Cidarṇavachāyā
A Tudatosság Óceánjának Fénye
लघ्वी प्राकृतभाषया विरचिता यूरोपखण्डस्य सा
स्तोत्रं नाथ चिदर्णवाभिपठितं व्याप्तं कृतिः सेवया ।
स्पष्टीकृत्य पदार्थभानुहृदयं गूढं तवानुग्रहे
उद्देशाभिनिवेशितो’ हमिह तच्छायास्तु वा संस्कृते॥
Laghvī prākṛtabhāṣayā viracitā yūropakhaṇḍasya sā
stotraṃ nātha cidarṇavābhipaṭhitaṃ vyāptaṃ kṛtiḥ sevayā |
Spaṣṭīkṛtya padārthabhānuhṛdayaṃ gūḍhaṃ tavānugrahe
uddeśābhiniveśito’ hamiha tacchāyāstu vā saṃskṛte ||
Ó Uram! A Cidarṇavastotram című mű Európa egyik köznyelvén --magyarul-- íródott és áthatja a tisztelet. Kegyelmed által megértvén szavai jelentése Sugarainak Titkos Szívét, most megihletvén elmagyarázom azt. Szárnyaljon hát szabadon Szépsége, de szanszkrit nyelven. ||
अथ चिदर्णवछाया
Atha cidarṇavachāyā
Kezdődjék a ‘Cidarṇavchāyā’ avagy ‘A Tudatosság Óceánjának Fénye’
Csak a hajnal
csendje olyan, mint a Szemed kékje,
s arcod vonalának piroslón szép íve. || 1 ||
निशान्तमौनमात्रं स्याद्भवतो नेत्रनैल्यवत् ।
रूपरेखावदेवं च मुखस्यालोहितामृता ॥१॥
Niśāntamaunamātraṃ syādbhavato netranailyavat |
Rūparekhāvadevaṃ ca mukhasyālohitāmṛtā || 1 ||
Csak a hajnal csendje (niśā-anta-mauna-mātram) olyan, mint a Szemed kékje (bhavataḥ…netra-nailya-vat…syāt), s (evam...ca) arcod (mukhasya) vonalának (rūpa-rekhā-vat) piroslón (ālohitā) szép íve (amṛtā). || 1 ||
निशान्त इति स्वप्नान्त इह । निशान्ते कश्चिन्नाथं जागरसूर्यकरे’पीन्द्रियवृत्त्यां
पश्यति । तथा श्लोके निशान्तनीलत्वं नाथनीललोचनमिव च तल्लोहिताम्बरं
तन्मुखवत् ॥१॥
Niśānta iti svapnānta iha | Niśānte kaścinnāthaṃ jāgarasūryakare’pīndriyavṛttyāṃ paśyati | Tathā śloke niśāntanīlatvaṃ nāthanīlalocanamiva ca tallohitāmbaraṃ tanmukhavat || 1 ||
A hajnal a ‘niśā’ azaz az éjszaka végét jelenti, amely --az éjszaka-- itt az álmodozást szimbolizálja. Amikor az álmodázás véget ér, az egyén mindenhol az Urat látja, még az ébrenlét fényében is, amikor az érzékszervek aktívak. Tehát, ez a versszak azt mondja, hogy a hajnalhasadás égszínkékje oly akárcsak az Úr kék szemei, és a vöröslő égbolt akár az Ő arca. || 1 ||
Ajkaid ha zárva, csend rügyét formáló;
nyílva, kaput mozgat és titokkal
virágzó. || 2 ||
मौनपल्लवरूपौ ते यदैव संवृतौष्ठयोः ।
द्वारस्योद्घाटने तत्र रहस्येनैव पुष्पितौ ॥२॥
Maunapallavarūpau te yadaiva saṃvṛtauṣṭhayoḥ |
Dvārasyodghāṭane tatra rahasyenaiva puṣpitau || 2 ||
Ajkaid ha zárva (saṃvṛta-oṣṭhayoḥ…yadā…eva), csend rügyét formáló (mauna-pallava-rūpau…te); nyílva, kaput mozgat (dvārasya…udghāṭane…tatra) és titokkal (rahasyena…eva) virágzó (puṣpitau). || 2 ||
नाथौष्ठौ यदा संवृतौ तद्भक्तः तच्चिद्रूपानाकाङ्क्शमौने शान्तमेति । एतच्च
तत्सत्यरूपम् । तदोष्ठयोरुन्मीलने’प्युपदेशसंक्रमाय तदोष्ठौ
मौनराज्यमुखौ यतो’सौ तद्रहस्यानि तद्भक्तैर्भजति ॥२॥
Nāthauṣṭhau yadā saṃvṛtau tadbhaktaḥ taccidrūpānākāṅkśamaune śāntameti | Etacca tatsatyarūpam | Tadoṣṭhayorunmīlane’pyupadeśasaṃkramāya tadoṣṭhau maunarājyamukhau yato’sau tadrahasyāni tadbhaktairbhajati || 2 ||
Midőn az Úr Ajkai zártak, Követője békéssé válik az Ő Csendjében, ahol nincs mondandó, mivel Az csupán Tudatosság. Ez Igazságának Valósága. Bár mikor Ajkait a tanítás szándékával nyitja, Csendje Birodalmának ‘Kapujává’ válnak Ajkai, mivel megosztja Titkát követőivel. || 2 ||
Magjából
szavadnak, mely értő szívre lel,
az Élet fája sarjad, mi virágport
lehel. || 3 ||
त्वन्मुखस्यैव बीजतः पतितात्स्यान्महामते ।
चिद्द्रुमः स्फुट्यते सो’त्र व्रजेद्यः पुष्परेणुना ॥३॥
Tvanmukhasyaiva bījataḥ patitātsyānmahāmate |
Ciddrumaḥ sphuṭyate so’tra vrajedyaḥ puṣpareṇunā || 3 ||
Magjából (bījataḥ) szavadnak (tvat-mukhasya…eva), (mely) értő szívre (mahā-mateḥ) lel (patitāt…syāt), az (saḥ…atra) Élet fája (cit-drumaḥ) sarjad (sphuṭyate), mi (yaḥ) virágport (puṣpareṇunā) lehel (vrajet). || 3 ||
तन्मुखं च वक्त्रं सत्यबीजानि वपति तु क्षेत्रमेवर्तुप्राप्तं बीजानां वीर्यं
शाक्तं ग्रहीतुं च रक्षितुम् । ऋतुप्राप्तक्षेत्रमीदृशं योगिनां
महेश्वरप्रसादनिस्तुषचेतसां महामतिरिति कथ्यते ।
नाथबीजवीर्यात्तदभिरक्तक्षेत्रे योगिनां हृदि पातने चिद्द्रुमः स्फुट्यते ।
चिदेव जीवनं तथा चिद्द्रुम इति जीवनद्रुम इह । यतो दिव्यचिद्द्रुमः
स्फुट्यते भक्तस्य वा शिष्यस्य हृदि नाथबीजपातनात्ततः पातनमिति शक्तेः
पातनमिति शक्तिपातश्च शक्तिर्बीजमेव स्वयम् । शक्तिपातः स्वसद्विमर्शस्य
दिव्यप्रदानं यो ज्ञापितो भक्तेन यथाशक्ति । एतच्च कस्यचिद्योगिने
चिरादन्यदाचिरात् । शक्तिर्यतो विमरशसंक्रमणसंयुता मध्यक्रमे
शाक्तोपायाख्ये योजनस्य ततस्तत्र कार्यमेव बीजावधानम् । एतदवधानमुपास्यं
भक्तया च निस्तुषया चेतसा या नाथमुखमहार्थं तद्वक्त्रगतं बोधति ।
चिद्द्रुमः स्फुट्यत एतद्दिव्येन बीजावधानेनैव । यदेदृशो द्रुमः सर्वदा सिक्तो
भक्तिजलेन चावधाननिधिना तदा तत्पुष्पाण्यात्मप्रत्यभिज्ञामृतं
वंइस्यन्तीत्यर्थः ॥३॥
