Anuttarāṣṭikāvṛttiḥ

𑆱𑆁𑆑𑇀𑆫𑆳𑆩𑆾 𑇁𑆠𑇀𑆫 𑆤 𑆨𑆳𑆮𑆤𑆳 𑆤 𑆖 𑆑𑆡𑆳 𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀𑆤 𑆖𑆫𑇀𑆖𑆳 𑆤 𑆖
𑆣𑇀𑆪𑆳𑆤𑆁 𑆮𑆳 𑆤 𑆖 𑆣𑆳𑆫𑆟𑆳 𑆤 𑆖 𑆘𑆥𑆳𑆨𑇀𑆪𑆳𑆱𑆥𑇀𑆫𑆪𑆳𑆱𑆾 𑆤 𑆖  𑇅
𑆠𑆠𑇀𑆑𑆴𑆁 𑆤𑆳𑆩 𑆱𑆶𑆤𑆴𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑆁 𑆮𑆢 𑆥𑆫𑆁 𑆱𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆖 𑆠𑆖𑇀𑆗𑇀𑆫𑆷𑆪𑆠𑆳𑆁
𑆤 𑆠𑇀𑆪𑆳𑆓𑆵 𑆤 𑆥𑆫𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆵 𑆨𑆘 𑆱𑆶𑆒𑆁 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆪𑆡𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆂 𑇆𑇑𑇆

संक्रामो ऽत्र न भावना न च कथा युक्तिर्न चर्चा न च
ध्यानं वा न च धारणा न च जपाभ्यासप्रयासो न च  ।
तत्किं नाम सुनिश्चितं वद परं सत्यं च तच्छ्रूयतां
न त्यागी न परिग्रही भज सुखं सर्वं यथावस्थितः ॥१॥

Saṃkrāmo 'tra na bhāvanā na ca kathā yuktirna carcā na ca
dhyānaṃ vā na ca dhāraṇā na ca japābhyāsaprayāso na ca  |
Tatkiṃ nāma suniścitaṃ vada paraṃ satyaṃ ca tacchrūyatāṃ
na tyāgī na parigrahī bhaja sukhaṃ sarvaṃ yathāvasthitaḥ || 1 ||

Itt (, Abhinavagupta e Doktrínájában Anuttara állapotáról tanít, amit ’anupāya’-nak avagy ‘módszer nélküli felismerésnek’ nevez) (atra) (, ahol) nincs (na) fejlődés (saṃkrāmaḥ), nincs (na) kontempláció (bhāvanā), nincs (na) magyarázat (kathā), nincs érvelés (yuktiḥ), nincsenek (na) énekek (titkos tanokról) (carcā), nincs (na) meditáció (dhyānam), de (vā) nincs (na) koncentráció (sem) (dhāraṇā), és (ca…ca…ca…ca…ca) nem (na) kell küszködni a japa vagyis az ismétlés gyakorlásával sem (japa-abhyāsa-prayāsaḥ). Áruld hát el (vada), mi (kim…nāma) az (tat) a teljesen bizonyos (suniścitam) Legfőbb (param) Igazság (amit a felsoroltak meghatároznak) (satyam)? Vagy (ca) halld (śrūyatām) Ezt (most tőlem inkább) (tat): te (, az olvasó), (tat) ne (na) légy tyāgin, vagyis aki elutasít valamit (tyāgī), (de) ne (na) légy parigrahin sem, vagyis aki elfogad valamit (az elméjében) (parigrahī). Csak könnyeden (sukham) Élvezz (bhaja) mindent (sarvam) úgy ahogy Vagy --mivel ez az Esszenciális Természeted, és nem valami, amit a korábban említett módokon elérhetsz-- (yathāvasthitaḥ). || 1 ||

𑆥𑆫𑆩𑆳𑆫𑇀𑆡𑆼 𑆥𑆫𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆩𑆪𑆼’ 𑆤𑆶𑆥𑆳𑆪𑆥𑆢𑆩𑆴𑆠𑇀𑆪𑆠𑇀𑆫 𑇅 𑆱𑆁𑆑𑇀𑆫𑆳𑆩 𑆅𑆲
𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆮𑆴𑆑𑆳𑆱𑆤𑆁 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆤𑇀𑆤𑆮𑆤𑆮𑆾𑆬𑇀𑆬𑆳𑆱𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑇅 𑆨𑆳𑆮𑆤𑆳 𑆬𑆪𑆂 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆠𑆂 𑆱𑇀𑆡𑆷𑆬𑆱𑇀𑆪
𑆱𑆷𑆑𑇀𑆰𑇀𑆩𑆼 𑆖 𑆱𑆷𑆑𑇀𑆰𑇀𑆩𑆱𑇀𑆪 𑆥𑆫𑆼’ 𑆥𑆴 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆱𑆳𑆫𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆪𑆼 𑇅 𑆑𑆡𑆳 𑆖𑆾𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆤𑆮𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆖𑆾𑆢𑆑𑆳
𑆠𑆶 𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆱𑆶𑆯𑇀𑆬𑆴𑆰𑇀𑆛𑆠𑆫𑇀𑆑 𑆇𑆥𑆪𑆾𑆘𑇀𑆪𑆾 𑆨𑆑𑇀𑆠𑆽𑆂 𑇅 𑆖𑆫𑇀𑆖𑆳𑆥𑆴 𑆬𑆔𑆶𑆮𑆖𑆤𑆩𑆳𑆖𑆳𑆫𑇀𑆪𑆳𑆢𑇀𑆣𑇀𑆪𑆼𑆪𑆁
𑆠𑆢𑇀𑆫𑆲𑆱𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆪𑆼 𑇅 𑆣𑇀𑆪𑆳𑆤𑆁 𑆖 𑆤𑆴𑆩𑆘𑇀𑆘𑆤𑆁 𑆖 𑆮𑆳𑆱𑆤𑆳𑆔𑆤𑆠𑆫𑆟𑆩𑇀 𑇅 𑆪𑆳𑆮𑆢𑇀𑆣𑆳𑆫𑆟𑆳
𑆠𑇀𑆮𑆼𑆑𑆩𑆠𑇀𑆪𑆶𑆥𑆳𑆑𑆫𑇀𑆩 𑆖𑆪𑆤𑆁 𑆣𑇀𑆪𑆳𑆤𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆩𑇀 𑇅 𑆘𑆥𑆯𑇀𑆖 𑆨𑇀𑆫𑆁𑆯𑆳𑆠𑇀𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠 𑆍𑆑𑆩𑆠𑆪𑆼
𑆣𑆳𑆫𑆟𑆳𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆂 𑇅 𑆍𑆠𑆳𑆤𑆴 𑆱𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆤𑆳𑆠𑇀𑆫 𑆪𑆠𑆂 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳 𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆩𑆠𑇀𑆪𑆳𑆪𑆠𑇀𑆠𑆳𑆂 𑆱𑆳𑆣𑆤 𑆍𑆮 𑇅
𑆍𑆠𑆽𑆫𑇀𑆮𑆳 𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆿 𑆱𑆶𑆤𑆶𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑆿 𑆤𑆽𑆮 𑆥𑆫𑆁 𑆱𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆖𑆽𑆠𑆽𑆱𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆓𑆾 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆮𑆫𑇀𑆘𑆤𑆩𑆴𑆮
𑆖 𑆥𑆫𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆾 𑆧𑆾𑆣𑆫𑆑𑇀𑆰𑆤𑆩𑆴𑆮 𑇅 𑆠𑇀𑆪𑆳𑆓𑆯𑇀𑆖 𑆥𑆫𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆾’ 𑆥𑆴 𑆢𑆼𑆯𑆑𑆳𑆬𑆨𑆷𑆩𑆿
𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆠𑆂 𑇅 𑆥𑆫𑆩𑆼 𑆥𑆢𑆼 𑆤 𑆠𑇀𑆪𑆳𑆓𑆯𑇀𑆖 𑆤 𑆥𑆫𑆴𑆓𑇀𑆫𑆲𑆾’ 𑆱𑇀𑆠𑆴 𑆪𑆠𑆾 𑆧𑆾𑆣𑆾 𑆣𑆳𑆫𑆴𑆠𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆠𑆯𑇀𑆖𑆽𑆠𑆠𑇀𑆱𑆶𑆒𑆩𑆴𑆲 𑇅 𑆑𑆯𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆱𑆶𑆒𑆁 𑆨𑆘𑆠𑆳𑆁 𑆪𑆖𑇀𑆗𑆴𑆮𑆱𑇀𑆪𑆳𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆱𑇀𑆪 𑆩𑆲𑆴𑆩𑆳 𑇅
𑆍𑆠𑆠𑇀𑆱𑆶𑆒𑆱𑇀𑆪𑆳𑆨𑆾𑆓𑆾 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆥𑆫𑆩𑆾𑆥𑆳𑆪 𑆇𑆥𑆖𑆳𑆫𑆠𑆂 𑆱𑆶𑆒𑆱𑇀𑆪𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆾𑆥𑆳𑆪𑆂 𑇅
𑆱𑆫𑇀𑆮𑆾𑆥𑆳𑆪𑆱𑇀𑆠𑆁 𑆤𑆪𑆠𑆴 𑇅 𑆃𑆥𑆫𑆾𑆥𑆳𑆪 𑆄𑆟𑆮𑆾𑆥𑆳𑆪 𑆇𑆠𑇀𑆡𑆳𑆤𑆩𑆪𑆾 𑆣𑆳𑆫𑆟𑆳𑆣𑇀𑆪𑆳𑆤𑆑𑇀𑆫𑆩𑆂 𑇅
𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆾𑆥𑆳𑆪𑆂 𑆥𑆫𑆳𑆥𑆫𑆾𑆥𑆳𑆪𑆾’ 𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳𑆱𑆩𑇀𑆧𑆾𑆣𑆩𑆪𑆂 𑆱𑆁𑆑𑆾𑆖𑆼𑆤 𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆑𑇀𑆰𑆪𑆂
𑆑𑇀𑆫𑆩𑆳𑆢𑆤𑇀𑆠𑆫𑇀𑆩𑆶𑆒𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆪𑆼 𑆱𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆳𑆪𑆽 𑇅 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆾𑆥𑆳𑆪𑆂 𑆥𑆫𑆾𑆥𑆳𑆪𑆾’ 𑆑𑇀𑆫𑆩𑆾
𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆑𑇀𑆰𑆪𑆳𑆢𑆶𑆢𑆴𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆱𑇀𑆪 𑆍𑆮𑆳𑆨𑇀𑆪𑆳𑆱𑆾 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆮𑆴𑆑𑆬𑇀𑆥𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆼𑆖𑇀𑆗𑆪𑆳 𑇅
𑆍𑆠𑆤𑇀𑆤𑆴𑆰𑇀𑆥𑇀𑆫𑆪𑆾𑆘𑆤𑆼’ 𑆥𑆴 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆴𑆰𑇀𑆜𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆶𑆒𑆁 𑆖𑆴𑆠𑆾 𑆮𑆴𑆨𑆳𑆠𑇀𑆪𑆤𑆶𑆥𑆳𑆪𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟 𑇅
𑆃𑆤𑆶𑆥𑆳𑆪𑆂 𑆥𑆫𑆩𑆼 𑆥𑆢𑆼’ 𑆤𑆶𑆨𑆮𑆱𑇀𑆠𑆡𑆾𑆥𑆢𑆴𑆰𑇀𑆛 𑆅𑆲𑆳𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆳𑆰𑇀𑆛𑆴𑆑𑆼’ 𑆨𑆴𑆤𑆮𑆓𑆶𑆥𑇀𑆠𑆼𑆤 𑆪𑆠
𑆍𑆠𑆢𑆼𑆮 𑆃𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆯𑆴𑆮𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆱𑆲𑆘𑆩𑇀 𑇆𑇑𑇆

परमार्थे परप्रकाशविमर्शमये’ नुपायपदमित्यत्र । संक्राम इह
विमर्शविकासनं क्रमान्नवनवोल्लासरूपेण । भावना लयः क्रमतः स्थूलस्य
सूक्ष्मे च सूक्ष्मस्य परे’ पि कश्चित्सारप्राप्तये । कथा चोक्तिः नवदृष्टिचोदका
तु युक्तिः सुश्लिष्टतर्क उपयोज्यो भक्तैः । चर्चापि लघुवचनमाचार्याद्ध्येयं
तद्रहस्यप्राप्तये । ध्यानं च निमज्जनं च वासनाघनतरणम् । यावद्धारणा
त्वेकमत्युपाकर्म चयनं ध्यानपूर्वम् । जपश्च भ्रंशात्सिद्ध्यन्त एकमतये
धारणापूर्वः । एतानि सन्ति नात्र यतः सर्वा देशकालमत्यायत्ताः साधन एव ।
एतैर्वा देशकालौ सुनुश्चितौ नैव परं सत्यं चैतैस्त्यागो विकल्पवर्जनमिव
च परिग्रहो बोधरक्षनमिव । त्यागश्च परिग्रहो’ पि देशकालभूमौ
तत्त्वतः । परमे पदे न त्यागश्च न परिग्रहो’ स्ति यतो बोधो धारितः
स्वतश्चैतत्सुखमिह । कश्चित्सुखं भजतां यच्छिवस्यानुत्तरस्य महिमा ।
एतत्सुखस्याभोगो नित्यं परमोपाय उपचारतः सुखस्यानन्दोपायः ।
सर्वोपायस्तं नयति । अपरोपाय आणवोपाय उत्थानमयो धारणाध्यानक्रमः ।
शाक्तोपायः परापरोपायो’ हन्तासम्बोधमयः संकोचेन विकल्पक्षयः
क्रमादन्तर्मुखस्वरूपप्राप्तये सानन्दायै । शाम्भवोपायः परोपायो’ क्रमो
विकल्पक्षयादुदितस्य विमर्शस्य एवाभ्यासो निर्विकल्पः स्वेच्छया ।
एतन्निष्प्रयोजने’ पि व्यापकस्वात्मनिष्ठस्य सुखं चितो विभात्यनुपायरूपेण ।
अनुपायः परमे पदे’ नुभवस्तथोपदिष्ट इहानुत्तराष्टिके’ भिनवगुप्तेन यत
एतदेव अनुत्तरात्मशिवज्ञानं सहजम् ॥१॥

