Kairavītriṃśakā
Harminc versszak a Holdfényről
भैरवाय परमेश्वराय सर्वेषु सर्वधनिने नमो नमः ।
यः प्रकीर्तितहरोविभूतिरूपेण नाम नियतं प्रतिष्ठति॥
तस्य नित्यपरमासचेतनाया अविघ्नपरिभूप्रशंसया ।
स्वात्मनः प्रसरति स्वगोचरे विस्मयात्परमसम्मदार्थतः॥
या महायमलमेलनेन भावेन विश्वपरिभक्षणे किल ।
यत्र कल्पितविविक्तिनाट्यरङ्गः स्वयं समवलीयते चिति॥
Bhairavāya parameśvarāya sarveṣu
sarvadhanine namo namaḥ |
Yaḥ prakīrtitaharovibhūtirūpeṇa nāma niyataṃ pratiṣṭhati ||
Tasya nityaparamāsacetanāyā avighnaparibhūpraśaṃsayā |
Svātmanaḥ prasarati svagocare vismayātparamasammadārthataḥ ||
Yā mahāyamalamelanena bhāvena viśvaparibhakṣaṇe kila |
Yatra kalpitaviviktināṭyaraṅgaḥ svayaṃ samavalīyate citi ||
Tisztelet (namaḥ) Bhairava-nak (bhairavāya)! Tisztelet (namaḥ) a Legfőbb Úrnak (parama-īśvarāya)! (Ki) mindennek Birtokosa (sarva-dhanine) mindenkiben (sarveṣu), Ki (yaḥ) a (Létezés) Magasztalt Lángja Fenségének formájában (prakīrtita-haras-vibhūti-rūpeṇa) valóban (nāma) örökké (niyatam) Létezik (pratiṣṭhati), Az Ő --vagyis Bhairava-- (tasya) Éberségének Örökkévaló és Legfőbb Ereje (nitya-paramā-sa-cetanāyā) Szakadatlan és Mindent Átható Dicsősége által (avighna-pari-bhū-pra-śaṃsayā), Ki --vagyis az Éberség Legfőbb Ereje-- (yā) az egyén saját Énjéből (sva-ātmanaḥ) terjed ki (prasarati) az egyén saját érzékeinek terepére (sva-gocare) a Legfőbb Gyönyör (feltárulásának) kedvéért (parama-sammada-arthataḥ), mely az Ámulatból (vismayāt) (tárul fel), az (Isteni) Pár Végső Egyesülésének (mahā-yamala-melanena) állapotaként (bhāvena) a világ elnyelése során (viśva-pari-bhakṣaṇe…kila), amikor (yatra) a látszólagos szeparáció drámájának színpada (kalpita-vivikti-nāṭya-raṅgaḥ) spontán (svayam) feloldódik (sam-avalīyate) a Tudatosságban (citi).
कैरवी कैरवं यस्यां विकसत्येव चन्द्रिका ।
तथैव योगधीरत्वं दिगम्बराद् विराजितम् ॥१॥
केवली तत्क्षने भाती महारवेः प्रतिप्रभाः ।
सर्वाणां योगिनामेषा चन्द्रमुद्रा स्वरूपिणी ॥२॥
Kairavī kairavaṃ yasyāṃ
vikasatyeva candrikā |
Tathaiva yogadhīratvaṃ digambarād virājitam || 1 ||
Kevalī tatkṣane bhātī mahāraveḥ pratiprabhāḥ |
Sarvāṇāṃ yogināmeṣā candramudrā svarūpiṇī || 2 ||
‘Kairavī’ (kairavī) a Holdfény (candrikā), melyben (yasyām) csupán (eva) a fehér lótusz (kairavam) virágzik (vikasati). Hasonlóképp (tathā-eva), a Yoga Bölcsessége (yoga-dhīratvam) a sötétségből ragyog (virājitam) --amikor valaki spirituálisan meztelen, szó szerint ‘égbe öltözött’-- (digambarāt) abban a pillanatban (tatkṣane), (amikor) a Fény (bhātiḥ), (ami) kizárólag az egyén sajátja (kevalī), a Hatalmas Nap (mahā-raveḥ) Tükröződésévé (válik) (prati-prabhāḥ). Lévén az egyén saját Esszenciális Természete (sarvāṇām), Ő (eṣā) a Hold Misztériuma (candra-mudrā) minden (sarvāṇām) Yogī számára (yoginām). || 1-2 ||
Megjegyzés:
A Yoga valódi bölcsessége kizárólag az Igazság azon valódi keresői számára ragyog, kik elég bátrak, hogy szembesüljenek a saját tehetetlenségükkel és kiszolgáltatottságukkal. Ezt a ‘meztelenség állapota’. Az egyén saját Fénye először ezen meztelenség elfogadásának formájában jelenik meg, mivel ez tükrözi az egyén saját Fényét, ahogy a Hold is csupán a Nap tükröződése, mivel egyedül a Napnak van Saját Fénye. Ennélfogva, a Hold itt egy ilyen meztelen állapot szimbóluma, ami jele annak, hogy megkezdődött az Én-felismerés folyamata. Ezért ‘Kairavī’ vagy a ‘Holdfény’ a Misztériuma az egyén saját tehetetlensége elfogadásának. Egy ilyen folyamat nélkül, melyet kizárólag az Úr Kegyelme hajt végre, nincs yogin és következésképp nincs Yoga sem.
न चक्रभेदिनीनिष्णो न शशिकरचोदितः ।
मात्राज्ञानदिनज्योतिषाहंकृतनिवेशितः ॥३॥
Na cakrabhedinīniṣṇo na
śaśikaracoditaḥ |
Mātrājñānadinajyotiṣāhaṃkṛtaniveśitaḥ || 3 ||
(Az, Aki) tapasztalatlan az Éjszaka (természetét) illetően --vagyis ‘mely férfit és nőt szétválaszt’, azaz saját tudatlanságát illetően-- (na…cakra-bhedinī-niṣṇaḥ) (és) kit nem (na) vezetnek a Hold Sugarai (śaśikara-coditaḥ), az elmerül az individualitás tudatosságában (ahaṃkṛta-niveśitaḥ) a napfény miatt, (mely) csupán tudatlanság (mātra-ajñāna-dina-jyotiṣā). || 3 ||
Megjegyzés:
Aki nem ismeri az ‘éjszaka természetét’ az nem éber a saját tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát illetően. Egy ilyen személy ‘alszik’ a napfény illuzórikus természetében. Akit a ‘Hold Sugarai hajtanak’, az éber saját tehetetlen állapotáról. A tehetetlen itt azt jelenti, hogy ‘leigázza a saját finomteste’ a saját identitásával kapcsolatosan feltáruló különböző gondolatok formájában. Ezt az állapotot nevezzük individualitásnak.