Tanmukhaṃ ca vaktraṃ satyabījāni vapati tu kṣetramevartuprāptaṃ bījānāṃ vīryaṃ śāktaṃ grahītuṃ ca rakṣitum | Ṛtuprāptakṣetramīdṛśaṃ yogināṃ maheśvaraprasādanistuṣacetasāṃ mahāmatiriti kathyate | Nāthabījavīryāttadabhiraktakṣetre yogināṃ hṛdi pātane ciddrumaḥ sphuṭyate | Cideva jīvanaṃ tathā ciddruma iti jīvanadruma iha | Yato divyaciddrumaḥ sphuṭyate bhaktasya vā śiṣyasya hṛdi nāthabījapātanāttataḥ pātanamiti śakteḥ pātanamiti śaktipātaśca śaktirbījameva svayam | Śaktipātaḥ svasadvimarśasya divyapradānaṃ yo jñāpito bhaktena yathāśakti | Etacca kasyacidyogine cirādanyadācirāt | Śaktiryato vimaraśasaṃkramaṇasaṃyutā madhyakrame śāktopāyākhye yojanasya tatastatra kāryameva bījāvadhānam | Etadavadhānamupāsyaṃ bhaktayā ca nistuṣayā cetasā yā nāthamukhamahārthaṃ tadvaktragataṃ bodhati | Ciddrumaḥ sphuṭyata etaddivyena bījāvadhānenaiva | Yadedṛśo drumaḥ sarvadā sikto bhaktijalena cāvadhānanidhinā tadā tatpuṣpāṇyātmapratyabhijñāmṛtaṃ vaṃisyantītyarthaḥ || 3 ||
Szavai az Igazság Magjait vetik, de kizárólag termékeny talaj képes befogadni és védelmezni ily Magvak Erejét. Az ilyen termékeny földet a yogin-ok ‘mahāmatiḥ’-jának azaz ‘csillogó értelmének’ nevezik, kiknek intellektusa Maheśvara Kegyelméből megtisztult. Amikor (a magok) az elkötelezett intellektus --mely a ‘yogin-ok szívének’ nevezett-- termékeny talajába hullanak, Isten Szava Magjainak Erejéből ‘Ciddrumaḥ’ azaz a Tudatosság Fája sarjad. Kizárólag a Tudatosság az Élet, következésképpen a Tudatosság Fája maga az Élet Fája. Mivel ez a Tudatosság Isteni Fája egy elkötelezett törekvő szívében sarjad annak következtében, hogy az Úr Magjai belehullanak, az ilyen ‘Hullás’ nem más mint ‘Śaktipāta’ avagy ‘Śakti Aláhullása’, mivel Śakti maga a Mag. ‘Śaktipāta’ az egyén valódi Én-Tudatosságának Isteni Adománya, melyet eztán a követő képességeinek függvényében ismer fel. Ez némely yogi esetében sok időt igényel, míg másokéban kevesebbet.
Mivel Śakti a Tudatosság Kinyilatkoztatásával áll kapcsolatban, ezért a yoga középső szakaszában, melyet ‘Śāktopāya’-nak avagy Śakti útjának nevezünk, az egyetlen végzendő gyakorlat ‘Figyelni a Magra’. Ez a ‘Figyelem’ megtisztult és elkötelezett intellektussal végzendő, mely intellektus érti az Úr Szavának jelentőségét, mely Beszédéből fakad.
Csupán a ‘Śakti vagy a Magra való Figyelem’ Isteni Tevékenysége által a Tudatosság Fája sarjad. Mikor egy ilyen Fa folyamatosan az imádat vizével és a figyelem kincsével van öntözve, Virágai az Én-Realizáció Nektárját ontják. Ez a versszak jelentése. || 3 ||
Tüze hamujával
hintett néma homlokod tiszta,
mint az égbolt, amin nyugvó Nap ragyog. || 4 ||
तदग्निभस्मना सिक्तं त्वल्ललाटं निरुत्तरम् ।
शुद्धमम्बरवद्यस्मिन्भास्करास्तमयः स्फुरेत् ॥४॥
Tadagnibhasmanā siktaṃ tvallalāṭaṃ niruttaram |
Śuddhamambaravadyasminbhāskarāstamayaḥ sphuret || 4 ||
Tüze hamujával (tat-agni-bhasmanā) hintett (siktam) néma (niruttaram) homlokod (tvat-lalāṭam) tiszta (śuddham), mint az égbolt (ambara-vat), amin (yasmin) nyugvó nap (bhāskara-astamayaḥ) vacog (sphuret). || 4 ||
यागाग्निश्चिद्द्रुममयेनेन्धनेनैवेन्ध्यते । नाथललाटमुपलिप्तं
तच्छुद्धभस्मना । तत्स प्रकाशो यस्मिनिन्द्रियमायिकरूपं प्रलयमेति । श्लोके
भास्करशब्द इतीन्द्रियाणां सौररूपं तच्च द्वैतमितानुभरूपार्थे ।
यागभस्मैव प्रोक्तं शाक्तं भूम्या च भाजनेन प्रलयस्य स्थितुं यतो
ज्वाल्यात्मरूपप्रकाशो मेयत्वचिताग्नेनोदितः ॥४॥
Yāgāgniściddrumamayenendhanenaivendhyate | Nāthalalāṭamupaliptaṃ tacchuddhabhasmanā | Tatsa prakāśo yasminindriyamāyikarūpaṃ pralayameti | Śloke bhāskaraśabda itīndriyāṇāṃ saurarūpaṃ tacca dvaitamitānubharūpārthe | Yāgabhasmaiva proktaṃ śāktaṃ bhūmyā ca bhājanena pralayasya sthituṃ yato jvālyātmarūpaprakāśo meyatvacitāgnenoditaḥ || 4 ||
Az Áldozat Tüzét kizárólag a Tudatosság Fájáról származó tüzifa táplálja. Az Úr Homlokát Tiszta Áldozati Hamuja borítja. Ez az a Fény, melyben az érzékek illuzórikus természete feloldódik. A ‘Nap’ szó a versszakban az érzékszervek nap jellegét képviseli és bemutatja a limitált vagy dualisztikus tapasztalás természetét. Kizárólag a korábban említett Áldozati Hamu lehet az alapja és a befogadója az ilyen feloldódásnak, mivel a Szubjektivitás Lángoló Fénye az objektivitás Áldozati Tüzéből tör elő. || 4 ||
Hajad hogyha
libben, abból ritmus tör elő,
de az elmúlt és a jövő tánca mindig esendő. || 5 ||
केशस्ताण्डवितस्तस्मात्स्पन्दनं भवतो यदा ।
पौर्वापर्यस्य नाट्यं तु क्षणिकमुत्तरोत्तरम् ॥५॥
Keśastāṇḍavitastasmātspandanaṃ bhavato yadā |
Paurvāparyasya nāṭyaṃ tu kṣaṇikamuttarottaram || 5 ||
Hajad (bhavataḥ…keśaḥ) hogyha (yadā) libben (tāṇḍavitaḥ), abból (tasmāt) ritmus tör elő (spandanam), de (tu) az elmúlt és a jövő (paurvāparyasya) tánca (nāṭyam) mindig (uttarottaram) esendő (kṣaṇikam). || 5 ||