Paramārthe paraprakāśavimarśamaye’ nupāyapadamityatra | Saṃkrāma iha vimarśavikāsanaṃ kramānnavanavollāsarūpeṇa | Bhāvanā layaḥ kramataḥ sthūlasya sūkṣme ca sūkṣmasya pare’ pi kaścitsāraprāptaye | Kathā coktiḥ navadṛṣṭicodakā tu yuktiḥ suśliṣṭatarka upayojyo bhaktaiḥ | Carcāpi laghuvacanamācāryāddhyeyaṃ tadrahasyaprāptaye | Dhyānaṃ ca nimajjanaṃ ca vāsanāghanataraṇam | Yāvaddhāraṇā tvekamatyupākarma cayanaṃ dhyānapūrvam | Japaśca bhraṃśātsiddhyanta ekamataye dhāraṇāpūrvaḥ | Etāni santi nātra yataḥ sarvā deśakālamatyāyattāḥ sādhana eva | Etairvā deśakālau sunuścitau naiva paraṃ satyaṃ caitaistyāgo vikalpavarjanamiva ca parigraho bodharakṣanamiva | Tyāgaśca parigraho’ pi deśakālabhūmau tattvataḥ | Parame pade na tyāgaśca na parigraho’ sti yato bodho dhāritaḥ svataścaitatsukhamiha | Kaścitsukhaṃ bhajatāṃ yacchivasyānuttarasya mahimā | Etatsukhasyābhogo nityaṃ paramopāya upacārataḥ sukhasyānandopāyaḥ | Sarvopāyastaṃ nayati | Aparopāya āṇavopāya utthānamayo dhāraṇādhyānakramaḥ | Śāktopāyaḥ parāparopāyo’ hantāsambodhamayaḥ saṃkocena vikalpakṣayaḥ kramādantarmukhasvarūpaprāptaye sānandāyai | Śāmbhavopāyaḥ paropāyo’ kramo vikalpakṣayāduditasya vimarśasya evābhyāso nirvikalpaḥ svecchayā | Etanniṣprayojane’ pi vyāpakasvātmaniṣṭhasya sukhaṃ cito vibhātyanupāyarūpeṇa | Anupāyaḥ parame pade’ nubhavastathopadiṣṭa ihānuttarāṣṭike’ bhinavaguptena yata etadeva anuttarātmaśivajñānaṃ sahajam || 1 ||

Az ‘atra’ avagy ‘itt’ (kifejezés) (atra) jelentése (iti) (az) az ‘Anupāya’, vagyis a ‘módszer nélküli’ Állapot (anupāya-padam), (mely) a Legfőbb Fényből és Éberségből álló (para-prakāśa-vimarśa-maye) Legfőbb Állapotban (tárul fel) (parama-arthe).

A ‘saṃkrāma’ avagy ‘fejlődés’ (saṃkrāmaḥ) (kifejezés az első śloka-ban) itt (iha) az éberség fokozatos fejlődését (jelenti) (vimarśa-vikāsanam…kramāt) a mindig új tapasztalások formájában (nava-nava-ullāsa-rūpeṇa).

A ‘Bhāvanā’ avagy ‘fokozatos és kontemplatív elmerülés’ (jelentése) (bhāvanā) a durva (test) (sthūlasya) fokozatos (kramataḥ) laya-ja avagy feloldódása (layaḥ) a finom (testbe) (sūkṣme), és (ca) a finom (test feloldódása) (sūkṣmasya) egy még (api) finomabb (állapotba) (pare) valamiféle ‘esszencia’ elérése végett (kaścid-sāra-prāptaye).

És (ca) a ‘Kathā’ avagy ‘Kifejtés’ (kathā) (az) a kifejtés vagy kinyilatkoztatás (uktiḥ), (ami a tanítványokat) új nézőpontra ösztökéli (nava-dṛṣṭi-codakā).

Míg (tu) a ‘Yukti’ avagy ‘Érvelés’ (yuktiḥ) a koherens filozófiai érvek (sora) (suśliṣṭa-tarkaḥ), (melyet) a törekvőknek (bhaktaiḥ) alkalmazniuk kell --vagyis magukévá kell tenniük-- (upayojyaḥ).

És (api) a ‘Carcā’ avagy ‘Beszéd’ (carcā) az (egyén) tanítójának (ācāryāt) rövid állítása (laghu-vacanam), (amin) kontemplálni kell (dhyeyam) a titkos jelentés megértése végett (tat-rahasya-prāptaye).

A ‘Dhyāna’ avagy ‘Meditáció’ (dhyānam…ca) az elmerülés (nimajjanam) és (ca) az (egyén) benyomásai tömkelegén való átkelés (vāsanā-ghana-taraṇam).

Amíg a ‘Dhāraṇā’ avagy ‘Koncentráció’ (dhāraṇā…tu) egy előkészítés, ami az elme összpontosításából (áll) (eka-mati-upākarma), (ami úgyszint az egyén gondolatainak egyetlen pontba történő) összegyűjtése (cayanam), (és ami) megelőzi a ‘meditációt’ (dhyāna-pūrvam).

A ’Japa’ avagy ’Ismétlés’ (japaḥ…ca) (célja) az egy-hegyű elme (elérése) (eka-mataye), (és számos) kudarcon keresztül (bhraṃśāt) vezet sikerre (siddhi-antaḥ). (Következésképpen, ez) megelőzi a ’koncentrációt’ (dhāraṇā-pūrvaḥ).

Ezek egyike (etāni) sem (na) létezik (santi) itt a Legfőbb Állapotban (atra), hiszen (yataḥ) (mindezek) (sarvāḥ) függnek a ’tértől’ és ’Időtől’ (deśa-kāla-mati-āyattāḥ), (és) kizárólag (eva) a spirituális út során (léteznek) (sādhane).

Más szóval (vā): ezek (etaiḥ) megismertetik (sunuścitau) a ’teret és Időt’ (deśa-kālau), (de) sohasem (na…eva) a Legfőbb (param) Igazságot (satyam), és (ca) ezek (csupán) ’tyāga’-hoz avagy ‘lemondáshoz’ (tyāgaḥ) vezetnek (etaiḥ), például (iva) a gondolatok elutasításával (vikalpa-varjanam), illetve (ca) ‘parigraha’-hoz avagy ‘megragadáshoz’ (parigrahaḥ), például (iva) az éberség megőrzésével vagy fenntartásával (bodha-rakṣanam). A tyāga (tyāgaḥ) és (ca) a parigraha (parigrahaḥ) is (api) kizárólag a ‘tér és Idő’ keretein belül létezik (deśa-kāla-bhūmau) valójában (tattvataḥ).

A legfőbb (parame) Állapotban (pade) nem létezik (na…asti) (semminek sem) tyāga-ja avagy elutasítása (tyāgaḥ), és nincs (ca…na) (semminek) parigraha-ja avagy elfogadása sem (parigrahaḥ), hiszen (yataḥ) az Éberség (bodhaḥ) természetes módon (svataḥ) kerül fenntartásra (dhāritaḥ), és (ca) ezt (jelenti) (etat) itt (iha) a ‘sukha’, azaz ‘könnyedség’ (sukham). Az egyénnek (kaścit) élveznie kell (bhajatām) (ezt) a Könnyedséget (sukham), Ami (yat) az Abszolút (anuttarasya) Śiva (śivasya) Nagysága (mahimā).

Ezen Könnyedség (etat-sukhasya) Állandó (nityam) Élvezete (ābhogaḥ) az úgynevezett (upacārataḥ) Legfőbb Upāya avagy Módszer (parama-upāyaḥ), (és ezt úgy nevezik) az ‘Ānandopāya’ avagy a ‘Könnyedség Örömteli Módszere’ (sukhasya…ānanda-upāyaḥ). Minden (más) upāya (sarva-upāyaḥ) Ehhez (nayati) vezet (végül) (tam).

A legalacsonyabb módszert (apara-upāyaḥ) ‘Āṇavopāya’-nak --vagyis individuális módszernek-- (nevezik) (āṇava-upāyaḥ), (ami) a ‘koncentrációból’ és ‘meditációból’ (álló) fokozatosságon (keresztül történő) (dhāraṇā-dhyāna-kramaḥ) ‘felemelkedésből’ áll (utthāna-mayaḥ).

A középső utat vagy módszert (para-apara-upāyaḥ) ‘Śāktopāya’-nak --vagyis az erővel felruházott módszernek-- (nevezik) (śākta-upāyaḥ), (ami) a Szubjektivitással kapcsolatos ‘Megvilágosodást’ testesíti meg (ahantā-sambodha-mayaḥ) az összehúzódáson keresztül (saṃkocena), (mivel ez) a gondolatok fokozatos elpusztítása (kramāt…vikalpa-kṣayaḥ) az egyén Belső Esszenciális Természetének elérése céljából (antar-mukha-svarūpa-prāptaye), (és ennek bekövetkezte) gyönyörteli (sānandāyai).

A Legfőbb Módszert (para-upāyaḥ) ’Śāmbhavopāya’-nak, vagyis ‘Śāmbhu Örömteli módszerének’ (nevezik) (śāmbhava-upāyaḥ). Túl van (bárminemű) fokozatosságon (akramaḥ), (mivel ez) kizárólag (eva) azon Éberség (vimarśasya) gondolatmentes (nirvikalpaḥ) gyakorlata (ābhyāsaḥ), (ami) a gondolatok elpusztításából (vikalpa-kṣayāt) tárul fel (uditasya), (és ezt a gyakorlatot) az egyén saját akarat-ereje (tartja fenn) (sva-icchayā).

Amikor még (a Śāmbhavopāya) ezen (gyakorlata is) szükségtelenné válik (etat-niṣprayojane…api) annak, aki az Univerzális Énjében alapozódik meg (vyāpaka-svātmā-niṣṭhasya), (számára) a Tudatosság (citaḥ) Könnyedsége (sukham) az ‘Anupāya’ formájában (anupāya-rūpeṇa) ragyog (vibhāti).