या भिन्नदर्शिनी कृत्या वच्यते तस्य संज्ञि तु ।
सम्मुह्य सत्यभावेन सा तया तेन पूज्यते ॥४॥
Yā bhinnadarśinī kṛtyā vacyate
tasya saṃjñi tu |
Sammuhya satyabhāvena sā tayā tena pūjyate || 4 ||
(Következésképp) egy aktivitás (kṛtyā), mely (yā) (természetéből fakadóan) a dolgokat különbözőnek látja (bhinna-darśinī), bizonyosan (tu) betódul (vacyate) (az egyén) érzékelésébe (tasya…saṃjñi). Ettől (tayā) megzavarodván (sam-muhya), ezt (az állapotot) (sā) dicsőíti (tena…pūjyate), mint ‘igazságot’ (satya-bhāvena). || 4 ||
Megjegyzés:
Az individualitás az egyén saját Énje Erejének aktivitása, amikor Ő tud a megkülönböztetésről a külső és belső érzékszerveken keresztül. Ezen aktivitás által ugyanez az Erő azonosítja ezt az állapotot a ‘valósággal’. Ezt látja az, aki individuumnak tapasztalja magát. Más szóval azt gondolja, hogy ő egy emberi létező és nem csak Tudatosság, mint az Úr Maga.
यत्रैषस्तु स्वसंरोधः केनचिन्नैव दृश्यते ।
नानुद्विग्नमनीषास्मिन्बोधनसञ्चरानये ॥५॥
Yatraiṣastu svasaṃrodhaḥ
kenacinnaiva dṛśyate |
Nānudvignamanīṣāsminbodhanasañcarānaye || 5 ||
Ellenben (tu), ha (yatra) ezt (eṣaḥ) az önkorlátozást (sva-saṃrodhaḥ) egyáltalán nem (na-eva) látja (dṛśyate…kenacid), nincs (na) az a bölcsesség, mely könnyű lenne elméjében (an-ut-vigna-manīṣā) ebben (a Doktrínában, mely) (asmin) az Ébredés Útjára vezet (bodhana-sañcara-ānaye). || 5 ||
Megjegyzés:
Ha valaki nem látja a saját korlátoltságát vagy individualitását, ami minden esetben a kétségek forrása és semmi más, akkor az egyetlen út számára, hogy először felismerje azt. Máskülönben a yogikus tanításokat nehéz lesz elfogadnia, mivel azok kizárólag az egyén saját spirituális korlátoltságának feloldásáról szólnak, mit úgy ismerünk, mint dualitás, és nem arról, hogy hogyan legyen jobb ember, hogyan szerezzen több tudást, stb. A sattvikus tudás keserű kell, hogy legyen az elején, majd Nektár a végén, különben a végén lesz keserű és az egyén telve marad kételyekkel, melyek nem különböznek a saṃsāra-tól.
मूढमुक्तौ न बुध्येते मूढतां परमार्थतः ।
सम्मूर्छनविमर्शावुपजीव्यैव यथाक्रम ॥६॥
मूढाः स्वापं न बुध्यन्ति ततः सन्ति विचेतसः ।
मौढ्यमुक्ता विपर्याया ज्ञानिनो न विचेतसः ॥७॥
Mūḍhamuktau na budhyete mūḍhatāṃ
paramārthataḥ |
Sammūrchanavimarśāvupajīvyaiva yathākrama || 6 ||
Mūḍhāḥ svāpaṃ na budhyanti tataḥ santi vicetasaḥ |
Mauḍhyamuktā viparyāyā jñānino na vicetasaḥ || 7 ||
Való igaz (paramārthataḥ), hogy a tudatlan és a felszabadult emberek (mūḍha-muktau) nem (na) tapasztalják (budhyete) a tudatlanságot (mūḍhatām), pontosan (eva) az érzéketlenségnek és az éberségnek (sammūrchana-vimarśau) köszönhetően (upajīvya), ebben a sorrendben (yathā-krama). || 6 ||
A tudatlanok (mūḍhāḥ) nem (na) éberek (budhyanti) a (bennük rejlő) tudatlanságról (svāpam), ezért (tataḥ) tudatlanok (santi…vicetasaḥ). Azok, akik nem (na) tudatlanok (vicetasaḥ), épp ellenkezőleg (viparyāyāḥ), felszabadultak a tudatlanság alól (mauḍhya-muktāḥ), (Ők) az Én Ismerői (jñāninaḥ). || 7 ||
Megjegyzés:
A tudatlan és felszabadult embereknek egy közös jellemzője van: nem látnak tudatlanságot. De amíg a tudatlan emberek azért nem látják a tudatlanságot, mert a spirituális tudatlanságot az ‘élet természetének’ tartják és pusztán nem éberek róla, addig a Felébredettek azért nem látnak tudatlanságot, mert számukra a tudatlanság csupán a Saját Énjük Játéka, mely nem különbözik az ő Énjüktől. Következésképpen, a tudatlanság nem más, mint a dualitás tapasztalása, avagy az Egy és Egyedüli Létező Valóságának nem-tapasztalása.
योगो’लौकिकसम्बद्धस्तस्यमूल्यं च दीव्यते ।
अतस्तस्मिन्स्वसम्रोधो यस्मिन्ग्राह्यस्तु दर्पणे ॥८॥
Yogo’laukikasambaddhastasyamūlyaṃ ca dīvyate |
Atastasminsvasamrodho yasmingrāhyastu darpaṇe || 8 ||
Ebből fakadóan (atas) a Yoga (yogaḥ) a nem hétköznapi embereké (alaukika-sambaddhaḥ) és (ca) Annak (tasya) értéke (mūlyam) (egyedül) abban (tasmin) a tükörben (darpaṇe) ragyog fel (dīvyate), melyben (yasmin) az egyén saját limitációja (sva-samrodhaḥ) valóban (tu) felismeri (grāhyaḥ) --vagyis abban a tükörben, mely megmutatja, hogy az egyén saját limitációi valójában csupán objektumok és egyáltalán nem az egyén saját valódi természete--. || 8 ||
Megjegyzés:
A nem hétköznapi emberek azok, akik oly elhivatottak az Igazság iránt, hogy látni akarják a saját korlátoltságaikat az Igazság Tükrében, még ha az keserű is. Az ‘egyén saját korlátoltsága’ (a versszakban) nem tulajdonságok gyűjteménye, melyek különböznek mindenkiben, mint a személyiségjegyek, hanem a tény, hogy az egyén nem független a Valódi Természetével kapcsolatos saját elképzeléseitől. Más szóval, az ‘egyén saját korlátoltsága’ egy ‘elképzelés az egyén saját Énjéről’. Ebben az értelemben, a Yoga nem egy teremtő, hanem egy destruktív folyamat, mivel nincs semmi új, mit létre kéne hozni. A Yoga a Felismerése annak, ami már eleve létezik. A ’zavartalanul létező’ valóság az egyén saját Valódi Esszenciális Természete.