नाथकेशस्ताण्डवितो यदा तत्स्पन्दितसर्गो भवति । एतत्स्पन्दितरूपं स्पन्दनं
तत्क्रीडनस्य हेतुः । पञ्चमश्लोकान्ते नाथमहाभक्तस्तं नुवति
तद्वादप्रकाशितगुणकथनयुक्त्या तु तस्य भक्तस्य मितप्रथनात्स
नाथनाट्यमीदृसं कालसभयभावं बोधति । यदा
नाथकल्पनातीतशान्त्यनुत्तररूपावेशतत्परः स तदुपदेशं सेवते
यस्तदभिज्ञानं नयिष्यति । श्लोक आगामिनि तस्य विज्ञानतत्परत्वं प्रबोधितं
भक्तेन कथ्यते तदा नाथस्तद्धृदि भाषते ॥५॥
Nāthakeśastāṇḍavito yadā tatspanditasargo bhavati | Etatspanditarūpaṃ spandanaṃ tatkrīḍanasya hetuḥ | Pañcamaślokānte nāthamahābhaktastaṃ nuvati tadvādaprakāśitaguṇakathanayuktyā tu tasya bhaktasya mitaprathanātsa nāthanāṭyamīdṛsaṃ kālasabhayabhāvaṃ bodhati | Yadā nāthakalpanātītaśāntyanuttararūpāveśatatparaḥ sa tadupadeśaṃ sevate yastadabhijñānaṃ nayiṣyati | Śloka āgāmini tasya vijñānatatparatvaṃ prabodhitaṃ bhaktena kathyate tadā nāthastaddhṛdi bhāṣate || 5 ||
Amikor az Úr haja libben, létrejön a pulzáló teremtés. Ez a dobogás ‘Spandanam’, az Úr Univerzális Színjátékának Forrása. Az ötödik versszakig az Úr elhivatott követője dicsőíti Őt említvén minőségeit Doktrínáján keresztül, de illuzórikus tapasztalása által az Úr Táncát az Idő félelmetes léteként tapasztalja. Amikor eléri a vágyat, hogy egyesüljön az Úr Abszolút Természetével, mely maga a teóriákon túli Béke, akkor elkezdi követni Tanításait, melyek elvezetik őt az Úr Realizációjához. A következő versszakban a követő megemlíti a felébredő, a Bölcsesség elérésére irányuló vágyát, midőn az Úr beszélni kezd szívében. || 5 ||
Engem belső
táncra inkább...és a lélegzet vigyen,
mert nyugalomnak vizén, mondod:
"Bölcsesség pihen… || 6 ||
नर्तकीकारयेन्मां स प्राणश्च वरमन्तरम् ।
शान्त्यम्बुनि यतो’पि स्याज्ज्ञानमित्युच्यते त्वया ॥६॥
Nartakīkārayenmāṃ sa prāṇaśca varamantaram |
Śāntyambuni yato’pi syājjñānamityucyate tvayā || 6 ||
Engem (mām) belső (antaram) táncra (nartakī-kārayet) inkább (varam)...és (ca) a (saḥ) lélegzet vigyen (prāṇaḥ), mert (yataḥ…api) nyugalomnak vizén (śānti-ambuni), mondod (ucyate…tvayā): "Bölcsesség pihen (syāt…jñānam…iti)… || 6 ||
स कालसभयरूपवर्जनाय चैतन्यरूपे’न्तो नर्तितुमिच्छाम्यहमिति मन्यते । स
तदन्तराध्वानं विशत आणवोपायसंज्नाप्राणाध्वनि भावनया ।
प्राणापानाध्वानुसरणान्मध्यधामविकासनं तच्चेतोविश्रमणार्थ इति
नाथोपदेशनम् । यथैतद्देव्यै विज्ञानभैरवे भैरवनाथेनोच्यते यदा
प्रस्तुता देवी तस्याः स्वस्वरूपं भैरवं स्वयं बोद्धुम् ।
ऊर्ध्वे प्राणो ह्यधो जीवो विसर्गात्मा परोच्चरेत् ।
उत्पत्तिद्वितयस्थाने भरणाद्भरिता स्थितिः॥
ईयागामिनि नाथेन तत्प्रसादजातक्रमः प्रकाशितो य उदितो यदा भक्तः
स्वस्वरूपबोधनप्रसक्तस्तस्यातिमात्रभक्तितः । असौ विज्ञानं स्थिरचेतसि
स्थितमित्युपदिशति ॥६॥
Sa kālasabhayarūpavarjanāya caitanyarūpe’nto nartitumicchāmyahamiti manyate | Sa tadantarādhvānaṃ viśata āṇavopāyasaṃjnāprāṇādhvani bhāvanayā | Prāṇāpānādhvānusaraṇānmadhyadhāmavikāsanaṃ taccetoviśramaṇārtha iti nāthopadeśanam | Yathaitaddevyai vijñānabhairave bhairavanāthenocyate yadā prastutā devī tasyāḥ svasvarūpaṃ bhairavaṃ svayaṃ boddhum |
Ūrdhve prāṇo hyadho jīvo visargātmā paroccaret |
Utpattidvitayasthāne bharaṇādbharitā sthitiḥ ||
Īyāgāmini nāthena tatprasādajātakramaḥ prakāśito ya udito yadā bhaktaḥ svasvarūpabodhanaprasaktastasyātimātrabhaktitaḥ | Asau vijñānaṃ sthiracetasi sthitamityupadiśati || 6 ||
Eképp gondolkodik az Úr egy valódi követője: “Táncra szeretnék kélni a Tudatosság Valóságában, hogy elérjem a Felszabadulást az Idő vagyis a limitált létezés félelmetes természetéből.” Belső útját a légzésen való kontemplációval kezdi, mely technikailag ‘āṇavopāya’-t vagyis a limitált létező útját jelenti. Az Úr a ‘prāṇaḥ’ és ‘apānaḥ’ azaz a ‘kilégzés’ és ‘belégzés’ követésén keresztül tanítja ezt. Egy yogin megtalálhatja a középső pontot (a kettő között), hogy figyelmét azon nyugtathassa. Ahogy az Úr Bhairava mondta Devī-nek a Vijñānabhairavaḥ-ban, amikor Devī készen áll Valódi Esszenciális Természetének megismerésére, mely nem más mint Maga Bhairava:
ऊर्ध्वे प्राणो ह्यधो जीवो विसर्गात्मा परोच्चरेत् ।
उत्पत्तिद्वितयस्थाने भरणाद्भरिता स्थितिः॥
Ūrdhve prāṇo hyadho jīvo visargātmā paroccaret |
Utpattidvitayasthāne bharaṇādbharitā sthitiḥ ||
“A Visarga --két ponttal jelölve ‘:’ a szanszkritban-- vagy a Teremtő Erő Természetét kell kiejteni a kilégzés vagy ‘prāṇa’ által, mely felfelé halad --a felső pont felé--, és a belégézéssel vagy ‘jīva’-val --individuális létezővel-- együtt, mely lefelé száll --a legalsó pont felé--. A figyelmet kétrétű születési helyükön fenntartván --mind a belégzés és kilégzés kezdő és végpontjánál, mely kezdetben két pontnak tűnik, de egy ponttá válnak a gyakorlat során, amikor az éberség kialakult--, Teljes egyhegyűséggel a Legfőbb Istennő feltárul.”