Az ‘Anupāya’ (anupāyaḥ) a Legfőbb (parame) Állapotban (pade) való (és annak) tapasztalata (anubhavaḥ); következésképpen (tathā) Abhinavagupta (abhinavaguptena) (ezt) tanítja (upadiṣṭaḥ) itt (iha) az Anuttarāṣṭikā-ban (anuttara-āṣṭike), mivel (yataḥ) egyedül (eva) ez (etat) Śiva Eredendő Ismerete, (Kinek) az Énje vagy Esszenciája az Abszolút (anuttara-ātmā-śiva-jñānam…sahajam). || 1 ||

𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆾 𑇁𑆱𑇀𑆠𑆴 𑆤 𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆠𑆱𑇀𑆠𑆤𑆶𑆨𑆸𑆠𑆳𑆁 𑆧𑆤𑇀𑆣𑆱𑇀𑆪 𑆮𑆳𑆫𑇀𑆠𑆽𑆮 𑆑𑆳
𑆧𑆤𑇀𑆣𑆾 𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆤 𑆘𑆳𑆠𑆶 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆮𑆴𑆠𑆡𑆳 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳  𑇅
𑆩𑆴𑆡𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆑𑆸𑆢𑆼𑆰𑆫𑆘𑇀𑆘𑆶𑆨𑆶𑆘𑆓𑆯𑇀𑆗𑆳𑆪𑆳𑆥𑆴𑆯𑆳𑆖𑆨𑇀𑆫𑆩𑆾
𑆩𑆳 𑆑𑆴𑆚𑇀𑆖𑆴𑆠𑇀𑆠𑇀𑆪𑆘 𑆩𑆳 𑆓𑆸𑆲𑆳𑆟 𑆮𑆴𑆲𑆫 𑆱𑇀𑆮𑆱𑇀𑆡𑆾 𑆪𑆡𑆳𑆮𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆂 𑇆𑇒𑇆

संसारो ऽस्ति न तत्त्वतस्तनुभृतां बन्धस्य वार्तैव का
बन्धो यस्य न जातु तस्य वितथा मुक्तस्य मुक्तिक्रिया  ।
मिथ्यामोहकृदेषरज्जुभुजगश्छायापिशाचभ्रमो
मा किञ्चित्त्यज मा गृहाण विहर स्वस्थो यथावस्थितः ॥२॥

Saṃsāro 'sti na tattvatastanubhṛtāṃ bandhasya vārtaiva kā
bandho yasya na jātu tasya vitathā muktasya muktikriyā  |
Mithyāmohakṛdeṣarajjubhujagaśchāyāpiśācabhramo
mā kiñcittyaja mā gṛhāṇa vihara svastho yathāvasthitaḥ || 2 ||

Valójában (tattvataḥ) nem (na) létezik (asti) saṃsāra (saṃsāraḥ), így (vā) voltaképp (eva) mi (kā) is a testet öltött létezőket (tanu-bhṛtām) súlytó (ārtā) kötelék (bandhasya)? Soha nem (létezett) (na…jātu) kötelék (bandhaḥ) egy Felszabadult (muktasya) számára (tasya…yasya), (aki következésképp tudja, hogy bármely) erőfeszítés a Felszabadulás elérésére (mukti-kriyā) hiábavaló (vitathā), (hiszen ezt csak) hamis tévképzet kreálta (mithyā-moha-kṛt). (Olyan, mint) összetéveszteni egy mozgó kötelet egy kígyóval, (vagy) egy árnyékot egy démonnal (eṣa-rajju-bhujagaḥ…chāyā-piśāca-bhramaḥ). Ne (mā) utasíts el (tyaja) semmit (kiñcit), (és) ne (mā) fogadj el semmit (gṛhāṇa). Csak maradj az Énedben (sva-sthaḥ) úgy ahogy Vagy (yathāvasthitaḥ), (és) Élvezz (mindent) (vihara). || 2 ||

𑆱𑆁𑆱𑆳𑆫𑆾 𑆪𑆂 𑆱𑆁𑆱𑆫𑆟𑆁 𑆤𑆳𑆱𑇀𑆠𑇀𑆪𑆠𑇀𑆫 𑇅 𑆧𑆤𑇀𑆣𑆱𑇀𑆪𑆳𑆫𑇀𑆠𑆳 𑆠𑆤𑆶𑆨𑆸𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆢𑆶𑆂𑆒𑆁 𑆪𑆠𑇀𑆠𑆱𑇀𑆪
𑆥𑆫𑆴𑆟𑆳𑆩𑆾 𑆘𑆵𑆮𑆼𑆤 𑆯𑆴𑆮𑆨𑆳𑆮𑆬𑆪𑆼 𑇅 𑆱𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤 𑆍𑆮 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆳𑆪 𑆠𑆱𑇀𑆩𑆳𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆳𑆪 𑆠𑆡𑆳
𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳 𑆩𑆴𑆡𑇀𑆪𑆳𑆩𑆾𑆲𑆩𑆪𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆽𑆮 𑇅 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆫𑇀𑆮𑆳 𑆱𑆳𑆁𑆱𑆳𑆫𑆴𑆑𑆳 𑆩𑆠𑆴𑆫𑆼𑆮 𑆪𑆢𑆳 𑆱𑆳
𑆑𑆳𑆖𑆴𑆢𑇀𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆢𑆴𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆥𑆢𑆳𑆠𑇀 𑇅 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑇀𑆠𑆡𑆳𑆢𑆴𑆱𑆴𑆢𑇀𑆣𑆾’ 𑆲𑆩𑆴𑆠𑆴 𑆱𑆠𑇀𑆪𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑇀 𑇅
𑆍𑆠𑆢𑇀𑆧𑆾𑆣𑆾’ 𑆨𑇀𑆪𑆳𑆱𑆳𑆠𑆵𑆠𑆾 𑆬𑆑𑇀𑆰𑆾’ 𑆤𑆶𑆥𑆳𑆪𑆱𑇀𑆪 𑇅 𑆪𑆳𑆮𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆼𑆠𑆠𑇀𑆱𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆤 𑆱𑆲𑆘𑆁
𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆤𑆴𑆪𑆠𑆠𑇀𑆮𑆠𑆱𑇀𑆠𑆳𑆮𑆢𑆳𑆟𑆮𑆳𑆢𑇀𑆪𑆶𑆥𑆳𑆪 𑆇𑆥𑆼𑆪𑆂 𑇅 𑆠𑆢𑆳𑆤𑆶𑆥𑆳𑆪𑆂 𑆱𑆼𑆮𑆴𑆠𑆂
𑆱𑆶𑆒𑆳𑆨𑆾𑆓𑆨𑆳𑆮𑆼𑆤 𑆱𑇀𑆮𑆠𑆂 𑆯𑆫𑆵𑆫𑆼 𑇆𑇒𑇆

संसारो यः संसरणं नास्त्यत्र । बन्धस्यार्ता तनुभृतस्य दुःखं यत्तस्य
परिणामो जीवेन शिवभावलये । सा स्वप्न एव मुक्ताय तस्मात्प्रबुद्धाय तथा
मुक्तिक्रिया मिथ्यामोहमयस्वप्नस्थितैव । मुक्तिर्वा सांसारिका मतिरेव यदा सा
काचिद्भिन्ना स्वादिसिद्धपदात् । मुक्तिस्तथादिसिद्धो’ हमिति सत्यपरिज्ञानम् ।
एतद्बोधो’ भ्यासातीतो लक्षो’ नुपायस्य । यावत्त्वेतत्सत्यं न सहजं
युक्तिनियतत्वतस्तावदाणवाद्युपाय उपेयः । तदानुपायः सेवितः
सुखाभोगभावेन स्वतः शरीरे ॥२॥

Saṃsāro yaḥ saṃsaraṇaṃ nāstyatra | Bandhasyārtā tanubhṛtasya duḥkhaṃ yattasya pariṇāmo jīvena śivabhāvalaye | Sā svapna eva muktāya tasmātprabuddhāya tathā muktikriyā mithyāmohamayasvapnasthitaiva | Muktirvā sāṃsārikā matireva yadā sā kācidbhinnā svādisiddhapadāt | Muktistathādisiddho’ hamiti satyaparijñānam | Etadbodho’ bhyāsātīto lakṣo’ nupāyasya | Yāvattvetatsatyaṃ na sahajaṃ yuktiniyatatvatastāvadāṇavādyupāya upeyaḥ | Tadānupāyaḥ sevitaḥ sukhābhogabhāvena svataḥ śarīre || 2 ||

Itt (atra) nem (na) létezik (asti) saṃsāra (saṃsāraḥ), ami (yaḥ) (az élő) létezők (saṃsaraṇam) születése és újjászületése (saṃsaraṇam). A testet öltött létezőket (tanu-bhṛtasya) súlytó (ārtā) kötelék (bandhasya) a szenvedés (duḥkham), aminek (yat) (alapja) a korlátolt létezővé (tasya…jīvena) válásuk (pariṇāmaḥ), amikor (esetükben) a Śiva lét eltűnik (śiva-bhāva-laye). Ez (sā) csupán (eva) egy álom (svapnaḥ) egy Felszabadult számára (muktāya), (aki) abból (tasmāt) felébredt (prabuddhāya); következésképpen (tathā) a Felszabadulásért való erőfeszítés (mukti-kriyā) kizárólag egy (ilyen) álomban van jelen, (ami) a hamis tévképzetet testesíti meg (mithyā-moha-maya-svapna-sthitā…eva).

Más szóval (vā), ha (yadā) valami (sā…kācid) különbözőnek (bhinnā) (látszik) az egyén saját, már eddig is birtokolt állapotától (sva-ādi-siddha-padāt), a Felszabadulás (muktiḥ) kizárólag (eva) egy saṃsarikus (sāṃsārikā) koncepció (matiḥ). Következésképpen (tathā) a Felszabadulás (muktiḥ) (azon) Igazság tökéletes megértése vagy tapasztalása, (amit a következőképpen lehet szavakba önteni) (iti…satya-pari-jñānam): “Én (aham) mindig is ismertem (Ezt) (ādi-siddhaḥ)”.

Ezen (Igazsággal kapcsolatos) Éberség (etat-bodhaḥ), (ami) túl van bárminemű gyakorlaton (abhyāsa-atītaḥ), (és ez) az anupāya (anupāyasya) jele vagy természete (lakṣaḥ). Amíg (yāvat…tu…tāvat) ez az Igazság (etat-satyam) nem (na) természetes (sahajam) az (ezt alátámasztó) érvelés szükségessége miatt (yukti-niyatatvataḥ), addig gyakorolni kell (upeyaḥ) az āṇava, és a többi upāya-t (āṇava-ādi-upāyaḥ). Majd (tadā) az anupāya (anupāyaḥ) természetes módon (svataḥ) kerül ‘gyakorlásra’ (sevitaḥ) ‘ (a Tudatosság eme korábban említett) Könnyedségének Élvezete’ formájában (sukha-ābhoga-bhāvena), amíg (fennáll) a testi létezés (śarīre). || 2 ||

𑆥𑆷𑆘𑆳𑆥𑆷𑆘𑆑𑆥𑆷𑆘𑇀𑆪𑆨𑆼𑆢𑆱𑆫𑆟𑆴𑆂 𑆑𑆼𑆪𑆁 𑆑𑆡𑆳𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆼
𑆱𑆁𑆑𑇀𑆫𑆳𑆩𑆂 𑆑𑆴𑆬 𑆑𑆱𑇀𑆪 𑆑𑆼𑆤 𑆮𑆴𑆢𑆣𑆼 𑆑𑆾 𑆮𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆑𑇀𑆫𑆩𑆂  𑇅
𑆩𑆳𑆪𑆼𑆪𑆁 𑆤 𑆖𑆴𑆢𑆢𑇀𑆮𑆪𑆳𑆠𑇀𑆥𑆫𑆠𑆪𑆳 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳𑆥𑇀𑆪𑆲𑆾 𑆮𑆫𑇀𑆠𑆠𑆼
𑆱𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆮𑆴𑆩𑆬𑆁 𑆖𑆴𑆤𑇀𑆠𑆳𑆁 𑆮𑆸𑆡𑆳 𑆩𑆳 𑆑𑆸𑆡𑆳𑆂 𑇆𑇓𑇆

पूजापूजकपूज्यभेदसरणिः केयं कथानुत्तरे
संक्रामः किल कस्य केन विदधे को वा प्रवेशक्रमः  ।
मायेयं न चिदद्वयात्परतया भिन्नाप्यहो वर्तते
सर्वं स्वानुभवस्वभावविमलं चिन्तां वृथा मा कृथाः ॥३॥

Pūjāpūjakapūjyabhedasaraṇiḥ keyaṃ kathānuttare
saṃkrāmaḥ kila kasya kena vidadhe ko vā praveśakramaḥ  |
Māyeyaṃ na cidadvayātparatayā bhinnāpyaho vartate
sarvaṃ svānubhavasvabhāvavimalaṃ cintāṃ vṛthā mā kṛthāḥ || 3 ||

Anuttara (Legfőbb Állapotában) --vagyis az Abszolútban-- (anuttare), mi (kā) (értelme) e (iyam) ’kathā’-nak azaz ’beszédnek’ (kathā), ami megkülönbözteti az ’imádatot’, az ’imádót’ és az ’imádat tárgyát’ --vagyis értelmetlen e háromról beszélni-- (pūjā-pūjaka-pūjya-bheda-saraṇiḥ)? Ki számára (kasya), és ki által (kena) (lenne) végrehajtva (vidadhe) egy (ilyen) folyamat (saṃkrāmaḥ…kila)? Vagy (másképpen:) (vā) mi (kaḥ) (egyáltalán az) ’ (egyén saját Énjébe) való elmerülésének a folyamata’ (praveśa-kramaḥ)? Bár (api) különbözőnek (látszik) (bhinnā), (de) a legmagasabb értelemben (paratayā) ez (iyam) az illúzió (māyā) nem (na) (különbözik) a Nem-duális Tudatosságtól (cit-advayāt). Ó (aho)! Minden (sarvam…vartate) Tiszta --vagyis Tudatosságból áll-- (az egyén saját Énje) (Megvilágosított) Tapasztalásának Esszenciális Természetében (sva-anubhava-svabhāva-vimalam), (tehát) ne (mā) félj --szó szerint ne gondolkodj-- (cintām…kṛthāḥ) hasztalan (vṛthā). || 3 ||