न भक्तिः सत्यमुग्राया गरीयसी स्वरूपतः ।
स्वानाथस्य परामर्शाद्गतायाः सम्प्रदायतः ॥९॥
Na bhaktiḥ satyamugrāyā garīyasī
svarūpataḥ |
Svānāthasya parāmarśādgatāyāḥ sampradāyataḥ || 9 ||
A Szóbeli Hagyomány szerint (sampradāyataḥ), nincs (na) nagyobb (garīyasī) Odaadás (bhaktiḥ) annál, mint ami saját kiszolgáltatottságunk vagy tehetetlenségünk (sva-anāthasya) természetes (svarūpataḥ) felismeréséből (para-amarśāt) származik (gatāyāḥ), mely igazán erőteljes (satyamugrāyāḥ). || 9 ||
Megjegyzés:
A Szóbeli Hagyomány kifejti a Yoga Ösvényének azon titkait, melyek általában nem leírandók. A Szóbeli Hagyomány szájról fülbe kerül átadásra azon tapasztalatokat illetően, melyek olyanok mint az útjelzők egy törekvőnek a Tanítások Erdejében. Ennek megfelelően, a devóció nem valami megtanulandó, nem valami gyakorlandó, hanem ami természetesen tárul fel, mikor az egyén saját korlátoltsága felismerésre kerül. Más szóval, az odaadás egy természetes eredménye egy ilyen felismerésnek, hasonlatosan ahhoz, ahogy a hő természetes eredménye egy meggyújtott fadarabnak. A fáról azt mondjuk éghető mert a tűz eredendően benne rejlik a fában. Habár a szavak síkján a tűz és a hő különbözik, de valójában nem különböznek. Lássuk hogy működik a lángra lobbanás: fel kell melegíteni a fát, majd a tűz belobban és hőt sugároz. Tehát a hő ami az égő fából származik, nem különbözik attól, ami meggyújtotta a tüzet. Hasonlóképp, a devóció olyan mint a Tudatosság Hője. Az egyén csak akkor tapasztalhatja meg az odaadás misztériumát, amikor a Tudatosság jelen van, mivel kizárólag a Tudatosság képes feltárni a tudatlanságot. A devóció egyedül a hibás érvelés és képzelgés miatt misztikus, valójában nem más, mint rendíthetetlen akarat. Semmi köze a boldogsághoz, szeretethez, stb. Mert amikor egy oroszlán rendkívül éhes, akkor olyan elhivatott vagy devotív az iránt, hogy csillapítsa étvágyát, hogy minden erejét a vadászatnak szenteli, miközben az --vagyis az oroszlán-- minden, csak nem nyugodt. Az oroszlánok azért vadásznak, hogy elérjék azt a békét, mi számukra nem más, mint az éhség hiánya. A devóció ily módon működik a yogin-ok esetében. Az odaadás feszültségből tárul fel és békével zárul, mivel a devóció kizárólag akkor tárul fel, amikor egy yogin éber az ő Úrtól való illuzórikus elkülönültségéről. Az odaadás így nem más, mint Tudatosság némi dualitással fűszerezve.
पुनरज्ञानविज्ञाने विद्येतेऽपि तु योगिनाम् ।
ततो’पि चन्द्रिकाया वै तेषु विभानु वेङ्गितम् ॥१०॥
Punarajñānavijñāne vidyete'pi tu yoginām |
Tato’pi candrikāyā vai teṣu vibhānu veṅgitam || 10 ||
Ismételten: (punar) (mind) a tudatlanság (ajñāna), (mind a) Bölcsesség (vijñāne) bizonyosan (api…tu) tapasztalt (vidyete) a yogin-ok által (yoginām), bár (tatas-api) a Holdfény (candrikāyāḥ…vai) Titka (iṅgitam) (csak) bennük (teṣu) tündököl (vibhānu) igazán (vā). || 10 ||
Megjegyzés:
A yogin-ok azok az emberek, akik megtapasztalják saját tudatlanságukat, majd a yoga folyamata során bizonyos mértékű Bölcsességre tesznek szert a Holdfény változatos sugarai formájában.
यः स स्मृतो विमर्शाय शैवजगदसंविदः ।
नरमायिकसंवित्तिर्मातृमेयद्वयात्मिका ॥११॥
Yaḥ sa smṛto vimarśāya
śaivajagadasaṃvidaḥ |
Naramāyikasaṃvittirmātṛmeyadvayātmikā || 11 ||
Ami (yaḥ…saḥ) úgy ismert (smṛtaḥ), mint ‘Vimarśa’ vagy ‘Éberség’ (vimarśāya), az ‘Annak az állapota, aki nem tapasztal semmiféle világot’ --a szubjektum és az objektum egysége miatt-- (mely állapot) Śiva-hoz tartozik (śaiva-jagat-asaṃvidaḥ). (Bár) egy individuum illuzórikus felfogása (nara-māyika-saṃvittiḥ) a szubjektum és az objektum dualitásának természetéből áll (mātṛ-meya-dvaya-ātmikā). || 11 ||
Megjegyzés:
A ‘Vimarśa’ vagy ‘Ön-éberség’ nem más, mint azon világ nem-létezéséről való éberség, ami a szubjektum és objektum dualitásából áll. Más szóval, az Ön-éberség Természete magába foglalja a világot. Ez az Úr Śiva Tudatossága, mivel Ő nem lát világot, hiszen Ő egyedül Önmagát látja még azon valóságokon keresztül is, melyeket az individuum ‘érzékszerveknek’ hív. De az individuális létező Tudatossága ennek az ellentéte, mivel ő a szubjektum és objektum megkülönböztetésén keresztül ismeri a világot, mi kizárólag a szavak síkján lehetséges. Hasonlóképp, egy individuális létező különbséget tesz a spirituális tapasztalások között a különböző érzések vagy gondolatok alapján, amelyeket az elméjében tapasztal, vagy a különböző helyek szerint, ahol egy tapasztalás megnyilvánul. A megnyilvánulások mindezen részleteitől eltekintve, valójában minden spirituális tapasztalás ugyanaz, mivel kizárólag csak egy Én létezik. Más szóval egyedül egy ‘spirituális tapasztalás’ van, melynek csupán tükröződései különböznek az egyén elméjében amikor megfogalmazza azokat.
