A Háromrétű Folyamat
E háromrétű út a következő:
Āṇavopāya - az individuum Útja
Śāktopāya - az Én-tudatosság vagy Erő útja
Śāmbhavopāya - Śambhu avagy az Úr útja, Aki a Boldogságért vagy Felszabadulásért létezik.
A Krama Shaivizmus Āgama-iban -különösen a Kramasadbhāva-ban- a Yoga e három útja némiképp különbözik. Ennek az eltérésnek a megértéséhez látnunk kell, hogy ez a Tradíció, Magát legfőképp az Imádat Útjának tekinti a Yoga Útjával ellentétben. Ez természetesen akkor igaz, ha a Yoga-t csupán módszerek és metódusok tárházának tekintjük.
Más szóval a Krama Tradíciójában a Yoga egy sajátos fajta Imádat. Így a Trika eme 'háromrétű Út-ja' vagy upāya-ja többé-kevésbé megegyezik a Krama-ban megjelenő háromrétű Folyamattal, mindazonáltal részletbeli különbségek fellelhetőek.
Az első ilyen az Āṇavopāya-val kapcsolatos, ami a Krama-ban (ahogy Spanda-ban is) gyakorlatilag hiányzik, de legalábbis nem artikulált. A fennmaradó két út a Krama háromrétű Folyamatában a következőképpen interpretálható:
Pūjanam - Az Imádat Folyamata
Kathanam - A Szóbeli Instrukció Folyamata
Saṃkrāmaṇam - Transzmisszió Folyamata
A Pūjanam vagy Imádat Folyamata a Śāktopāya kezdeti szintjének felel meg. Ez az Érzékek Úrnőinek vagy az érzékek mögött rejlő észlelés Erőinek Imádata. A különböző teoriáknak és a mindenkiben jelenlévő kognitív ciklusok meditatív imádatainak számos kifejtése létezik, de esszenciálisan a ‘Pūjanam’ az Úr Kreatív Teremtő Erejének Imádata, mely Forrása mindannak, mely a tizenkét érzékszervben tapasztalt (, beleértve mind az elmét és az intellektust is). Ez nem más, mint az alázattal teljes megértés egy sajátos formája, ami a 'Dhairya-n' vagy intelligencián alapszik, felvértezve türelemmel. Ez az érzékek, Erőkként való Imádata. A Pūjanam azt érteti meg, hogy az individuális létező valójában semminek sem tevője vagy irányítója. Eme praxis kétségkívül nehézségekkel teli természetéből fakadóan, a folyamat akár hosszan is eltarthat. Röviden, a Pūjanam által született megértés, miszerint az individuum elméje csupán saját forrásának produktuma, a következő folyamathoz vezet.
A Kathanam avagy a Szóbeli Instrukció folyamata azon a megértésen alapul, mely az előző fázisból teljesedik ki. Ennek ellenére a Kathanam szó nem az 'imádat' végét, hanem ellenkezőleg, az Imádat legmagasabb fokát jelzi. Ez megfeleltethető a Śāktopāya végső fázisának, amiben a yogin alkalmassá válik a Guru Instrukciónak Imádatra avagy gyakorlására úgy, hogy ezt nem téveszti össze saját fantáziálásaival. Erre azért képes, mert a Pūjanam aktusában felismeri azt, hogy minden gondolata merő imagináció, ebből fakadóan a yogin, önmaga valódi azonosságával kapcsolatosan, elhagyja korábbi, saját elképzeléseibe vetett szilárd hitét. Az efféle ideák keveredése a Guru Instrukcióival az előző folyamathoz tartozik (Pūjanam), mely a Guru Szavában, illetve a Szövegek Tanításaiban nyugvó Erőt palástolja. A Kathanam egy új fajta éberséget szül a yogin-ban, mely úgymond a Guru-ban tárul fel. A Szóbeli Instrukció folyamatában a Guru, a tanítvány kapacitásának függvényében, kinyilatkoztatja saját Tudatosságát. Ez a Krama interpretációja a részleges Én-realizációról. Amint a yogin mindent a Guru Tevékenységeként kezd látni, a Kathanam állapota teljessé válik, így a tanítvány a Guru-t látja mindenhol és mindenben, elméje legjelentéktelenebbnek tűnő mozzanatától egészen a legmagasabb Szövegek Tanításáig. Ennek gyümölcseként teljes lényével -mely kiterjed elméjére és testére is- a Guru Szolgálójává válik. Ez a realizáció a tanítványt a Folyamat következő és egyben utolsó fázishoz vezeti.
A Saṃkrāmaṇam vagy Transzmisszió Folyamata nem más, mint amiben a Mindent-átható Univerzális Guru, azaz Maga az Úr Legfőbb Ereje, Saját Tudatosságaként Eggyé Formálja a yogin-t Önmagával. Ekkor a yogin felismeri azt, hogy mindennel egy és eképpen eléri a Felszabulást. Ebben az értelemben a ‘Saṃkrāmaṇam’ az "Egyesülés" szinonímája, bár a ‘Transzmisszió’ fogalom a Krama Tradíciójának sajátossága, de ennek magyarázatára itt nem kerülhet sor. A Saṃkrāmaṇam a Śāmbhavopāya-val egyenértékű, mely maga a Legfőbb Út.