𑆃𑆨𑆴𑆤𑆮𑆓𑆶𑆥𑇀𑆠𑆾 𑆮𑆳𑆢𑆁 𑆱𑆁𑆪𑆓𑇀𑆯𑆽𑆮𑆩𑆶𑆥𑆢𑆴𑆯𑆠𑆴 𑇅 𑆯𑆽𑆮𑆩𑆴𑆲 𑆥𑆫𑆩𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆥𑆢𑆁
𑆪𑆡𑆳𑆱𑇀𑆡𑆴𑆠𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆪𑆶𑆠𑆁 𑆪𑆳𑆮𑆖𑇀𑆗𑆳𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆱𑆳𑆣𑆤𑆾𑆥𑆪𑆶𑆘𑇀𑆪𑆠𑆼 𑆯𑆴𑆮𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆪𑆼 𑇅 𑆃𑆠𑆂
𑆯𑆽𑆮𑆼 𑆤𑆾𑆥𑆳𑆪𑆯𑇀𑆖𑆾𑆥𑆳𑆪𑆳𑆂 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆳 𑆮𑆳 𑆯𑆽𑆮𑆳 𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆱𑇀𑆠𑇀𑆮𑆨𑇀𑆪𑆳𑆱𑆂 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆂 𑇅
𑆥𑆷𑆘𑆳𑆥𑆷𑆘𑆑𑆥𑆷𑆘𑇀𑆪𑆨𑆼𑆢 𑆍𑆮𑆁 𑆪𑆠𑇀𑆫 𑆥𑆷𑆘𑆑𑆾 𑆘𑆵𑆮𑆯𑇀𑆖 𑆥𑆷𑆘𑇀𑆪𑆂 𑆯𑆴𑆮𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆥𑆷𑆘𑆳 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆪𑆁
𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆾 𑆩𑆶𑆒𑆫𑆷𑆥𑆂 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆑𑇀𑆫𑆩 𑆅𑆲 𑆥𑆷𑆘𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆥𑆷𑆘𑆑𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆳𑆣𑆤𑆼 𑇅 𑆯𑆽𑆮𑆁
𑆠𑆡𑆳 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆫𑆷𑆥𑆁 𑆮𑆳 𑆮𑇀𑆪𑆮𑆲𑆳𑆫𑆴𑆟𑆁 𑆣𑆫𑇀𑆩 𑆠𑆶 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆱𑆠𑆳𑆩𑆢𑇀𑆮𑆪𑆳𑆫𑇀𑆡𑆴𑆤𑆳𑆁 𑆩𑆳𑆫𑇀𑆓𑆾
𑆪𑆱𑇀𑆠𑆳𑆁 𑆯𑆴𑆮𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆴𑆠𑆳𑆁 𑆢𑆸𑆰𑇀𑆛𑆴𑆁 𑆤𑆪𑆠𑆴 𑇅 𑆪𑆡𑆾𑆑𑇀𑆠𑆁 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆨𑆽𑆫𑆮𑆼

𑆯𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆮𑆱𑇀𑆡𑆳𑆥𑇀𑆫𑆮𑆴𑆰𑇀𑆛𑆱𑇀𑆪 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆮𑆴𑆨𑆳𑆓𑆼𑆤 𑆨𑆳𑆮𑆤𑆳  𑇅
𑆠𑆢𑆳𑆱𑆿 𑆯𑆴𑆮𑆫𑆷𑆥𑆵 𑆱𑇀𑆪𑆳𑆠𑇀𑆯𑆽𑆮𑆵 𑆩𑆶𑆒𑆩𑆴𑆲𑆾𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼𑇆

𑆪𑆡𑆳𑆬𑆾𑆑𑆼𑆤 𑆢𑆵𑆥𑆱𑇀𑆪 𑆑𑆴𑆫𑆟𑆽𑆫𑇀𑆨𑆳𑆱𑇀𑆑𑆫𑆱𑇀𑆪 𑆖  𑇅
𑆘𑇀𑆚𑆳𑆪𑆠𑆼 𑆢𑆴𑆓𑇀𑆮𑆴𑆨𑆳𑆓𑆳𑆢𑆴 𑆠𑆢𑇀𑆮𑆖𑇀𑆗𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆯𑆴𑆮𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆴𑆪 𑆅𑆠𑆴𑇆

𑆯𑆽𑆮𑆼 𑆠𑆡𑆳 𑆤 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆥𑆴 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳 𑆖𑆴𑆠𑆾’ 𑆢𑇀𑆮𑆪𑆳𑆢𑆠𑆾 𑆩𑆳𑆪𑆳𑆠𑆴𑆑𑇀𑆫𑆩𑆾’ 𑆨𑇀𑆪𑆳𑆱𑆼𑆤𑇀𑆣𑆤𑆩𑇀 𑇅 𑆤
𑆩𑆳𑆪𑆳𑆱𑇀𑆠𑆴 𑆖𑆴𑆠𑆁 𑆮𑆴𑆤𑆳 𑆠𑆡𑆳 𑆱𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆖𑆴𑆤𑇀𑆠𑆳𑆥𑆴 𑆖𑆴𑆤𑇀𑆩𑆪𑆁 𑆯𑆴𑆮𑆫𑆷𑆥𑆩𑆠𑇀𑆫𑆼𑆠𑇀𑆪𑆫𑇀𑆡𑆂 𑇆𑇓𑇆

अभिनवगुप्तो वादं संयग्शैवमुपदिशति । शैवमिह परमेश्वरपदं
यथास्थितं स्वशक्तियुतं यावच्छाक्तं साधनोपयुज्यते शिवप्राप्तये । अतः
शैवे नोपायश्चोपायाः शाक्ता वा शैवा दृष्टिस्त्वभ्यासः शाक्तः ।
पूजापूजकपूज्यभेद एवं यत्र पूजको जीवश्च पूज्यः शिवस्तु पूजा शक्तिः स्वयं
शाक्तो मुखरूपः । प्रवेशक्रम इह पूज्यप्राप्तिः पूजकस्य साधने । शैवं
तथा मुक्तरूपं वा व्यवहारिणं धर्म तु शाक्तं सतामद्वयार्थिनां मार्गो
यस्तां शिवप्रकाशितां दृष्टिं नयति । यथोक्तं श्रीविज्ञानभैरवे

शक्त्यवस्थाप्रविष्टस्य निर्विभागेन भावना  ।
तदासौ शिवरूपी स्यात्शैवी मुखमिहोच्यते॥

यथालोकेन दीपस्य किरणैर्भास्करस्य च  ।
ज्ञायते दिग्विभागादि तद्वच्छक्त्या शिवः प्रिय इति॥

शैवे तथा न मायापि भिन्ना चितो’ द्वयादतो मायातिक्रमो’ भ्यासेन्धनम् । न
मायास्ति चितं विना तथा सर्वं चिन्तापि चिन्मयं शिवरूपमत्रेत्यर्थः ॥३॥

Abhinavagupto vādaṃ saṃyagśaivamupadiśati | Śaivamiha parameśvarapadaṃ yathāsthitaṃ svaśaktiyutaṃ yāvacchāktaṃ sādhanopayujyate śivaprāptaye | Ataḥ śaive nopāyaścopāyāḥ śāktā vā śaivā dṛṣṭistvabhyāsaḥ śāktaḥ | Pūjāpūjakapūjyabheda evaṃ yatra pūjako jīvaśca pūjyaḥ śivastu pūjā śaktiḥ svayaṃ śākto mukharūpaḥ | Praveśakrama iha pūjyaprāptiḥ pūjakasya sādhane | Śaivaṃ tathā muktarūpaṃ vā vyavahāriṇaṃ dharma tu śāktaṃ satāmadvayārthināṃ mārgo yastāṃ śivaprakāśitāṃ dṛṣṭiṃ nayati | Yathoktaṃ śrīvijñānabhairave

Śaktyavasthāpraviṣṭasya nirvibhāgena bhāvanā  |
Tadāsau śivarūpī syātśaivī mukhamihocyate ||

Yathālokena dīpasya kiraṇairbhāskarasya ca  |
Jñāyate digvibhāgādi tadvacchaktyā śivaḥ priya iti ||

Śaive tathā na māyāpi bhinnā cito’ dvayādato māyātikramo’ bhyāsendhanam | Na māyāsti citaṃ vinā tathā sarvaṃ cintāpi cinmayaṃ śivarūpamatretyarthaḥ || 3 ||

Abhinavagupta (abhinavaguptaḥ) a teljes mértékben Śaiva (saṃyak-śaivam) Doktrínát (vādam) tanítja (upadiśati). A Śaiva (śaivam) (jelentése) itt (iha): Parameśvara Állapota (parama-īśvara-padam), Ami (yathāsthitam) egyesült a saját Śakti-jával (sva-śakti-yutam), míg (yāvat) a Śākta (śāktam) (az, amikor) sādhanā-t avagy spirituális praxist (sādhanā) kell alkalmazni (upayujyate) Śiva elérése végett (śiva-prāptaye).

Ennélfogva (ataḥ) a Śaiva Állapotban (śaive) nincs (na) módszer (bárminek is az elérésére) (upāyaḥ), és (ca) (minden) módszer (upāyāḥ) (valójában) Śākta (śāktāḥ). Vagy (másképp:) (vā) Śaiva (śaivā) (az, ami) a Nézőpont (dṛṣṭiḥ), míg (tu) a gyakorlás (abhyāsaḥ) Śakti-hoz tartozik --vagyis Śākta-- (śāktaḥ).

Ily módon (evam) a dualitása vagy különbsége az imádat, az imádott és az imádó (hármasának) (pūjā-pūjaka-pūjya-bhedaḥ) – melyben (yatra) az imádó (pūjakaḥ) a korlátolt létező (jīvaḥ), az imádott (pūjyaḥ) Śiva (śivaḥ), és az imádat (pūjā) Maga (svayam) Śakti (śaktiḥ) – Śākta természetű, (mi úgy jelenik meg, mint) a Bejárat (Śiva-hoz) (mukha-rūpaḥ…śāktaḥ).

Itt (iha) a ‘Praveśakrama’ avagy az ‘Elmerülések Sorozata’ (praveśa-kramaḥ) (nem más, mint amikor) az imádó --vagyis korlátolt létező-- (pūjakasya) eléri az imádott (Śiva-t) (pūjya-prāptiḥ) a spirituális gyakorlás során (sādhane).

A ‘Śaiva’ (jelentése itt, vagy úgy kerül meghatározásra, mint) (śaivam…tathā) a Felszabadult Természete (mukta-rūpam), vagy (vā) mint egy hétköznapi (vyavahāriṇam) (ember) vallása (dharma); de (tu) a Śākta (śāktam) (az Úr azon) valódi törekvőinek (satām) az Útja (mārgaḥ), (kik) a Nem-dualitást kutatják (advaya-arthinām), ami (yaḥ) a (tām) Śiva által felfedett (śiva-prakāśitām) Nézőponthoz (dṛṣṭim) vezet (nayati). Ahogy ezt a Tiszteletreméltó Vijñānabhairava (śrī-vijñāna-bhairave) kifejti (yathā-uktam):

“ (Amikor) valaki belép Śakti Állapotába --vagyis az Ön-éberségbe-- (śakti-avasthā-praviṣṭasya), a ‘Bhāvanā’ avagy a ‘Śiva-n való Kontempláció’ (bhāvanā) osztatlanná válik (számára) (nirvibhāgena), ekkor (tadā) Śiva Megnyilvánulása (asau…śiva-rūpī) valójában (syāt) Śaivī-vá vagy Śakti-vá (válik, aki Maga) Śiva Ereje (śaivī), (és Akit) úgy neveznek (ucyate), mint a Kapu vagy Bejárat (Śiva-hoz) (mukham) ebben a világban (iha).”

“Ahogy (yathā) egy lámpát (dīpasya) annak fényén keresztül (ismerünk meg) (ālokena), vagy (ca) ahogy a Napot a sugarain keresztül (értjük meg) (kiraṇaiḥ), (illetve ahogy) a tér, stb. felosztása (is ilyen módon kerül megismerésre) (dig-vibhāga-ādi), ugyanilyen módon (tadvat), ó Kedvesem (priye)! Śiva (śivaḥ) megértése (jñāyate) Śakti-n keresztül (lehetséges) (śaktyā).  ||

Ennélfogva (tathā), a Śaiva (Állapotban) (śaive) még (api) Māyā (māyā) sem (na) különbözik (bhinnā) a Tudatosság (citaḥ) Nem-dualitásától (advayāt); következésképpen (ataḥ) Māyā legyőzése (māyā-atikramaḥ) (pusztán) a spirituális teljesítmény --azaz gyakorlás-- hajtóanyaga (, de nem Śiva elérése) (abhyāsa-indhanam).