न शक्या चेतना मर्ष्टुं मोहेनैव विभेदतः ।
मोहो निर्मातृसंसृष्टो निर्माणान्तात्मको यतः ॥१२॥
कालसम्प्रत्ययारूढा माया विशेषरूपिनी ।
अतश्चितः स्वभावस्तां ग्रसति स्वसमीपतः ॥१३॥
Na śakyā cetanā marṣṭuṃ
mohenaiva vibhedataḥ |
Moho nirmātṛsaṃsṛṣṭo nirmāṇāntātmako yataḥ || 12 ||
Kālasampratyayārūḍhā māyā viśeṣarūpinī |
Ataścitaḥ svabhāvastāṃ grasati svasamīpataḥ || 13 ||
A Tudatosság (cetanā) egyszerűen (eva) érinthetetlen (na…śakyā…marṣṭum) a szeparáció (állapotából) származó (vibhedataḥ) Illúzió által (mohena), mivel (yataḥ) a teremtés végén (nirmāṇa-anta-ātmakaḥ) (állva) az illúzió (mohaḥ) bizonyosan (tu) (az ő) Teremtőjéhez tartozik (nirmātṛ-saṃsṛṣṭaḥ). || 12 ||
Māyā, azaz a Tudatlanság (māyā), az Idő --vagyis a részek létezésének-- szilárd meggyőződésére jutva (kāla-sampratyaya-ārūḍhā), a különbözőség látszatával bír (viśeṣa-rūpinī), ebből adódóan (atas) a Tudatosság (citaḥ) Esszenciális Természete (sva-bhāvaḥ) (csupán) Jelenlétével (sva-samīpataḥ) felfalja (grasati) azt (tām). || 13 ||
Megjegyzés:
Az illúzió nem képes megérinteni vagy éberré válni a Tudatosságról, mivel a Tudatosság az illúzió megteremtője, és semmilyen okozat nem képes megérinteni annak okát. Miért? Mivel ‘oknak lenni’ azt jelenti ‘annak lenni ami létrehoz’, és ‘okozatnak lenni’ annyit tesz, mint ‘ami létre lett hozva’ vagy ‘megérinthető’. Más szóval, semmi sem tudja megérinteni vagy megérteni a Tudatosságot, mivel a Tudatosság nem érinthető. A Tudatosság Érint meg. Továbbá, egy okozat mindig elkülönül az októl a képzelgés síkján, ahol az ok és okozat témakörét általában a fel nem ébredett intellektusúak vizsgálják. Ez az elkülönülés e kettő kapcsolata valódi természetének félreértésének formájában nyilvánul meg, ami nem más mint: a Tudatosság ami megérint, és az illúzió az, ami megérintett a Tudatosság által. Máskülönben lehetetlen volna az illúzió megtapasztalása. Azért tapasztalhatja meg valaki az illúziót, mert ő nem más, mint maga a Tudatosság, a Tapasztaló. Ennélfogva, az Én-felismerés Ösvényén a helyes érvelés az ‘ok és okozat’ témakörével kapcsolatban kulcsfontosságú. Az emberi logika szerint ahhoz, hogy megoldjunk a problémát az egyénnek egyszerűen fel kell hagynia az illúzió megérintésével vagy megtapasztalásával. Ez igaz lenne, ha a Tudatosság természeténél fogva duális lenne. De megtapasztalni és nem tapasztalni valamit pusztán ugyanannak az érmének két oldala, tehát ez a logika kizárólag ugyanahhoz a dualitáshoz vezet. Ezért tanítják a duális doktrínák, mint a vedānta vagy a buddhizmus, hogy hogyan kell megszabadulni az illúzió tapasztalásától. Śambhu doktrínájában a Tudatosság nem-duális természetű, ennélfogva az emberi logikával ellentétben, az egyénnek fel kell ismernie, hogy az illúzió nem különbözik annak Teremtőjétől és itt ezt a felismerést reprezantálja a ‘Tudatosság’ szó. Tehát az illúzió vagy tudatlanság nem más, mint ezen nem-dualitásról való éberségnek a hiánya. Így a ‘tudatlanság Felfalása’ ennek a megkülönböztetésnek a feloldódása.
सविषो भवतीत्यस्य ग्रन्थस्यार्थः प्रभाषितः ।
सम्मोहाय स्वबोधार्थे येन चित्तु प्रकाशितः ॥१४॥
Saviṣo bhavatītyasya
granthasyārthaḥ prabhāṣitaḥ |
Sammohāya svabodhārthe yena cittu prakāśitaḥ || 14 ||
(Ezáltal) e (asya) mű (granthasya) nyílt (prabhāṣitaḥ) Célja (ārthaḥ) hogy (iti) mérgező (saviṣaḥ) legyen (bhavati) a tudatlanság számára (sam-mohāya) az egyén saját felébredése érdekében (sva-bodha-arthe), amin keresztül (yena) a Tudatosság (cit…tu) nyilvánvalóvá válik (prakāśitaḥ). || 14 ||
Megjegyzés:
‘Mérgezőnek lenni a tudatlanság számára’ annyit tesz, mint ‘hatékonynak lenni a zavarodottság természetének megvilágításában’. Mivel e műnek ez a szándéka vagy célja, ezért azok számára íródott, kik nem az emberi logika, hanem Śiva szemszögéből szeretnének szemlélni. Ha valaki ezt a tanítást megnyugtatónak tartja, akkor vagy nem értette meg, vagy már eleve ismerte. De ha valaki felkavarónak találja, akkor ez az állapot maga a ‘saviṣaḥ’ vagy ‘mérgező’ szó jelentése ebben a versszakban.
प्रोक्तं यतो गुरुं सत्यं विचिन्तेयुः फलार्थिनः ।
मार्गप्रावेशिको यः सः क्रोधरूपस्तु सत्यजित् ॥१५॥
Proktaṃ yato guruṃ satyaṃ
vicinteyuḥ phalārthinaḥ |
Mārgaprāveśiko yaḥ saḥ krodharūpastu satyajit || 15 ||
Azok, kik a (Yoga) gyümölcsére vágynak (phala-arthinaḥ), meg kell, hogy fontolják (vicinteyuḥ) azt a korábban --a 3. stanza-ban-- említett (pra-uktam) igazságot (satyam), (melyet) nehéz megemészteni (gurum). Mert (yataḥ) az (saḥ), ami (yaḥ) arra készteti az embert, hogy a (Yoga) Útjára lépjen (mārga-prāveśikaḥ), az maga az igazán győzedelmes (satyajit) természetű Düh (krodha-rūpaḥ). || 15 ||
Megjegyzés:
Az ami arra készteti az embert, hogy a Yoga Útjára lépje nem más, mint a Legfőbb Úr Kegyelme, ami úgy került itt említésre, mint a “Düh Természete”. Jól ismert, hogy a düh egy természetes következménye a tehetetlenségnek, vagy más szóval a düh akkor nyilvánul meg, amikor az egyén felismeri saját tehetetlenségét vagy erőtlenségét. Habár itt mindemellett ez összefüggésben áll az éberség feltárulásával, ahogy azt a tiszteletreméltó Cidgaganacandrikā is kifejti:
“…Te (tvam) vagy (asi) Krodhanī! --vagyis a Düh Úrnője-- (krodhanī), azok számára (te), kiknek a Mantra –vagyis az ‘Én Vagyok’-- megtestesülése (mantra-mūrtiḥ) megnyílik (vijṛmbhate) e világban (iha) annak megragadásának vágya által (tat-jihīrṣayā) ami (yat) a ‘korlátoltság birtoklásának’ hajléka (parimita-grahās-ṣadam) a tattva-k csoportjának formájában (tattva-maṇḍalam), kezdve a ‘kṣmā’ vagy ‘föld’ (elemmel) --vagyis a pṛthivi tattva-- (kṣmā-mukham) fel egészen a prakṛti-ig (prakṛti-avadhi).”
És a Mahārthamañjarīparimala-ban:
“Krodhanī vagy a Düh Attitűdje (krodhanī) elvezet (nayati) az egyén saját Énjének Állapotához (sva-ātma-rūpa-tām) a Dühön keresztül (krodhena), (ami) a belső vágy természetével bír, hogy megragadja (antaḥ-saṃ-jihīrṣā-lakṣaṇena) (a külső megnyilvánulás) elemeinek összességét (tattva-sandoham) a földtől (pṛthivi-ādi) a prakṛti-ig (prakṛti-antam).”