A következő versszakban az Úr arról a folyamatról beszél, ami Kegyelme által következik be, amikor a követő devóciójából fakadóan kellőképp lelkes az Úr Valóságának megismeréséért. Azt tanítja, hogy Bölcsesség rejlik az elme lecsillapodott állapotában. || 6 ||
…Szeme annak
Tüzem, ami némán hevít,
s így megérted majd mindazt, mit
kétség nem tanít. || 7 ||
मदग्निस्तस्य नेत्रं त्वां तप्यते येन जोषतः ।
परिज्ञास्यसि सर्वं यत्संशयो नैव देक्ष्यति ॥७॥
Madagnistasya netraṃ tvāṃ tapyate yena joṣataḥ |
Parijñāsyasi sarvaṃ yatsaṃśayo naiva dekṣyati || 7 ||
…Szeme (netram) annak (tasya) Tüzem (mad…agniḥ), ami (yena) némán (joṣataḥ) hevít (tvām…tapyate), s így megérted majd (parijñāsyasi) mindazt (sarvam), mit (yat) kétség (saṃśayaḥ) nem (na…eva) tanít (dekṣyati). || 7 ||
प्रोक्तस्य ज्ञानस्य नेत्रमिति ज्ञाननेत्रमिति तच्चिदग्निर्येन योगी क्रमेण
तप्यते । एषश्चिदग्निरस्थिरचेतःसंशयलोचनालोकनीयोपदेशदेशिकः ।
तपनमिति योगिनो दृष्ट्यन्तरपरिणामगाढक्रम इह । आगामिनि प्रतिष्टम्भं
तत्तापितं योगिनं भेदविश्वासं स्वीकारयति नाथेनेति कथ्यते ।असौ वा
योगिनो’स्थिरचेतस्तापयति चिदग्नौ तत्प्रत्याश्वासार्थे ॥७॥
Proktasya jñānasya netramiti jñānanetramiti taccidagniryena yogī krameṇa tapyate | Eṣaścidagnirasthiracetaḥsaṃśayalocanālokanīyopadeśadeśikaḥ | Tapanamiti yogino dṛṣṭyantarapariṇāmagāḍhakrama iha | Āgāmini pratiṣṭambhaṃ tattāpitaṃ yoginaṃ bhedaviśvāsaṃ svīkārayati nātheneti kathyate |Asau vā yogino’sthiracetastāpayati cidagnau tatpratyāśvāsārthe || 7 ||
A korábban említett Bölcsesség Szeme nem más, mint az Úr Tudatossága Tüze, mely csendesen, fokozatosan felhevíti a yogin-t. Ez a Tűz a Tanítója annak mi a kétségek szemeinek láthatatlan, mely a zavarodott elmét reprezentálja. A ‘hevítés’ itt azt az intenzív folyamatot jelöli, mely a yogin ‘valóságszemléletének’ belső transzformációja. A következő versszakban az Úr azt mondja, hogy a fal vagy az akadály, melyet Ő felhevít, az az, ami meggyőzi a yogin-t arról, hogy elhiggye, hogy van különbség (közte és az Úr között). Más szavakkal, az Úr a yogin tompa intellektuást felhevíti, hogy újrakovácsolja a Tudatosság Tüzében. || 7 ||
S látod már a
falat, mi Tüzemben felhevül,
mely fal miatt hiszed, hogy köztünk különbség
feszül. || 8 ||
पश्यसीत्थं प्रतिष्टम्भं यो मदग्नेः प्रतापितः ।
प्रतिष्टम्भाद्विभेदः स्यादावयोरिति मन्यसे ॥८॥
Paśyasītthaṃ pratiṣṭambhaṃ yo madagneḥ pratāpitaḥ |
Pratiṣṭambhādvibhedaḥ syādāvayoriti manyase || 8 ||
S (ittham) látod (paśyasi) már a falat (pratiṣṭambham), mi (yaḥ) Tüzemben (mad-agneḥ) felhevül (pratāpitaḥ), mely fal miatt (pratiṣṭambhāt) hiszed (iti…manyase), hogy köztünk (ādāvayoḥ) különbség feszül (vibhedaḥ…syāt). || 8 ||
प्रतिष्टम्बं वाज्ञानं मनःक्षोभधरावासनाचयरूपभेदनरूपेण । एशश्चयो
वासनानां मलसमताकारकरूपाहंकारमयः । तत्प्रसादान्नाथः प्रतिष्टम्बं
स्वयं तापयति वा काशयति । प्रतिष्टम्बाज्ञस्य कुदृष्टिनो’ शिवदृष्टिनो योगिनः
प्रत्ययो’फलः । अतः स्वमलसमताप्रकाशनं
नाथप्रसादपौर्विकदर्शनमित्यर्थः ॥८॥
Pratiṣṭambaṃ vājñānaṃ manaḥkṣobhadharāvāsanācayarūpabhedanarūpeṇa | Eśaścayo vāsanānāṃ malasamatākārakarūpāhaṃkāramayaḥ | Tatprasādānnāthaḥ pratiṣṭambaṃ svayaṃ tāpayati vā kāśayati | Pratiṣṭambājñasya kudṛṣṭino’ śivadṛṣṭino yoginaḥ pratyayo’phalaḥ | Ataḥ svamalasamatāprakāśanaṃ nāthaprasādapaurvikadarśanamityarthaḥ || 8 ||
Vagy másképp fogalmazván, a fal vagy az akadály maga a spirituális illúzió, elkülönült létezés formájában, mely egy temérdek vāsanā-ból avagy benyomásból áll, melyek az elme zavarodottságát hordozzák. A benyomások ezen összességéből áll az egyén hamis énje, ami a limitált identitás közvetítője. Kegyelméből fakadóan az Úr felhevíti, fényt vetít magára az akadályra. A yogin erőfeszítése --aki nem éber erről az akadályról-- eredménytelen a valóságról alkotott rossz nézőpontja következtében, mely nem Śiva nézőpontja. Így az egyén limitált identitásának feltárása az Úr Kegyelmének első fázisa. Ez a jelentés. || 8 ||
Annak hevültéből
pedig Nektárom fakad,
s annak illatától most omlani kezd falad." || 9 ||
तदुत्तापात्पुनस्तस्यान्ममामृतं च वर्षते ।
तस्यामोदादपीदानीं त्वत्प्रतिष्टम्भपातनम् ॥९॥
Taduttāpātpunastasyānmamāmṛtaṃ ca varṣate |
Tasyāmodādapīdānīṃ tvatpratiṣṭambhapātanam || 9 ||
Annak hevültéből (tat…uttāpāt…tasyāt) pedig (punaḥ…ca) Nektárom (mama…amṛtam) fakad (varṣate), s (api) annak (tasya) illatától (āmodāt) most (idānīm) omlani kezd falad (tvat-pratiṣṭambha-pātanam)." || 9 ||
