
Dehaprāṇādinimajjanāt tatpadāvāptyavaṣṭambhena dehādīnāṃ nīlādīnām api
Tadrasāplāvanena tanmayīkaraṇam | Tathā hi dehasukhanīlādi yatkiṃcit
Prathate adhyavasīyate smaryate saṃkalpyate vā tatra sarvatraiva bhagavatī
Citiśaktimayī prathā bhittibhūtaiva sphurati | "tadasphuraṇe kasyāpi
Asphuraṇāt " iti uktatvāt kevalaṃ tathā sphuranty api sā tanmāyāśaktyā
Avabhāsitadehanīlādyuparāgadattābhimānavaśāt bhinnabhinnasvabhāvā iva bhāntī jñānasaṃkalpādhyavasāyādirūpatayā māyāpramātṛbhiḥ abhimanyate  |
Vastutas tu ekaiva asau citiśaktiḥ | Yathoktam

 Yā caiṣā pratibhā tattatpadārthakramarūṣitā  |
Akramānantacidrūpaḥ pramātā sa maheśvaraḥ | | iti  |

 Tathā

 Māyāśaktyā vibhoḥ saiva bhinnasaṃvedyagocarā  |
Kathitā jñānasaṃkalpādhyavasāyādināmabhiḥ | | iti  |

Evam eṣā sarvadaśāsu ekaiva citiśaktiḥ vijṛmbhamāṇā yadi
Tadanupraveśatadavaṣṭambhayuktyā samāsādyate tat tadāveśāt
Pūrvoktayuktyā karaṇonmīlananimīlanakrameṇa sarvasya sarvamayatvāt
Tattatsaṃhārādau api sadā sarvasargasaṃhārakāri yat
Sahajasaṃvittidevatācakraṃ amāyīyāntarbahiṣkaraṇamarīcipuñjaḥ tatra
Īśvaratāsāmrajyaṃ parabhairavātmatā tatprāptiḥ bhavati
Paramayoginaḥ | Yathoktam

Yadā tv ekatra saṃrūḍhas tadā tasya layodbhavau  |
Niyacchan bhoktṛtām eti tataś cakreśvaro bhavet || iti |

Atra ekatra iti "ekatrāropayet sarvaṃ" iti citsāmānyaspandabhūḥ
Unmeṣātmā vyākhyātavyā  |
Tasya iti anena "puryaṣṭakena saṃruddha" iti | Upakrāntaṃ
Puryaṣṭakam eva parāmraṣṭavyam na tu yathā vivaraṇakṛtaḥ ekatra
Sūkṣme sthūle śarīre vā iti vyākṛtavantaḥ | Stutaṃ ca mayā

Svatantraś citicakrāṇāṃ cakravartī maheśvaraḥ  |
Saṃvittidevatācakrajuṣṭaḥ ko 'pi jayaty asau || iti  |

Itiśabda upasaṃhāre | Yat etāvat uktaprakaraṇaśarīraṃ tat sarvaṃ
Śivaṃ śivaprāptihetutvāt śivāt prasṛtatvāt śivasvarūpābhinnatvāc ca
Śivamayam eva iti śivam  |

 Dehaprāṇasukhādibhiḥ pratikalaṃ saṃrudhyamāno janaḥ
Pūrṇānandaghanām imāṃ na cinute māheśvarīṃ svāṃ citim  |
Madhyebodhasudhābdhi viśvam abhitas tatphenapiṇḍopamaṃ
Yaḥ paśyed upadeśatas tu kathitaḥ sākṣāt sa ekaḥ śivaḥ ||

Yeṣāṃ vṛttaḥ śāṅkaraḥ śaktipāto
Ye 'nabhyāsāt tīkṣṇayuktiṣv ayogyāḥ  |
Śaktā jñātuṃ neśvarapratyabhijñām
Uktas teṣām eṣa tattvopadeśaḥ ||

Samāptam idaṃ pratyabhijñāhṛdayam kṛtis
Tatrabhavanmahāmāheśvarācāryavaryaśrīmadabhinavaguptapādapadmopajīvinaḥ
Śrīmato rājānakakṣemarājācaryasya

 || Śubhamastu ||

When the constantly present (nitya-udite) Samādhi (samādhau) is (sati) realized (labdhe), this (iyam) Most Revered (and) Perfect State (parā-bhaṭṭārikā-rūpā...pūṛnā), which -being a Tight Bundle of Consciousness and Joy (prakāśa-ānanda-sārā), or Essentially Light and Bliss (cit-āhlāda-eka-ghanā)-, is the Great (mahatī) Potency of Mantra (mantra-vīrya-ātmikā), the Heart of all the Mantra-s and living beings (sarva-mantra-jīvita-bhūtā), is Subjectivity (ahantā).