Ily módon, a ‘düh’ itt azt a belső vágyat jelenti, amely a külső megnyilvánulás duális természetének felfalására irányul azon Nektár Megízlelésével, amitől a megkülönböztetés egyszerűen eltűnik. Ennélfogva, a Düh Természete nem csupán Győzedelmes, de ‘upaśabda’ --vagyis közeli megfelelője-- a ‘devóciónak’. Más szóval, ez az ‘Isteni Düh’ a módszer a Dualitás Pusztítója, avagy az Úr Śiva Valódi Természetének Felismerésére, Kinek Természetében egyedül az “Isteni Nektár Záporozik”, ahogy Somānanda tanította.
ग्राह्यग्राहकसम्बन्धं मोहरूपं यथा द्विधा ।
अर्थकृत्सिद्धिरेवैका सम्मेलनं तयोस्तथा ॥१६॥
Grāhyagrāhakasambandhaṃ
moharūpaṃ yathā dvidhā |
Arthakṛtsiddhirevaikā sammelanaṃ tayostathā || 16 ||
Lévén (yathā) a szubjektum és az objektum duális jellegű kapcsolata (dvidhā…grāhya-grāhaka-sambandham) a tudatlanság természete (moha-rūpaṃ), az (tathā) egyetlen (eva-ekā) hatékony megoldás (arthakṛt-siddhiḥ) e kettő (tayoḥ) egyesülése (sam-melanam). || 16 ||
Megjegyzés:
Korábban említésre került, hogy a dualitás természete a szubjektum és objektum közti különbség formájában mutatkozik meg. Ezen különbség feloldódása az egyetlen megoldás, melyet Yoga-nak neveznek.
यत्तत्त्वमपरं मध्ये तयोर्भिधाधरात्मकम् ।
तद्रक्ताच्च सुभूयस्त्वहंकार इति कथ्यते ॥१७॥
Yattattvamaparaṃ madhye tayorbhidhādharātmakam |
Tadraktācca subhūyastvahaṃkāra iti kathyate || 17 ||
Ezenfelül (aparam), ‘ahaṃkāra’-nak vagy hamis Énnek (ahaṃkāra) nevezett (iti…kathyate) az (tat) a kettő (tayor) közötti (madhye) princípium (tattvam), melynek (yat) természete a dualitás emlékének életben tartása vagy megragadása (bhidā-dhara-ātmakam), és (ca) (amely) egyre és egyre erősebbé válik (subhūyas…tu) az (objektivitás iránti) vágy folytán (raktāt). || 17 ||
Megjegyzés:
Az ahaṃkāra vagy ‘hamis én’ az a princípium, ami élvezi a szubjektum és objektum megkülönböztetését, és e kettő közötti minden egyes kapcsolat révén, a kogníciók formájában, úgy jelenik meg, mint a korlátozott élvező. Korlátolt, mivel a természete maga a ‘változás természete’. Az egyén új és különböző tapasztalásokat akar újra és újra ezen princípium hatása alatt. Ez egyedül az objektivitás síkján lehetséges, mivel a szubjektivitás síkján minden tapasztalás ugyanaz: a Szubjektum Maga, még az érzékszervek működése közben is.
A ’hamis én’ itt az, ami egyedül ezen pillanatnyi tapasztalásokban létezik. Más szóval, az a korlátolt létező, ami egyedül akkor ismeri magát, amikor egy tapasztalás objektuma megjelenik, úgy nevezett, mint ahaṃkāra vagy az ‘én csináló’. Ha valaki ezzel a korlátolt princípiummal azonosítja magát, akkor nem képes megtapasztalni a saját létezését egy tapasztalt objektum nélkül. Ez a kreált állapot, melyben nincs objektum és nincs ön-éberség sem, úgy nevezett a Śaivizmusban, mint az ‘illúzió üressége’, vagy technikailag ‘mélyalvás’ a Yogikus tudományban. A Valódi vagy Korlátlan Én az, ami mindig létezik tapasztalt objektummal vagy a nélkül, mivel Örök Tapasztalóként ismeri fel Önmagát, amitől minden tapasztalás objektuma függ. A ‘Valódi Én’ nem olyasmi, amit yogikus teljesítménnyel létre kell hozni, megtanulni, stb., mivel a ‘Valódi Én’ nélkül nem létezik ‘hamis én’ sem. Miért? Mert a ‘hamis én’ valójában nem egy ‘én’, csupán egy ideája a tapasztalás ‘kreált’ objektumának -legyen az mentális vagy durva-, mely idea az egyén saját Énjének félreértésén alapszik. Így, hogy a dualitással konzisztens legyen a megfogalmazás, azt mondjuk, hogy a ‘hamis én’ a szubjektum és az objektum között van.
ग्राह्यग्राहकसम्बन्धं प्रचर्यायां स्वयुक्तितः ।
अहंकारपरिष्वङ्गो भवति घर्षसंभवः ॥१८॥
Grāhyagrāhakasambandhaṃ
pracaryāyāṃ svayuktitaḥ |
Ahaṃkārapariṣvaṅgo bhavati gharṣasaṃbhavaḥ || 18 ||
(Így) az egyesülés folyamatában (pracaryāyām) a szubjektum–objektum kapcsolat (grāhya-grāhaka-sambandham) megérinti az ‘ahaṃkāra vagy hamis Én’-t (ahaṃ-kāra-pariṣvaṅgaḥ), (majd) egy (az ego elleni) (kellemetlen) súrlódás vagy dörzsölés forrásává (gharṣa-saṃbhavaḥ) válik (bhavati), (mely) természetesen (tárul fel) (svayuktitaḥ). || 18 ||
Megjegyzés:
Ennélfogva, a szubjektum és objektum egyesülésének folyamata során, e kettő valódi kapcsolódása elkezdi dörzsölni vagy pusztítani a köztük lévő ‘hamis én’ princípiumát. A valódi kapcsolat a szubjektum és objektum közt nem más, mint az egyén Valódi Énje, így a felébredés e folyamata szükségszerűen kellemetlen a dualitás megsemmisítése során.
एतत्प्रचारसंस्थानाद्धीरं क्रोधहिमापहः ।
प्रभाति कल्पनं संगृह्य स क्रान्तिसमीहितः ॥१९॥
Etatpracārasaṃsthānāddhīraṃ
krodhahimāpahaḥ |
Prabhāti kalpanaṃ saṃgṛhya sa krāntisamīhitaḥ || 19 ||
Szilárdan állva ebben a folyamatban (dhīram…etat-pra-cāra-saṃsthānāt), a Düh Tüze (fokozódik) (krodha-hima-āpahaḥ), ami (saḥ) miután megragadta vagy felismerte (sam-gṛhya) a képzelgést (kalpanam), azzá lesz (prabhāti), ki vágyakozik (a saṃsāra) meghaladására (krānti-samīhitaḥ). || 19 ||
Megjegyzés:
Ez az a folyamat, melyben a korábban említett ‘düh’ oly intenzívvé válik, hogy lángra lobbantja saját magát. A Düh Tüzét a vágy táplálja, hogy meghaladja e korlátolt létezést, mely nem más, mint ‘nem tudni az egyén saját Örök Esszenciális Természetéről’. Röviden: a ‘hamis én’ intenzív dörzsölése nélkül, mely a félelem, kétség, stb. formáját ölti, nincs vágy sem a Felszabadulásra, mivel egy tudatlan úgy érzi, hogy a saṃsāra az egyetlen hajlék, ahol lennie kell. Ezt a nagyon fontos tanítást fejti ki a tiszteletreméltó Chummāsaṃketaprakāśaḥ:
“Ezután (tadā) a korlátoltsággal és nem-korlátoltsággal (mita-amitasya) (felruházott) a hamis én (aham-kārasya) erőteljes (uccaiḥ) dörzsölése (ghaṭṭanam) (következik be, és) feltárul (vibhāti) a csodálatos (kaḥ-api) meghaladás --vagyis túlugrás-- folyamata (ullaṅghana-kramaḥ) (, amely) mentes az ide-oda mozgástól (kalana-ujjhitaḥ).”