(Mivel) nem (na) létezik (asti) Māyā (māyā) a Tudatosság (citam) nélkül (vinā), így (tathā) minden (sarvam), még a gondolkodás is (cintā…api) Śiva Természetével bír (śiva-rūpam), (ami) Tudatosságból áll (cit-mayam) itt (az anupāya-ban) (atra). Ez a (versszak) jelentése (iti…arthaḥ). || 3 ||

𑆄𑆤𑆤𑇀𑆢𑆾𑇁𑆠𑇀𑆫 𑆤 𑆮𑆴𑆠𑇀𑆠𑆩𑆢𑇀𑆪𑆩𑆢𑆮𑆤𑇀𑆤𑆽𑆮𑆳𑆕𑇀𑆓𑆤𑆳𑆱𑆕𑇀𑆓𑆮𑆠𑇀
𑆢𑆵𑆥𑆳𑆫𑇀𑆑𑆼𑆤𑇀𑆢𑆶𑆑𑆸𑆠𑆥𑇀𑆫𑆨𑆳𑆥𑇀𑆫𑆑𑆫𑆮𑆤𑇀𑆤𑆽𑆮 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆾𑆢𑆪𑆂  𑇅
𑆲𑆫𑇀𑆰𑆂 𑆱𑆁𑆨𑆸𑆠𑆨𑆼𑆢𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆱𑆶𑆒𑆨𑆷𑆫𑇀𑆨𑆳𑆫𑆳𑆮𑆠𑆳𑆫𑆾𑆥𑆩𑆂
𑆱𑆫𑇀𑆮𑆳𑆢𑇀𑆮𑆽𑆠𑆥𑆢𑆱𑇀𑆪 𑆮𑆴𑆱𑇀𑆩𑆸𑆠𑆤𑆴𑆣𑆼𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆳𑆥𑇀𑆠𑆴𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆾𑆢𑆪𑆂 𑇆𑇔𑇆

आनन्दोऽत्र न वित्तमद्यमदवन्नैवाङ्गनासङ्गवत्
दीपार्केन्दुकृतप्रभाप्रकरवन्नैव प्रकाशोदयः  ।
हर्षः संभृतभेदमुक्तिसुखभूर्भारावतारोपमः
सर्वाद्वैतपदस्य विस्मृतनिधेः प्राप्तिः प्रकाशोदयः ॥४॥

Ānando'tra na vittamadyamadavannaivāṅganāsaṅgavat
dīpārkendukṛtaprabhāprakaravannaiva prakāśodayaḥ  |
Harṣaḥ saṃbhṛtabhedamuktisukhabhūrbhārāvatāropamaḥ
sarvādvaitapadasya vismṛtanidheḥ prāptiḥ prakāśodayaḥ || 4 ||

Az ’Ānanda’ avagy a ’Gyönyör’ (ānandaḥ) itt (atra) nem (na) hasonlít a bortól való részegülés élvezetéhez (vitta-madya-mada-vat), vagy a vagyon (birtoklásához) (vitta-madya-mada-vat), de még a szexuális közösülés (élvezetéhez) (aṅganā-saṅgavat) sem --szó szerint a kapcsolathoz egy kerekded végtagokkal bíró nővel-- (na…eva). (És) a ’Prakāśodayaḥ’ avagy a ’Fény Feltárulása’ (prakāśa-udayaḥ) egyáltalán nem (na…eva) hasonlít egy lámpa, a Nap, (vagy) a Hold (keltette) sokrétű sugarakhoz (dīpa-arka-indu-kṛta-prabhā-prakaravat). A Boldogság --vagyis a Gyönyör-- (itt) (harṣaḥ) a ’kreált dualitásból avagy különbözőségből való Felszabadulás Öröme (saṃbhṛta-bheda-mukti-sukha-bhūḥ) (ami) olyan, mint ’amikor leesik az (ember válláról) a teher’ (bhāra-avatāra-upamaḥ). (Következésképpen) a ’Fény Feltárulása’ (prakāśa-udayaḥ) (nem más, mint) ’a Tökéletes Nem-dualitás Állapot (sarva-advaita-padasya) elfeledett Kincsének (vismṛta-nidheḥ) visszaállítása (prāptiḥ)’. || 4 ||

𑆄𑆤𑆤𑇀𑆢 𑆅𑆲 𑆤 𑆱 𑆪𑆾 𑆢𑆫𑇀𑆯𑆴𑆠 𑆄𑆥𑇀𑆠𑇀𑆪𑆤𑇀𑆠 𑆇𑆠𑇀𑆠𑆳𑆥𑆪𑆠𑆴 𑆮𑆳 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆤𑇀𑆩𑆢𑇀𑆪𑆩𑆢𑆼
𑆠𑆢𑇀𑆓𑆠𑆳𑆓𑆠𑆠𑇀𑆮𑆠𑆂 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆾𑆢𑆪𑆯𑇀𑆖 𑆤𑆽𑆮 𑆢𑆸𑆯𑇀𑆪𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆳𑆨𑆳𑆱𑆂 𑇅 𑆑𑆴𑆩𑆫𑇀𑆡𑆁 𑆪𑆠
𑆄𑆤𑆤𑇀𑆢𑆾 𑆲𑆫𑇀𑆰𑆾 𑆢𑆶𑆂𑆒𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳𑆲𑇀𑆬𑆳𑆢𑆂 𑆱𑆶𑆒𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆑𑆂 𑇅 𑆠𑆡𑆳𑆥𑆴 𑆢𑆶𑆂𑆒𑆩𑆴𑆲
𑆱𑇀𑆮𑆑𑆬𑇀𑆥𑆴𑆠𑆨𑆼𑆢𑆂 𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆫𑆷𑆥𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆯𑆴𑆮𑆪𑆾𑆯𑇀𑆖 𑆠𑆢𑆨𑆳𑆮 𑆍𑆮 𑆱𑆶𑆒𑆩𑇀 𑇅 𑆍𑆠𑆠𑇀𑆱𑆶𑆒𑆁
𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆖 𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆠𑆳 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆾𑆢𑆪𑆂 𑇅 𑆮𑆴𑆱𑇀𑆩𑆸𑆠𑆯𑆧𑇀𑆢𑆳𑆫𑇀𑆡𑆱𑇀𑆠𑇀𑆮𑆢𑇀𑆮𑆽𑆠𑆥𑆢𑆩𑆨𑆴𑆘𑇀𑆚𑆼𑆪𑆁
𑆪𑆠𑆱𑇀𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆱𑇀𑆩𑆸𑆠𑆁 𑆤 𑆮𑆴𑆤𑆳𑆯𑆴𑆠𑆩𑇀 𑇅 𑆃𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆫𑆽𑆠𑆠𑇀𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑆤𑇀𑆠𑇀𑆫𑇀𑆪𑆁 𑆪𑆢𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢 𑆅𑆠𑇀𑆪𑆶𑆖𑇀𑆪𑆠𑆼’
𑆨𑆴𑆤𑆮𑆓𑆶𑆥𑇀𑆠𑆼𑆤𑆼𑆲𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆳𑆠𑆵𑆠𑆁 𑆥𑆢𑆁 𑆠𑆶 𑆤𑆴𑆫𑆳𑆖𑆳𑆫𑆱𑇀𑆪𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢 𑆅𑆠𑆴 𑆤𑆴𑆫𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆂 𑇅 𑆠𑆱𑇀𑆩𑆽
𑆠𑆡𑆳𑆤𑆤𑇀𑆢𑆾 𑆤 𑆥𑇀𑆫𑆮𑆼𑆯𑆳𑆲𑇀𑆬𑆳𑆢𑆱𑇀𑆠𑆶 𑆠𑆤𑇀𑆤𑆴𑆰𑇀𑆥𑇀𑆫𑆪𑆾𑆘𑆤𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆩𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆂 𑇆𑇔𑇆

आनन्द इह न स यो दर्शित आप्त्यन्त उत्तापयति वा स्फुरन्मद्यमदे
तद्गतागतत्वतः । प्रकाशोदयश्च नैव दृश्यप्रकाशाभासः । किमर्थं यत
आनन्दो हर्षो दुःखमुक्त्याह्लादः सुखपूर्वकः । तथापि दुःखमिह
स्वकल्पितभेदः क्षोभरूपः स्वात्मशिवयोश्च तदभाव एव सुखम् । एतत्सुखं
नित्यं च तस्य नित्यता प्रकाशोदयः । विस्मृतशब्दार्थस्त्वद्वैतपदमभिज्ञेयं
यतस्तद्विस्मृतं न विनाशितम् । अन्यत्रैतत्स्वातन्त्र्यं यदानन्द इत्युच्यते’
भिनवगुप्तेनेहानन्दातीतं पदं तु निराचारस्यानन्द इति निरानन्दः । तस्मै
तथानन्दो न प्रवेशाह्लादस्तु तन्निष्प्रयोजनत्वं नित्या मुक्तिः ॥४॥

Ānanda iha na sa yo darśita āptyanta uttāpayati vā sphuranmadyamade tadgatāgatatvataḥ | Prakāśodayaśca naiva dṛśyaprakāśābhāsaḥ | Kimarthaṃ yata ānando harṣo duḥkhamuktyāhlādaḥ sukhapūrvakaḥ | Tathāpi duḥkhamiha svakalpitabhedaḥ kṣobharūpaḥ svātmaśivayośca tadabhāva eva sukham | Etatsukhaṃ nityaṃ ca tasya nityatā prakāśodayaḥ | Vismṛtaśabdārthastvadvaitapadamabhijñeyaṃ yatastadvismṛtaṃ na vināśitam | Anyatraitatsvātantryaṃ yadānanda ityucyate’ bhinavaguptenehānandātītaṃ padaṃ tu nirācārasyānanda iti nirānandaḥ | Tasmai tathānando na praveśāhlādastu tanniṣprayojanatvaṃ nityā muktiḥ || 4 ||

Az ‘Ānanda’ avagy ‘Gyönyör’ (ānandaḥ) itt (iha) nem (na) az (saḥ), ami hőt (yaḥ) gerjeszt --vagyis vággyal teli örömöt-- (uttāpayati) (és) egy szexuális aktus végén (āpti-ante) nyilvánul meg --vagyis nem egy orgazmus-- (darśitaḥ), vagy (vā) (ami) akkor vibrál (sphuran), mikor valaki megrészegül a bortól (madya-made), (mivel ez a tapasztalás) jön és megy (tat-gata-āgata-tvataḥ).

Valamint (ca) a ‘Prakāśodaya’ avagy a ‘Fény Feltárulása’ (prakāśa-udayaḥ) egyáltalán (eva) nem (na) (valami) látható fény megjelenése (dṛśya-prakāśa-ābhāsaḥ). Miért (kim-artham)? Mivel az (yataḥ) ‘Ānanda’ avagy ‘Gyönyör’ (ānandaḥ) (valójában) ‘Harṣa’, azaz ‘Boldogság’ (harṣaḥ), a ‘szenvedésből’ való felszabadultság Öröme (duḥkha-mukti-āhlādaḥ), (mely Öröm) korábban (úgy került említésre), mint ‘sukha’ avagy ‘könnyedség’ (sukha-pūrvakaḥ).

Mindazonáltal (tathā…api) a ‘duḥkha’ avagy ‘szenvedés’ (duḥkham) itt (iha) az ön-kreálta dualitást vagy különbözőséget (jelenti) (sva-kalpita-bhedaḥ) az egyén saját Énje és Śiva között (svātmā-śivayoḥ), melyet a zavarodottság jellemez (kṣobha-rūpaḥ), és (ca) egyedül (eva) ennek nem-léte (tat-abhāvaḥ) a ‘sukha’, vagyis a ‘Boldogság’ (sukham). Ez (etat) a Boldogság vagy Könnyedség (sukham) Örök (nityam), és (ca) Ennek (tasya) Zavartalan vagy Állandó Természete (nityatā) (Maga) a ‘Fény Feltárulása’ (prakāśa-udayaḥ).

A ‘vismṛta’ avagy ‘elfeledett’ szó jelentése (vismṛta-śabda-arthaḥ…tu) arra a (tényre) utal, hogy a Nem-dualitást (advaita-padam) úgy kell felismerni (abhijñeyam), mint (yataḥ) Ami (tat) (csupán) elfeledett (vismṛtam), (de) nem (na) elpusztított (vināśitam).