(It is) but the Unartificial (akṛtrimaḥ) Amazement of one’s own Self (svātmā-camat-kāraḥ). Having entered (āveśāt) That (tatra), own’s own (nijam) Wheel of the Deities of perception or sense organs (saṃvit-devatā-cakram) becomes (bhavati) the Performer (tat-kāri) of the various (vicitrau...yau) manifestations and dissolutions (sarga-saṃhārau...sṛṣṭi-pralayau) of the universe (viśvasya), ranging from Kālāgni (kālāgni-ādeḥ) to the Final Kalā --i.e. Śāntyātītakalā or Lord Śiva-- (carama-kalā-paryantasya).

’Attainment (prāptiḥ) of Sovereignty over that (Wheel) (tat-aiśvaryasya)’ is ’Getting Possession of (that in the sense of Lordship) (āsādanam).

(Such Sovereignty) belongs to the Supreme Yogī (parama-yoginaḥ) (, whose nature) is the subject under discussion (prākaraṇikasya). This is the meaning (iti...arthaḥ).

All this (iti...etat...sarvam) is the Essential Nature of Śiva (śiva-svarūpam) and nothing else (eva). This (iti...iti) is the conclusion (of the whole scripture) (upasaṃhāraḥ...saṃgatiḥ).

Moreover (tatra), while (yāvat) this (idam) cognizable object (kiṃcit) is cognized (saṃvedyate), only (eva) its (tasya) cognition (saṃvedanam) is (its) essential nature (svarūpam).

And (api) its (tasya) introverted (antarmukha-vimarśa-mayāḥ) Cognizers (pramātāraḥ) are the Reality (behind cognition) (tattvam).

And (api) their (teṣām) Essence (sāram) is none other than (eva) the State of Īśvara and Sadāśiva, (in which) false identification with limitation like the body, etc. has been disappeared (vigalita-deha-ādi-upādhi-saṃkoca-abhimānā), (as It is) all the bodies (aśeṣa-śarīrā).

And (api) even their --i.e. of Īśvara and Sadāśiva-- (asyāḥ) (Essence) is only (eva) the Most Venerable Maheśvara, the Great Lord (śrīmān-maheśvaraḥ), (Who is) Supreme Reality (paramārthaḥ), composed of the Astonishment of the whole world (that is) the Sole Essential Nature of Prakāśa or Light (prakāśa-eka-sadbhāvā-pādita-aśeṣa-viśva-camatkāra-mayaḥ).

And (ca) without (vinā) Absorption into Supreme Truth (that is) Light (pāramārthika-prakāśa-āveśam), nothing (kasya...api...na...hi) is manifested (prakāśamānatā...ghaṭate).

Moreover (ca), only the (saḥ) Supreme Lord (parameśvaraḥ) is Full of the Manifestation of Bliss (ānanda-prasara-nirbharaḥ) due to His Essential Freedom (svātantrya-sāratvāt), since (He is) composed of an Awareness of the garlands of sounds ranging from letter ’A’ to ’Kṣa’ without duality (a-ādi-kṣa-anta-amāyīya-śabda-rāśi-parāmarśa-mayatvena...eva), and (since) (param) (He) assimilates this (garland of sounds) --i.e. the world-- composed of vācya-s and vācaka-s or ’objects’ and ’subjects’ in a unified condition; (therefore, He) seizes Essential Nature as ’Jagadānanda’ or the ’Bliss of the whole world’ (etat-svīkṛta-samasta-vācya-vācaka-maya-aśeṣa-jagat-ānanda-sadbhāvā-pādanāt). (And) since (He) is Perfect and Full (this way) (paripūrṇatvāt) (, He) is devoid of all dependency (sarva-ākāṅkṣā-śūnyatayā).