तस्मिंस्तु सुन्दरे मार्गे न साधकः प्रवर्तितः ।
विना क्षान्तिपरिक्लेशं यस्मिंस्तु मङ्गलं परम् ॥२०॥
Tasmiṃstu sundare mārge na sādhakaḥ pravartitaḥ |
Vinā kṣāntiparikleśaṃ yasmiṃstu maṅgalaṃ param || 20 ||
Nincs (na) spirituális törekvő (sādhakaḥ) (ki) erővel teljessé válna (pravartitaḥ) a (Shaivizmus) Gyönyörű (sundare) Útján (tasmin…tu…mārge) a türelem nehézsége (kṣānti-parikleśam) nélkül (vinā), melyben (yasmāt) valóban (tu) a Legfőbb (param) Boldogság (rejlik) (maṅgalam). || 20 ||
Megjegyzés:
Hogy ismét meg legyen erősítve, e nehézség nélkül nincs Felébredés -mi nem más, mint az ‘erővel teljes önéberség állapota’-. Nem azért, mert nehéz, hanem mert az ember nem akarja, hogy bekövetkezzen. E kijelentés duálisnak tűnik, de a nem-dualitás esszenciáját testesíti meg valójában. Más szóval, ily módon működik a Legfőbb Úr Ereje, Ki nem különbözik az egyén saját Énjétől, habár e gyakorlatnak Isteni forrása van, az emberi logika sose lesz képes felismerni, és az emberi logika természete már korábban kifejtésre került. Ez alapján, kizárólag a ‘düh’ vezet el a ‘Boldogsághoz’, bármilyen yogikus folyamat vonatkozásában. Ez a magyarázat a tiszteletreméltó Krama Doktrínán alapszik, melynek neve az alábbi tiszteletreméltó Kramasiddhi-ben kerül kifejtésre:
Krakāraḥ krodharūpastu makāro maṅgalo bhavet |
Krodhe tu maṅgalaṃ kuryātkramaḥ kālakramo bhavet ||
Gurvāyattaṃ kramajñānamājñāsiddhikaraṃ param |
Kramajñānānmahādevi trailokyaṃ kabalīkṛtam ||
“ (A ‘krama’ szóban) a ‘kra’szótag (krakāraḥ) jelentése a ‘Düh Természete’ (krodha-rūpaḥ), a ‘ma’ betű (makāraḥ) jelentése ‘Boldogság’ (maṅgalaḥ…bhavet). Az egyénnek meg kell találnia (kuryāt) a ‘boldogságot’ (maṅgalam) a ‘dühben’ (krodhe…tu), (majd) a ‘krama’ vagy a ‘folyamat’ (kramaḥ) az Idő (feloldódásának) folyamatává (kāla-kramaḥ) válik (bhavet). E Krama Bölcsessége (krama-jñānam) a Gurutól függ (guru-āyattam), (és Ami) az ‘Ājñāsiddhi’ vagy ‘Én-felismerés’ ‘Legfőbb’ Adományozója --szó szerint (az Úr) Parancsának Elérése-- (ājñā-siddhi-karam…param). Oh Mahādevī (mahā-devi)! A Krama Bölcsessége által (krama-jñānāt) a három világ –vagyis ébrenlét, stb.-- (trailokyam) elnyelődik (kabalī-kṛtam).”
स्वप्रकाशमरीचीनां यदाग्निस्तु हिमापहः ।
दीप्त्या यस्तु स्वरूपं सर्वं तदालं भविष्यति ॥२१॥
एतदग्नेर्विरोहं तु भाषयत्यपि सान्ततः ।
यथा स्वात्मन्यभिज्ञानं गुरूद्गतिरिहोच्यते ॥२२॥
या यथार्थात्मता यस्य प्रावेशिकेन दर्शितः ।
सर्वोपलब्धिभावेन प्रभाष्यते स्फुटं मुनेः ॥२३॥
Svaprakāśamarīcīnāṃ yadāgnistu himāpahaḥ |
Dīptyā yastu svarūpaṃ sarvaṃ tadālaṃ bhaviṣyati || 21 ||
Etadagnervirohaṃ tu bhāṣayatyapi sāntataḥ |
Yathā svātmanyabhijñānaṃ gurūdgatirihocyate || 22 ||
Yā yathārthātmatā yasya prāveśikena darśitaḥ |
Sarvopalabdhibhāvena prabhāṣyate sphuṭaṃ muneḥ || 23 ||
Amikor (yadā) a Tűz (agniḥ), mely (yaḥ) ‘elűzi a hideget’ (hima-apahaḥ) képes lesz (alam) felismerni (bhaviṣyati) mindent (sarvam), mint az egyén saját Esszenciális Természete (sva-rūpam) az egyén saját Fényének Sugaraiban (sva-prakāśa-marīcīnām) (annak) Ragyogása által (dīptyā), ez --vagyis a Ragyogás-- (yā) végül (antataḥ) ennek a (Belső) Tűznek (etat-agneḥ) a Forrását (viroham) is nyilvánvalóvá teszi (bhāṣayati).
Mivel (yathā) az egyén saját Énjének felismerése (sva-ātmani-abhijñānam) tudvalevő, hogy (ucyate) a Guru-tól származik (guru-udgatiḥ) ezen a világon (iha), annak (yasya) Valódi Esszenciája (yathārtha-ātmatā), mely (yā) korábban (úgy) került említésre, mint ami ‘arra késztet --vagyis a Düh Valódi Természete--, hogy a (Yoga) Útjára lépj’ (prāveśika-pradarśitaḥ), mindent átható megértés (formájában) (sarva-upalabdhi-bhāvena) jelenik meg (prabhāṣyate) (és) a bölcsek számára (muneḥ) nyilvánvalóvá (válik) (sphuṭam). || 21-23 ||
Megjegyzés:
Amikor az égés során a Düh Tüze elég erőssé válik, akkor felismeri: minden az egyén saját Esszenciális Természete, ami nem más, mint a korábban említett nem-dualitás feltárulása. Ez a nem-dualitás felfedi, hogy a Düh Forrása nem különbözik az egyén saját Énjétől, és így, ez a dühöt egyenlővé teszi a devócióval. Mivel a Guru Kegyelme kizárólag ezt a nem-dualitást tárja fel a tökéletes megértés formájában, mi nem más, mint az egyén saját Énjének ‘Felismerése’, mely tudvalevően a Guru által adományozott, Ki a Legfőbb Úr Ereje, következésképpen, az Ő Ereje ‘Ön-éberségnek’ nevezett. Mi mást tárhatna fel az Ön-éberség, ha nem az egyén Valódi Énjét?