Más (Śaiva szövegekben) (anyatra) ez (etat) a Szabadság (svātantryam) amit (yat) Abhinavagupta (abhinavaguptena) itt (iha) ‘Ānanda’-nak avagy ‘Gyönyörnek’ (ānandaḥ) nevez (iti ucyate) (úgy kerül említésre, mint) a ‘gyönyörön túli Állapot’ (ānanda-atītam…padam), vagy (tu) a ‘gyönyör hiánya’ (nirānandaḥ), (ami) a ‘szabályok (mint pl. meditáció, imádat, szolgálat, stb.) alól való felszabadulás (nirācārasya) Gyönyörére (ānandaḥ)’ utal (iti). Következésképpen (tathā) számára (tasmai) az ‘Ānanda’ avagy ‘Gyönyör’ (ānandaḥ) nem (na) a Bepillantás Gyönyöre --vagyis az egyén Énjébe történő elmerülés-- (praveśa-āhlādaḥ), hanem (tu) ezen (bepillantás) a szükségtelensége (tat-niṣprayojanatvam), (mivel a Valódi Gyönyör) Állandó (nityā) Szabadság (muktiḥ). || 4 ||

𑆫𑆳𑆓𑆢𑇀𑆮𑆼𑆰𑆱𑆶𑆒𑆳𑆱𑆶𑆒𑆾𑆢𑆪𑆬𑆪𑆳𑆲𑆕𑇀𑆑𑆳𑆫𑆢𑆽𑆤𑇀𑆪𑆳𑆢𑆪𑆾
𑆪𑆼 𑆨𑆳𑆮𑆳𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆮𑆴𑆨𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆮𑆥𑆶𑆰𑆾 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆳 𑆤 𑆠𑆼  𑇅
𑆮𑇀𑆪𑆑𑇀𑆠𑆴𑆁 𑆥𑆯𑇀𑆪𑆱𑆴 𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆲𑆱𑆳 𑆠𑆠𑇀𑆠𑆠𑇀𑆠𑆢𑆼𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑆠𑆳
𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑇀𑆫𑆷𑆥𑆩𑆮𑆼𑆑𑇀𑆰𑇀𑆪 𑆑𑆴𑆁 𑆤 𑆫𑆩𑆱𑆼 𑆠𑆢𑇀𑆨𑆳𑆮𑆤𑆳 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆨𑆫𑆂 𑇆𑇕𑇆

रागद्वेषसुखासुखोदयलयाहङ्कारदैन्यादयो
ये भावाः प्रविभान्ति विश्ववपुषो भिन्नस्वभावा न ते  ।
व्यक्तिं पश्यसि यस्य यस्य सहसा तत्तत्तदेकात्मता
संविद्रूपमवेक्ष्य किं न रमसे तद्भावना निर्भरः ॥५॥

Rāgadveṣasukhāsukhodayalayāhaṅkāradainyādayo
ye bhāvāḥ pravibhānti viśvavapuṣo bhinnasvabhāvā na te  |
Vyaktiṃ paśyasi yasya yasya sahasā tattattadekātmatā
saṃvidrūpamavekṣya kiṃ na ramase tadbhāvanā nirbharaḥ || 5 ||

Az olyan (te) dolgok (bhāvāḥ), mint szeretet és gyűlölet, öröm és fájdalom, felemelkedés és leereszkedés, magabiztosság és depresszió, stb. (rāga-dveṣa-sukha-asukha-udaya-laya-ahaṅkāra-dainya-ādayaḥ), melyek (ye) a világ formáját öltve (viśva-vapuṣaḥ) nyilvánulnak meg (pravibhānti), esszenciálisan nem különböznek (egymástól) (bhinna-svabhāvāḥ…na). A Tudatosság Természetének (saṃvit-rūpam) kutatását követően (avekṣya), (ha) bármikor (yasya…yasya) megpillantasz (paśyasi) valami láthatót (vyaktim), az (tat) azonnal (sahasā) eggyé válik Vele --vagyis a Tudatosság Természetével-- (tat-tat-eka-ātmatā). (Hát) miért nem (kim…na) Örvendesz (ramase) (, mikor egyszerűen) Telve vagy Ennek (a Tudatosság Természetének) Éberségével (tat-bhāvanā-nirbharaḥ)? || 5 ||

𑆫𑆳𑆓𑆢𑇀𑆮𑆼𑆰𑆳𑆢𑆴𑆪𑆶𑆓𑇀𑆩𑆳𑆤𑆴 𑆑𑆬𑇀𑆥𑆴𑆠𑆳𑆤𑆴 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆵𑆟𑆴 𑆩𑆤𑆱𑆳 𑆥𑆫𑆱𑇀𑆥𑆫𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳𑆤𑇀𑆪𑆥𑆴 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆾’
𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳𑆤𑆴 𑇅 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆳 𑆪𑆠𑆂 𑆥𑆫𑆓𑇀𑆫𑆳𑆲𑆑𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆵 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆤𑇀𑆩𑆪𑆾 𑆪𑆶𑆓𑇀𑆩𑆓𑆂 𑆱𑆢𑆳 𑇅 𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆁
𑆠𑆩𑆮𑆼𑆑𑇀𑆰𑇀𑆪 𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆼𑆤𑆽𑆮 𑆪𑆶𑆓𑇀𑆩𑆁 𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆱𑇀𑆠𑆳𑆫 𑆍𑆮 𑆮𑆴𑆨𑆳𑆠𑆴 𑆠𑆡𑆳 𑆱𑆳𑆩𑆫𑆱𑇀𑆪𑆠𑆠𑇀𑆥𑆫𑆾
𑆪𑆾𑆓𑇀𑆪𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆧𑆾𑆣𑆼 𑆫𑆩𑆼𑆠𑇀 𑇅 𑆤𑆳𑆤𑇀𑆪 𑆇𑆥𑆳𑆪 𑆇𑆥𑆑𑆳𑆫𑆑𑆂 𑇆𑇕𑇆

रागद्वेषादियुग्मानि कल्पितानि विश्वरूपीणि मनसा परस्परभिन्नान्यपि स्वात्मनो’
भिन्नानि । स्वात्मा यतः परग्राहकस्वरूपी संविन्मयो युग्मगः सदा । व्यापकं
तमवेक्ष्य विमर्शेनैव युग्मं तद्विस्तार एव विभाति तथा सामरस्यतत्परो
योग्यभिन्नबोधे रमेत् । नान्य उपाय उपकारकः ॥५॥

Rāgadveṣādiyugmāni kalpitāni viśvarūpīṇi manasā parasparabhinnānyapi svātmano’ bhinnāni | Svātmā yataḥ paragrāhakasvarūpī saṃvinmayo yugmagaḥ sadā | Vyāpakaṃ tamavekṣya vimarśenaiva yugmaṃ tadvistāra eva vibhāti tathā sāmarasyatatparo yogyabhinnabodhe ramet | Nānya upāya upakārakaḥ || 5 ||

Az ellentétpárok, mint szeretet, gyűlölet, stb. (rāga-dveṣa-ādi-yugmāni) kitalációk (kalpitāni), és bár (api) az egyén elméjében (manasā) egymástól különbözőként jelennek meg (paraspara-bhinnāni) (, amint) a világ formáját öltik (viśva-rūpīṇi), (valójában) nem különböznek (abhinnāni) az egyén saját Énjétől (svātmanaḥ), mivel (yataḥ) az egyén Énje (svātmā) Tudatosságból áll (saṃvid-mayaḥ), ami esszenciálisan úgy jelenik meg, mint a (minden ellentétpár) Legfőbb Szubjektuma, azaz Tapasztalója (para-grāhaka-svarūpī), (következésképpen) szakadatlan (sadā) áthatja (az ilyen) párokat (yugmagaḥ).

Egyedül (eva) az Éberség által (vimarśena) Tanulmányozván --vagyis felismervén-- (avekṣya) Ezt (tam) a Mindent-átható (Ént) (vyāpakam), az ellentétpárok (yugmam) úgy ragyognak (vibhāti), mint csupán (eva) Ennek a kiterjedése (tat-vistāraḥ); így (tathā) a yogī-nak (yogī) (, aki) kizárólag az Egység (Felismerésére) vágyik (sāmarasya-tatparaḥ), (ezen) nem-megkülönböztető Éberségben (abhinna-bodhe) kell megalapozódnia (ramet). Semmilyen (na) más (anyaḥ) módszer (upāyaḥ) nem működik (upakārakaḥ). || 5 ||

𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆳𑆨𑆳𑆮𑆨𑆮𑆑𑇀𑆫𑆴𑆪𑆳 𑆲𑆴 𑆱𑆲𑆱𑆳 𑆨𑆳𑆮𑆳𑆂 𑆱𑆢𑆳𑆱𑇀𑆩𑆴𑆤𑇀 𑆨𑆮𑆼
𑆩𑆣𑇀𑆪𑆳𑆑𑆳𑆫𑆮𑆴𑆑𑆳𑆫𑆱𑆕𑇀𑆑𑆫𑆮𑆠𑆳𑆁 𑆠𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆑𑆶𑆠𑆂 𑆱𑆠𑇀𑆪𑆠𑆳  𑇅
𑆤𑆴𑆂𑆱𑆠𑇀𑆪𑆼 𑆖𑆥𑆬𑆼 𑆥𑇀𑆫𑆥𑆚𑇀𑆖𑆤𑆴𑆖𑆪𑆼 𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆨𑇀𑆫𑆩𑆼 𑆥𑆼𑆯𑆬𑆼
𑆯𑆕𑇀𑆑𑆳𑆠𑆕𑇀𑆑𑆑𑆬𑆕𑇀𑆑𑆪𑆶𑆑𑇀𑆠𑆴𑆑𑆬𑆤𑆳𑆠𑆵𑆠𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆾 𑆨𑆮 𑇆𑇖𑇆

पूर्वाभावभवक्रिया हि सहसा भावाः सदास्मिन् भवे
मध्याकारविकारसङ्करवतां तेषां कुतः सत्यता  ।
निःसत्ये चपले प्रपञ्चनिचये स्वप्नभ्रमे पेशले
शङ्कातङ्ककलङ्कयुक्तिकलनातीतः प्रबुद्धो भव ॥६॥

Pūrvābhāvabhavakriyā hi sahasā bhāvāḥ sadāsmin bhave
madhyākāravikārasaṅkaravatāṃ teṣāṃ kutaḥ satyatā  |
Niḥsatye capale prapañcanicaye svapnabhrame peśale
śaṅkātaṅkakalaṅkayuktikalanātītaḥ prabuddho bhava || 6 ||

A világ aktivitása soha nem létezett ezelőtt (pūrva-abhāva-bhava-kriyā…hi). A világ dolgai (bhāvāḥ) mindig (sadā) eme (asmin) létezésben nyilvánulnak meg (, és nem egy másikban) (bhave), mindenféle fokozatos (teremtő folyamat) nélkül (sahasā). A (világ dolgainak) hamis (niḥsatye) (és) pillanatnyi (capale) gyűjteménye (prapañca-nicaye) mesterséges (peśale) (, mint) egy álom illúziója (svapna-bhrame), hol (kutaḥ) van (hát) a Valósága (satyatā) azon (dolgoknak) (teṣām), (melyek) olyanok, mint köztes cselekedetek váltakozásának kavalkádja --vagyis hol a gondolkodásból származó ideák Valósága? A kérdésben rejlő válasz: egyedül a Jelenben-- (madhya-akāra-vikāra-saṅkaravatām). Ébredj (hát) fel (prabuddhaḥ…bhava) (, és alapozódj meg) abban, ami túl van azon, ami ösztökéli a hibával --azaz spirituális illúzióval-- való kapcsolatod, melynek oka a kétségek fájdalma (śaṅka-ātaṅka-kalaṅka-yukti-kalanā-atītaḥ). || 6 ||

𑆤𑆵𑆬𑆔𑆛𑆳𑆢𑆴𑆨𑆳𑆮𑆳 𑆮𑆼𑆢𑇀𑆪𑆳𑆂 𑆥𑇀𑆫𑆠𑇀𑆪𑆑𑇀𑆰 𑆍𑆮 𑆱𑆳𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆤𑆳𑆤𑇀𑆪𑆠𑇀𑆫 𑇅 𑆠𑆼𑆰𑆳𑆁 𑆥𑆷𑆫𑇀𑆮𑆠𑇀𑆮𑇀 𑆃𑆁 𑆑𑆬𑇀𑆥𑆴𑆠𑆁
𑆱𑇀𑆮𑆥𑇀𑆤𑆮𑆤𑇀𑆩𑆴𑆠𑆖𑆼𑆠𑆱𑆴 𑇅 𑆥𑇀𑆫𑆧𑆶𑆢𑇀𑆣𑆾’ 𑆱𑆴 𑆪𑆾𑆓𑆴 𑆪𑆢𑆽𑆠𑆠𑇀𑆱𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆧𑆾𑆣𑆱𑆴 𑆤𑆳𑆤𑇀𑆪𑆡𑆳 𑇅
𑆍𑆠𑆠𑇀𑆱𑆠𑇀𑆪𑆳𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆼 𑆪𑆾𑆓𑆴𑆤𑆾 𑆤𑆳𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆤 𑆖 𑆯𑆳𑆱𑇀𑆠𑇀𑆫𑆳𑆟𑆳𑆁 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆱𑇀𑆦𑆶𑆫𑆼𑆠𑇀𑆠𑆱𑇀𑆩𑆽 𑇅
𑆠𑆱𑇀𑆪 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆠𑆡𑆳 𑆨𑇀𑆫𑆩𑆮𑆢𑆼𑆮 𑆪𑆖𑇀𑆖𑆬𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆮𑆳𑆱𑆤𑆳𑆤𑆶𑆱𑆳𑆫𑆠𑆂 𑇆𑇖𑇆

नीलघटादिभावा वेद्याः प्रत्यक्ष एव सान्ति नान्यत्र । तेषां पूर्वत्व् अं कल्पितं
स्वप्नवन्मितचेतसि । प्रबुद्धो’ सि योगि यदैतत्सत्यं त्वं बोधसि नान्यथा ।
एतत्सत्यापरिज्ञाने योगिनो नाहन्ताज्ञानं न च शास्त्राणां ज्ञानं स्फुरेत्तस्मै ।
तस्य ज्ञानं तथा भ्रमवदेव यच्चलं स्ववासनानुसारतः ॥६॥

Nīlaghaṭādibhāvā vedyāḥ pratyakṣa eva sānti nānyatra | Teṣāṃ pūrvatv aṃ kalpitaṃ svapnavanmitacetasi | Prabuddho’ si yogi yadaitatsatyaṃ tvaṃ bodhasi nānyathā | Etatsatyāparijñāne yogino nāhantājñānaṃ na ca śāstrāṇāṃ jñānaṃ sphurettasmai | Tasya jñānaṃ tathā bhramavadeva yaccalaṃ svavāsanānusārataḥ || 6 ||

A tapasztalható (vedyāḥ) objektumok, mint ‘kék’, ‘teáskanna’, stb. (nīla-ghaṭa-ādi-bhāvāḥ) kizárólag (eva) a közvetlen tapasztalásban (pratyakṣe) léteznek (sānti) (és) sehol máshol (na…anyatra). Ezek (teṣām) ‘korábbi tapasztalata’ (pūrvatvam) kitalált (kalpitam), mint egy álom (svapna-vat) a korlátolt intellektusban (mita-cetasi).