On this account (ataḥ...eva), the (tat) universe (viśvam), which (yat) ranges from (ārabhya) the letter ’A’ (akārāt) (that is) the Essential Nature of ’Akula’ (also termed) ’Anuttara’, the ’Absolute’ (anuttara-akula-svarūpāt), to the letter ’Ha’ (that is) the extended form of Śakti (śakti-sphāra-rūpa-hakalā-paryantam), is manifested (prabhṛtam) as the completion of the unfoldment (prasara-śamana-rūpatvāt) of the letter ’Kṣa’ (kṣa-kārasya), by putting together (saṃpuṭī-kāra-yuktyā) the letters ’A’ and ’Ha’ (akāra-ha-kārābhyām eva) by means of pratyāhāra --i.e. unification of two things-- (pratyāhāranyāyena).

(Thus,) being assimilated internally (this way) (antaḥ-svīkṛtam) in the form of Bindu (, in which) separation of Reality is not experienced (sat-avibhāga-vedana-ātmaka-bindu-rūpatayā), (the universe) shines forth (sphuritam) (only because it) rests (viśrāmyati) only (eva) in Anuttara (anuttare).

This means (iti):

This Unartificial (akṛtakaḥ) Awareness (vimarśaḥ) is sole (eva) Essential Nature of the garland of letters (śabda-rāśi-svarūpaḥ).

As it is said (in Utpaladeva’s Ajaḍapramātṛsiddhiḥ 22ab-23cd) (yathā-uktam):

„The light (of all perceptions) (prakāśasya) is resting in the Self --i.e. in itself--” (ātmā-viśrāntiḥ). Only (hi) (this fact) is called (kīrtitaḥ) ’Ahaṃbhāva’ or ’I-sense’ (ahaṃbhāvaḥ). And as it is said (uktā...ca), only (eva) this (sā) is ’resting’ (viśrāntiḥ), because (it is) devoid of all dependency (sarva-apekṣā-nirodhataḥ). Thus (atha), Freedom (svātantryam) (owns) principal (mukhyam) ’Doership’ (kartṛtvam) or (api...ca) ’Sovereignty’ (īśvaratā).”

And (ca) only (eva) this (eṣā) Subjectivity (ahantā) of all the Mantra-s (sarva-mantrāṇām) is the Great (mahatī) Stage of Potency (vīrya-bhūmiḥ), since appearance and resting (of any object) take place in (That) (udaya-viśrānti-sthānatvāt) merely (eva) because of Its Power (etat-balena), and (ca) because (It) is capable of creating them (tat-tat-artha-kriyā-kāritvāt). This is said (tat...uktam) in Venerable Spandakārikā-s (2.1-2.2) (śrī-spande)

beginning with (iti...ādi):

„...holding (ākramya) That (tat) Power --i.e. Spanda or the Self-- (balam), the Mantra-s (mantrāḥ)...”

...and ending in (iti...antam):

„...have (ta...ete) the Nature of Śiva (śiva-dharmiṇaḥ)”.

And also (api) in the Śivasūtra-s (śiva-sūtreṣu):

„The Experience of the Potency of Mantra --i.e. ‘Aham’ or ‘I Am’-- (takes place) (mantra-vīrya-anubhavaḥ) due to the investigation of the Great Lake (mahā-hrada-anusandhānāt...iti).”

There --i.e. in the Śivasūtra-s-- (tat...atra), because of the submerging of the body, vital energy, etc. (deha-prāṇa-ādi-nimajjanāt) (, and) because of Its resting in the Attainment of Its Own Nature (tat-pada-avāpti-avaṣṭambhena) even (api) during the (appearance) of body, etc. --i.e. gross elements-- (deha-ādīnām) (and) of ’blue’, etc. --i.e. subtle elements-- (nīla-ādīnām), Āveśa or Absorption (āveśaḥ) into Pure Subjectivity (pūrṇāhantāyām) characterized by the Potency of the Great Mantra (mahā-mantra-vīrya-ātmakāyām), is the Cause made of That --i.e. of the Great Mantra-- (tat-mayī-karaṇam), as (It) is bathing in Its Taste (tat-mayī-karaṇam).

So (tathā...hi), whatever (yat-kiṃcit) body, pleasure, blue, etc. (deha-sukha-nīla-ādi) shine forth (prathate) as manifestation (adhyavasīyate), object of recollection (smaryate) or (vā) imagination (saṃkalpyate) there (tatra), only (eva) the Blessed (bhagavatī) Citiśakti or the Power of Consciousness (citi-śakti-mayī) is expanded (prathā) (, and) throbbing (sphurati) as the sole (eva) Canvas or Ground (for them to exist) (bhitti-bhūtā).

As it is said (iti...uktatvāt):

„Without Its shining (tat-asphuraṇe), nothing (kasya...api) shines (asphuraṇāt)”.