कश्चिदशक्तो मितसमतोत्तरनाय तदाधाररूपतदन्तर्लीनामृतास्वादं विना ।
नाथेनाथः तदमृतमुज्ज्वलप्रतिष्टम्भाद्गलतीत्युच्यते
चाहंविमर्शामृतास्वादात्प्रतिष्टम्भपातनं भवेत् । श्लोकेन
नाथप्रदर्शितमार्गप्रकाशनं समाप्तं यतो’सावुपस्तम्भानेव
आत्मप्रत्यभिज्ञारूपयोजनमर्गस्य प्रभाषते । आगामिश्लोकेभ्यः
किञ्चिन्नाथदत्तरहस्यपरिग्रहिणा योगिना तत्प्रत्यभिज्ञाक्रमसंशया भाष्यते ।
प्रत्यभिज्ञाने योगिनश्चेतो नाथानुग्रहकृतेन मौलिकपरिणामबोधनेनाशक्तम् ।
स शङ्कितो यतः स नाथप्रदर्शितो मार्गो मां प्रलयं नयिष्यतीति मन्यते । स
प्रलयभीतो यतः स आरब्धो योगी यस्य नाथसंगमबोधनं तत्संकल्पेषु
नियतम् ॥९॥
Kaścidaśakto mitasamatottaranāya tadādhārarūpatadantarlīnāmṛtāsvādaṃ vinā | Nāthenāthaḥ tadamṛtamujjvalapratiṣṭambhādgalatītyucyate cāhaṃvimarśāmṛtāsvādātpratiṣṭambhapātanaṃ bhavet | Ślokena nāthapradarśitamārgaprakāśanaṃ samāptaṃ yato’sāvupastambhāneva ātmapratyabhijñārūpayojanamargasya prabhāṣate | Āgāmiślokebhyaḥ kiñcinnāthadattarahasyaparigrahiṇā yoginā tatpratyabhijñākramasaṃśayā bhāṣyate | Pratyabhijñāne yoginaśceto nāthānugrahakṛtena maulikapariṇāmabodhanenāśaktam | Sa śaṅkito yataḥ sa nāthapradarśito mārgo māṃ pralayaṃ nayiṣyatīti manyate | Sa pralayabhīto yataḥ sa ārabdho yogī yasya nāthasaṃgamabodhanaṃ tatsaṃkalpeṣu niyatam || 9 ||
Képtelenség ezt a limitált identitást anélkül meghaladni, hogy az akadályban rejlő, annak alapját formáló Nektárt meg ne ízlelnénk. Ennélfogva, az Úr azt mondja, hogy Nektárja a limitáció égő falából csordogál, és Éberségének Nektárját kóstolván a limitáció fala omlani kezd. Ezzel a versszakkal az Úr befejezi az Út Feltárását, mivel a yogin Saját Énje felé vezető útjának mérföldköveit említi csupán. A következő versszaktól a yogin, ki elérte az Úr Titkának bölcsességét, az Én Realizációval kapcsolatos kétségeit kezdi el megemlíteni. Amikor az Én Realizáció feltárul, a yogin intellektusa nem érti a radikális változásokat, melyeket az Úr Kegyelme tár fel benne. Kétségei támadnak, mivel eképp gondolkodik: “Az Úr által tanított Út az eltűnésemhez vezet”. Fél ettől a feloldódástól, mert kezdő yogin, kinek megértése az Úrral való Egyesüléssel kapcsolatban saját elképzelései által limitáltak. || 9 ||
De ha a
Nektár-itta falból egy nap csak Nektár marad?
Uram! Hová lesz a Szemed kékje, s hol libben
hajad? || 10 ||
सुधासिक्तविरोधात्स्यान्मधूच्छिष्टं यदीह तु ।
नेत्रनैल्यं च कुत्र स्याद्देव तत्केशताण्डवः ॥१०॥
Sudhāsiktavirodhātsyānmadhūcchiṣṭaṃ yadīha tu |
Netranailyaṃ ca kutra syāddeva tatkeśatāṇḍavaḥ || 10 ||
De (tu) ha (yadi) a Nektár-itta falból (sudhā-sikta-virodhāt) egy nap (syāt…iha) csak Nektár (madhu) marad (ucchiṣṭaṃ)? Uram (deva)! Hová (kutra) lesz (syāt) a Szemed kékje (netra-nailyam), s (ca) hol libben hajad (tat-keśa-tāṇḍavaḥ)? || 10 ||
आरब्धयोगी त्वां प्रतिष्टम्भभावात्पश्यामीत्यप्यहं मां प्रतिष्टम्भभावादपि
पश्यामीति मन्यते । अथ च स भीतो’हं मत्प्रलयादिति त्वं यदैतं
प्रतिष्टम्भं नाशयस्यपि भवतो’मृतमेव स्थितं शून्यो’हं भवेयं तदेति
मन्यते । कथमहं नीललोचनं ते पश्यामि च नृत्यं ते कुत्रेति मन्यत इति
श्लोकार्थः । एतद्दुर्मतिः परिमितयोगिनो या बुद्धभावो यत्र स शिवं स्वात्मानं
शून्यं बोधति तदसामर्थ्यात् । स प्रबुद्धो भवेदेतदतिक्रमणाय ॥१०॥
Ārabdhayogī tvāṃ pratiṣṭambhabhāvātpaśyāmītyapyahaṃ māṃ pratiṣṭambhabhāvādapi paśyāmīti manyate | Atha ca sa bhīto’haṃ matpralayāditi tvaṃ yadaitaṃ pratiṣṭambhaṃ nāśayasyapi bhavato’mṛtameva sthitaṃ śūnyo’haṃ bhaveyaṃ tadeti manyate | Kathamahaṃ nīlalocanaṃ te paśyāmi ca nṛtyaṃ te kutreti manyata iti ślokārthaḥ | Etaddurmatiḥ parimitayogino yā buddhabhāvo yatra sa śivaṃ svātmānaṃ śūnyaṃ bodhati tadasāmarthyāt | Sa prabuddho bhavedetadatikramaṇāya || 10 ||
“E falnak köszönhetően látlak Téged, bár magamat is e fal végett látom” - gondolja a kezdő yogin. “Félek, hogy eltűnök, ha elpusztítod ezt a falat, és ha csak Nektárod marad, megszűnök létezni. Hogyan láthatnám így kék szemeid, és hol kélsz majd Táncra?” Ez a versszak jelentése.
Ez a limitált yogin zavarodottsága vagy téves elképzelése, melyet ‘buddhabhāvaḥ’-nak vagy ‘buddha állapotnak’ nevezünk. Ebben az állapotban a yogin Śiva-t, aki az egyén saját Énje, az üresség űrjének látja gyengeségéből --alkalmatlanságából-- fakadóan. Ahhoz, hogy ezt meghaladja, a yogin-nak ‘prabuddha’-vá azaz ‘felébredetté’ kell válnia. || 10 ||
Hol nyílik az
ajkad és kapuja hová hív?