Ó yogī (yogi)! Egyedül akkor (yadā) ébredsz fel (tvam…asi...prabuddhaḥ), amikor megérted (bodhasi) ezt az Igazságot (etat-satyam), sehogy máshogy (na…anyathā). Amikor ezen Igazság tökéletes megértése hiányzik (etat-satya-aparijñāne), a yogī (yoginaḥ) nem (na) ismeri a Szubjektumot (ahantā-jñānam), és (ca) a Szövegek (śāstrāṇām) bölcsessége (jñānam) sem (na) ragyog (sphuret) számára (tasmai). A tudása (tasya...jñānam) így (tathā) csupán olyan mint a zavarodottság (bhrama-vat…eva), ami (yat) a (feltáruló) benyomásai szerint (sva-vāsanā-anusārataḥ) változik (calam). || 6 ||

𑆨𑆳𑆮𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆤 𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆨𑆮𑆾 𑇁𑆱𑇀𑆠𑆴 𑆱𑆲𑆘𑆱𑇀𑆠𑇀𑆮𑆢𑇀𑆨𑆳𑆮𑆴𑆠𑆳 𑆨𑆳𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆩𑆵
𑆤𑆴𑆂𑆱𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆃𑆥𑆴 𑆱𑆠𑇀𑆪𑆠𑆳𑆩𑆤𑆶𑆨𑆮𑆨𑇀𑆫𑆳𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆨𑆘𑆤𑇀𑆠𑆴 𑆑𑇀𑆰𑆟𑆩𑇀  𑇅
𑆠𑇀𑆮𑆠𑇀𑆱𑆕𑇀𑆑𑆬𑇀𑆥𑆘 𑆍𑆰 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆲𑆴𑆩𑆳 𑆤𑆳𑆱𑇀𑆠𑇀𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆘𑆤𑇀𑆩𑆳𑆤𑇀𑆪𑆠𑆂
𑆠𑆱𑇀𑆩𑆳𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆮𑆴𑆨𑆮𑆼𑆤 𑆨𑆳𑆱𑆴 𑆨𑆶𑆮𑆤𑆼𑆰𑇀𑆮𑆼𑆑𑆳𑆥𑇀𑆪𑆤𑆼𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆂 𑇆𑇗𑇆

भावानां न समुद्भवो ऽस्ति सहजस्त्वद्भाविता भान्त्यमी
निःसत्या अपि सत्यतामनुभवभ्रान्त्या भजन्ति क्षणम्  ।
त्वत्सङ्कल्पज एष विश्वमहिमा नास्त्यस्य जन्मान्यतः
तस्मात्त्वं विभवेन भासि भुवनेष्वेकाप्यनेकात्मकः ॥७॥

Bhāvānāṃ na samudbhavo 'sti sahajastvadbhāvitā bhāntyamī
niḥsatyā api satyatāmanubhavabhrāntyā bhajanti kṣaṇam  |
Tvatsaṅkalpaja eṣa viśvamahimā nāstyasya janmānyataḥ
tasmāttvaṃ vibhavena bhāsi bhuvaneṣvekāpyanekātmakaḥ || 7 ||

A dolgoknak (bhāvānām) nincs (na…asti) eredendő vagy eredeti (sahajaḥ) léte --vagyis létrejötte-- (samudbhavaḥ). (Kizárólag) azért jelennek meg (amī…bhānti), mert te létrehozod őket (az elmédben) (tvat-bhāvitāḥ). Habár (api) nem valódiak --vagyis nincs önálló elkülönült létük-- (niḥsatyāḥ), (látszólag mégis elkülönült) létezést (satyatām) --szó szerint Valóságot-- kapnak (bhajanti) a tapasztalás illuzórikus (anubhava-bhrāntyā) pillanatában --vagyis az illuzórikus tapasztalás az, amikor valaki azt gondolja, hogy az objektumok tőle különböznek-- (kṣaṇam). A ’világ ezen nagysága’ (eṣaḥ…viśva-mahimā) a képzelgésedből született (tvat-saṅkalpajaḥ), (és) nincs (asya…na…asti) más forrása (janma-anyataḥ). Következésképpen (tasmāt), (mivel) te (tvam) (úgy jelensz meg, mint) ’megannyi létező és tárgy’, mialatt (valójában te) Egy vagy (eka-api-aneka-ātmakaḥ), (kizárólag te) ragyogsz (bhāsi) az Erőd által (vibhavena) (minden) világban –vagyis az ébrenlétben, álomban és mélyalvásban-- (bhuvaneṣu).  || 7 ||

𑆥𑆶𑆤𑆾 𑆨𑆳𑆮𑆳𑆤𑆳𑆁 𑆤 𑆱𑆩𑆶𑆢𑇀𑆨𑆮𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆨𑆳𑆮𑆠𑆱𑇀𑆠𑆢𑆶𑆥𑆬𑆧𑇀𑆣𑆸𑆠 𑆉𑆠𑆼 𑆪𑆠𑆱𑇀𑆠𑆼 𑆠𑆼𑆤𑆽𑆮
𑆨𑆳𑆮𑆴𑆠𑆳𑆂 𑇅 𑆠𑆼 𑆑𑆬𑇀𑆥𑆴𑆠𑆳 𑆅𑆠𑆴 𑆤𑆴𑆂𑆱𑆠𑇀𑆪𑆳𑆯𑆧𑇀𑆢𑆳𑆫𑇀𑆡𑆯𑇀𑆖 𑆠𑆼 𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳 𑆮𑆴𑆨𑆳𑆤𑇀𑆠𑇀𑆪𑆼𑆮𑆩𑇀 𑇅 𑆠𑆡𑆳
𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆩𑆲𑆴𑆩𑆳 𑆑𑆬𑇀𑆥𑆴𑆠𑆂 𑆱 𑆖 𑆧𑆴𑆩𑇀𑆧𑆩𑆼𑆮𑆳𑆠𑇀𑆩𑆩𑆲𑆴𑆩𑇀𑆤𑆂 𑇅𑆄𑆠𑇀𑆩𑆤𑆂 𑆱𑆲𑆘𑆁 𑆥𑆢𑆁 𑆨𑆳𑆠𑆴
𑆩𑆴𑆡𑇀𑆪𑆽𑆮𑆁 𑆬𑆵𑆬𑆪𑆳𑆤𑆼𑆑𑆳𑆠𑇀𑆩𑆫𑆷𑆥𑆼𑆟𑆳𑆥𑆴 𑆘𑆳𑆓𑇀𑆫𑆢𑆳𑆢𑆴𑆮𑆠𑇀𑆠𑆶 𑆠𑆠𑇀𑆠𑇀𑆮𑆼𑆤 𑆱 𑆮𑆴𑆨𑆶𑆫𑆼𑆮𑆾𑆥𑆬𑆨𑇀𑆢𑆳
𑆪𑆱𑇀𑆪 𑆯𑆑𑇀𑆠𑆴𑆥𑇀𑆫𑆥𑆚𑇀𑆖𑆂 𑆱𑇀𑆡𑆷𑆬𑆳𑆢𑆴𑆮𑆴𑆰𑆪𑆾𑆥𑆩𑆂 𑇆𑇗𑇆

पुनो भावानां न समुद्भवः स्वभावतस्तदुपलब्धृत ऋते यतस्ते तेनैव
भाविताः । ते कल्पिता इति निःसत्याशब्दार्थश्च ते भिन्ना विभान्त्येवम् । तथा
विश्वमहिमा कल्पितः स च बिम्बमेवात्ममहिम्नः ।आत्मनः सहजं पदं भाति
मिथ्यैवं लीलयानेकात्मरूपेणापि जाग्रदादिवत्तु तत्त्वेन स विभुरेवोपलभ्दा
यस्य शक्तिप्रपञ्चः स्थूलादिविषयोपमः ॥७॥

Puno bhāvānāṃ na samudbhavaḥ svabhāvatastadupalabdhṛta ṛte yataste tenaiva bhāvitāḥ | Te kalpitā iti niḥsatyāśabdārthaśca te bhinnā vibhāntyevam | Tathā viśvamahimā kalpitaḥ sa ca bimbamevātmamahimnaḥ |Ātmanaḥ sahajaṃ padaṃ bhāti mithyaivaṃ līlayānekātmarūpeṇāpi jāgradādivattu tattvena sa vibhurevopalabhdā yasya śaktiprapañcaḥ sthūlādiviṣayopamaḥ || 7 ||

Ismét (punaḥ): a tárgyaknak (bhāvānām) nincs (na) esszenciális (svabhāvataḥ) megnyilvánulása (samudbhavaḥ) a tapasztalójuk (tat-upalabdhṛtaḥ) nélkül --vagyis nem léteznek önmagukban-- (ṛte), mivel (yataḥ) kizárólag a (yogī) kreálja azokat az elmében (te…tena…eva…bhāvitāḥ). Létrehozottak (te…kalpitāḥ), és (iti) (ezért) ez a jelentése a kifejezésnek: ‘niḥsatya’ avagy ‘valótlan’ (niḥsatya­­-śabdā-arthaḥ), tehát (ca) ilyen módon (evam) azok (te) (a tapasztalótól) különbözőként (bhinnāḥ) jelennek meg (vibhānti).

Következésképpen (tathā) (az, hogy milyen) hatalmas a világ (viśva-mahimā) (csupán) kitaláció (kalpitaḥ), és (ca) ez (saḥ) egyedül (eva) az Én Hatalmasságának (ātmā-mahimnaḥ) tükröződése --vagyis tükrözött megnyilvánulása-- (bimbam). Az Én (ātmanaḥ) Természetes (sahajam) Állapota (padam) a zavarodottság miatt (hamisan) (mithyā) úgy (evam) ragyog (bhāti), mint egy játék (līlayā), és bár (api) megannyi én --vagyis létező-- formájában nyilvánul meg (aneka-ātmā-rūpeṇa) az ébrenléti, és a többi állapotban (jāgrat-ādi-vat), de (tu) valójában (tattvena) kizárólag (eva) az (saḥ) Úr (vibhuḥ), (vagyis) a Tapasztaló (upalabhdā) (Az), kinek (yasya) Śakti-ja avagy Ereje (, Ki Maga az Éberség) kiterjed (śakti-prapañcaḥ), mint az érzékszervek durva, stb. tárgyai (sthūla-adi-viṣaya-upamaḥ). || 7 ||

𑆪𑆠𑇀𑆱𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆪𑆢𑆱𑆠𑇀𑆪𑆩𑆬𑇀𑆥𑆧𑆲𑆶𑆬𑆁 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆤 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆖 𑆪𑆠𑇀
𑆪𑆤𑇀𑆩𑆳𑆪𑆳𑆩𑆬𑆴𑆤𑆁 𑆪𑆢𑆳𑆠𑇀𑆩𑆮𑆴𑆩𑆬𑆁 𑆖𑆴𑆢𑇀𑆢𑆫𑇀𑆥𑆟𑆼 𑆫𑆳𑆘𑆠𑆼  𑇅
𑆠𑆠𑇀𑆱𑆫𑇀𑆮𑆁 𑆱𑇀𑆮𑆮𑆴𑆩𑆫𑇀𑆯𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆶𑆢𑆪𑆳𑆢𑇀𑆫𑆷𑆥𑆥𑇀𑆫𑆑𑆳𑆯𑆳𑆠𑇀𑆩𑆑𑆁
𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑇀𑆮𑆳 𑆱𑇀𑆮𑆳𑆤𑆶𑆨𑆮𑆳𑆣𑆴𑆫𑆷𑆞𑆩𑆲𑆴𑆩𑆳 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆼𑆯𑇀𑆮𑆫𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆨𑆘 𑇆𑇘𑇆

यत्सत्यं यदसत्यमल्पबहुलं नित्यं न नित्यं च यत्
यन्मायामलिनं यदात्मविमलं चिद्दर्पणे राजते  ।
तत्सर्वं स्वविमर्शसंविदुदयाद्रूपप्रकाशात्मकं
ज्ञात्वा स्वानुभवाधिरूढमहिमा विश्वेश्वरत्वं भज ॥८॥