Hence (tathā), when appearing (bhāntī) as (iva) different things (bhinna-bhinna-svabhāvā) according to (abhimanyate) the perceivers of Māyā (māyā-pramātṛbhiḥ), only (kevalam) She (sā) is throbbing (sphuranti...api) through Her Māyāśakti (tat-māyā-śaktyā) under the influence of false identification brought about by darkening (Her Light) by manifested (entities like) body, blue, etc. (avabhāsita-deha-nīla-ādi-uparāga-datta-abhimāna-vaśāt) in the form of knowledge, imagination, mental activity, etc. (jñāna-saṃkalpa-adhya-vasāya-ādi-rūpatayā).

But (tu) in real sense (vastutaḥ), She (asau) is only (eva) One (eka) Citiśakti (citi-śaktiḥ). As it is said (in Īśvarapratyabhijñākārikā 1.7.1) (yathā-uktam):

„And (ca) this (eṣā) Pratibhā or Splendour (pratibhā), which (yā) is perfumed with the succession of objects (tat-tat-pada-artha-krama-rūṣitā) is Maheśvara or the Great Lord (mahā-īśvaraḥ), the (saḥ) Perceiving Subject (pramātā), (Whose) Nature is Infinite Consciousness beyond succession (akrama-ananta-cit-rūpaḥ...iti).”

And also (in 1.5.18) (tathā):

„The (sā) sphere of different perceptions --i.e. when an object is perceived and is considered to be different from the Self-- (bhinna-samvedya-gocarā) (takes place) merely (eva) by means of the Māyāśakti --i.e. His Will Power to create difference-- (māyā-śaktyā) of the Lord (vibhoḥ). It is called (kathitā) by such names like ‘jñāna’ or ‘cognition’, ‘saṃkalpa’ or ‘imagination’, ‘adhyavasāya’ or ‘mental effort’ --i.e. determination of an idea--, etc. (jñāna-saṃkalpa-adhyavasāya-ādi-nāmabhiḥ)”

Therefore (evam), only (eva) this (eṣā) Sole (eka) Citiśakti (citi-śaktiḥ) is unfolded (vijṛmbhamāṇā) in all states (sarva-daśāsu).

If (yadi) (She) is realized (samāsādyate) by means of ’Resting’ in Her (that is nothing but) ’being Absorbed into Her’ (tat-anupraveśa-tat-avaṣṭambha-yuktyā), then (tatra) due to this Absorption to Her (tat-tat-āveśāt) through the method that has already been described (pūrva-ukta-yuktyā) as the process of the opening and closing of the senses (karaṇa-unmīlana-nimīlana-krameṇa), (and) because everything (sarvasya) is made of everything (sarva-mayatvāt) even (api) when everything disappears (tat-tat-saṃhārādau), the Wheel of the Deities of Unartificial Perception (sahaja-saṃvitti-devatā-cakram), which (Wheel) (yat) is the constant (sadā) performer of the manifestation and withdrawal of everything (sarva-sarga-saṃhāra-kāri), (and also) the collection of the Rays of internal and external senses (that are finally) freed from duality (amāyīya-antar-bahiṣkaraṇa-marīci-puñjaḥ), the Dominion of Lordship or Sovereignty (īśvaratā-sāmrajyam) (is realized as) the Real Nature of Parabhairava (parabhairavātmatā) . His Attainment (tat-prāptiḥ) occurs (bhavati) in the case of Supreme Yogī-s (parama-yoginaḥ).

As it is said (in Spandakārikā 3.19) (yathā-uktam):

„But (tu) when (yadā) (he) takes firm root (saṃrūḍhaḥ) in “one place” --i.e. in his own Self-- (ekatra), then (tadā) (by attaining the ability to) control (niyacchan) the dissolution and rising (laya-udayau) of that --i.e. of puryaṣṭaka-- (tasya), (he) attains (eti) the State of the Enjoyer (instead of being the enjoyed victim of the aforesaid powers) (bhoktṛtām); hence (tataḥ), (he) becomes (bhavet) the Lord of the Wheel (of such powers) (cakra-īśvaraḥ...iti).”

The term ’ekatra’ or ’in one place’ is (described) in the Spandakārikā-s (in 3.12 as follows):

...put (āropayet) everything (sarvam) in one place --i.e. in his own Self-- (ekatra...iti)”.