És szavaidnak magjaihoz lesz-e talán szív? || 11 ||
विजृम्भतश्च कुत्रौष्ठौ मुखं मामुपकर्षति ।
मतिस्त्वन्मुखबीजानां का मनाक्प्रभविष्यति ॥११॥
Vijṛmbhataśca kutrauṣṭhau mukhaṃ māmupakarṣati |
Matistvanmukhabījānāṃ kā manākprabhaviṣyati || 11 ||
Hol (kutra) nyílik (vijṛmbhataḥ) az ajkad (oṣṭhau) és (ca) kapuja (mukham) hová hív (mām…upakarṣati)? És szavaidnak magjaihoz (tvat-mukha-bījānām) lesz-e (kā…prabhaviṣyati) talán (manāk) szív (matiḥ)? || 11 ||
भवतः कुत्रौष्ठाविति च कुत्रोहं तन्मुखेन प्रविशामि यदौष्ठमुद्रा त इति
च यद्यपि भवतो मुखं स्थितं हृत्कुत्र भवेद्यत्र त्वद्बीजं शक्तं
पतितुमिति यदाहं त्वदमृतनिमज्जितस्तदाहमवर्तमानश्च त्वां न स्तूयते मया
चाहं न तद्वक्त्रेण शिष्य इति । एतत्कल्पना संशयमया कस्यचिद्य आरब्धो
योजनक्रमे यत ईदृशो भीरुभावो’वश्यमुदितस्तत्र ॥११॥
Bhavataḥ kutrauṣṭhāviti ca kutrohaṃ tanmukhena praviśāmi yadauṣṭhamudrā ta iti ca yadyapi bhavato mukhaṃ sthitaṃ hṛtkutra bhavedyatra tvadbījaṃ śaktaṃ patitumiti yadāhaṃ tvadamṛtanimajjitastadāhamavartamānaśca tvāṃ na stūyate mayā cāhaṃ na tadvaktreṇa śiṣya iti | Etatkalpanā saṃśayamayā kasyacidya ārabdho yojanakrame yata īdṛśo bhīrubhāvo’vaśyamuditastatra || 11 ||
“Mi lesz Ajkaiddal? Hová léphetek be Beszéded által, ha Ajkaid nem nyílnak már? És ha Beszéded meg is marad, de hol lesz a szív, mely Magjaid befogadja? Ha feloldódom Nektárodban, nem tudlak már tovább dícsőíteni, és Szavaidból tanulni.”
Ezek és hasonló elképzelések formálják annak kétségeit, ki a yogikus folyamatot épp csak elkezdte, mivel ez a félelmetes állapot elkerülhetetlenül feltámad a yoga folyamata során. || 11 ||
Milyen ritmus
lesz az és milyen táncra kél?
Ha a múlott és a jövendő a csendben meg nem él? || 12 ||
किं स्पन्दनं भवेत्तत्र कं ताण्डवं च नृत्यति ।
पौर्वापर्यं न शाक्तं चेन्मौनित्वे भवितुं सदा ॥१२॥
Kiṃ spandanaṃ bhavettatra kaṃ tāṇḍavaṃ ca nṛtyati |
Paurvāparyaṃ na śāktaṃ cenmaunitve bhavituṃ sadā || 12 ||
Milyen (kim) ritmus (spandanam) lesz (bhavet) az (tatra) és (ca) milyen (kam) táncra kél (tāṇḍavam…nṛtyati)? Ha (ced) a múlott és a jövendő (paurvāparyam) a csendben (maunitve) meg nem (na…sadā…śāktam) él (bhavitum)? || 12 ||
अतो भक्तः स्वपौर्वापर्यस्थितावस्थां स्वपरिमितसमतां
नाथशक्तिभ्रमितनृत्ये बोधति । स तन्मौनं तदमृतप्रकाशकं बोधति यत्र
पौर्वापर्यमशक्तं भवितुं च स विनाशमतिरिति जीवगभीरमोहं जानाति ।
स्यात्तेनाविज्ञातौ मरणविनाशौ मानसौ कल्पितावेव सो’पि लपतीत्थम् । तत्र
मोहितपदे नाथसुभक्तिरेव मोहसंहारचक्रकर्त्त्री ॥१२॥
Ato bhaktaḥ svapaurvāparyasthitāvasthāṃ svaparimitasamatāṃ nāthaśaktibhramitanṛtye bodhati | Sa tanmaunaṃ tadamṛtaprakāśakaṃ bodhati yatra paurvāparyamaśaktaṃ bhavituṃ ca sa vināśamatiriti jīvagabhīramohaṃ jānāti | Syāttenāvijñātau maraṇavināśau mānasau kalpitāveva so’pi lapatīttham | Tatra mohitapade nāthasubhaktireva mohasaṃhāracakrakarttrī || 12 ||
Most, a törekvő ráébred, hogy limitált identitása a ‘múlton’ és a ‘jövőn’ nyugszik az Úr Erejének örvénylő táncában. Felismeri, hogy Csendjében, melyhez Nektárja vezet, a ‘múlt’ és ‘jövő’ nem marad meg. Ekkor a yogin szembekerül a legnagyobb illúzióval, amivel létező szembekerülhet: ‘a megszűnés gondolatával’. Még mindig nem érti, hogy a ‘halál avagy a megszűnés’ nem létezik az elméjén kívül, ezért siránkozik. Ez az illúziónak azon szakasza, ahol kizárólag az ‘Úr iránti Legfőbb Imádat’ az, ami az illúzió Visszavonásának Kerekét Forgatja. || 12 ||
Arcod fénylő
vonalának lassú íveit
festeni ki fogja, s pirosló színeit? || 13 ||
És szavaidat ki fogja
majd papírra róni?
Ki fogja majd megérteni, s mindazt tovább
szólni? || 14 ||
त्वद्वक्त्ररूपरेखां तामुज्झ्वलां च विलम्बिताम् ।
आलोहितांश्च तस्यास्तु वर्णान्कश्च रिरङ्क्ष्यति ॥१३॥
तव शब्दांश्च कस्तत्र लेख्यपत्रे लिखिष्यति ।
कस्तान्बुभोत्स्यते’प्येव सर्वांश्च तान्वदिश्यति ॥१४॥
Tvadvaktrarūparekhāṃ tāmujjhvalāṃ ca vilambitām |
Ālohitāṃśca tasyāstu varṇānkaśca riraṅkṣyati || 13 ||
Tava śabdāṃśca kastatra lekhyapatre likhiṣyati |
Kastānbubhotsyate’pyeva sarvāṃśca tānvadiśyati || 14 ||
Arcod fénylő vonalának lassú íveit (tvat-vaktra-rūpa-rekhām…ujjhvalām…ca…tām…vilambitām) festeni (riraṅkṣyati) ki fogja (kaḥ), s (ca) pirosló (tasyāḥ…ālohitān) színeit (varṇān)? || 13 ||
És (ca) szavaidat (tava…śabdān) ki (kaḥ) fogja majd (tatra) papírra (lekhya-patre) róni (likhiṣyati)? Ki (kaḥ) fogja majd megérteni (bubhotsyate…api…eva), s (ca) mindazt (sarvān…tān…tān) tovább szólni (vadiśyati)? || 14 ||
भक्त इह भीतः स्वपरिमितावस्ह्ते उत्कण्ठितः । भीतः स्वपरिमितसमताया
विनाशाच्च स तङ्कं मनसा सृजति । क एतत्सर्वं करिष्यति यदा नाहं
त्वदनुपलभेरिति कस्तव शब्दामँल्लिखिष्यतीति को भवतो’ द्भुतशासनं
भास्यति च तदा तं भाषिष्यते परेभ्यः भक्तेभ्यः । स योगिनो विशीर्यां
प्रभुसेवां मन्यते ॥१३-१४॥
Bhakta iha bhītaḥ svaparimitāvashte utkaṇṭhitaḥ | Bhītaḥ svaparimitasamatāyā vināśācca sa taṅkaṃ manasā sṛjati | Ka etatsarvaṃ kariṣyati yadā nāhaṃ tvadanupalabheriti kastava śabdām̐llikhiṣyatīti ko bhavato’ dbhutaśāsanaṃ bhāsyati ca tadā taṃ bhāṣiṣyate parebhyaḥ bhaktebhyaḥ | Sa yogino viśīryāṃ prabhusevāṃ manyate || 13-14 ||
Itt a megrémült törekvő limitált helyzete miatt aggódik. Fél elveszíteni limitált identitását és elkezdi elképzelni a gyászt. “Ki fogja mindezeket elvégezni, ha nem létezhetek, mivel nem látlak Téged?” “Ki írja majd le Szavaid?” “Ki fog Csodálatos Tanításaidon kontemplálni és ki fog beszélni Róluk más törekvőknek?” Megemlíti a yogin az Úr szolgálatát, mely szintén eltűnik majd, képzelgései szerint. || 13-14 ||
Ki fogja majd nem
érteni intelmeid sorát?