Yatsatyaṃ yadasatyamalpabahulaṃ nityaṃ na nityaṃ ca yat
yanmāyāmalinaṃ yadātmavimalaṃ ciddarpaṇe rājate  |
Tatsarvaṃ svavimarśasaṃvidudayādrūpaprakāśātmakaṃ
jñātvā svānubhavādhirūḍhamahimā viśveśvaratvaṃ bhaja || 8 ||

Valós (yat…satyam) (vagy) valótlan (yat…yat…yat…asatyam), apró vagy nagy (alpa-bahulam), örök (nityam) vagy (ca) átmeneti (na…nityam), illuzórikus (māyā-malinam) (vagy) tiszta, mint az egyén Énje (ātmā-vimalam)... (mindezen ellentétpár) a Tudatosság Tükrében (cit-darpaṇe) ragyog (rājate). Megértvén (jñātvā), hogy (tat) a világ (sarvam) (azon) formákból áll (rūpa-prakāśa-ātmakam), melyek (yat) a saját Tudatosságodból tárulnak fel (sva-vimarśa-saṃvit-udayāt), élvezd (bhaja) (hát most) az Univerzum Urának Állapotát (, ami a) Fensége ’a saját tapasztalásod megszilárdulásának az Univerzális Tudatosságot illetően’ (sva-anubhava-adhirūḍha-mahimā-viśva-īśvara-tvam). || 8 ||

𑆱𑆢𑆱𑆢𑇀𑆪𑆳𑆠𑆤𑆳 𑆠𑇀𑆮𑆱𑆢𑆮𑆣𑆳𑆤 𑆍𑆮 𑆨𑆳𑆠𑆴 𑆪𑆠𑆾’ 𑆱𑆤𑇀𑆩𑆠𑆴𑆂
𑆱𑆠𑇀𑆠𑆳𑆫𑆷𑆥𑆯𑆴𑆮𑆮𑆫𑇀𑆘𑆤𑆳𑆪𑆠𑇀𑆠𑆳 𑇅 𑆃𑆱𑆢𑆤𑆶𑆱𑆁𑆣𑆳𑆤𑆁 𑆱𑆢𑆱𑆢𑇀𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆠𑇀𑆮𑆁 𑆑𑇀𑆰𑆾𑆨𑆫𑆷𑆥𑆁
𑆤𑆪𑆠𑆴 𑆠𑆠𑇀𑆫 𑆖𑆾𑆨𑆪𑆂 𑆑𑆬𑇀𑆥𑆴𑆠𑆂 𑇅 𑆯𑆴𑆮𑆱𑇀𑆮𑆫𑆷𑆥𑆳 𑆱𑆠𑇀𑆠𑆳 𑆱𑆠𑇀𑆪𑆳 𑆠𑆡𑆳
𑆱𑆢𑆱𑆤𑇀𑆩𑆠𑆴𑆮𑆫𑇀𑆘𑆴𑆠𑆳 𑆱𑆁𑆮𑆴𑆢𑆼𑆮 𑆪𑆳𑆁 𑆘𑇀𑆚𑆳𑆠𑇀𑆮𑆽𑆮 𑆮𑆴𑆯𑇀𑆮𑆁 𑆯𑆴𑆮𑆩𑆪𑆁 𑆨𑆳𑆠𑆴 𑇅
𑆮𑇀𑆪𑆳𑆥𑆑𑆳𑆱𑆁𑆮𑆴𑆠𑇀𑆠𑆡𑆳 𑆱𑆳𑆩𑆫𑆱𑇀𑆪𑆧𑆾𑆣𑆫𑆷𑆥𑆳𑆲𑆤𑇀𑆠𑆳𑆥𑆫𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆩𑆪𑆵 𑆱𑆁𑆑𑆬𑇀𑆥𑆲𑆵𑆤𑆳 𑇅
𑆍𑆠𑆢𑇀𑆮𑆴𑆘𑇀𑆚𑆳𑆤𑆁 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆁 𑆱𑆶𑆒𑆩𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆱𑇀𑆪 𑆱𑆲𑆘𑆩𑆤𑆶𑆥𑆳𑆪𑆂 𑆱𑇀𑆮𑆪𑆁 𑆥𑇀𑆫𑆑𑆵𑆫𑇀𑆠𑆴𑆠𑆂 𑇅
𑆠𑆶𑆬𑇀𑆪𑆠𑆾 𑆑𑆾 𑆮𑆴𑆯𑆼𑆰𑆂 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆾𑆥𑆳𑆪𑆱𑇀𑆪𑆳𑆤𑆶𑆥𑆳𑆪𑆱𑇀𑆪𑆳𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆳𑆠𑇀𑆩𑆤𑆯𑇀𑆖𑆼𑆠𑆴 𑆖𑆼𑆠𑇀𑆥𑇀𑆫𑆯𑇀𑆤𑆂
𑆱𑇀𑆮𑆪𑆩𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆂 𑇅 𑆥𑆫𑆠𑆾 𑆮𑆳𑆤𑆶𑆥𑆳𑆪𑆼 𑆠𑆷𑆥𑆳𑆪𑆳 𑆃𑆨𑆴𑆤𑇀𑆤𑆳 𑆤𑆴𑆫𑇀𑆩𑆳𑆫𑇀𑆓𑆱𑆶𑆒𑆠𑆾 𑆤𑆴𑆠𑇀𑆪𑆧𑆾𑆣𑆠𑆂
𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆼’ 𑆥𑆴 𑆯𑆳𑆩𑇀𑆨𑆮𑆂 𑆥𑆫𑆾 𑆮𑆴𑆨𑆳𑆠𑆴 𑆯𑆳𑆑𑇀𑆠𑆯𑇀𑆖 𑆥𑆫𑆳𑆥𑆫𑆯𑇀𑆖𑆳𑆟𑆮𑆾𑆥𑆳𑆪𑆾’
𑆥𑆫𑆂 𑇅 𑇆𑇘𑇆

सदसद्यातना त्वसदवधान एव भाति यतो’ सन्मतिः
सत्तारूपशिववर्जनायत्ता । असदनुसंधानं सदसद्भिन्नत्वं क्षोभरूपं
नयति तत्र चोभयः कल्पितः । शिवस्वरूपा सत्ता सत्या तथा
सदसन्मतिवर्जिता संविदेव यां ज्ञात्वैव विश्वं शिवमयं भाति ।
व्यापकासंवित्तथा सामरस्यबोधरूपाहन्तापरिज्ञानमयी संकल्पहीना ।
एतद्विज्ञानं नित्यं सुखमनुत्तरस्य सहजमनुपायः स्वयं प्रकीर्तितः ।
तुल्यतो को विशेषः शाम्भवोपायस्यानुपायस्यानुत्तरात्मनश्चेति चेत्प्रश्नः
स्वयमुत्तरः । परतो वानुपाये तूपाया अभिन्ना निर्मार्गसुखतो नित्यबोधतः
शाम्भवे’ पि शाम्भवः परो विभाति शाक्तश्च परापरश्चाणवोपायो’
परः । ॥८॥

Sadasadyātanā tvasadavadhāna eva bhāti yato’ sanmatiḥ sattārūpaśivavarjanāyattā | Asadanusaṃdhānaṃ sadasadbhinnatvaṃ kṣobharūpaṃ nayati tatra cobhayaḥ kalpitaḥ | Śivasvarūpā sattā satyā tathā sadasanmativarjitā saṃvideva yāṃ jñātvaiva viśvaṃ śivamayaṃ bhāti | Vyāpakāsaṃvittathā sāmarasyabodharūpāhantāparijñānamayī saṃkalpahīnā | Etadvijñānaṃ nityaṃ sukhamanuttarasya sahajamanupāyaḥ svayaṃ prakīrtitaḥ | Tulyato ko viśeṣaḥ śāmbhavopāyasyānupāyasyānuttarātmanaśceti cetpraśnaḥ svayamuttaraḥ | Parato vānupāye tūpāyā abhinnā nirmārgasukhato nityabodhataḥ śāmbhave’ pi śāmbhavaḥ paro vibhāti śāktaśca parāparaścāṇavopāyo’ paraḥ | || 8 ||

A ‘létezés’ és ‘nem-létezés’ (zavarodottságának) gyötrelme (sat-asat-yātanā…tu) egyedül (eva) akkor tapasztalható (bhāti), amikor a figyelem a ‘nem-létezésen’ van (asat-avadhāne), hiszen (yataḥ) a nem-létezés ideája (asat-matiḥ) függ Śiva Természetének elutasításától, (Ami) Abszolút --azaz Állandó-- Létezés (sattā-rūpa-śiva-varjana-āyattā).

A ‘nem-létezés’ tanulmányozása (asat-anusaṃdhānam) vezet (nayati) a zavarodottsághoz (kṣobha-rūpam), (ami) a ‘létezés’ és ‘nem-létezés’ közti különbség (formáját ölti) (sat-asat-bhinnatvam); ebben az esetben (tatra…ca) mindkettő (ubhayaḥ) kitaláció (kalpitaḥ).

A Valódi (satyā) Létezés (sattā) Śiva Esszenciája (śiva-svarūpā), következésképpen (tathā) mentes a ‘létezés’ és ‘nem-létezés’ ideájától --vagyis a valódi létezés nem lehet egy idea, kizárólag egy tudatosan tapasztalt tény-- (sat-asat-mati-varjitā), (mivel Ez) kizárólag (eva) Tudatosság (saṃvit), (és) az univerzum (viśvam) csak (eva) ennek (yām) megértése (jñātvā) után ragyog (bhāti) úgy, mint ami Śiva-ból áll (śiva-mayam).

Az Univerzális avagy Mindent-átható Tudatosság (vyāpakā-saṃvit) így (tathā) a Szubjektivitás Valós Tapasztalása, (melynek) Természete (a szubjektum és objektum) Sāmarasya-jának avagy Azonosságának Ébersége (sāmarasya-bodha-rūpa-ahantā-parijñāna-mayī), (mi) mentes a képzelgéstől (saṃkalpa-hīnā). Ez (etat) Anuttara avagy az Abszolút (anuttarasya) gyakorlati ismerete vagy tényleges tapasztalása (vijñānam) (, mely Tapasztalás) Könnyedséggel (Teli) (sukham) (, mivel) Természetes (sahajam) (és) Állandó (nityam), (és) ezt magát (svayam) nevezik (prakīrtitaḥ) ‘anupāya’-nak (anupāyaḥ). (Ha ezek) hasonlósága (miatt) (tulyataḥ) felmerülne a kérdés (iti…cet): “Mi (kaḥ) a különbség (viśeṣaḥ) a Śāmbhavopāya (śāmbhava-upāyasya) és az Anupāya között (ca), (Ami) Anuttara Esszenciája, az Abszolút --vagyis Amiben ‘nincs válasz’-- (anuttara-ātmanaḥ), a válasz a következő (uttaraḥ): ez a kérdés (praśnaḥ) maga (svayam). Más szóval (parataḥ…vā): az anupāya-ban (anupāye…tu) az upāya-k (upāyāḥ) nem különböznek (egymástól) (abhinnāḥ) az ‘úttalanság’ könnyedsége vagy békéje miatt (nirmārga-sukhataḥ) -mivel az Állandó Éberség felismerésre került (nitya-bodhataḥ)-, míg (api) a Śāmbhavopāya-ban (śāmbhave) a Śāmbhavopāya (śāmbhavaḥ) látszik (vibhāti) a legmagasabb (upāya-nak) (paraḥ), a Śāktopāya (śāktaḥ…ca) a középsőnek (parāparaḥ), (és) az Āṇavopāya (āṇavopāyaḥ) úgy (jelenik meg) mint a legalacsonyabb (aparaḥ). || 8 ||

𑇆𑆅𑆠𑆴 𑆯𑇀𑆫𑆵𑆩𑆢𑆳𑆖𑆳𑆫𑇀𑆪𑆳𑆨𑆴𑆤𑆮𑆓𑆶𑆥𑇀𑆠𑆥𑆳𑆢𑆮𑆴𑆫𑆖𑆴𑆠𑆳𑆤𑆶𑆠𑇀𑆠𑆫𑆳𑆰𑇀𑆛𑆴𑆑𑆳 𑆱𑆩𑆳𑆥𑇀𑆠𑆳𑇆

॥इति श्रीमदाचार्याभिनवगुप्तपादविरचितानुत्तराष्टिका समाप्ता॥

 || Iti śrīmadācāryābhinavaguptapādaviracitānuttarāṣṭikā samāptā ||

Ezen (iti) ’Anuttarāṣṭikā’ avagy a ’Nyolc Versszak az Abszolútról’, (melyet) a Legtiszteletreméltóbb Ācārya Abhinavaguptaḥ írt (śrīmat-ācārya-abhinavagupta-pāda-viracitā), immár teljes (samāptā). ||