शिवदृक्पातसंवृद्ध्याः सम्बन्धस्य निबन्धनम् ।
तन्मुखेनैव मार्गेण तयोर्भेदः प्रलीयते ॥२४॥
त्रैलोक्यानां तु कैवल्ये परमेशपराशये ।
एतस्मात्परमावस्थः सो’नाथपरमाश्रयः ॥२५॥
यत्र स्वयंकृतोदायः स्वादनार्थे तु योगिनः ।
साक्ष्यसंग्रहणार्थे च मुहुर्मुहुश्चराचरे ॥२६॥
Śivadṛkpātasaṃvṛddhyāḥ
sambandhasya nibandhanam |
Tanmukhenaiva mārgeṇa tayorbhedaḥ pralīyate || 24 ||
Trailokyānāṃ tu kaivalye parameśaparāśaye |
Etasmātparamāvasthaḥ so’nāthaparamāśrayaḥ || 25 ||
Yatra svayaṃkṛtodāyaḥ svādanārthe tu yoginaḥ |
Sākṣyasaṃgrahaṇārthe ca muhurmuhuścarācare || 26 ||
(Mivel) Śiva elérkező Pillantásának megerősítő Erejéből (śiva-dṛk-pāta-saṃ-vṛddhyāḥ) létrejön (nibandhanam) a (Guru és tanítvány) kapcsolata (sambandhasya). Az Ő Szava révén (tat-mukhena), mely maga az Út (mārgeṇa), a kettejük között lévő (tayor) különbség (bhedaḥ) valóban (eva) feloldódik (pralīyate) a három világ (trailokyānām…tu) abszolút egységében (kaivalye), mely a Legfőbb Úr Szíve (parama-īśa-para-āśaye). Ebből (etasmāt) a Legfőbb Állapotból (parama-avasthaḥ) (tárul fel) a (saḥ) gyámoltalanok Végső Menedéke (a-nātha-parama-āśrayaḥ), ahol (yatra) a yogī-k (yoginaḥ) spontán jelennek meg (svayaṃ-kṛta-udāyaḥ), hogy Megízleljék (a Legfőbb Úr Nektárját) (svādana-arthe) és (ca), hogy elérjék a bizonyosságot (sākṣya-saṃ-grahaṇa-arthe) újra és újra (muhur…muhur) (ezen) a világon (cara-acare). || 24-26 ||
Megjegyzés:
Śiva Kegyelmének Elérkezése erővel ruházza fel a korlátolt létezőt, majd ő spirituális törekvővé válik. ‘Erővel felruházva lenni’ annyit tesz, mint ‘a Guru-val kapcsolatban lenni’. Az Ő Beszéde irányítja a spirituális utat különböző módokon, amit részletesen kifejtettem a Yugmacaryāvṛttiḥ-ben. És végül, a Guru és a tanítvány közti dualitás feloldódik a Legfőbb Úr Szívébe, ami nem tesz különbséget ébrenlét, álom és mélyalvás között. Ahogy azt a Vātūlanāthasūtrāṇi is kifejti:
“Elhagyván a három burkot --vagyis a tudatosság három állapotát-- (tri-kañcuka-pari-tyāgāt), (feltárul) a megnyugvás a Kimondhatatlan Állapotban (nirākhya-pada-avasthitiḥ).”
Ez a Kimondhatatlan Állapot az egyén saját Énjének Állapota, melyben a Guru és a tanítvány Egysége ragyog. Ez Śiva Állapota, mivel kizárólag az Ő Pillantása képes előidézni egy ilyen feloldódást. A Guru és a tanítvány Egyesülése nem más, mint a megértése a tanítvány Śiva-val való Egységének, más szóval, ez Śakti vagy Ön-éberség Végső Megnyugvása, mely Állapotot Ő soha el nem hagyott. Ahogy Somānanda kifejtette:
“Mikor (yadā) a (sā) Legfőbb (paramā) Śakti (śaktiḥ) feloldódik (sulīnā) a Legfőbb (parame) Állapotban (pade), akkor (tadā) a Szubjektum (viṣayī) nem (na) tapasztal (vindate) semmilyen (kiṃcid) objektumot önmagában (viṣaya-antaram), (és) Śakti (śaktiḥ) Śiva-ban (śive) nyugszik (viśrāmyate), akkor (tadā) (ezt az állapotot) Végső Megnyugvásnak (viśrāmaḥ) nevezzük (ucyate).”
Śiva Állapotában az egyénnek folyamatosan a következő kifejezés Valóságán kell kontemplálnia gondolkodás nélkül: ‘Én vagyok Śiva’. Miért gondolkodás nélkül? Mert a gondolkodás ezt a kifejezést ellentmondásossá tesz (csak úgy mint bármely másikat). E Legfőbb Állapotból a gyámoltalanok Végső Menedéke kiterjed, melyben a yogī-k spontán feltárulnak a Sahajavidyā vagy Természetes Tudás által. Ez a Végső Menedék nem más, mint a Legfőbb Úr Legnagyobb Szabadsága az Univerzális Tudatosság formájában. Ahogy Somānanda kifejtette:
“A Tudatosságot --vagyis Éberséget-- (cittam) fenn kell tartani (saṃdhārya) ott --vagyis Śiva Állapotában, ahogy az egyén saját Énje úgy kerül felismerésre, mint Śiva Maga-- (tatra…tu), ezután (tadā) az (sā) Isteni Erő (daivī) újra (punar) kiterjed (az Univerzális Tudatosság formájában) (viśet…tu). (Ez) valóban (evam) úgy nevezett (proktam), mint a Visszatérés (āgamanam).”
किमेतत्परदानीयादभ्यर्हितं महेशतः ।
विनिर्मितं यतो देयं सर्वाणां तु दयानिधिः ॥२७॥
Kimetatparadānīyādabhyarhitaṃ maheśataḥ |
Vinirmitaṃ yato deyaṃ sarvāṇāṃ tu dayānidhiḥ || 27 ||
Mi (kim) lehet fontosabb (abhi-arhitam), mint a Hatalmas Úr (maheśataḥ) eme Legfőbb Ajándéka (etat-para-dānīyāt), ha (yatas) (ez) az Ajándék (deyam) valóban (tu) eleve arra rendeltetett (vinirmitam), (hogy) az Irgalom Kincse (dayā-nidhiḥ) legyen minden létező számára (sarvāṇām)? || 27 ||
Megjegyzés:
Habár e Folyamat itt úgy került kifejtésre, mint a Spirituális Felébredés Útja, mely kizárólag a nem hétköznapi embereké, az tény, hogy senki sem lesz kiváltságos e nélkül a Legfőbb Ajándék nélkül. Habár a látszólagos különbség a korlátolt létezők között pusztán mentális tükröződés, az Úr Ajándéka mindenki számára adott ezen a világon. Az egyetlen tényező az Ő Pillantása Elérkezésének minden Pillanata között ugyanaz a princípium, ami alapján az egyén meg van győződve a ‘számos létező’ valóságáról. Ez a tényező pedig csupán az Idő, melyet már kifejtettem egy másik könyvben.