Kihez szólsz majd nyugtatón, ha nem érti az
okát? || 15 ||
उपदेशक्रमान्नैव भोत्स्यते तस्य कः कथम् ।
कस्मै तद्धेत्वलब्धाय तोषणेन लपिष्यसि ॥१५॥
Upadeśakramānnaiva bhotsyate tasya kaḥ katham |
Kasmai taddhetvalabdhāya toṣaṇena lapiṣyasi || 15 ||
Ki (kaḥ…katham) fogja majd nem (na…eva) érteni (bhotsyate) intelmeid sorát (tasya…upadeśa-kramān)? Kihez (kasmai) szólsz majd (lapiṣyasi) nyugtatón (toṣaṇena), ha nem érti az okát (tat-hetu-alabdhāya)? || 15 ||
अथापि को यस्तवोपदेषान्निजक्षोभान्न भोत्स्यत इति च त्वं कं शमयसि
स्पर्शेन ते’ सह्ये क्षोभज्वालदाहने । साधनोदिताः प्रसिद्धदशा योगिनां
भक्तेनोच्यन्ते । आगामिनोस्तत्संशयः कोटिमेति ॥१५॥
Athāpi ko yastavopadeṣānnijakṣobhānna bhotsyata iti ca tvaṃ kaṃ śamayasi sparśena te’ sahye kṣobhajvāladāhane | Sādhanoditāḥ prasiddhadaśā yogināṃ bhaktenocyante | Āgāminostatsaṃśayaḥ koṭimeti || 15 ||
“Aztán, ki lesz az, ki nem érti Útmutatásod eredendő zavarából fakadóan?” “Ki lesz az, kit megnyugtat érintésed, mikor a zavar elviselhetetlen lánggal ég?” A törekvő a yoginok szokásos állapotait említi, melyeket a sādhanā avagy a spiritális törekvés során tapasztalnak. A következő két versszakban kétségei elérik tetőpontjukat. || 15 ||
Magának kétségből
titkon ki fog falat húzni?
Kinek fog a Szemed kékje hajnalként ragyogni? || 16 ||
शङ्कामयं प्रतिष्टम्भं स्वाय करिश्यते गुहा ।
कः कस्मै नेत्रनैल्यं ते निशान्तेनैव भास्यति ॥१६॥
Śaṅkāmayaṃ pratiṣṭambhaṃ svāya kariśyate guhā |
Kaḥ kasmai netranailyaṃ te niśāntenaiva bhāsyati || 16 ||
Magának (svāya) kétségből (śaṅkā-mayam) titkon (guhā) ki (kaḥ) fog falat (pratiṣṭambham) húzni (kariśyate)? Kinek (kasmai) fog a Szemed kékje (netra-nailyam…te) hajnalként (niśa-antena…eva) ragyogni (bhāsyati)? || 16 ||
भक्तः कः क्षोभमयस्तम्भनशालं करिश्यत इति प्र्च्छतीतः । प्रश्नेन स
नाथस्वाद्वयमिति बोधनारब्धः । श्लोके कः प्रतिष्टम्भं करिश्यत इति पादः
नाथं निर्मातारमुद्दिशति च स स्वयं शन्काशब्द इति भक्तस्य संशयार्थो
यतः स एव संशयरूपशङ्कां जानाति च स्वेनैव नान्येन प्रतिष्टम्भं
संशयरूपेण स्वाय क्रियते चैतद्रहस्यबोधनं स्वशक्तिविज्ञानगतं या
क्रीडतीत्थम् । एतन्निशान्तशब्दसंयुक्तमपि यदा भक्तः कः तव सुन्दरं
नीलनेत्रमम्बरेण विश्वात्मकचैतन्यरूपेण निशान्ते पश्यति । एतद्बोधनफलं
ध्वनितम् । वाङ्मयाभ्यां भक्तो
नाथप्रसादप्रकाशितमर्गप्रतिग्रहारब्धः ॥१६॥
Bhaktaḥ kaḥ kṣobhamayastambhanaśālaṃ kariśyata iti prcchatītaḥ | Praśnena sa nāthasvādvayamiti bodhanārabdhaḥ | Śloke kaḥ pratiṣṭambhaṃ kariśyata iti pādaḥ nāthaṃ nirmātāramuddiśati ca sa svayaṃ śankāśabda iti bhaktasya saṃśayārtho yataḥ sa eva saṃśayarūpaśaṅkāṃ jānāti ca svenaiva nānyena pratiṣṭambhaṃ saṃśayarūpeṇa svāya kriyate caitadrahasyabodhanaṃ svaśaktivijñānagataṃ yā krīḍatīttham | Etanniśāntaśabdasaṃyuktamapi yadā bhaktaḥ kaḥ tava sundaraṃ nīlanetramambareṇa viśvātmakacaitanyarūpeṇa niśānte paśyati | Etadbodhanaphalaṃ dhvanitam | Vāṅmayābhyāṃ bhakto nāthaprasādaprakāśitamargapratigrahārabdhaḥ || 16 ||
Most a törekvő azt kérdi, hogy ki fogja az akadály falát zavarodottságból felhúzni. Ezzel a kérdéssel kezdi el felismerni, hogy az Úr és saját maga egyazon valóság kell, hogy legyen. A sor: “Ki hozza létre a falat?” az Úrra utal, mivel ő a Teremtő, de azt állítván, hogy a fal a törekvő śaṅkā’-jából azaz zavarából vagy kétségeiből áll, saját magára utal, hiszen csak ő --a törekvő-- tapasztal zavart kétségek formájában, és csak saját maga hoz létre akadályokat saját maga számára. S ennek a titoknak a megértése az egyén saját Śakti-jának megértéséből fakad, Ki eképp játszik.
A törekvő ezt az állítást az ‘éjszaka végével’ kapcsolja össze, amikor azt kérdi “Ki fogja gyönyörű égkék szemeid hajnalhasadáskor Univerzális Tudatosság formájában látni?” Ez a felébredés jele a szavak síkján. Ilyen retorikus kérdéseken keresztül a törekvő az Úr Kegyelméből elkezdi megérteni az Utat, amin jár. || 16 ||
S annak csendjét
ki fogja majd énekednek hívni?