(This means:)

(This ’putting into one place’) arises from Sāmānyaspanda (that is) Consciousness (cit-sāmānya-spanda-bhūḥ), (and It is) to be described (vyākhyātavyā) as ’Unmeṣa’ or ’Unfolding’, in essence (unmeṣa-ātmā).

About (iti) the term ’tasya’ (in Spandakārikā-s 3.19) (tasya), another (śloka) (anena) says in the beginning --i.e. in 3.17c-- (upakrāntam):

„ (The limited being) is ruined (saṃruddhaḥ) by (his) puryaṣṭaka or subtle body (puryaṣṭakena...iti)”

One should understand (parāmraṣṭavyam) that ’ekatra’ or ’in one place’ (ekatra) is only (eva) ’puryaṣṭaka’ or ’subtle body’ (puryaṣṭakam), and not as described in (vyākṛtau...antaḥ) the vivaraṇa (by Kallaṭa) as ’subtle and gross bodies’ (sūkṣme...sthūle...śarīre...vā...iti).

And (ca) I (mayā) glorified (the same in one of my scriptures) (stutam):

„Maheśvara , the Great Lord (maheśvaraḥ), is the Free (svatantraḥ) Ruler (cakra-vartī) of all the Wheels of Perception (citi-cakrāṇām). He (asau) is the Unparalleled (kaḥ...api) and Supreme One (jayati), pleased by the Wheel of the Deities of Perception (saṃvitti-devatā-cakra-juṣṭaḥ...iti).”

The word ’iti’ (iti-śabdaḥ) (in the 20^th Sūtra) serves as a conclusion (of the whole scripture) (upasaṃhāre). Everything (sarvam) that (tat...yat) has been displayed as the corpus --i.e. all the letters-- (of this Pratyabhijñāhṛdayam) (etāvat...ukta-prakaraṇa-śarīram) is Śiva (śivam), because it serves as a means to attain Śiva (śiva-prāpti-hetutvāt), and (ca) because it is manifested (prasṛtatvāt) by Śiva (śivāt) in Oneness with Śiva (śiva-svarūpa-abhinnatvāt). (So), since (this scriptures) is made only (eva) of Śiva (śiva-mayam), it is (iti) Śiva Himself (śivam).

„One (janaḥ) is ruined (saṃrudhya-mānaḥ) by the body, vital energy, pleasure, etc. (deha-prāṇa-sukha-ādibhiḥ) at every moment, in every states (pratikalam), (because he) does not consider (cinute) his own (svām) Consciousness (citim...imām) as the Supreme Mistress or the Power pertaining to the Great Lord (māheśvarīm) composed of Perfect or Expanded Bliss (pūrṇā-ananda-ghanām). But (tu) (someone) who (yaḥ) is centered (madhye), (and) sees (paśyet) the whole universe all around (viśvam...abhitaḥ) as a Mass of Foam (tat-phena-piṇḍa-upamam) belonging to the Nectar Ocean of Consciousness (bodha-sudhābdhi) due to Spiritual Instruction (upadeśataḥ), is said to be (kathitaḥ) the (saḥ) Solitary (ekaḥ) Śiva (śivaḥ) Himself (sākṣāt).”

„For those (teṣām) who (yeṣām) are propelled (vṛttaḥ) by the Grace (śaktipātaḥ) of Śiva (śāṅkaraḥ), yet hindered by a lack of discipline (ye...anabhyāsāt), (thus) find sharp arguments (tīkṣṇa-yuktiṣu) elusive (ayogyāḥ), (and consequently) the Īśvarapratyabhijñākārikā (īśvara-pratyabhijñām) is beyond their grasp (śaktā...jñātum...na), here (uktaḥ) is a guide to Reality (tattva-upadeśaḥ).”

 || This (idam) work (kṛtiḥ) with the name ’Pratyabhijñāhṛdayam’ or ’The Heart of Recognition’ (pratyabhijñā-hṛdayam) from Blessed (śrīmataḥ) Rājānaka Kṣemarāja (rājānaka-kṣemarāja-ācaryasya), (who) is dependent on the Lotus-feet of Most Revered Abhinavagupta, the great devotee of the Great Lord, and the best teacher (of His Doctrine) (tatra-bhavan-mahā-māheśvara-ācāryavarya-śrīmat-abhinavagupta-pāda-padma-upajīvinaḥ), is finished (samāptam). ||

𑆯𑆶𑆨𑆩𑆱𑇀𑆠𑆶

शुभमस्तु

Śubhamastu

Legyen (astu) Boldogság (śubham)