प्राधान्यात्सा यया मुद्रा योगी शक्तः स्वयन्त्रणम् ।
तर्पणं कवलीकर्तुं प्रसाद इति कथ्यते ॥२८॥
Prādhānyātsā yayā mudrā yogī śaktaḥ svayantraṇam |
Tarpaṇaṃ kavalīkartuṃ prasāda iti kathyate || 28 ||
Összefoglalva (prādhānyāt), azt (sā) a Misztériumot (mudrā), mely révén (yayā) a yogin (yogī) képes (śaktaḥ) lenyelni (kavalī-kartum) saját limitációját (sva-yantraṇam), (ami így saját) táplálékává (válik) (tarpaṇam), Isteni Kegyelemnek (prasādaḥ…iti) hívják (kathyate). || 28 ||
प्रसादाच्छिवदृक्सारो गुरुमुखात्स्वरश्मयः ।
रश्मीनां विश्वपानीडं कथं भिदवशेषितम् ॥२९॥
Prasādācchivadṛksāro gurumukhātsvaraśmayaḥ |
Raśmīnāṃ viśvapānīḍaṃ kathaṃ bhidavaśeṣitam || 29 ||
A Prasāda-ból vagy Isteni Kegyelemből (prasādāt) Śiva Nézőpontjának Esszenciája (śiva-dṛk-sāraḥ), (majd) a Guru Szájából (guru-mukhāt), az egyén saját Tudatosságának Sugarai (ragyognak) (sva-raśmayaḥ). A Mindent-védelmező Nap Birodalma (viśvapā-nīḍam), a Sugarakból (tárul fel) (raśmīnām), (ezután), az hogyan (katham) maradhatna az elkülönültség állapota (bhid-avaśeṣitam)? || 29 ||
Megjegyzés:
Az Isteni Kegyelem Aktusa röviden össze lett foglalva itt a különböző témakörökön keresztül, mint a ‘devóció’, ‘düh’, ‘ajándék’, stb. A ‘Śiva Szeme’ kifejezés a Legfőbb Úr Transzcendentális Aspektusának felismerét jelenti, és az ‘egyén saját Tudatosságának Sugarai’ pedig Ennek Kiterjedt Állapotát. Hasonlóképp, a ‘Viśvapā’ vagy ‘Mindent-védelmező Nap’ jelentése az univerzum Fenntartója, Kinek Sugarai testesítik meg az Ő saját Hajlékát. Ahogy az Ő Hajlékában nincs helye elkülönülésnek, úgy az Ő Hajléka nem más, mint a Hajlék Nélküli Állapot.
अथापि गुरुसंरक्षा कैरवी रात्रिवेदिनः ।
भूयात्तन्मुखसंसेवा सा यथा शिवसेतुकः ॥३०॥
Athāpi gurusaṃrakṣā kairavī
rātrivedinaḥ |
Bhūyāttanmukhasaṃsevā sā yathā śivasetukaḥ || 30 ||
Ebből adódóan (atha-api), az éjszaka ismerői számára (rātri-vedinaḥ) a ‘Holdfény’ (kairavī) maga a Guru Védelme (guru-saṃrakṣā). Legyen (bhūyāt) Dicsősége az Ő Szavának (tasya-mukha-saṃsevā), hiszen (yathā) ez (sā) Śiva Hídja (Mely átszeli a kétségek óceánját) (śiva-setukaḥ). || 30 ||
Megjegyzés:
Az alapján, ami itt ki lett fejtve, azok számára, kik ismerik az ‘éjszaka’ jelentését, a Holdfény a Legfőbb Úr Kegyelem adományozó Erejének Védelme. Más szóval, az egyén saját tehetetlenségének felismerése az Isteni Kegyelem Jele. Dicsőség a Guru Tettének a Beszéd minden szintjén, mely Tett felold minden kétséget az egyén saját Valódi Esszenciás Természetét illetően. Ahogy az kifejtésre került a Mahānayaprakāśaḥ-ban:
“Ennélfogva (ittham), az univerzum (viśvasya) létezésére (saṃsthānam) úgy tekintenek (nirūpitam) (azok, akik) alkalmassá váltak a Guru Pillantására (guru-dṛk-pāta-pātrāṇām) (, mint ami) a Szubjektumban (nyugszik) (pramātr-antam), a rettenetes kétségek elpusztításának pillanatában (saṃśaya-trāsa-vicchide).”
क्रोधराजपरमेशिनीं महाभैरवीसुरशुभां स्तवीमि ताम् ।
सत्यतो निरभिमानधर्मिणीं वाहसो भवति या परां कृते॥
सा दशेन्द्रियरताविपाप्रहीणस्य मायिकविशेषरेखया ।
या ममेदमिति कल्पनासमुद्भूतिसाधनविनोदनं किल॥
Krodharājaparameśinīṃ mahābhairavīsuraśubhāṃ stavīmi tām |
Satyato nirabhimānadharmiṇīṃ vāhaso bhavati yā parāṃ kṛte ||
Sā daśendriyaratāvipāprahīṇasya māyikaviśeṣarekhayā |
Yā mamedamiti kalpanāsamudbhūtisādhanavinodanaṃ kila ||
Hódolatom (stavīmi) a Düh Királyának azon Legfőbb Úrnőjének (tām…krodha-rāja-parama-īśinīm), (Ki) valóban (satyataḥ) mentes minden büszkeségtől (nir-abhi-māna-dharmiṇīm) (és Aki) a Hatalmas Bhairavī Napjának Legfőbb Fénye (parām…mahā-bhairavī-sura-śubhām), Ki (yā) a (Düh) Tüzévé (vāhasaḥ) válik (bhavati), hogy visszavonja (kṛte…prahīṇasya) a szót (vipā), mely (yā) - elragadtatva a tíz érzék által (daśa-indriya-ratā) az individualitás illuzórikus természetének formájában - (māyika-viśeṣa-rekhaya), (mi) minden bizonnyal (kila) egy játék, (ami) kifejezi azon ideának a megnyilvánulását (kalpanā-sam-ut-bhūti-sādhana-vinodanam): “ez az enyém” (mama-idam…iti). ||
॥इति श्रीगुरुप्रदीपकोपजीविदविद्दुर्वाससा
विरचिता कैरवीत्रिंशका समाप्ता॥
|| Iti
śrīgurupradīpakopajīvidaviddurvāsasā
viracitā kairavītriṃśakā samāptā ||
Eme (iti) tiszteletreméltó Kairavītriṃśakā --‘Harminc versszak a Holdfényről’-- (kairavī-triṃśakā), melyet David Durvāsāḥ (david-durvāsasā) írt (viracitā), teljes (samāptā). ||