S dallamával ki akar majd ébren részegülni? || 17 ||
तन्मौनं चापि गीतां ते कः खेलमवभोत्स्यते ।
तत्स्वरोन्मत्त इत्थं कः प्रबोधे’पि बुभूषितुम् ॥१७॥
Tanmaunaṃ cāpi gītāṃ te kaḥ khelamavabhotsyate |
Tatsvaronmatta itthaṃ kaḥ prabodhe’pi bubhūṣitum || 17 ||
S (ca…api) annak csendjét (tat-maunam) ki (kaḥ) fogja majd énekednek (gītām…te) hívni (avabhotsyate…khelam)? S (api) dallamával (tat-svara-unmattaḥ) ki (kaḥ) akar majd ébren (prabodhe) részegülni (bubhūṣitum)? || 17 ||
वाङ्मयाभ्यां पुनो भक्तो नाथगीता तन्मौनमिति मन्यते च मौनस्वरेण स
संबोधनगतामृतोन्मत्तो भवेद्यतो मौनमित्यस्वरो ‘कारो यः शिवस्य
खस्वरतेह । आगामिभिः स यागसारमेति ॥१७॥
Vāṅmayābhyāṃ puno bhakto nāthagītā tanmaunamiti manyate ca maunasvareṇa sa saṃbodhanagatāmṛtonmatto bhavedyato maunamityasvaro ‘kāro yaḥ śivasya khasvarateha | Āgāmibhiḥ sa yāgasārameti || 17 ||
Két retorikus kérdés formájában a törekvő azt állítja, hogy az Úr Éneke az Ő Csendje és a Csend Hangja által Megrészegül a Felébredéssel érkező Nektártól, mivel a ‘Maunam’ vagy a Csend itt ‘asvara’, az ‘A’ hang rezgése’, mely ŚivaTudatosságának Rezgő Állapota. Aztán a következő versszakban megvalósítja az Áldozat Lényegét. || 17 ||
S kinek fogod
homlokát az Életednek fája…
…hamujával hinteni? és némaságra vágyva… || 18 ||
…ki fogja majd
nevedet az ajkaira venni?
S dalolván azt buzgón végül önmagaként tudni? || 19 ||
सेक्ष्यतीह ललाटं च कस्य चिद्द्रुमभस्मना ।
स्वौष्ठाभ्यां भवतो नाम को मौनार्थी ग्रहिष्यति ॥१८॥
गीत्वा यश्च प्रयत्नेन भवन्तं परतः किल ।
भवन्तं तत्र को’पि स्यात्स्वभावं तत्प्रभोत्स्यति ॥१९॥
Sekṣyatīha lalāṭaṃ ca kasya ciddrumabhasmanā |
Svauṣṭhābhyāṃ bhavato nāma ko maunārthī grahiṣyati || 18 ||
Gītvā yaśca prayatnena bhavantaṃ parataḥ kila |
Bhavantaṃ tatra ko’pi syātsvabhāvaṃ tatprabhotsyati || 19 ||
S (ca) kinek (kasya) fogod homlokát (lalāṭam) az Életednek
fája…
…hamujával (cit-druma-bhasmanā) hinteni (sekṣyati…iha)? és némaságra vágyva… (mauna-arthī)… || 18 ||
…ki (kaḥ…yaḥ…kaḥ…api) fogja majd nevedet (bhavataḥ…nāma) az ajkaira (svauṣṭhābhyām) venni (grahiṣyati)? S (ca) dalolván (gītvā) azt (bhavanta) buzgón (prayatnena) végül (syāt…parataḥ…kila…tatra) önmagaként (bhavantam…sva-bhāvam…tat) tudni (prabhotsyati)? || 19 ||
यदा मल्ललाटं चिद्भस्मना सिक्तं तदाहम्
मौनपरिग्रहतत्परश्चाहमिच्छाम्युच्चरितुमकथ्यं नाम ते त्वन्मयं चाहं नाम
ते मन्नाम त्वत्प्रसादेन भोत्स्यामि यत एतत्त्वन्महिमा व्यापकेत्यर्थः
सञ्श्लोकयोः ॥१८-१९॥
Yadā mallalāṭaṃ cidbhasmanā siktaṃ tadāham maunaparigrahatatparaścāhamicchāmyuccaritumakathyaṃ nāma te tvanmayaṃ cāhaṃ nāma te mannāma tvatprasādena bhotsyāmi yata etattvanmahimā vyāpaketyarthaḥ sañślokayoḥ || 18-19 ||
“Mikor homlokomat a Tudatosság Áldozati Hamuja borítja, buzgón törekszem a ‘Maunam’ avagy a ‘Csend’ elérésére, valamint arra, hogy kimondhatatlan neved szavaljam, mely nem más, mint Te. Kegyelmed által felismerem a Neved mint sajátom, mivel ez a Te Mindent Átható Hatalmad.” Ez a valódi jelentése ezeknek a versszakoknak. || 18-19 ||
Ki fogja
megérteni, hogy nincsen Te meg én?
Ha Nektárod hullámzik csak az Élet Tengerén? || 20 ||
सम्बोधिष्यति कस्त्वं च मद्रूपमिति विप्लवम् ।
तरङ्गितो यदा तस्य चिदर्णवे सुधारसः ॥२०॥
Sambodhiṣyati kastvaṃ ca madrūpamiti viplavam |
Taraṅgito yadā tasya cidarṇave sudhārasaḥ || 20 ||
Ki (kaḥ) fogja megérteni (sambodhiṣyati), hogy nincsen (viplavam) Te (tvam) meg (ca) én (madrūpam)? Ha (yadā) Nektárod (tasya…sudhārasaḥ) hullámzik (taraṅgitaḥ) csak az Élet Tengerén (cit-arṇave)? || 20 ||
इत्थं भक्तो नाथस्वरूपं बोधति । अपरिमितचिदर्णवामृतानन्तौघेन स न
त्वदहमिति वियुक्तौ भवाविति सत्यं प्रत्यभिजानाति । यदा चित्परमार्णव एव
भवति तदा नाथभक्तयोर्भेदो विलीयते । एतत्सिद्धीकृतः सारो मतानां यैः
स्तुतपूर्वको नाथो’ भवत् । परमेश्वरो जयते यस्यानुग्रहस्तत्स्वरूपं
तद्भक्त्युदये तत्परमेच्छामये भक्तेषून्मीलयति ॥२०॥
Itthaṃ bhakto nāthasvarūpaṃ bodhati | Aparimitacidarṇavāmṛtānantaughena sa na tvadahamiti viyuktau bhavāviti satyaṃ pratyabhijānāti | Yadā citparamārṇava eva bhavati tadā nāthabhaktayorbhedo vilīyate | Etatsiddhīkṛtaḥ sāro matānāṃ yaiḥ stutapūrvako nātho’ bhavat | Parameśvaro jayate yasyānugrahastatsvarūpaṃ tadbhaktyudaye tatparamecchāmaye bhakteṣūnmīlayati || 20 ||
Itt a törekvő megérti az Úr Valóságát. A Tudatosság Korlátlan Óceánja Nektárának Örök Áramlása által felismeri, hogy nincs két külön létező, mint ‘Te’ meg ‘én’. Amikor csupán a Tudatosság Legfőbb Óceánja létezik, az Úr és követője közötti különbség feloldódik. Ez azon teóriáknak a Megvalósult Esszenciája, melyek által kezdetben az Urat imádta. Dicsőség a Legfőbb Létezőnek, Kinek Kegyelme kibontakoztatja Saját Esszenciális Természetét, amikor a törekvőkből előtör a Devóció Iránta, mely előtörés nem más mint az Ő Legfőbb Akarata. || 20 ||
॥इति दुर्वासोनामकृता चिदर्णवछाया समाप्ता॥
|| iti durvāsonāmakṛtā cidarṇavachāyā samāptā ||
|| Itt végződik a ‘Cidarṇavachāyā’ avagy ‘A Tudatosság Óceánjának Fénye’, melyet valaki Durvāsāḥ néven írt. ||
इति शिवम्
Iti śivam
